Tartalom: Lexi és Mia a középiskola első napjától fogva elválaszthatatlanok.
Sokban különböznek – Lexi árva, és egy lakókocsiparkban él, Mia pedig szerető családban, szép otthonban nevelkedik. Mégis találnak egymásban valamit, amitől ők ketten kiválnak a tömegből.
Mia imádott, jóképű ikertestvérének élete egyszerűbb kissé. Az anyjuk, Jude azt hiszi, nincs miért aggódnia, hiszen a fia könnyedén navigál az életben, könnyedén elér bármit, amit ő vagy a családja kíván. De aztán szerelmes lesz.
Az érettségi nyarát soha nem felejtik el. A barátság, a bizalom és az ígéretek nyarán egyetlen éjszaka mindannyiuk életét megváltoztatja: a szívek összetörnek, a remények köddé válnak, és eljön az idő, hogy maguk mögött hagyják a gyermekkort, és megtanuljanak szembenézni a jövővel.(Könyvmolyképző)
Vélemény: Azt hiszem, régen olvastam utoljára a maga módján ennyire összetett regényt, mint amilyen az Út az éjszakában volt. Ahhoz képest, hogy egy félig-meddig tipikus ifjúsági regényként indult, és éppen ezért nem voltak vele szemben különösebb elvárásaim, sikerült meglepnie. A történet tulajdonképpen két szereplőre fókuszál igazán, egyrészt Lexire, akit a Miaval való szoros barátsága von be a család életébe, és Jude, Mia édesanyja, aki valahogy nekem az az érzésem volt, hogy mindig kicsit ferde szemmel nézi a két lány kapcsolatát, akik valóban jó barátok lesznek, és ez valójában nem csak rájuk hat ki, hanem szinte mindenkire, aki csak él és mozog a környezetükben.
Erre jó példa a maga módján Mia ikertestvére Zach is, aki akarva-akaratlanul is összekuszálja a szálakat azáltal, hogy nem túl meglepő módon, de megtetszik neki Lexi. Ebben én alapvetően nem láttam hibát, mondván, az ilyesmi előfordul - emlékezzünk csak vissza, mennyi YA vagy épp NA-regény alapját képzi az, hogy a legjobb barát összejön az egyik szereplő testvérével, meg ehhez hasonlók -, bár itt talán az adja a konfliktusforrást, hogy még kvázi gyerek fejjel, a testvérek valahogy úgy élik meg ezt a helyzetet, hogy mintha versenyezniük kellene Lexiért, holott, ha belegondolunk, ez butaság. Elvégre nem összemérhető az, amit a lány Zach, illetve Mia iránt érez. A kettő közel sem említhető egy lapon.
Mivel Mia és Zach nem kapott saját számszöget, ezért szerintem ebben a könyvben nem igazán érződik, hogy ikertestvérekről van szó. Persze, többször említik, ezzel nincs is probléma, de Hannah nem áldoz szerintem elég időt arra, hogy pontosan bemutassa nekünk a testvérek közötti dinamikát, akiknél pont az lenne a lényeg, hogy az elgondolás szerint sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint a "mezei" testvérek. Egyébként Zach és Lexi kapcsolata sincs igazán kidolgozva, sokkal többet foglalkozik az írónő a két lánnyal, mint a romantikus szállal, ami egyébként nem rossz, de azért szerintem egy picit előtérbe kellett volna helyezni a szerelmi szálat, egyszerűen azért, hogy jobban átérezhessük annak súlyát és jelentőségét.
Amivel a leginkább megdobogtatta a szívemet az írónő, az az volt, hogy mert egy olyan csavart belevinni a történetbe, ami gyakorlatilag teljesen megváltoztatja a regénye hangulatát. Az addigi aranyos, de valahogy kissé keserédes hangulat a fordulat után átmegy egyenesen melankólikusba, ami nagyon jól áll neki. Nem szeretném előre lelőni, hogy mi az a dolog, amivel ekkora hatást tudott rám gyakorolni, de legyen elég annyi, hogy ez lesz az, ami valamivel jobban előtérbe helyezi Jude-ot és a férjét Miles-t. Az előbbivel én igazából nem nagyon szimpatizáltam, mert úgy éreztem, hogy túlságosan drasztikusan reagál olykor, ami nem mintha nem lenne megérthető, de azért olykor igencsak ferde szemmel néztem rá emiatt. A férjét egy sokkal jóindulatúbb embernek tartom egyébként.
A történet vége szerintem tanulságos. Sokat megmutat az emberi természetből, ami távolról sem annyira önzetlen, vagy könnyen megbocsájtó, mint amilyennek mi alapvetően feltételeznénk. Nem mondanám, hogy teljesen pozitív véget ér a könyv, inkább vegyes érzelmeket vált ki az olvasóból, ami szerintem a legnagyobb erőssége Hannah regényének. Nem fog hidegen hagyni, biztosan meglesz róla az ember véleménye. Megéri elolvasni, ha valaki egy mélyebb történetre vágyik a kissé felszínes YA-repertoár közepette, mert akkor garantáltan nem fogja megbánni.
Erre jó példa a maga módján Mia ikertestvére Zach is, aki akarva-akaratlanul is összekuszálja a szálakat azáltal, hogy nem túl meglepő módon, de megtetszik neki Lexi. Ebben én alapvetően nem láttam hibát, mondván, az ilyesmi előfordul - emlékezzünk csak vissza, mennyi YA vagy épp NA-regény alapját képzi az, hogy a legjobb barát összejön az egyik szereplő testvérével, meg ehhez hasonlók -, bár itt talán az adja a konfliktusforrást, hogy még kvázi gyerek fejjel, a testvérek valahogy úgy élik meg ezt a helyzetet, hogy mintha versenyezniük kellene Lexiért, holott, ha belegondolunk, ez butaság. Elvégre nem összemérhető az, amit a lány Zach, illetve Mia iránt érez. A kettő közel sem említhető egy lapon.
Mivel Mia és Zach nem kapott saját számszöget, ezért szerintem ebben a könyvben nem igazán érződik, hogy ikertestvérekről van szó. Persze, többször említik, ezzel nincs is probléma, de Hannah nem áldoz szerintem elég időt arra, hogy pontosan bemutassa nekünk a testvérek közötti dinamikát, akiknél pont az lenne a lényeg, hogy az elgondolás szerint sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint a "mezei" testvérek. Egyébként Zach és Lexi kapcsolata sincs igazán kidolgozva, sokkal többet foglalkozik az írónő a két lánnyal, mint a romantikus szállal, ami egyébként nem rossz, de azért szerintem egy picit előtérbe kellett volna helyezni a szerelmi szálat, egyszerűen azért, hogy jobban átérezhessük annak súlyát és jelentőségét.
Amivel a leginkább megdobogtatta a szívemet az írónő, az az volt, hogy mert egy olyan csavart belevinni a történetbe, ami gyakorlatilag teljesen megváltoztatja a regénye hangulatát. Az addigi aranyos, de valahogy kissé keserédes hangulat a fordulat után átmegy egyenesen melankólikusba, ami nagyon jól áll neki. Nem szeretném előre lelőni, hogy mi az a dolog, amivel ekkora hatást tudott rám gyakorolni, de legyen elég annyi, hogy ez lesz az, ami valamivel jobban előtérbe helyezi Jude-ot és a férjét Miles-t. Az előbbivel én igazából nem nagyon szimpatizáltam, mert úgy éreztem, hogy túlságosan drasztikusan reagál olykor, ami nem mintha nem lenne megérthető, de azért olykor igencsak ferde szemmel néztem rá emiatt. A férjét egy sokkal jóindulatúbb embernek tartom egyébként.
A történet vége szerintem tanulságos. Sokat megmutat az emberi természetből, ami távolról sem annyira önzetlen, vagy könnyen megbocsájtó, mint amilyennek mi alapvetően feltételeznénk. Nem mondanám, hogy teljesen pozitív véget ér a könyv, inkább vegyes érzelmeket vált ki az olvasóból, ami szerintem a legnagyobb erőssége Hannah regényének. Nem fog hidegen hagyni, biztosan meglesz róla az ember véleménye. Megéri elolvasni, ha valaki egy mélyebb történetre vágyik a kissé felszínes YA-repertoár közepette, mert akkor garantáltan nem fogja megbánni.
Kedvenc karakter(ek): Lexi, Mia
Gyűlölt karakter(ek): Jude
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Gazdag Tea
Kiadta: Könyvmolyképtő Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 480
Sorozat: -
Résztvevő blogok listája:
01.18. - CBooks
01.20. - MFKata Gondolatai
01.22. - Kelly & Lupi olvas
Nyereményjáték:
Történetünkben szerepet kap egy fiú-lány ikerpár. Arra gondoltunk, hogy keressünk még ilyen ikerpárokat más könyvekből. Segítségül láthatjátok a könyvek borítójának egy részletét, de a Rafflecopter megfelelő sorába egy fiú és egy lány, azaz az ikerpárok nevét várjuk.
Az egyik állomáson két lehetséges választ is találtok, mindkettőt elfogadjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése