Blogturné #157 - Amy Tinterra: Lázadók hajnala

Miért: Egy ideje szemeztem vele.

Tartalom: Wren Connolly különleges lány. Öt évvel ezelőtt újjászületett. Szó szerint. Százhetvennyolc perc telt el, míg visszatért az élők közé. Erősebb lett, gyorsabb, és képes volt meggyógyítani önmagát – de valami mégis megváltozott... Úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki legyőzte a halált. Harcossá képezték, így ő lett az egyik legveszélyesebb az újjáélesztettek között. Egy nap rábízzák egy újonc, Callum Huszonkettes kiképzését. A fiúnak túl lassúak a reflexei, állandóan kérdezősködik, és folyamatos jókedvével kiborítja Wrent. Ám ahogy egyre több időt töltenek együtt, a lányban rég elfelejtett érzések ébrednek, és Callum közelsége teljesen rabul ejti őt. Lassan kezd minden megváltozni. És miközben Wren megismeri a szerelmet, rádöbben, hogy az élet, amit eddig élt, hazugság.Egy nap, amikor Callum nem hajlandó végrehajtani a kapott parancsot, Wren még egy utolsó lehetőséget kap arra, hogy rávegye az engedelmességre. Ha nem jár sikerrel, nemcsak a fiú kerül veszélybe, hanem őt is elpusztítják. A lánynak mindent kockára kell tennie, hogy megmentse Callumot. Ezzel elindul a küzdelem az életért és a szabadságért.(Maxim)

Vélemény: Szívem szerint azzal kezdeném a kritikámat, hogy mennyire emlékeztet engem ez a történet egy könyvre, amit előolvasásként olvastam nemrégiben, de mivel egy olyan regényről van szó, ami még Amerikában sem jelent meg, nem tudom, ez mennyire lenne jó lépés, hiszen lehet, még hallomásból sem tudnátok, mire gondolok. De talán mindenki találkozott már életében legalább egy olyan történettel, amelyben a főhősnek, vagy esetleg egy mellékszereplőnek ilyen-olyan okból nincsenek érzései. Vagyis hát, jelen esetben inkább mondjuk úgy, elvileg nincsenek. Wren gyakorlatilag egy zombi. Lehet, egyedül vagyok ezzel a gondolattal - sőt, szinte biztos -, de nekem végig az járt a fejemben olvasás közben, hogy ez a lány egy zombi, és kész. Nem a teljesen agyatlan fajtából ugyan, hiszen összességében van szabad akarata, meg minden, de mennyire abszurd már az a gondolat, hogy x idővel a halálod után újraélesztenek, és akkor innentől kezdve te leszel a tökéletesen kiképzett katona? Számomra valahogy az egész ötlet nem volt szimpatikus. Nem kizárt ám, hogy ennek csak az az oka, hogy az utóbbi időben megint csak viszonylag sok disztópiához volt szerencsém, és ezért egyszerűen telítődtem velük, már nem tudnak annyira ütősek és megdöbbentőek lenni, mint korábban. Klisés fordulatok jellemzik már ezeket a könyveket, sajnos, amik nem rejtenek magukban semmi izgalmasat. 

A Reboot is igen kiszámítható történet, sajnos. Nyilván Wrenben elkerülhetetlen, hogy beálljon a változás, hiszen akkor nem lenne miről szólnia a cselekménynek, de szerintem a legnagyobb baj az, hogy a lány hiába egy érdekes - és eleinte beképzelt, na meg öntelt - főhős, számomra a körítés, amiben tálalva lett, egyhangú, és unalmas. Nem kötött le annyira, mint talán leköthetett volna, ha kicsit több kreativitást érzek benne. Az mondjuk vitathatlan, hogy van egy megfoghatatlan, érdekes hangulata az egésznek, de akkor is, a gyerekkatona téma már lejárt lemez, és sajnos ez itt is érződik. 

Callum karakterével összességében jól elvoltam, a bénasága engem kifejezetten szórakoztatott, bár bevallom, még most se tudom pontosan, mi értelme van ennek a túl korán vagy épp túl későn felélesztős dolognak, miért nem lehet beállni egy fix szintre, és csókolom? Erre gondolom a folytatásban majd magyarázatot kapunk - ami a mostani szokásoktól eltérően, meglepő módon, csak egy plusz könyvet jelent -. A fiú esetlensége őt még kifejezetten emberivé teszi Wrenhez, meg úgy általában a többi katonához képest, kilóg az elvileg "tökéletes" gépek sorából, számomra ez tette nagyon emberivé, és egyúttal szimpatikussá. Ja és a kolonc-efektus ahogy a lányon csüng, szerintem kimondottan szórakoztató.
Még egy dolog, ami szerintem sokatoknak feltűnt, ez pedig a borító. Nekem speciel az eredeti, vöröses változat sokkal jobban tetszik - számomra inkább az mutatja meg a történet hangulatát -. Bár én az a típus vagyok, aki ritkán választ pusztán a fedőlap alapján könyvet magának, azért ebben az esetben, ha csak ezen a borítón múlt volna a dolog, lehet, nem vettem volna a kezembe. Valahogy nincs meg az a könyves beütése, vagy hogy mondjam. Ilyesmit inkább tudnék moziplakátként, mint könyvborítóként elképzelni.

Kedvenc karakter(ek): Callum
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv:magyar
Fordította: Ipacs Tibor
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 360
Sorozat: Reboot (#1)

Résztvevő blogok listája:

Április 8 - MFKata gondolatai

Április 10 - Bibliotheca Fummie

Április 12 - Dreamworld

Április 14 - Függővég

Április 16 - Kelly Lupi olvas

Április 18 - Deszy könyvajánlója

Április 20 - CBooks

Április 22 - Media Addict

Nyereményjáték:

A történetben minden újjáélesztett a rebootolásukig eltelt percek száma alapján egy számmal illetnek, mely egyben az új nevük is. Így mostani játékunk során olyan filmes és könyves karaktereket keresünk, akiknek a neve vagy beceneve egy számjegy.

A feladatotok tehát egyszerű: az állomásokon látható képek alapján ki kell találnotok, kit hogyan hívnak, majd a megoldást beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Az azonban fontos, hogy az illető számmal, római számmal vagy betűvel írja a nevét (nem mindegy, hogy Huszonötös vagy XXV, netán 25).

a Rafflecopter giveaway