Blogturné #223 - Zakály Viki: Egyszeregy

Miért: Tetszett a Szívritmuszavar.

Tartalom: Van ​​egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg.

Liza, egy női magazin újságíró gyakornokaként próbál boldogulni, de a vérmes főszerkesztőasszony mindent megtesz, hogy megkeserítse a napjait. Egyedül segítőkész kollégájára, Barnira számíthat, akinek mindig kisírhatja magát. A sármos ex, Adrián újra feltűnik a lány életében, de csak szerelmi pótléknak tartja Lizát, aki így sem tud ellenállni neki…

Amikor a lány egy riport kapcsán felhívja azt a bizonyos számot, és találkozik a titokzatos Gábriellel, tudja, hogy nagyobb a tét, mint holmi újságírói babér. Mindketten súlyos titkot őriznek, mindketten kaptak már halálos sebet, és mindkettőjüknek szüksége van arra, amit a másik adhat… csak egy a gond, az éjszaka véget ér, és soha többé nem találkozhatnak. Vagy mégis? (Libri)

Vélemény: Ha jól emlékszem, tavaly nyáron olvastam a Szívritmuszavart, és tudom, hogy nagyon tetszett. Annyira magával ragadott annak a könyvnek a stílusa, hogy szinte nem bírtam letenni, éppen ezért, nagyon vártam az Egyszeregyet... Majd sajnos, egy hatalmasat csalódtam benne. Egyáltalán nem azt vártam, amit végül kaptam, már az is eszembe jutott, hogy nagyon magasra tettem az elvárasaimat... Aztán eszembe jutott az előző regénye, amit volt szerencsém elolvasni, egyszerűen ég és föld a különbség a két mű között. 

Amennyire erősnek éreztem Viki fent említett könyvét - és amennyire rajongtam érte, annak ellenére, hogy ritkán olvasok magyar szerzőtől -, annyira gyenge ez. Annak ellenére egyébként, hogy van egy egészen jó alapötlete ezzel a városi legendával, amiből nagyon érdekes dolgokat ki lehetett volna hozni, de nem kezd vele semmit igazából.   

Számomra olyan érzés volt Liza történetét olvasni, mintha nem is ugyanaz az író írta volna, és van egy olyan sejtésem, hogy hosszan tudnám sorolni, mi nem volt jó benne - erről majd egy kicsit később -, de ami leginkább, szembetűnően nem működött nálam, az a stílus. A töménytelen mennyiségű popkult utalás - például a Szürke ötven árnyalatára, vagy a Twilight-ra - engem minden egyes alkalommal teljesen kizökkentett. Lehet, én vagyok az egyetlen, aki ezt így gondolja, de annyira nem illettek ehhez a történethez, hogy nem találok rá szavakat. A finoman szólva irritáló főhősnő - akiről szintén muszáj lesz külön megemlékeznem - narrálása az őrületbe tudott kergetni. Javítsatok ki, ha tévedek, de a Szívritmuszavar azt hiszem, E/3-ban íródott, és működött, talán ettől lett igazán ütős az élmény, amit adott. 

Itt az ideje, hogy sorra vegyük a bajaimat. Először is: Liza. Vele kapcsolatban talán az zavar, hogy Viki nem volt elég bevállalós. Ugyanis a regény főszereplője egy önző lánynak van beállítva kezdetben, aki összerúgta a legjobb barátnőjével a port amiatt, hogy amaz írt egy könyvet, ami Lizának nagyon tetszett, de ezt nem akarta beismerni, ezért lehúzta. Ez egy olyan dolog, ami persze ellenérzést kelt az emberben, de mekkora ötlet lett volna, hogy egy negatív szereplőt tesz meg főhősének. De ezt sikerült egy igencsak elbaltázott csavarral kikerülnie, mintha Liza valójában akkora szent lenne... Holott egyáltalán nem az.
Gábriel ötlete nem rossz, csak szerintem teljesen értelmetlen. Egyelőre nem tiszták a motivációi, miért jó neki, ha eljátssza az egyéjszakás kalandok koronázatlan királyát, akit persze pont ez a lány tud kirántani a stabilitásából. De, hogy miért, az egy rejtély, egyébként, mert Lizában nincs semmi érdekes. Eredetileg ugye csak ki akarja használni a srácot, éppen ezért, én nem lepődtem meg rajta, hogy egy idő után már csak hibát-hibára halmoz a sráccal kapcsolatban.
Összességében, szerintem ez a könyv nagyon más irányba ment el, mint kellett volna neki. Sokkal merészebb húzások illettek volna bele, mint amit kaptunk, mert így igazából csak egy kissé elbaltázott limonádénak tetszik az egész, ahelyett, hogy lenne benne valami igazán erős, mondjuk drámai csavar - mert ami Lizával történik az inkább erőltetett, mint drámai -.

Kedvenc karakter(ek): Pipu
Gyűlölt karakter(ek): Liza
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv. magyar
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 336
Sorozat: Gábriel-duológia (#1)

Résztvevő blogok listája:

12.17 Kelly és Lupi olvas

12.19 Dreamworld

12.21 Sorok között

12.23 CBooks

Nyereményjáték:

Főszereplőnk Liza nagyon szereti a zenét, futás közben, rádióban, úton-útfélen. Az Egyszeregy blogturné minden állomásán találsz egy-egy sort különböző népszerű dalszövegekből, nincs más dolgod, mint kitalálni melyik dalról van szó és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Tehát négy különböző dalcímet és előadót várunk megfejtésként.

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

A mai idézet: Don’t say a word while we dance with the Devil.

a Rafflecopter giveaway