Blogturné #178 - John Corey Whaley: Kobak

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: „Képzeld ​​csak el, Travis, hogy szépen elalszol ebben az életben, és egy nap felébredsz egy újban.”

Amikor a Saranson Életmegőrző Központ tudósa felajánlja Travisnek, a gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában lévő tizenhat éves fiúnak, hogy a kriogenika segítségével ragadja meg utolsó esélyét az életben maradásra, Travis igent mond. Aláveti magát az eljárásnak, melynek során fejét eltávolítják és lefagyasztják annak reményében, hogy néhány évtized múlva újraéleszthetik, és a fiú donortesten folytathatja életét.

A tudomány azonban rohamléptekkel fejlődik – mindössze öt év telik el, és Travis visszatér az életbe.

Bár a világ, amibe csöppent, látszólag ugyanaz maradt, Travis körül minden és mindenki megváltozott. Beleértve a szüleit, az otthonát, legjobb barátját és a barátnőjét. A fiú az egyre növekvő zavar és bizonytalanság mellett csak egyetlen dologban biztos: ez a jövő nem az a jövő, amit elképzelt magának, mikor a műtét előtt lehunyta a szemét.

A múltjához makacsul ragaszkodó Travisnek meg kell találnia a módját, hogy a jövőben létezhessen. És úgy tűnik, szerez néhány friss sebet is, mire összeilleszti régi életét az újjal. (Merit)

Vélemény: Kissé felemás a kapcsolatom ezzel a könyvvel, azt hiszem. A maga nyersségével az Örökké a tiédet juttatta eszembe, pedig a történetet tekintve nem sok párhuzam van a két regény között - úgy is mondhatnánk, hogy semmi -. Mégis, a hangulatuk, és valahogy a végkicsengésük - nem maga a történés, hanem az, ahogyan hat az olvasóra - nagyon hasonló. 

Kétségtelenül az a legnagyobb erénye, hogy Whaley képes elgondolkodtatni az embert. Jóllehet, Travis szemszögén át, E/1-ben látunk mindent, mégis, nekem folyamatosan az a kérdés járt a fejemben, hogy vajon én miként cselekednék a főszereplőnk helyében, aki kétségkívül egy nem mindennapi helyzetben találja magát. Azokba a technikai részletekbe, hogy ez a fejlevágós dolog vajon tényleg működhet-e a jövőben, avagy sem, szerintem nem érdemes belemenni, mert nyilván egy kicsit sem lennék kompetens ebben a témában. Azt viszont el tudom nektek mondani, hogy Travis rendkívül érzékletesen mutatja be nekünk, hogy mennyire nehéz boldogulnia az új életében. Hiszen öt év nem olyan sok idő, mégis, arra bőven elegendő, hogy pont a leglényegesebb dolgok megváltozzanak a szerettei életében, neki pedig ehhez alkalmazkodnia kellene, és jelen pillanatban az utolsó szón van a hangsúly. 

Bármennyire is imádtam a könyvet, azt be kell látnom, hogy Travis-t sokszor egészen egyszerűen utáltam, talán éppen azért, mert teljesen másként gondolkodom, mint ő. Nekem végig olyan érzésem volt, hogy a helyzete miatt csakis saját magával törődik. Nem számít, mi változott meg az elmúlt öt évben, akkor is, minden térjen vissza a régi kerékvágásba, akkor, amikor ő még beteg volt, de mindenki mellette állt. Ez az, ami az én meglátásom szerint lehetetlen. Elvárni azoktól az emberektől, akik egyszer már búcsút vettek tőle, és lényegében meggyászolták az elvesztését - abban a hitben, hogy talán sosem látják őt viszont, hiszen a múltban ez a technika finoman szólva gyerekcipőben járt -, hogy most újra körülugrálják, mintha mi sem történt volna, finoman szólva elborult dolog volt a részéről. Különösen igaz ez a két legjobb barátjával, Kyle-lal és Cate-tel kapcsolatban, akiknek nyilván megvannak a maguk problémái, és éppen ezért nem képesek úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Öt év éppen elég idő ahhoz, hogy az ember felnőjön, és már a korának megfelelő döntéseket hozzon. Kylék felnőttek, huszonegy évesek lettek, míg Travis megmaradt tizenhat éves, és nyilván az nem várható el tőle, hogy egy pillanat alatt felnőjön - irreális is lenne -, de azt igazán megtehette volna, hogy legalább megpróbálta volna megérteni a környezetét, ahelyett, hogy csak önmagával törődik. 

Számomra a könyv a végtelen önzésről és annak káros hatásairól szól, annak ellenére, hogy az elgondolkodtató alaphelyzet lesz az, ami miatt akár még évek múlva is emlegetni fogom ezt a könyvet. Az író valami rendkívülit alkotott, ami egyszerre meglepő, elgondolkodtató, és megdöbbentő. Látni, ahogyan Travis-ben lassan, de tudatosan összeállnak a dolgok, és megpróbálja megérteni a dolgok mikéntjét, olykor egészen szívszorító, és valljuk be, elszomorító. Talán senki sem tudja, hogy miként is reagálna az ő helyzetében istenigazából, de azt hiszem, mindannyiunknak lennének ötleteink. 

Ez megint csak egy olyan könyv, amit az embernek muszáj elolvasnia ahhoz, hogy ténylegesen véleményt tudjon róla alkotni, mert csak így, kritikák alapján szerintem nehéz eldönteni, hogy vajon tetszene-e vagy sem. Mindenféleképpen érdemes kézbe venni, s ha mást nem is, legalább beleolvasni, és elképzelni, vajon mi hogyan cselekednénk Travis helyében. Vajon helyt tudnánk-e állni egy számunkra teljesen új világban? 

Kedvenc karakter(ek): Cate
Gyűlölt karakter(ek): Travis
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadta: ÉTK
Év: 2016
Oldalszám: 256
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

07/23 Always Love a Wild Book
07/25 Sorok között
07/27 Kelly & Lupi Olvas
07/29 Deszy könyvajánlója
07/31 CBooks
08/02 Dreamworld

Nyereményjáték:

Travis története fikcionális, azonban a való világban is történtek olyan esetek, amelyeket igazi csodának tekinthetünk. A mostani nyereményjátékban az lesz a feladatotok, hogy a megadott információk alapján kitaláljátok, kikkel történt meg az elképzelhetetlen. A játékban helyes válaszokat adók közt pedig kisorsolunk három példányt John Corey Whaley: Kobak című regényéből.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A 17 éves lány ~110km/h-nál szenvedett autóbalesetet, amelyben többek közt a nyaka és a háta is eltörött. / 11 fémrúddal és további csavarokkal tudták megmenteni őt. / A legveszélyesebb műtét során 6 rudat helyeztek el a gerincoszlopa mentén, hogy megtartsa azt.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #177 - Jennifer Probst: Keresd a szépet

Miért: Sorozatfolytatás

Tartalom: Genevieve MacKenzie az esküvője napján döbben rá, súlyosan félreismerte vőlegényét, a sármos és sikeres orvost, minden nő álmát. A templom ablakán keresztül menekül el az oltárnál várakozó David elől, és szökés közben fut bele legjobb barátjába, Wolfe-ba. A milliomos hotelmágnás segít neki elrejtőzni, amíg elülnek a hullámok. Genevieve és Wolfe kapcsolatát alaposan próbára teszi az együtt töltött néhány nap, de közben az is kiderül, hogy titokban mindketten többet szeretnének. Ahogy a megsebzett és megalázott David egyre erőszakosabbá válik, Wolfe igyekszik megvédeni a lányt, akihez menthetetlenül egyre közelebb kerül…

Vajon érdemes kockára tenni a barátságot a szerelemért? (Libri)

Vélemény: Azt hiszem, eddig ezt a részt vártam a leginkább a sorozatban. Ennek az az oka, hogy már Gen és Wolfe első felbukkanásakor tudni lehetett, hogy lesz köztük valami, annak ellenére, hogy masszívan bizonygatták mindketten, csak barátok, ráadásul a lánynak, ugyebár vőlegénye van.
Ennek nyomán megint elővehetnénk azt az örök kérdést, hogy vajon létezhet-e pusztán barátság férfi és nő között, de erről egy korábbi kritikám kapcsán már kifejtettem a véleményemet, úgyhogy lapozzunk. :)
Az biztos, hogy a két főszereplőnk remekül megérti egymást, valahogy ösztönösen tudják, mire van szüksége a másiknak. A jeleneteik nem csak túlfűtöttek, de rendkívül viccesek is olykor, bizonyítva, hogy tényleg többet jelentenek egymásnak, és remekül keveredik kettejük között a testi vonzalom, és a lelki. Ők az első páros a sorozatban, akiknél érezhető, hogy lelkileg is közelebb állnak egymáshoz, és nem csak fizikai vonzalomról van szó - nyilván ebbe belejátszik az is, hogy régebb óta ismerik egymást, mint teszem azt Kennedy és Nate -.
David-et én már az előző részben sem szerettem, pedig ott még relatíve keveset szerepelt, de már akkor teljesen egyértelmű volt, mennyire elnyomja a menyasszonyát. Mondanom sem kell, hogy ebben a kötetben a jelenléte megsokszorozódott, bemutatva a megszállott és egyben irányításmániás férfi "ideált". Rengeteg visszaemlékezést és példát láthatunk arra vonatkozóan, hogy milyen módszerekkel próbálja meg magához láncolni a volt menyasszonyát. Egy rendkívül manipulatív, és egyben visszataszító karakterről van szó, aki előreláthatóan kiérdemelte nálam a sorozat főgonosza címet. Mondok egy példát: azzal próbálja meg magához láncolni Gen-t, hogy folyamatosan úgy állítja be, mintha a lány rossz szerető lenne, akinek fejlődnie kell, és persze ezt csak a vőlegényén keresztül érheti el. Rosszul csókol, rossz az ágyban, meg amit el tudtuk képzelni. Engem elképesztett, hogy lehet valaki ekkora seggfej, mint ez a fazon, és higgyetek nekem, a történet előrehaladtával ez csak fokozódik.
A cselekménnyel egyébként nincsen semmi gond. Mivel ez az eddigi leghosszabb rész a szériában, nem meglepő módon, itt halad a leglassabban előre a romantikus szál, meg úgy az egész történet. Rengeteg visszatekintést láthatunk például Wolfe előéletévével kapcsolatban, amik persze szívszorítóak, de én például nem tudtam miatta sajnálni a férfit. Nem azért, mert ne éreztem át volna a tragédiáját, hanem mert a jelenben mozgó férfit látva egyértelmű, hogy az őt ért csapások csak sokkal erősebbé tették, ahelyett, hogy ripityára törték volna. És persze a Társszerzők csapata is tiszteletét teszi: találkozhatunk Kate-tel Kennedy-vel és Arylim-mel, akik egytől-egyig támogatják Gen-t, még akkor is, amikor úgy tűnik, a világon minden más összeesküdött ellene, beleértve a saját szüleit is, akik csak a társadalmi presztízsnek élnek - bár ne kérdezzétek, miért jobb parti egy degenerált sebész, mint a multimilliomos, és mellette teljesen normális, hotellánc-tulajdonos -.
Az erotikus jelenetekből természetesen most sincs hiány, bár a regény, nagyjából utolsó harmada szinte tobzódik az ilyen jellegű részekben, ami nem feltétlen baj, de szerinte ezt egy kicsit jobban is el lehetett volna osztani, mégis csak egy több, mint ötszáz oldalas monstrumról beszélünk.
Probst abszolút hozza a színvonalat, amit eddig, de most a karakterek terén sokkal jobbat alkotott, mint korábban. Egyedibbek, és talán picivel szerethetőbbek is, hiszen van időnk jobban megismerni őket, és beleélni magunkat a helyzetükbe. A rajongóknak én csak ajánlani tudom, biztosan nem fogják megbánni. 

Kedvenc karakter(ek): Gen, Wolfe, Kate
Gyűlölt karakter(ek): David
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Babits Péter
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 548
Sorozat: Searching for (#3)

Résztvevő blogok listája:

07.25. - Insane Life

07.27. - Angelika blogja

07.29. - CBooks

07.31. - Deszy könyvajánlója

08.02. - Szembetűnő

08.04. - Kristina blogja

Nyereményjáték:

Minden állomáson találtok egy borító darabkát, amely alapján ki kell találnotok melyik könyvről van. Egy dolog közös mindegyikben: a történet folyamán barátokból szerelmesek lesznek.

(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #176 - Cathy Cassidy: Nyári álom

Miért: Cathy Cassidy.

Tartalom: Summer élete a tánc.

Mindig is arról álmodozott, hogy az általános iskola befejezése után a balettintézetbe jelentkezik. Épp ezért a nyári szünet számára nem a tengerparti bulikat és a láblógatást jelenti, ahogy a testvéreinek: ő megszállottan készül a meghallgatásra.

Csakhogy minél elszántabban hajszolja Summer a tökéletességet, annál kevésbé elégedett a teljesítményével. És ezt az égvilágon senki nem veszi észre – azt a fiút kivéve, akire ő mindig csak barátként tekintett…

Vajon képes lesz belátni Summer, hogy a makacsságával nemcsak a jövőjét teszi kockára, de önmagát is veszélybe sodorja? (Kolibri)

Vélemény: Cathy Cassidy könyve imádnivaló, mint mindig. Annak ellenére mondom ezt, hogy a korábbi részekben én nem voltam odáig Summer-ért. Nem volt vele különösebb bajom, vagy ilyesmi, félreértés ne essék, csak hát a többiekhez képest valahogy alig jutott szóhoz. Ez persze betudható annak, hogy az ikertestvérével, Skye-al ellentétben tényleg a balett tölti ki az életét. És érdekes volt ezt a világot egy alig tizenhárom éves lány szemén át látni. 

Érdekes módon, a vérszerinti apja, bár már nincs jelen az életükben, épp a lány történetén át láthatjuk, milyen komoly nyomást képes gyakorolni rájuk akkor is, amikor már nincs jelen. Summe megkapja élete nagy lehetőségét, hogy tényleg a táncnak szentelhesse az életét. És erre jön az a férfi, és szinte egy fél mondatával a porba tiporja szerencsétlen gyerek önbecsülését - mint kiderül,, nem első alkalommal -.

A könyvnek meglepően komoly üzenete van arról, hogy az embernek muszáj vigyáznia magára, nem áldozhatja fel az egészségét az álmaiért, hiszen súlyos következményekkel járhat. Persze az, hogy ez miként lehetséges, mármint miért nem figyeltek fel a szülők - Paddyék - arra, hogy valami nem stimmel a kislánnyal, mivel ott sem voltak. Jól megérdemelt nászútjukat töltötték akkor, amikor Summer-nek a legnagyobb szüksége lenne rájuk, és az a baj, hogy nem tudok ezért haragudni. Egyszerűen nem lehet azt mondani, hogy ne érdemelték volna meg. Az, hogy a testvérek nem tettek semmit - például szóltak volna a nagyszülőknek - már nagyobb probléma. Ebben - minő meglepő - Honey jár az élen, aki még vissza is él a testvére helyzetével, amikor csak alkalma nyílik rá. Magyul: még mindig utálom a leányzót, és nem tudom elképzelni, hogy ez az utolsó résszel komolyan megváltozna. 

Summer a hajtás miatt kifordul önmagából, teljesen paranoiássá válik. Kifejeztten ijesztő volt látni, ahogyan eltorzul a világról kialakult képe, és már mindenkiben - még a legjobb barátnőjében - azt keresi, hogy vajon mivel tudnak neki ártani, és eltántorítani a céljától. És ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni a könyv második, fontos üzenetét: nem szabad egy kiskamaszt ennyire bestresszelni, muszáj rá odafigyelni, különben képes saját magát felemészteni az önmagával szemben támasztott elvárások miatt. 

A többi lány meglepően keveset szerepel, de talán itt nem is akkora baj, mert csak még jobban érzékelteti velünk, hogy bizony-bizony, a főszereplőnk mennyire eltávolodik tőlüj.

Engem lepett meg a legjobban, hogy ennek ellenére szerethető tud lenni, bebizonyítva, hogy mégsem annyira jégkirálynő, mint az az előző részekben látszott. Aaron, a pasija borzalmas, de ebből is látszik, hogy ebben a korban nem éppen fontos szempontok alapján választanak a lányok, mindössze vonzza őket a gondolat, hogy nekik is legyen, és hogy mennyire komolyan tudják ezt venni. És akkor ezt ellensúlyozandó ott van Alfie, az idegesítőnek tűnő harmadik kerék, akiről itt derült ki igazán, hogy valójában sokkal, de sokkal érettebb a koránál. Megértő, nem kapkodós, és éppen ez a türelem az, ami számomra nagyon emlékezetessé tette a karakterét, mert a korábbiakhoz képest ez egy roppant pozitív változást jelent. 

Cathy Cassidy hozza a tőle megszokott színvonalat, remek történetet kaptunk tőle most is, így, mint mindig, kíváncsian várom a folytatást, ahol majd a legfiatalabb lánnyal, Coco-val ismerkedhetünk meg egy kicsit jobban. 

Kedvenc karakter(ek): Alfie
Gyűlölt karakter(ek): Aaron
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Angyalosy Eszter
Kiadta: Kolibri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 368
Sorozat: Chocolate Box Girls (#3)

Részt vevő blogok listája:

07/07 Zakkant olvas

07/09 Szembetűnő

07/11 Cbooks

07/13 Deszy könyvajánlója

07/15 Dreamworld

07/17 MFKata gondolatai

Nyereményjáték:

Summer életében fontos szerepet játszik a balett, ezért arra gondoltunk, hogy olyan könyveket kitalálnotok, melyekben szintén a balett van középpontban. Segítségül megadunk a borítóból egy részletet. A Rafflecopter megfelelő sorába (értelemszerűen a blog nevéhez tartozó sorba) a könyv íróját és címét várjuk.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Anne Eliot: Toplistás szerelem

Miért: Megtetszett a fülszövege. 

Tartalom: Hunter tudja, hogy az a balhé a kocsival hülyeség volt. De hát egy popsztártól mindenki azt várja, hogy őrültségeket csináljon, nem? Emiatt még nem kéne az anyjának meg az ügynökének száműznie őt a nagynénjéhez egy isten háta mögötti kisvárosba. Na és kit kérnek meg, hogy segítsen neki álruhában elvegyülni a helyi gimiben? Valami flúgos kiscsajt, aki fiúk közelében teljesen lebénul, és/vagy véletlenül kiüti őket. Remek…

De fura módon a világhírű énekestől a már-már kórosan félénk Vere valamiért mégsem jön zavarba, sőt Hunter mellett be nem áll a szája, imád vele lógni, és folyton pasiszerző tippekért nyaggatja. Vagyis a tinilányok millióinak bálványa pillanatok alatt a barát zónában találja magát. Na ehhez azért neki is lesz egy-két szava! (Móra)

Vélemény: A mai standalone YA-kötetekhez képest meglepően hosszú, ha belegondolok, a legtöbbje általában 350 oldal körül szokott mozogni - ennek ellenére, engem folyamatosan szórakoztatott. 

Ez nagyban köszönhető Vere-nek, bár be kell vallanom, hogy én az elején nagyon nem voltam vele kibékülve. Lehet, egyedül nekem volt vele problémám, de kezdetben kimondottan idegesített. Olyan indokolatlan hisztiket tud lenyomni amiatt a Curtis nevű pasi miatt, hogy az félelmetes. Értem én, hogy eleinte nincsen önbizalma, és tényleg a legapróbb interakciótól is teljesen kikészül - na meg átmegy közönséges idiótába -, de azért van az a pont, amikor ez már nem aranyos, hanem egészen egyszerűen irritáló, na. 

Az egész könyvre jellemző valahogy a bolondosság, annak ellenére, hogy a legeslegeleje, amikor megismerhetjük Hunter édesanyját, kimondottan kellemetlen, rideg hangulatot árasztanak magukból az oldalak. Persze a fiú sem épp egy szent, remekül fel lehet mérni, hogy a nő hozzáállása hogyan tette tönkre egyetlen gyermekének az életét azzal, hogy úgy tett, mintha elfeledkezne róla, hogy ő szülte. Nem mondom, én is láttam már ilyen anyát, aki mintha levegőnek nézte volna a gyerekeit, de azért ez még nem jelenti azt, hogy egyet is értenék vele, vagy csak egyáltalán meg tudnám érteni ezt a fajta mentalitást. Az asszony viselkedését élesen szembe lehet állítani Vere és Charlie szüleiével, akik vele ellentétben szó szerint imádják a gyermekeiket. A csillagokat is lehoznák nekik az égről, ha arról lenne szó, egyszerűen egy rossz szavuk sincs hozzájuk, amit persze a testvérek maximálisan meg is hálálnak. De, ha már Mrs. Kennedy szóba került korábban, itt az ideje, hogy áttérjünk Hunter-re.
Őt sokkal kevésbé éreztem idegesítőnek az elején, mint Vere-t, az pedig külön örömömre szolgált, hogy a karaktere tényleg jelentős változásokon megy át a történtek hatására. Itt most nem csak a külseje teljes átformálására, vagy az új nevére gondolok - ami miatt egyébként néha komolyan el kell gondolkoznom, hogy Huntert, vagy épp Dustin-t írjak-e inkább -, hanem arra is, ahogy lassan összeáll a fejében a kép, hogy lehet, hogy Vere egy rakás szerencsétlenség, kész Isten csapása, ha a fiúkról van szó, de ettől még kifejezetten bájos is tud lenni, így talán nem is akkora csoda, hogy megtetszett neki.
A kapcsolatuk nem pattan ki azonnal, hanem szépen építkezve alakul ki, a kötelező akadályokkal megspékelve, amik szinte elkerülhetetlenek egy ilyen témájú könyvben. Bár szerintem a legnagyobb akadály inkább Vere legjobb barátnője, Jules volt, akit, bár nem utáltam, egyszerűen nem értettem. Az a fajta lány, akinek mindegy, hányszor magyarázod el, hogy valami közbejött, ezért urambocsá' nem érsz  rá, és látványosan nem érti meg.
Számomra egyébként kifejezetten pozitív csalódást jelentett az, hogy ezúttal nem a lánynak kell tepernie a híresség kegyeinek elnyeréséért - vagy épp megtartásáért -, hanem épp fordítva. Hunternek egyáltalán nincs egyszerű dolga, és nem csak Curtis miatt - aki nem tudom, miért kezd el a lehető legindokolatlanabb pillanatban hirtelen érdeklődni a főszereplőnk iránt -, hanem azért is, mer a lány egyáltalán nem gondol bele jó ideig, hogy lehetne esélye a fiúnál. Sőt, teljesen esélytelennek látja a dolgot, még akkor sem bízza el magát, amikor végre valahára megtörik kettejük között a jég.
Kedves, aranyos, szerethető történet, jó stílusban megírva. Bár eddig csak ezt a könyvet olvastam Eliot-tól, ezalapján szinte biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb a többi regényének is utánanézek majd. 

Kedvenc karakter(ek): Vere, Dustin

Gyűlölt karakter(ek): Mrs. Kennedy 

Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv. magyar

Fordította: Kulcsár Júlia

Kiadta: Móra Kiadó

Év: 2016

Oldalszám: 496

Sorozat: -

Blogturné #175 - Kylie Scott: Futam

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Csak arról volt szó, hogy úgy tesz, mintha egy rocksztár barátnője lenne. Arról nem, hogy bele is szeret...

Mal Ericson, a világhírű Stage Dive rockbanda dobosa villámgyorsan rendbe akarja tenni az életét – egy rövid időre legalábbis. Úgy gondolja, a látszathoz az is éppen elég lesz, ha egy igazi jókislánnyal kezd mutatkozni. Nem úgy tervezte, hogy ez az átmeneti helyzet állandóvá válik, és nem sejthette, hogy éppen így találja meg az igazit.

Anne Rollins álmában sem gondolta volna, hogy megismerkedik majd a rock egyik istenével, akinek a posztereivel tinédzserkorában ki volt plakátolva a szobája – és különösen nem ilyen körülmények között. Anne ugyanis anyagilag nem áll valami jól. Illetve nagyon nem. Ugyanakkor érzi, hogy ha pénzért cserébe úgy tesz, mintha a vad partiarc dobos csaja lenne, annak semmiképpen nem lehet jó vége. És teljesen mindegy, hogy mennyire szexis pasi Mal. Vagy mégsem?

Vélemény: Bevallom, nekem nem tetszett annyira ez a kötet, mint az előző. Noha David és Eve története is igencsak hihetetlennek hatott, ha emlékeztek rá - de lehet, hogy ezzel csak én voltam így -, viszont azt hiszem, Mal és Anne ezt még inkább felül tudta múlni ilyen téren.
A regény kezdete egyébként még kifejezetten ütős volt, hiszen a főhősnőnk kénytelen azzal szembesülni, hogy a lakótársa nemes egyszerűséggel faképnél hagyta, ráadásul nyakig benne a slamasztikában. Azt sajnálom, hogy ezzel a szállal nem kezd semmi érdemlegeset az írónő, mindössze ürügyül szolgál arra, hogy Mal megismerkedjen a lánnyal, semmi egyéb értelme nincsen, pedig, ha belegondoltok, ebből egészen érdekes dolgokat is ki lehetett volna hozni. Teszem azt, megismerhettük volna Skye nézőpontját, hogy vajon a lány miért döntött úgy, hogy egyetlen szó nélkül lelép a lakásból, magával víve mindent, ami az övé volt. Véleményem szerint ez a történet egyik legnagyobb hiányossága, mert innentől kezdve a sztori leginkább csak a főhőseinkre koncentrál. Ez alapvetően nem nagy baj, de hagyhat az emberben némi hiányérzetet, mert olyan, mintha nem lenne elvarrva minden szál.
Anne számomra egy üdítő színfolt volt az NA-hősnők sorában. Nem azért, mert ne lenne a maga módján szép, vagy ilyesmi, hanem azért, mert egy nem hibátlan lányt látunk benne viszont, aki olyannyira önfeláldozó, hogy a környezete lépten-nyomon, és meglehetősen gátlástalanul használja ki szerencsétlent. Ez önmagában talán nem tűnik túl nagy dolognak, sőt, de  szerintem adott egy nagyon érdekes színezetet a karakterének, ahogyan erre ráébred, és Mal hathatós közbenjárásának hála, megpróbál ezen változtatni, eleinte persze kevesebb, mint sok sikerrel. Erre a legjobb példa az egyik barátja, és egyben plátói szerelme, Reece, akit egyszerűen nem lehet kedvelni. Az ő jeleneteinél látjuk a leginkább, mennyire ki lehet használni, ha valaki olyan jellem, mint Anne. Szinte csak az alkalmat lesi, hogy lehúzhassa egy-egy újabb szívességgel, amit egy idő után már gyomorforgató látni.
Mal is kezdetben önös érdekéből találja ki ezt a bizonyos "tegyünk úgy, mintha együtt járnánk" dolgot, viszont az ő esetében viszonylag hamar beáll a változás, ahogy kezd közelebb kerülni a kissé szerencsétlen lányhoz, akinek nincsenek túl nagy elvárásai, mindössze szeretné élni az életét... Amit Mal újra és újra felborít. Megjegyzem, én nagyon bírtam a srác humorát, bár olykor kicsit erőltetettnek éreztem, viszont volt a könyvben pár jelenet, amikor a megszólalásain hangosan tudtam nevetni. Kettejük párosa éppen az ellentéteik miatt tud működni, elég jól kiegészítik egymást.
Számomra az is pozitívum, hogy a romantika nem instant módon önti el a könyvet, ha jól emlékszem, majdnem a regény feléig nem történik köztük semmi komoly, aki addig is a romantikát keresné a könyvben, annak be kell érnie az úton-útfélen cameozó Eve-vel és David-del, akik szinte folyamatosan nyalják-falják egymást. A zenekar többi tagja is sokat szerepel, amit nekem szórakoztató volt olvasni, főleg Ben jelenetei tetszettek nagyon.
Ami miatt csalódtam ebben a könyvben, az a papírvékony cselekmény. Szinte semmi nem történik a könyvben, ami igen, az sem kifejezetten maradandó, szerintem. Nem igazán tudok belőle jó történetszálakat felidézni, mert sok jelenet csak egy-egy romantikus kliséhalmaz. Olykor untatott, ami meglepett, mert a szereplőket szinte egytől-egyig díjaztam - már a pozitív megítélésűeket -, és mégis úgy érzem, ezt a részt valahogy nem nekem találták ki. Vagy talán túl magasan voltak az elvárásaim, én magam sem tudom, igazából, csak azt, hogy egyáltalán nem ütött akkorát, mint vártam. 

Kedvenc karakter(ek): Mal
Gyűlölt karakter(ek): Skye, Reece
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv. magyar
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: Császár László
Oldalszám: 376
Sorozat: Stage Dive (#2)

Résztvevő blogok listája:

07/01 - CBooks

07/03 - Angelika blogja

07/05 - Insane Life

07/07 - MFKata Gondolatai

07/09 - Deszy könyvajánlója

07/11 - Sorok között

07/13 - Dreamworld

Nyereményjáték:

Mivel a regény férfi főszereplője, Mal tölti be a dobos szerepét a Stage Dive zenekarában, adja magát, hogy ebben a játékban híres rockegyüttesek dobosait kell kitalálnotok. Minden blogon találtok egy képet az adott zenészről, és segítségként a posztokban elrejtve megtaláljátok a zenekar nevét is. A Rafflecopter megfelelő dobozába a dobos és az együttes nevét is be kell írnotok! Ha velünk játszotok, megnyerhetitek a három nyereménypéldány egyikét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway