Kritikalista 2014

Kritikák száma: 63

A

Jus Accardo: Érintés (Denazen #1)
Jus Accardo: Érinthetetlen (Denazen #1.5)
Jus Accardo: Mérgezés (Denazen #2)

Jennifer L. Armentrout: Opposition (Lux #5)

B

Anna Banks: Poszeidón (The Syrena Legacy #1)
Carina Bartsch: Cseresznyepiros nyár (Kirschroter Sommer #1)
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
Holly Black: A fehér macska (Curse Workers #1)
Holly Black: A vörös kesztyű (Curse Workers #2)
Holly Black: Fekete szív (Curse Workers #3)
Alexandra Bracken: Sötét elmék (The Darkest Minds #1)

C

Kiera Cass: A herceg (The Selection #0.5)
Kiera Cass: A Párválasztó (The Selection #1)
Kiera Cass: Az Elit (The Selection #2)
Kiera Cass: A palotaőr (The Selection #2.5)
Kiera Cass: Az Igazi (The Selection #3)
Katie Cotugno: Hogyan szeress?
Julie Cross: Timestorm (Tempest #3)

F

Gayle Forman: Csak egy nap (Just One Day #1)

G

Claudia Gabel - Cheryl Klam: Káprázat (Elusion #1)
Kami Garcia: Törhetetlen (The Legion #1)
Abbi Glines: Te vagy nekem a levegő (Sea Breeze #1)
Abbi Glines: Ha az enyém lennél (The Vincent Boys #1 )
Michael Grant - Katherine Applegate: Éva és Ádám


H

Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem (Summer #1)
Jenny Han: Nincs nyár nélküled (Summer #2)
Kevin Hearne: Üldöztetve (The Iron Druid Chronicles #1)
Kevin Hearne: Megátkozva (The Iron Druid Chronicles #2)
Kevin Hearne: Elkalapálva (The Iron Druid #3)
Wendy Higgins: Angyali gonosz (The Sweet Trilogy #1)
Wendy Higgins: Angyali szövetség (The Sweet Trilogy #2)
Colleen Hoover: Szívcsapás (Slammed #1)
Colleen Hoover: Point of Retreat (Slammed #2)


J

Denise Jaden: Soha nem elég
Rachel Joyce: Ellopott pillanat

K

Kaori Yuki: Angyalok menedéke (#4)

Kaori Yuki: Angyalok menedéke (#5)
Julie Kenner: Kínzó vágy (Wanted #1)
Sherrilyn Kenyon: Inferno (Chronicles of Nick #4)
Sherryilyn Kenyon: Illusion (Chronicles of Nick #5)
Sherrilyn Kenyon: Sins of the Night (Dark-Hunter #8)

L

Melissa Landers: Elidegenítve (Alienated #1)
M. Leighton: Rajtad áll (The Bad Boys #1)
Niall Leonard: Zúzógép (Crusher #1)
David Levithan: Nap nap után
David Levithan: Two Boys Kissing
Lois Lowry: Az emlékek őre (The Giver #1)
J. Lynn: Várok rád (Wait for You #1)

N

Patrick Ness: Kés a Zajban (Chaos Walking #1)
Patrick Ness: Soha nincs vége 
Patrick Ness: Szólít a szörny

R

Sylvain Reynard: Pokoli gyönyör (Gabriel's Inferno #2)
J.A Redmerski: A soha határa (The Edge of Never #1)
C. J. Robers: Fogoly a sötétben (Captive in the Dark #1)
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

S

Jennifer E. Smith: Létezik térkép a szerelemhez?  
Jessica Sorensen: Callie, Kayden és a véletlen (The Coincidence #1)

T

K. A. Tucker: Tíz apró lélegzet (Ten Tiny Breaths #1)

W

Meredith A. Walters: Utánad a sötétbe (Find You in the Dark #)

Rachel Ward: Számok - A káosz (Számok #2)

Rachel Ward: Számok - Az örökkévaló (Számok #3)
Rachel Ward: Nem enged a mélység 
Cat Winters: Fekete madarak árnyékában

Blogturné #6 - Gayle Forman - Csak egy nap

Miért: Régóta szerettem volna elolvasni az írónő valamelyik könyvét.

Tartalom:  A Ciceró Kiadó jóvoltából május 21-én megjelent a Ha maradnék és a Hová tűntél című könyvek írójának a következő regénye a Csak egy nap.

2014. május 24-től egy héten keresztül egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd.

Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Tartsatok velünk!

Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.

A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet. (Ciceró)

Vélemény: Bevallom, elég felemás érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az első fele ugyanis kimondottan nem tetszett, sőt, azt kell mondanom, hogy egy idő után még untatott is, de a vége felé igazán érdekessé és izgalmassá vált a történet, aminek köszönhetően, amilyen nehezen haladtam vele a kezdet kezdetén, olyan könnyedén értem a végére.

Magával a cselekménnyel volt némi problémám, nevezetesen pedig az, hogy Allyson, aki elvileg egy jólnevelt és felelősségteljes lány, olyan döntést hoz, ami egyáltalán nem összeegyeztethető a jellemével. Félreértés ne essék, én is tudom, milyen nehéz néha szembemenni a szülőkkel - ezt valamennyien átéljük, amikor véglegesen le kell válnunk róluk, azt hiszem -, de ennek biztosan nem az a módja, hogy az ember lánya gondol egyet, és lelép egy vadidegennel Párizsba. Mert akármennyire is helyes, meg európai is Willem de Rutier, ez nem változtat azon a tényen, hogy teljesen idegen Allyson számára. Ennél kevés felelőtlenebb dolgot tudtam volna elképzelni tőle. Hiszen félig-meddig egyedül van, nem hogy egy idegen államban, vagy országban, hanem egy kontinensen. Persze mindez nagyon romantikus lehet egyesnek, de az, ami alig huszonnégy óra leforgása alatt történik velük és közöttük, szerintem egyszerűen nevetséges. Annyira elrugaszkodik a valóságtól, hogy sokszor már a hajamat téptem. Mintha egyiküknek sem lenne helyén az esze. Megjegyzem, én Willemet a legkevésbé sem tudtam megkedvelni, pedig komolyan megpróbáltam. Mégis, számomra annyira unszimpatikussá vált, hogy alig vártam, hogy eltűnjön a képből, és végre Allysonról olvashassak, aki az én szememben szabályosan megmentette a regény második felét.

Szóval, mint arról már volt szó, a kapcsolatuk számomra teljesen hiteltelen volt. Ami azonban az együtt töltött nap után történt... Na, az már annál inkább - igaz, nem teljesen abban a relációban, ahogyan ezt a csavart orvosolja ez a könyv -. A lánynak ugyanis szembesülnie kell a ténnyel, hogy ez az egész rózsaszín felhős kiruccanás valóban csak egy napra szólt, és nem többre. Nincs benne az a katartikus élmény, hogy ezek után már csak a szép és a jó jöhet, méghozzá távolról sem.

Nagyon hosszú időt töltenek el egymástól távol, és ez meg is látszódik Allyson viselkedésén. A depressziója például remekül átélhető, és ha az ember igazán beleéli magát a történésekbe, akkor átérezhető - ez nekem nem mindig sikerült, sajnos -. Gyakorlatilag a szemünk előtt nő föl a mindig engedelmes jóskislány, és válik egy független, bár még elég gyenge lábakon álló nővé. Ezt a gyengeségét pedig az én véleményem szerint a Willem iránt érzett ragaszkodása adja, ami olykor-olykor már a megszállottság határát súrolja az én véleményem szerint. Egyszerűen képtelen túllépni a történteken, inkább egy lehetetlen vállalkozásba vág.

Forman ebben a depressziós időszakban rengeteg új ember meg, akik közül azonban csak néhányat ismerhetünk meg alaposabban, mint például Dee-t, aki szerintem egy kimondottan szerethető és aranyos karakter.  

Felmerülhet a kérdés, ha sok részlete ennyire nem tetszett, miért is érdemes elolvasni ezt a könyvet? Szerintem Allyson jellemfejlődéséért mindenféleképpen. Régen találkoztam már olyan ifjúsági regénnyel, amelyikben ennyire látványos ez a vonal, és nem csak arról van szó, hogy a karakter elindul valahonnan, és végül a vele történő eseménynek hatására sem képes megváltozni, hanem éppen ellenkezőleg: minden apró történés hat Allysonra, és hozzájárul a viselkedése és a jelleme alakulásához.

Kedvenc karakter(ek): Allyson

Gyűlölt karakter(ek): Willem

Pont: 6/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Sóvágó Katalin

Kiadta: Ciceró Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: 392

Sorozat: Just One Day (#1)

Résztvevő blogok listája:

05.24 - Deszy könyvajánlója

05.25 - MFKata gondolatai

05.26 - Kelly Lupi olvas

05.27 - Roni olvas

05.28 - CBooks

05.29 - Media Addict

05.30 - Kristina blogja

Nyereményjáték:

“Az idő folyékony” - mondja Jacques Willemnek és Lulunak. Mi azonban ne hagyjuk, hogy kicsússzon a kezeink közül! 

Minden állomáson elrejtettünk néhány óra képét. Keresd meg, számold össze őket, s ha turné végén összaadod a megtalált órák számát, akkor megkapod Willem életkorát a történet elején.

A kiadó csak Magyarország területére postáz.
A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Abbi Glines: Ha az enyém lennél

Miért: A második részt turnéztatni fogom.

Tartalom: „Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?” 

Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú, a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik is távol tartani magát tőle, noha kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni… (Maxim)

Vélemény: Azt kell mondanom, már régen nem volt ennyire negatív tapasztalatom egy könyvvel kapcsolatban, ugyanakkor mégsem tudom a "Halállista" jelzővel illetni, ugyanis az írónő stílusa egyáltalán nem rossz. Ráadásul, magával az ötlettel sincs semmi probléma, ellenben a megvalósítással... Azzal annál több. Éppen ezért, ez a kritika elég SPOILERES lesz, szóval, ha valaki mindenféleképpen el szeretné olvasni ezt a regényt, ne olvassa tovább a bejegyzést! 

Nos, akkor lássuk, miért nem estem hasra ettől a történettől, holott igen nagy kedvvel kezdtem el olvasni. A fülszöveg alapján ugyanis egy kellően drámai és izgalmas történetre számítottam, ám, ahogyan az lenni szokott, valami teljesen mást kaptam. A főhősnőnk Ashton a tipikus jókislányként mutatkozik be - hiszem a kisvárosi lelkész lánya is egyben -, aki már évek óta az egyik gyerekkori barátjával, Sawyerrel jár, noha neki mindig is a fiú unokatestvére, Beau tetszett. Itt már furcsálltam ezt a dolgot: értem én, hogy Sawyer maga a megtestesült illem és kellem, ami nyilván remekül passzol a lány szülei által dédelgetett álomba, de kérdem én: egy szülő éli a gyereke életét? Neki kell megszabnia, kivel kezd a gyermeke és kivel nem? Szerintem nem, de ez egyéni vélemény. Viszont, ha az ember mégis, valamilyen okból kifolyólag, tudatosan egy ilyen életet választ, akkor meg ne gondolkozzon azon állandó jelleggel, hogy neki ez nem tetszik, és valójában egy teljesen más úton szeretne járni. Egy utat, ami nem a jófiús Sawyer felé, hanem a város fekete bárányaként beállított Beauhoz vezet.  
Aztán, meghal Ashton nagymamája, akit a lány mindenkinél jobban szeretett. Hogyan kell erre reagálni szerinte? Elmegy Beauhoz, aki kicsit kényezteti - íme az első erotikus jelenet a könyvben -... majd másnap megint találkoznak, és Ashton ezer örömmel int búcsút a szüzességének. Kit érdekel, hogy két nappal korábban elvesztette az egyik legfontosabb embert az életében, vagy az, hogy Sawyer a pasija, és nem Beau? Mintha ez teljesen mellékes lenne, szabályosan úgy viselkedik, mint egy ribanc. És ez egy lelkész lánya... Az ember azt hihetné, hogy ha valaki ilyen háttérrel rendelkezik, akkor legalább ilyen téren nem rohan fejjel falnak, vagy ha igen, akkor legalább érez némi bűntudatot amiatt, amit tett. Nos, Ashtonra ez nem jellemző. Teljesen természetesnek érzi, sőt jogosnak tartja, hogy Sawyer távollétében ilyeneket csinál, majd amikor a fiú visszatér, viszonylag sokáig úgy tesz, mintha mi sem történt volna, sőt, egyenesen hülyének nézi a másikat. Biztosan az én erkölcsi mércén van túl magasan, de ezen a ponton azt hittem, megfogom, és beleverem Asht a betonba.
Na, nem mintha Beau egy fokkal is jobb lenne, mint a lány, hiszen ő készségesen asszisztál mindehhez, holott tudja, hogy azt az embert bántják meg ezzel, aki elvileg a legjobb barátja és a rokona egy személyben. De persze, Ash bármit megér neki, még azt is, hogy adott esetben Sawyerrel egymás torkának essenek miatta, mert miért ne. Van itt kérem családi drámának beállított kliséhalmaz is, amivel én személy szerint nem tudtam mit kezdeni... Leginkább azért, mert teljesen feleslegesnek éreztem. Miért kellett egy ilyen teljesen felesleges szálat is beleépíteni ebbe a történetbe? Miért nem lehetett a dolgokat meghagyni eredeti állapotukban és kész? Nem tudom, Glines mit akar majd kihozni ebből a csavarból, de kíváncsian várom.
Tény és való, azt, hogy Beau jobban vonzza a lányt, mint Sawyer, meg tudom érteni. Az utóbbi fiú ugyanis olyannyira egoista tud lenni, hogy az már nekem is fáj. A levelek, amiket a lánynak ír annyira arisztokratikusan vannak megfogalmazva, hogy az valami borzalmas. Végig az járt a fejemben, hogy egy tizenéves srác nem fogalmaz így... Mintha egy másik világból jött volna. Az Ashton és Beau kettősre adott reakciója ugyanakkor teljesen jogos volt, én igazából egy idő után már azért drukkoltam, hogy találjon magának egy jobb lányt... És a regény lezárásából úgy tűnik, erre van esélye. 
Amekkora csalódást okozott számomra ez a könyv, annyira bízom benne, hogy a második rész - aminek Lana és Sawyer lesznek a főszereplői - már sokkal jobban fog sikerülni. Már csak azért is, mert Lana sokkal jobban felépített karakternek tűnik, mint amilyen Ashton volt. 

Ha valaki nem vágyik semmi különlegesre, csak egy kis délutáni kikapcsolódásra, akkor végül is nyugodtan adhat ennek a regénynek egy esélyt, egyszer el lehet olvasni. Bár, ha valaki annyira nünükés az emberi kapcsolatok terén, mint én, akkor lehet, hogy az enyémhez hasonló problémái lesznek majd ezzel a könyvvel.  

Kedvenc karakter(ek): Lana

Gyűlölt karakter(ek): Ashton

Pont: 4/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Béresi Csilla

Kiadta: Maxim Kiadó

Év: 2013

Oldalszám: ?

Sorozat: The Vincent Boys (#1)

Blogturné #5 - Patrick Ness: Soha nincs vége

Miért: Egy ideje már szemeztem az író könyveivel.

Tartalom: Amikor a jéghideg víz a bőrödhöz ér, még nem vagy biztos benne. De amikor kezded elveszíteni az uralmat a tested felett, amikor először megérzed a reccsenést valahol a lapockád tájékán, majd amikor a koponyád éles csattanással a sziklának ütődik, már biztosan tudod: itt van vége….

Vagy mégsem?

Nem. Soha nincs vége. Hogy miért? Tarts velünk május 1-13-ig Patrick Ness felkavaró és ragyogó könyvének blogturnéján, s talán megleled a választ a kérdésre. A turné során megismerheted a regény roppant tehetséges íróját, a könyv nagyszerű karaktereit, olvashatsz virtuális világokról, mazsolázgathatsz az idézetek között, és ha ügyesen használod az eszed, megnyerheted Patrick Ness: Soha nincs vége című könyvének egy példányát!

A fiú kétségbeesetten, magányosan merül el a háborgó tengerben. Meghal.
Majd felébred, csupaszon, a testét zúzódások borítják, de életben van. Hogy lehet ez? És mi ez a különös, elhagyatott hely? Ahogy lassan megérti, hogy mi történik vele, a fiú egyre jobban mer remélni. Talán ez nem a vég…
Talán még nincs vége… Patrick NESS új ifjúsági regénye. Ismét felkavaró, megindító, letehetetlen könyv a világszerte elismert szerzőtől. (Vivandra)

Vélemény: Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, az első másodpercekben olyan érzésem volt, mintha egyszer már a kezemben tartottam volna ugyanezt. Kellett néhány pillanat, mire rájöttem, hogy ez talán nem véletlen, hiszen nem is olyan régen olvastam Rachel Wardtól a Nem enged a mélység-et, ami ehhez kísértetiesen hasonló helyzetet vázol fel - legalábbis a kezdés terén -, csakhogy itt az áldozat szemszögéből kísérhetjük figyelemmel a történetet. Gyakorlatilag vele együtt éljük át a halálát. Itt jöttem rá, mi jelenti az igazán nagy különbséget Ward és Ness stílusa között. Ward inkább a lelki vonatkozásokra helyezi a hangsúlyt, míg Ness elképesztő hitelességgel írja le a főhőse halálát. Gyakorlatilag mi magunk is átéljük Seth elmúlását... vagy mégsem?

Be kell vallanom, hogy a történet eleje, bár érdekes, ha az ember nincs éppen egy igen mély, melankolikus hangulatban, akkor az első száz oldalt garantáltan unni fogja, ugyanis leginkább arról van szó, hogy a fiú teljesen egyedül van, és próbálja kitalálni, hogy hogyan is került ebbe a számára pokolnak tűnő világba, ahol nincs senki. Ugyanakkor, ez egy remek alkalmat nyújt az írónak arra, hogy emlékek útján bemutassa, miként is jutott el a főhőse a halála pillanatáig. Majd ebben a pokolban felbukkannak újabb emberek is, és ez egyébként alighanem a regény egyik legnagyobb rejtélye: hogy kerülnek vadidegenek a te személyesnek hitt poklodba - akik egyébként szintén érdekes karakterek, bár időbe telik, mire megismerhetjük őket -? Nos, a válasz kiderül a könyvből, és én úgy gondolom, hogy ez alighanem az egyik legjobb rész az egészben.

Seth még gyerekkorában elköltözött a családjával Amerikába, de alapvetően angol - erre egyébként több, olykor humoros utalás is található a könyvben. Ám túl azon, hogy angol, még meleg is, amit igazából csak egy dolog miatt emelnék ki ebben a történetben, az pedig az, ahogyan ezt Ness felvázolja a regényben. Annyira apró utalásokból építi fel ezt a szálat Seth és Gudmund között, hogy az valami elképesztő. Egy nagyon egyszerű szerelmi történetet annyi drámaisággal képes felruházni, hogy az olvasó akár el is hiheti, hogy a kapcsolatuk is közrejátszott abban ami a főhősünkkel történt, igaz, én ezt elsősorban a szülők számlájára írom. 

Seth édesanyja például az önzésnek egy olyan magas fokára jut el, hogy én komolyan mondom, szívem szerint addig ráztam volna azt a nőt, amíg észhez nem tér, és fel nem fogja, hogy neki valójában két fia van, és nem csak egy. Az édesapa ugyan próbál valamilyen kapcsolatot kialakítani az idősebbik gyermekével - példának okáért ő egyáltalán nem tör pálcát felette amiatt, hogy az, ami -, de ő meg annyira papuccsá vált a felesége és a gyógyszerek hatására, hogy sok esetben olyan, mintha ott se lett volna. Bizonyos értelemben ugyanaz a láthatatlanság jellemzi, ami Seth-et, tehát sokszor úgy érezhetjük, hogy a Wearing család csak és kizárólag az anyából és Owenből áll.

Miután túljutunk ezeken a visszaemlékezéseken és azon az öngyilkos-hangulaton, amibe a történet kezdete hajszolhat minket, amint beindul a valódi cselekmény, olyan érzés keríti hatalmába az embert, mintha egy teljesen más könyvet tartana a kezében. Az események ugyan nem gyorsulnak fel túlzottan, de rengeteg új információt kapunk, amiket szabályosan meg kell emészteni ahhoz, hogy utána össze tudjuk kapcsolni az újonnan jövő apró morzsákkal. Azonban még így sem kapunk egy igazán komplex képet arról, hogy miként is működik az a világ, amelyet Ness bemutat nekünk. Ez egyébként egy nagyon izgalmas téma, de ennek boncolgatását én későbbi blogturnékra bíznám. 

Rengeteg kérdést hagy megválaszolatlanul egyébként, amelyeken nekünk kellene elgondolkozni és egyúttal továbbgondolni, hogy vajon pontosan mi történhetett. Ezzel a megoldással nekem csak a történet végén volt bajom, de ott nagyon. Iszonyatos függővég, ami, mivel legjobb tudomásom szerint nem lesz folytatás, engem kimondottan frusztrál. Amikor becsuktam a könyvet az első mondat, ami kicsúszott a számon, ez volt: "Ne már!".

Igazából egy nagyon érdekes és mély élményt nyújt a könyv, én leginkább egy esős délutánra ajánlanám mindenkinek. Én ugyan még nem olvastam az írótól mást, de szerintem érdemes ezzel kezdeni, akik pedig eddig is rajongtak Patrick Ness könyveiért, alighanem ezt is imádni fogják. 

Amit egyébként az íróról tudni érdemes: 1971. január elsején született Virginiában, de jelenleg Londonban él. Amellett, hogy számos könyvet írt, a rádiózásban is otthon van, több állomásnak is írt már, mint például a Radio 4 és a Sunday Telegraph. A könyveit többször díjazták is: Guardian Children’s Fiction Prize, the Booktrust Teenage Prize, és Costa Children’s Book Award díjakat sikerült bezsebelnie. Ha valaki most április 26-án járt a Könyvfesztiválon, találkozhatott is vele.

Eddig megjelent művei:

- Kés a zajban

- Válasz és kérdés

- Háború a békéért

- Szólít a szörny

- Soha nincs vége

Kedvenc karakter(ek): Seth, Regine

Gyűlölt karakter(ek): - 

Pont: 20/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Lázár Juli

Kiadta: Vivandra Kft. 

Év: 2014

Oldalszám: 400

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

05.01. - Roni Olvas
05.03. - CBooks
05.05. - Könyvszeretet
05.07. - Zakkant olvas
05.09. - Media Addict
05.11. - Always Love A Wild Book
05.13. - Nem harap a...

Nyereményjáték:

A történet során Seth állandóan rejtélyekkel és kérdésekkel találja szemben magát. Ébredésének első pillanatától kezdve, mint egy kirakós darabkáit, úgy próbálja összerakni az életét, a múlt eseményeit, a jelen furcsaságait.
Így aztán a Soha nincs vége blogturné nyereményjátéka is a gondolkodásra és a logikára épül, segítségünkre hívva a könyv szereplőit és azok jellemző tulajdonságait.
Minden blogon találsz egy állítást - összesen tehát 7 db-ot. A 7 állítást figyelembe véve, azok információs tartalmát kiszűrve, kilogikázva a következő kérdésre kell választ adni:
Ki fut sportszerűen a regény szereplői közül???
/a kiadó kizárólag magyarországi postacímre postáz! Segítségül: a választ a bejegyzések némelyikében is megleled, ha figyelmesen olvasol!/

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #4 - Wendy Higgins: Angyali szövetség

Miért: Imádtam az első részt.

Tartalom::  A Maxim Kiadó jóvoltából április 24-én megjelenik Wendy Higgins: Angyali szövetség című könyve, a nagysikerű Sweet sorozat második kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub tizenhárom bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Anna Whitt démoni kalandjának folytatását! 
2014. április 24-től minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Anna, egy őrangyal és egy démon lánya, megfogadta, hogy soha nem követi apja példáját, nem rontja meg az embereket. Naivitás volt ez tőle. Ahogy sok minden más is. A suttogók rákényszerítik, hogy a túlélése érdekében megszegje fogadalmát, akkor is, ha ezzel engednie kell lénye sötét oldalának, és hírhedtté válni iskolatársai között. Élete sivárabbnak tűnik, mint valaha. Ráadásul ott van Kaidan Rowe is, a Bujaság hercegének fia, tölti be minden gondolatát. Mikor aztán váratlanul tudomást szerez egy réges-régi jövendölésről, a világot kezdi járni Kopano – a Harag hercegének fia – kíséretében, hogy megszervezze a démonokkal szembeni ellenállást. Hamarosan kiderül ugyanis, hogy az óriások felszabadítása nem mehet vérre menő küzdelem nélkül. A végső győzelemig Annának és Kaidannak félre kell tenniük érzéseiket, és leküzdeniük életük legnagyobb kísértését. Vajon megéri-e életüket kockáztatniuk a szerelemért? (Maxim)

Vélemény: Igazából nagyon érződik ezen a részen, hogy Higgins csak amolyan átvezető kötetnek szánja, és az igazán komoly, mindenre kiható eseményeket a harmadik részre tartogatja. A cselekmény ugyanis, bár néhol kimondottan lassú, valójában olyan gyorsan történik - legalábbis időben -, hogy az olvasó egyszer csak azon kapja magát, hogy körülbelül négy jelenet alatt átélt majdnem egy egész évet. Tény és való, hogy ez a technika már az első részben is jelen volt, de itt valahogy elképesztően erős ez a vonal, és talán a történet eseménytelensége miatt, sokkal feltűnőbbé válik. 

A történetben én megint az utazást találtam a legizgalmasabbnak,  egyrészt, mert azok a részek sokszor igen izgalmasra sikerültek, másrészt Higgins behozott néhány új szereplőt, akiket egészen megkedveltem. Ilyen volt például Flynn is, az egyik herceg fia, akivel az előző részben már találkoztunk ugyan, de csak most jutott jelentősebb szerephez. Tetszett a laza, nemtörődöm stílusa, ami mégis, egy érző lelket takar, amit többször is bebizonyít a regény folyamán. Zaniaban pedig az tetszett meg leginkább, hogy rajta nagyon is érződik, hogy a kulturális közeg, amelyben felnőtt, és a munkakör, amit az apja kedvéért el kellene végeznie, milyen éles ellentében áll egymással.  

Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy a karakterek közül engem leginkább Kopano fogott meg ebben a részben. Noha, már az első részben is szimpatizáltam vele, egyrészt azért, mert hozott némi újdonságot az egzotikus származásával az egyébként tipikusan "egyszínű" YA-környezetbe, másrészt pedig azért, mert a jelleme is szerethetővé tette. Türelmes és megfontolt embernek ismerhettük meg, aki nem akarta azonnal lerohanni Anna-t. Nos, ez ebben a kötetben sem változott, vagy legalábbis nem nagyon. Szó se róla, Higgins előszeretettel teremtett olyan helyzeteket ebben a részben, amik miatt az ember már-már szurkolt Kopanonak, hogy sikerüljön meghódítania a szíve hölgyét, ám mint tudjuk, Anna Kaidan iránt táplált érzései túl erősek, még akkor is, ha a kísértés egy olyan ember képében érkezik, mint Kope. Szó se róla, azért el-elgyengülnek, de szerintem az a féltékenységi nagyjelenet, amit Kai lerendez miattuk, teljességgel felesleges... Főleg, hogy a regény egy igen jelentős részében ő nem is szerepel. Csak néha fel-felbukkan, hogy még véletlenül se feledkezzünk el a létezéséről.

A hercegek - természetesen - ugyanolyan kibírhatatlan parasztok - ennél már csak rosszabb jelzőket tudnék aggatni rájuk -, mint mindig, vannak olyan jeleneteik, hogy szívem szerint egytől-egyig a betonba döngöltem volna őket, annyira kiakadtam egy-két húzásukon. Olyanok, mint egy csapat önző gyerek, komolyan mondom. Higgins nagyon ért ahhoz, hogy megutáltassa az emberrel azt, akit meg akar. Kétlem, hogy ezután a rész után bárki is a hercegeknek drukkolna a későbbiek folyamán.   

Kaidan és Anna kapcsolata sokkal nagyobb jelentőséggel bír ebben a részben, igaz, most is az a helyzet, hogy relatíve kevés időt tölthetnek együtt, amit azonban igen, az nagyon intenzív, és sok esetben izgalmas is. Szeretem azt a macska-egér játékot, amit folytatnak, és remélem, ebből a befejező részben sem lesz hiány... Bár amilyen a történet vége... Na igen. A vége. 

Először nem is akartam elhinni, hogy ennyire hirtelen lezárást talált ki az írónő. Szabályosan olyan érzésem volt, mintha fejbe kólintottak volna. Azt hiszem éppen emiatt várom a folytatást. Kíváncsi vagyok, meg tud-e még lepni.   

Kedvenc karakter(ek): Anna, Kopano, Kaidan, Flynn

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Béresi Csilla

Kiadta: Maxim Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: 364

Sorozat: The Sweet Trilogy (#2)

Résztvevő blogok listája: 

04.21. - Dreamworld

04.22. - Szilvamag Olvas

04.23. - Nem harap a...

04.24. - MF Kata gondolatai

04.25. - Deszy Könyvajánlója

04.26. - Kristina blogja

04.27. - Always Love a Wild Book

04.28. - Angelika blogja

04.29. - Kelly & Lupi olvas

04.30. - Könyvszeretet

05.01. - Insane Life

05.02. - CBooks

05.03 -  Függővég

Nyereményjáték:

Hallottatok már az auráról?
Anna Whitt hatodik érzékkel született, színek kavalkádjaként látja mások érzéseit. Képes megállapítani pusztán a színek és azok árnyalatai alapján, milyen érzések kavarognak adott pillanatban az emberekben.
Ezt látva sötétzöldre váltott az aurátok? Netán ti magatok is szeretnétek kipróbálni, milyen lehet másokban olvasni? Nos, most megtehetitek.
Minden blogon találtok egy-egy mondókát, melynek segítségével kitalálhatjátok, melyik színhez milyen érzés tartozik.

1. Vízszintesen haladva töltsétek ki a keresztrejtvényt.
2. Minden nap elküldhetitek az aznapi megfejtést/érzést, így plusz esélyekkel gyarapodhattok.
3. Néhány betűhöz nem tartozik kérdés. Azokat nektek kell kitalálnotok, de ha szétnéztek a Blogturné Klub hivatalos blogján, könnyen megtalálhatjátok őket.
4. A vastaggal kiemelt rész egy olyan dolog megfejtését tartalmazza, melynek fontos szerepe lesz a történetben, s ennek a megfejtése éri a legtöbb pontot.

A nyeremény pedig nem más, mint a Maxim Kiadó által felajánlott 3 (!) Angyali szövetség könyv egyike. (Csak Magyarország területén érvényes a postázás!)

A mai segítség: 

Alocerrel nyomodban aurád fekete,
s lelked méreggel van tele.

a Rafflecopter giveaway  

Előrendelés

Blogturné #3 - Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem

Miért: Megtetszett a fülszövege. 

Tartalom: A Könyvmolyképző jóvoltából hamarosan megjelenik Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem című regénye, a Nyár trilógia első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Belly különleges nyári élményeit! 

2014. április 25-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Nagyon sokat gondolkoztam, mivel is kellene kezdenem ezt a kritikát, és leginkább azért, mert sajnos nem tetszett annyira, mint azt korábban reméltem. Ugyanakkor az az érdekes, hogy nem azért nem tetszett, mert annyira rossz lett volna. Sokkal inkább azért, mert egy olyan témával is foglalkozik, ami igen komoly szerepet töltött be az életemben... És ezt nem tudta úgy visszaadni, hogy számomra az hiteles legyen. De erről majd egy kicsit később.

A történet eleje kifejezetten lassú, akárcsak maga a nyári szünidő, amikor az ember még arra, gondol, milyen sok idő van hátra addig, amíg vissza kell majd ülnie az iskolapadba. Emellett viszont, mivel relatíve kevés helyszínen zajlik a történet, néha olyan érzésem volt, mintha szabályosan megállt volna az idő... Bár azt hiszem, erre az is igen jó példa, ahogy egyre-másra bukkannak fel a múlt eseményei Belly és a fiúk életéből, hogy milyen is volt együtt felnőniük. Oké, ez talán elég erős kifejezés a részemről, mert valójában csak nyaranta találkoztak, így szerintem nem igazán beszélhetünk szoros kapcsolatról, de ez az én magánvéleményem. 

Egyébként Bellyn nagyon érezni, hogy valójában még mindig egy gyerek. Egy olyan gyerek, aki sokszor nem hajlandó tudomást venni a körülötte zajló eseményekről - sokkal inkább a saját, akár nem is létező problémáival van elfoglalva -, és igen nehezen kapcsolja össze A-t B-vel... Érdekes módon, számomra éppen ez tette hitelessé a regény egy részét. Bemutatja, hogy a felnőtté válás nem azt jelenti, hogy évről-évre idősebbek leszünk, hanem azt, hogy fejben válunk érettebbé. Igaz, szerintem nem mindenben vált éretté, de legalább próbálkozott. 

Ami a fiú karaktereket illeti, igazából egyikük se nőtt igazán a szívemhez, Conradot például a legkevésbé sem tudtam megkedvelni, holott Belly érezteti, neki milyen sokat jelent a fiú, nekem valahogy nem sikerült átéreznem az iránta táplált rajongásának a súlyát. És itt térnék át arra, hogy miért nem tetszett ez a könyv. 

Az egyik legkomolyabb téma, amivel foglalkozik - jobban mondva, inkább csak megemlíti -, az az a szituáció, amikor egy rákos beteg van a családban. A fiúk édesanyja ugyanis ebben a betegségben szenved. De az, ahogyan ezt a könyv bemutatja, nekem egyáltalán nem tűnt reálisnak, mégpedig azért, mert tudom, milyen az, amikor egy szerettünknél ilyet állapítanak meg. Sajnos, nekem mindkét véglethez volt szerencsém: az édesanyám szerencsére meggyógyult, míg az egyik nagypapámat sajnos elvesztettem a rák miatt. Ilyenkor az ember valahogy elfeledkezik önmagáról. Nem az lesz a fontos, hogy neki jó legyen, hanem az, hogy a támogassa a beteget, próbáljon meg mindent megtenni annak érdekében, hogy jobban érezze magát. Ezt pedig úgy a legegyszerűbb elérni, ha nem érezteti vele, hogy az illető beteg, hanem sokkal inkább megpróbála kedvében járni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, néha már az is elég, ha az ember besegít a házimunkába, vagy csak többször ül le a beteg családtaggal beszélgetni bármiről, ami éppen eszébe jut. Ehhez képest, Conrad mást sem csinál, minthogy elfordul a családjától, és az esetek igen jelentős részében csak iszik, dohányzik, és dühöng, mit sem törődve azzal, hogy ezzel milyen komoly lelki fájdalmat okoz Suzannah-nak. Kétlem, hogy egy tizennyolc éves fiútól ez érett viselkedésre vall.

Ugyanakkor a három főszereplőnk kapcsolata elég érdekes, mivel egyszerre látjuk, milyen volt régen, és milyenné vált tizenéves korukra. Ebből a szempontból tökéletes jellemfejlődés regénynek mondanám, szóval aki szereti az ilyesmit, nyugodtan adhat neki egy esélyt. 

Az író stílusa olvasmányos, ami könnyen elfeledtetheti az emberrel, hogy éppen hol van: sokkal inkább olyan érzés, mintha mi is az óceán partján élveznének a nyári szünidőt, minthogy éppen a vizsgákra készülnénk, vagy beadandókat írnánk. 

Kedvenc karakter(ek): Jeremiah

Gyűlölt karakter(ek): Conrad
Pont: 7/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Tóth István
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 255
Sorozat: Summer (#1)

Résztvevő blogok listája:

04.25. - Media Addict
04.27. - CBooks
04.29. - Nem harap a...
05.01. - Deszy könyvajánlója
05.03. - Zakkant olvas
05.05. - Dreamworld
05.07. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték: 

Ismeritek a Jelly Belly-t?
Rengeteg ízben és színben létezik, és a regény főszereplője is erről a drazséról kapta becenevét. Ezért most egy kis cukorka vadászatra invitálunk benneteket!
Az első hét blogon egy-egy Jelly Belly drazsét rejtettünk el, melyek mindegyikén egy betű található. Ha ezeket összegyűjtetitek, és helyes sorrendbe rakjátok, akkor megkapjátok Belly latin órán választott nevét. 
Az utolsó állomáson pedig, a bejegyzés szövegében kiemelt betűk segítségével fejthetitek meg, Belly csoporttársának - aki a könyvben is fontos szerepet játszik majd -, Camnek a latin nevét.
A válaszokat a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe írjátok be. Jó vadászatot! (Postázás csak Magyarország területén!)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #2 - Niall Leonard: Zúzógép

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: A nap, amikor Finn Maguire felfedezi az apja holttestét, addigi sivár élete a feje tetejére áll. A gyilkosság első számú gyanúsítottjaként Finnnek versenyt kell futnia az idővel, hogy tisztázza magát és kiderítse, ki gyűlölte az apját annyira, hogy megölje. Miközben felforgatja a brutális és mocskos londoni alvilágot a keresett válaszokért, Finnek egyre több sötét családi titokkal és veszéllyel kell szembenéznie. Meg kell tanulnia, hogy azoktól az emberektől számíthat a legnagyobb pofonokra, akikben leginkább megbízott… (Maxim)

A Maxim Könyvkiadó igazi meglepetést jelentet meg a Könyvfesztiválra!  A Zúzógép  egy izgalmas nyomozásba kalauzol, ahol a főhősnek a saját becsületét kell igazolnia. Végre egy történet, amit a srácok imádni fognak!  Sok érdekességet megtudhatsz a könyvről, ha követed a turné állomásait, valamint 3 példányt kisorsolunk a kiadó jóvoltából.
 

Vélemény: Noha ilyen még nem fordult elő, kivételesen nem a kritikával szeretném kezdeni, hanem inkább az íróról szólnék néhány szót. Niall Leonard 1977-ben született, egyetemi tanulmányait a Yorki egyetemen végezte - angol irodalomból diplomázott le-, majd a filmiparban helyezkedett el, igaz, nem mint színész, hanem script író. Innen pedig egyenes út vezetett ahhoz, hogy 2011-ben megjelentesse a Zúzógép című könyvét. Talán nem sokan tudják, de Leonard nem mást vett feleségül, mint E. L. Jamest, a A szürke ötven árnyalata-trilógia szülőanyját. Be kell vallanom, amikor ezt megtudtam, egy kissé elbizonytalanodtam, mivel nem mondhatnám, hogy túl jó véleménnyel vagyok Jamesről és az "alkotásáról", de ezt majd egyszer remélhetőleg lesz időm bővebben is kifejteni. Most legyen elég annyi, hogy eleinte azt hittem, nehéz lesz elvonatkoztatnom ettől a ténytől, és ez nagyban visszaveti majd az olvasás élményt, ám szerencsére tévedtem.
Jóllehet, amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, az első pillanatokban azt hittem, meg fogom bánni, hogy elvállaltam a recenziót - a turnéról nem is beszélve -. A stílusa ugyanis nagyon egyszerű, már-már alpári jellegű, de aztán, néhány oldallal később rájöttem, hogy ha az ember megszokja ezt a szlenges stílust - és hajlandó betudni a főszereplő hátterének -, és elkezd a történetre figyelni, onnantól kezdve már nincs gond. Képes magával ragadni az embert.

Finn és az apja nem nevezhetőek sikeres embereknek. A fiú egy gyorsétteremben robotol, és nem nevezhető kimondottan műveltnek sem - ami megmagyarázza ezt a hevenyészett stílust - míg az apja forgatókönyveket ír, amiket azonban sohasem fejez be, így aztán alig van valamijük. Nekem éppen emiatt vált hitelessé a hátterük, mert nem arról van szó, mint a legtöbb YA-ban, hogy a főhős egy jó, középosztálybeli családból származik, és megvan mindene, amire csak szüksége lehet. Ráadásul Fnn maga sem tökéletes: diszlexiával küzd, ami sokszor igencsak megnehezíti a dolgát, ám ő ennek ellenére sem adja fel, és minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy kiderítse, kinek a lelkén szárad az apja halála. Ugyanakkor, számomra pont az esendősége tette igen szerethető karakterré. Bebizonyítja, hogy nem kell ahhoz tökéletesnek lennie az embernek, hogy a lehető legrázósabb helyzetekben is feltalálja magát.
A cselekmény meglepően izgalmas, bár néhol kimondottan lassú, ami könnyen magyarázható Finn diszlexiájával is, ami sok esetben visszaveti a megoldás felderítésében, ám ő ennek ellenére nem hátrál meg, hanem kitartóan megy előre, és próbálkozik. Nem mondom, azért találkoztam olyan jelenetekkel, amiknél úgy éreztem, hogy na ez így talán nem éppen a legreálisabb, mégis, továbbhaladva már el is feledkeztem erről, és csak az újabb és újabb szálakra tudtam koncentrálni. Rengeteg különböző történet bontakozik ki a szemünk előtt, amik néha a lehető leglehetetlenebb és legfurcsább pontokon kapcsolódnak össze, mégis, én ezt imádtam benne.
Akad itt még egy romantikus szál is... Bár, ha jobban belegondolok, nem is ezt a szót használnám inkább. Mondjuk úgy, hogy egy szenvedélyes viszony, ami azonban - szintén a legtöbb YA-regénnyel kapcsolatban -, nem csap át egy sírig tartó szerelembe Finn és Zoe között. Kétségtelenül intenzív, de azért látszik, hogy nem ez dominál a könyvben. Az olvasó szívesebben figyel a nyomozásra, mint arra, hogy a két fiatal mit művel egymással.
További pozitívum, hogy igazából egyik karakter sem az, akinek első blikkre látszik - nagyon kevés kivételtől eltekintve -. Majdnem mindenkinek van valami takargatnivalója, ami, ha kiderül, remek csámcsogni valót nyújt, hiszen megmagyarázza, ki és miért olyan, amilyen, és néha olyan összefüggésekre derülhet fény, amelyekre a legkevésbé sem számít az ember.
Nem meglepő módon, ebből a sorozatból is egy könyvtrilógia készült, ami, a fülszövegeket elnézve, mindig más és más bűnesettel foglalkozik majd, bár, én azon se lennék túlságosan meglepve, ha ezek egy ponton valami gigászi egésszé állnának össze, ahol pontosan ismerni kell minden apró részletet ahhoz, hogy az olvasó megérthesse a teljes történetet. Mindenesetre, én kíváncsian várom a folytatást, a kiadásért pedig még egyszer köszönet a Maxim kiadónak!

Kedvenc karakter(ek): Finn, Zoe

Gyűlölt karakter(ek): Finn anyja

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: ?

Kiadta: Maxim Kiadó

Év:  2014

Oldalszám: 280

Sorozat: Crusher (#1)

Résztvevő blogok listája: 

04.11. - Dreamworld
04.13. - Nem harap a...
04.15. - Könyvszeretet
04.17. - Bibliotheca Fummie
04.19. - CBooks
04.21. - Napi falat
04.23. - Kelly & Lupi olvas

Előrendelés

Nyereményjáték:

Nincs más dolgod, mint összegyűjteni a turné állomásairól a kiemelt betűket és összerakni belőlük  főszereplőnk, Finn munkahelyének nevét. Csak magyarországi postacímmel rendelkezők vehetnek részt a játékban. Sok szerencsét!!

a Rafflecopter giveaway