Miért: Már régóta szerettem volna elolvasni.
Tartalom: Egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát, holott akkora szíve volt, hogy az egész világ belefért volna.
Hatalmas feszülés, szakadás, aztán béke… és csönd: az elképedés, a hitetlenkedés néma hördülése. Kinyitottam a szemem, s láttam, hogy a bába arcából – amely az imént még nekibuzdulástól rózsállott – egyszerre kiszalad a vér, s a szobalányom, Simonette a szája elé kapja a kezét, úgy hátrál az ágytól.
Küszködve feljebb csúsztam a csatakos párnán, lenéztem a véres lepedőre, és megláttam, amit a többiek.
A bába tért magához elsőnek; odarepült, hogy a köldökzsinórt elvágja, bár reszkető kezével tartani is alig bírta az ollót.
– Uram, irgalmazz – motyogta, s ösztönösen keresztet vetett. – Krisztus, kegyelmezz!
És megszületett… (Könyvmolyképző)
Vélemény: Tudni kell rólam, hogy imádom az Operaház fantomját, ezért számomra nem is volt kérdés, hogy előbb-utóbb sort kerítek erre a könyvre is. Abszolút megérte az élményt, bár bevallom, elég sokban eltér a musicaltől, nyilván nem véletlenül. A történet sokkal korábban veszi kezdetét, egészen Erik születésénél, sőt. Eleinte az édesanyja, Madeleine szemén keresztül látjuk a fiút, ami elképesztően nyomasztó élmény.
A karaktere alapból gyomorforgató. Leginkább úgy tudnám nektek jellemezni, mint az 1830-as évek elkényeztetett csitrijét, aki meg van róla győződve, hogy neki a sors tökéletes életet szánt. Tökéletes férjet, családot, és természetesen a lehető legtökéletesebb gyermeket, akit csak el tudtok képzelni. És erre megszületik Erik... S kezdetét veszi az ámokfutás.
Rossz arról olvasni, hogy hogyan is neveli a gyermekét ez a nő... Mennyire nem veszi semmibe a tulajdon fiát, csak azért, mert az korcsnak született. Persze, ebben minden bizonnyal benne van a kor felfogása is, amikor az efféle hibákkal nem igazán tudtak azonosulni a szülők - példának okáért fel sem merül bennük, hogy akár felelősek is lehetnek érte -. Manapság egy ilyen dolgot műtétekkel rendbe lehet hozni - vagy legalábbis valamivel jobbá tenni a beteg helyzetét -, de ettől függetlenül fájdalmas látni, hogy emiatt képes egy asszony a saját szülötte ellen fordulni... Sőt, akár a halálát kívánni.
Mégis, talán az a legérdekesebb ebben, hogy végül is nem Erik az, aki beleőrülne a szeretethiányba és a lenézésbe - ennek talán az az oka, hogy sokáig fel sem merül benne, hogy tekinthetnének rá másként is, hiszen az anyján és még néhány emberen kívül sokáig nincs is kapcsolata a külvilággal -, amiben a saját anyja részesíti. Hanem Madeleine az, aki fokozatosan elveszíti a kapcsolatát a valósággal. Nem hajlandó tudomást venni a fiúban rejlő értékekről, amelyek természetesen függetlenek a külső megjelenésétől.
Ahogy látom, rengeteget írtam a történet elejéről, ám ez nem véletlen, ugyanis számomra ez volt az egyik legmaradandóbb része a regénynek. Főleg azért, mert ez adta a legtöbb újdonságot, bár a későbbiekben is vannak érdekes, a musicalből nem ismert karakterek, mint például Nadir, akit olykor szisztematikusan Radírnak olvastam....
Természetesen a cselekmény sokkal bővebb, mint azt az Operaház Fantomjában látjuk, itt igen részletes képet kapunk Erik teljes életéről, ám érdekes módon. Nem mindig ő meséli el nekünk, van, hogy mások szemén keresztül látjuk őt, ami egy igen érdekes ízt ad a történetnek, ugyanis nem mindenki tekinti egy torzszülött páriának, mint például a tulajdon anyja. Ez pedig azt bizonyította számomra, hogy mindig vannak olyanok, akik képesek a felszín alá nézni, még akkor is, ha ez olykor kifejezetten nehéz feladat.
Mindig is imádtam Eriket, ez máig nem változott. Szerintem átérezhető a helyzete mindenkinek, aki valaha egy kicsit is úgy érzi, hogy nem fogadják el valamiért. Mégis, szerintem a tudása az, ami a legmegnyerőbb. Legyen szó zenéről, építészetről, egyszerűen zseniális. És sajnálom, hogy ezt sokáig nem hajlandóak észrevenni.
A klasszikusok szerelmeinek, a musical rajongóinak, és igazából bárkinek szívesen tudom ajánlani, aki szereti a mély történeteket.
Kedvenc karakter(ek): Erik
Gyűlölt karakter(ek): Madeleine
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Kiss Zsuzsa
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 408
Sorozat: -
Résztvevő blogok listája:
01/20 Kelly és Lupi Olvas
01/22 Könyvszeretet
01/24 CBooksNyereményjáték:
Andrew Lloyd Webber világhíres musicalje Gaston Leroux regénye alapján készült, de nem csak az ő nevük köthető a történethez. Sok más alkotót is magával ragadott és megihletett Erik és Christine tragikus szerelmi története, köztük Susan Kay írónőt is és sok más rendezőt. A történetből készült horrorfilm, filmdráma, filmmusical, animációs film, tévéfilm és még balett is. Mi most ezek közül három alkotás rendezőjének nevére vagyunk kíváncsiak. Hogy kik ők, azt megtudjátok az állomásokon lévő leírásokból. Kérjük, hogy a neveket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Ahol két keresztnév van, ott elfogadunk egyet is. A nyeremény pedig a Fantom című regény egy példánya. Jó játékot!
A mai személy: Az angol filmrendező 1904-ben született Londonban. A 20. század második felének egyik legkiemelkedőbb filmrendezője volt, leginkább a horror műfajában alkotott. Drakula és Frankenstein történetét is feldolgozta, ez utóbbi filmjével (The Curse of Frankenstein) horror filmcsillaggá tette Christopher Leet. A ’60-as években az Operaház Fantomja történetét is feldolgozta filmjében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése