Tartalom: Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt.
Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek...
Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő - életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést. (Carthaphilus)
Vélemény: Az biztos, hogy ez a rész még az elsőnél is jobban tetszett, holott az sem volt rossz, de azért itt is megmutatkozott az Ötödik hullám hátránya, ez pedig az információhiány. Valószínű, hogy ez egy tudatos lépés volt az író részéről, de ahogy haladunk előre a történetben, kezd egyre frusztrálóbbá válni, hogy nem igazán kapunk válaszokat a már korábban felmerült kérdéseinkre, ellenben Yancey újabbakat ültet el a fejünkben. Nem véletlen, hogy amikor letettem a könyvet, az első gondolatom ez volt: oké, jó a könyv, de kell a folytatás, mert tudni akarom, mi lesz ebből az egészből. Ám erre még várnom kell, sajnos. Addig viszont lássuk, mi volt jó a Végtelen tengerben.
Hála Istennek, ez a kötet mellőzi az elődjébe beleerőszakolt romantikus szálat. Az volt számomra a legkevésbé érthető annak idején, hiszen olyannyira nem illett bele a képbe - és egyik karakterhez sem -, hogy azt csak igen nehezen tudom szavakba önteni. Itt azonban sokkal inkább arra helyeződik a hangsúly, hogy a szereplők hogyan próbálnak meg túlélni az invázió közepette. Ennek megfelelően, a cselekmény relatíve kevés helyszínen játszódik, ami azokat, akik szeretik a sok helyszínen - teszem azt egy városban - játszódó történeteket, ezt eleinte talán furcsállják majd, hiszen az időnk legnagyobb részét egy romos szállodában töltjük majd, de szerintem ez ad valami pluszt. Hiszen éppen emiatt, több időnk marad megismerni azokat a karaktereket, akik eddig csak a mellékhegedűs szerepét játszották ebben a sorozatban.
Ilyen volt például Porcelányka és Dumbo, akiket én nagyon megszerettem. Mindkettejük karakterében van valami nagyon esendő - ami nem egyik meg azzal a fajta gyengeséggel, amit Sammy-ben láthatunk, aki végül is csak egy kisgyerek -, és ez teszi őket nagyon emberivé, ellenben mondjuk Aduval, aki már az előző részben is a tökéletes katona mintapéldánya volt. Nekem sokkal szimpatikusabb volt, hogy ez az előbbi két karakter nehezen - vagy inkább egyáltalán nem - tud mit kezdeni ezzel az új helyzettel, és éppen ezért egymásra, na meg a társaikra vannak utalva. Lehet, ostobaság, de számomra üdítő volt, hogy nem csak a minden helyzetben magukat tökéletesen feltaláló Mary Sue-król szólt ez a rész, hanem voltak benne kevésbé talpraesett szereplők is.
Még egy negatívum: Yancey sportot űz abból, hogy nem jelzi számunkra, kinek a szemszögében vagyunk éppen, hanem nekünk magunknak kell kitalálnunk a szövegkörnyezetből. Ez eleinte még vicces volt, de a regény vége felé engem már kifejezetten frusztrált a dolog. Annál is inkább, mert a két női főszereplőnk szemszöge E/1-ben íródik, és mind Adu, mint pedig Cassie hasonló stílusban íródott, így tényleg csak a tartalom alapján tudhatjuk, hogy kiről is olvasunk éppen.
Az a baj, hogy mélyebben nem merek belemenni a történet cselekményébe, mert az azt hiszem igencsak spoileres lenne, de talán annyit még elárulhatok, hogy bejön a képbe még egy karakter, Grace személyében, akitől egyszerűen falnak mentem, annyira idegesítő nőszemély volt.
Szerintem ez egy remek folytatás volt, annak ellenére, hogy több kérdést vetett fel úgy az egész világfelépítéssel kapcsolatban, mint amennyit összességében megválaszolt. Aki szerette az Ötödik hullámot, szerintem ezt is díjazni fogja, bár tény, hogy egy kevésbé eseménydús történetre kell számítani, de higgyétek el, így is képes lekötni az embert.
Kedvenc karakter(ek): Adu, Porcelányka, Dumbo
Gyűlölt karakter(ek): Vosch
Pont: 10/7
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Havadi Krisztina
Kiadta: Carthaphilus Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 320
Sorozat: The 5th Wave (#2)
Résztvevő blogok listája:
Február 6 - Könyvszeretet
Február 8 - Függővég
Február 10 - Kelly Lupi olvas
Február 12 - Letehetetlen
Február 14 - CBooks
Február 16 - Media Addict
Február 18 - Deszy könyvajánlója
Február 20 - DreamworldNyereményjáték:
Cassiék csapata ezúttal egy romos szállodában bujdokolva húzza meg magát, így mostani játékunk során a rejtőzködésé lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok néhány kulcsinformációt, melyek alapján ki kell találnotok, melyik szereplő bújt meg a zseblámpa fényében. Annyit segíthetünk, hogy az illetők mindegyikével találkozhattatok már az első rész során. Továbbá lehet köztük fiú, lány, ez-Az, élettelen karakter, egyszóval bármi és bárki.
A helyes megfejtéseket a Rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. Elfogadunk teljes nevet vagy becenevet is.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
A mai kitalálandó személy: 16 éves, 160 centi magas, vöröses-szőke, göndör hajú, cinikus, ámde bátor jellemű tini
fegyvere(i): M16, Luger
