Tartalom: Miután megmentették a világaik közötti szövetséget, Cara és Aelyx végre egy kis nyugalomhoz jutottak. A kis szigeten napokat tölthetnek azzal, hogy kagylókat gyűjtenek a parton, és éjszakákat egymás karjában. Azonban ez az idilli állapot nem tart túl sokáig… Az egyezség, amelyet a Föld és a L’eihr kötött, olyan ősi erőket keltett életre, amelyek pusztulással fenyegetnek. Az Aribol, a titokzatos őrök, akik a csillagközi béke fenntartásáért felelősek, megfenyegetik a galaxist, és mindennek okaként a szövetségre hivatkoznak. Megparancsolják, hogy egy hónapon belül mindenkinek vissza kell térnie a saját bolygójára a saját világa fajtársaihoz, nem lehet keveredni, vagy a kipusztulás lesz mindkét világ végzete. Ketyeg az óra, Aelyx és Cara pedig csapatot toboroz a Földön, és megpróbálják megoldani a rejtélyt: kik az Aribol tagjai, mit akarnak, és mi az igazi oka annak, hogy a két bolygó szövetsége ennyire feldühítette őket. Ahogy a feszültség tetőfokára hág, Aelyxnek és Carának keményebben kell harcolnia, mint valaha. Nemcsak a kettejük jövőjéért, hanem világaik megmentéséért. (Maxim)
Vélemény: Noha vártam már ezt a könyvet, hiszen mégis csak egy kedvenc sorozatom utolsó részéről van szó, mégis úgy éreztem, kicsit fű alatt érkezett. Nem volt meg bennem az a nagy hype, hogy bárcsak olvashatnám már... De, amikor elkezdtem, azonnal be tudott rántani. Jó volt viszacsöppenni Aelyx-ék világába, noha néha gondolkodnom kellett, mi is történt az előző részben.
Itt a regény elején Cara szinte belecsöppen a telepes életbe, ráadásul nem is egyszerű lakos, hanem egyenesen vezető szerepben. Bevallom, egy kicsit nekem is furcsa volt, hogy egy tizenéves lányra bíznak egy annyira komoly szerepet, mint a két faj közötti kapcsolattartás, annak ellenére, hogy ugye ezt már megalapoztva az Elválasztvá-ban. Szerintem ehhez még nagyon fiatal, éppen ezért, nem is nagyon tud mit kezdeni vele, amikor az emberek probléámákkal fordulnak hozzá. Nem véletlen vannak vitái például Jake-kel, az egyik telepessel. Benne számomra az volt a legérdekesebb, hogy a Földön egy gazdag üzletember volt, mégis képes volt mindent feladni azért, hogy telepessé váljon. Csak éppen azzal nem számolt, hogy ez a létforma teljesen más lesz, mint az, amit megszokott, hiszem a földönkívüliek nem ugyanúgy viszonyulnak a dolgokhoz, mint az emberek. Az ő küzdelme nekem egyébként tetszett, mert kicsit kilógott a könyvből.
Ami viszont engem a legjobban meglepett, az a romantika volt. A legtöbb regényben az erotika, mint olyan, még, ha csak nagyon érintőleges is, akkor is általában a közepén-végén kap helyet, nyilván azért, hogy az olvasók kicsit érezzék a súlyát. Ehhez képest, Landers azt a megoldást választotta, hogy Cara-ék szinte a regény legelején átesnek a tűzkeresztségen. Nem kell megijedni, semmi közönséges, vagy bő kifejtés nincs benne, azt hiszem alig fél oldalban le van tudva az egész, jelezve, hogy itt nem ez a lényeg. A kapcsolatuk továbbra is erős marad, de nem lesz ettől függő, ami szerintem egy marha jó húzás volt.
Igazság szerint csak azért nem voltak általam utált karakterek a könyvben, mert nagyrészt mindenkinek a motivációját meg lehet érteni, mindegy, melyik oldalon állnak. Ez egyébként engem kimondottan meglepett, mármint ritkán találkozom olyannal, amikor egy író nem határozza meg konkrétan, hogy ki képviseli a jó, és ki a rossz oldalt, hanem mindkettőt ugyanúgy kezeli. Ez számomra egy üdítő változtatás volt, és személy szerint, imádtam, mert ettől lett érdekes. Hiszen azzal is egyet lehet érteni, aki támogatja a telepeseket és azokat is, akiket nem.
Itt a regény elején Cara szinte belecsöppen a telepes életbe, ráadásul nem is egyszerű lakos, hanem egyenesen vezető szerepben. Bevallom, egy kicsit nekem is furcsa volt, hogy egy tizenéves lányra bíznak egy annyira komoly szerepet, mint a két faj közötti kapcsolattartás, annak ellenére, hogy ugye ezt már megalapoztva az Elválasztvá-ban. Szerintem ehhez még nagyon fiatal, éppen ezért, nem is nagyon tud mit kezdeni vele, amikor az emberek probléámákkal fordulnak hozzá. Nem véletlen vannak vitái például Jake-kel, az egyik telepessel. Benne számomra az volt a legérdekesebb, hogy a Földön egy gazdag üzletember volt, mégis képes volt mindent feladni azért, hogy telepessé váljon. Csak éppen azzal nem számolt, hogy ez a létforma teljesen más lesz, mint az, amit megszokott, hiszem a földönkívüliek nem ugyanúgy viszonyulnak a dolgokhoz, mint az emberek. Az ő küzdelme nekem egyébként tetszett, mert kicsit kilógott a könyvből.
Ami viszont engem a legjobban meglepett, az a romantika volt. A legtöbb regényben az erotika, mint olyan, még, ha csak nagyon érintőleges is, akkor is általában a közepén-végén kap helyet, nyilván azért, hogy az olvasók kicsit érezzék a súlyát. Ehhez képest, Landers azt a megoldást választotta, hogy Cara-ék szinte a regény legelején átesnek a tűzkeresztségen. Nem kell megijedni, semmi közönséges, vagy bő kifejtés nincs benne, azt hiszem alig fél oldalban le van tudva az egész, jelezve, hogy itt nem ez a lényeg. A kapcsolatuk továbbra is erős marad, de nem lesz ettől függő, ami szerintem egy marha jó húzás volt.
Igazság szerint csak azért nem voltak általam utált karakterek a könyvben, mert nagyrészt mindenkinek a motivációját meg lehet érteni, mindegy, melyik oldalon állnak. Ez egyébként engem kimondottan meglepett, mármint ritkán találkozom olyannal, amikor egy író nem határozza meg konkrétan, hogy ki képviseli a jó, és ki a rossz oldalt, hanem mindkettőt ugyanúgy kezeli. Ez számomra egy üdítő változtatás volt, és személy szerint, imádtam, mert ettől lett érdekes. Hiszen azzal is egyet lehet érteni, aki támogatja a telepeseket és azokat is, akiket nem.
Ez lenne a regény legnagyobb konfliktusforrása, mégis, az időnk legnagyobb részében inkább az a téma, hogy vajon Cara és Aelyx hol fogják folytatni a közös életüket, hol lenne számukra jobb: a L'eihr-en, vagy a Földön. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, így a maga módján ez is érdekes kérdés, de szerintem az a fontosabb, ami magát a nagy egészet érinti.
Érdekes, bár nem sok újdonságot adó lezárást kaptunk, ami szépen összefoglalja a küzdelmet, amit a fiataloknak véghez kell vinniük, nem csak a saját, de a két nép boldogulása érdekében is. Nincsenek nagy mondanivalók, de azért akadnak benne olyan gondolatok, amiket jól esik átrágnia az embernek.
Melissa Landers nekem nem okozott csalódást, remélem, később más sorozatokat is ír majd, amiket talán alkalmunk nyílik majd elolvasni.
Érdekes, bár nem sok újdonságot adó lezárást kaptunk, ami szépen összefoglalja a küzdelmet, amit a fiataloknak véghez kell vinniük, nem csak a saját, de a két nép boldogulása érdekében is. Nincsenek nagy mondanivalók, de azért akadnak benne olyan gondolatok, amiket jól esik átrágnia az embernek.
Melissa Landers nekem nem okozott csalódást, remélem, később más sorozatokat is ír majd, amiket talán alkalmunk nyílik majd elolvasni.
Kedvenc karakter(ek): Aelyx, Cara, Jake
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 320
Sorozat: Alienated (#3)
Résztvevő blogok listája:
November 25 - Insane Life
November 27 - Sorok között
November 29 - Kelly & Lupi olvas
December 1 - Deszy könyvajánlója
December 3 - CBooks
December 5 - DreamworldNyereményjáték:
Főhőseink már ismerik az űrutazást és felkészültek mindenre.
Mostani játékunkban híres, kultikus sci-fi filmsorozatokat és sorozatokat keresünk, amiket a többség ismer. Képeken a hozzájuk tartozó emblematikus űrhajó, tárgy vagy lényt látjátok és ezek alapján kell kitalálni, mit láttok a képen. Elég a főcím, nem kell a film részének pontos megnevezése.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése