Blogturné #189 - Jodi Picoult - Samantha van Leer: Lapról lapra

Miért: Sorozatfolytatás

Tartalom: A valóságban Delila és Olivér soha nem lehetne egy pár. Viszont itt vannak a valóságban, és mégis párként élnek. Szembe kell nézniük a ténnyel: a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mondatot akár komolyan is vehetik. A sors azonban különös módon üzen nekik, és hamarosan rá kell jönniük: egy mese újraírása kockázatokkal jár.

A Sorok között folytatásában Olivérnek olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, amelyekről nem is álmodott: eddig mindenki az ő alattvalója volt, mostantól azonban neki kell alkalmazkodni másokhoz. Ami nem is olyan könnyű feladat, ha az embernek már előre meg van írva a meséje…

Delilának és Olivérnek közösen kell eldönteniük, mennyit hajlandóak kockáztatni az igaz szerelemért, hogy a történetük a való világban is boldog véget érjen. Hiszen a legnagyobb kalandok nem a tündérmesék lapjain történnek… (Athenaeum)

Vélemény: Bevallom, engem lepett meg a legjobban, de ez a rész nem tetszett annyira, mint az első, Kissé feleslegesnek is érzem, egyszerűen azért, mert a Sorok között úgy volt egész, ahogy volt. Kaptunk egy lezárt, kerek, egész történetet, ami nem feltétlen igényelte, hogy folytassák. Ettől függetlenül, persze a Lapról laprának is megvannak a maga értékei. 

Persze értem, miért írták meg, hiszen valóban érdekes kérdéseket feszeget a maga módján. Például azt, hogy Olivér hogyan tud boldogulni egy olyan világban, amit eddig csak a könyv lapjain túl látott, de sosem volt a szerves része, most viszont, a csere után, rá van kényszerítve a helytállásra. Eleinte - úgy nagyjából öt percig - egészen komikus az, ahogyan a tanárokkal, vagy éppen az "anyjával" kommunikál, majd nem sokkal ezután, ez számomra már valahogy kényelmetlenné vált, annak ellenére, hogy megértem, mitől akkora szerencsétlen fiú, amekkora, olykor mégis zavaró tudott lenni. Mintha kezdetben nem is törekedett volna a változásra. 

A legmegdöbbentőbb mégis az volt, hogy Delilah meglepően hisztisebb ebben a részben, mint korábban. Azt hihetné az ember, hogy a tény, miszerint megkapta álmai szerelmét - attól, hogy ez mennyire furcsa módon sikerült, most tekintsünk el -, kiegyensúlyozottá és boldoggá teszi a karakterét, aki korábban olyannyira vágyakozott a romantikus, nagybetűs szerelem után. Mindenen - de tényleg mindenen be tud sértődni, szóval nem csodálom, hogy Olivér olykor igencsak értetlenül áll barátnője viselkedése előtt - még akkor is, ha olykor tényleg sáros a dologban, ezt kár lenne letagadni.
Nem meglepő módon, a könyv leginkább kettejükre, és a kapcsolatuk alakulására koncentrál. Ugyanakkor, ott van egy másik szál is, Edgar-é, ami engem sokkal jobban lekötött, annak ellenére, hogy igen lassan indult be. Ugye Jessamyn fia helyet cserélt Olivérrel, és most az átköltött mesekönyvben tengeti mindennapjait, csakhogy, mintha szemmel láthatóan kezdené megbánni a döntését. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem ez a csavar kifejezetten tetszett. Jó volt látni, hogy a mesehőssé avanzsált karakternek mégis megmaradtak az emberi érzései, és, bár kezdetben élvezi a helyzetet, kezd rájönni, hogy elvesztett valamit, aminek fontosságát észre sem vette mindaddig, amíg rá nem eszmél a hiányára. Engem elvarázsolt, hogy az alapvetően gyerekes köntösbe bugyolált regényben azért igencsak mély, és érdekes gondolatokat is találtam.
A két világ konfrontálódása nyilván elkerülhetetlen - hiszen jelentős változás ment végbe -, azonban, bármennyire is izgalmasnak tűnt ez eleinte, annál kevésbé kötött le később. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy mi az igazi problémám ezzel a könyvvel: olyan, mintha teljes mértékben stílust váltott volna.
A Sorok közöttben érezhető volt, hogy Picoult azért fogja a lánya kezét, és bármennyire is gyermeki volt Delilah karaktere, azért az írónőnek hála, a történet mégsem vált teljesen gyerekessé, vagy infantilissé. Most viszont, mintha az édesanya kihátrált volna a gyermek mögül, és rábízta volna az egészet. Mindenki picit gyerekesebb, mint ahogyan azt korábban megszoktam és én ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni... Mert, javítsatok ki, ha tévedek, de ez általában fordítva szokott lenni. A karakterek inkább előre, s nem visszafelé fejlődnek...  
Talán túl sokat vártam azután, hogy mennyire odáig voltam az első részért, vagy csak épp nem voltam a megfelelő hangulatban, ezt egyelőre nem tudom eldönteni. Az biztos, hogy a cselekmény olykor nem kötött le, a romantikus részek - amikor Delilah épp nem ment át hisztigépbe - egészen aranyosak voltak, Olivér pedig még mindig nagyon szerethető... De az élmény utol sem éri a Sorok között sikerét, legalábbis nálam. 

Kedvenc karakter(ek): Olivér
Gyűlölt karakter(ek): Allie
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Babits Péter
Kiadta: Athenaeum Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 392
Sorozat: Between The Lines (#2)

Résztvevő blogok listája:

09.08 Kelly és Lupi olvas

09.10 Szembetűnő

09.13 Deszy könyvajánlója

09.15 CBooks

09.17 Dreamworld

Nyereményjáték:

Előnyben azok, akik más olvasták az első részt! A blogturné mind az öt állomásán a bejegyzésekben elrejtettünk egy-egy szereplő nevét. Gyűjtsd össze a kiemelt betűket, tedd helyes sorrendbe és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kisorsolt nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levélre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #187 - Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek

Miért: Imádtam az elő részt.

Tartalom: Soman ​Chainani első regénye, a New York Times bestseller Jók és Rosszak Iskolájafolytatásában Sophie és Agatha visszatér Gavaldonba, és boldogan élnek saját világukban, ám az élet nem olyan tündérmese, amilyennek képzelték…

Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott.

A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez? (Twister)

Vélemény: Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de olykor igencsak félek a sorozatok második köteteitől, mert olyan érzésem van, mintha csak átvezető szerepet töltenének be a nagy finálé előtt, ezért nem érdemes tőle sokat várni. Ám szerencsére, Soman Chainani igencsak rácáfolt erre a jelenségre. Elmondhatom, hogy az Itt nincsenek hercegeket még jobban imádtam, mint az első részt, ez pedig annak köszönhető, hogy a cselekmény rendkívül pörgősre sikerült, mindig történik valami, amire egyszerűen muszáj odafigyelnie az olvasónak. 

Igaz, eleinte kellett egy kis emlékezetfrissítés, hogy a lányok miként kerültek vissza a szülővárosukba, de utána már nem okozott nehézséget, hogy felvegyem a történet ritmusát. Sophie és Agatha kapcsolata még mindig nagyon furcsának tetszett, annál is inkább, mert a szőke leányzó végtelen önzésétől egyszerűen agyvérzést lehet kapni. Néha komolyan kétségbe vontam miatta Agatha épelméjűségét, hogy vajon hogy lehet szerencsétlen annyira vak, hogy csakazértse látja meg a fától azt a bizonyos erdőt? És ez persze azután se nagyon változik, hogy visszakerülnek a Jók és Rosszak Iskolájába, ami olyan, mintha teljesen kifordult volna önmagából. Mint kiderül, a lányok történetének változása voltaképpen az egész mesevilágot a feje tetejére állította. A hercegnők rájöttek, hogy képesek a hercegeik nélkül is boldogulni, mire a fiúk is teljesen elhagyják magukat, voltaképpen teljesen elvadulnak, ékesen bizonyítva, hogy egyszerűen képtelenek a másik oldal nélkül épségben megmaradni - hiába próbálják meg bizonygatni az ellenkezőjét -. 

Nem is tudom, mihez hasonlított leginkább ez a könyv, de nekem az jutott eszembe, hogy olyan, mintha egy elvadult, nem feminista, hanem egyenesen femináci propagandájú könyvet olvasnék, amikor épp a Lányok iskolájában zajló eseményekről van szó. Az új dékán, Sader professzor igencsak sokat tesz azért, hogy újdonsült tanítványait Tedros és a többi fiú ellen hangolja. És, bár kezdetben botegyszerűnek tűnt a karaktere, engem lepett meg a legjobban, hogy a történet előrehaladásával újabb és újabb rétegeit ismerhetjük meg a nőnek. Azt nem mondanám, hogy szimpatikusabbá vált volna a számomra, de az biztos, hogy jobban megértettem a motivációit.

Mégis, talán a két főszereplőnk kapcsolatában beálló változás az, ami a leginkább szembeszökő az embernek. Sophie ugyan folyamatosan bizonygatja mindenkinek, hogy ő igenis Jó lett, mégsem tud felülkerekedni énjének boszorkány részén, éppen ezért ott tesz keresztbe szerencsétlen, naiv Agathá-nak, ahol csak tud. S persze, mivel a lány valóban Jó, mindvégig vakon hinni akar a legjobb barátnőjében, s tudomást se venni az arra utaló jelekről, hogy bizony, nem minden fenékig tejfel ebben a barátságban. 

Bevallom, én az első részben nem nagyon rajongtam Tedros-ért, sokáig egy idegesítő, kissé elkényeztetett királyfi benyomását keltette bennem. Most, ez kezdetben átbillent némi önzésbe, de aztán, a történet legvégén, sikerült megmentenie magát a szememben, mielőtt lehúztam volna a vécében, Sophie-val egyetemben. Mégis, ebben a részben sikerült megvillantania a jellemének egy olyan oldalát, amivel igencsak belopta magát a szívembe. 

Érdekes és izgalmas folytatást kaptunk, ami bár egy picit lassan indul be, a pörgős cselekményével képes berántani az olvasót, majd ezt megkoronázza egy olyan lezárással, ami arra buzdít, hogy az ember olvasni akarja a folytatást. Én személy szerint alig várom, hogy megkaparinthassam a Jótett helyében-t. 

Kedvenc karakter(ek): Agatha, Tedros
Gyűlölt karakter(ek): Sophie
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Twister Média
Év: 2016
Oldalszám: 544
Sorozat: The School for Good and Evil (#2)

Résztvevő blogok listája:

09.02. Always Love a Wild Book

09.03. Deszy könyvajánlója

09.04. Letehetetlen

09.05. Dreamworld

09.06. CBooks

Nyereményjáték:

A Jók és Rosszak Iskolájába a jövendő mesék hercegnői, hercegei és főgonoszai járnak. A mostani nyereményjátékban azokat a történeteket keressük, ahol az iskolában végzettek szerepelnek. A ti feladatok lesz a képek alapján felismerni, melyik mese jelenetét látjátok, a helyes választ pedig beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. A helyesen válaszolók közt kisorsolunk a Twister Media által felajánlott példányt Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek c. regényéből!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #147 - Melissa de la Cruz: Az Elveszettek Szigete

Miért: Blogturné.

Tartalom:  Húsz évvel a történet kezdete előtt a gonosz lelkeket száműzték Auradon királyságából, és az Elveszettek szigetére kerültek. Egy energiapajzs veszi körül ezt a barátságtalan helyet, hogy ne tudjanak elmenekülni sem ők, sem utódaik: így esett fogságba a szigeten Demóna és lánya, Mal; a gonosz királynő és Evie; Jafar és fia, Jay, Szörnyella de Frász és Carlos.

Megfosztva varázserejüktől, elvágva a külvilágtól, teljesen elfeledve élik életüket. De a Tiltott Erőd mélyén ott rejtegetik a Sárkányszemet: a kulcsot, ami a valódi sötétséghez vezet, és amivel elmenekülhetnek a szigetről. Csak a legokosabb, leggonoszabb, legromlottabb találhatja meg… Vajon ki lesz az? (Kolibri) 

Vélemény: Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki nem tartozik a nagy Disney-rajongók közé a BTK-tagok közül. Nem azt mondom, hogy nem ülök le hébe-hóba megnézni egy-egy mesét - mivel az unokanővérem gyerekei még kicsik, erre mondhatni szinte hetente van lehetőségem -, de ettől még nem tartom magamat meserajongónak. Ettől függetlenül az Elveszettek Szigetének alapötlete nagyon érdekesnek tűnt, ezért se bánom, hogy végül úgy alakult, hogy részt vehetek ebben a turnéban.

Ugyan a filmhez és az animációs sorozathoz sem volt szerencsém, a regény így is le tudott kötni. Nincs szükség komoly előismeretre, vagy ilyesmi, hiszen olyan meséket emleget fel az írónő, amikről alighanem mindenki hallott életében legalább egy alkalommal.
Szerintem kifejezetten szórakoztató volt látni, hogy miben tér el egymástól az új nemzedékbe tartozó utód, és a régit megszemélyesítő szülő. Nem lepődnék meg rajta, ha valaki így is azt mondaná, hogy az egyik a másik kicsinyített mása, de azért vannak eltérések, és ettől lesznek egészen érdekesek karakterek. Számomra az egyik legpozitívabb csalódás Belle és a Szörnyeteg fia, Ben volt. Ő nem egy tipikus herceg, még ha annak is tűnik, hiszen még nem kiforrott a jelleme, a megjelenését leszámítva nincs benne igazán semmi, ami egy leendő uralkodóra emlékeztetne, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a problémamegoldás, mint olyan, nem feltétlen az erőssége. Minden tőle telhetőt megtesz, de ez nem feltétlen garantálja számára a sikert.
Valami hasonló igaz a többi utódra is szerintem, akik a Szigeten raboskodva igyekeznek megfelelni a szülők elvárásainak, de közben vannak saját gondolataik is, amint viszont az idősebb generáció mintha folyamatosan megpróbálna elnyomni. Valahogy a szereplők kapcsolatai is ennek mentén változnak. Lehet, hogy a szülők szerint folyamatosan rivalizálniuk kellene egymással, na meg arra törekedni, hogy ártsanak a másiknak, mégis kialakulnak már-már barátinak nevezhető kötelékek közöttük. Evie és Carlos kapcsolata például nagyon-nagyon tetszett, de ne gondoljátok, hogy romantikus kapcsolat lenne köztük, hasonló a helyzet Jay és Mal esetében is. 
Az iskola, ahol természetesen azt tanulják, hogyan kell rossznak és önzőnek lenni, engem kísértetiesen emlékeztetett a Jók és Rosszak Iskolájának Végességes kastélyára, de ez percig sem volt zavaró, hiszen a két történet sokban hasonlít egymásra, csak de la Cruz könyve a Disney-világból építkezik, míg a JRI saját magát mutatja meg.

Egy apró negatívumként tudnám felhozni talán azt, hogy a könyvnek nagyon erős a bemelegítés jellege, mintha az írónő épp csak megpendítené számunkra, hogy miről is van szó, felhívná a figyelmünket a Sziget és az Auradon közötti különbségekre, bemutatná a világot, hogy aztán majd a folytatásokban ezt szépen ki tudja bontani. Nem rossz ötlet egyébként, bár mivel ez érezhetően inkább a fiatalabb olvasóközönségnek szól, lehet, hogy ezzel a lassú tempóval kevésbé tudja megfogni őket. 

Nem bántam meg, hogy elolvastam, szerintem meg fogja találni a saját közönségét, de nem lennék rajta meglepve, ha ez inkább a tizenéves korosztálynál lenne komoly befutó, mert a könyvnek van egy érezhető, komolyabb hangvétele egy átlagos Disney-történethez képest. 

Kedvenc karakter(ek): Mal, Carlos, Evie, Ben
Gyűlölt karakter(ek): Morgó
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Nagy Ambrus
Kiadta: Kolibri kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 346
Sorozat: Descendants (#1)

Résztvevő blogok listája:

03/07 Deszy könyvajánlója

03/09 Always Love a Wild Book

03/11 Dreamworld

03/13 Kelly & Lupi olvas

03/15 MFKata gondolatai

03/17 CBooks

03/19 Media Addict

Nyereményjáték:

A Blogturné Klub bloggerei szinte egytől egyik nagy Disney mese és -zene rajongók, így mostani játékunk során kedvenc meséink dalbetétei lesz a főszerep. Ám a gonosz hősőkről sem feledkezünk meg!

Feladatok:

1. Minden állomáson találtok egy betűjellel ellátott dalszöveg részletet. Találjátok ki, hogy melyik főgonosz énekli, majd a nevét írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába. Fontos, hogy ne a dal vagy mese címét, hanem a karakter nevét küldjétek el!

2. A blogokon a dalszövegek mellett találtok még egy számjellel ellátott dalt is. Ezeket a dalokat össze kell párosítanotok az adott mesében fellelhető főgonoszokkal. Itt egy betű és számjel párt várunk tőletek. Fontos, hogy mindegyik dalt és főgonoszt megtaláljátok a turnék állomásain. (Pl. ha X blogon S) Gonosz Királynő dalszövege szerepelt, és Y blogon Hófehérke dalolt a videóban, akkor nektek azt kell beírni, hogy S9)

3. A párosítást ne kapkodjátok el, mert akár egy picike turpisságba is belefuthattok.

4. Összesen 7 db főgonoszt és 7 db párosítást kell elküldenetek Ha ez megvan, esélyetek nyílik megnyerni a könyv egyik példányát.

5. Extra pontért megírhatjátok kedvenc Disney mesétek címét.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

G) dalszöveg

“Már kölyökként négy tucat tojást nyeltem

Hogy így legyen nagy minden tagom

Most naponta öt tucat tojást iszom

És most így vagyok csupa izom.”

7) dal

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #144 - Jodi Picoult - Samantha van Leer: Sorok között

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?

Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.

Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…

A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra. (Athenaeum)

Vélemény: IMÁDTAM! Ami elég fura, tekintve, hogy ha őszinte akarok lenni, ez a könyv egy igen jelentős részben nem más, mint egy mesekönyv. Én pedig, köztudottan nem rajongok a gyerekmesékért, sosem voltam odáig a Disney-hercegnőkért, meg ilyenekért, de ez a történet úgy levett a lábamról, mint még semelyik másik hercegnős-királyfis-boszorkányos mese.
Egyszerűen odáig vagyok meg vissza Olivérért és Deliáért. Bár szerintem a korukhoz képest mindketten kicsit éretlenek a maguk módján - ezt akár fejben össze is köthetjük azzal, hogy Picoult lánya még kamasz, és emiatt én ezt nem is rónám fel hibaként -, de ettől lesz olyan aranyos, magával ragadó az egész történet.
A cselekmény két síkon játszódik: egyrészt ott van maga a valódi mese, amiből több oldal is olvasható a könyvből, plusz azok a gyönyörű illusztrációk, amik tényleg olyanok, mintha egy mesekönyv lapjáról származnának, de mellette megvan a valóság is, hiszen láthatjuk, milyen életet él Delila a hétköznapokban. De, azzal is szembesülhetünk, hogy a mesekarakterek miként is múlatják az időt, amikor épp senki sem veszi kezébe a könyvet, és az becsukva hever valamelyik polcon. Nekem egyébként ezek a részek tetszettek a legjobban, és nem csak azért, mert ilyenkor Olivér szemszögén keresztül látjuk a karaktereket, hanem azért is, mert rávilágít arra, hogy attól még, mert az írónő megírta valamilyennek mondjuk a hercegnőt, vagy akár a gonosz varázslót, azok rendelkezhetnek saját, önálló személyiséggel. A könyv szereplői inkább tekintenek egymásra munkatársakként, mint legjobb barátokként vagy épp ősellenségekként. Ezek a részek voltak az abszolút kedvenceim. Na, meg azok, amikor Olivér és Delila kapcsolatba kerülnek egymással, és bizonyos értelemben mindketten próbálják meggyőzni a másikat a saját igazukról... Majd összefognak, hogy valóra váltsák a fiú álmát, ami persze közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik.
Azt hiszem, ez volt a második legnagyobb pozitívuma a történetnek, hogy nem lett összecsapva, és ezen a szálon látszik meg leginkább. Ugyanis Olivért kiszabadítani a könyvből egyáltalán nem könnyű, sőt. A főszereplőink folyamatosan próbálkoznak, nincs azonnal siker. Éppen ezért, én magam is folyamatosan izgultam értük, hogy vajon az újabb kísérlet segít-e a hercegen, akinek ironikus módon, nincs más vágya, minthogy normális, hétköznapi fiúként élhesse az életét.
Mindeközben pedig ott van persze Delila és az édesanyjának a kapcsolata, ami, bár a regény elején kétségtelenül nagyon szoros, olyan, mintha fokozatosan eltávolodnának egymástól, mindezt amiatt, mert a lány kezd teljesen elszakadni a valóságtól. Minél többet beszélget Olivérrel, minél kétségbeesettebben próbálja megmenteni, annál kevésbé foglalkozik a külvilággal, beleértve a legjobb barátját is. Erről a szálról az jutott eszembe, amikor valaki például számítógépfüggővé válik, és egy idő után teljes mértékben elhanyagolja a környezetét. Amikor néhány évvel ezelőtt az édesapám ráfüggött egy böngészős játékra, én is átéltem hasonlót. Valahogy nem volt túl kellemes, hogy másfél éven keresztül csak a gép felé fordulva láttam őt, és még azt se igazán hallotta meg, ha köszöntünk neki. De vissza a könyvhöz.
Nem nevezném annyira romantikusnak, ugyanis ez a szál nincs még igazán kidomborítva ebben a részben, szerintem ez majd a folytatásban lesz várható inkább. Van benne valamennyi, ez kétségtelen, de nem nyomja rá a bélyegét az egész könyvre, és szerintem ez is egy igen nagy előnye. Könnyedén beránt, és magával ragad, elismerem, nekem elég komoly gondot okozott félrerakni néha, amikor valami mást is kellett csinálnom, mint olvasnom. Emlékeim szerint régen volt már részem ilyenben, hogy egy könyv olyannyira lekötötte volna a figyelmemet, hogy szinte gondolni se tudtam másra. De éppen emiatt maximálisan megérte elolvasni, én csak ajánlani tudom mindenkinek!

Kedvenc karakter(ek): Delila, Olivér
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Babits Péter
Kiadta: Athenaeum Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 368
Sorozat: Between The Lines (#1)

Résztvevő blogok listája:

03.01 Kelly és Lupi olvas

03.03 CBooks

03.05 Deszy könyvajánlója

03.07 MFKata gondolatai

03.09 Dreamworld

Nyereményjáték:

A játékunkhoz Yvonne Gilbert illusztrációit hívtuk segítségül, aki a Sorok között gyönyörű rajzait is készítette. Minden állomáson egy-egy híres mesét kell felismernetek és beírnotok a címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levélre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway