Tartalom: Hudson Pierce és Alayna Withers szerelme ismét veszélybe kerül. A múlt sötét titkai felszínre törnek, megállíthatatlanul maguk alá gyűrve az örök harcban élő párt. Ahhoz, hogy végleg legyőzzék az ártó démonokat, és szerelmük beteljesülhessen, kapcsolatuknak túl kell élnie az eddigi legnagyobb megrázkódtatást; Hudson Pierce ugyanis veszélyes titkokat őriz, amelyek ha kiderülnek, semmi sem lesz már olyan, mint azelőtt volt… sőt Laynie talán még azt is megbánja, hogy a szívére hallgatott, és úgy hitte, hogy a sors egymásnak szánta őket. (Libri)
Vélemény: A sorozat meglepően rózsaszín lezárást kapott. Persze, erre lehetett számítani, de én úgy gondolom, hogy ha már egy alapvetően szellemileg kissé zakkant főszereplőről van szó, mint amilyen Alayna, elég furán hat a cukros lezárás. Én valami sokkal hétköznapig dolgot vártam volna, de nem úgy alakult.
Hatalmas pozitívumként könyveltem ugyanakkor a jobban kibontott zaklatási szálat, ami meglepően kreatív, és szerintem kimondottan érdekes volt. Gondolom, hogy Paige azért utánaolvasott a témának, mert nagyon jól felvezette az Alayna és Celia között lezajló dolgokat, bár szerintem ez még komolyabb kifejtést is megérdemelt volna. Ez egyébként egy visszatérő momentum a könyvben. sok mindenbe belekezd, de egyiket sem fejti ki igazán. Ha ezt a második kötetben felvezette volna, és jobban végigviszi, egy teljesen más hangulatú könyvet kaphattunk volna.
A csavar, amire tulajdonképpen, mint rájöhetünk, az egész trilógia épült - Laynie és Hudson kapcsolatával az élén - elég klisésen hathat, mivel, ha valaki sok YA-könyvet forgatott, tuti találkozott már vele, de összességében, itt nem rossz. Érdekes irányt adhatott volna a történetnek, ha ez nem csak az utolsó, nagyjából száz oldalban van benne, hanem tényleg végigvonul a könyvon. Mivel hosszú a regény, és igazán beleférhetett volna, mondjuk kevesebb szexszel, de erről majd lesz még szó.
Nagyon furcsa volt, hogy rengeteg ebben a könyvben a féltékenykedés. Okkal, vagy ok nélkül, annyi ilyen jellegű rész van benne, hogy egy idő után már nincsen súlya, az ember csak átlapoz rajta. Ugyanakkor például Norma karakterét imádtam, akármennyire is próbálta negatív színben feltüntetni Paige, nagyon bírtam a stílusát, meg azt, hogy valós vetélytársat jelentett Alayna szemében, és ahogyan ezt a lány lereagálta.
A lezárás érezhetően elkapkodott, nem vitte végig kellőképpen a csavar okozta következményeket, pedig ez kellett volna, hogy a regény velejét alkossa. Ezzel tulajdonképpen egy új szintre emelte volna az egész történetet, hogy az több lehessen egy egyszerű erotikus trilógiánál, ami érezhetően meglovagol egy ilyen hullámot. Lehetett volna egy érzelmes, kissé keserédes befejezése is szerintem, ami sokkal hatásosabb és emlékezetesebb.
Az erotika olyan, amilyennek megszokhattuk korábban: rengeteg szexjelenetet kapunk, de az az igazság, hogy ezek felejthetően vannak megírva. Erősen kétlem, hogy bármelyiket is fel tudnám nektek idézni, pedig ha nem volt legalább hat jelenet, akkor egy sem.
Azt el kell ismernem, hogy a Rád találtam határozott fejlődés az előző két részhez képest, de azért nem világmegváltás legfeljebb egyszeri elolvasásra érdemes.
Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): Celia
Pont: 10/6
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Horváth M. Zsanett
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 460
Sorozat: Fixed (#3)
Résztvevő blogok listája:
04.02. - Angelika blogja
04.04. - Deszy könyvajánlója
04.06. - Kristina blogja
04.08. - Insane Life
04.10. - CBooks
Nyereményjáték:
A regényben némileg borzongató szerephez jut néhány irodalmi klasszikus, illetve azok egy-egy híres mondata. Kiválasztottunk ötöt, a ti dolgotok pedig, hogy megírjátok nekünk, mely regényekből származnak az idézetek.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)A mai idézet: „Nem a lemondás a sorsom. Tudva tudom, hogy nem lehet ez a sorsom.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése