Tartalom: Nell Hawthorne szerelmes Kyle Calloway-be, aki a legjobb barátja, amióta csak az eszét tudja. Ifjú szerelmük elpusztíthatatlan, az élet csupa ígéret számukra. Aztán egy éjszaka Kyle meghal egy tragikus balesetben, Nell pedig egy életre megváltozik.
A temetésen ismeri meg Kyle bátyját, Coltont. Mindketten küszködve próbálnak továbblépni az életükben, amennyire tőlük telik. Évekkel később újra találkoznak New Yorkban, és Colton rájön, hogy Nell valójában sosem tette túl magát Kyle halálán. Úgy tűnik, a lány mélyen gyökerező fájdalmat, súlyos bűntudatot és önvádat hordoz magában. Colton tudja, hogy nem volna szabad beleavatkoznia, de nem bír magával. Egyiküknek sem könnyű megbízni a másikban, és mindkettejüknek megvannak a maguk démonai. Együtt megtanulják, mi a fájdalom célja, mit jelent a gyógyulás, és hogy mennyire fontos a megbocsátás. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Amikor leültem megírni ezt a kritikát, komolyan el kellett gondolkoznom rajta, hogy vajon mit kellene írnom róla. Nem volt rossz, csak nagyon tucatszerű, azt hiszem. Nem hoz újat, és éppen ezért engem sokkal kevésbé bilincselt le, mint korábban gondoltam volna. Ettől függetlenül persze nem olvashatatlan, vagy ilyesmi, csak nem érdemes sokat várni tőle.
Tipikus NA, a megszokott csavarokkal és felépítéssel. Nem rossz egyébként ez a lineáris cselekmény, ahogyan Wilder megoldotta a történetvezetés kérdését, csak nekem valahogy nem működött, és ez szerintem az időbeni ugrások gyakorisága miatt volt, ami miatt egy olyan érzés kerített hatalmába olvasás közben, mintha fénysebességgel haladnánk előre a történetben. Nekem éppen ezért, sokkal szimpatikusabb lett volna egy olyan megoldás, amiben a Kyle-lal kapcsolatos emlékek amolyan flasbackek formájában jelennek meg, mivel úgy sokkal sejtelmesebb, és talán kevésbé egyértelműbb lett volna a cselekmény.
Igaz, sokkal több munkája lett volna vele, mint így, és mivel a regény egyébként sem hosszú, szerintem külön zavaró, hogy majdnem a cselekmény harmada azzal megy el, hogy végignézzük Nell és Kyle tiszavirágéletű románcát. Ami persze lehet, hogy sokatoknak tetszeni fog, én azonban nem voltam tőle elájulva. Ez azért lehet, mert az időben ugrálások miatt nem nagyon van az embernek ideje, hogy átérezze az egyes események súlyát. Különösen igaz ez Kyle temetésekor, ahol egy pillanatban szabályosan elfogott a pulykaméreg, és azt hittem, jó alaposan megrázom Nellt, hogy ugyan térjen már észhez, és vegye észre magát, mert amit csinál, az a korrektségtől baromi messze van. Értem én, hogy Colt nagyon vonzó, meg ilyenek, de azért van egy határ, amit józanul gondolkodó ember egészen biztosan nem lép át.
Nekem kissé elcsépeltnek hatott, hogy ugye Nell voltaképpen először az egyik testvért "fogyasztja el", utána pedig a másikat. Ebben szerintem hasonlít kicsit Jenny Han Nyár-trilógiájára, csak nyilván más a felütése, hiszen itt a gyász kérdése teljesen más relációban merül fel, mint ott.
Colton és Nell kapcsolata szerencsére nem bontakozik ki annyira gyorsan, de azért így sem mondanám lassan hömpölygőnek azt a szálat, hiszen mindenki pontosan tudja, mire megy ki a dolog. Én sokszor nem éreztem meg, hogy annyira méllyé válna a kapcsolatuk az őket összekötő tragédia miatt, mint kellett volna... Vagy, mondok jobbat, talán pont Kyle elvesztésének kellett volna egy kis éket vernie kettejük közé. Elvégre a fiú testvéréről, és Nell legelső szerelméről van szó egy személyben. Hiába telnek el évek az újratalálkozásig, nekem kicsit hülyén vette ki magát, hogy végül pont karjai között kezdik keresni a boldogságot., ha nem is rekordgyorsasággal, de azért a vártnál sokkal hamarabb.
Drámainak szánt történet, nem annyira drámai köntösbe bújtatva. Wilder stílusa nem rossz, szerintem Colton szemszöge egészen jónak is mondható - bár nem igazán tudom, vajon mit lát Nellben azon kívül, hogy a kisöccse meg volt veszve érte annak idején -, már ahhoz képest, hogy egy írónő keze nyomát viseli. Értelemszerűen nem mosolyogtatja meg az embert, hiszen nem a humorra épít, de azért tud kellemes pillanatokat okozni az olvasónak, ha igazán bele tud feledkezni. A New-Adult-rajongónak maximálisan tudom ajánlani, ez biztos, mert egyszeri olvasásra tökéletes, ráadásul folytatás is várható, amire egyébként nagyon kíváncsi leszek. Jelen pillanatban ugyanis el sem tudom képzelni, hogy mivel tudja majd az írónő megfejelni ezt a történetet. De abban mindenféleképpen bízom, hogy felül fogja múlni ezt a részt.
Gyűlölt karakter(ek): Nell
Pont: 7/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Kovács Anna
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 336
Sorozat: Falling (#1)
Résztvevő blogok listája:
01.02. - Angelika blogja
01.08. - Cbooks
01.16. - DreamworldNyereményjáték:
Mostani játékban a blogturné mind a nyolc állomáson egy-egy new adult könyvből olvashattok idézetet. A ti feladatotok kitalálni a könyvek címeit.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A mai idézet:
– Ő volt az a köcsög, aki kitette a folyosóra szegény Raffaellót.
– Hé! – hallatszott lakáson belülről egy másik srác kiáltása. – Van nekem nevem is! Neked én Senor Köcsög vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése