A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 11., vasárnap

Blogturné #216 - Reneé Carlino: Te édes

Miért: Könnyed kikapcsolódásra vágytam. 

Tartalom: Mia Kelly elit egyetemen végzett diplomás, klasszikus képzésben részesült zongorista, egy gyakorlatias gondolkozású anya és egy különc apa lánya. A diploma megszerzése után nem találja a helyét. Azon őrlődik, hogy üzleti végzettségével kezdjen-e valamit, vagy a zenében mélyedjen el, amit szenvedélyesen szeret.
Amikor édesapja váratlanul meghal, úgy határoz, hogy amíg ki nem találja, mihez kezdjen a saját életével, addig az apjáét folytatja. Ann Arbort New York Cityre cseréli, és átveszi apja kávézójának vezetését. A népszerű találkozóhely törzsközönségét fel nem fedezett helyi zenészek, művészek alkotják. Mia eddig távol tartotta magát az izgalmas és kiszámíthatatlan művészléttől, de a váratlan találkozás Will-lel, az édes, helyes, elragadó gitárossal, bepillantást enged neki ebbe a világba. Amikor a srác a barátja, majd a lakótársa lesz, Mia minden tőle telhetőt elkövet, hogy elnyomja a lelkében dúló szenvedélyt, amit iránta és a zene iránt érez, de apja öröksége lassanként megnyitja a szívét. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Az elején nagyon megijedtem, hogy ez nem az én könyvem lesz, ugyanis a fülszöveggel ellentétben, legelőször egy teljesen más történetbe nyerhetünk bepillantást. Lauren, egy harmincas évei elején járó írónőről tudunk meg pár dolgot, akivel a főszereplőnk, Mia, a reptéren találkozik. Majd alig néhány oldal elteltével, Carlino vált, és a továbbiakban már a huszonéves lány kalandjait követhetjük figyelemmel, akit én egyébként, meglepő módon, azonnal a szívembe zártam. 
Annyira pozitív kisugárzása van a karakterének, hogy egyszerűen élmény olvasni a sorokat. Még akkor is, ha egyébként nagyon sablonosan indul az egész. Ennek ellenére árad belőle valami természetes, ártatlan báj, ami miatt egyáltalán nem tudok rá haragudni. Régen használtam már ezt a szót, de ez a lány egész egyszerűen cuki. Kedves, édes, és nem az idegesítő, nyáladzós módon, ami számomra csak még szimpatikusabbá tette. S teszem hozzá, hogy ezt annak ellenére sikerült elérnie, hogy egy viszonylag sznob háttérrel rendelkező lányról van szó, aki mindig is eminens éltanuló volt, elit iskolába jár, stb. Azért ez szép teljesítmény.
Ez a pozitivitás egyébként az egész történetet áthatja, és ettől igazi élmény olvasni. Képes felderíteni az olvasót, és elfeledtetni vele a saját problémáit, mert jó látni, ahogy a dolgok alakulnak ebben a könyvben. Nincs benne nincs varázslat, ennek ellenére, mégis varázslatos ereje van a maga egyszerűségével és tisztaságával. 
Mia a repülőúton ismerkedik meg a vele nagyjából egykorú Will-el, aki a mai NA-trendeknek megfelelően, zenész, és tetovált. Ti nem unjátok már egyébként, hogy szinte minden második New-Adult könyvben ott lóg a gitár a pasi vállán, és lényegében ezzel hódítja meg a lányok szívét?  Bár Will szerencsére ezen a téren kicsit kilóg a sorból, mert inkább a tetkóihoz egyáltalán nem illő stílusa az, amivel például az én szívembe belopta magát. Nem az a fajta, aki rá akarna mászni a választott lányra, nem tarolja le Mia-t azonnal, hanem voltaképpen megvárja, amíg a lakótársa készen áll rá, hogy megnyissa neki a szívét. Számomra ez rendkívül szimpatikussá tette. Nem mondom, van, amikor az a bizonyos "ajtóstul-ront-a-házba"-mentalitás jól működik, de Carlino regényébe ez egészen egyszerűen nem illett volna bele. Ez a kimértség sokkal jobb, sokkal kellemesebb.
A romantika nincs erőltetve, bár azért arra lehet számítani, hogy olykor elmegy a mézes-mázas irányba, itt engem például mégsem irritált, pedig erre azért harapok. Ezért is kellemes meglepetés számomra Carlino regénye, mert olyan dolgokat képes "eladni" nekem, ami általában nincsen ínyemre. Talán meglepő lehet, hogy nem emelem ki külön az erotikát, de ennél a könyvnél nem látom értelmét. Persze, van benne, mert ez szinte elkerülhetetlen, hiszen nem ártatlan szüzekről szól a könyv, de inkább azért nem látom értelmét, hogy annyira hangsúlyozzam, mert nem ez kötött le leginkább, hanem sokkal inkább Will és Mia párbeszédei, vagy épp az, ahogyan a környezetükkel érintkeznek.
Egyébként meglepően humoros is a könyv, de ez sem a durva, alpári fajta - amivel egyébként nem szokott bajom lenni, lévén, én magam is sok embertől megkaptam már, hogy igencsak fekete, és kimondottan morbid humorom van -, hanem inkább amolyan kellemes, üdítő jellegű, megmosolyogtató, de azért nem késztet hangos, artikulálatlan röhögésre. Tökéletesen kikapcsolja az embert, én egy nyaralásra elcipelt olvasnivalóként tudom elképzelni a leginkább. Tulajdonképpen az élet szeretetéről szól az egész. Örülök, hogy elolvastam, mert sokat merítettem belőle. :)

Kedvenc karakter(ek): Mia, Will
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/-

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Margittai
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 336
Sorozat: Sweet Thing (#1)


Résztvevő blogok listája:

12.11. CBooks
12.13. Deszy könyvajánlója
12.15. Sorok között
12.17. Könyvvilág blog

Nyereményjáték: 


A könyvben nagyon fontos szerepe van a zenének. Ezért a nyereményjákunkon a gitároké lesz a főszerep. Méghozzá egy igen híres gitárfajta nevének a betűit kevertük össze, és a turné 5 állomásán, valamint a Blogturné Klub honlapján is a bejegyzésben találtok majd egy-egy betűt. Ezeket kell majd helyes sorrendbe tennetek és meg is lesz a megfejtés.

3 példányt sorsolunk ki a könyvből a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásávaé a játék végén azok között, akik a helyes megfejtést beírják a Rafflecopter doboz megfelelő részére.



2016. július 1., péntek

Blogturné #175 - Kylie Scott: Futam

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Csak arról volt szó, hogy úgy tesz, mintha egy rocksztár barátnője lenne. Arról nem, hogy bele is szeret...

Mal Ericson, a világhírű Stage Dive rockbanda dobosa villámgyorsan rendbe akarja tenni az életét – egy rövid időre legalábbis. Úgy gondolja, a látszathoz az is éppen elég lesz, ha egy igazi jókislánnyal kezd mutatkozni. Nem úgy tervezte, hogy ez az átmeneti helyzet állandóvá válik, és nem sejthette, hogy éppen így találja meg az igazit.

Anne Rollins álmában sem gondolta volna, hogy megismerkedik majd a rock egyik istenével, akinek a posztereivel tinédzserkorában ki volt plakátolva a szobája – és különösen nem ilyen körülmények között. Anne ugyanis anyagilag nem áll valami jól. Illetve nagyon nem. Ugyanakkor érzi, hogy ha pénzért cserébe úgy tesz, mintha a vad partiarc dobos csaja lenne, annak semmiképpen nem lehet jó vége. És teljesen mindegy, hogy mennyire szexis pasi Mal. Vagy mégsem?


Vélemény: Bevallom, nekem nem tetszett annyira ez a kötet, mint az előző. Noha David és Eve története is igencsak hihetetlennek hatott, ha emlékeztek rá - de lehet, hogy ezzel csak én voltam így -, viszont azt hiszem, Mal és Anne ezt még inkább felül tudta múlni ilyen téren.
A regény kezdete egyébként még kifejezetten ütős volt, hiszen a főhősnőnk kénytelen azzal szembesülni, hogy a lakótársa nemes egyszerűséggel faképnél hagyta, ráadásul nyakig benne a slamasztikában. Azt sajnálom, hogy ezzel a szállal nem kezd semmi érdemlegeset az írónő, mindössze ürügyül szolgál arra, hogy Mal megismerkedjen a lánnyal, semmi egyéb értelme nincsen, pedig, ha belegondoltok, ebből egészen érdekes dolgokat is ki lehetett volna hozni. Teszem azt, megismerhettük volna Skye nézőpontját, hogy vajon a lány miért döntött úgy, hogy egyetlen szó nélkül lelép a lakásból, magával víve mindent, ami az övé volt. Véleményem szerint ez a történet egyik legnagyobb hiányossága, mert innentől kezdve a sztori leginkább csak a főhőseinkre koncentrál. Ez alapvetően nem nagy baj, de hagyhat az emberben némi hiányérzetet, mert olyan, mintha nem lenne elvarrva minden szál.
Anne számomra egy üdítő színfolt volt az NA-hősnők sorában. Nem azért, mert ne lenne a maga módján szép, vagy ilyesmi, hanem azért, mert egy nem hibátlan lányt látunk benne viszont, aki olyannyira önfeláldozó, hogy a környezete lépten-nyomon, és meglehetősen gátlástalanul használja ki szerencsétlent. Ez önmagában talán nem tűnik túl nagy dolognak, sőt, de  szerintem adott egy nagyon érdekes színezetet a karakterének, ahogyan erre ráébred, és Mal hathatós közbenjárásának hála, megpróbál ezen változtatni, eleinte persze kevesebb, mint sok sikerrel. Erre a legjobb példa az egyik barátja, és egyben plátói szerelme, Reece, akit egyszerűen nem lehet kedvelni. Az ő jeleneteinél látjuk a leginkább, mennyire ki lehet használni, ha valaki olyan jellem, mint Anne. Szinte csak az alkalmat lesi, hogy lehúzhassa egy-egy újabb szívességgel, amit egy idő után már gyomorforgató látni.
Mal is kezdetben önös érdekéből találja ki ezt a bizonyos "tegyünk úgy, mintha együtt járnánk" dolgot, viszont az ő esetében viszonylag hamar beáll a változás, ahogy kezd közelebb kerülni a kissé szerencsétlen lányhoz, akinek nincsenek túl nagy elvárásai, mindössze szeretné élni az életét... Amit Mal újra és újra felborít. Megjegyzem, én nagyon bírtam a srác humorát, bár olykor kicsit erőltetettnek éreztem, viszont volt a könyvben pár jelenet, amikor a megszólalásain hangosan tudtam nevetni. Kettejük párosa éppen az ellentéteik miatt tud működni, elég jól kiegészítik egymást.
Számomra az is pozitívum, hogy a romantika nem instant módon önti el a könyvet, ha jól emlékszem, majdnem a regény feléig nem történik köztük semmi komoly, aki addig is a romantikát keresné a könyvben, annak be kell érnie az úton-útfélen cameozó Eve-vel és David-del, akik szinte folyamatosan nyalják-falják egymást. A zenekar többi tagja is sokat szerepel, amit nekem szórakoztató volt olvasni, főleg Ben jelenetei tetszettek nagyon.
Ami miatt csalódtam ebben a könyvben, az a papírvékony cselekmény. Szinte semmi nem történik a könyvben, ami igen, az sem kifejezetten maradandó, szerintem. Nem igazán tudok belőle jó történetszálakat felidézni, mert sok jelenet csak egy-egy romantikus kliséhalmaz. Olykor untatott, ami meglepett, mert a szereplőket szinte egytől-egyig díjaztam - már a pozitív megítélésűeket -, és mégis úgy érzem, ezt a részt valahogy nem nekem találták ki. Vagy talán túl magasan voltak az elvárásaim, én magam sem tudom, igazából, csak azt, hogy egyáltalán nem ütött akkorát, mint vártam. 

Kedvenc karakter(ek): Mal
Gyűlölt karakter(ek): Skye, Reece
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv. magyar
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: Császár László
Oldalszám: 376
Sorozat: Stage Dive (#2)


Résztvevő blogok listája:

07/01 - CBooks
07/03 - Angelika blogja
07/05 - Insane Life
07/07 - MFKata Gondolatai
07/09 - Deszy könyvajánlója
07/11 - Sorok között
07/13 - Dreamworld

Nyereményjáték:

Mivel a regény férfi főszereplője, Mal tölti be a dobos szerepét a Stage Dive zenekarában, adja magát, hogy ebben a játékban híres rockegyüttesek dobosait kell kitalálnotok. Minden blogon találtok egy képet az adott zenészről, és segítségként a posztokban elrejtve megtaláljátok a zenekar nevét is. A Rafflecopter megfelelő dobozába a dobos és az együttes nevét is be kell írnotok! Ha velünk játszotok, megnyerhetitek a három nyereménypéldány egyikét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)