A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyár. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. augusztus 31., hétfő

Évszakzárás # 1 - 2015 nyara

Forrás
Úgy döntöttem, összegzem, milyen nyaram is volt könyvek tekintetében az idén. Tavaly, már amennyire emlékszem, szintén rengeteget olvastam, legtöbbször az őszi megjelenéseket, de azért maradt időm arra is, hogy olyan köteteket vegyek a kezembe, amikhez éppen kedvem volt.

Sajnos, vagy sem, idén ez nem így alakult, mivel jelentkeztem néhány Könyvmolyképzős retroturnéra, jórészt olyan könyvekkel, amiket már olvastam ugyan, de nem írtam róluk - leginkább azért, mert akkoriban még nem létezett a blog -, így nem ártott némi memóriafrissítés. Éppen ezért tapasztalhattátok azt, hogy turnés bejegyzésekkel van tele a blog. Egyelőre nem tudom azt mondani, hogy az ősszel ez jelentősen megváltozna, ugyanis az utolsó félévemet töltöm majd az egyetemen, így a tanulás mellett kétlem, hogy más könyvekre is tudnék időt szakítani... Talán jövőre nagyobb szerencsém lesz. Most pedig lássuk, milyen jellegű könyveket olvastam ebben a három hónapban.

"Szabadidős" olvasmányok: 4 db
Blogturnés könyvek: 25 db

Young-Adult: 17 db
New-Adult: 4 db
Szórakoztató irodalom: 8 db

Tehát, közel harminc könyvet olvastam ebben az évszakban - legalábbis ennyiről sikerült véleményt is írnom -, jó részüket július-augusztusban, a vizsgaidőszakot követően. Nekem csak most tűnt fel, hogy idén mekkora túlsúlyba kerültek a YA-regények, így már kevésbé csodálkozom azon, hogy néha úgy éreztem, mintha ezek a történetek egyetlen, végtelen masszává folytak volna össze a fejemben. Ezen jövőre megpróbálok változtatni, mivel nem szeretném, ha megunnám ezt a korosztályt, hiszen szívesen olvasom őket, ezzel nincs probléma, de ez a "kilengés" most kicsit aggasztónak tűnik a számomra. Remélem, ha éves szinten összegzem majd az olvasmányaimat, nem tapasztalok ekkora eltérést. 
Viszonylag kevés - talán két-három - alkalommal nyúltam mellé a választásaim terén, aminek nagyon örülök. Ettől függetlenül, most, hogy ezt a bejegyzést gépelem, jövök rá, hogy sikerült igencsak elfáradnom mostanra, valamikor kénytelen leszek beiktatni némi szünetet, azt hiszem. Meglátjuk, sikerül-e. Azért akadt néhány nyári kedvencem is, amiket a teljesség igénye nélkül osztanék meg veletek: 

Tiffany Reisz: A szent
Kim Karr: Kötődés
Cathy Cassidy: Mályvacukor égbolt
Colleen Hoover: Ugly Love
Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra
Simone Elkeles: A vonzás szabályai
Marie Lu: Legenda
Maggie Stiefvater: A hollófiúk
Patrick Ness: Válasz és Kérdés

Könyves szempontból szerintem egy elég jó és mozgalmas nyarat tudhatok a hátam mögött, bízom benne, hogy ez igaz lesz az őszre is. :)

2015. augusztus 11., kedd

Blogturné #77 - Anne Percin: Hogy told el (jól) a nyarad

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Idén nyáron Maxime már 17 éves, ezért esze ágában sincs a szüleivel menni nyaralni. Inkább itthon marad a nagymamájával, hogy kedvére punnyadhasson a számítógép előtt. Csakhogy a dolgok egy váratlan esemény következtében egyáltalán nem úgy alakulnak, ahogy ő elképzelte. Szédületes napok elé néz! Ez a nyári szünet garantáltan más lesz, mint a többi(eké). 
Fergeteges (olykor vitriolos) humorú könyv egy kamaszfiú felelősségvállalásáról, 
felnőtté éréséről, 
egy szégyenlős első szerelem kibontakozásáról. 
NEM CSAK FIÚKNAK! 
De nekik is. (Könyvmolyképző)


Vélemény: Sohasem rajongtam a francia irodalomért, szóval, ha nem lett volna az az elképesztően vicces fülszöveg a könyv hátsó borítóján, egészen biztosan nem vettem volna le a polcról. Végül persze levettem, és azt kell mondanom, nem bántam meg, annak ellenére, hogy egy rendkívül rövid történetről van szó, relatíve kevés eseménnyel.
Ez most lehet, hogy furcsán fog hangzani, de tudjátok mire emlékeztetett engem ez a könyv? A Házibuli című filmre, bár az okát nem egészen tudnám megmondani, hiszen a történetek között nem sok párhuzam van - talán éppenséggel semennyi -, de valahogy olyan hangulatba kerültem olvasás közben, mint amilyenbe a film megnézése közben olykor, ha rá tudtam magam venni, hogy anyámmal már vagy huszadjára nézzem újra.  
Sajnos nem néztem utána, hogy pontosan melyik évben íródott az eredeti regény, de azt elmondhatom nektek, hogy aki a kétezres évek elején volt kamasz, esetleg kiskamasz, mint például én, annak elképesztően erős nosztalgiafaktort rejteget ez a könyv, amiért szerintem érdemes elolvasni. Itt még az MSN-es korszakba nyerhetünk némi bepillantást, ami bizonyos értelemben szerintem meghatározta az akkor internetező fiatalok világhálón tanúsított mentalitását. Nagyon viccesen mutatja be ezt az időszakot az írónő, én személy szerint rengeteget derültem azon, ahogyan Maxime megpróbálja értelmezni a Pika által küldözgetett hangulatjeleket, akivel van egy aprócska probléma: még sohasem találkoztak személyesen, ennek ellenére érezhetően próbálnak közelebb kerülni egymáshoz. A fiú bénázása nekem kifejezetten tetszett, bár, ezt a stílust én inkább egy tizennégy éves kölökből néztem volna ki, mintsem egy tizenhét éves kamaszból, de úgy látszik, nekem más elképzelésem van az ember érettségéről, mint az írónőnek, ami persze nem gond. Ugyanakkor én azért nem mondanám, hogy ez egy romantikus szálnak felelne meg, ugyanis szerintem ezt valójában teljesen mellőzi a könyv, inkább csak a netes ismerkedés örömeire, na meg buktatóira akarja felhívni az olvasója figyelmét, ami sikerül is neki.
A hangsúly sokkal inkább Maxime gondolatain van, éppen ezért, rengeteg monológgal, és relatíve kevés párbeszéddel találkozunk, ugyanis Percin nem sok karaktert mozgat ebben a történetben, ha nagyon akarnám, talán egy kezemen meg tudnám számolni, hányan vannak azok, akik számítanak is valamit a cselekmény alakulása szempontjából. A főszereplőnknek egy nagyon szarkasztikus, sokszor már-már öniróniába hajló humora van, ami többször is meg tudott nevettetni, bár tény, nem derültem akkorákat, mint legelőször, a fülszöveget olvasva, de azért nagyon jól szórakoztam. 
Külön kiemelném még Maxime nagymamáját, aki amolyan modern nagyi szerepben tetszeleg a könyvben, és bár nem sokszor találkozunk vele, én nagyon díjaztam a jelenlétét. Végül is, ő lenne az események katalizátora, és annak egyszerűen remek az idős hölgy. 
Vízparton, vagy csak a hűvös szobában, egynyári olvasmánynak tökéletes, arra két-három órára prímán le tud kötni bárkit, aki a kezébe veszi. Érdemes elolvasni, mert hiába nem bonyolult, a maga egyszerűségében is képes izgalmas és érdekes lenni az olvasó számára. 

Kedvenc karakter(ek): Maxime, Pika
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/9

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította:
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év:
Oldalszám:
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája: 

08.07. - Media Addict
08.09. - Deszy könyvajánlója
08.11. - CBooks


Nyereményjáték:

Maxime-nak sokkal több feladata van a nyárra, mint gondolta volna. Összeszedtünk nektek néhány képet, a játékban pedig nincs is más feladatotok, mint hogy megpróbáljatok rájönni, vajon milyen kihívásokkal kellett szembenéznie főszereplőnknek.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a nyertesek jelentkezését a kiértesítő e-mailtől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

2014. december 10., szerda

Blogturné #36 - Jenny Han: Nincs nyár nélküled

Miért: Olvastam az első részt.

Tartalom: Belly eddig minden egyes nyarát Cousins Beachen töltötte, élete azonban most fordulóponthoz érkezett. Mivel Conraddal való rövid kapcsolata gyászos véget ért a télen, életében először otthon fogja tölteni a nyarat. Legjobb barátnője, Taylor remek tervekkel áll elő: hajókázás, sütkérezés a medence partján, új fiúk, akikre rá lehet kattanni. De amikor Jeremiah felhívja a hírrel, hogy Conrad eltűnt, látszólag minden a nyaraló felé viszi Bellyt. Vajon még egy nyarat eltölt azzal, hogy Conrad után fut, vagy végre képes lesz elengedni a fiút? (Könyvmolyképző)


Vélemény: Aki emlékszik még az előző rész turnéjára, az tudhatja, hogy nem nagyon szerettem az első részt, mivel egy olyan témát dolgozott fel - az én meglátásom szerint elég rosszul -, amely nagyon komoly szerepet játszott az én életemben is. Nos, mivel várható volt, hogy a második kötetben Susannah - Conrad és Jeremiah édesanyja - már nem fog szerepelni, abban bíztam, hogy így változik majd a véleményem a történettel kapcsolatban, ám sajnos nem így történt. Tapasztaltam némi javulást, nem mondom, de annyit nem, hogy teljes mértékben istenítsem ezt a könyvet. 
A stílus például szerintem fejlődött az első kötethez képest, sokkal összeszedettebbnek tűnt a számomra, igaz, itt is voltak szerintem indokolatlan, a mondanivaló közepébe beillesztett flashbackek, amikkel nem egyszer nem tudtam mit kezdeni, olyannyira kirántottak az olvasás élményéből. Értem, miért hozakodott elő néha Belly egy-egy emlékkel, csak az én véleményem szerint kissé máshogyan kellett volna ezt megoldani, hogy kevésbé legyenek élesek, és kissé érthetetlenek a váltások.
Sokat beszélgettünk erről a könyvről a többiekkel, és megállapítottuk, hogy valamivel tényleg komolyabb volt ez a rész, azonban a főszereplőink között akadtak olyanok, akiket szívünk szerint baseball ütővel csaptunk volna agyon... Míg más azt mondta, miért akarnánk, ők csak emberiek, éppen ezért esendőek. Ez rendben is van, persze. Emberből vagyunk, hibázunk, stb. De az emberi hülyeségnek is van egy olyan határa, amit nem szokás átlépni. Ha az ember sorozatban rossz döntést hoz egy kérdéssel kapcsolatban, és megérzi, hogy ezzel rossz irányba fordul az élete, akkor nem az a megoldás, hogy csak azért is meghozza még egyszer ugyanazt a rossz döntést, márpedig jelen esetben erről volt szó. 
Egy év telt el az első rész vége óta, tehát Belly betöltötte a tizennégyet - vagy a tizenötöt, sajnos nem tudom pontosan, mert a könyvben hol ilyen, hol olyan szám szerepel -, és én személy szerint arra számítottam, hogy ennyi idő elég volt a karaktereknek arra, hogy fejlődjenek, és érjenek egy kicsit, de sajnos tévedtem. Belly ugyanis ebben a részben elképesztően idegesítő - Conraddal egyetemben, természetesen -. Ezt a pici spoilert muszáj megosztanom veletek, hogy értsétek, miért tartottam Belly vélt, vagy valós jellemfejlődését rossznak: a történet egy pontján a lány szó szoros értelemben ellop egy nyakláncot, mondván, Conrad biztosan neki vette, és egy emlékkel indokolja meg, miért is jogos szerinte az, ami normális ember szemében a közönséges lopással egyenértékű.
Conrad, mint mindig, elvárja, hogy körülötte forogjon a világ, és Belly, valamint Jeremiah kétségtelenül asszisztálnak neki hozzá, amitől én hajlamos voltam agylobbot kapni. Értem én, hogy a testvéri szeretet, meg nyilván Belly reménytelen szerelme a fiú iránt szinte megköveteli az ilyesmit, de engem határozottan nem tett boldoggá. Ettől függetlenül számomra Jeremiah jelentette a regény fénypontját, mivel egyedül nála éreztem azt, hogy valóban változott a korábbiakhoz képest. Most már nyíltan szembesülhetünk azzal, hogy Belly rosszul döntött az első rész végén, hiszen nem Conrad, hanem az öccse szereti igazán ezt a lányt. Hogy megtudhassátok, vajon ezúttal jó döntést hozott-e Belly, el kell olvasnotok a könyvet. Ha visszavágytok a nyárba, mindenféleképpen érdemes. Annál is inkább, mert a tél közeledtével mindannyian szívesebben heverésznénk a napsütéses tengerparton, és ezt az élményt maximálisan visszaadja nekünk Jenny Han könyve.

Kedvenc karakter(ek): Jeremiah
Gyűlölt karakter(ek): Belly, Conrad
Pont: 6/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Tóth István
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: ?
Sorozat: Summer (#2)

Résztvevő blogok listája: 

December 2 - Roni olvas
December 4 - Media Addict
December 6 - Zakkant olvas
December 8 - Kelly Lupi olvas
December 9 - Dreamworld
December 10 - CBooks

Nyereményjáték:

Jenny, Conrad és Jeremiah ezen a nyáron kicsit eltávolodik egymástól, ám a Couisins beach-en eltöltött nyarak emlékére rendeznek egy nagy bulit kamaszkoruk kedvenc helyszínén, azaz a tengerparti házban.. Légy te is a strandos parti részese és segíts a blogturnéban résztvevő blogok között összegyűjteni a parti kellékeit.

Mindegyik blogon elhelyezünk egy-egy képet, amin egy-egy tárgy, étel/ital, esetleg egy olyan kellék lesz, amivel a fiatalok feldobták a bulijukat. A te feladatod kitalálni, hogy mit ábrázol a kép, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha ügyes vagy, neked is esélyed van megnyerni a 3 nyereménykönyv egyikét.

Strandbuli indul! 


Figyelem! A Kiadó csak magyarországi postacímre postázza a nyereménykönyvet. A nyertesnek 72 órája van válaszolni a nyeremény értesítő emailre, ha ez elmarad, akkor új nyertest sorsolunk. Érdemes olyan címmel játszani, amit gyakran nézel, ne maradj le!


2014. április 27., vasárnap

Blogturné #3 - Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem

Miért: Megtetszett a fülszövege. 

Tartalom: A Könyvmolyképző jóvoltából hamarosan megjelenik Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem című regénye, a Nyár trilógia első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Belly különleges nyári élményeit! 
2014. április 25-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Nagyon sokat gondolkoztam, mivel is kellene kezdenem ezt a kritikát, és leginkább azért, mert sajnos nem tetszett annyira, mint azt korábban reméltem. Ugyanakkor az az érdekes, hogy nem azért nem tetszett, mert annyira rossz lett volna. Sokkal inkább azért, mert egy olyan témával is foglalkozik, ami igen komoly szerepet töltött be az életemben... És ezt nem tudta úgy visszaadni, hogy számomra az hiteles legyen. De erről majd egy kicsit később.
A történet eleje kifejezetten lassú, akárcsak maga a nyári szünidő, amikor az ember még arra, gondol, milyen sok idő van hátra addig, amíg vissza kell majd ülnie az iskolapadba. Emellett viszont, mivel relatíve kevés helyszínen zajlik a történet, néha olyan érzésem volt, mintha szabályosan megállt volna az idő... Bár azt hiszem, erre az is igen jó példa, ahogy egyre-másra bukkannak fel a múlt eseményei Belly és a fiúk életéből, hogy milyen is volt együtt felnőniük. Oké, ez talán elég erős kifejezés a részemről, mert valójában csak nyaranta találkoztak, így szerintem nem igazán beszélhetünk szoros kapcsolatról, de ez az én magánvéleményem. 
Egyébként Bellyn nagyon érezni, hogy valójában még mindig egy gyerek. Egy olyan gyerek, aki sokszor nem hajlandó tudomást venni a körülötte zajló eseményekről - sokkal inkább a saját, akár nem is létező problémáival van elfoglalva -, és igen nehezen kapcsolja össze A-t B-vel... Érdekes módon, számomra éppen ez tette hitelessé a regény egy részét. Bemutatja, hogy a felnőtté válás nem azt jelenti, hogy évről-évre idősebbek leszünk, hanem azt, hogy fejben válunk érettebbé. Igaz, szerintem nem mindenben vált éretté, de legalább próbálkozott. 
Ami a fiú karaktereket illeti, igazából egyikük se nőtt igazán a szívemhez, Conradot például a legkevésbé sem tudtam megkedvelni, holott Belly érezteti, neki milyen sokat jelent a fiú, nekem valahogy nem sikerült átéreznem az iránta táplált rajongásának a súlyát. És itt térnék át arra, hogy miért nem tetszett ez a könyv. 
Az egyik legkomolyabb téma, amivel foglalkozik - jobban mondva, inkább csak megemlíti -, az az a szituáció, amikor egy rákos beteg van a családban. A fiúk édesanyja ugyanis ebben a betegségben szenved. De az, ahogyan ezt a könyv bemutatja, nekem egyáltalán nem tűnt reálisnak, mégpedig azért, mert tudom, milyen az, amikor egy szerettünknél ilyet állapítanak meg. Sajnos, nekem mindkét véglethez volt szerencsém: az édesanyám szerencsére meggyógyult, míg az egyik nagypapámat sajnos elvesztettem a rák miatt. Ilyenkor az ember valahogy elfeledkezik önmagáról. Nem az lesz a fontos, hogy neki jó legyen, hanem az, hogy a támogassa a beteget, próbáljon meg mindent megtenni annak érdekében, hogy jobban érezze magát. Ezt pedig úgy a legegyszerűbb elérni, ha nem érezteti vele, hogy az illető beteg, hanem sokkal inkább megpróbála kedvében járni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, néha már az is elég, ha az ember besegít a házimunkába, vagy csak többször ül le a beteg családtaggal beszélgetni bármiről, ami éppen eszébe jut. Ehhez képest, Conrad mást sem csinál, minthogy elfordul a családjától, és az esetek igen jelentős részében csak iszik, dohányzik, és dühöng, mit sem törődve azzal, hogy ezzel milyen komoly lelki fájdalmat okoz Suzannah-nak. Kétlem, hogy egy tizennyolc éves fiútól ez érett viselkedésre vall.
Ugyanakkor a három főszereplőnk kapcsolata elég érdekes, mivel egyszerre látjuk, milyen volt régen, és milyenné vált tizenéves korukra. Ebből a szempontból tökéletes jellemfejlődés regénynek mondanám, szóval aki szereti az ilyesmit, nyugodtan adhat neki egy esélyt. 
Az író stílusa olvasmányos, ami könnyen elfeledtetheti az emberrel, hogy éppen hol van: sokkal inkább olyan érzés, mintha mi is az óceán partján élveznének a nyári szünidőt, minthogy éppen a vizsgákra készülnénk, vagy beadandókat írnánk. 

Kedvenc karakter(ek): Jeremiah
Gyűlölt karakter(ek): Conrad
Pont: 7/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Tóth István
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 255
Sorozat: Summer (#1)


Résztvevő blogok listája:

04.25. - Media Addict
04.27. - CBooks
04.29. - Nem harap a...
05.01. - Deszy könyvajánlója
05.03. - Zakkant olvas
05.05. - Dreamworld
05.07. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték: 

Ismeritek a Jelly Belly-t?
Rengeteg ízben és színben létezik, és a regény főszereplője is erről a drazséról kapta becenevét. Ezért most egy kis cukorka vadászatra invitálunk benneteket!
Az első hét blogon egy-egy Jelly Belly drazsét rejtettünk el, melyek mindegyikén egy betű található. Ha ezeket összegyűjtetitek, és helyes sorrendbe rakjátok, akkor megkapjátok Belly latin órán választott nevét. 
Az utolsó állomáson pedig, a bejegyzés szövegében kiemelt betűk segítségével fejthetitek meg, Belly csoporttársának - aki a könyvben is fontos szerepet játszik majd -, Camnek a latin nevét.
A válaszokat a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe írjátok be. Jó vadászatot! (Postázás csak Magyarország területén!)