Miért: Egy barátnőm ajánlotta.
Tartalom: Kusanagi Yui egy átlagos lány, aki egy nap a családja által fenntartott szentély raktárában talál egy kardot, amelynek segítségével egy számára teljesen ismeretlen világba kerül. Hirtelen kamasz, testet öltött istenek veszik őt körül, akiknek egy évük van rá, hogy emberséget tanuljanak tőle. S ez még csak a kezdet...
Vélemény: Mint látjátok, egy újabb rovattal bővül a blog, ám a booktagek-kel ellentétben, ezt igyekszem majd gyakrabban frissíteni. :) Az utóbbi pár hétben elkapott a nosztalgia érzése, így elkezdtem újra anime-ket nézni. Ezekkel a bejegyzésekkel szeretném bemutatni Nektek, hogy miért is rajongok a japán rajzfilmekért, mi az, ami miatt teljesen más szemmel tudok rájuk nézni.
Az első, ami azonnal felkeltette a figyelmemet, azok a színek. A legtöbb shoujo anime-hez hasonlóan, nagyon élénk, vidám az egész, annak ellenére, hogy egyébként a történet nem feltétlen a humorra épít.
Nekem már maga az alapötlet is nagyon tetszett, pedig, ha megnézzük a tartalmat, valójában nincs benne semmi különleges annak, aki már legalább egy hárem témájú anime-t látott már életében - mindegy, hogy épp melyik nem volt többségben -. Egy dating simulation játék adta az alapot, ennek megfelelően, azon van a hangsúly, hogy vajon Yui melyik fiút választja a történet végén. Ám, érdekes módon, itt nem minden isten játszik főszerepet a játékkal ellentétben. De, akkor kezdjük is azzal, hogy mely istenségekkel találja szemben magát Yui a Zeus által működtett akadémián: Apollon, Hades, Dionysus Takeru, Tsukito, Balder, Loki és Thor. Ők azok, akikkel a legtöbb idejét tölti a lány, ám még közöttük is akadnak olyanok, akikkel kapcsolatban nem egyszer felmerült bennem a kérdés, hogy mit keresnek egyáltalán az anime-ben? Mi a szerepük? Mitől lenne más a történet, ha nem lennének benne? Nyilván erre nem kaptam választ, de igazság szerint nem is bántam. A viccesebbnél viccesebb részek között jól megfértek a drámai jelenetek is, amik néha jólesően kizökkentettek a cukormázas hangulatból. Kiváltképp igaz ez Zeus felbukkanásaira, akivel kapcsolatban akadt egy aprócska aggályom: árulja már el nekem valaki, mi annak az értelme, hogy az egyik pillanatban felnőtt férfiként, a következőben pedig szeszélyes, nagyjából nyolc éves gyerekként látjuk?
A főszereplőink közül valójában mindenkit sikerült kisebb-nagyobb mértékben megkedvelnem - s meglepő módon, mindenkit valami másért, annak ellenére, hogy lássuk be, elég sokan voltak -, de közülük is csak kettőt emelnék ki igazából, az pedig Apollon és Balder. Egyrészt azért, mert neki köszönhetjük a sorozat egyik legdrámaibb, valamint, az egyik szerintem legröhejesebb pillanatát is, amin még most is nevetnem kell, ha eszembe jut. Balder azért lehet emlékezetes, mert annak ellenére, hogy az egyik legkomolyabb hatalommal bíró isten, valójában ő a legesendőbb is. El sem tudom nektek mondani, hányszor láttam elbotlani, vagy elejteni valamit. Persze, ez is meg van indokolva.
Elméletileg egy romantikus anime-ről van szó, de én úgy gondolom, hogy sokkal inkább az emberi kapcsolatokról szól, hogyan képesek az egymástól teljesen elütő jellemek egymáshoz igazodni, s idővel együttműködni.
Nekem már maga az alapötlet is nagyon tetszett, pedig, ha megnézzük a tartalmat, valójában nincs benne semmi különleges annak, aki már legalább egy hárem témájú anime-t látott már életében - mindegy, hogy épp melyik nem volt többségben -. Egy dating simulation játék adta az alapot, ennek megfelelően, azon van a hangsúly, hogy vajon Yui melyik fiút választja a történet végén. Ám, érdekes módon, itt nem minden isten játszik főszerepet a játékkal ellentétben. De, akkor kezdjük is azzal, hogy mely istenségekkel találja szemben magát Yui a Zeus által működtett akadémián: Apollon, Hades, Dionysus Takeru, Tsukito, Balder, Loki és Thor. Ők azok, akikkel a legtöbb idejét tölti a lány, ám még közöttük is akadnak olyanok, akikkel kapcsolatban nem egyszer felmerült bennem a kérdés, hogy mit keresnek egyáltalán az anime-ben? Mi a szerepük? Mitől lenne más a történet, ha nem lennének benne? Nyilván erre nem kaptam választ, de igazság szerint nem is bántam. A viccesebbnél viccesebb részek között jól megfértek a drámai jelenetek is, amik néha jólesően kizökkentettek a cukormázas hangulatból. Kiváltképp igaz ez Zeus felbukkanásaira, akivel kapcsolatban akadt egy aprócska aggályom: árulja már el nekem valaki, mi annak az értelme, hogy az egyik pillanatban felnőtt férfiként, a következőben pedig szeszélyes, nagyjából nyolc éves gyerekként látjuk?
A főszereplőink közül valójában mindenkit sikerült kisebb-nagyobb mértékben megkedvelnem - s meglepő módon, mindenkit valami másért, annak ellenére, hogy lássuk be, elég sokan voltak -, de közülük is csak kettőt emelnék ki igazából, az pedig Apollon és Balder. Egyrészt azért, mert neki köszönhetjük a sorozat egyik legdrámaibb, valamint, az egyik szerintem legröhejesebb pillanatát is, amin még most is nevetnem kell, ha eszembe jut. Balder azért lehet emlékezetes, mert annak ellenére, hogy az egyik legkomolyabb hatalommal bíró isten, valójában ő a legesendőbb is. El sem tudom nektek mondani, hányszor láttam elbotlani, vagy elejteni valamit. Persze, ez is meg van indokolva.
Elméletileg egy romantikus anime-ről van szó, de én úgy gondolom, hogy sokkal inkább az emberi kapcsolatokról szól, hogyan képesek az egymástól teljesen elütő jellemek egymáshoz igazodni, s idővel együttműködni.
Természetesen a lezárása arra enged következtetni, hogy bőven lenne még itt hely egy második évadnak is, ám, hogy ez megvalósul-e, az még a jövő zenéje. Én személy szerint örülnék neki
Kedvenc karakter(ek): Apollon, Takeru, Yui, Balder
Gyűlölt karakter(ek): Zeus
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv: japán
Felirat: magyar
Stúdió: Brain's Base
Év: 2014
Részek száma: 12
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése