Tartalom: Sarai mindössze tizennégy éves volt, amikor édesanyja kiszakította az általa ismert világból, hogy attól kezdve egy kegyetlen drogbáró mellett éljen Mexikóban. Idővel a lány elfelejtette, milyen a normális élet, ám sosem adta fel a reményt, hogy egy napon elszökhet a telepről, ahol az elmúlt kilenc évben fogva tartották.
Victor hidegvérű bérgyilkos, aki Saraihoz hasonlóan, kiskora óta mással sem találkozik, csak halállal és erőszakkal. Mikor Victor a telepre érkezik, hogy megtudja újabb megbízatása részleteit és felvegye a fizetségét, Sarai meglátja a férfiban a lehetőséget a szökésre. Ám a dolgok nem a terve szerint alakulnak, és ahelyett, hogy egy fuvarra tett volna szert vissza Tucsonba, az otthonába, Sarai egyik veszélyes férfi szorításából a másik karmai közé kerül.
Menekülés közben Victor egyre kevésbé hallgat az ösztöneire, holott azelőtt kizárólag azokban bízott, míg végül meg is adja magát a lelkiismeretének, és úgy dönt, segít Sarainak. Ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, Victor azon kapja magát, hogy bármire képes azért, hogy megóvja a lány életét, akár még a testvérével és egyben társával, Niklasszal való kapcsolatát is feláldozná, aki mostanra, csak úgy, mint mindenki, holtan akarja látni Sarait.
Ahogy Victor és Sarai lassan megtanulnak bízni egymásban, a kettejük közti különbségek eltűnnek, a köztük lévő különös vonzódás pedig erősödik. Ám lehet, hogy végül Victor képességei és a gyilkolásban szerzett tapasztalata sem lesz elég, hogy megmentse a lányt, mivel az olyan hatással van a férfira, ami a saját halálához vezethet. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Egy újabb nagy meglepetés, és abszolút pozitív csalódás a Soha határa után egyáltalán nem ezt vártam az írónőtől. Már a regény kezdete is rendkívül feszült, a nyitójelenettől nekem többször is felállt a szőr a hátamon. Ebből már rájöhetettetek, hogy elképesztően erőszakos a történet, szinte strigulázni lehet a halálesetek számát,úgy hullanak az emberek, mint a legyek. Éppen ezért, elsősorban 16 éves kor felett ajánlanám ezt a könyvet - de lehet, inkább 18... -, mert azért sok esetben kell hozzá gyomor, hogy végig bírja olvasni azt a rengeteg mészárlást, amit a Megölni Sarait magában rejteget.
Egész jól hozza ezt a mexikói drogkartell hangulatot a sztori, bár bevallom, nekem Sarai szökése elég furcsa volt. Ha valóban annyira fontos Javier-nek - a kartell fejének -, mint amennyire ezt hangsúlyozza, akkor elég nehezen tudom elképzelni, hogy viszonylag könnyedén sikerült meglépnie a telepről. Vajon miért nem őriztette jobban a férfi? Ez egy olyan kérdés, amire nagyon-nagyon szeretnék választ kapni.
Sarai karaktere egyébként rendkívül instabil, az egyik pillanatban még határozott, a következőben bizonytalanná válik, és szinte másodpercek választják el az összeomlástól. Ha figyelembe vesszük, hogy mi történt vele, ez annyira nem meglepő, szegény lánynak nem gyenge üldözési mániája van, bár belegondolva, nekem is az lenne ilyen helyzetben. Az biztos, hogy nagy túlélő, bár ez csak és kizárólag a férfi főszereplőnknek köszönhető.
Victor - vagy másnéven az Amerikai - érdekes színfolt, a manapság divatos hősszerelmesek tengerében, mivel rendkívül hideg, kimért, és számító a karaktere - ami egy bérgyilkostól természetesen elvárható -, de számomra igencsak meglepő volt, hogy az ő szemszögét is milyen jól hozza Redmerski, annak ellenére, hogy ez nem valami gyakori - vagy csak én tudok nektek nagyon kevés pozitív példát mondani -.
Victor - vagy másnéven az Amerikai - érdekes színfolt, a manapság divatos hősszerelmesek tengerében, mivel rendkívül hideg, kimért, és számító a karaktere - ami egy bérgyilkostól természetesen elvárható -, de számomra igencsak meglepő volt, hogy az ő szemszögét is milyen jól hozza Redmerski, annak ellenére, hogy ez nem valami gyakori - vagy csak én tudok nektek nagyon kevés pozitív példát mondani -.
Azt azért fontosnak tartom leszögezni, hogy ez egyáltalán nem romantikus történet, nekem még nyomokban sem tartalmazott, inkább volt ez egy Stockholm-szindróma, mintsem valódi szerelem, hiszen Sarait inkább a túlélés ösztöne tartja Victor mellett. Lehet, hogy a folytatások alkalmával ez majd változni fog, de egyelőre én nem merném kijelenteni, hogy ez egy romantikus szál lenne kettejük között, hiszen kölcsönösen használják egymást.
Niklast, Victor segítőjét, társát, nem bírom, értem, mi a szerepe, meg szeretnék többet tudni a Rendről, amelynek dolgoznak - vagy inkább amit szolgálnak, mondjuk így -, de ez akkor sem az a típusú karakter, amit díjazni szoktam. Ettől még kíváncsi vagyok, hova fog fejlődni a későbbiekben, mert ha jól tudom, ő is aktív résztvevője lesz a folytatásoknak.
Gyűlölt karakter(ek): Izel, Javier
Pont: 10/
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Szujer Orsolya
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám:
Sorozat: In the Company of Killers (#1)
Résztvevő blogok listája
12/01 CBooks
12/03 Dreamworld
12/04 Insane Life
12/06 Deszy könyvajánlója
Nyereményjáték:
Minden blogon láthattok egy vaktérképet, mely egy olyan országot ábrázol, ahol manapság is virágzik a drogkereskedelem. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyikre gondoltunk, s ha ez megvan, beírni a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése