Miért: Megtetszett a fülszövege
Bevezető: A LOL-könyvek sorozat újabb taggal bővül, ugyanis a Móra kiadó
jóvoltából hazánkban is megjelenik Komal Kant: Mire jó a rosszfiú? c.
regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Luca és
Ashton zűrös párosának fergeteges történetét.
2015. március 1-től, minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Tartalom: Ashton keményen megdolgozott azért, hogy felküzdje magát a gimis
tápláléklánc csúcsára. Amikor pozíciója váratlanul veszélybe kerül,
bármire hajlandó, hogy mentse a menthetőt, még arra is, hogy segítséget
kérjen a szomszédban lakó szexi rosszfiútól.
Luca és Ashton gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. A srácból mostanra tetkós, antiszoc rocker lett, aki enyhén szólva nem repes az örömtől, hogy kisegítse az elkényeztetett királykisasszonyt. Pláne nem úgy, hogy a pasiját kell alakítania!
A zűrös páros kezdetben legszívesebben megfojtaná a másikat egy kanál vízben, de az igazi gondok akkor kezdődnek, amikor kiderül, milyen félreértés miatt szakadt meg köztük a kapcsolat hét éve.
Eddig az tűnt lehetetlennek, hogy öt percnél tovább elviseljék egymást, most meg az, hogy öt percnél tovább levegyék a kezüket a másikról… (Móra)
Luca és Ashton gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. A srácból mostanra tetkós, antiszoc rocker lett, aki enyhén szólva nem repes az örömtől, hogy kisegítse az elkényeztetett királykisasszonyt. Pláne nem úgy, hogy a pasiját kell alakítania!
A zűrös páros kezdetben legszívesebben megfojtaná a másikat egy kanál vízben, de az igazi gondok akkor kezdődnek, amikor kiderül, milyen félreértés miatt szakadt meg köztük a kapcsolat hét éve.
Eddig az tűnt lehetetlennek, hogy öt percnél tovább elviseljék egymást, most meg az, hogy öt percnél tovább levegyék a kezüket a másikról… (Móra)
Vélemény: Az első szó, ami eszembe jut erről a könyvről, az a kikapcsolódás. Egy pillanat alatt képes berántani az olvasót, noha a története távolról sem egy világmegváltás. Viszont, aranyos, magával ragadó, és vannak benne igencsak találó újdonságok. A második pedig alighanem az, hogy cuki, bár ezt elsősorban a férfi főszereplőnknek, Luca-nak köszönhetjük. Ő az egyik mintapéldánya annak, amikor semmi értelme a puszta külsőségek alapján megítélni az embert, mert akkor sok esetben egy remek lehetőséget mulasztunk el arra vonatkozóan, hogy megismerjünk valakit, aki sokkal értékesebbé válhat számunkra, mint az első hinnénk.
A viselkedése mögött megbúvó dráma azonnal szimpátiát vált ki az emberből, bár, engem sokkal inkább az fogott meg e tekintetben, hogy a történet ezen része nem csak őt érinti, hanem Ashtont is. Szerintem ez egy remek húzás volt Kant részéről, nekem ugyanis eszembe sem jutott volna abba a bizonyos félreértésbe, amiről a fülszövegben is szó van, egy ilyen vonatkozású elemet beleépíteni. Mindenki tudja, hogy a család a legfontosabb dolog a világon, és ez ebben a könyvben is visszaköszön, nem mindennapi módon, éppen ez teszi számomra igencsak emlékezetessé.
A mellékszereplőkről sem szabad elfeledkeznem, akik közül engem Eddie fogott meg a legjobban. Sokszor úgy éreztem, hogy ő amolyan béke szigeteként funkcionál a Luca baráti társaságát övező drámatengerben. Bárkinek, bármilyen problémája is van, hozzá bátran fordulhat, és ez teszi végtelenül szimpatikussá. Az idejét se tudom már, mikor éreztem úgy utoljára egy ilyen mellékszereplő iránt, hogy azt mondogattam magamban: ha ő nem kap valamikor a közeljövőben külön kötetet, akkor egyenesen a kardomba dőlök. Megérdemli, hogy jobban is megismerhessük.
A többiek terén azonban meglepő egysíkúság jellemző, és kiemelkedően igaz ez Ashton esetében, akinél irritálóbb női főhősnővel már nagyon régen nem találkoztam. Nem tudom, hogy ez szándékos, vagy csak véletlen volt-e az írónő részéről, de sikerült egy olyannyira idegesítő, rikácsoló miss ribancot kreálnia belőle, hogy sok esetben szívem szerint mezítláb a falba rúgtam volna tőle. Az elején egyáltalán nem értettem, hogy vajon mit ehet majd egymáson ő és Luca... És az igazat megvallva, még most sem egészen értem. Szép a gyerekkori barátság, meg minden, de amikor valaki ilyen drasztikus jellemromboláson esik át, mint Ashton, és válik egy üresfejű, nyávogó csajjá, akkor komoly kétségeim támadnak Luca józan ítélőképességével kapcsolatban. Na, nem mintha bármelyik másik, lehetséges alternatívaként felvonultatott lány jobb lett volna nála... De akkor is.Hogy volt-e jellemfejlődés a történetben, ezt nehezen tudnám megmondani... Szerintem mindenkinek magának kell elolvasnia ezt a könyvet, hogy el tudja dönteni, mert én jelen pillanatban döntésképtelen vagyok.
A romantika egyébként aranyos, az elején kimondottan jópofa a maga esetlenségével, ám ha engem kérdeztek, lehetett volna jobb is... Így sem volt rossz, de véleményem szerint Kant épített bele olyan elemeket, amik teljesen feleslegesek voltak, a cselekmény és a karakterek közti kémia színvonalát figyelembe véve.
Nem egy világmegváltás a történet, és még csak azt sem tudom mondani, hogy sohasem láthattunk még ilyet, de ettől még egyáltalán nem rossz, sőt. Számomra a jó fordítás vitte el a hátán elsősorban, mivel annyira drasztikusan újat nem találtam benne. Bár - és ez lehet, hogy csak az én problémám -, de a könyv végével valahogy nem tudtam mit kezdeni. Szerintem nagyon összecsapott volt a történet többi részéhez képest, ezért remélem, hogy ebből a szempontból a folytatás már javuló tendenciát fog mutatni.
A viselkedése mögött megbúvó dráma azonnal szimpátiát vált ki az emberből, bár, engem sokkal inkább az fogott meg e tekintetben, hogy a történet ezen része nem csak őt érinti, hanem Ashtont is. Szerintem ez egy remek húzás volt Kant részéről, nekem ugyanis eszembe sem jutott volna abba a bizonyos félreértésbe, amiről a fülszövegben is szó van, egy ilyen vonatkozású elemet beleépíteni. Mindenki tudja, hogy a család a legfontosabb dolog a világon, és ez ebben a könyvben is visszaköszön, nem mindennapi módon, éppen ez teszi számomra igencsak emlékezetessé.
A mellékszereplőkről sem szabad elfeledkeznem, akik közül engem Eddie fogott meg a legjobban. Sokszor úgy éreztem, hogy ő amolyan béke szigeteként funkcionál a Luca baráti társaságát övező drámatengerben. Bárkinek, bármilyen problémája is van, hozzá bátran fordulhat, és ez teszi végtelenül szimpatikussá. Az idejét se tudom már, mikor éreztem úgy utoljára egy ilyen mellékszereplő iránt, hogy azt mondogattam magamban: ha ő nem kap valamikor a közeljövőben külön kötetet, akkor egyenesen a kardomba dőlök. Megérdemli, hogy jobban is megismerhessük.
A többiek terén azonban meglepő egysíkúság jellemző, és kiemelkedően igaz ez Ashton esetében, akinél irritálóbb női főhősnővel már nagyon régen nem találkoztam. Nem tudom, hogy ez szándékos, vagy csak véletlen volt-e az írónő részéről, de sikerült egy olyannyira idegesítő, rikácsoló miss ribancot kreálnia belőle, hogy sok esetben szívem szerint mezítláb a falba rúgtam volna tőle. Az elején egyáltalán nem értettem, hogy vajon mit ehet majd egymáson ő és Luca... És az igazat megvallva, még most sem egészen értem. Szép a gyerekkori barátság, meg minden, de amikor valaki ilyen drasztikus jellemromboláson esik át, mint Ashton, és válik egy üresfejű, nyávogó csajjá, akkor komoly kétségeim támadnak Luca józan ítélőképességével kapcsolatban. Na, nem mintha bármelyik másik, lehetséges alternatívaként felvonultatott lány jobb lett volna nála... De akkor is.Hogy volt-e jellemfejlődés a történetben, ezt nehezen tudnám megmondani... Szerintem mindenkinek magának kell elolvasnia ezt a könyvet, hogy el tudja dönteni, mert én jelen pillanatban döntésképtelen vagyok.
A romantika egyébként aranyos, az elején kimondottan jópofa a maga esetlenségével, ám ha engem kérdeztek, lehetett volna jobb is... Így sem volt rossz, de véleményem szerint Kant épített bele olyan elemeket, amik teljesen feleslegesek voltak, a cselekmény és a karakterek közti kémia színvonalát figyelembe véve.
Nem egy világmegváltás a történet, és még csak azt sem tudom mondani, hogy sohasem láthattunk még ilyet, de ettől még egyáltalán nem rossz, sőt. Számomra a jó fordítás vitte el a hátán elsősorban, mivel annyira drasztikusan újat nem találtam benne. Bár - és ez lehet, hogy csak az én problémám -, de a könyv végével valahogy nem tudtam mit kezdeni. Szerintem nagyon összecsapott volt a történet többi részéhez képest, ezért remélem, hogy ebből a szempontból a folytatás már javuló tendenciát fog mutatni.
Kedvenc karakter(ek): Luca, Eddie
Gyűlölt karakter(ek): Ashton
Pont: 8/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Kulcsár Júlia
Kiadta: Móra Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 320
Sorozat: With me (#1)
Résztvevő blogok listája:
Március 1 - Media Addict
Március 3 - Kelly Lupi olvas
Március 5 - CBooks
Március 7 - Dreamworld
Március 9 - Zakkant olvas
Nyereményjáték:
Luca apja halála után megváltozott. Haját feketére festette, testére
tetoválások kerültek, és megalapította saját garázsbandáját. Mi pedig
elirigyelve tőle ez utóbbit, úgy döntöttünk, megteremtjük a magunk
rockegyüttesét, méghozzá nem is akármilyen tagokkal! A casting során
magyar és külföldi kiválóságok közül szelektáltuk ki azt az öt
kedvencünket, akikből létrehoztuk a Szkeptikus Spirál btk-s változatát.
Nektek nincs más dolgotok, mint..
1) ...elindítani kedvenc rockzenéteket (természetesen csak a hangulat megalapozása végett javasolt, de nem kötelező).
2) …az állomásokon található információmorzsák alapján kitalálni, melyik híres zenészről van szó, majd beírni a nevét a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. És ezt megismételni minden állomáson, hisz egy együttes csak akkor az, ha minden tagja megvan. (Kötelező!)
3) …keresni a blogturnés rockbandánknak egy frappáns nevet. (Nem kötelező, de extra pontokat ér.)
4) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re, különben automatikusan újrasorsolunk.
Nektek nincs más dolgotok, mint..
1) ...elindítani kedvenc rockzenéteket (természetesen csak a hangulat megalapozása végett javasolt, de nem kötelező).
2) …az állomásokon található információmorzsák alapján kitalálni, melyik híres zenészről van szó, majd beírni a nevét a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. És ezt megismételni minden állomáson, hisz egy együttes csak akkor az, ha minden tagja megvan. (Kötelező!)
3) …keresni a blogturnés rockbandánknak egy frappáns nevet. (Nem kötelező, de extra pontokat ér.)
4) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re, különben automatikusan újrasorsolunk.
1977. február 16-án születtem Norwoodban. 13 évesen kezdtem basszusgitározni, és 15 voltam, amikor barátommal, Adam Gontierral megelapítottuk a Groundswell zenekart, melyhez csatlakozott Neil Sanderson, Phil Crowe és Joe Grant. 1995-ben Phil és Joe úgy döntöttek: továbbállnak, így két évre pihenőre vonultunk, hogy 1997-ben újult erővel és egy teljesen új névvel térjünk vissza - jelenleg is ez a bandánk neve.
Feleségemmel, Rhondával és két gyermekünkkel, James-szel és Graydennel boldog családként élünk együtt.
Jellegzetességem az alsó ajkam jobb felén található piercingem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése