Miért: Sorozatzáró kötet.
Tartalom: Légy óvatos azzal, mit is kívánsz! Lehet, hogy minden valóra válik…
Most, hogy Erin megtudta az igazságot a lányokról, akik kiközösítették, és a fiúról, akit szeret, úgy érzi, az érettségi előtti idő egyre gyorsabban fogy. Amíg egykor még a nyári szünet előtti napokat számolták vissza, most már ténylegesen az utolsó napjaikat töltik Blackwellben. Szülei, Sam és Julianne attól félnek, hogy most, hogy végre megtalálták Erint, mégis el kell engedniük őt, a feszültség pedig csak egyre nő azóta, hogy Erin rájött, ki is ő valójában.
Weston egyre rosszabbul érzi magát, ahogyan telnek a nyári napok, hiszen a lány, akit gyerekkora óta szeret, más főiskolára megy, mint ő. A legnagyobb félelme, hogy ez azt jelenti, elválnak útjaik. Miközben próbálja a legjobbat kihozni a maradék időből, és elérni, hogy minden maradandó emlékük legyen, folyamatosan kétségek között őrlődik. Rájön, hogy a remény olyan, mint a folyós homok: minél jobban szenved ő, annál gyorsabban süllyed Erin. (Maxim)
Vélemény: Szerintem a legkevésbé sem volt szükség erre a harmadik részre. Nem azért, mert annyira katasztrofális lett volna - az elődeihez képest -, hanem azért, mert számomra teljesen tönkretette az olvasást az egyik szereplője, annyira lehetetlenül és kiállhatatlanul viselkedett.
Nem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de végképp sikerült megutálnom Weston-t. Az egész könyvben mást sem csinál, mint indokolatlanul, teljesen feleslegesen hisztizik. Olyan, mint egy hisztis kislány, aki csak magára tud gondolni. Esküszöm, mást se hallunk tőle, csak azt, hogy panaszkodik, és mániákusan próbálja ráerőltetni Easter-re az akaratát, aki viszont - hála az égnek -, nem akar kötélnek állni. Bár eddig nem voltam ettől a lánytól elájulva, ezzel a lépésével sikerült belopnia magát a szívembe. Jó volt végre egy olyan főszereplőt látni, aki nem rendeli alá magát álmai pasijának, és nem fut utána, mintha kötelező volna... Ha még emlékeztek az előző részben történt naplós-incidensre, akkor talán eszetekbe juthat, hogy ez nem véletlen. Hiába a Varázslatos szerelem meglepően erős nyitójelenete, ettől még Erin-ben ott van a tüske a történtek miatt, ami nem is csoda. Ahogyan az sem, hogy a Weston-nal való kapcsolata, egyre inkább ellaposodik. A végén már nem szól semmi másról, csak a folyamatos szóváltásokról, amikor a fiú erőszakosan próbál nyomulni, és hangoztatni a saját érdekeit, miközben szerencsétlen lánynak lenne ezer meg egy jobb dolga is, például az egyetemi felvételire koncentrálni.
Nem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de végképp sikerült megutálnom Weston-t. Az egész könyvben mást sem csinál, mint indokolatlanul, teljesen feleslegesen hisztizik. Olyan, mint egy hisztis kislány, aki csak magára tud gondolni. Esküszöm, mást se hallunk tőle, csak azt, hogy panaszkodik, és mániákusan próbálja ráerőltetni Easter-re az akaratát, aki viszont - hála az égnek -, nem akar kötélnek állni. Bár eddig nem voltam ettől a lánytól elájulva, ezzel a lépésével sikerült belopnia magát a szívembe. Jó volt végre egy olyan főszereplőt látni, aki nem rendeli alá magát álmai pasijának, és nem fut utána, mintha kötelező volna... Ha még emlékeztek az előző részben történt naplós-incidensre, akkor talán eszetekbe juthat, hogy ez nem véletlen. Hiába a Varázslatos szerelem meglepően erős nyitójelenete, ettől még Erin-ben ott van a tüske a történtek miatt, ami nem is csoda. Ahogyan az sem, hogy a Weston-nal való kapcsolata, egyre inkább ellaposodik. A végén már nem szól semmi másról, csak a folyamatos szóváltásokról, amikor a fiú erőszakosan próbál nyomulni, és hangoztatni a saját érdekeit, miközben szerencsétlen lánynak lenne ezer meg egy jobb dolga is, például az egyetemi felvételire koncentrálni.
És, ha mindez nem lenne elég, azért még mindig ott vannak a vérszerinti szülei, akik a szívüket-lelküket kiteszik érte, na meg persze Gina is, aki, ha tetszik, ha nem, mégis csak tizenhét éven keresztül nevelte Easter-t - igaz, a lehető legrosszabb módon, ezt elismerem -, és számomra meglepő módon, éppen őhozzá kapcsolódik az egész sorozat egyik csúcspontja, és nem negatív értelemben. Egy egészen új oldalát ismerhetjük meg Gina Easter-nek, és higgyétek el, miatta adott esetben érdemes elolvasni a könyvet, mondom ezt úgy, hogy nem szerepel túl sokat.
Visszatérve Weston-ra: fogalmam sincs, milyen elven gondolja úgy a könyvben, hogy csak neki lehet igaza. Egyszerűen értetlenül állok a viselkedése előtt, mindazok után, hogy mennyi fájdalmat okozott a lánynak, még képes lenne foggal-körömmel magához láncolni, mondván, szereti. Ha engem kérdeztek, ez a fajta viselkedés már rég nem szerelem, csak beteges megszállottság, és kész. Különösen jó bizonyítéka ennek a regény vége. Weston nem azért "sikeres", mert követendő lenne a viselkedése, hanem mert addig megy előre, amíg az nem történik, amit ő akar.
Visszatérve Weston-ra: fogalmam sincs, milyen elven gondolja úgy a könyvben, hogy csak neki lehet igaza. Egyszerűen értetlenül állok a viselkedése előtt, mindazok után, hogy mennyi fájdalmat okozott a lánynak, még képes lenne foggal-körömmel magához láncolni, mondván, szereti. Ha engem kérdeztek, ez a fajta viselkedés már rég nem szerelem, csak beteges megszállottság, és kész. Különösen jó bizonyítéka ennek a regény vége. Weston nem azért "sikeres", mert követendő lenne a viselkedése, hanem mert addig megy előre, amíg az nem történik, amit ő akar.
Alapvetően én azt mondanám, hogy toronymagasan jobb ez a rész, mint az első kettő együttvéve - amik, véleményem szerint egyáltalán nem ütötték meg azt a szintet, amit McGuire-től megszokhattunk, és el is várhatunk -, ugyanakkor Weston jelenetei annyira lerontják a könyv hangulatát, hogy sajnos, nem tudok rá több pontot adni, mint a korábbiakra.
Gyűlölt karakter(ek): Weston
Pont: 10/6
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 216
Sorozat: Happenstance (#3)
Résztvevő blogok listája:
05.31 CBooks
06.01 MFKata gondolatai
06.02 Deszy könyvajánlója
06.03 Insane Life
06.04 Kelly & Lupi olvas
06.05 DreamworldNyereményjáték:
Erin és Weston immár főiskolára mennek, mostani játékban ehhez kapcsolódó feladatotok lesz,
méghozzá címer alapján kitalálni melyik amerikai felsőoktatási intézmény emblémáját látjátok. Mivel ez nem egy könnyű feladat, segítségül láthatjátok nevének első betűjét és az alapításának éve alapján könnyebb beazonosítani őket.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk. 
