Blogturné #160 - Sophie Jackson: Egy font hús

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Wes Carter vérbeli nehézfiú. Az Arthur Kill Büntetés-Végrehajtási Intézet fegyenceként három éve ül kokainbirtoklásért. Tartozott valakinek, és a tartozása fejében vállalta a büntetést. Látszólag kemény, mint a beton, és hideg, mint a vas, ami elválasztja a külvilágtól. Gyönyörű, veszélyes, titokzatos és okos. Carter 16 éve (pontosabban 5844 napja) vár arra a lányra, akit a sors hozzá vezetett, és akinek a haja illatos, mint a barack. Csak ő mentheti meg a pokoltól

Kat Lane még csak kilencéves volt, amikor egy banda agyonverte az apját egy esős éjszakán Bronxban. A védtelen kislányt egy nála nem sokkal idősebb srác mentette ki. Kat  sosem tudta meg, ki volt az a kapucnis idegen, akinek a karjaiban átvészelte a szörnyű éjszakát. 

Kat magánórákat ad Wesnek, de a múlt mély sebei nem tűnnek el nyomtalanul, és az állatias szenvedély sem gyógyíthatja be őket hacsak a szerelem nem segít. (Libri)

Vélemény: Igazság szerint, először meglepődtem azon, hogy ez a könyv a Libri Kiadó gondozásában, jelent meg, mivel a fülszövege alapján először egy tipikus NA-regénynek gondoltam, olyasminek, mint amit mondjuk a Könyvmolyképző, esetleg a WOW kiadásában láthattunk már. Ehhez képest, az Egy font hús azt hiszem, leginkább a Lélekvesztőkhöz hasonlít, mert bár a történetük teljesen más, van bennük egyfajta mélység, amit nem mindig tapasztalhatunk meg ezekben a könyvekben. Wes és Kat történetét az mélyíti el igazán, hogy a tanulás, mint olyan, komoly szerepet kap a történetben, ami ráadásul bővelkedik irodalmi utalásokban is. Rengeteget idézik Shakespeaere-t, de a várakozásokkal ellentétben nem a Rómeó és Júliát - ami talán néhol ráhúzható erre a könyvre -, hanem a kevésbé ismert Velencei kalmárt. Innen ered a könyv címe is, mint azt a bevezetőben megtudhatjuk. 

Engem kifejezetten meglepett, hogy bár a cselekmény nagyon lassan bontakozik ki a szemünk előtt, nem a börtön a központi helyszín, mivel Jackson folyamatosan előre-előreugrik az időben, így csak epizódokat láthatunk abból, ahogyan a főszereplőink elkezdenek közelebb kerülni egymáshoz - elsősorban már az Arthur Kill falain kívül -. Ezzel alapvetően nem volt problémám, mert érdekes volt látni, ahogyan Wes megpróbál ismét beilleszkedni a társadalomba, és megtalálni a helyes utat. Ami egyébként, hozzáteszem, nem is olyan egyszerű, ugyanis Carter elképesztően makacs, és bizonyos szempontból erőszakos. A vérbeli rosszfiú megtestesítője, és nem feltétlen a szó pozitív értelmében. Sáros a múltja, bizonytalan a jelene, nem éppen az a férfi, aki mellett egy szenátor lányát elképzelnénk, nem igaz? 

Valahogy így van ezzel Kat anyja is, aki elképesztően negatívan és rosszindulatúan áll a lányához, bármiről legyen is szó. Minden önálló döntését helyteleníti, állandóan beleköt, és egyetlen egy alkalmat sem szalaszt el, hogy éreztesse a felnőtt, huszonöt éves lányával, hogy bizony-bizony, ő még mindig csak egy gyerek, hiába próbálja meggyőzni az ellenkezőjéről. Kettejük heves szóváltásai pedig igencsak kihatnak a lány egyébként sem gondtalan életére. 

Engem azonban sokkal inkább az zavart, hogy még a baráti köre is nagyon felemásan állt hozzá. Az egyik pillanatban még támogatták, a következőben pedig ellene fordultak, és elkezdtek egy követ fújni Mrs. Lane-nel. Hol van ebben az értelem? Nem inkább a barátjukat kellett volna inkább támogatniuk elsősorban, ahelyett, hogy úton-útfélen megkérdőjelezik a döntéseit? 

Engem nagyon megfogott ez a történet, mert bár tény, olykor talán klisészerű. a két főszereplőnk vívódását öröm olvasni. Egyetlen apróságot tudnék félig-meddig negatívumként emlegetni, ez pedig az, hogy ennek az egész tanár-diák viszonynak nem volt meg a súlya a regényben, holott épp az lett volna a lényeg, hogy Carter és Kat nem kezdhet egymással. De ettől függetlenül egy kicsit sem bántam meg, hogy elolvastam, mert egy élmény volt :) Meglepően hatásos, elgondolkodtató és olykor szívszorító regényt kaptunk, amit szerintem a korosztály szerelmeseinek érdemes a kezébe venni, mert biztosan maradandó emléket hagy maga után. 

Kedvenc karakter(ek): Carter, Kat
Gyűlölt karakter(ek): Beth, Austin
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Lukács Andrea
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 528
Sorozat: One Pound Flesh (#1)

Résztvevő blogok listája:

04.27. Kristina blogja
04.29. CBooks
05.01. Angelika blogja
05.03. Kelly&Lupi olvas

Nyereményjáték:

Mivel a könyv férfi főszereplője, Carter maga is börtönben ül, a mostani játékukban híres elítéltek nevét kell kitalálnotok. Ebben a posztokban kiemelt betűk lesznek segítségetekre minden állomásom. Ezeket a neveket kell beírnotok a Rafflecopter megfelelő dobozába.

Ha velünk játszhattok, megnyerhetitek a 3 db nyereménykönyv egyikét.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #159 - Samantha Young: Mély víz

Miért: Még nem olvastam az írónőtől.

Tartalom: Maradj fiatal! Élj veszélyesen! Szeress szenvedéllyel!

Charley Redford csak egy hétköznapi lány volt, amíg Jake Caplin meg nem jelent otthonában, az indianai kisvárosban, és meg nem győzte őt, hogy rendkívüli teremtés. Jake szinte már az első napon a mélyvízbe dobta Charley-t, és megígérte a lánynak, hogy kitart mellette. Ám később tragikus baleset árnyékolta be Jake életét, és a fiú gyorsan kievickélt a partra, magára hagyva Charley-t.

Négy év telt el azóta, és Charley végre úgy érzi, sikerült továbblépnie. Aztán Edinburghba utazik, hogy ott folytassa tanulmányait, és egy partin merő véletlenségből éppen Jake Caplinbe meg az új barátnőjébe botlik. A jó útra tért rosszfiú Charley bocsánatáért esedezik, aki ezek után egyre több időt tölt egykori szerelmével. Charley fegyverszünetet köt, és végül ráébred: egyre szorosabb barátság fűzi a fiúhoz.

Ahogy Charley és Jake közelebb kerül egymáshoz, újra fellángol közöttük a régi szenvedély, ami komoly fenyegetést jelent az életükre és a kapcsolataikra. Amikor a féltékenység és a vágy felüti pusztító fejét, Charley és Jake még maguknak is nehezen ismerik be, mit jelentenek egymás számára.

De ha sikerül is úrrá lenniük a helyzeten, semmi sem garantálja, hogy Charley még egyszer hagyja magát visszarángatni a mélyvízbe. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Bevallom, mivel régen olvastam a fülszöveget - már ahhoz képest, amikor ténylegesen kezembe vettem a könyvet -, elfelejtettem, hogy ez a történet az újrakezdésről, jobban mondva egy régi szerelem feleelevenítéséről, felélesztéséről szól. Szóval a regény első néhány oldalát azzal töltöttem, hogy veszettül drukkoltam, hátha Beck lesz a befutó a főszereplőnkénél... majd súlyosan csalódtam. De újra felelevenítve a tartalmat, már nem volt ez annyira zavaró, sőt, inkább jót szórakoztam a saját ostobaságomon. 

Charley és Jake történetével szerintem az a legnagyobb baj, hogy akármennyire is szépen és jól írta meg Young a könyvet, a pár kapcsolata egyszerűen irreális. Mindaz, ahogyan elszakadnak egymástól, majd ahogyan újra találkoznak, egyszerűen nem állja meg a helyét, és én ezért maximálisan a fiút hibáztatom, aki a múltban úgy viselkedett, mint egy hisztis kislány.Egyébként szerintem itt kifejezetten rosszul jön ki az, hogy párhuzamosan látjuk a múlt és a jelen eseményeit, ugyanis bennem ez azt erősítette folyamatosan, hogy Jake nem érdemli meg Charleyt, akármennyire is gyönyörűnek akarják a kapcsolatukat beállítani, meg minden. De én inkább a fellángoló vágyat láttam benne, mint teszem azt a Rómeó és Júliában, ahol a két fiatal olthatatlan vágya mozdítja előre az eseményeket. 

A jelenben már kicsit jobb a helyzet, nekem ott Charley sokkal szimpatikusabb és egyúttal határozottabb volt, mint az első részben. Nem hajolt meg azonnal, amikor Jake ismét felbukkant, hanem igenis, nem kevés időnek kellett eltelnie, mire azt lehetett mondani, hogy na, egyáltalán alakul kettejük között valami. Ez pedig a regény legnagyobb pozitívuma, ugyanis amennyire elkapkodottnak, hevesnek és gyorsnak tetszett a múltbeli kapcsolat, olyan szépen lassan bontakozik ki az új, hogy azt egyébként öröm nézni, még akkor is, ha a férfi főszereplőnk sehogyan sem tudta belopni magát a szívembe a gyávasága miatt. Nem egy erős karakter, ami NA-regényekben viszonylag ritkaságszámba megy, hiszen ott mindig a férfi az erős meg a fenséges, itt viszont egyértelműen Charley viszi el a prímet a vívódásával, ahogy összecsap benne a múlt és a jelen, és ezt a folyamatot valóban át is éli, nem pedig csak meglátja és újra megszereti a másikat. 

Ugyanakkor a mellékkarakterek is kifejezetten érdekesre sikerültek, én például külön örülnék, ha Beck és Claudia - Charley legjobb barátnője - is megkapnák a saját, önálló történetüket, mert tényleg megérdemelnék. Egy nem feltétlen tipikus kapcsolat alakul ki a két karakter között, amit érdemes lenne a saját szemszögükön át is megvizsgálni. Ugyan a sorozat folytatása Jake-ékkel foglalkozik majd, én remélem, hogy lesz harmadik kötet, ami már róluk szól majd. És még egy jó páros: Charley nővére, és a nála tíz évvel idősebb rendőr. Egyszerűen zseniális! Végre egy regény, amiben nem alapkövetelmény, hogy a szereplők korban minél közelebb álljanak egymáshoz, ha már egy párt alkotnak. 

Edinburgh mint környezet nekem nagyon tetszett. Kimondottan díjaztam a sok helyszínleírást és bemutatást, lehet, térképen is érdemes lett volna nyomonkövetni a barangolásukat :)  

Összességében egy picit csalódtam Jake miatt, de ettől függetlenül szerintem maximálisan ajánlható a regény, mert azt a színvonalat hozza, amit egy jó NA-regénytől már megszokhattunk. 

Kedvenc karakter(ek): Charley, Beck
Gyűlölt karakter(ek): Jake
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Molnár Edit
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 352
Sorozat: Into the Deep (#1)

Résztvevő blogok listája:

04.14 Deszy könyvajánlója

04.16 Kristina blogja

04.18 Zakkant olvas

04.20 Insane Life

04.24 CBooks

04.27 MFKata gondolatai

04.29 Dreamworld

Nyereményjáték:

A Mély víz jelentős része Edinburgh-i Egyetemen játszódik, ahol nagyon sok híres ember végzett, tanított. Mostani játékban az egyetemen végzett, tanított híres embereket kell megtalálnotok leírások alapján. Mindegyik kiemelkedő irodalom, tudomány esetleg építészeti téren.

A helyesen válaszolók között három darab példány kerül kisorsolásra.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A mai személy: Skócia egyik legismertebb írója és költője, híres művei közé tartozik a skót Rob Roy és az angolszász Ivanhoe lovag története.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné#158 - Anna Banks: Neptun

Miért: Sorozatzáró kötet.

Tartalom: A félig ember, félig szirén Emmának és szirén szerelmének, Galénnak együtt töltött időre lenne szükségük. Egyedül, csak ők. Messze Poszeidón és Triton királyságától. Emma nagyapja, a Poszeidón király azt javasolja nekik, látogassanak el egy Neptun nevű kisvárosba.

Neptun otthont ad mind sziréneknek, mind félvéreknek, hozzájuk hasonlóknak. Azonban sem Emma, sem Galén nem számított arra, hogy nekik kell békét teremteni az óceáni, a földlakó és az édesvízi szirének között. Arra sem készültek fel, hogy találkoznak a csábos félvérrel, Reeddel, aki nem igazán palástolja érzéseit Emma iránt. Amire pedig végképp nem számítottak, az egy hatalmi harcba való belecsöppenés, amivel nemcsak szerelmük, hanem óceáni királyságaik is veszélybe kerülnek.

A Szirénia öröksége-trilógia lenyűgöző befejezésében Anna Banks még több akcióval és romantikával hozza izgalomba olvasóit. (Maxim)

Vélemény: Éreztétek már úgy egy könyvsorozat kapcsán, hogy az író/írónő egyszerűen eltévesztette a sorrendet, amikor a könyveket írta? Már az előző rész kapcsán is írtam arról, hogy nem tudom elképzelni, miért lenne szükség egy harmadik kötetre, amikor gyakorlatilag lezárul a történet Triton végén. Hiszen mindenki boldog, él, mint Marci Hevesen, így szerintem joggal merült fel bennem a kérdés, hogy vajon mi szükség volt erre a részre? Mármint azon a nyilvánvaló okon kívül, hogy manapság nem trilógiával megjelenni a könyvesboltok polcain igencsak furcsának hathat sok YA-író szemében, na meg ez nyilván jót tehet a pénztárcának is.
Arra kellett rájönnöm, hogy teljesen másként állnék hozzá ehhez az egészhez, ha a Neptun lenne a második kötet, ugyanis ez inkább annak illene be a története alapján. Bár kicsit lassan indul be - mintha Banks nem lett volna teljesen biztos benne, hogy mit akar vele kezdeni -, de aztán egészen érdekessé válik ez az egész ötlet. Maga a város szerintem, bár nem túl kreatív, egészen érdekesre sikerült. Az a baj, hogy végig azt éreztem, hogy egyszerűen nem illik bele a képbe ez az egész dolog így, hogy egy ilyen szállal záródik a sorozat. Tudom-tudom, kár ezen pampogni, de most komolyan, nekem ez eléggé elvette az élmény örömét. Hiába volt jó újra látni Galént és Emma-t - utóbbi sokkal kevésbé idegesített most, mint az ezt megelőző részekben, ami szerintem egészen komoly előrelépésnek számít, bár az, ahogyan a fiúval egymáson csüngtek néha, engem kifejezetten irritált. Értem én, hogy szép a szerelem, meg minden, de azért van az a pont, amikor a nyáladzásukat olvasni már inkább unalmas, és kissé kellemetlen, mintsem izgalmas és érdekes.
Gróm és Nália kapcsolata számomra még mindig a legnagyobb furcsaság az egész könyvben. Mármint, gondoljunk bele: Galén és Gróm testvérek, az idősebbik testvér az anyával, a fiatalabb annak a lányával van együtt. Jó, tudom, hogy a szirének nem úgy öregszenek, mint az emberek, és a többi, és a többi, de azért valahol elég morbid ez az egész történet.
Viszont, a város lakosságát nagyon bírtam, különösen az egyik félvér fiút, Reedet, és a családját. Nem tudom miért, de a vidámságukkal és a kedvességükkel engem a Weasly-családra emlékeztettek - bár ennek alighanem az állhat a hátterében, hogy nemrég kedvet kaptam hozzá, hogy ismét fel-felüssem a könyveket, de ez most részletkérdés -.
A konfliktus végül is megérhető a könyvben, egész jól ki lett találva, a felépítéssel sem volt gond. De még mindig ott tartunk, hogy az egész történet, úgy, ahogy van, nem illik be egy sorozatzáró kötetnek, tökmindegy, mennyire happy end a sztori vége, vagy épp mennyire nem, egyszerűen... Én biztosan nem így írtam volna meg. Tény, hogy a második kötet konfliktusa érződött úgymond komolyabbnak a számomra, hiszen mégis csak ott dőlt el Emma és Nália sorsa - már abból a szempontból, ahogyan a szirének bánnak velük -, de éppen emiatt az a szál szerintem inkább illett be komplett lezárásnak,
Tudom, gáz, hogy ezen pattogok ebben a bejegyzésben, de egyszerűen nem bírok túllendülni rajta, hiába érdekelt egyébként az édesvízi szirének élete - akik szemmel láthatóan ezerszer felvilágosultabbak és értelmesebbek, mint óceáni rokonaik -, meg úgy általánosságban az egész.
Rajongóknak persze bármikor, bátran merem ajánlani, mert végül is lezárja a történetet - még egyszer -, de ha valakinek az enyémhez hasonló gondolatai támadnak olvasás közben, lehet, hogy csalódott lesz.

Kedvenc karakter(ek): Reed
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Maxim
Év: 2016
Oldalszám 356:
Sorozat: The Syrena Legacy (#3)

Résztvevő blogok listája:

04.21. - CBooks
04.22. - Kelly & Lupi olvas
04.23. - Deszy könyvajánlója
04.24. - Dreamworld
04.25. - MFKata gondolatai


Nyereményjáték:

Mostani játékunk során nem lesz nehéz dolgotok, ha olvastátok a korábbi köteteket.

A sorozattal kapcsolatos helyszínek, tárgyak, és szereplők neveinek betűit összekevertük, nektek pedig helyes sorrendbe kell raknotok, majd a megfejtést beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha ezt mindegyik állomáson megtettétek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három Neptun példány egyikét.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A mai szó: VÁKUMIRA

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #157 - Amy Tinterra: Lázadók hajnala

Miért: Egy ideje szemeztem vele.

Tartalom: Wren Connolly különleges lány. Öt évvel ezelőtt újjászületett. Szó szerint. Százhetvennyolc perc telt el, míg visszatért az élők közé. Erősebb lett, gyorsabb, és képes volt meggyógyítani önmagát – de valami mégis megváltozott... Úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki legyőzte a halált. Harcossá képezték, így ő lett az egyik legveszélyesebb az újjáélesztettek között. Egy nap rábízzák egy újonc, Callum Huszonkettes kiképzését. A fiúnak túl lassúak a reflexei, állandóan kérdezősködik, és folyamatos jókedvével kiborítja Wrent. Ám ahogy egyre több időt töltenek együtt, a lányban rég elfelejtett érzések ébrednek, és Callum közelsége teljesen rabul ejti őt. Lassan kezd minden megváltozni. És miközben Wren megismeri a szerelmet, rádöbben, hogy az élet, amit eddig élt, hazugság.Egy nap, amikor Callum nem hajlandó végrehajtani a kapott parancsot, Wren még egy utolsó lehetőséget kap arra, hogy rávegye az engedelmességre. Ha nem jár sikerrel, nemcsak a fiú kerül veszélybe, hanem őt is elpusztítják. A lánynak mindent kockára kell tennie, hogy megmentse Callumot. Ezzel elindul a küzdelem az életért és a szabadságért.(Maxim)

Vélemény: Szívem szerint azzal kezdeném a kritikámat, hogy mennyire emlékeztet engem ez a történet egy könyvre, amit előolvasásként olvastam nemrégiben, de mivel egy olyan regényről van szó, ami még Amerikában sem jelent meg, nem tudom, ez mennyire lenne jó lépés, hiszen lehet, még hallomásból sem tudnátok, mire gondolok. De talán mindenki találkozott már életében legalább egy olyan történettel, amelyben a főhősnek, vagy esetleg egy mellékszereplőnek ilyen-olyan okból nincsenek érzései. Vagyis hát, jelen esetben inkább mondjuk úgy, elvileg nincsenek. Wren gyakorlatilag egy zombi. Lehet, egyedül vagyok ezzel a gondolattal - sőt, szinte biztos -, de nekem végig az járt a fejemben olvasás közben, hogy ez a lány egy zombi, és kész. Nem a teljesen agyatlan fajtából ugyan, hiszen összességében van szabad akarata, meg minden, de mennyire abszurd már az a gondolat, hogy x idővel a halálod után újraélesztenek, és akkor innentől kezdve te leszel a tökéletesen kiképzett katona? Számomra valahogy az egész ötlet nem volt szimpatikus. Nem kizárt ám, hogy ennek csak az az oka, hogy az utóbbi időben megint csak viszonylag sok disztópiához volt szerencsém, és ezért egyszerűen telítődtem velük, már nem tudnak annyira ütősek és megdöbbentőek lenni, mint korábban. Klisés fordulatok jellemzik már ezeket a könyveket, sajnos, amik nem rejtenek magukban semmi izgalmasat. 

A Reboot is igen kiszámítható történet, sajnos. Nyilván Wrenben elkerülhetetlen, hogy beálljon a változás, hiszen akkor nem lenne miről szólnia a cselekménynek, de szerintem a legnagyobb baj az, hogy a lány hiába egy érdekes - és eleinte beképzelt, na meg öntelt - főhős, számomra a körítés, amiben tálalva lett, egyhangú, és unalmas. Nem kötött le annyira, mint talán leköthetett volna, ha kicsit több kreativitást érzek benne. Az mondjuk vitathatlan, hogy van egy megfoghatatlan, érdekes hangulata az egésznek, de akkor is, a gyerekkatona téma már lejárt lemez, és sajnos ez itt is érződik. 

Callum karakterével összességében jól elvoltam, a bénasága engem kifejezetten szórakoztatott, bár bevallom, még most se tudom pontosan, mi értelme van ennek a túl korán vagy épp túl későn felélesztős dolognak, miért nem lehet beállni egy fix szintre, és csókolom? Erre gondolom a folytatásban majd magyarázatot kapunk - ami a mostani szokásoktól eltérően, meglepő módon, csak egy plusz könyvet jelent -. A fiú esetlensége őt még kifejezetten emberivé teszi Wrenhez, meg úgy általában a többi katonához képest, kilóg az elvileg "tökéletes" gépek sorából, számomra ez tette nagyon emberivé, és egyúttal szimpatikussá. Ja és a kolonc-efektus ahogy a lányon csüng, szerintem kimondottan szórakoztató.
Még egy dolog, ami szerintem sokatoknak feltűnt, ez pedig a borító. Nekem speciel az eredeti, vöröses változat sokkal jobban tetszik - számomra inkább az mutatja meg a történet hangulatát -. Bár én az a típus vagyok, aki ritkán választ pusztán a fedőlap alapján könyvet magának, azért ebben az esetben, ha csak ezen a borítón múlt volna a dolog, lehet, nem vettem volna a kezembe. Valahogy nincs meg az a könyves beütése, vagy hogy mondjam. Ilyesmit inkább tudnék moziplakátként, mint könyvborítóként elképzelni.

Kedvenc karakter(ek): Callum
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv:magyar
Fordította: Ipacs Tibor
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 360
Sorozat: Reboot (#1)

Résztvevő blogok listája:

Április 8 - MFKata gondolatai

Április 10 - Bibliotheca Fummie

Április 12 - Dreamworld

Április 14 - Függővég

Április 16 - Kelly Lupi olvas

Április 18 - Deszy könyvajánlója

Április 20 - CBooks

Április 22 - Media Addict

Nyereményjáték:

A történetben minden újjáélesztett a rebootolásukig eltelt percek száma alapján egy számmal illetnek, mely egyben az új nevük is. Így mostani játékunk során olyan filmes és könyves karaktereket keresünk, akiknek a neve vagy beceneve egy számjegy.

A feladatotok tehát egyszerű: az állomásokon látható képek alapján ki kell találnotok, kit hogyan hívnak, majd a megoldást beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Az azonban fontos, hogy az illető számmal, római számmal vagy betűvel írja a nevét (nem mindegy, hogy Huszonötös vagy XXV, netán 25).

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #156 - Louis Sachar: Stanley szerencséje

Miért: Az egyik kedvenc gyerekkori könyvem.

Tartalom: Stanley Yelnatson egy átok ül. Ez az átok legelőször a mocskos disznólopó ük-ük-ükapjára csapott le, azóta pedig a Yelnats család egyetlen generációja sem úszta meg szárazon… Így hát Stanley sem kivétel. Egy nap valahonnan az égből a fejére pottyan egy tornacipő, amit haza akar vinni. Erre lopással vádolják, s hamarosan – igazságtalanul – egy fiúknak való javítóintézetbe, a Zöld-tó táborba találja magát. A tó már rég nincs sehol, teljesen kiszáradt, és a puszta földet most hatalmas lyukak tarkítják. Ugyanis az itt lakóknak az a feladata, hogy egész gödröket kell ásniuk, ezzel fejlesztve személyiségüket.

Nem tart sokáig, mire Stanley rájön, hogy többről van szó, mint személyiségük fejlesztéséről. Azért kell ásniuk, mert a felügyelő keres valamit… Vajon mi lehet eltemetve egy kiszárad folyó medre alatt? Rejtély és kaland vár Stanleyre, aki megpróbál fényt deríteni az (Maxim)

Vélemény: Mivel az egyik kedvenc gyerekkori könyvemről van szó, nagyon meglepődtem, hogy a Maxim újra kihozza Louis Sachar könyvét, amit a hozzám hasonló "öregek" egyszer már a kezükbe foghattak, akkor még Stanley, a szerencse fia címmel. El sem tudom nektek mondani, mennyire imádtam alig tíz éves fejjel ezt a történetet, és bevallom, ez a mai napig nem változott. Legalább négyszer olvastam, a belőle készült filmet is kétszer biztosan megnéztem, szóval el tudjátok képzelni, mennyire szerettem akkor, és most is. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy Stanley egyszerűen imádnivaló karakter. A szerencsétlensége, a kitartása, a kedvessége, minden. Mivel ez egy middle-grade könyv, nincs benne romantika, vagy ilyesmi, de cserébe kapunk egy nagyon szépen felépített barátságot Stanley, és a tábor egy másik lakója, Zéró között. Ahogy a két fiú lassan megismeri egymást, egyre mélyebb kapcsolat alakul ki közöttünk, amire lássuk be, szükségük is van, ugyanis a Zöld tó nem éppen az a hely, ahol bárki is szívesen múlatná az idejét - főleg nem azzal, hogy minden nap gödröket ás -. Ez egy remek történet az összetartásról, ugyanis nem csak kettejüknek, de a táborban raboskodó minden gyereknek össze kell tartania, ha túl akarják élni a büntetésüket. 

Ráadásul Zéró szerintem önmagában is egy nagyon érdekes karakter. Ő az, akit eleinte, emlékszem, egyáltalán nem tudtam hova tenni, teljesen kilógott a sorból, és nem csak azért, mert nem tud olyasmit, ami mindenki más számára mondhatni teljesen evidens. A benne végbemenő változás kifejezetten megható, én személy szerint az ő sikeréért drukkoltam a legtöbbet. 

Ugyanakkor, érdekes módon, nekem a mai napig nem feltétlen Stanley-ék története jut eszembe, ha erre a könyvre gondolok, hanem egy mellékszereplő, Csókos Kate Barlow. Ő egy egészen érdekes módon kapcsolódik be a cselekménybe, tulajdonképpen rajta keresztül kapunk magyarázatot arra, hogy a vidék mitől vált olyan sivatagossá. Lenyűgöző, ahogy Sachar beleépíti ezt a nem mindennapi történetet a regénybe, és annak szerves részévé teszi, annak ellenére, hogy ez a két szál csak nagysokára keresztezi egymást. 

A könyv a maga módján egészen viccesnek is mondható, de szerintem sokkal inkább elgondolkodtató. Nekem például folyamatosan az járt az eszemben, hogy vajon van-e értelme egy ilyen nevelőintézetet létrehozni, képes-e ez változtatni a rossz magaviseletű gyerekeken? Én nem tartom túl valószínűnek, mert szerintem attól, hogy minden nap ásol egy adott méretű gödröt, nem leszel fegyelmezettebb jellem, legfeljebb a fizikai állóképességed javul - mint ahogyan az megtörténik Stanley esetében is, aki bár kövérkés gyerekként kerül a Zöld tóba, már-már kikupálódik a történet végére -. 

A jellemek a maguk módján eléggé kisarkítottak ebben a könyvben, de ezen nem is tudok csodálkozni, hiszen ezt a könyvet nem a mostani korosztályomnak, hanem a nálam jó tizenöt évvel fiatalabbnak szánta az író, de szerintem felnőtt fejjel ugyanúgy élvezhető, engem legalábbis még ma is lekötött, ahogy újra belelapozgattam. Kedves, szórakoztató, és egyben rendkívül izgalmas történet, ami igaz, nehezen indul be, de mégis képes lekötni az ember figyelmét, mert egyszerűen öröm olvasni. Nagyon remélem, hogy az író többi könyve is megjelenik idővel újabb kiadásban. 

Kedvenc karakter(ek): Stanley, Zero, Kate
Gyűlölt karakter(ek): a tábor
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Loósz Vera
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 264
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

04.15 - Deszy könyvajánlója

04.17 - Kelly & Lupi olvas

04.19 - CBooks

04.21 - Szembetűnő

04.23 - Letehetetlen

Nyereményjáték:

Nem áruljuk el, konkrétan hogyan, de a Stanley kincse történetében visszatérő részlet a barack és a hagyma, és ha elolvassátok a könyvet, azt is megtudhatjátok, miért olyan fontosak.

Mindenesetre ezúttal ehhez a gyümölcshöz és zöldséghez kapcsolódik a játékunk. Minden állomáson találtok egy képet, amin Stanley és Zéró ásnak - csak a változatosság kedvéért. Viszont minden képen elbújtak barackok és hagymák, de hogy mennyi, na az itt a kérdés! Lehet, hogy Stanley-éknek csak barack, csak hagyma vagy mindkettő is jut. Számoljátok meg, melyik állomáson hány barack és hány hagyma bújt el a képen, ha pedig megvan, írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába! Plusz pontot érdemel, aki a végén még össze is adja, és azt is megírja, összesen hány barackot és almát gyűjtöttek be főszereplőink!

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #155 - Amy Ewening: Az ékkő

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Az Ékkő egyenlő a gazdagsággal, a szépséggel és a hatalommal. De vannak lányok, akik számára nem jelent mást, csak a szolgaságot.

Violet a Lápon született és nevelkedett, és genetikai adottságai képessé teszik rá, hogy ő hordja ki az Ékkő egyik előkelőségének gyermekét. A Tó Hercegnője egy aukción vette meg Violetet, aki hamar megtanulja az Ékkő csillogó felszíne alatt rejtőző brutális igazságot. El kell fogadnia a csúf valóságot, és meg kell próbálnia életben maradni. (Maxim)

Vélemény: Nagyon furcsa ez a könyv. Sokban hasonlít az Örökké a tiédhez, de van, amiben sokkal enyhébb és van, amiben sokkal kegyetlenebb. A lányokat - már akiket helyettesnek nevelnek - nem tartják semmire, gyakorlatilag rabszolgák, akiknek annyi a dolguk, hogy gyerekeket szüljenek a királyi családoknak. Cserébe mondjuk relatíve jól tartják őket, az adott család gondoskodik róluk, próbálnak nekik kedveskedni... Miközben ott van a mérleg másik serpenyőjében a tény, hogy ezeket a lányokat az Úrnők pórázon fogva ráncigálják. Ezt pedig szerintem kifejezetten visszataszító volt. A Hercegnők, Grófnők stb, folyamatosan éreztetik a helyettesükkel, hogy felettük állnak, és gyakorlatilag a kényüknek-kedvüknek vannak kitéve. Megjegyzem, szerintem a világfelépítést Ewing olykor feleslegesen túlbonyolította, vagy sokkal inkább, nem fejtette ki akkor, amikor kellett volna, csak homályos utalásokat tett, majd teljesen indokolatlan pillanatokban kaptunk magyarázatot erre, vagy arra. 

Ebben a világban próbál meg érvényesülni Violet, akiről az igazat megvallva, ebben a részben nem tudunk meg túl sokat. Engem Katniss-re emlékeztet nagyon, csak épp az esetlenebb, bénább fajtából. Egyáltalán nem kiforrott jellem, és mint ilyen, nem igazán tudja, hogy kell boldogulni egy-egy helyzetben. El-elbotlik, olykor cseklik-nyaklik, de közben folyamatosan azt sugallja, mintha ő lenne a Jani. Én megértem, hogy elvileg erős képességekkel született, szó se róla, de számomra a kettő valahogy nagyon furcsa ellentétet képezett a regényben. 

Mivel egy Young-Adult disztópiáról beszélünk, persze ebből a könyvből sem hiányozhat a romantika, de szerintem ez pont egy olyan könyv, amibe ez aztán semmi szín alatt nem kellett volna bele. Szívesebben olvastam volna többet mondjuk a Tó Hercegnője és a Kő Úrnője közötti ellentétről, mint arról, ahogy Violet egy teljesen lehetetlen és felesleges románcba bonyolódik egy olyan helyen, ahol legtöbbször a lépéseit árgus szemmel figyelik?

És ha már a Tó Hercegnője. Nagyon furcsa nő, de tényleg. Az egyik pillanatban már-már megkedvelnéd, hogy talán nem is olyan rossz, mint amilyennek elsőre tűnt, majd a következőben sikerül meggyőznie ennek a szöges ellentétéről. Rendkívül ambivalens személyiség, aminek a hátteréről egyébként egészen sokat megtudhatunk, de mégis, ez azért nem menti fel azalól, ahogyan kezeli a lányt, vagy a környezetét. Kiemelném még a fiát, Garnet-et, akit a történet elején nem nagyon bírtam - tipikus piperkőc, beképzelt, meg amit akartok -, de aztán a cselekmény egy pontján, egyetlen egy mondatával sikerült megkedveltetnie magát velem. Nagyon remélem, hogy a folytatásban sokkal jobban ki lesz bontva ő is, mert megérdemelné. 

A cselekmény egyébként határozottan nem rossz, de néha olyan érzésem volt olvasás közben, mintha Ewening teljesen elveszett volna a részletekben, és ennek mi innánk meg a levét, mivel az egyik pillanatban még terjengős, kifejtős, a következőben meg pörögnek az események, és mi csak kapkodhatjuk a fejünket, hogy mégis mi a fene történik éppen? 

A legnagyobb csavarral kapcsolatban - ami egyébként szerintem a történet legeslegjobb pontja, és a lehető legérdekesebb, legizgalmasabb húzás, amit egy ilyen világból - egyelőre - ki lehetett hozni - csak annyit mondanék, hogy az írónőnek sikerült teljesen meglepnie vele. Egy olyan embert állít a "főgonosz" szerepébe, aki nekem például eszembe sem jutott. Nagyon ügyesen eltitkolt dolgokat, majd egyszer csak robbant a bomba, és szabályosan tátva maradt a szám. Éppen ezért, összességében tetszett a könyv, bár megint csak erős mix hatása van, de nem rossz. A csavar miatt szerintem kifejezetten érdemes belekezdeni, mert ritkán van az úgy, hogy egy ilyen könyvben, amiben mindent teljesen kiszámíthatónak tartunk, ekkora meglepetés érhet minket.

Kedvenc karakter(ek): Garnet
Gyűlölt karakter(ek): Pearl
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 368
Sorozat: Lone City (#1)

Résztvevő blogok listája:

04/16 Dreamworld

04/18 CBooks

04/20 Media Addict

04/22 Deszy könyvajánlója

04/24 MFKata gondolatai

04/26 Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:

A mostani játékunkban az elit házak asszonyainak nevét keressük, akik megveszik a helyettes lányokat, hogy azok gyereket szüljenek nekik. Segítségül megadtunk egy képet és a bejegyzés szövegében kiemelt betűkkel is találtok.Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #154 - Jamie McGuire: Viharos szerelem

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Erin volt a Blackwell Középiskola kitaszítottja, egy senki, akit gúnyoltak és kinevettek. De egy nap történt valami, ami mindent megváltoztatott. Egy súlyos tragédia olyan titkokról rántotta le a leplet, amire senki nem számított. Kiderült, hogy Erin a befolyásos Alderman család lánya. Így a lány pillanatok alatt egy sokak által irigyelt világba csöppent. Az új szülők mindent elkövetnek, hogy bepótolják az elveszett időt, és Erin semmiben ne szenvedjen hiányt. Erin boldogsága teljes: végre van egy igazi családja, ahol szeretik, és azt nézik, hogy mi a jó neki. Ráadásul Westonnal, gyerekkori szerelmével is minden tökéletesen alakul. Ez Erin utolsó éve a középiskolában, így minden figyelmét a továbbtanulás köti le. Eközben kiderül, hogy Weston egy művészeti egyetemre akar menni Dallsba, messze a szerelmétől. Így a végzős bál előkészületeit beárnyékolja a tudat, hogy a gimi után elveszíthetik egymást.

De nem ez a legrosszabb, ami történhet… Véletlenül Erin kezébe akad egy napló, mely egykori osztálytársáé, Alderé volt. A lány olyan titkokat fedez fel, amik megválaszolják minden kérdését, és azt is megtudja, amit sosem akart volna (Maxim)

Vélemény: Kissé hadilábon állok ezzel a sorozattal. Még mindig úgy gondolom, hogy ez a sorozat messze a leggyengébb, amit Jamie McGuire-től valaha is olvastam. Ezen persze nincs mit csodálni, hiszen a legelső könyveiről van szó, amik érezhetően rosszabbul sikerültek, mint azok, amiket mi már megismerhettünk. 

Ugyan az írónő stílusa már itt sem rossz, a karakterek és a cselekmény közel sem hozzák azt a színvonalat, amit én személy szerint megszoktam tőle. Erin karaktere nekem valahogy nagyon mű volt ebben a részben. A folyamatos őrlődése a megváltozott élete miatt inkább tűnt egy elkényeztetett gyerek hisztijének, mint valódi problémának. Elvégre, mint azt az előző részből megtudhattuk, valójában gazdag szülők gyermeke, akik abban találták meg új életcéljukat, hogy Eastert minél boldogabbá tegyék - elsősorban azzal, hogy mindent megvesznek neki, amit csak el tudtok képzelni -. Azt hiszem ez az, ami miatt az Alder házaspárral nem tudtam mit kezdeni, hiszen bárhonnan is nézzük, lehet, hogy Erin Alder nem a vérszerinti lányuk volt, mégis csak ők nevelték 17 éven keresztül, ehhez képest gyakorlatilag úgy tesznek, mintha ez meg sem történt volna, mindössze pár alkalommal említik a másik lányt.
A másik dolog, ami szerintem kirívóan furcsa, az Weston és Erin kapcsolata. A Viharos szerelem másik fő szála leginkább a kettejük kapcsolatával foglalkozik, ami a tragédia ellenére is sokáig meglepően rózsaszín, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ebbe az idillbe rondít bele Erin azzal, hogy mint azt a fülszövegből is megtudhatjátok, beleolvas Alder naplóiba - amit egyébként egy rejtély, hogy a szülők miért nem dobtak ki, égettek el, vagy csináltak vele lényegében bármit, ahelyett, hogy porfogónak használják. Ugyanakkor egészen érdekes dolgokat tudhatunk meg ezekből a füzetekből, leginkább azzal kapcsolatban, hogy miért is fordult a másik két Erin Easter ellen, na meg amiatt is, mert ismételten megállapíthatjuk, hogy Aldernél gonoszabb, rosszindulatúbb lány nem is nagyon mászkált a városban.
Azt azonban muszáj elismernem, hogy az emiatt bekövetkező változás a történetben nekem kifejezetten tetszett. Szerintem jól állt a regénynek az a borongós, melankolikus hangulat, ami ezt követően jellemzi. Plusz, talán itt lettek a legreálisabbak Erin reakciói. Valóban hat rá az, amit a naplókból megtud, és nem is lép rajta túl egyhamar. Remekül ellensúlyozta a regény eleji már-már túlságosan is optimista légkört, mintegy megindokolva ennek a folytatásnak a létjogosultságát.
Az pedig, hogy nem mindenki fogadja el az új helyzetet, még egy jó pont McGuire-nek. Nem csak az iskolában tapasztalható bullying-ről van itt szó, hanem arról is, hogy mivel Erin egy kisvárosban nőtt fel, a hírek szinte futótűzként terjednek el az emberek körében, akik erre nem feltétlen reagálnak pozitívan. Nem mindenkinek van ínyére, hogy Easter lényegében átveszi Alder helyét a családban, miközben a másik házaspár gyászol - Ginának meg esélyesen édesmindegy, hogy van-e gyereke, vagy nincs, hiszen már akkor is így volt ez, amikor még vele élt a lány -.
Ha valaki szerette a Véletlen szerelmet, akkor nyugodt szívvel merem ajánlani ezt a részt, mert, bár még mindig nem a legjobb, határozott előrelépést mutat az előzőhöz képest. Azonban azoknak, akiknek nem tetszett, szerintem jobb, ha ezt elkerülik. 

Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): Weston
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította:Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 160
Sorozat: Happenstance (#2)

Résztvevő blogok listája:

04.11 Kelly és Lupi olvas

04.13 Dreamworld

04.15 CBooks

04.17 MFKata gondolatai

04.19 Deszy könyvajánlója

04.21 Insane Life

Nyereményjáték:

Jamie McGuire tollából számos könyvet olvashatunk magyarul. A mostani játék ezért ehhez fog szorosan kapcsolódni. - Minden állomáson találtok egy idézetet, ami tartalmaz egy nevet, természetesen a név ki lesz pontozva. Nektek azt kell kitalálnotok, hogy melyik könyvből (pontos cím) származik az idézett szöveg és melyik név van kipontozva.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A mai idézet:

"– Sült édesburgonya? – nevettem.
– Az bizony – mosolygott ……....”

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #153 - Laureline Paige: Rád találtam

Miért: Sorozatzáró kötet.

Tartalom: Hudson Pierce és Alayna Withers szerelme ismét veszélybe kerül. A múlt sötét titkai felszínre törnek, megállíthatatlanul maguk alá gyűrve az örök harcban élő párt. Ahhoz, hogy végleg legyőzzék az ártó démonokat, és szerelmük beteljesülhessen, kapcsolatuknak túl kell élnie az eddigi legnagyobb megrázkódtatást; Hudson Pierce ugyanis veszélyes titkokat őriz, amelyek ha kiderülnek, semmi sem lesz már olyan, mint azelőtt volt… sőt Laynie talán még azt is megbánja, hogy a szívére hallgatott, és úgy hitte, hogy a sors egymásnak szánta őket. (Libri)

Vélemény: A sorozat meglepően rózsaszín lezárást kapott. Persze, erre lehetett számítani, de én úgy gondolom, hogy ha már egy alapvetően szellemileg kissé zakkant főszereplőről van szó, mint amilyen Alayna, elég furán hat a cukros lezárás. Én valami sokkal hétköznapig dolgot vártam volna, de nem úgy alakult.

Hatalmas pozitívumként könyveltem ugyanakkor a  jobban kibontott zaklatási szálat, ami meglepően kreatív, és szerintem kimondottan érdekes volt. Gondolom, hogy Paige azért utánaolvasott a témának, mert nagyon jól felvezette az Alayna és Celia között lezajló dolgokat, bár szerintem ez még komolyabb kifejtést is megérdemelt volna.  Ez egyébként egy visszatérő momentum a könyvben. sok mindenbe belekezd, de egyiket sem fejti ki igazán. Ha ezt a második kötetben felvezette volna, és jobban végigviszi, egy teljesen más hangulatú könyvet kaphattunk volna.

A csavar, amire tulajdonképpen, mint rájöhetünk, az egész trilógia épült - Laynie és Hudson kapcsolatával az élén - elég klisésen hathat, mivel, ha valaki sok YA-könyvet forgatott, tuti találkozott már vele, de összességében, itt nem rossz. Érdekes irányt adhatott volna a történetnek, ha ez nem csak az utolsó, nagyjából száz oldalban van benne, hanem tényleg végigvonul a könyvon. Mivel hosszú a regény, és igazán beleférhetett volna, mondjuk kevesebb szexszel, de erről majd lesz még szó. 

Nagyon furcsa volt, hogy rengeteg ebben a könyvben a féltékenykedés. Okkal, vagy ok nélkül, annyi ilyen jellegű rész van benne, hogy egy idő után már nincsen súlya, az ember csak átlapoz rajta. Ugyanakkor például Norma karakterét imádtam, akármennyire is próbálta negatív színben feltüntetni Paige, nagyon bírtam a stílusát, meg azt, hogy valós vetélytársat jelentett Alayna szemében, és ahogyan ezt a lány lereagálta. 

A lezárás érezhetően elkapkodott, nem vitte végig kellőképpen a csavar okozta következményeket, pedig ez kellett volna, hogy a regény velejét alkossa. Ezzel tulajdonképpen egy új szintre emelte volna az egész történetet, hogy az több lehessen egy egyszerű erotikus trilógiánál, ami érezhetően meglovagol egy ilyen hullámot. Lehetett volna egy érzelmes, kissé keserédes befejezése is szerintem, ami sokkal hatásosabb és emlékezetesebb. 

Az erotika olyan, amilyennek megszokhattuk korábban:  rengeteg szexjelenetet kapunk, de az az igazság, hogy ezek felejthetően vannak megírva. Erősen kétlem, hogy bármelyiket is fel tudnám nektek idézni, pedig ha nem volt legalább hat jelenet, akkor egy sem. 

Azt el kell ismernem, hogy a Rád találtam határozott fejlődés az előző két részhez képest, de azért nem világmegváltás legfeljebb egyszeri elolvasásra érdemes.

Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): Celia
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Horváth M. Zsanett
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 460
Sorozat: Fixed (#3)

Résztvevő blogok listája:

04.02. - Angelika blogja
04.04. - Deszy könyvajánlója
04.06. - Kristina blogja
04.08. - Insane Life
04.10. - CBooks

Nyereményjáték:

A regényben némileg borzongató szerephez jut néhány irodalmi klasszikus, illetve azok egy-egy híres mondata. Kiválasztottunk ötöt, a ti dolgotok pedig, hogy megírjátok nekünk, mely regényekből származnak az idézetek.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai idézet: „Nem a lemondás a sorsom. Tudva tudom, hogy nem lehet ez a sorsom.”

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #152 - Abbi Glines: Te vagy nekem a remény

Miért: Abbi Glines.

Tartalom: Cage York egy jóképű baseballjátékos nagyravágyó tervekkel és reményekkel. Igazi vagány srác, aki imádja a nyüzsgő várost, a napfényt és a szép lányokat. Ám az álmai hamar szertefoszlanak. Egy ballépése miatt a hőn áhított karrier helyett Sea Breeze-től távol ragad egy farmon. Az izgalmas és pörgős hétköznapokat felváltja az egyhangúság. De Cage nem sokáig búslakodik, mert már odaérkezésekor felkelti az érdeklődését egy csinos barna lány.

Eva Brooks élete szinte mesébe illő volt. Mindig a kitűzött cél felé haladt, és el is érte azt. Szerelmével együtt tervezgették a jövőt. Ám egy nap levelet kap, melyben vőlegénye, Josh elbúcsúzik tőle… örökre.

A csalódott Cage és a megtört szívű Eva találkozása nem indul zökkenőmentesen. A lány, úgy tűnik, kezdetben utálja a fiút. Eva próbál bezárkózni, és megvédeni magát egy esetleges újabb csalódástól. De Cage nem adja fel, minden alkalmat megragad, hogy a lány közelében lehessen. És ahogy az idő halad, Eva is rájön, hogy mindketten új reményt adhatnak a másiknak. Végül az egymás iránt érzett szenvedély lassan minden kétségüket eloszlatja. De képesek lesznek végleg maguk mögött hagyni a múltat? És ami talán még fontosabb: le tudnak mondani terveikről, vágyaikról a szerelemért? (Maxim)

Vélemény: Ezúttal is egy TOP 10-es lista keretin belül szeretném nektek értékelni ezt a könyvet, mivel kicsit meguntam az egybefüggő kritikák írását, és most ezzel szeretném feldobni a blogot, emlékeim szerint régen volt már, hogy ilyen jellegű kritikában foglaltam volna össze nektek, miért is tetszett a legújabb Abbi Glines könyv :)

1. Abbi Glines - Sokan tudhatjátok, hogy nagyon szeretem a könyveit, mert könnyed, szerethető stílusban ír, és olyan történeteket mesél el, amelyek engem kifejezetten szórakoztatnak. Nem markol sokat, nem kell tőle egy világmegváltást várni, de eddig, hála az égnek, lényegesen kevesebb olyan könyvet tudok tőle megemlíteni, amit ne szerettem volna, mint olyat, amit viszont imádtam.

2. Cage York - Ugyan az előző részben nem voltam odáig érte az önző viselkedése miatt, amivel magához szerette volna kötni Low-t, a Te vagy nekem a reményben sokat változott a fejemben a róla kialakult kép, na meg a negatív vélemény is. Bár a baseball-os szál vele kapcsolatban nem lett igazán kibontva, az viszont igen, hogy hogyan változtatja meg a cowboyként töltött idő. Amennyire nemtörődömnek ismerhettük meg korábban, annyira ékesen bizonyítja most a totális ellenkezőjét. Érdekes, vicces, bár egy kicsit túl hirtelen haragú karakter, aki imád mindent félreérteni, és emiatt játszani a sértődöttet.

3. Eva Brooks - A női főszereplőnkkel én eleinte nem voltam kibékülve. Olyan volt, mint egy drámakirálynő, akik körül csak lábujjhegyen lehet közlekedni, mert szegény annyira szenved, hogy azt el nem tudom nektek mondani... Én megértem, hogy gyászol a könyv igen jelentős részében de ez vajon feljogosítsa arra, hogy olykor kifejezetten bunkón viselkedjen másokkal? Ebben nem vagyok biztos. Ettől függetlenül, amikor végre elkezdett megváltozni, akkor sikerült megszeretnem, mert egyébként egy nagyon aranyos csaj, csak... Időre van szükség, mire a profi jégkirálynő máz leolvad róla. Utána már egészen a szívemhez nőtt, azt kell mondanom. Főleg a szarkasztikus humora tetszett benne nagyon, kifejezetten élveztem a Cage-dzsel folytatott vitáit, már amikor épp nem teljesen értelmetlen dologról folyt a szóváltás.

4. Mr. Brooks - Eva édesapját egy dologért emelném ki ez pedig az, hogy nagyon emlékeztet a Nikki nyomában főszereplőjének, Chase-nek a nagyapjára. Egy nagyon fegyelmezett ember, akinek tényleg a föld és az állatok jelentik a mindent, na meg persze a lánya, de azért az is igaz, hogy nem az a fajta, aki szeretne tojáshéjon járni. Remek kontrasztot alkot Cage-dzsel szemben, mivel őt nem olyan könnyű levenni a lábáról. Cage-nek igenis meg kell küzdenie azért, hogy a férfi elfogadja, mint Eva udvarlóját, és lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de nekem kifejezetten tetszett ez a vonal.

5. Félreértések sorozata - Ez adja tulajdonképpen az egész könyv gerincét, ugyanis a cselekmény 99 százalékban abból építkezik, hogy a főszereplőink eldumálnak egymás füle mellett, és indirekt módon a lehető legfélreérhetőbb szituációkba sodorják magukat, ami matt aztán jóízűeket lehet veszekedni. Az ilyesmi egyébként vagy tetszik valakinek, vagy nem, szerintem elég jó komikumforrás tud lenni, de tény, hogy Glines ezt egy kicsit túltolta ebben a részben, ugyanis szinte minden tizedik oldalra jut egy félreértés, ami majd' 300 oldalnál nem kevés, lássuk be. 

6. Romantika - Nincs túlzásba víve, bár a történet vége - nem meglepő módon - szerintem elég rózsaszínre sikerült. Cage és Eva között sokkal inkább a szexuális vonzalom dívik, mintsem a lelki kötődés, de ebben az esetben én ezt nem rónám fel hibának, ugyanis a történetnek amolyan egynyári szerelem íze van, és ahhoz szerintem ez kifejezetten jól passzol. 

7. Erotika - Ebben a részben, az eddigiekhez viszonyítva rengeteg erotikus rész van, én itt éreztem meg először a sorozat NA-jellegét. Egyébként határozottan nem rosszak ezek a részek sem, én kimondottan jól elvoltam velük, bár néha azért úgy voltam vele, hogy ezt vagy azt akár át is ugorhatnánk, a cselekmény nem nagyon érezné meg. Ettől függetlenül, nem volt okom panaszra, sokkal de sokkal rosszabb erotikus jelenetet is olvastam már életemben. 

8. Vidéki hangulat - Szerintem ez volt a legerősebb pozitívuma a könyvnek, ugyanis nagyon jól átjött belőle az a tipikus, amerikai ranch hangulat. Cage rengeteget foglalkozik a tehenekkel, ugyebár - hiszen ezért kerül a Brooks családhoz -, de ez nem csak egyszeri említés szintjén van benne a történetben, hanem folyamatosan jelen van, és nagyon jót tesz az egésznek.

9. Sok mellékszereplő - Rengeteg karakterrel ismerkedhetünk meg ebben a részben, de közülük, természetesen, nem mindenki fog saját kötetet kapni. Közülük a legemlékezetesebb számomra Rock és a felesége, Trisha, akiknek történetével lezárul majd a Sea Breeze sorozat. Szerintem kifejezetten érdekes lesz látni, hogy vajon honnan indultak, s miként jutottak el odáig, hogy amikor mi megismerjük őket, már házaspárként élik az életüket.

10. Lesz folytatása - Cage és Eva még egy kötetet kap majd a sorozaton belül, a fülszöveg alapján ebben már sokkal inkább előtérbe kerül a baseball, és voltaképpen ez adja majd a fő konfliktusforrást. Én személy szerint nagyon várom :)

Kedvenc karakter(ek): Cage, Eva, Jeremy
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Margitta Nóra
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 276
Sorozat: Sea Breeze (#3)

Résztvevő blogok listája:

04/07 Kelly & Lupi olvas

04/09 CBooks

04/11 Deszy könyvajánlója

04/13 Angelika blogja

04/15 Dreamworld

04/17 Kristina blogja

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során megismerkedünk a farmerélet legjellemzőbb kellékeivel és állataival. Minden állomáson találtok egy linket, melyet megnyitva egy puzzle-t kell kiraknotok, s az összeállt képen látható tárgy megnevezését vagy állat fajtáját be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ha minden állomást teljesítettetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény három példányának egyikét.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Puzzle

a Rafflecopter giveaway