Blogturné #224 - J. M. Darhower: Mindörökké

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Mindörökké tart majd, vagy pedig belepusztulnak?

Haven Antonelli és Carmine DeMarco igencsak eltérő körülmények között nevelkedett. Haven második generációs rabszolgaként elszigetelten élt a sivatag kellős közepén. Napjai kemény munkával teltek szörnyű bántalmazások között. Carmine gazdag maffiózó családba született, életét kiváltságok és kicsapongások határozták meg. Egy sorsfordulat mégis egymás közelébe sodorta őket. Titkok és hazugságok hálójában kell rájönniük, hogy noha látszólag különböznek, mégis több közös vonásuk van, mint bárki is hinné. A kaotikus, pénz és hatalom uralta világból Haven és Carmine is szabadulni szeretne, ám a születésük előtti események miatt a megsemmisülés fenyegeti őket.

A csalás és a gyilkosság egy létforma része, amiben semmit sem adnak ingyen. Főleg a szabadságot nem. De vajon milyen áldozatot kell hozniuk érte? Elmenekülhetnek a múltjuk elől? És főleg mit jelent szabadnak lenni? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Sokat gondolkoztam azon, mivel kezdhetném ezt a kritikát... Talán azzal, hogy ha az ember nem akar mély depresszióba süllyedni, akkor jobban teszi, ha nem a Papírhattyúval párhuzamosan olvassa, ugyanis mindkét könyv igencsak meg tudja viselni az embert, bár, ha jobban belegondolok, talán a Mindörökké valamivel könnyedebb hangvételű. Ez leginkább a két főszereplőnknek köszönhető, akik között szinte első pillanattól kezdve megvan a kémia, bár eleinte ez nem romantikus értelmű. Carmine és Haven még akkor is jól rezonál együtt, amikor a történet legelején egyáltalán nem is tudnak egymással mit kezdeni. Elvégre, a rabszolgának nevelt lány amolyan házvezetőnőnek kerül Carmine apjának, Vincent DeMarco-nak az otthonába. 

Bevallom, a történetnek ez az aspektusa volt az, amivel én sokáig nem tudtam mit kezdeni, hogy vajon miért pont Haven-t akarja magának ez a férfi - és bevallom, voltak igencsak negatív gondolataim ezzel kapcsolatban -, de persze, idővel ez is kiderül. Viszont, visszatérve a két főszereplőnkhöz: mivel Haven-nek szinte fogalma sincs a valós világról, ezért rengeteg olyan rész van, amikor rácsodálkozik valamire. de ugyanakkor megvan enneka fordítottja is, az én kedvencem, amikor a kicsit elkényeztetett Carmine megtanulja használni a mosógépet. Az elkényeztetettet itt ne úgy értsétek, hogy egy anyámasszony katonája lenne, akinek soha, semmi dolga nincsen, mindössze arról van szó, hogy ilyen téren ki vannak szolgálva az igényei, nem nagyon van hozzászokva, hogy házimunkát végezzen. Ettől függetlenül neki is megvannak a maga súlyos keresztjei, amiket valahogy viselnie kell. 

Az egész regényt úgy tudnám nektek jellemezni, mint az édes és a durva egy nagyon furcsa, mégis erőteljes keverékét. Darhower remek ritmusban váltogatja a szívhez szóló, már-már aranyos, cuki jeleneteket a cselekményt egyébként jellemző brutalitással, amiből higgyétek el, itt sincs hiány. Vincent például kimondottan ölni való szereplő, annak ellenére, hogy olykor-olykor bepillantást nyerhetünk a motivációiba, például akkor, amikor a maffiavezér elmegy, és meggyón egy papnak. Ettől még nem egy pozitív figura, sőt, éppen ellenkezőleg, nekem a hideg futkos tőle a hátamon, valahányszor eszembe jut, pedig legelőször még a jóságos megmentőnek tetszett a szememben - na erre nem vagyok büszke -. 

Külön kiemelnék még egy karaktert, Dia-t, aki Carmine egyik - ha nem egyenesen a - legjobb barátja. Imádtam ezt a lányt, ugyanis ő adott egy minimális humorlöketet ennek az egyébként elég komor könyvnek... Például a legelső felbukkanása alkalmával, amikor szabályosan leoltja Carmine-t azért, mert az az iskola egyik legnagyobb ribancával kezdett. Imádtam a szókimondó stílusát.

Bár ez valóban egy romantikus történet, a maffia-szál miatt énn azt mondanám, hogy nem ez a legerősebb oldala, hanem sokkal inkább a durvaság, ami megnyilvánul benne, és amitől engem többször kitört a frász, Ezzel együtt imádtam ezt a könyvet, éppen azért, mert a Paprhattyúhoz, vagy a Fogoly a sötétben-hez hasonlóan, ez is adott nekem valami újat. Remek, mély gondolatokat, érzelmes jeleneteket, amikhez hasonlókkal régen találkoztam, ugyanis számomra pont a szereplők esendőségéből adódó egyszerűsége adta meg azt a pluszt, amit az ilyen könyvekben keresek.

Kedvenc karakter(ek): Carmine
Gyűlölt karakter(ek): a mester, Vincent
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 592
Sorozat: Sempre (#1)

Résztvevő blogok listája:

12.21 Kelly és Lupi olvas

12.23 Insane Life

12.28 Deszy könyvajánlója

12.30 CBooks

Nyereményjáték:

Négy állomás - Négy meghatározó dolog a történetből. Nincs más dolgotok, mint minden állomáson beírni a megadott kérdésre a választ a rafflecopter doboz megfelelő sorába! A képek segítenek!  Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A mai kérdés: Milyen csokin osztozik Carmine és Haven?

a Rafflecopter giveaway