Miért: A nyár trilógia utolsó része.
Tartalom: Két testvér – Egy igaz szerelem.
A nyár sosem lesz már ugyanolyan.
Belly csak két fiúba volt szerelmes életében, és mindkettőjük vezetékneve: Fisher. Miután az utóbbi két évet Jeremiah-val töltötte, szinte teljesen biztos abban, hogy megtalálta benne a lelki társát. Szinte.
Conrad még mindig nem tette túl magát a tévedésén, hogy elengedte Bellyt, még ha Jeremiah mindig is tudta, hogy Belly hozzá tartozik. Amikor a lány és Jeremiah elhatározza, hogy összeköti az életét, Conradnak rá kell ébrednie: most vagy soha – vagy elmondja Bellynek, hogy szereti, vagy örökre elveszíti. A lány kénytelen szembenézni az érzéseivel és az igazsággal, amivel valószínűleg mindig is tisztában volt. Nem kerülheti el, hogy összetörje egyikük szívét.(Könyvmolyképző)
Vélemény: Teljesen őszintén mondom, hogy ez volt a legösszeszedettebb rész az egész szériában - bár, azt el kell ismernem, hogy még így sem nevezhető tökéletes alkotásnak -. Úgy tűnik, így a trilógia végére Jenny Han-nak sikerült egy igen nagy lépést tennie előre, aminek én személy szerint nagyon örülök, mivel az előző kötetek távolról sem győztek meg. Ez azonban elhitette velem, hogy ha Han nagyon akarna, képes lenne ennél a sorozatnál ezerszer jobbakat alkotni, remélem, hogy ennek bizonyítékát a későbbiekben is látni fogjuk majd.
A stílus az eddigiekkel ellentétben egészen remek volt, igaz, Belly szemszögéből látjuk az események túlnyomó többségét - csak itt-ott bukkan fel Conrad nézőpontja, erről majd a későbbiekben bővebben is kitérek majd -, ezért a történet azért nem mellőzi a lány olykor irritáló belső monológjait... De most sokkal de sokkal elviselhetőbb volt, mint mondjuk a második kötetben. Érezhető, hogy végre felnőtt, és ez hatalmas előny, jóllehet, a történet összességében szerintem mégis arra fut ki, hogy mennyire önző tud lenni ez a lány, ha a szerelmi életéről van szó. Ismeritek a mondást, miszerint sokat akar a szarka... Itt is valami hasonló történik tulajdonképpen, ugyanis Belly túl sok mindent akar egyszerre. Hozzá akar menni Jeremiah-hoz, de ugyanakkor szinte nulla-huszonnégyben büntetni a fiút egy korábbi hibájáért - amiben, bár ezt nehezemre esik bevallani, én Belly-nek adok igazat -, s mindemellett érezhetően odáig van Conradért, hiába próbálja meggyőzni a családját az ellenkezőjéről.
Meglepve tapasztaltam, hogy bár Belly ismételten többször is kinyitotta a bicskát a zsebemben, nem rá rágtam be igazán a történet folyamán, hanem a fiatalabb Fischer fiúra. Jeremiah sokat változott az elmúlt két évben, s be kell látnom, nem éppen előnyére. Nekem végig olyan érzésem volt, hogy nagyon nyeregben érzi magát amiatt, hogy a lány őt választotta, s ugyanakkor durván vissza is él vele. Olyan, mintha nem is ugyanaz az ember volna, akinek igenis szurkoltam a Nyár amikor megszépültem olvasása közben. Átment igazi péklapát kategóriába, sajnos.
Érdekes változtatás - bár jóllehet, talán teljesen felesleges - az előző részekhez képest, hogy most néhány alkalommal Conrad szemszögén keresztül is megismerhetjük az eseményeket. Azért mondom, hogy ez igazából egy felesleges húzás volt az írónő részéről, mert gyakorlatilag olyanok, mintha ott sem lennének. Az ember azt várná, hogy az idősebbik Fischer fiú komoly agonizálást folytat amiatt, hogy az öccse készül elvenni az ő élete szerelmét... De, még ha így is van, ez valahogy nem jön át a lapokról, olyan esetlen, már-már kelletlen az egész.
Amiért érdemes lehet elolvasni ezt a könyvet, az a tapasztalható jellemfejlődés, bár az én véleményem szerint azért ezen a téren még nem tökéletes Han teljesítménye, igaz, lényegesen jobb az egész könyv - annak ellenére, hogy alig történik benne valami -, mint az elődei.
Ne számítsatok világmegváltó történetre, csak egy nyárközpontú, elmélkedősnek szánt sorozat lezárására.
A stílus az eddigiekkel ellentétben egészen remek volt, igaz, Belly szemszögéből látjuk az események túlnyomó többségét - csak itt-ott bukkan fel Conrad nézőpontja, erről majd a későbbiekben bővebben is kitérek majd -, ezért a történet azért nem mellőzi a lány olykor irritáló belső monológjait... De most sokkal de sokkal elviselhetőbb volt, mint mondjuk a második kötetben. Érezhető, hogy végre felnőtt, és ez hatalmas előny, jóllehet, a történet összességében szerintem mégis arra fut ki, hogy mennyire önző tud lenni ez a lány, ha a szerelmi életéről van szó. Ismeritek a mondást, miszerint sokat akar a szarka... Itt is valami hasonló történik tulajdonképpen, ugyanis Belly túl sok mindent akar egyszerre. Hozzá akar menni Jeremiah-hoz, de ugyanakkor szinte nulla-huszonnégyben büntetni a fiút egy korábbi hibájáért - amiben, bár ezt nehezemre esik bevallani, én Belly-nek adok igazat -, s mindemellett érezhetően odáig van Conradért, hiába próbálja meggyőzni a családját az ellenkezőjéről.
Meglepve tapasztaltam, hogy bár Belly ismételten többször is kinyitotta a bicskát a zsebemben, nem rá rágtam be igazán a történet folyamán, hanem a fiatalabb Fischer fiúra. Jeremiah sokat változott az elmúlt két évben, s be kell látnom, nem éppen előnyére. Nekem végig olyan érzésem volt, hogy nagyon nyeregben érzi magát amiatt, hogy a lány őt választotta, s ugyanakkor durván vissza is él vele. Olyan, mintha nem is ugyanaz az ember volna, akinek igenis szurkoltam a Nyár amikor megszépültem olvasása közben. Átment igazi péklapát kategóriába, sajnos.
Érdekes változtatás - bár jóllehet, talán teljesen felesleges - az előző részekhez képest, hogy most néhány alkalommal Conrad szemszögén keresztül is megismerhetjük az eseményeket. Azért mondom, hogy ez igazából egy felesleges húzás volt az írónő részéről, mert gyakorlatilag olyanok, mintha ott sem lennének. Az ember azt várná, hogy az idősebbik Fischer fiú komoly agonizálást folytat amiatt, hogy az öccse készül elvenni az ő élete szerelmét... De, még ha így is van, ez valahogy nem jön át a lapokról, olyan esetlen, már-már kelletlen az egész.
Amiért érdemes lehet elolvasni ezt a könyvet, az a tapasztalható jellemfejlődés, bár az én véleményem szerint azért ezen a téren még nem tökéletes Han teljesítménye, igaz, lényegesen jobb az egész könyv - annak ellenére, hogy alig történik benne valami -, mint az elődei.
Ne számítsatok világmegváltó történetre, csak egy nyárközpontú, elmélkedősnek szánt sorozat lezárására.
Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): Jeremiah
Pont: 8/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Tóth István
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 280
Sorozat: Summer (#3)
Résztvevő blogok listája:
05.10. Media Addict
05.13. Zakkant olvas
05.16. Dreamworld
05.19. CBooks
Nyereményjáték:
A regényben fontos szerepet kap egy bizonyos esküvő, amit természetesen a tengerparton rendeznek meg.
A mostani játékban híres sztárok
tengerparti esküvőiről láthatsz képeket, feladatod, hogy a rafflecopter
doboz megfelelő sorába írd be, kik vannak a fotón!
Az Örökké nyár lesz egy példányát
nyerheted meg. A győztessel a sorsolás után felvesszük a kapcsolatot, ha
24 órán belül nem válaszol, újra sorsolunk. Sajnos a kiadó csak
Magyarország területére postáz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése