2016. január 16., szombat

Blogturné #134 - Rick Yancey: Az ötödik hullám

Miért: Érdekel a filmadaptáció

Tartalom: Az első hullám nyomán sötétség támadt.

A második hullámot csak a szerencsések élték túl.

A harmadikat pedig a szerencsétlenek.

A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!

Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.

Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.

Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot? (Cartaphilus)


Vélemény: Nagyon érdekes élmény volt olvasni ezt a könyvet. Mivel férfi írta, voltak vele szemben bizonyos elvárásaim, amiket azt hiszem, sikerült teljesítenie. Elvégre nincs benne indokolatlan mennyiségű romantika, amire később majd még bővebben is ki szeretnék térni, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a világ felépítésére. Igaz, a Yancey által felvázolt, disztópikus világgal egy gondom volt: annyira lassan bontakozik ki a szemünk előtt, hogy pontosan mi is történt, hogy én olykor úgy éreztem, szabályosan elvesztettem a fonalat olvasás közben, és el kellett telnie pár oldalnak, mire teljesen összeállt volna a fejemben a kép. Egy plusz dolog, ami nekem kifejezetten tetszett - de ezzel lehet, hogy teljesen egyedül leszek -, ami a lassú történetvezetéssel áll összefüggésben: gyakorlatilag az utolsó ötven oldalra pörög fel igazán a cselekmény, ekkorra érnek össze a szálak, és tudjuk meg végre, hogy mire is fut ki az egész invázió és a többi. Mivel a regény egyébként nem unalmas, ez nem feltűnő amúgy.
Ez annak köszönhető, hogy Yancey négy különböző szálat mozgat egyszerre, bár ezek közül kettő az igazán hangsúlyos. Egyrészt ott van Cassie, a főszereplőnk, aki túlélte az Azok invázióját, és egyedül próbál életben maradni - na meg a kedvenc M-16-osa társaságában. Tőle tudjuk meg a legtöbbet arról, hogy mi is történt pontosan, az egyes hullámok hogyan követték egymást, és miként hatott ki az emberi társadalomra. Egy dolog nem tetszett vele kapcsolatban, az, hogy néha átment eléggé picsogósba. Mondhatjuk, hogy mivel egy tizenéves lányról van szó, ez valahol jogos lehet, de én nem igazán éreztem annak. Kissé furcsán vette ki magát, hogy az egyik pillanatban még bátor, a következőben, meg kifejezetten hisztis. De ezt leszámítva, a maga módján, egy jó főhősnő, csak fejlődnie kell még egy kicsit. Remélhetőleg, ez a Végtelen tengerben már megtörténik.
Nem meglepő módon, hozzá kapcsolódik a történetben az a minimális romantikus szál, ami észrevehető, ez pedig a közte és Evan között kibontakozó kapcsolat, ami szerintem egyszerűen túl gyors. Ha valaki rajong az insta-love-ért, ezt imádni fogja, ezt garantálom.
A másik, legtöbbször felmerülő szemszög Ben Parishé, aki tulajdonképpen egy elég érdekes szerepet tölt be a könyvben. Nem sokat tudunk meg arról, hogy milyen kapcsolat volt az invázió előtt Cassie és közte, inkább csak utalgatnak rá, de az igazat megvallva, rá kellett jönnöm, hogy nincs is jelentősége, hiszen annyira megváltozott a világ, amennyire csak lehetett.
Nagyon erősen érződik a váltás a két karakter szemszöge között, de ez nem feltétlen annak köszönhető, hogy a lány szemszöge E/1-ben, a fiúé pedig E/3-ban íródott, hanem annak, hogy teljesen más a hangulata. Ben karaktere szerintem kifejezetten ijesztő. Egy agymosott zombi vált belőle - hogy hogyan és miként, azt érdemes elolvasni -, nem véletlen, hogy a társai Zombi közlegénynek szólítják. Egészen egyszerűen üres szegény. Nem úgy, hogy a karaktere érdektelenné válna, hanem egyszerűen látod rajta, hogy egy katona, és nem több. Bedarálta a rendszer, mondjuk így. Ez egyébként szerintem egy kifejezetten bátor húzás volt az írótól, mivel nem arra van kifuttatva a szála - egyelőre -, hogy ő majd meg fog térni, meg ehhez hasonlók.
A disztópia rajongóinak maximálisan tudom ajánlani ezt a könyvet.

Kedvenc karakter(ek): Evan
Gyűlölt karakter(ek): Ben
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Havadi Krisztina
Kiadta: Cartaphilus Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 472
Sorozat: The 5th Wave (#1)


Résztvevő blogok listája:

01.10 Media Addict
01.12 Letehetetlen
01.14 Deszy könyvajánlója
01.15 Kelly & Lupi olvas
01.16 CBooks
01.18 MFKata Gondolatai
01.20 Tekla Könyvei
01.22 Dreamworld
01.24 Könyvszeretet

Nyereményjáték:

Te mit vinnél magaddal, ha az életedért folytatott küzdelemben magadra maradnál? Mi kerüljön a túlélőcsomagba? Mi segítünk!
Minden állomáson újabb kellék kerül a pakkodba, és ha ügyesen csomagolsz, Tiéd lehet a könyv két példányának egyike.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A mai tárgy: Nem csak szadomazó könyvek főhőseinek lehet rá szüksége, ha hurkolni és rögzíteni szükséges

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése