2016. május 18., szerda

Blogturné #164 - James Frey - Nils Johnson-Shelton: Sky Key

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Két kulcs és kilenc játékos maradt.

New York. Aisling Kopp elhatározza, hogy kiszáll, és véget vet a gyilkos játéknak. Mielőtt azonban döntő lépésre szánhatná el magát, a CIA közbelép. Mint kiderül, tudnak az Endgame-ről, és feltett szándékuk, hogy hasznot húzzanak belőle…

Etiópia. Hilal ibn Isa al-Salt épphogy túlélte az első menetet. Az Akszúmi törzsnek azonban titkos tudás van a birtokában, amely megállíthatja az idegen lényeket, a halálos Endgame játékmestereit…

London. Sarah Alopay találta meg az első kulcsot. Jagóval a győztes oldalon állnak. De Sarah démonai ugrásra készek, már nem szállhat ki, vagy győz, vagy végleg elbukik…
Kilencen maradtak játékban. Ki a következő áldozat?
Olvasd el a könyvet.
Kövesd a nyomokat.
Oldd meg a rejtélyt.
Csak egy maradhat.
Amit a kezedben tartasz, az nem csak egy könyv.
Te magad vagy a főszereplő, és ha jól teszed a dolgod, akár a győztes is lehetsz.
A sorsunk a te kezedben van.
James Frey és Nils Johnson-Shelton Endgame-regényei több mint negyven országban tartják lázban az olvasókat. Nagyszabású multiplatform játék társul hozzájuk, és a történet filmváltozata is készül! (Libri)



Vélemény: Sokkal, de sokkal jobban tetszett ez a rész, mint az első. Szinte azonnal sikerült berántania, és megszerettetnie magát velem, pedig, ha belegondolok, ez a kötet ezerszer sötétebb hangvételű, mint az elődje. Érezhetően folytatása a korábbinak, rengeteg visszautalás van benne az eseményekre, főleg Stonhenge-re, ami vitathatatlanul az Endgame csúcspontja volt. 
Saraht és Jagot ha lehet, még jobban a szívembe zártam, rengeteg izgalmas részük volt, de azért azt muszáj vagyok bevallani, hogy egyszerűen nem tudok mit kezdeni a kettejük közötti romantikus szállal, én még mindig felesleges beleerőltetésnek érzem, főleg, hogy a lány az ideje igen jelentős hányadában azon kesereg, hogy megölte az előző szerelmét, Christophert. Ez érezhetően megtörte a karakterét, és a fiúnak nem sok választása van, minthogy ott áll mellette, és vár. Persze, ez így szép meg jó, csakhogy, közben a világ meg gyakorlatilag kezd összeomlani körülöttük. 
És ha már világvége-várás: el sem tudom hinni, hogy csak a Stonhenge keltette fel igazán az emberek figyelmét, és kezdenek el foglalkozni az egyre furcsább, megmagyarázhatatlan eseményekkel. Most nem azért, de az égből lezuhanó meteoritok nem voltak elég furcsák a Toborzásban? Nem vagyok egy vezető politikus, de szerintem ez igenis fel kellett, hogy keltse a kormányok érdeklődését. De ettől még kifejezetten érdekes volt látni, ahogyan erre az emberiség végül is reagál. Lesz egy ilyen nagyon izgalmas üldözős beütése a történetnek, ami szerintem kifejezetten jól működik. Mert innentől kezdve a Játékosok nem csak egymást kergetik földrészeken át, hanem bizony őket is kergetik a hétköznapi emberek, akik magyarázatot követelnek magukra, hogy tizen-huszonéves gyerekek miatt miért halnak meg sorra a környezetükben tartózkodók. Ez a szál leginkább Sarah-ék, Aislin, illetve An Liu esetében van jelen, és. bár nem így terveztem, de muszáj kiemelnem An-t. Még mindig herótom van tőle. 
Esküszöm, ő a legparásabb karakter az egész szériában, ami elég komoly teljesítmény, ha belegondolok, hogy közben ott van egy másik fiú - akinek a nevét két kötet alatt sem bírtam megjegyezni, mert mindig összekeverem egy hasonló nevű Játékossal -, akiből gyakorlatilag - és ez nem spoiler, mert a regény elején kiderül - egy Terminátort csinálnak. Engem mondjuk Edward Elrickre emlékeztet a leginkább, a Full Metal Alchemist című mangából/animéből - aki még nem találkozott vele, nézzen utána egészen bátran, higgyétek el, megéri! -, csak nem éppen a kedves fajtára. De még így is An Liu viszi a prímet. Nekem minden egyes alkalommal görcsbe rándult a gyomrom, amikor megláttam, hogy az ő szemszöge következik. Érdekes a szál, amin végigmegy, és a Csijokóhoz fűződő érzelmei, ahogy megpróbálja az elhunyt Játékos szellemét megőrizni, egész szép... De a srác akkor is baromi ijesztő. 
Egyébként én már az első részben kitaláltam, hogy mi is az az Ég Kulcsa, ha valaki figyelmesen olvasta az első részt, szerintem hozzám hasonlóan, hamar rájöhetett. Nem volt rossz húzás az írók részéről, bár nekem az volt az érzésem, hogy igencsak a földtől elrugaszkodott, és kissé beteges ötlet volt. Talán éppen ezért tetszett, nem is tudom. 
Még egy dolog: a rajzok. Az előző részhez képest, egyszerűen gyönyörűek az illusztrációk, bár bevallom, én magam nem nagyon tudtam értelmezni őket - és meg sem próbáltam - viszont van pár, mangákra emlékeztető rajz, amit imádtam. Nagyon jól állt a könyvnek ez a stílus, remélem, a sorozat lezáró részében is lesz belőlük néhány darab, mert szívesen gyönyörködnék még bennük. 
Engem lepett meg a legjobban, hogy az első rész okozta csalódás után mennyire magával tudott ragadni a Sky Key. Szóval, ha valakinek nem jött be a Toborzás, akkor is megéri adni egy esélyt a folytatásnak, mert utcahosszokat ver az előzményére. Sokkal összeszedetebb és érthetőbb a cselekmény, bár így is vannak részei, amik kicsit ilyen fonalat elvesztősek, hogy nehéz  vele lépést tartani, de idővel összeáll a kép, megígérem. 

 Kedvenc karakter(ek): Jago, Sarah
Gyűlölt karakter(ek): An Liu
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Nagy Gergely
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 560
Sorozat: Endgame (#2)


Résztvevő blogok listája:

Május 12 - Zakkant olvas
Május 16 - Kelly Lupi olvas
Május 18 - CBooks
Május 20 - Dreamworld

Nyereményjáték:


A Végjátékban játszó Játékosok rendkívül okosak, és jártasak abban, hogy megtalálják egymást. Most téged is arra buzdítunk, hogy vedd elő a térképedet, és segíts megtalálni néhány helyszínt, aminek köze van a könyvek helyszíneihez.
Minden blogon találsz koordinátákat, és egy képet a helyről. A koordináták és a kép segítségével kell megtalálnod, hogy melyik várost / vagy éppen helyszínt rejtettük el. Ha rájössz, és beírod a Rafflecopter dobozba a konkrét helyszínek pontos nevét, akkor a turné végén megnyerheted a 3 könyv egyikét. Játékra fel!


é. sz. 34° 16′, k. h. 108° 54′

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése