Blogturné #135 - Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

Miért: Akartam adni az írónőnek még egy esélyt.

Tartalom: Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.

Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Ha valaki régebb óta követi a blogot, az tudhatja rólam, hogy finoman szólva nem rajongtam a Nyár-trilógiáért, aminek csak az utolsó részében villantotta meg Jenny Han, hogy azért tud ő többet is, mint amit addig mutatott. Ezért döntöttem úgy, hogy adok neki még egy esélyt, és olvastam el végül A fiúknak, akiket valaha szerettem-et. És nem csalódtam. IMÁDTAM ezt a könyvet. Annyira aranyos, kedves, és a maga módján ártatlan, hogy az szívet melengető. 

Lara Jean egy átlagos tinilány, aki a szerelem elengedésére egy elég egyedi módszert talált ki magának: szerelmesleveleket ír. Nem adja őket postára, de az, hogy leírja a benne dúló érzelmeket, segíti a lezárás folyamatában. Odáig voltam ezért az ötletért, mert nagyon jópofának, és egyébként egy nagyon érdekes ötletnek tűnt - amit kamaszkoromban lehet, hogy nekem is ki kellett volna próbálnom, meg talán vannak még így ezzel egy páran -. Ugyanakkor nem ez a legérdekesebb az egészben, hanem az, hogy valójában nem ezeken a leveleken van a hangsúly, hanem Lara Jean mindennapjain, amik jelentősen megváltoznak, amikor a nővére, Margot úgy dönt, hogy Skóciában folytatja a tanulmányait. A lány pedig próbálja megtalálni a helyét ebben a megváltozott helyzetben - például innentől kezdve elsősorban neki kell vezetnie a háztartást, gondoskodni a kisebb testvéréről, mivel az édesapjuk sokat dolgozik stb -, és eldönteni, hogyan viszonyuljon a testvére barátjához, Josh-hoz, akihez, minő meglepő, őt is egészen gyengéd szálak fűzik, bár ennek szerintem leginkább az az oka, hogy együtt nőttek fel.
Az igazi fordulatot nem szívesen lőném le, de azt elmondhatom, hogy azért Lara Jeant nem csak Josh érdekli. Érdekes látni, hogy valójában mindegyik fiú más és más, nem csak ők maguk, de a nekik íródott levelek is, hogy mit emel ki velük kapcsolatban. Az egyik fiú például azért emlékezetes számára, mert tőle kapta az első csókját, egy másik, mert érthetetlen módon megtetszett neki, és ehhez hasonlók. Talán kijelenthetem, hogy nincs köztük két egyforma.
Bevallom, számomra Margot egyáltalán nem volt szimpatikus. Szerintem egy kimondottan képmutató lány, ami egy ponton be is bizonyosodik róla. Emellett, szerintem még kicsit önző is, de ez az én magánvéleményem. Az, ahogy Josh-hal bánt, kifejezetten megalázó volt. Persze, azért a fiú sem szent, szerintem egy kicsit túlságosan is egyszerű, már-már butácska. Az egyik pillanatban Lara Jean-ért rajong, a következőben Margot-ért, majd megint a középső lányért, és így tovább, és így tovább. Találd már ki mit akarsz, öreg!
A történet egyik fénypontja egyértelműen Peter K. - becsületes nevén Peter Kavinsky -, Lara Jean egyik  korábbi szerelme, aki amolyan szupersztárnak számít az iskolában, és annak megfelelően is viselkedik, ami nem feltétlen tenné szimpatikussá, ez igaz. Ugyanakkor a humora és az, ahogyan Lara Jean-t kezeli, szerintem kifejezetten aranyos, és olykor nagyon vicces is. Imádtam, ahogyan évődtek egymással, valahogy jó volt olvasni. Bár a többség alighanem inkább Josh-ért rajong majd, szerintem Peter a könyv abszolút fénypontja.
Nem feltétlen többször olvasós könyv, de egyszer mindenféleképpen érdemes, hogy az ember a kezébe vegye, ha lehetősége nyílik rá. Azoknak is bátran merem ajánlani, akik hozzám hasonlóan csalódtak a Nyár-trilógiában, mert ez a történet messze felülmúlja azt minden tekintetben. Aranyos, jópofa történet, olykor meglepő csavarokkal, ami az előző sorozatra, nos... egy kicsit sem volt igaz.

Kedvenc karakter(ek): Lara Jean, Josh
Gyűlölt karakter(ek): Margot
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Tóth István
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 360
Sorozat: To All Boys I've Loved Before (#1)

Résztvevő blogok listája:

01/13 Deszy Könyvajánlója

01/14 Always Love a Wild Book

01/15 Kelly & Lupi Olvas

01/16 CBooks

01/17 Zakkant Olvas

01/18 Letehetetlen

01/19 Dreamworld

01/20 Média-Addict.hu

Nyereményjáték:

A történet szerelmes üzenetei minket is megihlettek!

Ebben a játékban számunkra kedves és emlékezetes szerelmes levelekből gyűjtöttünk nektek részleteket. Arra vagyunk kíváncsiak, melyik könyves szerelmes párhoz tartoznak.

(A páros mindkét tagjának nevére kíváncsiak vagyunk, de nem leszünk szigorúak - keresztnév is elég, a lényeg, hogy egyértelmű legyen.)

Ha megvannak a nevek, már csak be kell őket írnotok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, és a tiétek lehet a könyv 3 példányának egyike!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, amennyiben valaki nem jelentkezik 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.

A mai levél: “Nem hiszem, hogy ez a levél valaha is a kezébe kerül. Ha mégis, akkor valami szörnyűség történt velem. Egy veszélyes bűnöző akaratom ellenére tart fogva. Kész vagyok szembeszállni vele, de mielőtt megtenném, végre engedelmeskedem a szívem parancsának, és közlöm önnel, hogy szeretem. Ezennel az ön kezébe adom a lelkemet. Önnél jó helyen lesz, bárhogy végződjön is a mai este. Nem tudom, mihez kezd majd vele, de én a világért sem bíznám másra.”

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #134 - Rick Yancey: Az ötödik hullám

Miért: Érdekel a filmadaptáció

Tartalom: Az első hullám nyomán sötétség támadt.

A második hullámot csak a szerencsések élték túl.

A harmadikat pedig a szerencsétlenek.

A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!

Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.

Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.

Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot? (Cartaphilus)

Vélemény: Nagyon érdekes élmény volt olvasni ezt a könyvet. Mivel férfi írta, voltak vele szemben bizonyos elvárásaim, amiket azt hiszem, sikerült teljesítenie. Elvégre nincs benne indokolatlan mennyiségű romantika, amire később majd még bővebben is ki szeretnék térni, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a világ felépítésére. Igaz, a Yancey által felvázolt, disztópikus világgal egy gondom volt: annyira lassan bontakozik ki a szemünk előtt, hogy pontosan mi is történt, hogy én olykor úgy éreztem, szabályosan elvesztettem a fonalat olvasás közben, és el kellett telnie pár oldalnak, mire teljesen összeállt volna a fejemben a kép. Egy plusz dolog, ami nekem kifejezetten tetszett - de ezzel lehet, hogy teljesen egyedül leszek -, ami a lassú történetvezetéssel áll összefüggésben: gyakorlatilag az utolsó ötven oldalra pörög fel igazán a cselekmény, ekkorra érnek össze a szálak, és tudjuk meg végre, hogy mire is fut ki az egész invázió és a többi. Mivel a regény egyébként nem unalmas, ez nem feltűnő amúgy.

Ez annak köszönhető, hogy Yancey négy különböző szálat mozgat egyszerre, bár ezek közül kettő az igazán hangsúlyos. Egyrészt ott van Cassie, a főszereplőnk, aki túlélte az Azok invázióját, és egyedül próbál életben maradni - na meg a kedvenc M-16-osa társaságában. Tőle tudjuk meg a legtöbbet arról, hogy mi is történt pontosan, az egyes hullámok hogyan követték egymást, és miként hatott ki az emberi társadalomra. Egy dolog nem tetszett vele kapcsolatban, az, hogy néha átment eléggé picsogósba. Mondhatjuk, hogy mivel egy tizenéves lányról van szó, ez valahol jogos lehet, de én nem igazán éreztem annak. Kissé furcsán vette ki magát, hogy az egyik pillanatban még bátor, a következőben, meg kifejezetten hisztis. De ezt leszámítva, a maga módján, egy jó főhősnő, csak fejlődnie kell még egy kicsit. Remélhetőleg, ez a Végtelen tengerben már megtörténik.
Nem meglepő módon, hozzá kapcsolódik a történetben az a minimális romantikus szál, ami észrevehető, ez pedig a közte és Evan között kibontakozó kapcsolat, ami szerintem egyszerűen túl gyors. Ha valaki rajong az insta-love-ért, ezt imádni fogja, ezt garantálom.
A másik, legtöbbször felmerülő szemszög Ben Parishé, aki tulajdonképpen egy elég érdekes szerepet tölt be a könyvben. Nem sokat tudunk meg arról, hogy milyen kapcsolat volt az invázió előtt Cassie és közte, inkább csak utalgatnak rá, de az igazat megvallva, rá kellett jönnöm, hogy nincs is jelentősége, hiszen annyira megváltozott a világ, amennyire csak lehetett.
Nagyon erősen érződik a váltás a két karakter szemszöge között, de ez nem feltétlen annak köszönhető, hogy a lány szemszöge E/1-ben, a fiúé pedig E/3-ban íródott, hanem annak, hogy teljesen más a hangulata. Ben karaktere szerintem kifejezetten ijesztő. Egy agymosott zombi vált belőle - hogy hogyan és miként, azt érdemes elolvasni -, nem véletlen, hogy a társai Zombi közlegénynek szólítják. Egészen egyszerűen üres szegény. Nem úgy, hogy a karaktere érdektelenné válna, hanem egyszerűen látod rajta, hogy egy katona, és nem több. Bedarálta a rendszer, mondjuk így. Ez egyébként szerintem egy kifejezetten bátor húzás volt az írótól, mivel nem arra van kifuttatva a szála - egyelőre -, hogy ő majd meg fog térni, meg ehhez hasonlók.
A disztópia rajongóinak maximálisan tudom ajánlani ezt a könyvet.

Kedvenc karakter(ek): Evan
Gyűlölt karakter(ek): Ben
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Havadi Krisztina
Kiadta: Cartaphilus Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 472
Sorozat: The 5th Wave (#1)

Résztvevő blogok listája:

01.10 Media Addict

01.12 Letehetetlen

01.14 Deszy könyvajánlója

01.15 Kelly & Lupi olvas

01.16 CBooks

01.18 MFKata Gondolatai

01.20 Tekla Könyvei

01.22 Dreamworld

01.24 Könyvszeretet

Nyereményjáték:

Te mit vinnél magaddal, ha az életedért folytatott küzdelemben magadra maradnál? Mi kerüljön a túlélőcsomagba? Mi segítünk!

Minden állomáson újabb kellék kerül a pakkodba, és ha ügyesen csomagolsz, Tiéd lehet a könyv két példányának egyike.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A mai tárgy: Nem csak szadomazó könyvek főhőseinek lehet rá szüksége, ha hurkolni és rögzíteni szükséges

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #133 - Kass Morgan: 100

Miért: Egy ideje szemezek a TV-sorozattal.

Tartalom: A pusztító nukleáris háború óta az emberiség a Föld radioaktív hatáskörén kívül, egy űrhajón él. Most, 100 fiatal önkéntest – akiket a társadalom feláldozhatónak vél – indítanak el egy igazán veszélyes küldetésre: újra kell gyarmatosítaniuk a bolygót. Ez lehet a második esélyük az életre avagy öngyilkossági küldetésükké válhat. Clarke-ot árulásért tartóztatták le, ámbár őt magát rémként kísérti annak az emléke, ami valóban történt. Wells, a kancellár fia, szerelme miatt jött a Földre, de vajon meg tud majd valaha bocsátani neki a lány? A vakmerő Bellamy a transzportálás helyéig küzdötte el magát hogy megvédje húgát, akivel együtt ők az univerzum egyetlen testvérpárja. Glass pedig visszamenekült a hajóra, csupán arra nem számított, hogy az élet ott éppoly veszélyes, mint amilyennek a földi életet vélte. Belekerülve a vademberek világába, múltjuktól kísértve harcolniuk kell a túlélésért. Sosem akartak hősök lenni, mégis valószínűleg ők az emberiség utolsó reményei. (Maxim)

Vélemény: Mivel eddig nem igazán volt szerencsém a TV-sorozathoz, amelynek ez a regény adta az alapját - ha jól emlékszem, csak a legelső részt láttam belőle, de talán azt sem végig -, így nem tudnám nektek megmondani, hogy vajon az egyik jobb-e, mint a másik, milyen azonosságok, esetleg különbségek vannak köztük, vagy esetleg ugyanazt a színvonalat hozzák-e. Szóval lássuk, hogy tetszett nekem maga a könyv.

Egy biztos, maga a világ nincs igazán kidolgozva. Nem igazán tudjuk meg, miért és hogyan tört ki az a nukleáris háború, ami az űrbéli Kolónia megalakulásához vezetett, de az sem egyértelmű, hogy annak vezetői miért kamasz elítélteket küldenek végül vissza a regenerálódott Földre. Pedig, szerintem ez egy fontos sarokpontja lenne a történetnek, hiszen ezzel az erővel felnőtt bűnözőket is leküldhettek volna, aminek, szerintem még több értelme is lett volna, ha azok - nyilván börtönéveik alatt -, megfelelő oktatásban és/vagy kiképzésben részesültek volna, hogy boldogulni tudjanak az új környezetben, de semmi. Ezt a főszereplőink se kapták meg. Így kissé olyan, mintha értelmét vesztené az egész történet, hiszen nincs meg a háttér, nem igazán tudjuk, mi miért történik, és ebben az újra és újra felbukkanó flashbackek sem segítenek, mivel azok arról szólnak, hogy az egyes szereplőink miként kerültek abba a helyzetbe, hogy végül is kénytelenek voltak a Földön landolni, 99 más társukkal egyetemben. Tudjátok mire emlékeztetett ez engem? Arra, amikor az újonnan felfedezett Amerikába, de akár mondhatnám Ausztráliát is, a gyarmatosító országok vezetői bűnözőket és prostituáltakat küldtek el telepesnek, mondván, ha megtanulnak alkalmazkodni az új környezethez, az előnyös, de ha belepusztulnak, az sem jelent gondot, mert senkinek sem fognak hiányozni. Valahogy ugyanezt a hozzáállást éreztem a Kolónia vezetői részéről is, ami csak azért furcsa, mert a vezetőjük - akli nem meglepő módon, a férfi főszereplőnk, Wells apja is egyben - kihangsúlyozza, hogy majd idővel ők is követik a fiatalokat.
És, ha már ez szóba került: Morgan messze túl sok szemszöget mozgat. Ezzel alapvetően nem lenne baj, egy nagyjából háromszor ilyen hosszú regény esetében, de mivel a 100 alig háromszáz oldalas, nem igazán van rá lehetőségünk, hogy igazán megismerjük, vagy megszeressük azokat, akiknek a szemszögeit olvassuk. Nekem például, meglepő módon, Glass lett az egyik kedvencem, akiben éppen az volt az érdekes, hogy nem volt a Kiválasztottak között. Az ő helyzetének alakulását a Kolónián figyelhetjük meg továbbra is, ami egy érdekes színezetet ad egyébként a könyvnek, mivel figyelemmel kísérhetjük, hogy mi zajlik a Földön és a Kolónián, szinte majdnem egyidőben.
Persze szerettem valamennyire Clarke-ot is, a női főszereplőnket, főleg azért, mert szerintem ez a lány volt az egyetlen, aki tényleg arra törekedett, hogy megpróbáljanak valahogy boldogulni a Földön, ahelyett, hogy csak egy hatalmas bulinak lássa az egészet, mint a nagy többség.
Nem lenne rossz ez a történet egyébként, de nekem nagyon olyan érzésem volt olvasás közben, hogy még az írónő se tudja igazán eldönteni, hova is szeretne eljutni, tulajdonképpen. Volt egy remek alapötlete, de a megvalósítással már azért küszködött. 

A sorozat rajongóinak szerintem érdemes lehet belelapozni, csak, hogy lássák, milyen volt az alapanyag, aminek a TV-sorozatot köszönhetik. Akár össze is vethetik, miben hoz újat a sorozat az eredetihez képest, de engem az is érdekelne, hogy van-e egyáltalán egyezés bennük, vagy igazából az alapszituációt leszámítva, a CW nem igazán támaszkodott Kass Morgan regényére?

Kedvenc karakter(ek): Clarke, Glass
Gyűlölt karakter(ek): Bellamy
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Őri Péter
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 296
Sorozat: The 100 (#1)

Résztvevő blogok listája:

01.07 Kelly és Lupi olvas
01.09 Deszy könyvajánlója

01.11 CBooks
01.13 Dreamworld

01.15 Letehetetlen

Nyereményjáték:

Öt állomás - öt népszerű poszt-apokaliptikus film! A jellemző képek alapján kell beazonosítanotok a filmeket, melyek nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába kell beírnotok. Ha sorozat egyik részét ismeritek fel, akkor is csak a film főcíme kell, az nem, hogy melyik rész. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #132 - Becca Fitzpatrick: Tükörjég

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet – arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára – ami őt magát is célponttá változtatja.

Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik – még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Azt hiszem, ez egy igen érdekes könyv volt. A fülszöveg alapján egy izgalmas krimit, esetleg thrillert vártam volna, de nem a kettőnek egy elég szokatlan keveredését, aminek a legerősebb pontja valójában a regény hangulata. Mivel sohasem volt szerencsém a Csitt, csitt-hez, különösebb előítéletek nélkül vettem a kezembe ezt a könyvet, noha tudtam, hogy az írónő sorozatát sokan nem szeretik. érdekelt, hogy vajon mi történik akkor, ha Fitzpatrick nem sorozatban, hanem önálló kötetben gondolkodva alkot meg egy történetet, és azt kell mondanom, nekem ez a könyv összességében tetszett. 

A hangulatot nagyon eltalálta az írónő, egyszerűen, ha akarsz se tudsz belekötni, legalábbis ebbe a részébe. Folyamatosan érezteti a borongást és a feszültséget, annak ellenére, hogy Britt karaktere meglepően vidám a maga módján, bár néhol kifejezetten idegesítő tud lenni, ahogy a volt pasija, Calvin után sír a szája, mert hamar kiderülhet a számunkra, hogy az a kapcsolat valójában valahogy nem volt igazi. Inkább olyan hatást keltett bennem, mintha a fiú csak azért kezdett volna a főszereplőnkkel, mert épp nem talált jobbat, és pont ennyire - nem - becsülte meg.  Szóval, ha párkapcsolatokról van szó, Britt nem éppen egy szakértő, ellenben azért, amint a túrázós szál kerül előtérbe, máris kompetensebbé válik. Aki ebben se nagyon hagyja kiteljesedni, az a legjobb barátnője, Korbie, akinél idegesítőbb mellékszereplővel már egy ideje nem találkoztam. Az idegesített benne, hogy egy nagyon elkényeztetett, buta picsának lett beállítva, akitől a hideg futkos a hátamon. Egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy barátnő, hanem sokkal inkább, mint egy rosszakaró. Ez teszi igazán ellenségessé a szememben. 

Külön érdekesség, hogy számomra furcsa módon, az egyik legszimpatikusabb karakter az egyik rosszfiú volt tulajdonképpen, Mason, akinek a lányok túszul esésüket, és az életveszélyes kalandot köszönhetik. Az pedig, ahogyan a fiú - vagy inkább fiatalember. ezt még nem sikerült igazán eldöntenem - bánik a lánnyal, az elég érdekes. Mintha ő maga se tudná eldönteni, hogyan viszonyuljon hozzá. Az biztos, hogy eszköznek tekinti leginkább, de olykor, mintha elmosódnának a határok kettejük között. Fura kapcsolat alakul ki közöttük, miközben megpróbálnak lejutni a hegyről, ez egészen bizonyos.
Egy dolgot azonban nagyon hiányoltam: ez pedig a sorozatgyilkosos szál. Nyilván benne volt, de szerintem sokkal kevesebb időt szentelt rá az írónő, mint amennyit ez a része megérdemelt volna a történetnek, ugyanis ez volt az - legalábbis számomra -, ami a leginkább érdekelt volna, erre úgy éreztem, ez a legkidolgozatlanabb az egészben, Mintha csak azért szőtte volna bele Fitzpatrick, hogy aztán legyen mivel eladni a könyvet, úgy, hogy valójában nem is ezen van a hangsúly. Persze, lehet, hogy másoknak ez a mennyiség éppen elég lesz belőle, én azonban szívesen olvastam volna róla többet is. 

Néhol érezhetően leül a cselekmény, valahogy belassul az egész történet, mintha a hóvihar, ami az események katalizátoraként szolgált, minket is maga alá temetne olvasás közben. Lehetséges, hogy ez egy szándékos húzás volt az írónő részéről, de szerintem sokkal pörgősebbnek, izgalmasabbnak kellett volna lennie, ha már egy túszdrámával egybekötött thrillerről van szó.
Ettől függetlenül, nem bántam meg, hogy elolvastam, a maga módján nagyon szórakoztató volt, főleg azért, mert hosszú idő után először találkoztam olyan YA-regénnyel, amiben nem a romantikáé a főszerep, s ez igazán üde színfolttá tette ezt a regényt. 

Kedvenc karakter(ek): Britt, Mason, Calvin
Gyűlölt karakter(ek): Shaun
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 380
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

01.05. - Deszy könyvajánlója

01.07. - MFKata gondolatai

01.09. - Media-Addict.hu

01.11. - CB Olvas

01.13. - Könyvszeretet

01.15. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A könyvben fontos szerepet kap a hegymászás, ezért a játékunkat is erre hegyezzük ki, és az alpinizmus főbb kellékeit kell kitalálnotok a leírás alapján. A megfejtést a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. Sok szerencsét!

A győzteseket e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem jön válasz, sajnos újra kell sorsolnunk. A kiadó csak magyarországi címre tudja kiszállítani a könyveke

A mai kellék: „könnyű ötvözetű, ovális alakú gyűrű, amelyen zárható kapocs van, arra használják, hogy a kiálló szikladarabokhoz rögzítsék a kötelet vagy a hegymászókengyelt a biztosítás során.”

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #131 - Jasinda Wilder: Zuhanok beléd

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Nell Hawthorne szerelmes Kyle Calloway-be, aki a legjobb barátja, amióta csak az eszét tudja. Ifjú szerelmük elpusztíthatatlan, az élet csupa ígéret számukra. Aztán egy éjszaka Kyle meghal egy tragikus balesetben, Nell pedig egy életre megváltozik.

A temetésen ismeri meg Kyle bátyját, Coltont. Mindketten küszködve próbálnak továbblépni az életükben, amennyire tőlük telik. Évekkel később újra találkoznak New Yorkban, és Colton rájön, hogy Nell valójában sosem tette túl magát Kyle halálán. Úgy tűnik, a lány mélyen gyökerező fájdalmat, súlyos bűntudatot és önvádat hordoz magában. Colton tudja, hogy nem volna szabad beleavatkoznia, de nem bír magával. Egyiküknek sem könnyű megbízni a másikban, és mindkettejüknek megvannak a maguk démonai. Együtt megtanulják, mi a fájdalom célja, mit jelent a gyógyulás, és hogy mennyire fontos a megbocsátás. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Amikor leültem megírni ezt a kritikát, komolyan el kellett gondolkoznom rajta, hogy vajon mit kellene írnom róla. Nem volt rossz, csak nagyon tucatszerű, azt hiszem. Nem hoz újat, és éppen ezért engem sokkal kevésbé bilincselt le, mint korábban gondoltam volna. Ettől függetlenül persze nem olvashatatlan, vagy ilyesmi, csak nem érdemes sokat várni tőle. 

Tipikus NA, a megszokott csavarokkal és felépítéssel. Nem rossz egyébként ez a lineáris cselekmény, ahogyan Wilder megoldotta a történetvezetés kérdését, csak nekem valahogy nem működött, és ez szerintem az időbeni ugrások gyakorisága miatt volt, ami miatt egy olyan érzés kerített hatalmába olvasás közben, mintha fénysebességgel haladnánk előre a történetben. Nekem éppen ezért, sokkal szimpatikusabb lett volna egy olyan megoldás, amiben a Kyle-lal kapcsolatos emlékek amolyan flasbackek formájában jelennek meg, mivel úgy sokkal sejtelmesebb, és talán kevésbé egyértelműbb lett volna a cselekmény. 

Igaz, sokkal több munkája lett volna vele, mint így, és mivel a regény egyébként sem hosszú, szerintem külön zavaró, hogy majdnem a cselekmény harmada azzal megy el, hogy végignézzük Nell és Kyle tiszavirágéletű románcát. Ami persze lehet, hogy sokatoknak tetszeni fog, én azonban nem voltam tőle elájulva. Ez azért lehet, mert az időben ugrálások miatt nem nagyon van az embernek ideje, hogy átérezze az egyes események súlyát. Különösen igaz ez Kyle temetésekor, ahol egy pillanatban szabályosan elfogott a pulykaméreg, és azt hittem, jó alaposan megrázom Nellt, hogy ugyan térjen már észhez, és vegye észre magát, mert amit csinál, az a korrektségtől baromi messze van. Értem én, hogy Colt nagyon vonzó, meg ilyenek, de azért van egy határ, amit józanul gondolkodó ember egészen biztosan nem lép át. 

Nekem kissé elcsépeltnek hatott, hogy ugye Nell voltaképpen először az egyik testvért "fogyasztja el", utána pedig a másikat. Ebben szerintem hasonlít kicsit Jenny Han Nyár-trilógiájára, csak nyilván más a felütése, hiszen itt a gyász kérdése teljesen más relációban merül fel, mint ott. 

Colton és Nell kapcsolata szerencsére nem bontakozik ki annyira gyorsan, de azért így sem mondanám lassan hömpölygőnek azt a szálat, hiszen mindenki pontosan tudja, mire megy ki a dolog. Én sokszor nem éreztem meg, hogy annyira méllyé válna a kapcsolatuk az őket összekötő tragédia miatt, mint kellett volna... Vagy, mondok jobbat, talán pont Kyle elvesztésének kellett volna egy kis éket vernie kettejük közé. Elvégre a fiú testvéréről, és Nell legelső szerelméről van szó egy személyben. Hiába telnek el évek az újratalálkozásig, nekem kicsit hülyén vette ki magát, hogy végül pont karjai között kezdik keresni a boldogságot., ha nem is rekordgyorsasággal, de azért a vártnál sokkal hamarabb.

Drámainak szánt történet, nem annyira drámai köntösbe bújtatva.  Wilder stílusa nem rossz, szerintem Colton szemszöge egészen jónak is mondható - bár nem igazán tudom, vajon mit lát Nellben azon kívül, hogy a kisöccse meg volt veszve érte annak idején -, már ahhoz képest, hogy egy írónő keze nyomát viseli. Értelemszerűen nem mosolyogtatja meg az embert, hiszen nem a humorra épít, de azért tud kellemes pillanatokat okozni az olvasónak, ha igazán bele tud feledkezni. A New-Adult-rajongónak maximálisan tudom ajánlani, ez biztos, mert egyszeri olvasásra tökéletes, ráadásul folytatás is várható, amire egyébként nagyon kíváncsi leszek. Jelen pillanatban ugyanis el sem tudom képzelni, hogy mivel tudja majd az írónő megfejelni ezt a történetet. De abban mindenféleképpen bízom, hogy felül fogja múlni ezt a részt.  

Kedvenc karakter(ek): Colton
Gyűlölt karakter(ek): Nell
Pont: 7/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Kovács Anna
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 336
Sorozat: Falling (#1)

Résztvevő blogok listája:

01.02. - Angelika blogja

01.04. - Deszy könyvajánlója

01.06. - Insane Life

01.08. - Cbooks

01.10. - Kristina blogja

01.12. - Kelly & Lupi olvas

01.14. - Media Addict

01.16. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Mostani játékban a blogturné mind a nyolc állomáson egy-egy new adult könyvből olvashattok idézetet. A ti feladatotok kitalálni a könyvek címeit.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai idézet:

– Ő volt az a köcsög, aki kitette a folyosóra szegény Raffaellót.

– Hé! – hallatszott lakáson belülről egy másik srác kiáltása. – Van nekem nevem is! Neked én Senor Köcsög vagyok!

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #130 - Jennifer L. Armentrout: Bízz bennem

Miért: Imádtam az első részt.

Tartalom: Cameron Hamilton hozzászokott már, hogy megkapjon mindent, amit csak akar – különösen, ha csajokról van szó. Amikor azonban viharos körülmények között megismerkedik Avery Morganstennel, megtalálja az egyetlen lányt, aki képes ellenállni szikrázóan kék szemeinek. Nem csoda, ha minden gondolata e szeleburdi és izgalmas csaj körül forog.

Averynek megvannak a saját titkai, amelyek nem engedik, hogy akár önmagának is bevallja, milyen mély érzelmekkel viseltet Cam iránt. Vajon mit kell tennie Camnek ahhoz, hogy áttörje a falat, és elnyerje Avery bizalmát? Vagy az is lehet, hogy továbbra sem lesz képes közel kerülni Averyhez, és elveszti az esélyét, hogy végre őszinte és hosszan tartó szerelemre találjon? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Lehet, nem épp a leghosszabb bejegyzésemhez lesz most szerencsétek, ugyanis kicsit bajban vagyok ezzel a könyvvel. Nem azért, mert nem tetszett volna, szó sincs erről, hiszen imádom Armentrout könyveit, a probléma inkább azzal van, mint a legtöbb ilyen másfeledik kötettel, hogy ugyanazt a történetet, meséli el nekünk, mint a Várok rád. Így magáról a cselekményről nem igen van miről írni, bár szerintem olykor kifejezetten szórakoztató látni, hogy mivel üti el az idejét Cam, amikor nem Averyt próbálja meg a lehető leggyorsabban becserkészni. 
Éppen ezért értelemszerűen nem kell tőle csodát várni, viszont megvan az az előnye, hogy ha valaki jobban szereti adott esetben a férfi főhős szemszögén keresztül látni az eseményeket, akkor akár ezzel is kezdhet - mint én annak idején Penelope Douglas Nélküledjével -, mert lényegében ugyanazt az élményt fogja kapni, mintha Avery történetét vette volna a kezébe. Annyi a különbség, hogy a történet valódi drámáját most félig-meddig külső szemlélőként láthatjuk. 
Akad a történetben egy apró, de számomra nagyon is szívderítő újdonság, ez pedig az a becenév, amit Cam akaszt a lányra, ez pedig nevezetesen, az Eperke. Igaz, hogy már több, mint egy éve olvastam az első részt, de emlékeim szerint, ott nem merült fel ez a becenév. Ha tévedek, valaki javítson ki nyugodtan.
Cameron továbbra is nagyon elbűvölő, akár csak Rafaello, a történet szerintem egyik - ha nem egyenesen a - legszerethetőbb és legcukibb mellékszereplője, ami belegondoltok, elég komoly teljesítmény, mivel egy teknősről van szó. Mégis, az a kis állat minden egyes felbukkanásával képes bearanyozni az ember napját.
A romantika, nem meglepő módon, nagyon rendben van, nem okoz meglepetést, hiszen pontosan tudjuk, hogyan sikerült becserkésznie a kis vörös leányzót, de az biztos, hogy így látva a törekvéseit, csak még jobban megszeretjük Cam-et. de amire én személy szerint nem számítottam, az az volt, hogy nem csak őt, de például Stephanie-t is. Ennek az az oka, hogy értelemszerűen, most valamivel többet szerepel, és komolyabb rálátást kapunk arra, hogy milyen kapcsolat volt köztük korábban, és ez mivé vált. Őszinte leszek, én egyre inkább várom, hogy egyszer az ő történetét is elolvashassam, mert szerintem komoly meglepetésekre számíthatunk benne.
De ha már mellékszereplők, nem szabad elfeledkeznünk Ollie-ról és Jase-ről, akik már a Wait for You-t is nagyon feldobták, de itt persze többször vannak a színen, hiszen a főszereplőnk velük érintkezik a legtöbbet - Avery után, természetesen -, ez pedig magával hozza azt, hogy még többet lehet rajtuk nevetni. Ez különösen igaz Ollie-ra, akinek a legelső felbukkanása szerintem örök emlék marad a számomra, mert egyszerre volt kicsit abszurd és mégis elképesztően vicces.
Magyarul, egy kicsit sem bánom, hogy újra átélhettem ezt a történetet, igenis megérte elolvasni. A rajongók biztos vagyok benne, hogy sort fognak rá keríteni, de azoknak is bátran merem ajánlani, akik még nem olvasták a sorozat valamelyik kötetét, mert meghozza az ember kedvét, komolyan mondom. 

Kedvenc karakter(ek): Cam, Avery, Rafaello
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Császár László
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 392
Sorozat: Wait for You (#1.5)

Résztvevő blogok listája:

01.04. - Angelika blogja

01.06. - CBooks

01.08. - Deszy könyvajánlója

01.10. - Insane Life

01.11. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Raffaellónál tündéribb kis kedvencet aligha hordott hátán a föld. Mostani játékban azért megkísérlünk néhány cuki teknős felkutatásával. Minden állomáson megadunk egy képet vagy idézetet, a ti feladatok pedig kitalálni, melyik filmből vagy könyvből származik a megadott részlet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Kelly Oram: Cinder és Ella

Miért: Zsebi ajánlására.

Tartalom: Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…

Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét? (Móra)

Vélemény: Úgy tűnik, sportot űzök abból, hogy néha olyan könyveket vegyek a kezembe, amik így vagy úgy, de emlékeztetnek a saját életemben előforduló helyzetekre, persze nem teljes egészükben, csak bizonyos vonásaikban - de ebbe szerintem ne menjünk most bele, mert akkor lehet, hogy sosem érnék a bejegyzés végére -. Ez persze nem jelent gondot, mert azt leszámítva, hogy néha igazán érdekes fejeket vághattam olvasás közben, a Cinder és Ella maximálisan meggyőzött arról, hogy ne írjam le magamban teljesen Kelly Oramot - mint ahogyan azt tettem korábban a Szívzűrterápia strébereknek kapcsán -. 
Ez a történet egyszerre vicces, aranyos, és néhol bizony elképesztően szívszorító. Emlékszem, volt egy pont, amikor komolyan tartottam tőle, hogy teljesen elgyengülök, és akkor bizony eltörik nálam a mécses... De szerencsémre, ezt azért sikerült megúsznom.
Kifejezetten tetszett, ahogyan Ella új élete be lett mutatva, bár tény, hogy az újdonsült családja minden egyes tagját agyon tudtam volna verni, igencsak sokáig. Számomra ugyanis elképesztő, és gusztustalan volt látni, hogy hogyan kezelik a lányt, mintha valami utolsó pária lenne, szabályosan undorodik tőle még a saját apja is. Ennek tetejébe pedig, a lány kifejezett kérése ellenére, szántszándékkal olyan helyzetekbe kényszeríti bele, hogy néha komolyan elgondolkoztam, biztos, hogy egy apának így kell viselkednie? Főleg egy olyannak, aki egy másik nőért faképnél hagyta a gyerekét, majd éveken át úgy tett, mintha nem is létezne, miközben az új feleség gyerekeit boldogan felnevelte? Hogy is van ez? Rengeteg önző karakter van a történet elején, ezért aztán csak még közelebb nőtt a szívem Ella, de a maga módján Cinder is. Persze kettejük története sok szempontból nem említhető egy lapon, hiszen a lánynak klasszisokkal komolyabb problémákkal kell szembesülnie az átlagos életében, mint a fiúnak a maga átlagon felüli életvitelében, ami sokszor nagyrészt az irányítottságról, na meg a csillogásról szól. Mindkettejük helyzete megérthető valahol, de azért tegye fel a kezét, aki jobban sajnálta Cindert! Mindjárt gondoltam.
A két főszereplőnk közötti kapcsolat engem nagyon szórakoztatott, főleg az a vonása, hogy csak e-mailek segítségével tartják a kapcsolatot, ami persze megkönnyíti Cinder dolgát, hiszen nem kell attól tartania, hogy muszáj lenne felfednie a személyazonosságát a lány előtt, de azért ez elég kellemetlen helyzeteket is szül, és ez a fajta megközelítés nekem kifejezetten tetszett, mivel Oram bemutatja, hogy azért az ilyen távkapcsolatoknak - legyen szó barátságról, vagy effektív párkapcsolatról, az most lényegében mindegy - igenis megvannak a maga komoly hátrányai is.
Egyszerűen nem tudok rosszat mondani erre a könyvre. Persze vannak benne kifejezetten gonosz karakterek, de miattuk nem lenne értelme lehúzni a regényt, hiszen okkal gonoszak. Kifejezetten igaz ez Cinder "barátnőjére" Kaylee-re, akitől esküszöm, sokszor kedvem támadt meztéláb rugdosni a falat, olyan lehetetlenül viselkedett. Különösen igaz volt ez a regény csúcspontján, ami az egyik legszebb pillanat kellett volna, hogy legyen, erre neki még azt is sikerült szépen tönkretennie. Hát gratulálok neki! Szívesen lenyelettem volna vele egy ciánkapszulát.
Mindenféleképpen ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a mesefeldolgozásokat, mert a Cinder és Ella elképesztően jól, és meglepően hitelesen hozza a kötelezőt. Minden benne van, ami egy ilyen modern tündérmeséhez kell, egyszerűen nem tudtam vele betelni. Egyszer muszáj lesz beszereznem.

Kedvenc karakter(ek): Cinder, Ella

Gyűlölt karakter(ek): Kaylee, Ella családja

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Vándor Judit

Kiadta: Móra Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 400

Sorozat: -