Blogturné #39 - Tammara Webber: Sorok között

Miért: Szeretem az írónő könyveit.

Bevezető: A Könyvmolyképző Kiadó a nagysikerű Easy után újabb sorozatot indított el Tammara Webber tollából. A Between the Lines - A sorok között című regény a tinisztárok profi filmes világába enged betekintést, ahol Emma és Reid történetéről olvashatunk.  Hat állomáson követhetitek a bloggerek bejegyzéseit, majd a turné végén a szokásokhoz híven három példány vár a játék szerencsés megfejtőire.

Tartalom: Reid Alexander hozzászokott, hogy megkapja, amit akar – most pedig épp legújabb szereplőtársát, Emma Pierce-et akarja. Az egész világ fölsorakozik, hogy szépen a kezére játsszon ebben, amíg a külső forgatási helyszínen a fiú két váratlan akadállyal nem kerül szembe: egy ádáz volt barátnővel meg egy szintén Emma kegyeire pályázó vetélytárssal.

Emma Pierce csak most tette meg a nagy lépést, szakított a reklámokkal és televíziós filmekkel, amelyek éveken át foglalkoztatták. Az igazi mozifilmben – a szuperdögös Reid Alexander mellett – kapott főszerep valóra vált álommal ér föl. Emma azonban titkos vágyat rejteget a szívében:

egyszerűen normális lány szeretne lenni.(Könyvmolyképző)

Vélemény: El tudjátok képzelni, milyen komoly vállalkozás lehet egyetlen ember jellemfejlődésére egy négy kötetes sorozatot áldozni, főleg egy YA-író esetében, aki leginkább önálló - egymással csak nagyon halványan összefüggő - kötetekben szokott gondolkodni? Ha nem, akkor itt az ideje, hogy megismerkedjetek Tammara Webber Between the Lines című sorozatával. 

A történet középpontjában, mint az már a fülszövegből is világossá válhatott a számotokra, Reid Alexander áll, akit, töredelmesen bevallom, én utáltam ebben a részben, és ez véleményem szerint az írónő érdeme. Sikerült megalkotnia az igazi, "elkényeztetett" hollywoodi sztár imázsát, aki megszokta már, hogy a világ szó szerint a lábai előtt hever, éppen ezért úgy gondolja, mindent megkaphat, amit csak akar. Mivel E/1-ben ismerhetjük meg a gondolatait, ez csak még jobban megelevenedik a fejünkben, és szerintem a legtöbb emberből ez ki fogja váltani az unszimpátiát, de éppen ez lehetett a cél. Nem árulok el különösebb spoilert, ha elmondom, ő lesz az, akinek a jellemében beálló változást nyomon követhetjük majd az elkövetkezendő könyvekben. Én személy szerint nagyon kíváncsi vagyok, hogy ettől a förmedvénytől, amit most Reid a szememben képvisel, hova jut majd el a befejező kötet végére. Ebből is leszűrhetitek, hogy ő lesz az, akivel minden részben találkozni fogunk.

Elméletileg akad egy másik főszereplőnk is, Emma, aki eddig nem vívott ki magának komolyabb ismertséget, ám azzal, hogy Reid mellett eljátszhatja a női főszerepet egy egész estés mozifilmben, kétségtelenül nagy előrelépést jelenthetne a karrierjében. Elég naiv, és véleményem szerint könnyen befolyásolható karakter, akit teljesen magával ragadott a sztárok világa. Emiatt azt hihetnétek, hogy utáltam a karakterét, de meglepő módon nem ez történt. Igaz, nem értettem, hogy mit lát abban az arrogáns, öntelt ficsúrban, akiről korábban már szó volt, de az esendősége nagyon átérezhető volt. Számomra különösen érdekes volt, ahogyan felfedezi a környezetében dolgozó embereket, és új kapcsolatokat alakít ki, mintha csak rájönne, hogy nem Reid körül forog a világ, sőt, éppen ellenkezőleg.
A romantika - már amennyiben azt, hogy a pasi gőzerővel hajt a csajra, hogy elkapja egy körre, így lehet nevezni - szerintem elég erőltetett helyenként, de talán ez nem véletlen... Ugyanis ebben a könyvben az én véleményem szerint nincsenek valódi canon párosok, mint mondjuk  Katie McGarry PTL-sorozatában. Egyáltalán nem lehetsz biztos abban, hogy azok a karakterek jönnek össze, akikről a kötet szól, ugyanis Webber annyi szálat mozgat egyszerre, hogy a kapcsolatok folyamatosan változnak... Épp úgy, mint az életben.
A megismert karakterek közül nekem Graham volt a legszimpatikusabb, talán azért, mert, ha jól emlékszem, ő volt a legidősebb a forgató színészek közül, s, mint ilyen, érettebb volt a kortársainál, ami igen meglepő dolgokban nyilvánult meg egyébként. Ja, és a csapatdinamika is elég jól lett megjelenítve a könyvben.
Maga a filmforgatás téma szerintem elég jól működött a könyvben, igaz, a forgatókönyvből kiragadott részletek nagyon erőltetettek voltak... bár, mivel egy tipikus romantikus történetről van szó, ez talán nem is annyira meglepő.  
Webber abszolút hozza a kötelezőt, érdekes, bár kissé szokatlan történettel van dolgunk, senkit se riasszon el - mint engem majdnem -, hogy a főszereplőnk egy bicskanyitogatóan gyökér emberi lény, olvassa inkább azzal a tudattal, hogy ebből majd lesz valami más. Valami sokkal jobb.

A sorozat további részei:

- Where You Are
- Good for You
- Here Without You

Kedvenc karakter(ek): Graham, Brooke, Tad

Gyűlölt karakter(ek): Reid

Pont: 7/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Komáromy Rudolf

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: ?

Sorozat: Between the Lines (#1)

Résztvevő blogok listája: 
                                                                                           

01.07. - Cbooks
01.09. - Deszy könyvajánlója
01.11. - Angelika blogja
01.13. - Dreamworld
01.15. - Kelly & Lupi olvas
01.17. - Kristina blogja

Nyereményjáték:

Nem egyedi eset, hogy a filmsztárok a való életben is egy párt alkotnak filmbeli partnerükkel - még ha nem is örökre szóló kapcsolatok ezek, azért némelyik éveket is kibír. A turné minden állomásán mutatunk egy-egy filmes fotót, nektek ki kell találni kik vannak a képen. Tehát a színészek neveit várjuk a rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Filmes élmények #4 - A hetedik fiú

Tegnap este néhány blogturnéssal karöltve megnéztük A hetedik fiú című filmet. Őszintén szólva, nem voltak komoly elvárásaim, mivel nem olvastam a könyveket, és az előzetesét is mindössze egyszer láttam. Ettől függetlenül, nem hittem volna, hogy ezzel kezdem majd a kritikámat, de senkinek sem tudom ajánlani ezt a filmet. Méghozzá több okból kifolyólag sem.
Először is: 16+-os korhatárral vetítik a mozikban, de arra hosszas gondolkodás után sem sikerült rájönnünk, hogy vajon miért, ugyanis jó, ha egyetlen csepp vér hullik a vásznon, ráadásul egy ifjúsági - vagy talán inkább middle-grade - besorolású könyvsorozat első két részéből készült adaptációról beszélünk.

Az eredeti ötlet Josep Delaney: Wardstone-krónikák című sorozatának első két kötetéből származik. El tudjátok képzelni, milyen terjedelműek lehetnek a könyvek ha kettő tett ki együtt egy száz perces produkciót. Mielőtt valaki félreértené, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a könyvek rosszak lennének, hiszen nekem sem voltak még a kezemben, mindössze az jutott eszembe, hogy ezek szerint az egyes kötetek sem lehetnek túl mozgalmasak, ami bizonyos történetek esetében remekül működhet, egyébként. Ráadásul, mivel a szereplők természetesen idősebbek, mint a könyvbeli karakterek, számítani lehetett rá, hogy teljes mértékben átírják majd a cselekményt... és ha hihetek azoknak, akik már olvasták, hát nem kissé sikerült átírniuk. A történetről röviden annyit, hogy Thomas Wardot, egy hetedik fiú hetedik fiát megvásárolja Gregory mester, azzal a céllal, hogy inast, majd később a Sötétség lényeit legyőzni képes harcost neveljen belőle, aki segíthet neki legyőzni Malkin anyát. Nem nagy történet, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetett volna belőle valami nagyon jót kihozni.
Másodszor: lehet, hogy ez csak az én hülyeségem, de szerintem ennél a filmnél egyáltalán nem volt jó a 3D-s megoldás, sőt, továbbmegyek, engem kifejezetten zavart. Látványosnak nagyon látványos volt, de valamiért egészen egyszerűen nem működött az egész, mintha rosszul csinálták volna. Mivel azonban nem értek az efféle technikai dolgokhoz, ezt nem tudom megítélni. Viszont, ha valaki a továbbiakban felsorolandó érveim ellenére is arra adná a fejét, hogy megnézze, inkább a 2D-s vetítésre vegyen jegyet.
A magyar szinkron, hangok tekintetében nem lett rossz, ellenben sokszor olyan unalmasan mondták fel a szöveget, mintha nem egy kalandfilmet, hanem valami ősöreg dokumentumfilmet narrálnának. Ez plusz egy ok lehet a mezei vetítés mellett, mert ott általában van lehetőség eredeti hanggal megnézni egy filmet, bár, tartok tőle, hogy ezen még ez sem segít.
A cselekmény kimondottan lassan  - és olykor a lehető leglogikátlanabb módon - halad előre, így többször is úgy éreztem, hogy képes lennék elaludni a moziban, ami a film hangerejét figyelembe véve is komoly teljesítmény lett volna. Tele volt izgalmasnak szánt akciójelenetekkel, ám engem egyik se kötött le túlságosan. 
Harmadszor: elég komoly logikai bakik vannak benne, mint például a teljesen mozdulatlan tájban tájban indokolatlanul mozgó növények, vagy a rosszul használt szélgép.
Negyedszer: ennyire szar romantikát szerintem már régen nem láttatok a filmvásznon. Komolyan mondom, annyiból állt az egész, hogy egymásra néztek, egyből szerelmesek lettek, és miután megfogták egymás kezét, és az szikrázott, igen erős késztetést éreztek arra, hogy minden egyes alkalommal, amikor találkoznak, hosszasan csókolózzanak. De azt, hogy vajon mit szerethetnek egymásban, nem fogjuk megtudni. Ezt a mentalitást sohasem értettem egyébként: ha egy könyvből hiányzik a romantikus szál, mert mondjuk a sorozat későbbi köteteiben fog előtérbe kerülni, akkor minek kellett beleerőszakolni a filmes adaptációba?
Ötödször: borzalmas színészi alakítások. Értem én, hogy Ben Barnes jól néz ki, de csak ezzel képtelenség eladni egy filmet. S kiváltképpen nem egy olyan filmet, ami elméletileg egy karakter jellemfejlődéséről szól. Összesen talán kettő darab jó jelenete van másfél óra alatt - ami két közepesen béna poénhoz kapcsolódik... szóval ez lehetne a hatodik ok: erőltetett, rossz humor -, ami azért ha belegondolunk, elég gáz teljesítmény. Esküszöm, még Julianne Moore hozza a legjobb alakítást, pedig az övét sem nevezném egy mesterműnek. Ez alapján el lehet képzelni, hogyan muzsikál a színészgárda többi tagja.
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de senkinek sem tudom ajánlani ezt a filmet, szerintem kár pénzt kiadni érte. Csak akkor nézze meg az ember, ha már végképp nem tud mit kitalálni egy unalmas délutánra.

Retroturné #1 - Lois Lowry: Az emlékek őre

Miért: Nosztalgia.

Tartalom: Sokatoknak ismerősen csenghet Lois Lowry - Az emlékek őre című könyv. Magyarországon először 2001-ben jelent meg Tóth Tamás Boldizsár fordításában az Animus kiadónál. Az évek során számos fiatal és felnőtt szívébe lopta be magát a mű és idén szeptember 11-én a hazai mozikban is bemutatják a könyvből készült készült filmet.

Ennek örömére a hazai forgalmazóval, a Big Bang Médiával közösen játékra invitálunk titeket és lehetőségetek nyílik megnyerni a 10 db páros jegy egyikét.

A játék mellett minden állomáson különböző értékeléseket, érdekességeket, extrákat olvashatsz a könyvről és a filmről.

A tizenkét éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát… (Animus)

Vélemény: Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon újra kell-e olvasnom ezt a könyvet, avagy sem, ha korrekt beszámolót akarok írni róla, és idővel arra kellett rájönnöm, hogy semmi szükségem rá. Mivel ez volt életem egyik legmeghatározóbb könyve, a mai napig tisztán emlékszem a cselekményére, és minden ehhez hasonlóra, sőt, továbbmegyek: már-már szó szerint tudnék belőle idézni. Így aztán csak néha belelapoztam a könyvbe, és ez is bőven elegendő volt ahhoz, hogy felidézzen bennem minden olyan részletet, amire érdemes emlékezni, és a későbbiek folyamán magammal vinni.
Véleményem szerint ez a könyv a disztópiák egyik legjobbja. És nem feltétlen azért, mert jóval azelőtt jelent meg, hogy ez a műfaj divattá vált volna az ifjúsági könyvek terén, hanem azért is, amiről szól. Itt is megvan az elméletileg tökéletesen megkomponált világ és társadalom, ami talán nem is annyira tökéletes. Az, ahogyan ezt Jonas felfedezi, majd megérti, egy remekül ábrázolt folyamat. 

Tízéves lehettem talán, amikor kölcsönkaptam ezt a könyvet, és emlékszem azonnal magával ragadott. Gyerekfejjel, bár furcsának tartottam a könyv által vázolt tökéletesnek tetsző - valójában teljes mértékben leszabályozott - világot, ahol tényleg mindennek megvan a maga helye, és ideje. Igazából nem nagyon jöttem rá, hogy akkor miért találtam annyira szimpatikusnak ezt a valójában borzalmas világot - erre mindjárt kitérek -, de talán azért, mert kisgyermekként az ember még ahhoz van szokva, hogy követi a szülői utasításokat, és itt is valami ilyesmiről van szó. Csak épp nem a szülők dirigálnak ebben a helyzetben, hanem az úgynevezett bölcsek, akik az élet minden területén lekorlátozzák a lakosokat. Olyannyira, hogy a gyerekeknek gyakorlatilag nincsen születésnapjuk, a következő életévüket ezeken a bizonyos ceremóniákon töltik be.
Engem azonban még csak nem is ez a vonás döbbentett meg a legjobban, hanem az, hogy milyen "foglalkozásokat" adnak feladatul egy-egy gyereknek. Vannak például olyan, akiknek csak annyi lesz a feladatuk egész életükben gyermekeket fognak szülni. Ez a fajta precizitás egy idő után igen nyomasztóvá válik egyébként.
A történet, mint talán ezekből a leírásokból is látszik, igen komplex történettel van dolgunk, ami azonban nem csak gyerekfejjel gondolkodtatja el az embert, hanem akár felnőtt korában is. Több komoly kérdést is feszeget Lowry regénye, olyanokat is, amiken tizenéves korában még nem biztos, hogy elgondolkodtatja az embert, de később, ha eszébe jut, akkor egészen biztosan. Mindezt remek stílussal is teszi, ami könnyen érthető, mégsem gyerekes, vagy lealacsonyító.
Véleményem szerint Jonas és az Őrző karaktere igazán szerethető, ám a többiekről a belelapozás után se alakult ki komolyabb véleményem. Talán azért alakulhatott ez így, mert másokat nem ismerünk meg olyan alapossággal, mint a két főszereplőnket, akiket a közös feladat egy olyan mély köteléket alakít ki kettejük között, mintha csak egy nagyapa és az unokája beszélgetéseit követnénk nyomon, ez pedig egy nagyon jó érzéssel tölti el az embert olvasás közben - főleg, ha megadatott neki az a szerencse, hogy sok időt tölthetett a nagyszüleivel -. Többet nem is nagyon szeretnék mondani erről a regényről, ugyanis úgy gondolom, hogy olvasás közben tudja igazán elvarázsolni az embert, nem pedig akkor, ha csak egy összegző véleményt fut át vele kapcsolatban.
Egy bármely korosztály számára ajánlható könyv, ami minden olvasója számára izgalmas és érdekes kikapcsolódást nyújthat.

Kedvenc karakter(ek): Jonas

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 20/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Kiadta: Animus Kiadó

Év: 2001

Oldalszám: 238

Sorozat: The Giver (#1)

Résztvevő blogok listája: 

08.23. - CBooks

08.26. - Deszy könyvajánlója

08.28. - Könyvgalaxis

08.30. - Bibliotheca Fummie

09.01. - Kelly, Lupi olvas

09.03. - Zakkant olvas

09.05. - Roni olvas

09.07. - Insane Life

Nyereményjáték: 

A Big Bang Media felajánlásával lehetőségetek van a 10 db páros jegy egyikét megnyerni a premier előtti vetítésre.

Ehhez mit kell tennetek? A Rafflecopterben lájkolni a Facebook profilokat és helyesen válaszolni a kérdésekre. Minél több kérdésre válaszolsz, annál nagyobb esélyed lesz a nyereményre. Ehhez persze segítségetekre lesznek a különböző állomások is.

A premier előtti vetítés szeptember 10-én a budapesti Lurdy moziban lesz 19 órakkor.

(Nyerteseket szeptember 8-án, délelőtt értesítjük ki. Ha a nyertes 30 órán belül nem jelentkezik, új nyertest sorsolnunk. Kérlek figyeljetek oda, hogy a helyes email mail címetek legyen feltüntetve a Rafflecopterben!)

Kérdések:

1. Milyen színt lát meg először Jonas?

2. Ki játssza a filmben Jonas szerepét?

3. Mi a trailer alapján a szabad akarat következménye?

4. A filmben mi szabadítja meg az embereket érzelmeiktől?

5. Sorolj föl legalább három magyarul is megjelent művet az írónőtől.

6. A trailerben milyen emlékképeket lát Jonas? (Sorolj fel legalább kettőt.)

7. A könyvben mennyi idős Jonas?

8. Mi fogott meg a trailerben, esetleg mi tetszett a könyvben?

a Rafflecopter giveaway

Isaac Marion: Eleven testek

Miért: Nemsokára (2013 februárjában) kihozzák a könyv alapján készült mozifilmet, aminek nemes egyszerűséggel imádom az előzetesét. 

Tartalom:  
Isaac Marion megírta a legváratlanabb romantikus történetet. Sose gondoltam, hogy ilyen szenvedélyesen érdekel majd egy zombi." – Stephenie Meyer, A Twilight-saga szerzője
R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van – ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő. A többiekkel ellentétben ő tud beszélni – néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy. Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai.
Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló. Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között. (Libri)

Vélemény: A film ugyan még nem jelent meg, de azt már most lehet sejteni - bár, ez teljesen személyes vélemény -, hogy az adaptáció nem lesz rossz. Minden bizonnyal lesznek eltérések, ez elkerülhetetlen, de én úgy gondolom, ugyanazt fogom visszakapni, amit a könyvben már megtapasztaltam, bár jóval több humorral fűszerezve. 

Marion regényének hangulata... eléggé megfoghatatlan. Nem kimondottan lehangoló, de nem is okoz nagy örömet. Egyszerűen csak úgy van. A történetet "R" szemszögéből ismerjük meg, aki, zombi lévén nem túl kommunikatív lény, és valljuk be, nem is kimondottan okos. Emlékszik bizonyos dolgokra, benyomásokra, fogalmakra, tehát van egy elképzelése az Élők világáról, akárcsak a többi zombinak, akik ennek megfelelően létrehozták a maguk kis minitársadalmát. Nincsenek külön vagyoni osztályok, vagy ilyesmi, de például van egyfajta "vallási" közösségük, vagy minek mondjam. Ennek megfelelően, például a zombik "házasodnak"... A rituálé ugyan nem túl bonyolult, de ott van. Aztán, "örökbe fogadják" azokat a gyerekeket, akik  szintén élőholttá váltak, és gondoskodnak róluk, hogy ne sorvadjanak el csak úgy. Igaz, ez sem a tipikus szülői gondoskodás, inkább csak egyfajta ösztön, vagy valami ilyesmi. Megvan az igényük arra, hogy olyan dolgokat csináljanak, mint a normális emberek, még akkor is, ha javarészt fel sem fogják, miért akarják. Csak szükségét érzik. Az éhséggel is ugyanez a helyzet: időről-időre megéheznek, és falkákba verődve vadásznak.
Maga a történet nagyon lassú, hiszen nem az események állnak a középpontban, hanem R gondolatai, észrevételei, valamint az, ahogyan megváltozik. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon tényleg változik-e, s nem csak arról van-e szó, hogy Perry kvázi megszállta, jobban, mint a korábban felzabált emberek? Ezt még most sem sikerült eldöntenem, igazából mindkettő variációt el tudom képzelni. R jelleméről nem sok minden derül ki a regény folyamán, hacsak az nem, hogy komolyan veszi a dolgokat, és esze ágában sincs feladni semmit, még akkor se, ha az IQ-szintje zombiként nem üti meg a normát. Ennek ellenére, vigyáz Julie-ra, nem hagyja, hogy baja essék, és ezt nagyra értékeltem benne.
A Rómeó és Júliás hasonlatban is lehet valami - el-eljátszottam a gondolattal, főleg annál a bizonyos erkélyes jelenetnél, ami szerintem elég jól sikerült, legalábbis én kimondottan élveztem -, bár nekem az a véleményem, hogy ebben a történetben ez nem feltétlen tudatos, mint mondjuk a When you were mine-ban (amiről negyedannyira sem voltam pozitív véleménnyel, mint erről a könyvről). De erről leginkább az írót kellene megkérdezni. Mivel ez nem éppen egy romantikus történet, R és Julie kapcsolatában sem ez a vonulat dominál. Inkább az, hogy elkezdenek kötődni egymáshoz, de ez nem feltétlen egyenlő a szerelemmel. Annak is lehet venni, de nem muszáj. Én ilyen "hol így, hol úgy" módon viszonyulok ehhez a kérdéshez.
Egyetlen egy negatívumot említenék csupán, ami lehet, hogy másnak éppenséggel tetszik, de engem halálra untatott: ez pedig Perry maga. Rengeteg visszaemlékezése van a könyvben, és én kimondottan utáltam. Megértem, hogy meg kell ismernünk, hogyan viszonyult Julie-hoz meg minden máshoz, de legszívesebben átugrottam volna azokat a részeket, amik az ő szemszögéből íródtak.
A történet vége is kissé összecsapottnak tetszik, de mégis... engem valahogy nem zavart. Lehet, hogy azért, mert a regény többi része nagyon tetszett, és ezért az, hogy mi van a végén, már nem izgatott annyira, mert elteltem a köztes történésekkel, ki tudja.
Bár ez a könyv sem rossz - nekem például kimondottan kedvenc -, könnyen lehet, hogy a film még jobb lesz. Már várom. Ízelítőnek íme az előzetes, ha még nem láttátok volna:

                                               
Kedvenc karakter(ek): "R", Nora, Julie
Gyűlölt karakter(ek): Perry Kelvin
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Libri kiadó
Év: 2013
Oldalszám: 312
Sorozat:Warm Bodies (#1)