Blogturné #224 - J. M. Darhower: Mindörökké

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Mindörökké tart majd, vagy pedig belepusztulnak?

Haven Antonelli és Carmine DeMarco igencsak eltérő körülmények között nevelkedett. Haven második generációs rabszolgaként elszigetelten élt a sivatag kellős közepén. Napjai kemény munkával teltek szörnyű bántalmazások között. Carmine gazdag maffiózó családba született, életét kiváltságok és kicsapongások határozták meg. Egy sorsfordulat mégis egymás közelébe sodorta őket. Titkok és hazugságok hálójában kell rájönniük, hogy noha látszólag különböznek, mégis több közös vonásuk van, mint bárki is hinné. A kaotikus, pénz és hatalom uralta világból Haven és Carmine is szabadulni szeretne, ám a születésük előtti események miatt a megsemmisülés fenyegeti őket.

A csalás és a gyilkosság egy létforma része, amiben semmit sem adnak ingyen. Főleg a szabadságot nem. De vajon milyen áldozatot kell hozniuk érte? Elmenekülhetnek a múltjuk elől? És főleg mit jelent szabadnak lenni? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Sokat gondolkoztam azon, mivel kezdhetném ezt a kritikát... Talán azzal, hogy ha az ember nem akar mély depresszióba süllyedni, akkor jobban teszi, ha nem a Papírhattyúval párhuzamosan olvassa, ugyanis mindkét könyv igencsak meg tudja viselni az embert, bár, ha jobban belegondolok, talán a Mindörökké valamivel könnyedebb hangvételű. Ez leginkább a két főszereplőnknek köszönhető, akik között szinte első pillanattól kezdve megvan a kémia, bár eleinte ez nem romantikus értelmű. Carmine és Haven még akkor is jól rezonál együtt, amikor a történet legelején egyáltalán nem is tudnak egymással mit kezdeni. Elvégre, a rabszolgának nevelt lány amolyan házvezetőnőnek kerül Carmine apjának, Vincent DeMarco-nak az otthonába. 

Bevallom, a történetnek ez az aspektusa volt az, amivel én sokáig nem tudtam mit kezdeni, hogy vajon miért pont Haven-t akarja magának ez a férfi - és bevallom, voltak igencsak negatív gondolataim ezzel kapcsolatban -, de persze, idővel ez is kiderül. Viszont, visszatérve a két főszereplőnkhöz: mivel Haven-nek szinte fogalma sincs a valós világról, ezért rengeteg olyan rész van, amikor rácsodálkozik valamire. de ugyanakkor megvan enneka fordítottja is, az én kedvencem, amikor a kicsit elkényeztetett Carmine megtanulja használni a mosógépet. Az elkényeztetettet itt ne úgy értsétek, hogy egy anyámasszony katonája lenne, akinek soha, semmi dolga nincsen, mindössze arról van szó, hogy ilyen téren ki vannak szolgálva az igényei, nem nagyon van hozzászokva, hogy házimunkát végezzen. Ettől függetlenül neki is megvannak a maga súlyos keresztjei, amiket valahogy viselnie kell. 

Az egész regényt úgy tudnám nektek jellemezni, mint az édes és a durva egy nagyon furcsa, mégis erőteljes keverékét. Darhower remek ritmusban váltogatja a szívhez szóló, már-már aranyos, cuki jeleneteket a cselekményt egyébként jellemző brutalitással, amiből higgyétek el, itt sincs hiány. Vincent például kimondottan ölni való szereplő, annak ellenére, hogy olykor-olykor bepillantást nyerhetünk a motivációiba, például akkor, amikor a maffiavezér elmegy, és meggyón egy papnak. Ettől még nem egy pozitív figura, sőt, éppen ellenkezőleg, nekem a hideg futkos tőle a hátamon, valahányszor eszembe jut, pedig legelőször még a jóságos megmentőnek tetszett a szememben - na erre nem vagyok büszke -. 

Külön kiemelnék még egy karaktert, Dia-t, aki Carmine egyik - ha nem egyenesen a - legjobb barátja. Imádtam ezt a lányt, ugyanis ő adott egy minimális humorlöketet ennek az egyébként elég komor könyvnek... Például a legelső felbukkanása alkalmával, amikor szabályosan leoltja Carmine-t azért, mert az az iskola egyik legnagyobb ribancával kezdett. Imádtam a szókimondó stílusát.

Bár ez valóban egy romantikus történet, a maffia-szál miatt énn azt mondanám, hogy nem ez a legerősebb oldala, hanem sokkal inkább a durvaság, ami megnyilvánul benne, és amitől engem többször kitört a frász, Ezzel együtt imádtam ezt a könyvet, éppen azért, mert a Paprhattyúhoz, vagy a Fogoly a sötétben-hez hasonlóan, ez is adott nekem valami újat. Remek, mély gondolatokat, érzelmes jeleneteket, amikhez hasonlókkal régen találkoztam, ugyanis számomra pont a szereplők esendőségéből adódó egyszerűsége adta meg azt a pluszt, amit az ilyen könyvekben keresek.

Kedvenc karakter(ek): Carmine
Gyűlölt karakter(ek): a mester, Vincent
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 592
Sorozat: Sempre (#1)

Résztvevő blogok listája:

12.21 Kelly és Lupi olvas

12.23 Insane Life

12.28 Deszy könyvajánlója

12.30 CBooks

Nyereményjáték:

Négy állomás - Négy meghatározó dolog a történetből. Nincs más dolgotok, mint minden állomáson beírni a megadott kérdésre a választ a rafflecopter doboz megfelelő sorába! A képek segítenek!  Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A mai kérdés: Milyen csokin osztozik Carmine és Haven?

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #223 - Zakály Viki: Egyszeregy

Miért: Tetszett a Szívritmuszavar.

Tartalom: Van ​​egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg.

Liza, egy női magazin újságíró gyakornokaként próbál boldogulni, de a vérmes főszerkesztőasszony mindent megtesz, hogy megkeserítse a napjait. Egyedül segítőkész kollégájára, Barnira számíthat, akinek mindig kisírhatja magát. A sármos ex, Adrián újra feltűnik a lány életében, de csak szerelmi pótléknak tartja Lizát, aki így sem tud ellenállni neki…

Amikor a lány egy riport kapcsán felhívja azt a bizonyos számot, és találkozik a titokzatos Gábriellel, tudja, hogy nagyobb a tét, mint holmi újságírói babér. Mindketten súlyos titkot őriznek, mindketten kaptak már halálos sebet, és mindkettőjüknek szüksége van arra, amit a másik adhat… csak egy a gond, az éjszaka véget ér, és soha többé nem találkozhatnak. Vagy mégis? (Libri)

Vélemény: Ha jól emlékszem, tavaly nyáron olvastam a Szívritmuszavart, és tudom, hogy nagyon tetszett. Annyira magával ragadott annak a könyvnek a stílusa, hogy szinte nem bírtam letenni, éppen ezért, nagyon vártam az Egyszeregyet... Majd sajnos, egy hatalmasat csalódtam benne. Egyáltalán nem azt vártam, amit végül kaptam, már az is eszembe jutott, hogy nagyon magasra tettem az elvárasaimat... Aztán eszembe jutott az előző regénye, amit volt szerencsém elolvasni, egyszerűen ég és föld a különbség a két mű között. 

Amennyire erősnek éreztem Viki fent említett könyvét - és amennyire rajongtam érte, annak ellenére, hogy ritkán olvasok magyar szerzőtől -, annyira gyenge ez. Annak ellenére egyébként, hogy van egy egészen jó alapötlete ezzel a városi legendával, amiből nagyon érdekes dolgokat ki lehetett volna hozni, de nem kezd vele semmit igazából.   

Számomra olyan érzés volt Liza történetét olvasni, mintha nem is ugyanaz az író írta volna, és van egy olyan sejtésem, hogy hosszan tudnám sorolni, mi nem volt jó benne - erről majd egy kicsit később -, de ami leginkább, szembetűnően nem működött nálam, az a stílus. A töménytelen mennyiségű popkult utalás - például a Szürke ötven árnyalatára, vagy a Twilight-ra - engem minden egyes alkalommal teljesen kizökkentett. Lehet, én vagyok az egyetlen, aki ezt így gondolja, de annyira nem illettek ehhez a történethez, hogy nem találok rá szavakat. A finoman szólva irritáló főhősnő - akiről szintén muszáj lesz külön megemlékeznem - narrálása az őrületbe tudott kergetni. Javítsatok ki, ha tévedek, de a Szívritmuszavar azt hiszem, E/3-ban íródott, és működött, talán ettől lett igazán ütős az élmény, amit adott. 

Itt az ideje, hogy sorra vegyük a bajaimat. Először is: Liza. Vele kapcsolatban talán az zavar, hogy Viki nem volt elég bevállalós. Ugyanis a regény főszereplője egy önző lánynak van beállítva kezdetben, aki összerúgta a legjobb barátnőjével a port amiatt, hogy amaz írt egy könyvet, ami Lizának nagyon tetszett, de ezt nem akarta beismerni, ezért lehúzta. Ez egy olyan dolog, ami persze ellenérzést kelt az emberben, de mekkora ötlet lett volna, hogy egy negatív szereplőt tesz meg főhősének. De ezt sikerült egy igencsak elbaltázott csavarral kikerülnie, mintha Liza valójában akkora szent lenne... Holott egyáltalán nem az.
Gábriel ötlete nem rossz, csak szerintem teljesen értelmetlen. Egyelőre nem tiszták a motivációi, miért jó neki, ha eljátssza az egyéjszakás kalandok koronázatlan királyát, akit persze pont ez a lány tud kirántani a stabilitásából. De, hogy miért, az egy rejtély, egyébként, mert Lizában nincs semmi érdekes. Eredetileg ugye csak ki akarja használni a srácot, éppen ezért, én nem lepődtem meg rajta, hogy egy idő után már csak hibát-hibára halmoz a sráccal kapcsolatban.
Összességében, szerintem ez a könyv nagyon más irányba ment el, mint kellett volna neki. Sokkal merészebb húzások illettek volna bele, mint amit kaptunk, mert így igazából csak egy kissé elbaltázott limonádénak tetszik az egész, ahelyett, hogy lenne benne valami igazán erős, mondjuk drámai csavar - mert ami Lizával történik az inkább erőltetett, mint drámai -.

Kedvenc karakter(ek): Pipu
Gyűlölt karakter(ek): Liza
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv. magyar
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 336
Sorozat: Gábriel-duológia (#1)

Résztvevő blogok listája:

12.17 Kelly és Lupi olvas

12.19 Dreamworld

12.21 Sorok között

12.23 CBooks

Nyereményjáték:

Főszereplőnk Liza nagyon szereti a zenét, futás közben, rádióban, úton-útfélen. Az Egyszeregy blogturné minden állomásán találsz egy-egy sort különböző népszerű dalszövegekből, nincs más dolgod, mint kitalálni melyik dalról van szó és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Tehát négy különböző dalcímet és előadót várunk megfejtésként.

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

A mai idézet: Don’t say a word while we dance with the Devil.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #222 - Kristen Proby: Tarts velem!

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Amikor Natalie Conner békés reggeli sétájára indult, hogy fényképeket készítsen a parton, nem számított rá, hogy összetűzésbe keveredik egy szexi idegennel. És különben is, miből gondolja, hogy a lány őt akarja lefényképezni? Ki ez a férfi? Egy dolog azonban biztos: rendkívül vonzó és hihetetlenül romantikus – Natalie sebzett lelkének pedig most épp erre van szüksége.

Luke Williams csupán egy kis magányra vágyik, így a feléje szegezett újabb fényképezőgép látványától azonnal a lencse mögötti szépségnek esik. Amikor rájön, hogy a lánynak fogalma sincs róla, ki is ő, felébred benne a kíváncsiság, és a lány vonzereje a hatalmába keríti. Natalie pimaszsága az újdonság varázsával hat rá, ráadásul a lány teste szexre termett, és Luke nem tud betelni vele. Ám arra még nem áll készen, hogy elmondja neki, ki is ő valójában.

Natalie egyenes természet, aki nehezen viseli a hazugságokat és a titkokat. Mi lesz ennek az új kapcsolatnak a sorsa, amikor rájön, mit is rejteget Luke? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Engem kicsit sikerült meglepnie ennek a regénynek. Igencsak in medias res jelleggel indít, ami engem kicsit vártatlanul ért, mert a főszereplőnkről még semmit sem tudunk - azon kívül, hogy imád fényképezni -, erre máris megjelenik a színen a természetesen kékszemű, és nagyon helyes férfi főszereplőnk, Luke. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretem, ha egy kicsit jobban fel van építve egy regény kezdete, jobban bele lehet illeszkedni a hangulatába, legalább azt a karaktert megismerni, akinek a szemszögén keresztül megismerjük a történetet, ilyesmi.Emiatt olyan érzésem volt, mintha kicsit lógna a levegőben a könyv, legalábbis az elején, nemigen találtam benne fogódzkodót. Ráadásul, számomra igencsak elképzelhetetlen volt, hogy a nem éppen apró jelekből, Natalie nem ébredt rá, hogy mit rejteget előle a férfi. Értem én, hogy nem néz tévét, én sem szoktam, moziba is régen voltam, de még így is tisztában vagyok azzal, hogy épp kik az ismert színészek, színésznők, stb. Ennek az az oka, hogy az internet korában gyakorlatilag ömlik ránk az információ, és mivel, ha jól emlékszem, Nat is használ Facebook-ot, engem kissé meglep, hogy ennyire nem tud ráismerni a férfira. De ha nem, hát nem... Éljen a boldog tudatlanság!
Luke nagyon sablonos férfi karakter lett: egyszerűen túl van idealizálva. Persze, jól hangzik, hogy tud főzni, meg ilyesmi, ez még tetszett is, de néha annyira indokolatlanul nyálassá vált a karaktere, hogy csak néztem. Értem én, hogy odáig van Natalie-ért, de azért néhol én már kissé túlzásnak éreztem a hősszerelmes attitűdjét... Talán azért, mert én egyáltalán nem erre számítottam attól, aki nem sokkal korábban képes lett volna leharapni a lány fejét, amiért az szerinte őt fotózta a kikötői látkép helyett.

Annál is inkább, mivel ez a nagy titok Luke körül nagyon hamar kiderül, pedig én azt hittem, ez lesz a sztori csattanója - amit pedig nyilván sokkal később illik bevetni, mondjuk a regény vége-felé -, de nekem még nem is ez volt vele a legnagyobb problémám. Sokkal inkább az nem tetszett, hogy nem lett igazán komoly hatása. Persze Natalie kiveri a hisztit, és egy darabig haragudni is fog a férfira - aki, nézzünk szembe a tényekkel, a képébe hazudott -, de ez nem tart sokáig, csak nagyjából fél napig. Minek raknak bele egy egyébként komoly dolgot, mint azt, hogy mi van akkor, ha egyik fél hazudik a másiknak, méghozzá, egy, a kapcsolatot nagyban befolyásoló tényezőben, és, hogy ezen valójában egyáltalán nem könnyű túllépni. Számomra ez elnagyolt érzést keltett, mintha Proby ezt csak amolyan érdekességként bedobta volna a könyvbe, de nem gondolta át eléggé, hogy egy ilyen titok kiderülése sokkal tovább érezteti a hatását, mint néhány óra.
A könyv nem meglepő módon, tobzódik az erotikus részekben, és bár nem voltak rosszak, nekem egyik-másik túlságosan is közönségesnek hatott. Nem tudom, ez minek köszönhető, talán annak, hogy a háttere nem igazán lett felépítve a legtöbbnek, mintha Proby csak gondolt volna egyet, és random bedobott volna egy-egy szexjelenetet, hadd töltsön ki velük néhány oldalt.
Egykaptafás, klisés, erotikus romantikus könyvet kaptunk az írónőtől, botegyszerű, lineáris cselekménnyel, amit leginkább strandolnivaló olvasmányként tudok elképzelni, esetleg egy hosszú vonatúton segíthet elütni az időt, de nem szabad tőle sokat várni, mert akkor sajnos csalódást fog okozni. 

Kedvenc karakter(ek): Jules

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Benedek Dorottya
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 426
Sorozat: With Me in Seattle (#1)

Résztvevő blogok listája:

12.18. Kristina blogja
12.19. Deszy könyvajánlója
12.20. CBooks

Nyereményjáték:

Válaszolj helyesen a turné állomásokon feltett kérdésekre és tiéd lehet a Tarts velem! könyv egyik példánya! Lesz olyan kérdés, amelyre a választ a bejegyzésekben találjátok majd, de lesz amihez pár perces kutatásra lesz majd szükségetek. :) Jó szórakozást a játékhoz.

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

A mai kérdés: Melyik évben jelent meg az eredeti regény?

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #221 - Jamie Mcguire: Gyönyörű lángolás

Miért: Újabb sorozatzáró kötet.

Tartalom: Ellison Edson látszólag teljesen gondtalanul él. Frissen diplomázott, hatalmas bulikat szervez, és nincs más dolga, mint vásárolgatni és a barátaival lógni. De valami mégsincs rendben, és az érzés egyre gyötrőbben nyomasztja a lányt. Elli kétségbeesve próbálja magára vonni családja figyelmét, és közben teljesen padlóra kerül. Szülei úgy gondolják, azzal segíthetnek leginkább gyerekükön, ha szigorúbbak vele, ezért megvonják tőle a korlátlan anyagi támogatást. A lány így arra kényszerül, hogy munkát vállaljon. Ezzel egy csapásra feje tetejére áll a világ Ellie körül. A helyzetet csak nehezíti, hogy egy bulin megismerkedik Tyler Maddoxszal. A fiú is, mint ikertestvére, Taylor az alpesi tűzoltók tagja, aki erdőtüzek ellen harcol. Tyler kissé arrogáns, de végtelenül elbűvölő is, így a bulin Ellie-vel hamar egymásba gabalyodnak. A lány ugyan nem akar folytatást, de úgy tűnik, a srác nem éri be egyetlen estével. Ellie nem sokáig tud ellenállni Tylernek, ám elkövet egy olyan hibát, amit nem lehet jóvátenni.

Tyler érzései egyre inkább elmélyülnek, a lány szélsőséges személyisége és határozottsága lenyűgözi, de ahogy kezdi jobban megismerni, rájön, hogy Ellie belső démonai a Maddoxok legnagyobb ellensége lehet. (Maxim)

Vélemény: Mivel ez az utolsó rész a Maddox-fiúk szériában, nem voltak különösebb elvárásaim a könyvvel szemben, hiszen az írónő folyamatosan hozott egy megbízható színvonalat, így úgy voltam vele, nem veszíthetek semmit, ha Tyler kötetét is elolvasom. Igazság szerint, még vártam is, hiszen az előző részben volt egy igen emlékezetes jelenete, amikor lekapta az ikertestvére barátnőjét - és amivel egyébként sikerült belopnia magát a szívembe, mert nekem valahogy ebből az jött le, hogy ez a gyerek bizony nem százas... De nem azon a Travis-féle, elmebeteg módon, aminek már a puszta gondolatától is az egekbe megy nálam a pumpa, hanem sokkal inkább, a maga könnyed, vicces módján, egészen egyszerűen, bolond.

Szerintem ez a rész egyáltalán nem sikerült olyan jól, mint az előzőek. Lehet, Mcguire elfáradt, de nekem már a kötet hossza - ami egyébként egyáltalán nem sok, ha valaki gyorsan olvas, egy délután alatt kényelmesen el lehet olvasni, elejétől a végéig - is gyanús volt, hiszen alig több, mint 250 oldalban nem lehet igazán jól felépíteni semmilyen történetet, főleg nem egy kapcsolat teljes kibontását elejétől, mondhatni a végkifejletig. Kapkodósnak éreztem végig, az események olyan gyorsasággal követték egymást, hogy olykor azt hittem, kihagytam pár oldalt, annyira nem éreztem, hogy egyik részből következett volna a másik. Minden nagyon gyorsan, mondhatni abszolút hirtelenséggel megy végbe. Ellison az egyik pillanatban még apuci meg anyuci szeme fénye, akinek ki van nyalva a feneke, a következőben meg lényegében nincstelen utcalány, mert a szülők rájönnek, hogy talán nem az a legjobb életrenevelési módszer, ha mindent a gyerek alá rakunk, ő meg csak élvezi az életet, mert megteheti. 

Tyler esetében azért szerencsére ennyire nem drasztikusak a dolgok, de a főszereplőnőnkkel való kapcsolata finoman szólva is hektikusnak mondható. Az egyik pillanatban imádják, és nyalják-falják egymást, a következőben olyan hangosan veszekednek, hogy majdnem leszakad a háztető is, vagy éppen fordítva. Értem én, hogy manapság nagyon divatos ez a se-veled-se-nélküled vonal, és van, amikor ez tényleg jól működik, de itt én valahogy nem ezt éreztem, talán éppen azért, mert tényleg nincsenek eléggé kidolgozva a részletek, minden csak úgy jön, van, és kész. Ez persze remek táptalajt ad azért az érzelmileg túlfűtött - na meg az erotikus - jeleneteknek kettejük között, amik végül is, nem rosszak. Mindössze annyi a bajom, hogy szerintem Ellison és Tyler szimplán nem illenek össze, nem nagyon van meg köztük az az összhang, az a minimális egyezés, amit én elvárnék egy párkapcsolatban. Mert azért lássuk be, csak ellentétekre felesleges várat építeni, na. 

A fiúval egyébként nincs nagy baj, a stílusát kimondottan bírtam, nincs benne semmi különös, voltaképpen olyan, mint az összes többi testvére. Annyi, hogy szerintem a tűzoltós vonal már ki lett dolgozva Taylor-nál, így én itt ezt kicsit önismétlőnek éreztem, nem tudott bele annyi újdonságot rakni, hogy az adjon valami plusz a korábbiakhoz - leszámítva a tél-víz idején, repkedő mínuszok mellett tomboló erdőtüzet, amit még egyelőre nem nagyon tudok hova tenni, de ez meg lehet az én szegénységi bizonyítványom :D. 

Rajongóknak lehet, hogy az érezhető fáradtság ellenére is tetszeni fog, nálam ez most nem aratott olyan osztatlan nagy sikert, de egyszeri kikapcsolódásnak azért még mindig jók ezek a könyvek, meg kell hagyni. 

Kedvenc karakter(ek): Tyler
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 260
Sorozat: The Maddox Brothers (#4)

Résztvevő blogok listája:

December 15 - Insane Life

December 16 - Kelly & Lupi olvas

December 17 - Deszy könyvajánlója

December 18 - Book Heaven

December 19 - CBooks

December 20 - Dreamworld

Nyereményjáték:

Tyler testvéréhez hasonlóan tűzoltóként dolgozik, mostani játékunk könnyű lesz, minden állomáson tűzoltókhoz, tűzoltáshoz kapcsolódó tárgyat találtok és ki kell találni mit láttok a képen. A helyes választ írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #220 - Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

Miért: A bejegyzésből kiderül. 

Tartalom: A háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit…

Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak.

Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért. (Maxim)

Vélemény: Igazság szerint, azért vártam, majd olvastam el Ruta Sepetys könyvét, mert az egyik youtuber-lány, akinek rendszeresen nézem a videót, már az elolvasása előtt, majd utána is szinte az egekbe emelte ezt a könyvet, és egyszerűen furdalni kezdte az oldalamat az a bizonyos kíváncsiság, hogy vajon tényleg ennyire lenyűgöző regényről van-e szó, vagy csak felültem egy félresiklott hype-vonatra... És azt kell mondanom, hogy nem, erről szó sincs. Sascha-nak igaza volt, úgyhogy végső soron hálás vagyok, hogy belefutottam az ajánlásába, mert enélkül tuti, hogy bele sem kezdtem volna... Ennek pedig egy nagyon egyszerű oka van, történetesen az, hogy alapvetően nem rajongok a háborús környezetben játszódó regényekért. Különösen igaz ez a világháborúk idején játszódóakra, mivel mindkettő bőven elég borzalmat rejteget magában, ami miatt nem szívesen foglalkozom ezzel a témával. 

Talán kezdjük ott, hogy szerintem miért tud hatásos lenni ez a regény, mi az, amivel igazán be tudja vonzani a fiatal olvasókat: ez pedig nem más, mint a főhősei kora. Mindenki elég fiatal a könyvben, tizen-huszonévesek, akik éppen a világ egyik legzavarosabb időszakában élik az életüket, amire nyilván masszívan rányomja a bélyegét a háború. Különösen jól érezhető ez Joana, az ápolónő esetében, hiszen ő az, aki a foglalkozásából adódóan, mondhatni a saját bőrén is kénytelen megtapasztalni az emberi kegyetlenség ezen formáját, amikor a sebesültekkel teli kórházak, és egyéb, ideiglenesen átalakított épületek, mondhatni a jajveszékeléstől hangosak. De ugyanez van nyilván a frontokon is, ott sem kell pozitívabb képekre várni, sőt... Az igazat megvallva, iszonyatosan nyomasztó volt számomra ez a könyv. Nem úgy, ahogyan a Papírhattyú, amit összességében a brutalitásával együtt is szépnek találtam, hanem azon a tényleg depresszív módon ható könyv ez, legalábbis nekem. Ugyanis úton-útfélen azon kaptam magam, hogy nem is olvasok, hanem csak nézek ki a fejemből, és azon merengek, hogy én vajon mit tennék egy ilyen helyzetben? Mit tennék, ha mondjuk hirtelen mindenemet hátrahagyva menekülnöm kellene, vagy épp az életemért küzdenem? 

Régen éreztem már azt, hogy ennyire bevonódtam volna egy regénybe, mint most. Annyira beleéltem magam, hogy nem éreztem az idő múlását, vagy csak nem úgy, mint általában. Az ilyen elmerengéseim miatt egyébként elég lassan haladtam vele, de amikor ténylegesen olvastam, akkor szabályosan faltam a sorokat. Úgy éreztem magam, mintha én is ott lennék az emberek között, és be kell vallanom, tényleg nem tegnap kaptam meg ezt az élményt utoljára más művektől. 

Mint látjátok, a történetbe nem is megyek bele... Egyszerűen azért, mert nem látom értelmét. Sepetys könyve akkor hat, ha elolvasod, nem akkor, ha mesélnek róla. Ha csak mesélnének neked a Borostyán Szobáról például, amit a náci katonák annak idején szó szerint elhordtak - és a mai napig nem tudják, vajon hol lehetnek az eredeti műkincsek valójában -, akkor nem biztos, hogy megjönne hozzá a kedved. De azt el tudom mondani, milyen élmény volt olvasni. Borzongató, néhol lehangoló, és mégis, felemelő. Rendkívüli erővel hat az emberre, ha az hagyja magát bevonódni az események sodrásába. Mindennek tetejébe, szépen is lett megírva, az írónő stílusa, bár nem találja fel a spanyol viaszt, ad egyfajta pluszt az egésznek, egy olyan érzelmi töltetet még ráadásként, amit nem is tudok nektek szavakkal átadni, Csak olvassátok el. Tényleg. 

Kedvenc karakter(ek): Florian
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 420
Sorozat:

Résztvevő blogok listája:

12.07 - Kelly Lupi olvas

12.09 - Bibliotheca Fummie

12.11 - Always Love a Wild Book

12.12 - Book Heaven

12.14 - Szembetűnő

12.16 - Deszy könyvajánlója

12.18 - CBooks

Nyereményjáték:

Ezúttal egy nagyon egyszerű, lájkolós játékkal készültünk nektek, mert semmiképp sem szeretnénk elvonni a figyelmeteket a könyv témájától. Nem mindig a játéké a főszerep, van, amikor el kell merülni a komolyabb témákban. Mi most ezt tesszük, reméljük, Ti is velünk tartotok.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #219 - Leylah Attar: Papírhattyú

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: A szerelem nem halhat meg soha.

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.

Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Talán egy, a Rázós könyvek közé sorolt regényt nem ezzel a szóval kellene jellemeznem először, de a Papírhattyú története nagyon szép. Annak ellenére, hogy azért valamennyire indokolt rajta az a 18+-os jelzés, tehát nehéz témával foglalkozik, amit nem biztos, hogy mindenkinek mernék ajánlani - így voltam annak idején a Sötét páros-trilógiával is -, de ezt, aki értettebben gondolkozik, 16 évesen is elolvashatja, és remélhetőleg nem lesznek tőle rémálmai. Mert azt azért le kell szögezni, hogy ez a sztori baromira kegyetlen, és képes darabokra törni az olvasót - meg egyébként jókat lehet rajta sírni, ha az embert nem éppen élete legboldogabb pillanatában találja meg ez a történet -. Hogy mivel éri ezt el Attar? Szerintem a stílusával. Ritkán találkozom ennyire nyers, már-már brutális stílussal, főleg nőnél. Ezt persze én nem tartom problémának, de lehet, lesz olyan, akit zavarni fog, hogy ebben nincs köntörfalazás, tiszteletkörök, meg hasonlók. Csak a lecsupaszított, néha már-már félelmetesnek tetsző valóság, na, meg brutalitás. 

Úgy szép a könyv, hogy közben mégsem az. Nagyon erős a hangulata egész végig, és a legszebb, legédesebb pillanataiban is képes ütni, és úgy hatni az olvasóra, ahogyan nagyon-nagyon kevés történet.
Skye története - legalábbis a kezdete - engem a Fogoly a sötétben-re emlékeztetett, hiszen itt is egy elrabolt lányról van szó. Mondanám, hogy a karaktere is hasonló, de én úgy éreztem, ez a főhősnő sokkal kevésbé megtörhető, mint Livie, annak ellenére, hogy egyébként egy apuci szeme fénye, tünérbogárkája csaj az a történet legeslegelején, amitől én egyébként kiütést kapok.
Később viszont kiderül, hogy ez a lány igenis küzdeni akar, és szabadulni... Amíg rá nem jön, hogy ezzel talán többet árt, mint használ azoknak, akiket szeret. Ráadásul ott van az a 21 nap, amin egyébként én rengeteget agyaltam, leginkább azért, mert mostanság sokszor szembejött velem ez a szóösszetétel - gondoljunk csak Kass Morgan: 21 nap című könyvére -,  Plusz, felmerült bennem a kérdés, hogy vajon tényleg elegendő-e három hét, ami egyszerre tűnik rengeteg időnek, és valahogy mégis kevésnek, ahhoz, hogy az embernek valami a megszokásává, vagy még inkább, a rögeszméjévé váljon. Vagy inkább arról van szó, hogy ennyi idő után alakul ki függés egy olyan kényszerhelyzetben, mint Skyé, ami segít neki épelméjűnek maradni - feltéve, ha ez egy ilyen helyzetben egyáltalán lehetséges, hiszen egy vadidegen pasas épp az óceánon át próbálja elvinni őt valahova, valamiért - erre a kérdésre egyébként nagyon sokáig nem kapunk választ, és engem ez kicsit még idegesített is.
A fazont Damian-nak hívják, és szintén valamennyire párhuzamba állítható Kélebbel, csak én nála még kegyetlenebbnek tartottam őt. Egyszerűen nem lehet megkedvelni, vagy csak nekem nem sikerült, ezt még nem tudom. Ő inkább ijesztő, mint az a fajta főhős, akit a rossz tulajdonságai ellenére is meg lehet kedvelni, mert van benne valami hős-szerű- Na, itt ez egy az egyben hiányzik, én Damian-t nemes egyszerűséggel öntörvényűnek és önzőnek tartottam.
Van ám itt minden, ami a drámát igénylő olvasóknak kedvére tehet: bosszú, árulás, és töménytelen mennyiségű harag, de nem olyan eltúlzott művészieskedéssel, mint mondjuk egy brazil szappanoperában. Ez nagyon nem egy romantikus könyv, de nem is kell annak lennie, különben nem ütne ekkorát. Ja, és külön örüljünk, hogy nincs folytatás, mert a Papírhattyú ezt egy kicsit sem igényli. Kerek egész, úgy jó, ahogy van. Egyszeri és megismételhetetlen. 

Kedvenc karakter(ek): Skye
Gyűlölt karakter(ek): Damian
Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Kamper Gergely
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 376
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

12/09 Insane Life

12/10 Könyvvilág

12/11 Kristina blogja

12/12 Angelika blogja

12/13 Sorok között

12/14 Deszy könyvajánlója

12/15 Dreamworld

12/16 CBooks

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékban nem lesz nehéz dolgotok. Minden állomáson találtok egy valamilyen szempontból nem hétköznapi romantikus történetből idézetet és ki kell találnotok honnan idézünk.

A Rafflecopter megfelelő dobozába író nevét és az idézett könyv címét kell beírnotok.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Idézet: Vajon megúsznám, ha jégcsákányt vágnék a kőszívébe? Tuti hogy ezért Nobel-díjat is kapnék. Vagy legalább köszönőlevelet a Vatikánból.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #218 - Gena Showalter: Éjsötét szenvedély

Miért: Miért ne?

Tartalom: Az Alvilág Urai és a Vadászok közti harc nem ért véget…

Aeron, a harag démonának őrzője sosem látott még ilyen gyönyörű orvgyilkost. Olivia megesküszik, hogy nem démoni erő lakozik benne, hanem egy bukott angyal, aki azért vesztette el a szárnyait, mert nem volt képes teljesíteni gyilkos küldetését. A gyönyörű halandó felkorbácsolja a halhatatlan harcos szenvedélyét, de kettőjük szerelme nem csak rájuk hozhat pusztulást, de az ártatlanokat is örök kárhozatra ítélheti.

Aeronnak dönteni kell; kötelességének vagy vágyainak engedelmeskedjen. Hűséges kísérője és tanácsadója Olivia vesztét akarja, miközben egy mindegyiküknél veszélyesebb ellenség szegődik a nyomukba, hogy elvégezze a feladatot, amire a lány képtelen volt…

Gena Showalter a paranormális-romantikus irodalom csillaga. Világszerte népszerű sorozataiban démoni vágyakkal és emberfeletti hatalommal rendelkező férfiak, és az őket csábító nők szerelmét írja meg, szenzációs sikerrel. (Libri)

Vélemény: Megint én vagyok az, aki kilóg a turné sorából - és vicces módon, épp én kezdek -, mivel nem olvastam az előző négy kötetet. Éppen ezért, bevallom, helyenként nem nagyon értettem, mi történik pontosan. Ilyen volt például a világfelépítés, ugyanis kicsit nehezen ált össze a fejemben, mitől is lordok a lordok, hogyan működik ez a megszállták őket a démonok vonal, és a többi. Mégis, ennek ellenére, azt kell mondanom, hogy nekem kifejezetten tetszett Showalter könyve. Nem mondanám világmegváltásnak, de határozottan hozza azt a színvonalat, amit teszem azt Kenyon, vagy Ward. Ha valaki szereti őket, és még nem olvasta ezt a sorozatot, szerintem bátran vágjon bele, nem fogja megbánni, hiszen, bár a mitológiai háttér más, a történetek nagyon hasonlóak. Egy páros, egy könyv, plusz rengeteg előre és hátrafele utalás, amik egyébként kimondottan szórakoztatóak.

Nem humoros könyv, nem olyan erős ezen a téren, mint mondjuk Kenyon, de nem is kell bele, szerintem. 

Aeronhoz, a kötet főhőséhez például nem illene egy földönfetrengve röhögős stílus, benne pont a komolysága volt megnyerő a számomra. Természetesen, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy van egy gyengédebb oldala is, ám azt nem Olivia hozza ki belőle először, hanem egy kis démon, Légió, akit Aeron a lányaként kezel és szeret - és aki hozzám hasonlóan látja az Acheron/Simi párhuzamot, szerintem nem téved nagyot -, annak ellenére, hogy a nőstény nem ezt akarja tőle. Ez pedig, egy kimondottan érdekes és izgalmas konfliktusforrást ad a cselekménynek pluszba, hiszen a férfi szabályosan őrlődik a két nő között. 

Oliviaval nem is tudom, hányadán állok egyébként. Engem eleinte kimondottan irritált a lány, ugyanis csak azt tudta hajtogatni, hogy ő egy bukott angyal. Ezt elsőre is felfogta mindenki, még Aeron is, annak ellenére, hogy ő hangsúlyozza a lány angyali voltát, de nem azért teszi ezt, hogy ezzel irritálja Oliviát, vagy ilyesmi, hanem inkább saját magát próbálja ezzel kordában tartani, mondhatom, nem nagy sikerrel... Legalábbis a regény második felében. 

A kapcsolatuk szerintem nem olyan erős, értem a motivációt a lány részéről, meg a ragaszkodását is, de valahogy nem az igazi. Nem a légből kapott lenne rá a legjobb szó, inkább olyan hirtelen. Nem éreztem benne fejlődést, csak hatalmas ugrásokat. Hol még távolságot tart tőle a férfi, a következő pillanatban meg kedve lenne rámászni? Miért? Ennyire nagy durranás lehet egy angyallal ágyba bújni, gondolom. :)

Szerencsére ebben a könyvben sem az erotika dominál, inkább a sztorin van a hangsúly, aminek van egy másik szála is, ahol a többi Lord keres bizonyos fegyvereket. Ebbe nem mennék bele, mert az előzmények ismerete nélkül, számomra nem volt teljesen egyértelmű ezekben a részekben, hogy mi miért történik.  

Kis extra: Kinek a könyvét várod legjobban?

Egyértelműen Gideon. Ő tűnik a legérdekesebbnek, mivel a Hazugság démona őrzőjeként, nem mondhat igazat, mert az elképesztően nagy fájdalmat okoz neki. Éppen ezért folyamatosan hazudik. El sem tudom képzelni, mekkora kihívás lesz így olvasni az ő könyvét, és értelmezni a dialógusait... De alig várom :D

Kedvenc karakter(ek): Aeron, Gideon
Gyűlölt karakter(ek): Légió
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Sóvágó Katalin
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 526
Sorozat: Lords of The Underworld (#5)

Résztvevő blogok listája:

12.13 - Cbooks
12.14 - Insane Life
12.15 - Kristina blogja
12.16 - Függővég


Nyereményjáték:

Az Alvilág Urai sorozatban találkoztunk már különböző lényekkel, emberekkel, ezúttal pedig az előző részekhez és a világhoz kapcsolódó kérdéseket teszünk fel és ezekre kell válaszolnotok.

Minden állomások másik kérdést találtok, a Rafflecopter megfelelő dobozába kell beírni a választ.

Figyelem! Minden kérdésre próbáljatok válaszolni. Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Melyik városban laknak az Alvilág Urai?

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #217 - Jasinda Wilder: Zuhanunk egymásba

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Kyle Calloway halálával Nellben is meghalt valami. De nem egyedül ő az, akinek küzdenie kell. Kyle halála ugyanis hatalmas űrt hagyott maga után szülei és bátyja, Colton lelkében és szívében is. A lányt pedig, akit szeretett, teljesen összetörte.

És amit soha nem sejtettél volna:

Becca de Rosa Nell legjobb barátnője. Miközben minden erejével barátnőjének próbál segíteni, Becca élete is gyökeres fordulatot vesz, és hamarosan már semmi sem az, aminek egykor hitte.

Jase Dorsey a tizenhatodik születésnapja utáni héten randevúra hívja Nellt, de végül az egész dugába dől. Ám nem tudhatja, milyen tragédiák és csodák történnek majd egy véletlen nyomán.
Most és mindörökké? Válaszd a csodát! (Könyvmolyképző)

Vélemény: Valamiért az én  fejemben az az elképzelés élt ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy rendes folytatásokból fog állni, nem pedig egy-egy párra épülő kötetekből - annak ellenére, hogy Nell és Colton története viszonylag kerek egészet alkot, egyébként -. Éppen ezért, finoman szólva, értetlenül pislogtam eleinte, amikor a történet legelején, Jason randira hívja Nell-t, azt a lányt, aki az én fejemben már Colton barátnője, a sztori szerint viszont még Kyle-é, aki egyelőre él.

Magyarul, Jason és Becca története félig-meddig párhuzamosan játszódik az előző kötettel. A kezdete bevallom, szerintem nagyon szerencsétlen, hiszen az alapja az, hogy a fiú csak azért viszi el randizni a lányt - aki egyébként évek óta rajong érte, sőt, talán picit még bele is van már habarodva -, mert Nell nem túl diszkréten visszamondja a megbeszélt vacsorájukat. Persze, nevezhetnénk ezt akár szerencsés véletlennek is, hiszen a találkozó jól sül el. Mégis, bennem akad némi tüske emiatt az indítás miatt, mert engem valahogy zavart ez a "ha nincs ló, jó a szamár is" alaphelyzet, amihez hasonlót szerintem mind éltünk már át. 

Ezt a kicsit döcögős indulást leszámítva egyébként nem tudok panaszkodni ezzel a könyvvel kapcsolatban. Bár nincsenek benne nagyon durva csavarok, a két főszereplőnk azért bőven ad csámcsognivalót az olvasóknak. 

Jason például szerintem pont a kicsit semmilyen jellemével lett nekem érdekes, ugyanis nem túl gyakori, hogy az aktuális rész férfi főhőse a teljesen semleges érzést váltsa ki belőlem. Nem szerettem, de nem is utáltam, csak szimplán elvoltam vele - miután Becca-nak elmagyarázza, szerinte hogyan is jött össze az a bizonyos első randevú -. A stílusa egyébként nem rossz, még akár humorosnak is mondható, addig, amíg be nem jön a képbe az, amit már mindannyian ismerünk: Kyle elvesztése. Nyilván eddig is tudtuk, hogy nem Nell volt az egyetlen - Coltont most hagyjuk ki a számításból -, akit taccsra tett a baleset, és a tragikus következmény. Tetszett, ahogyan Jason megpróbálja feldolgozni a fiú elvesztését, és ebben - nem meglepő módon - Becca lesz a legkomolyabb támasza. Becca, az egyébként abszolút stréber lány. 

Magyarul, a főhősnőnk egy szürke kisegér, aki fél kimozdulni a komfortzónájából, annak ellenére, hogy egyébként folyamatosan piszkálja az agyát a gondolat, de közben ott vannak a céljai, amiket el akar érni az életében, és amikért úgy érzi, mindent fel kell áldoznia. Még akkor is, ha ez inkább az anyja, mintsem a saját álmának megvalósítását jelenti. Ebbe a szerinte tökéletes képbe robban bele a focista fiú, aki teljesen kifordítja őt magából. Jason szála mellett, ez adja még a cselekmény drámaiságát, ahogyan Becca küzd önmagával és a családjával... furcsa módon, önmagáért. 

Jasinda Wilder hozza azt a színvonalat, amit a Zuhanok belédben megszokhattunk. Vannak remek pillanatai, de azért nem kell tőle a spanyolviaszt várni, mert azt sajnos, nem fogja feltalálni. Arra viszont, hogy elmerüljünk egy érzelmes, drámai történetben, egyszerűen tökéletes választás, nem fogtok melléfogni vele. 

Kedvenc karakter(ek): Jason, Becca
Gyűlölt karakter(ek): Nell
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Császár László
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 480
Sorozat: Falling (#2)

Résztvevő blogok listája:

12.02. - Kristina blogja
12.05. - Angelika blogja
12.08. - Deszy könyvajánlója
12.11. - Cbooks

Nyereményjáték:

Nyereményjátékunkban ezúttal a Rubin Pöttyös könyvek kerülnek főszerepbe. Borító részleteket találtok majd a turné állomásain, érdekességként, (hogy kicsit izgalmasabb legyen a megfejtés) az eredeti borítókból mutatunk nektek részletet. Ha épp megegyezik a magyar borító és az eredeti, akkor azzal csak könnyebb dolgotok lesz. Kutatásra fel! :) A Rafflecopter megfelelő részébe kell beírnotok a helyes megfejtést, az írók nevét és a könyvek címét is várjuk.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #216 - Reneé Carlino: Te édes

Miért: Könnyed kikapcsolódásra vágytam. 

Tartalom: Mia Kelly elit egyetemen végzett diplomás, klasszikus képzésben részesült zongorista, egy gyakorlatias gondolkozású anya és egy különc apa lánya. A diploma megszerzése után nem találja a helyét. Azon őrlődik, hogy üzleti végzettségével kezdjen-e valamit, vagy a zenében mélyedjen el, amit szenvedélyesen szeret.
Amikor édesapja váratlanul meghal, úgy határoz, hogy amíg ki nem találja, mihez kezdjen a saját életével, addig az apjáét folytatja. Ann Arbort New York Cityre cseréli, és átveszi apja kávézójának vezetését. A népszerű találkozóhely törzsközönségét fel nem fedezett helyi zenészek, művészek alkotják. Mia eddig távol tartotta magát az izgalmas és kiszámíthatatlan művészléttől, de a váratlan találkozás Will-lel, az édes, helyes, elragadó gitárossal, bepillantást enged neki ebbe a világba. Amikor a srác a barátja, majd a lakótársa lesz, Mia minden tőle telhetőt elkövet, hogy elnyomja a lelkében dúló szenvedélyt, amit iránta és a zene iránt érez, de apja öröksége lassanként megnyitja a szívét. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Az elején nagyon megijedtem, hogy ez nem az én könyvem lesz, ugyanis a fülszöveggel ellentétben, legelőször egy teljesen más történetbe nyerhetünk bepillantást. Lauren, egy harmincas évei elején járó írónőről tudunk meg pár dolgot, akivel a főszereplőnk, Mia, a reptéren találkozik. Majd alig néhány oldal elteltével, Carlino vált, és a továbbiakban már a huszonéves lány kalandjait követhetjük figyelemmel, akit én egyébként, meglepő módon, azonnal a szívembe zártam. 

Annyira pozitív kisugárzása van a karakterének, hogy egyszerűen élmény olvasni a sorokat. Még akkor is, ha egyébként nagyon sablonosan indul az egész. Ennek ellenére árad belőle valami természetes, ártatlan báj, ami miatt egyáltalán nem tudok rá haragudni. Régen használtam már ezt a szót, de ez a lány egész egyszerűen cuki. Kedves, édes, és nem az idegesítő, nyáladzós módon, ami számomra csak még szimpatikusabbá tette. S teszem hozzá, hogy ezt annak ellenére sikerült elérnie, hogy egy viszonylag sznob háttérrel rendelkező lányról van szó, aki mindig is eminens éltanuló volt, elit iskolába jár, stb. Azért ez szép teljesítmény.
Ez a pozitivitás egyébként az egész történetet áthatja, és ettől igazi élmény olvasni. Képes felderíteni az olvasót, és elfeledtetni vele a saját problémáit, mert jó látni, ahogy a dolgok alakulnak ebben a könyvben. Nincs benne nincs varázslat, ennek ellenére, mégis varázslatos ereje van a maga egyszerűségével és tisztaságával. 

Mia a repülőúton ismerkedik meg a vele nagyjából egykorú Will-el, aki a mai NA-trendeknek megfelelően, zenész, és tetovált. Ti nem unjátok már egyébként, hogy szinte minden második New-Adult könyvben ott lóg a gitár a pasi vállán, és lényegében ezzel hódítja meg a lányok szívét?  Bár Will szerencsére ezen a téren kicsit kilóg a sorból, mert inkább a tetkóihoz egyáltalán nem illő stílusa az, amivel például az én szívembe belopta magát. Nem az a fajta, aki rá akarna mászni a választott lányra, nem tarolja le Mia-t azonnal, hanem voltaképpen megvárja, amíg a lakótársa készen áll rá, hogy megnyissa neki a szívét. Számomra ez rendkívül szimpatikussá tette. Nem mondom, van, amikor az a bizonyos "ajtóstul-ront-a-házba"-mentalitás jól működik, de Carlino regényébe ez egészen egyszerűen nem illett volna bele. Ez a kimértség sokkal jobb, sokkal kellemesebb.
A romantika nincs erőltetve, bár azért arra lehet számítani, hogy olykor elmegy a mézes-mázas irányba, itt engem például mégsem irritált, pedig erre azért harapok. Ezért is kellemes meglepetés számomra Carlino regénye, mert olyan dolgokat képes "eladni" nekem, ami általában nincsen ínyemre. Talán meglepő lehet, hogy nem emelem ki külön az erotikát, de ennél a könyvnél nem látom értelmét. Persze, van benne, mert ez szinte elkerülhetetlen, hiszen nem ártatlan szüzekről szól a könyv, de inkább azért nem látom értelmét, hogy annyira hangsúlyozzam, mert nem ez kötött le leginkább, hanem sokkal inkább Will és Mia párbeszédei, vagy épp az, ahogyan a környezetükkel érintkeznek.
Egyébként meglepően humoros is a könyv, de ez sem a durva, alpári fajta - amivel egyébként nem szokott bajom lenni, lévén, én magam is sok embertől megkaptam már, hogy igencsak fekete, és kimondottan morbid humorom van -, hanem inkább amolyan kellemes, üdítő jellegű, megmosolyogtató, de azért nem késztet hangos, artikulálatlan röhögésre. Tökéletesen kikapcsolja az embert, én egy nyaralásra elcipelt olvasnivalóként tudom elképzelni a leginkább. Tulajdonképpen az élet szeretetéről szól az egész. Örülök, hogy elolvastam, mert sokat merítettem belőle. :)

Kedvenc karakter(ek): Mia, Will
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/-

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Margittai
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 336
Sorozat: Sweet Thing (#1)

Résztvevő blogok listája:

12.09. Kristina blogja

12.11. CBooks

12.13. Deszy könyvajánlója

12.15. Sorok között

12.17. Könyvvilág blog

Nyereményjáték: 

A könyvben nagyon fontos szerepe van a zenének. Ezért a nyereményjákunkon a gitároké lesz a főszerep. Méghozzá egy igen híres gitárfajta nevének a betűit kevertük össze, és a turné 5 állomásán, valamint a Blogturné Klub honlapján is a bejegyzésben találtok majd egy-egy betűt. Ezeket kell majd helyes sorrendbe tennetek és meg is lesz a megfejtés.

3 példányt sorsolunk ki a könyvből a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásávaé a játék végén azok között, akik a helyes megfejtést beírják a Rafflecopter doboz megfelelő részére.

a Rafflecopter giveaway