Tartalom: Graham Douglas rögtön odavolt Emma Pierce-ért, amint legutóbbi filmje forgatásán megismerkedtek, ám a lányt a szupersztár Reid Alexander szemelte ki magának. Miután Graham minden tőle telhetőt megtett, hogy ne szeressen bele Emmába a forgatás alatt, kap még egy esélyt, amikor véletlenül összetalálkoznak New Yorkban, és ezúttal ki is akarja használni a lehetőséget.
Emma Pierce feláldozta ígéretes hollywoodi karrierjét, hogy átlagos lányként élhessen. Azt hitte, úrrá lett érzésein a két ellentétes fiú iránt, akik legutóbbi filmje forgatásán vetélkedtek a szívéért, ám a sors egy manhattani kávézóba sodorja, ahol szembe találja magát azzal a sráccal, aki még mindig hiányzik neki.
Brooke Cameron épp most élt túl egy három hónapos forgatást az irtó vonzó, irtó arrogáns exével: Hollywood ügyeletes szépfiújával. Idősebb és bölcsebb fejjel Brooke most jó barátját, Grahamet szemelte ki magának, és csak egyetlen akadály áll az útjában: Emma, az a lány, akit Graham nem bír elfelejteni.
Reid Alexander egyetlen szóval össze tudja foglalni az életét: unalmas. Nem sok tennivalója akad az interjúkon, fotózásokon és legutóbbi filmje premierjén kívül. Szüksége van valami elfoglaltságra, de arra álmában sem gondol, hogy még mindig morcos exével fog összeállni, és közös erővel próbálják meg elérni a céljukat: Graham és Emma szakítását. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Tudom, tudom, nem ezzel kellene kezdenem a kritikámat, de nem bírom megállni. El nem tudom mondani, hogy Reid Alexander mennyire kihúzta nálam azt a bizonyos gyufát ezzel a résszel. Már az elsőben sem volt éppen szimpatikus ezzel az én-vagyok-a-világ-legjobb-pasija - mentalitásával, azzal meg főleg, hogy meg van róla győződve, ő annyira ellenállhatatlan, hogy arra szavak sincsenek. De az, hogy valaki ne tudja megemészteni - majd túllépni a tényen -, hogy elutasították, számomra egyszerűen nevetséges. Egy feltörekvő kis színészecskéről beszélünk, akinek pont azért, mert fiatal, annyi rajongója van, mint égen a csillag, ergo, ha annyira akarna tudna válogatni, bőven. Nem, nem az a lány kell, aki merő véletlenségből, ahelyett, hogy az ő egyéjszakára szóló ágymelegítője lett volna, inkább a boldogságot választotta (büszke vagyok rád, Emma, tényleg). Miért? Miért kell egyáltalán megpróbálni szétdrimbolni más örömét? Nem tud boldogan nyugovóra térni, csak mert más nem akkora érzéketlen ...kalap, mint ő? Mer Graham nyilván ezer meg egyszer többet ér nála, bármikor, bármilyen körülmények között. Az a srác legalább kedves, jólelkű, és nem próbál meg úgy tenni, mintha életében egyetlen hibát sem követett volna el, ellentétben mondjuk ezzel a szemétládával.
Viszont, ha csak Reiddel lenne probléma, talán nem rágtam volna be ennyire, az viszont, hogy ebben még társra is akad Brooke személyében... Hát, finoman szólva felhúzott. Ennek a lánynak is lehetne jobb dolga - például az, hogy a saját életét kissé helyrerázza, és szembenézne úgy igazán az élete korábbi szakaszán hozott döntéseivel, amire egyébként van is példa a könyvben, de akkor is. Nem, hogy örülne, hogy van egy olyan odaadó, megértő barátja, mint Graham, nem. Jobb lenne rámászni. Hát tudjátok, én nagyon nem tudok mit kezdeni az efféle viselkedéssel. És tényleg az a legundorítóbb az egészben, hogy pont azzal az emberrel együtt akarja végrehajtani ez a mizériát, akihez nyugodtan lehetne pár keresetlen szava, amiben elküldhetné azt a férget az anyukája körülbelüli irányába. Mert az jó. És mert megérdemli. Tudjátok, L'oreál, meg a többi.
Ezek alapján úgy tűnhet, hogy utáltam ezt a könyvet, de ez távolról sincs így, mégpedig azért, mert Graham-nek és Emma-nak köszönhetően egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. A kettejük kapcsolata nagyon aranyos, kedves, egyszerűen jól esik olvasás közben velük együtt átélni. Megérdemlik a boldogságot, és amikor alkalmuk van erre, azok a részek egyszerűen frenetikusak. Ráadásul az sem volt egy rossz ötlet Webbertől, hogy a cselekményben nincsen időbeni ugrás. Ott folytatódik, ahol az első rész véget ért - így egyébként nem árt a belekezdés előtt kicsit átfutni a Sorok között végét -, így megvan bennünk a folytonosság érzése. A történet halad tovább, csak most nem Reid és Emma, hanem végre Reid és Graham állnak a középpontban. Egy szerethető páros, meg merem kockáztatni, hogy az egyik legjobb, amit ebben a műfajban eddig könyvben láttam. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róluk, odáig voltam, meg vissza, valahányszor együtt voltak a színen.
Bár az első rész sem volt rossz, ezt a kötetet egyszerűen imádtam! Abszolút megéri folytatni a sorozatot, nagyon remélem, hogy a folytatás is hozza majd ennek a színvonalát, és akkor elmondhatom magamról, hogy elolvashattam egy nagyszerű YA-sorozatot, ami, bár klisés elemekre épül olykor, ettől függetlenül remek gondolatok, és igazán jól felépített karakterek vannak benne, ami azért bőven felejteti velünk, hogy az alapja tucatszerű. Látjátok, még abból is ki lehet hozni valami igazán fergetegeset. :) Legalábbis Tammara Webbernek sikerült.
Gyűlölt karakter(ek): Reid, Brooke
Pont: 10/8
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 344
Sorozat: Between The Lines (#2)
Résztvevő blogok listája:
01/17 Kristina blogja
01/19 Angelika blogja
01/21 Deszy könyvajánlója
01/23 Dreamworld
01/25 CBooksNyereményjáték:
Ahogy a könyvben is a színészeké a főszerep, úgy a nyereményjátékunkban is egy-egy könyv színész főszereplője kerül reflektorfénybe. A színészek neveit megosztjuk a bejegyzésekben, nektek pedig az lesz a dolgotok, hogy kitaláljátok az a bizonyos szereplő melyik könyvben szerepelt, tehát az író és könyv címét kell beírnotok rafflecopter doboz megfelelő helyére.
A mai színész: Luke Striker
a Rafflecopter giveaway
