Miért: Régóta szerettem volna elolvasni az írónő valamelyik könyvét.
Tartalom: A Ciceró Kiadó jóvoltából május 21-én megjelent a Ha maradnék és a Hová tűntél című könyvek írójának a következő regénye a Csak egy nap.
2014. május 24-től egy héten keresztül egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Tartsatok velünk!
Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt
érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra.
Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a
lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor
a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon
letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen
nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt
töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.
A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a
belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán
az igazi szerelmet. (Ciceró)
Vélemény: Bevallom, elég felemás érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az első fele ugyanis kimondottan nem tetszett, sőt, azt kell mondanom, hogy egy idő után még untatott is, de a vége felé igazán érdekessé és izgalmassá vált a történet, aminek köszönhetően, amilyen nehezen haladtam vele a kezdet kezdetén, olyan könnyedén értem a végére.
Magával a cselekménnyel volt némi problémám, nevezetesen pedig az, hogy Allyson, aki elvileg egy jólnevelt és felelősségteljes lány, olyan döntést hoz, ami egyáltalán nem összeegyeztethető a jellemével. Félreértés ne essék, én is tudom, milyen nehéz néha szembemenni a szülőkkel - ezt valamennyien átéljük, amikor véglegesen le kell válnunk róluk, azt hiszem -, de ennek biztosan nem az a módja, hogy az ember lánya gondol egyet, és lelép egy vadidegennel Párizsba. Mert akármennyire is helyes, meg európai is Willem de Rutier, ez nem változtat azon a tényen, hogy teljesen idegen Allyson számára. Ennél kevés felelőtlenebb dolgot tudtam volna elképzelni tőle. Hiszen félig-meddig egyedül van, nem hogy egy idegen államban, vagy országban, hanem egy kontinensen. Persze mindez nagyon romantikus lehet egyesnek, de az, ami alig huszonnégy óra leforgása alatt történik velük és közöttük, szerintem egyszerűen nevetséges. Annyira elrugaszkodik a valóságtól, hogy sokszor már a hajamat téptem. Mintha egyiküknek sem lenne helyén az esze. Megjegyzem, én Willemet a legkevésbé sem tudtam megkedvelni, pedig komolyan megpróbáltam. Mégis, számomra annyira unszimpatikussá vált, hogy alig vártam, hogy eltűnjön a képből, és végre Allysonról olvashassak, aki az én szememben szabályosan megmentette a regény második felét.
Szóval, mint arról már volt szó, a kapcsolatuk számomra teljesen hiteltelen volt. Ami azonban az együtt töltött nap után történt... Na, az már annál inkább - igaz, nem teljesen abban a relációban, ahogyan ezt a csavart orvosolja ez a könyv -. A lánynak ugyanis szembesülnie kell a ténnyel, hogy ez az egész rózsaszín felhős kiruccanás valóban csak egy napra szólt, és nem többre. Nincs benne az a katartikus élmény, hogy ezek után már csak a szép és a jó jöhet, méghozzá távolról sem.
Nagyon hosszú időt töltenek el egymástól távol, és ez meg is látszódik Allyson viselkedésén. A depressziója például remekül átélhető, és ha az ember igazán beleéli magát a történésekbe, akkor átérezhető - ez nekem nem mindig sikerült, sajnos -. Gyakorlatilag a szemünk előtt nő föl a mindig engedelmes jóskislány, és válik egy független, bár még elég gyenge lábakon álló nővé. Ezt a gyengeségét pedig az én véleményem szerint a Willem iránt érzett ragaszkodása adja, ami olykor-olykor már a megszállottság határát súrolja az én véleményem szerint. Egyszerűen képtelen túllépni a történteken, inkább egy lehetetlen vállalkozásba vág.
Forman ebben a depressziós időszakban rengeteg új ember meg, akik közül azonban csak néhányat ismerhetünk meg alaposabban, mint például Dee-t, aki szerintem egy kimondottan szerethető és aranyos karakter.
Felmerülhet a kérdés, ha sok részlete ennyire nem tetszett, miért is érdemes elolvasni ezt a könyvet? Szerintem Allyson jellemfejlődéséért mindenféleképpen. Régen találkoztam már olyan ifjúsági regénnyel, amelyikben ennyire látványos ez a vonal, és nem csak arról van szó, hogy a karakter elindul valahonnan, és végül a vele történő eseménynek hatására sem képes megváltozni, hanem éppen ellenkezőleg: minden apró történés hat Allysonra, és hozzájárul a viselkedése és a jelleme alakulásához.
Kedvenc karakter(ek): Allyson
Gyűlölt karakter(ek): Willem
Pont: 6/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Sóvágó Katalin
Kiadta: Ciceró Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 392
Sorozat: Just One Day (#1)
Résztvevő blogok listája:
05.24 - Deszy könyvajánlója
05.25 - MFKata gondolatai
05.26 - Kelly Lupi olvas
05.27 - Roni olvas
05.28 - CBooks
05.29 - Media Addict
05.30 - Kristina blogja
Nyereményjáték:
“Az idő folyékony” - mondja Jacques Willemnek és Lulunak. Mi azonban ne hagyjuk, hogy kicsússzon a kezeink közül!
Minden állomáson elrejtettünk néhány óra képét. Keresd meg, számold össze őket, s ha turné végén összaadod a megtalált órák számát, akkor megkapod Willem életkorát a történet elején.
A kiadó csak Magyarország területére postáz.
A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.
A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése