Blogturné #2 - Niall Leonard: Zúzógép

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: A nap, amikor Finn Maguire felfedezi az apja holttestét, addigi sivár élete a feje tetejére áll. A gyilkosság első számú gyanúsítottjaként Finnnek versenyt kell futnia az idővel, hogy tisztázza magát és kiderítse, ki gyűlölte az apját annyira, hogy megölje. Miközben felforgatja a brutális és mocskos londoni alvilágot a keresett válaszokért, Finnek egyre több sötét családi titokkal és veszéllyel kell szembenéznie. Meg kell tanulnia, hogy azoktól az emberektől számíthat a legnagyobb pofonokra, akikben leginkább megbízott… (Maxim)

A Maxim Könyvkiadó igazi meglepetést jelentet meg a Könyvfesztiválra!  A Zúzógép  egy izgalmas nyomozásba kalauzol, ahol a főhősnek a saját becsületét kell igazolnia. Végre egy történet, amit a srácok imádni fognak!  Sok érdekességet megtudhatsz a könyvről, ha követed a turné állomásait, valamint 3 példányt kisorsolunk a kiadó jóvoltából.
 

Vélemény: Noha ilyen még nem fordult elő, kivételesen nem a kritikával szeretném kezdeni, hanem inkább az íróról szólnék néhány szót. Niall Leonard 1977-ben született, egyetemi tanulmányait a Yorki egyetemen végezte - angol irodalomból diplomázott le-, majd a filmiparban helyezkedett el, igaz, nem mint színész, hanem script író. Innen pedig egyenes út vezetett ahhoz, hogy 2011-ben megjelentesse a Zúzógép című könyvét. Talán nem sokan tudják, de Leonard nem mást vett feleségül, mint E. L. Jamest, a A szürke ötven árnyalata-trilógia szülőanyját. Be kell vallanom, amikor ezt megtudtam, egy kissé elbizonytalanodtam, mivel nem mondhatnám, hogy túl jó véleménnyel vagyok Jamesről és az "alkotásáról", de ezt majd egyszer remélhetőleg lesz időm bővebben is kifejteni. Most legyen elég annyi, hogy eleinte azt hittem, nehéz lesz elvonatkoztatnom ettől a ténytől, és ez nagyban visszaveti majd az olvasás élményt, ám szerencsére tévedtem.
Jóllehet, amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, az első pillanatokban azt hittem, meg fogom bánni, hogy elvállaltam a recenziót - a turnéról nem is beszélve -. A stílusa ugyanis nagyon egyszerű, már-már alpári jellegű, de aztán, néhány oldallal később rájöttem, hogy ha az ember megszokja ezt a szlenges stílust - és hajlandó betudni a főszereplő hátterének -, és elkezd a történetre figyelni, onnantól kezdve már nincs gond. Képes magával ragadni az embert.

Finn és az apja nem nevezhetőek sikeres embereknek. A fiú egy gyorsétteremben robotol, és nem nevezhető kimondottan műveltnek sem - ami megmagyarázza ezt a hevenyészett stílust - míg az apja forgatókönyveket ír, amiket azonban sohasem fejez be, így aztán alig van valamijük. Nekem éppen emiatt vált hitelessé a hátterük, mert nem arról van szó, mint a legtöbb YA-ban, hogy a főhős egy jó, középosztálybeli családból származik, és megvan mindene, amire csak szüksége lehet. Ráadásul Fnn maga sem tökéletes: diszlexiával küzd, ami sokszor igencsak megnehezíti a dolgát, ám ő ennek ellenére sem adja fel, és minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy kiderítse, kinek a lelkén szárad az apja halála. Ugyanakkor, számomra pont az esendősége tette igen szerethető karakterré. Bebizonyítja, hogy nem kell ahhoz tökéletesnek lennie az embernek, hogy a lehető legrázósabb helyzetekben is feltalálja magát.
A cselekmény meglepően izgalmas, bár néhol kimondottan lassú, ami könnyen magyarázható Finn diszlexiájával is, ami sok esetben visszaveti a megoldás felderítésében, ám ő ennek ellenére nem hátrál meg, hanem kitartóan megy előre, és próbálkozik. Nem mondom, azért találkoztam olyan jelenetekkel, amiknél úgy éreztem, hogy na ez így talán nem éppen a legreálisabb, mégis, továbbhaladva már el is feledkeztem erről, és csak az újabb és újabb szálakra tudtam koncentrálni. Rengeteg különböző történet bontakozik ki a szemünk előtt, amik néha a lehető leglehetetlenebb és legfurcsább pontokon kapcsolódnak össze, mégis, én ezt imádtam benne.
Akad itt még egy romantikus szál is... Bár, ha jobban belegondolok, nem is ezt a szót használnám inkább. Mondjuk úgy, hogy egy szenvedélyes viszony, ami azonban - szintén a legtöbb YA-regénnyel kapcsolatban -, nem csap át egy sírig tartó szerelembe Finn és Zoe között. Kétségtelenül intenzív, de azért látszik, hogy nem ez dominál a könyvben. Az olvasó szívesebben figyel a nyomozásra, mint arra, hogy a két fiatal mit művel egymással.
További pozitívum, hogy igazából egyik karakter sem az, akinek első blikkre látszik - nagyon kevés kivételtől eltekintve -. Majdnem mindenkinek van valami takargatnivalója, ami, ha kiderül, remek csámcsogni valót nyújt, hiszen megmagyarázza, ki és miért olyan, amilyen, és néha olyan összefüggésekre derülhet fény, amelyekre a legkevésbé sem számít az ember.
Nem meglepő módon, ebből a sorozatból is egy könyvtrilógia készült, ami, a fülszövegeket elnézve, mindig más és más bűnesettel foglalkozik majd, bár, én azon se lennék túlságosan meglepve, ha ezek egy ponton valami gigászi egésszé állnának össze, ahol pontosan ismerni kell minden apró részletet ahhoz, hogy az olvasó megérthesse a teljes történetet. Mindenesetre, én kíváncsian várom a folytatást, a kiadásért pedig még egyszer köszönet a Maxim kiadónak!

Kedvenc karakter(ek): Finn, Zoe

Gyűlölt karakter(ek): Finn anyja

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: ?

Kiadta: Maxim Kiadó

Év:  2014

Oldalszám: 280

Sorozat: Crusher (#1)

Résztvevő blogok listája: 

04.11. - Dreamworld
04.13. - Nem harap a...
04.15. - Könyvszeretet
04.17. - Bibliotheca Fummie
04.19. - CBooks
04.21. - Napi falat
04.23. - Kelly & Lupi olvas

Előrendelés

Nyereményjáték:

Nincs más dolgod, mint összegyűjteni a turné állomásairól a kiemelt betűket és összerakni belőlük  főszereplőnk, Finn munkahelyének nevét. Csak magyarországi postacímmel rendelkezők vehetnek részt a játékban. Sok szerencsét!!

a Rafflecopter giveaway