A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kass Morgan. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kass Morgan. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 9., péntek

Blogturné #215 - Kass Morgan: 21 nap

Miért: Sorozatfolytatás. 

Tartalom: 21 nap telt el, mióta a százak a Földre léptek – évszázadok óta az elsőkként –, és csak úgy élhetik túl a harcot az ismeretlen ellenséggel szemben, ha összetartanak. Izgalom, ármánykodás, harc, amely során titkok derülnek fényre, hitek rendülnek meg és a százaknak számos próbatételt kell átvészelniük. (Maxim)

Vélemény: Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a részt, azt mondanám nektek, hogy középszerű. Se nem kiemelkedően jó, se rettenetesen rossz, egyszerűen csak átlagos. Én viszont erre nem mondanám nektek azt, hogy probléma, sőt.
Számomra kicsit felüdülés volt olvasni egy olyan középső kötetet, ami nem akar egész végig grandiózus és nagyszabású lenni azért, hogy felülmúlja az előzőt, hogy ezzel megágyazzon a még erősebb, még túlzóbb folytatásnak.
Ez nem jelenti azt, hogy a történet ne lenne érdekes, és izgalmas, sőt, mindössze Morgan hoz egy folyamatos szintet, nincsenek komoly mélyrepülések, vagy hatalmas szárnyalások, egyszerűen csak jó úgy, ahogy van. De az is lehet, hogy azért nem éreztem annyira erősnek a sztorit, mert a The 100 igen magasra tette a mércét, a történet pedig ott folytatódik, ahol az első abbamaradt... Ezt majd még el kell döntenem. :)
Persze a kezdés egészen ütős, hiszen a fertőzés - ami a Föld szennyezettségéből adódik - kezd tüneteket produkálni, na nem mindenkinél, inkább, ahogyan én láttam, a gyengébb immunrendszerrel bíró embereknél. Ez persze nehézségeket szül, nyilván nem egyszerű egy ilyen helyzetben helytállni, hiszen a csoportnak komoly döntéseket kell hozni azzal kapcsolatban, hogy mihez kezdjenek a fertőzött társaikkal?  Közben nem feledkezhetünk meg az itt maradt földlakókról sem, akik szintén szeretnék csinálni azt a bizonyos fesztivált... Szóval a történet egyáltalán nem egyszerű-
Morgan tudja, hogyan tartsa fent az érdeklődést, a váltakozó szemszögek - az E/3 ellenére - itt is működnek, jól átadják a feszültséget. Mégis, ahogy mondtam, én nem éreztem benne azt az átütő erőt, amit az előző kötetben. Érdekes, izgalmas, de nem kiemelkedő.
Clarke karakterét továbbra is szeretem, de talán ez azért van, mert most is ő van a középpontban elsősorban, vele foglalkozunk a legtöbbet. De azért nem maradhatnak el az űrben maradtak sem, megint találkozunk Glass-szal, na meg persze Luke-kal, és egy katasztrófaközeli állapottal. Itt vannak talán a legdurvább részek, amik azért fel tudják nyomni az ember szívverését az egekbe, de ez még nem jelenti azt, hogy hasra estem volna tőle. Ők adják a romantikát leginkább, persze akadnak cuki részek Clarke és Bellamy között is, de engem ezek kevésbé érintettek meg - leginkább azért, mert nem shipelem őket -.
A történet lezárása ugyanakkor nagyon tetszett, rendesen meghozta a kedvemet ahhoz, hogy várjam a folytatást, annak ellenére, hogy az előző résznél nem igazán éreztem ezt. Lehet izgulni, lehet adott esetben dühöngeni is ezen a részen - nekem néha ezt is sikerült -, akadnak humoros jelenetek is, de nekem a véget leszámítva, nem adott semmi komoly pluszt. De ismétlem: kell ilyen is.
Mivel nem nézem a sorozatot - fene beléd, időhiány - nem tudnám nektek megmondani, hogy a CW tévéműsora vajon mennyiben követi a könyvet, vagy mennyire nem. A tendenciákat figyelembe véve, én azt mondanám, hogy valószínűleg csak inspirációként használják a regényt, így nem sok egyezés lehet a kettő között, de erről érdemesebb lesz, ha megkérdeztek egy szakértőt, aki esetleg már olvasta az első részt is, és tud véleményt mondani nektek ezzel kapcsolatban. 

Kedvenc karakter(ek): Clarke
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Őri Péter
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 340
Sorozat: The 100 (#2)


Résztvevő blogok listája:


12.08 CBooks
12.10 Dreamworld
12.12 Deszy könyvajánlója
12.14 Sorok között

Nyereményjáték:


Mostani játékunk azoknak szól, akik olvasták az első részt, és ismerik a könyves karaktereket! A feladat annyi, hogy egyetlen mondat alapján ismerjétek fel a keresett személyt, és írjátok be a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.


A kolória egyik őre, Glass szerelme

2016. január 11., hétfő

Blogturné #133 - Kass Morgan: 100

Miért: Egy ideje szemezek a TV-sorozattal.

Tartalom: A pusztító nukleáris háború óta az emberiség a Föld radioaktív hatáskörén kívül, egy űrhajón él. Most, 100 fiatal önkéntest – akiket a társadalom feláldozhatónak vél – indítanak el egy igazán veszélyes küldetésre: újra kell gyarmatosítaniuk a bolygót. Ez lehet a második esélyük az életre avagy öngyilkossági küldetésükké válhat. Clarke-ot árulásért tartóztatták le, ámbár őt magát rémként kísérti annak az emléke, ami valóban történt. Wells, a kancellár fia, szerelme miatt jött a Földre, de vajon meg tud majd valaha bocsátani neki a lány? A vakmerő Bellamy a transzportálás helyéig küzdötte el magát hogy megvédje húgát, akivel együtt ők az univerzum egyetlen testvérpárja. Glass pedig visszamenekült a hajóra, csupán arra nem számított, hogy az élet ott éppoly veszélyes, mint amilyennek a földi életet vélte. Belekerülve a vademberek világába, múltjuktól kísértve harcolniuk kell a túlélésért. Sosem akartak hősök lenni, mégis valószínűleg ők az emberiség utolsó reményei. (Maxim)

Vélemény: Mivel eddig nem igazán volt szerencsém a TV-sorozathoz, amelynek ez a regény adta az alapját - ha jól emlékszem, csak a legelső részt láttam belőle, de talán azt sem végig -, így nem tudnám nektek megmondani, hogy vajon az egyik jobb-e, mint a másik, milyen azonosságok, esetleg különbségek vannak köztük, vagy esetleg ugyanazt a színvonalat hozzák-e. Szóval lássuk, hogy tetszett nekem maga a könyv.
Egy biztos, maga a világ nincs igazán kidolgozva. Nem igazán tudjuk meg, miért és hogyan tört ki az a nukleáris háború, ami az űrbéli Kolónia megalakulásához vezetett, de az sem egyértelmű, hogy annak vezetői miért kamasz elítélteket küldenek végül vissza a regenerálódott Földre. Pedig, szerintem ez egy fontos sarokpontja lenne a történetnek, hiszen ezzel az erővel felnőtt bűnözőket is leküldhettek volna, aminek, szerintem még több értelme is lett volna, ha azok - nyilván börtönéveik alatt -, megfelelő oktatásban és/vagy kiképzésben részesültek volna, hogy boldogulni tudjanak az új környezetben, de semmi. Ezt a főszereplőink se kapták meg. Így kissé olyan, mintha értelmét vesztené az egész történet, hiszen nincs meg a háttér, nem igazán tudjuk, mi miért történik, és ebben az újra és újra felbukkanó flashbackek sem segítenek, mivel azok arról szólnak, hogy az egyes szereplőink miként kerültek abba a helyzetbe, hogy végül is kénytelenek voltak a Földön landolni, 99 más társukkal egyetemben. Tudjátok mire emlékeztetett ez engem? Arra, amikor az újonnan felfedezett Amerikába, de akár mondhatnám Ausztráliát is, a gyarmatosító országok vezetői bűnözőket és prostituáltakat küldtek el telepesnek, mondván, ha megtanulnak alkalmazkodni az új környezethez, az előnyös, de ha belepusztulnak, az sem jelent gondot, mert senkinek sem fognak hiányozni. Valahogy ugyanezt a hozzáállást éreztem a Kolónia vezetői részéről is, ami csak azért furcsa, mert a vezetőjük - akli nem meglepő módon, a férfi főszereplőnk, Wells apja is egyben - kihangsúlyozza, hogy majd idővel ők is követik a fiatalokat.
És, ha már ez szóba került: Morgan messze túl sok szemszöget mozgat. Ezzel alapvetően nem lenne baj, egy nagyjából háromszor ilyen hosszú regény esetében, de mivel a 100 alig háromszáz oldalas, nem igazán van rá lehetőségünk, hogy igazán megismerjük, vagy megszeressük azokat, akiknek a szemszögeit olvassuk. Nekem például, meglepő módon, Glass lett az egyik kedvencem, akiben éppen az volt az érdekes, hogy nem volt a Kiválasztottak között. Az ő helyzetének alakulását a Kolónián figyelhetjük meg továbbra is, ami egy érdekes színezetet ad egyébként a könyvnek, mivel figyelemmel kísérhetjük, hogy mi zajlik a Földön és a Kolónián, szinte majdnem egyidőben.
Persze szerettem valamennyire Clarke-ot is, a női főszereplőnket, főleg azért, mert szerintem ez a lány volt az egyetlen, aki tényleg arra törekedett, hogy megpróbáljanak valahogy boldogulni a Földön, ahelyett, hogy csak egy hatalmas bulinak lássa az egészet, mint a nagy többség.
Nem lenne rossz ez a történet egyébként, de nekem nagyon olyan érzésem volt olvasás közben, hogy még az írónő se tudja igazán eldönteni, hova is szeretne eljutni, tulajdonképpen. Volt egy remek alapötlete, de a megvalósítással már azért küszködött. 
A sorozat rajongóinak szerintem érdemes lehet belelapozni, csak, hogy lássák, milyen volt az alapanyag, aminek a TV-sorozatot köszönhetik. Akár össze is vethetik, miben hoz újat a sorozat az eredetihez képest, de engem az is érdekelne, hogy van-e egyáltalán egyezés bennük, vagy igazából az alapszituációt leszámítva, a CW nem igazán támaszkodott Kass Morgan regényére?

Kedvenc karakter(ek): Clarke, Glass
Gyűlölt karakter(ek): Bellamy
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Őri Péter
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 296
Sorozat: The 100 (#1)


Résztvevő blogok listája:

01.07 Kelly és Lupi olvas
01.09 Deszy könyvajánlója
01.11 CBooks
01.13 Dreamworld
01.15 Letehetetlen

Nyereményjáték:

Öt állomás - öt népszerű poszt-apokaliptikus film! A jellemző képek alapján kell beazonosítanotok a filmeket, melyek nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába kell beírnotok. Ha sorozat egyik részét ismeritek fel, akkor is csak a film főcíme kell, az nem, hogy melyik rész. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magarországi címre postáz.