Kiera Cass: A Párválasztó

Miért: A Könyvhéten vettem.

Tartalom: Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna. (Gabo)

Vélemény: Ritkán mondok ilyesmit, de ez a könyvsorozat azok közé tartozik, amelyet elsősorban a borítók miatt szereztem be. Persze korábban többektől is hallottam, hogy egy remek trilógiáról beszélünk, mégis, a grafika volt az, amit abszolút levett a lábamról. Amint megláttam, az volt az első gondolatom, hogy nekem ez kell a könyvespolcomra... És azóta is igen előkelő ponton foglal helyet. Ha valaki szeret a borítókkal "szerelembe esni", na arra a Párválasztó tökéletes választás. Egyszerűen öröm rájuk nézni.

Már a Herceg elolvasásakor sejtettem, hogy nekem ez a történet tetszeni fog, csak arra nem számítottam, hogy ennyire. Pedig, ha jobban belegondolunk, Kiera Cass könyve nem más, mint egy gigantikus méretűre duzzadt párkereső valóságshow - amihez hasonlókba már itthon is belefuthatott az ember -, azzal a különbséggel, hogy itt az átlagosnál jóval nagyobb a tét. Hiszen nem csak Maxon herceg szíve, hanem a korona is a nyertes kezében landol. Éppen ezért azt várnánk, hogy rengeteg intrikával fűszerezett kötetben lesz részünk, ha már ennyi lány verseng érte, de érdekes módon, ez nem annyira jellemző a könyvben. Inkább azt mondanám, hogy a zömük támogatja egymást, talán éppen azért, mert mindannyiukat kiszakítják a megszokott közegükből, és ha valaki nem erre készült egész életében, akkor igencsak furcsán érezheti magát a Párválasztó közegében. Ebben nagyon hasonlít az Éhezők Viadalára egyébként, bár kétségtelen, hogy itt nincsen erőszak. Mégis, egyes részek hangulata nekem Suzanne Collins könyvét juttatta eszembe. Ebből a szempontból kissé olyan, mintha Cass különféle könyvekből merített volna a sorozat megírásához, ám ez valahogy mégsem volt zavaró a számomra.

A disztópikus világról sajnos nem tudunk meg sokat - a történelmét leszámítva -, bár sok időt töltunk America családjával olvasás közben, valahogy mégsem éreztem azt, hogy valódi rálátást kaptam volna arra, miként is telnek Illéában a mindennapok. Mivel a történt elsősorban a palota falai között játszódik, előbb tudnám felsorolni, mi mindennel foglalkoznak a Kiválasztottak, amikor éppen nem azon vannak, hogy elbűvöljék Maxon herceget. 

Apropó, ha már itt tartunk: számomra Maxon herceg túlságosan rózsaszín karakterre sikerült. Többször is azt az érzetet váltotta ki belőlem, hogy ilyen pasi egyszerűen nem létezik. Persze vannak pillanatai, amikor még én is azt mondtam, hogy na, ebben állapotában elfogadnám, de ez nem mindig volt így. Ugyanez igaz Aspen Leger karakterére is, akit viszont sikerült alig néhány perc alatt megutálnom, és miatta America is csökkent egy kicsit a szememben. Egyfelől talán megérthető, hogy milyen kapcsolat alakul ki így közte és a fiúk között, bár számomra ez inkább volt felfoghatatlan.A Kiválasztottak azonban nagyon érdekesek. Nincs közöttük igazából két egyforma személyiség - még ha külsőleg úgy is éreztem néha, hogy egy kaptafára készültek -, és érdekes végignézni, ahogyan kibontakoznak a palotában töltött hetek folyamán.

A cselekmény ugyan rendkívül kiszámítható, szinte a történet legvégét is képes az ember az apróbb utalásokból összerakni, ám ettől egy cseppet sem lesz rossz a könyv. Annyira olvasmányos, hogy az ember nem tudja letenni, vagy ha mégis, a tekintete újra és újra visszatér rá, és már nem a borító, hanem sokkal inkább a szöveg miatt.

Ha valaki egy igazi kikapcsolódásra vágyik, szerintem bátran adhat egy esélyt a Párválasztónak. Biztosan nem fogja megbánni.

Kedvenc karakter(ek): America, May

Gyűlölt karakter(ek): Celeste, Aspen

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Gázsity Mila

Kiadta: Gabo Kiadó

Év: 2013

Oldalszám: 360

Sorozat. The Selection (#1)

Retroturné #1 - Lois Lowry: Az emlékek őre

Miért: Nosztalgia.

Tartalom: Sokatoknak ismerősen csenghet Lois Lowry - Az emlékek őre című könyv. Magyarországon először 2001-ben jelent meg Tóth Tamás Boldizsár fordításában az Animus kiadónál. Az évek során számos fiatal és felnőtt szívébe lopta be magát a mű és idén szeptember 11-én a hazai mozikban is bemutatják a könyvből készült készült filmet.

Ennek örömére a hazai forgalmazóval, a Big Bang Médiával közösen játékra invitálunk titeket és lehetőségetek nyílik megnyerni a 10 db páros jegy egyikét.

A játék mellett minden állomáson különböző értékeléseket, érdekességeket, extrákat olvashatsz a könyvről és a filmről.

A tizenkét éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát… (Animus)

Vélemény: Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon újra kell-e olvasnom ezt a könyvet, avagy sem, ha korrekt beszámolót akarok írni róla, és idővel arra kellett rájönnöm, hogy semmi szükségem rá. Mivel ez volt életem egyik legmeghatározóbb könyve, a mai napig tisztán emlékszem a cselekményére, és minden ehhez hasonlóra, sőt, továbbmegyek: már-már szó szerint tudnék belőle idézni. Így aztán csak néha belelapoztam a könyvbe, és ez is bőven elegendő volt ahhoz, hogy felidézzen bennem minden olyan részletet, amire érdemes emlékezni, és a későbbiek folyamán magammal vinni.
Véleményem szerint ez a könyv a disztópiák egyik legjobbja. És nem feltétlen azért, mert jóval azelőtt jelent meg, hogy ez a műfaj divattá vált volna az ifjúsági könyvek terén, hanem azért is, amiről szól. Itt is megvan az elméletileg tökéletesen megkomponált világ és társadalom, ami talán nem is annyira tökéletes. Az, ahogyan ezt Jonas felfedezi, majd megérti, egy remekül ábrázolt folyamat. 

Tízéves lehettem talán, amikor kölcsönkaptam ezt a könyvet, és emlékszem azonnal magával ragadott. Gyerekfejjel, bár furcsának tartottam a könyv által vázolt tökéletesnek tetsző - valójában teljes mértékben leszabályozott - világot, ahol tényleg mindennek megvan a maga helye, és ideje. Igazából nem nagyon jöttem rá, hogy akkor miért találtam annyira szimpatikusnak ezt a valójában borzalmas világot - erre mindjárt kitérek -, de talán azért, mert kisgyermekként az ember még ahhoz van szokva, hogy követi a szülői utasításokat, és itt is valami ilyesmiről van szó. Csak épp nem a szülők dirigálnak ebben a helyzetben, hanem az úgynevezett bölcsek, akik az élet minden területén lekorlátozzák a lakosokat. Olyannyira, hogy a gyerekeknek gyakorlatilag nincsen születésnapjuk, a következő életévüket ezeken a bizonyos ceremóniákon töltik be.
Engem azonban még csak nem is ez a vonás döbbentett meg a legjobban, hanem az, hogy milyen "foglalkozásokat" adnak feladatul egy-egy gyereknek. Vannak például olyan, akiknek csak annyi lesz a feladatuk egész életükben gyermekeket fognak szülni. Ez a fajta precizitás egy idő után igen nyomasztóvá válik egyébként.
A történet, mint talán ezekből a leírásokból is látszik, igen komplex történettel van dolgunk, ami azonban nem csak gyerekfejjel gondolkodtatja el az embert, hanem akár felnőtt korában is. Több komoly kérdést is feszeget Lowry regénye, olyanokat is, amiken tizenéves korában még nem biztos, hogy elgondolkodtatja az embert, de később, ha eszébe jut, akkor egészen biztosan. Mindezt remek stílussal is teszi, ami könnyen érthető, mégsem gyerekes, vagy lealacsonyító.
Véleményem szerint Jonas és az Őrző karaktere igazán szerethető, ám a többiekről a belelapozás után se alakult ki komolyabb véleményem. Talán azért alakulhatott ez így, mert másokat nem ismerünk meg olyan alapossággal, mint a két főszereplőnket, akiket a közös feladat egy olyan mély köteléket alakít ki kettejük között, mintha csak egy nagyapa és az unokája beszélgetéseit követnénk nyomon, ez pedig egy nagyon jó érzéssel tölti el az embert olvasás közben - főleg, ha megadatott neki az a szerencse, hogy sok időt tölthetett a nagyszüleivel -. Többet nem is nagyon szeretnék mondani erről a regényről, ugyanis úgy gondolom, hogy olvasás közben tudja igazán elvarázsolni az embert, nem pedig akkor, ha csak egy összegző véleményt fut át vele kapcsolatban.
Egy bármely korosztály számára ajánlható könyv, ami minden olvasója számára izgalmas és érdekes kikapcsolódást nyújthat.

Kedvenc karakter(ek): Jonas

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 20/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Kiadta: Animus Kiadó

Év: 2001

Oldalszám: 238

Sorozat: The Giver (#1)

Résztvevő blogok listája: 

08.23. - CBooks

08.26. - Deszy könyvajánlója

08.28. - Könyvgalaxis

08.30. - Bibliotheca Fummie

09.01. - Kelly, Lupi olvas

09.03. - Zakkant olvas

09.05. - Roni olvas

09.07. - Insane Life

Nyereményjáték: 

A Big Bang Media felajánlásával lehetőségetek van a 10 db páros jegy egyikét megnyerni a premier előtti vetítésre.

Ehhez mit kell tennetek? A Rafflecopterben lájkolni a Facebook profilokat és helyesen válaszolni a kérdésekre. Minél több kérdésre válaszolsz, annál nagyobb esélyed lesz a nyereményre. Ehhez persze segítségetekre lesznek a különböző állomások is.

A premier előtti vetítés szeptember 10-én a budapesti Lurdy moziban lesz 19 órakkor.

(Nyerteseket szeptember 8-án, délelőtt értesítjük ki. Ha a nyertes 30 órán belül nem jelentkezik, új nyertest sorsolnunk. Kérlek figyeljetek oda, hogy a helyes email mail címetek legyen feltüntetve a Rafflecopterben!)

Kérdések:

1. Milyen színt lát meg először Jonas?

2. Ki játssza a filmben Jonas szerepét?

3. Mi a trailer alapján a szabad akarat következménye?

4. A filmben mi szabadítja meg az embereket érzelmeiktől?

5. Sorolj föl legalább három magyarul is megjelent művet az írónőtől.

6. A trailerben milyen emlékképeket lát Jonas? (Sorolj fel legalább kettőt.)

7. A könyvben mennyi idős Jonas?

8. Mi fogott meg a trailerben, esetleg mi tetszett a könyvben?

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #14 - Jessica Sorensen: Callie, Kayden és a véletlen

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Jessica Sorensen Callie, Kayden és a véletlen című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub tizenegy bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Callie és Kayden felkavaró életét!

2014. augusztus 15-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Kayden megtanulta, hogy egyetlen esélye a túlélésre az, ha némán tűri a szenvedést. Ha szerencséje volt, meg tudta húzni magát, és tette a dolgát, kibírta egyik napot a másik után. Ám egy este úgy tűnt, végül mégis oda a szerencséje – és az élete… míg fel nem bukkant egy Callie nevű lány, éppen időben, hogy őrangyalként megmentse.

Callie nem hisz a szerencsében. A tizenkettedik születésnapján történt szörnyűség óta nem. Miután túlélte a borzalmat, Callie eltemette magában az érzelmeit, és megfogadta, hogy soha senkinek nem árulja el, mi történt. Most, hat évvel később, még mindig küszködik ezzel a fájdalmas titokkal, ami kis híján felemészti.
Amikor a sors úgy hozza, hogy Kayden és Callie ugyanarra az egyetemre kezdenek járni, a fiú elszánja magát: megismerkedik a gyönyörű lánnyal, aki megváltoztatta a végzetét. A csöndes és visszahúzódó Callie még mindig fél bárkit is beengedni a világába. Kayden azonban biztos benne, hogy Callie okkal tért vissza az életébe. És minél inkább igyekszik a lány életének részévé válni, annál inkább rádöbben, hogy ezúttal Callie szorul megmentésre… (Könyvmolyképző)

Vélemény: Úgy érzem, ismét egy olyan könyvvel volt dolgom, amit kis túlzással, de talán egyenesen nekem találtak ki. A kissé sejtelmes fülszövegek mindig is a gyengéim közé tartoztak, és ez a könyv éppen egy ilyennel operál, ennek is köszönhető elsősorban, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Hatásos szövegnek tartottam, ami nem hagyott nyugodni, így végül belevágtam, és elolvastam. Nem bántam meg. Kicsit sem. Mégis, azt előre le szeretném szögezni, hogy igen nehéz erről a könyvről írni, én úgy gondolom, hogy ezt inkább át kell élni, hagyni, hogy az események és a karakterek magukkal ragadjanak, és akkor érthetjük meg igazán, hogy tényleg egy jó könyvvel van dolgunk.

A két főszereplő, Callie és Kayden története külön-külön is mély hatást gyakorolt rám, ugyanis - s ennyit talán spoilerek nélkül is elárulhatok - mindketten rengeteget szenvedtek már, mire végre ténylegesen is találkoztak. Éppen ebből adódóan, kapcsolatuk az átlagos NA, vagy éppen YA regényekhez képest sokkal lassabban bontakozik ki a szemünk előtt, mivel mindketten a saját kétségeikkel küzdenek. S mindezt úgy, hogy közben mindkettejüket támogatják ebben. Callie legjobb barátja Seth például egy igazán remek színfolt ebben az alapvetően borús, melankolikus hangulatú könyvben. 

Minél jobban megismertem a két főszereplőt, annál inkább megkedveltem őket. Az, hogy miért döntöttek úgy, hogy inkább nem közelednek másokhoz - már komolyabb célzattal -, szerintem teljesen megérthető és elfogadható. Olyan mélységet kapnak ettől a karakterek, amilyet én személy szerint már régen láttam bármelyik regényben. Az írónő annyira érzékletesen adja vissza Callie és Kayden érzéseit, gondolatait, hogy többször is úgy éreztem, hogy a torkomban dobogott a szívem olvasás közben. Hat az olvasóra, és képes elgondolkodtatni. Én például igen sokat morfondíroztam Kayden-nel kapcsolatban, ugyanis neki vannak olyan megmozdulásai, amiket én például nem tudtam mire vélni. Nem mondom, hogy érthetetlen lett volna, mindössze kételkedem benne, hogy úgy kell megoldani bizonyos problémákat, ahogyan neki sikerült némely esetben. És ugyanezen el lehet gondolkodni akár Callie esetében is. Aki szereti az ilyesmit, annak szerintem érdemes egy esélyt adnia ennek a könyvnek.

Számomra az volt az egyik legszimpatikusabb vonás ebben a könyvben, hogy az írónő remekül megtalálta az egyensúlyt a töménytelen mennyiségű dráma, szenvedés, lelki vívódás, valamint a romantika között. Sohasem éreztem úgy, hogy az egyikből túl sok lenne. A cselekmény szerintem kimondottan érdekes, és izgalmas, akadnak benne olyan csavarok, amikre én például egyáltalán nem számítottam. Ilyen például a regény legvége, ami egy olyan megdöbbentő lezárássá alakult, hogy egy pillanatig azt hittem, a hajamat fogom tépni, ha ennek a könyvnek nincs folytatása. Nos, mint azt már egy korábbi turnés bejegyzésből is tudhatjátok, szó sincs erről: Jessica Sorensen sorozata kilenc könyvet számlál eddig - ebből az utolsó egy LMBT könyv lesz, amire nagyon kíváncsi leszek, bár már ebben a részben is vannak igen érdekes témaválasztások, amiken néha igencsak meglepődtem -, és ebből három, vagy négy kötet foglalkozik Callie és Kayden párosával. Szóval, ha valaki hozzám hasonlóan szintén megkedvelte a két fiatalt, nem kell, hogy amiatt aggódjon, hogy esetleg a későbbiekben nem találkozik velük.

Most viszont azt szeretném nektek bemutatni, hogy milyen borítókkal adták ki még ezt a könyvet. Meglepő módon, a legtöbb kiadás az eredeti képet veszi alapul, akárcsak a Könyvmolyképző által megjelentetett magyar kiadás. Én személy szerint mindössze két olyan könyvet találtam, amit másmilyen borítóképpel adtak ki, íme: 

Nekem a holland borító tetszik a leginkább - jobb oldal -.

Kedvenc karakter(ek): Kayden, Callie

Gyűlölt karakter(ek): Caleb

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: ?
Sorozat: The Coincidence (#1)

Résztvevő blogok listája: 

08/15 Dreamworld

08/16 Angelika blogja

08/17 Kristina blogja

08/18 Kelly Lupi olvas

08/19 CBooks

08/20 MFKata gondolatai

08/21 Nem harap a... 

08/22 Deszy könyvajánlója

08/23 Zakkant olvas

08/24 Könyvszeretet

08/25 Media Addict

Nyereményjáték: 

Callie és Seth listát vezet olyan dolgokról, amiket muszáj megtenniük, még akkor is, ha az adott feladat megrémíti-, esetleg undorítja őket, vagy képtelenségnek tűnik számukra.
Nincs más dolgotok, mint kitalálni, mik is ezek a próbatételek.
A nyeremény ezúttal sem marad el! Ha nektek kedvez a szerencse, tiétek lehet a három nyereménykönyv egyike.

Feladat:

1. Lájkold a Vörös Pöttyös? Szeretem. és a Blogturné Klub facebook oldalát. (Kötelező!)
2. A kiemelt betűk segítségével  találd ki, mi is Callie és Seth aznapi feladata. (Kötelező!)
3. Próbáld ki! Némelyik pont remek móka vagy bátorságpróba gyanánt szolgál. Ha van kedved, próbáld ki, és örökítsd meg a pillanatot, a képet pedig extra pontokért linkeld be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (NEM kötelező!)
4. A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. (Megjelenés után)
5. Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol, automatikusan új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Colleen Hoover: Point of Retreat

Miért: Tetszett az első rész.

Tartalom: Az élet kegyetlensége hozta össze őket, ám most ez szakíthatja szét őket.

Layken és Will már bebizonyították, hogy a szerelmük bármit át tud vészelni... egészen addig, míg valaki fel nem bukkan Will múltjából, ezzel megkérdőjelezve a kapcsolatuk alapját. A fiú élete legkeményebb kihívásával néz most szembe: hogyan bizonyítsa be a szerelmét egy olyan lánynak, aki folyton tököt farag?

Vélemény: Egyszerűen nem jutok szóhoz, ha erre a könyvre gondolok. Azt hiszem, jobban is tettem, hogy most, néhány nappal az elolvasása után kezdtem el ezt a bejegyzést, ugyanis szükségem is volt ennyi időre, hogy rájöjjek, pontosan miért is nem szerettem ezt a könyvet, ha az első részt egyszerűen imádtam - még a számomra abszolút zavaró csavarok, és teljesen felesleges drámák ellenére is -. De szerintem kezdjük inkább a jó dolgokkal, mert jelen pillanatban ebből van kevesebb.

Úgy tűnik, az írónő megtalálta az arany középutat: ezúttal sem egyetlen egy drámai szálra van felfűzve a történet - értsd, mindig van valami, ami miatt lehet keseregni, vagy éppenséggel izgulni -, de most mintha ezt nem vitte volna túlzásba. Ezúttal nem volt olyan érzésem olvasás közben, mintha a különféle csapásokkal újra és újra túl akarná licitálni saját magát az írónő.

Hoover stílusa még mindig remek, rendkívül olvasmányos a könyv, még úgy is, hogy ezúttal Will szemszögén keresztül követhetjük nyomon az eseményeket, akinek a személyiségét ugyan szerintem kevésbé sikerült megragadnia az írónőnek, bár ezt szerintem tudjuk be annak, hogy általában nehezebb az ellenkező nem szempontjából megragadni egy jelenetet. Ilyen van, senki sem lehet profi mindenben, így ezt el tudom fogadni, bár, szerintem ez is nagyban belejátszott abba, hogy Will-t sikerült abszolút unszimpatikussá tennie a számomra. A karaktere annyira reménytelenül romantikus volt ebben a részben, hogy nekem több soron is felfordult tőle a gyomrom. Elhiszem, hogy vannak olyanok, akik éppen ezt szeretnék, ha találnának maguknak egy olyan srácot, aki ennyire hősszerelmes típus, de én ezt sosem szerettem, szóval számomra ez egyértelműen negatív vonás volt a könyvben.

Engem például kimondottan idegesített, hogy ebben a kötetben gyakorlatilag minden a szex körül forog. Gyakorlatilag a két főszereplőnk már a perceket számolják vissza addig, amíg végre lefeküdhetnek egymással. Szerintem ez inkább volt zavarba ejtően kényelmetlen, és kissé szánalmas, mintsem romantikus. Az írónő helyében én sokkal inkább arra koncentráltam volna, hogy még jobban bemutassam, milyen nehéz dolga lehet a két szereplőnknek abban a tekintetben, hogy mennyire nehéz dolguk lehet, ha egyszer még szinte gyerekfejjel, ők maguk nevelik a testvéreiket, ez azonban elmaradt. Inkább a főszereplők szenvedése volt a középpontban - elsősorban Willé, aki a lehető leglehetetlenebb módszerekkel próbálja meg visszaszerezni élete szerelmét -. 

Mégis, azt kell mondanom, hogy engem nem ez zavart benne a legjobban, hanem az, hogy - enyhe spoilerveszély - egy ponton puszta önzésből, hazudik Lake-nek, mégis, egy darabig még neki áll feljebb, mintha a hazugsága indoka teljesen elfogadható lenne. Alapvetően toleráns valakinek tartom magam, de a hazugságot egyszerűen képtelen vagyok elviselni. El sem tudom mondani, mennyire magam a regénynek ezen a pontján... Azt hiszem, ennek köszönhető a leginkább, hogy bármennyire is szerettem az első részt, ettől néha egyszerűen a falat kaparom. 

Mindennek ellenére, a történet vége elképesztően rózsaszín. Mindenki szeret mindenkit, minden pici részlet a helyére kerül, és valahogy senkinek semmi problémája nincs az életben. Nem is tudom, nekem ennyi dráma után, ami ebbe a részbe szorult, ez túlon-túl idealizált helyzetet mutatott be.

Azt hiszem, most egy darabig nem fogom sürgetni magamat, hogy kezembe vehessem a történet folytatását. Lehet, hogy jövőre sort kerítek rá.

Kedvenc karakter(ek): Gavin, Kel, Caulder

Gyűlölt karakter(ek): Will, Reece

Pont: 5/10

Alapok:

Nyelv: angol

Kiadta: Atria Books

Év: 2012

Oldalszám: 320

Sorozat: Slammed (#2)

Jennifer L. Armentrout: Opposition

Miért: Daemon Black.

Tartalom: Katy tudta, hogy a Luxenek érkezésével minden megváltozott.

Alig akarja elhinni, hogy Daemon a saját fajtája mellé állt, melynek eltökélt célja leigázni a Földet. De a jó és a rossz közötti határvonal már régen elmosódott, a szerelem pedig egy olyan érzéssé vált, amely akár el is pusztíthatja. 

Daemon bármit megtenne a szeretteiért, még akkor is, ha ez adott esetben árulást jelent. 

A legvalószerűtlenebb szövetséget kell megkötniük ahhoz, hogy győzzenek a Luxenek és emberek között zajló véres háborúban.

Vélemény: Imádtam. Egyszerűen csak így. Amint elkezdtem olvasni, azonnal magába rántott a már jól ismert világ. Armentrout még mindig nagyon jól bánik a szavakkal, és a humora sem változott, mi sem jobb példa erre, minthogy nem egyszer azon kaptam magam, hogy a buszon ülve hangosan nevetek egy-egy poénon... Mégis, ennek ellenére azt kell mondanom, hogy alighanem ez a legkomolyabb rész ebben az egész szériában, ami azért is tűnt számomra remek lezárásnak, mert ezzel egy kicsit azt is ki lehetett fejezni, hogy a sorozatban eltelt idő megtette a hatását minden karakterrel kapcsolatban, akik érettebbé, felnőttebbé váltak, mint annak előtte, bár el kell ismernem, ez nem minden esetben volt igaz. 

Aki már korábban is olvasta a Lux-szériával kapcsolatos bejegyzéseimet, az tudhatja rólam, hogy mindig is imádtam Dawsont, már-már jobban, mint Daemont. Ám az Opposition-ben ez teljesen megfordult. Kissé olyan érzésem volt, mintha a karaktere egy papucs lenne csupán, akinek semmi más dolga nincs, minthogy a terhes barátnőjét pesztrálja. Nos, igen. Az, hogy ezt a szálat behozta az írónő, engem a kezdet kezdetén halálra idegesített. Nem azért, mert olyan komoly problémáim lennének a leányanyaság témával, vagy egyáltalán azzal, amikor valaki még tizenévesen vállal gyereket - bár ezt a lehető legnagyobb baromságnak tartom, mert aki még fejben gyerek, annak nem érdemes gyereket vállalnia, de szerintem ez másoknak is egyértelmű -, inkább az zavart, hogy emiatt a csavar miatt a két szerelmes olyan lett mint két kis áldozat. Mindenki más harcol körülöttük az inváziót indító Luxenek ellen, vannak akik adott esetben fűbe is harapnak, őket azonban teljes biztonságba kell tartani. Persze, meg lehet érteni, de emiatt annyira feleslegessé vált a két karakter, hogy az valami elképesztő. Ők egész idő alatt csak csücsülnek egy sarokban, és várják, hogy mindenki más megmentse a világot és őket is. 

Hasonló volt a helyzet Dee-vel is, bár benne a folyamatos pálfordulásai idegesítettek a sorozat folyamán, és higgyétek el, ebből ebben a részben sincs hiány. Tudom, hogy Archer miatt kellett benne lennie a zárókötetben, de én esküszöm, jobban örültem volna, ha Armentrout megszabadul tőle. Elképesztően felhúzott ez a csaj, valahányszor csak megjelent a színen.

Ezekből akár úgy is tűnhet, hogy mégsem tetszett annyira ez a rész, de azt kell mondanom, hogy ez egyáltalán nem igaz, mert amit eddig is imádtam ebben a szériában, az még mindig marha jó volt. Katy és Daemon kapcsolata rengeteg vidám, de még több drámai pillanattal jutalmazott meg, bár voltak pillanatok, amikor attól tartottam, hogy az írónő ismétli majd önmagát. A mellékszereplők zömét nagyon-nagyon szerettem, bár azt sajnálom, hogy Hunter és Serena sokkal kevesebb szerepet kapott, mint amennyiben én az Obsession miatt reménykedtem. 

Amivel engem igazán megfogott a sorozat befejező kötete az a cselekménye volt. Annyira pörgős és izgalmas volt, hogy szinte alig bírtam letenni. Rengeteg meglepő csavar és fordulat volt benne, az pedig ahogy a Luxenek és Arumok konfliktusa új megvilágításba került... Á, egyszerűen zseniális volt. Bár megvannak a maga hibái, mégis egy remek befejezést kaphattunk az írónőtől.

Ha valaki esetleg még nem olvasta ez a sorozatot, haladéktalanul kezdje el. Nem fogja megbánni, megígérem. Mindenki talál benne valamit, ami miatt megszeretheti.

 

Kedvenc karakter(ek): Daemon, Katy, Luc, Archer, Hunter

Gyűlölt karakter(ek): Dee, Nancy

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: angol

Kiadta: Entangled Teen

Év: 2014

Oldalszám: 500

Sorozat: Lux (#5)

Blogturné #13 - Denise Jaden: Soha nem elég

Miért: Már régen szerettem volna elolvasni.

Tartalom:  A Könyvmolyképző Kiadó most is egy különleges könnyet hozott el nekünk, mi pedig be szeretnénk mutatni nektek egy blogturné keretében augusztus 8-15-ig. Megindító és nyersen őszinte könyvet ismerhettek meg benne egy testvérpárról, amit egy titok szakít szét.

Tartsatok velünk, ezúttal a szórakoztató extrák mellett komoly témákról is lesz szó, érdemes követni a turnét.


Azért hogy ne maradjatok vidámság nélkül a szokásos módon nyereményjáték kíséri a turnét, ahol ismét a könyv három példányát nyerhetitek meg.

Loann mindig is olyan népszerű és csinos akart lenni, mint a nővére, Claire. Amikor Claire volt barátja flörtölni kezd vele, Loann bármire hajlandó lenne, hogy végre ő is különleges lehessen… még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia a nővérét. Azonban minél inkább a részesévé válik Loann a nővére életének, annál inkább tudatára ébred annak, hogy nem minden az, aminek látszik. A tökéletességért folytatott harc, amelyet a nővére vív, felemészti Claire-t, és súlyos árat kell fizetnie érte. Miközben Claire egyre inkább visszahúzódik a családjától és a barátaitól, Loann igyekszik megérteni őt és jóvátenni az elkövetett hibákat. Képes lesz-e vajon Loann rendbe hozni a kapcsolatukat – és a nővérét –, mielőtt túl késő? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Azt hiszem ez volt az eddigi legmegosztóbb könyv, amivel a Btk során dolgom volt. Ugyanis, ha nem tévedek, ahányan olvastuk ezt a könyvet, annyiféleképpen értelmeztük Loann és Claire történetét. S, ha mindez nem lenne elég, rengeteget tudtunk vitatkozni ezzel kapcsolatban, persze kulturált keretek között, amit nagyon élveztem. Érdekes volt látni, mennyire másként csapódtak le bennünk bizonyos könyvbéli események. Szinte nem volt olyan pillanat, hogy két vélemény megegyezett volna.

Mondjuk, én ott kezdeném, hogy a fülszöveg alapján teljesen más cselekményre számítottam. Abban a hitben voltam, hogy a könyv arról fog szólni, hogy Loann lesz idővel anorexiás, és tulajdonképpen az ő küzdelmét követhetjük majd nyomon, de ehhez képest valami egészen mást kaptam a végén. Eleinte még erre utaló jeleket is találtam a könyvben, hiszen a lány olyannyira csodálta a testvérét, Claire-t, és annyira hasonlítani akart rá, hogy szerintem még ez a fajta történetvezetés is könnyedén elképzelhető lett volna. Az, hogy végül nem így alakult a regény cselekménye, persze egyáltalán nem rossz dolog, sőt, szerintem éppen ez volt az, ami arra sarkallt, hogy tovább és tovább olvassam, hiszen egyre kíváncsibb lettem, vajon mi mindennel kapcsolatban tud még meglepni az írónő, és azt el kell ismernem, hogy sikerült is neki, nem is egy alkalommal. 

Számomra külön érdekes élményt jelentett, hogy az anorexiát, mint olyat, nem a betegségben szenvedő lány szemszögén keresztül követhetjük nyomon, hanem a testvérén keresztül, ami, már csak azért is érdekes lehet, mert remekül bemutatja, mennyire kilátástalannak érezheti a helyzetet egy családtag, amikor a szerettén már olyannyira elhatalmasodik a betegség, hogy képtelenség rajta segíteni, nem számít, mit talál ki az illető. Bár, bennem az a kérdés s felmerült azzal kapcsolatban, hogy vajon Claire akarta-e egyáltalán, hogy segítsen rajta bárki is? S, ha igen, miért nem tudott leállni? Persze, ahhoz, hogy pontosan érthessem ezt a folyamatot, alighanem képzett pszichiáternek kellene lennem, így én csak találgathatok ezzel kapcsolatban, ami nem biztos, hogy célravezető lenne. 

Ami külön emlékezetessé teszi számomra ezt a könyvet - a megrendítő témaválasztás, és az írónő remek, sokszor rendkívül érzékletes stílusa mellett -, az a romantikus szál. Egy romantikus szál, amit én inkább értelmeznék egy rendkívül mély barátságként, mint tényleges szerelemként. Az, ahogyan Loann és Marcus apróbbnál-apróbb lépésekkel közelítenek egymás felé, számomra egyszerre volt izgalmas, és bizonyos pillanatokban roppant szórakoztató. Amolyan igazi kamaszszerelem az övék, amihez foghatóval már régen nem találkoztam egyetlen könyv lapjain sem. 

Mint már említettem, rengeteg kérdést vet fel ez a könyv, ami esetleg két olvasó között vitára is adhat okot, de szerintem éppen ez az, amivel leginkább megragadja az embert. Mivel olyan témákat vet fel, amik adott esetben foglalkoztathatnak egy korosztály - vagy éppenséggel egy egész társadalmat -, bőven van miről diskurálni Jaden regénye után. Képes rá, hogy gondolatokat ültessen el az ember fejében, amelyektől sokáig nem képes megszabadulni. Nem mondom, vannak köztük olyanok is, amik nem éppen a legkellemesebbek, de én azt vallom, hogy néha muszáj a kellemetlen dolgokon is elmélázni egy kicsit. Ehhez pedig a Soha nem elég egy tökéletes eszköz. 

Azért sem írtam sokat se a történetről, sem pedig a karakterekről, mert szerintem itt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogyan viszonyul a könyv szereplőihez. Hogy melyiküket értjük meg, vagy éppenséggel ítéljük el a cselekedetei, vagy csak a puszta viselkedésük alapján, az rajtunk múlik, senki máson.

Kedvenc karakter(ek): Marcus

Gyűlölt karakter(ek): Josh

Pont: 7/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Szabó Krisztina

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: 358

Sorozat: -

Résztvető blogok listája: 

08/08 Bibliotheca Fummie
08/09 Dreamworld 

08/10 CBooks
08/11 Nem harap a...
08/12 Media Addict
08/13 Deszy könyvajánlója
08/14 Könyvszeretet
08/15 Zakkant olvas

Nyereményjáték:

Loann, a főhősnőnk új szenvedélye a fotózás. Részleteket örökít meg a nagy képekből és albummá rendezi őket.

Most mi is fotós játékra hívunk titeket. Minden blogon találhattok egy kitűzött fotót, ami egy közeli valami ismert dologról. Nektek kell rájönnötök, hogy mit ábrázol a kép, és beírni a Rafflecopter megfelelő mezőjébe.

Nem kell félni, nem lesz nehéz, de annál szemet gyönyörködtetőbb a feladat.

A nyeremény mint mindig, most is a könyv egy-egy példánya, amit három szerencsés nyertes kap meg.

Játékszabályok:

1.) Kedveld a Blogturné Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)

2.) Kedveld a Vörös Pöttyös? Szeretem Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)

3.) Írd be a helyes megfejtéseket! (KÖTELEZŐ)

4.) Oszd meg a turnét twitteren! (NEM KÖTELEZŐ)

A kiadó csak Magyarország területére postáz.

A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Colleen Hoover: Szívcsapás

Miért: Felkeltették az érdeklődésemet.

Tartalom: Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen összetörik. Ekkor lép be életébe az új szomszéd, a 21 éves, jóképű Will, akinek a slam költészet iránti szenvedélye őt is magával ragadja. Bár az első pillanattól fogva közel kerülnek egymáshoz, egy szörnyű felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Mindennapi találkozásaik onnantól fogva fájdalmassá válnak. Küzdenek az egymás iránti vonzalmuk ellen, és szenvednek az őket szétszakító erők miatt. Csupán a költészet révén tudják őszintén kifejezni érzéseiket egymás iránt, és elképzelni egy olyan jövőt, amelyben a szerelem ünnep, és nem fájdalom. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Elég különleges kapcsolatom van ezzel a könyvvel. Eleinte nem akartam elolvasni - egyrészt, a címe valahogy nem keltette fel az érdeklődésemet -, másrészt rengeteg könyvet kellett befejeznem az utóbbi időben -, viszont annyian ajánlották a Btk-sok közül, hogy egy idő után nem tudtam ellenállni neki, annál is inkább, mert az egyik kedvenc tabutémámmal foglalkozik. De erről majd egy kicsit később.  

Újabban egyre több olyan real-life témájú könyvet sikerült elolvasnom, amiben rengeteg a dráma, sőt, lényegében szinte csak az kap benne teret, ami lehet, hogy elsőre nagyon nyomasztó az olvasó számára, de éppen ez az, ami abban segít, hogy még inkább értékelni tudja a szép pillanatokat. Velem is így volt nem egy esetben, és ez a könyv sem kivétel ezalól. 

Már a fülszövegből is kitűnik, hogy Lake egy félárva lány, aki álmai netovábbjával, a tőle pár évvel idősebb Will-el. Ugyan a kapcsolatuk elkezd kibontakozni, ám rövidesen kiderül, hogy nem vezethet sehová, ugyanis a fiú nem más, mint a lány tanára. A helyzet okozta kilátástalanságot, és az ebből fakadó boldogtalanságot remekül visszaadja a könyv, annak ellenére, hogy ezt sok esetben klisés elemek segítségével teszi, ez távolról sem teszi unalmassá, vagy elcsépeltté ezt a regényt. Layken szenvedése ugyanis megérhető, sőt, ha valakire igazán hat a könyv, akkor egyúttal átélhető is, tehát regény romantikus része szerintem remekül sikerült. Ráadásul az írónő arról sem feledkezett meg, hogy ez a a csavar komoly következményekkel járhat mindkét szereplőre nézve, és ez is szépen ki van emelve a cselekményben, mondhatni, hogy igen szerves részét képezi.  

Az írónő azonban nem állt meg ennyi drámaiságnál, és ez volt az, amivel kissé sikerült kihúznia nálam a gyufát. Értem én, hogy egy könyvbe sok dráma kell, ha erre akarjuk helyezni a hangsúlyt, de egy ennyire tragikus alaphelyzetet szerintem teljesen felesleges volt tovább fokozni. Ez volt igazából az egyetlen dolog, amit komoly negatívumként tudnék említeni, és ez valószínűleg csak az alacsony tűrőképességem miatt tűnt hibának, szerintem mások imádni fogják. Főleg, ha valaki imádja, ha szenvednek a karakterek. 

Mivel Will költészetet tanít a gimnáziumban, értelemszerűen rengeteg vers olvasható a regény közben, ezt azonban én személy szerint nem tudtam értékelni, és nem azért, mer rosszak lettek volna, hanem mert sohasem érdekelt ez a téma, így ha megszakadok, se tudom értékelni a verseket. Így nyugodtan ki merem jelenteni, hogy biztosan jók, csak én nem tudok velük mit kezdeni. Ez azonban nem vont le az olvasás élményéből, ugyanis Hoover stílusa nagyon jó, és olvastatja magát, alig, hogy elkezded, nem bírod lerakni, és ilyet már régen éreztem bármilyen könyvvel kapcsolatban.

A két főszereplőről igazából most nem írnék, annál is inkább mert a folytatás kapcsán lesz mit mondanom erről, így két mellékszereplőt szeretnék kiemelni, Caulder-t és Kel-t, Will és Layken testvéreit, akik remek színfoltot jelentenek egy ilyen regényben. Annyira aranyosak, ahogyan a maguk gyermeki módján igyekeznek feldolgozni a körülöttük eseményeket, és ezekre olykor igen meglepően is reagálnak is egyébként, hogy számomra ők jelentették az igazi fénypontot. Ugyanis nincs testvérem, de őket kettejüket bármikor szívesen elfogadnám, még akkor is, ha a fiúgyerekekkel jóval több a probléma - hiszen szeretnek bajkeverők lenni -, ezt a két gyereket esküszöm, hogy csak szeretni lehet. 

Kedvenc karakter(ek): Caulder, Kel, Lake, Will

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 7/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Barthó Eszter

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: ?

Sorozat: Slammed (#1)