Tartalom: Soman Chainani első regénye, a New York Times bestseller Jók és Rosszak Iskolájafolytatásában Sophie és Agatha visszatér Gavaldonba, és boldogan élnek saját világukban, ám az élet nem olyan tündérmese, amilyennek képzelték…
Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott.
A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez? (Twister)
Vélemény: Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de olykor igencsak félek a sorozatok második köteteitől, mert olyan érzésem van, mintha csak átvezető szerepet töltenének be a nagy finálé előtt, ezért nem érdemes tőle sokat várni. Ám szerencsére, Soman Chainani igencsak rácáfolt erre a jelenségre. Elmondhatom, hogy az Itt nincsenek hercegeket még jobban imádtam, mint az első részt, ez pedig annak köszönhető, hogy a cselekmény rendkívül pörgősre sikerült, mindig történik valami, amire egyszerűen muszáj odafigyelnie az olvasónak.
Igaz, eleinte kellett egy kis emlékezetfrissítés, hogy a lányok miként kerültek vissza a szülővárosukba, de utána már nem okozott nehézséget, hogy felvegyem a történet ritmusát. Sophie és Agatha kapcsolata még mindig nagyon furcsának tetszett, annál is inkább, mert a szőke leányzó végtelen önzésétől egyszerűen agyvérzést lehet kapni. Néha komolyan kétségbe vontam miatta Agatha épelméjűségét, hogy vajon hogy lehet szerencsétlen annyira vak, hogy csakazértse látja meg a fától azt a bizonyos erdőt? És ez persze azután se nagyon változik, hogy visszakerülnek a Jók és Rosszak Iskolájába, ami olyan, mintha teljesen kifordult volna önmagából. Mint kiderül, a lányok történetének változása voltaképpen az egész mesevilágot a feje tetejére állította. A hercegnők rájöttek, hogy képesek a hercegeik nélkül is boldogulni, mire a fiúk is teljesen elhagyják magukat, voltaképpen teljesen elvadulnak, ékesen bizonyítva, hogy egyszerűen képtelenek a másik oldal nélkül épségben megmaradni - hiába próbálják meg bizonygatni az ellenkezőjét -.
Nem is tudom, mihez hasonlított leginkább ez a könyv, de nekem az jutott eszembe, hogy olyan, mintha egy elvadult, nem feminista, hanem egyenesen femináci propagandájú könyvet olvasnék, amikor épp a Lányok iskolájában zajló eseményekről van szó. Az új dékán, Sader professzor igencsak sokat tesz azért, hogy újdonsült tanítványait Tedros és a többi fiú ellen hangolja. És, bár kezdetben botegyszerűnek tűnt a karaktere, engem lepett meg a legjobban, hogy a történet előrehaladásával újabb és újabb rétegeit ismerhetjük meg a nőnek. Azt nem mondanám, hogy szimpatikusabbá vált volna a számomra, de az biztos, hogy jobban megértettem a motivációit.
Mégis, talán a két főszereplőnk kapcsolatában beálló változás az, ami a leginkább szembeszökő az embernek. Sophie ugyan folyamatosan bizonygatja mindenkinek, hogy ő igenis Jó lett, mégsem tud felülkerekedni énjének boszorkány részén, éppen ezért ott tesz keresztbe szerencsétlen, naiv Agathá-nak, ahol csak tud. S persze, mivel a lány valóban Jó, mindvégig vakon hinni akar a legjobb barátnőjében, s tudomást se venni az arra utaló jelekről, hogy bizony, nem minden fenékig tejfel ebben a barátságban.
Bevallom, én az első részben nem nagyon rajongtam Tedros-ért, sokáig egy idegesítő, kissé elkényeztetett királyfi benyomását keltette bennem. Most, ez kezdetben átbillent némi önzésbe, de aztán, a történet legvégén, sikerült megmentenie magát a szememben, mielőtt lehúztam volna a vécében, Sophie-val egyetemben. Mégis, ebben a részben sikerült megvillantania a jellemének egy olyan oldalát, amivel igencsak belopta magát a szívembe.
Érdekes és izgalmas folytatást kaptunk, ami bár egy picit lassan indul be, a pörgős cselekményével képes berántani az olvasót, majd ezt megkoronázza egy olyan lezárással, ami arra buzdít, hogy az ember olvasni akarja a folytatást. Én személy szerint alig várom, hogy megkaparinthassam a Jótett helyében-t.
Kedvenc karakter(ek): Agatha, Tedros
Gyűlölt karakter(ek): Sophie
Pont: 10/20
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Twister Média
Év: 2016
Oldalszám: 544
Sorozat: The School for Good and Evil (#2)
Résztvevő blogok listája:
09.02. Always Love a Wild Book
09.03. Deszy könyvajánlója
09.04. Letehetetlen
09.05. Dreamworld
09.06. CBooksNyereményjáték:
A Jók és Rosszak Iskolájába a jövendő mesék hercegnői, hercegei és főgonoszai járnak. A mostani nyereményjátékban azokat a történeteket keressük, ahol az iskolában végzettek szerepelnek. A ti feladatok lesz a képek alapján felismerni, melyik mese jelenetét látjátok, a helyes választ pedig beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. A helyesen válaszolók közt kisorsolunk a Twister Media által felajánlott példányt Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek c. regényéből!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése