Miért: Történelmi romantikus.
Tartalom: Tisztelettel meghívunk mindenkit Heather Cynster menyegzőjére, de előtte
még elrabolják, veszélybe kerül és Breckenridge vikomt vakmerő módon
megmenti.
Heather Cynster elhatározta, hogy a londoni báltermekben felkutatja
saját hősét, aki képes őt annyira levenni a lábáról, hogy feleségül
menjen hozzá, ezért kilép a biztonságos világából, és bátran elmegy egy
estélyre.
De az ígéretes férjvadászatot megzavarja a közbelépő Breckenridge
vikomt, aki menteni szeretné a lányt a botránytól, és emiatt még nagyobb
veszélybe sodródik, amikor egy titokzatos úr elraboltatja Londonból. Az
elszánt Breckenbridge pedig bebizonyíthatja Heathernek, hogy ő az igazi
hőse, akit annyira keresett. (GABO)
Vélemény: Ezért a megjegyzésemért lehet, hogy többen tüzes vassal fogtok üldözni, de ez a könyv nem történelmi romantikus, valójában. Romantikus igen, de nem történelmi. Hogy miért mondom ezt? Attól, hogy egy történet az 1800-as évek közepe táján játszódik, még nem érdemli ki automatikusan a fentebbi jelzőt, énszerintem, hiszen semmilyen komolyabb utalás nincs valójában az adott korra. A ruházat, a hintók, s ehhez hasonlók valójában ötven-száz évvel korábban, s később is megtalálhatóak voltak az arisztokrácia kelléktárában.Ráadásul, nézzünk szembe a tényekkel: ebben az időszakban kizárt, hogy egy nő garde dame nélkül elhagyhatná az otthonát, főleg nem egy bál kedvéért, így a történet kultúr-és művelődéstörténeti szempontból több sebből vérzik már kezdettől fogva, mint ahány oldalas. Természetesen, tisztában vagyok vele, hogy én vagyok az egyetlen, aki az efféle dolgokon hajlamos fennakadni, de mivel történelem szakot végzek, ez talán mégsem annyira meglepő. Így aztán nézzük meg inkább azt, hogy hogyan működik a történet, mint romantikus regény.
Ha eltekintünk az egész szituáció valószerűtlenségétől, akkor remekül, tényleg. Tetszett - bár sajnos alighanem ez az egyetlen hiteles mozzanat az egész könyvben -, hogy a két főszereplőnk között tíz éves korkülönbség van, ami mai szemmel már viszonylag soknak tűnhet, ám akkoriban teljesen normálisnak számított. Breckenbridge és Heather kapcsolata természetesen a kémiára épül, hiszen ezen kívül aligha szerethetnek mást egymásban, ugyanis a lány túlságosan is forrófejűre sikerült. Egy olyan korban, amikor a nőknek - most csúnya kifejezéssel élve - kuss volt a nevük, úgy tenni, mintha ő aztán igazán eldönthetné, mit akar kezdeni a sorsával, egyszerűen elképzelhetetlen s lehetetlen. Ráadásul olyan értelmetlen és idióta hisztiket képes lenyomni emiatt, hogy az valami félelmetes. Én Breckenbridge helyében több pofont is lekevertem volna a lánynak a történet folyamán, de ettől függetlenül nem tudom azt mondani, hogy ne szerettem volna őket. Volt bennük valami megmagyarázhatatlan báj, ami miatt úgy éreztem, mégis jó párost alkotnak.
Ugyanakkor, a fülszöveg izgalmassága ellenére ne egy gyors és pörgős történetre számítsatok, ugyanis a történet kilencven százalékában emberek utaznak ide-oda és néha megállnak beszélgetni. S bármilyen furcsa, ez az egyhangúság egy érdekes cselekményt eredményez, ugyanis sok esetben a párbeszédekből tudjuk csak összeilleszteni az egyes darabkákat, mivel az írónő egyáltalán nem fogja kezünket olvasás közben, ő csak átadja a szereplőink gondolatait, s érzéseit, minden másra meg ott a szemünk (és/vagy a Mastercard). Régen olvastam már ilyen stílusban íródott könyvet, s nekem ez kifejezetten tetszett benne, hiszen a megoldás nem volt odavetve az orrom elé, hanem olykor igenis gondolkodnom kellett, ha rá akartam jönni a dolgok mikéntjére.
Mivel egy igencsak hosszadalmas sorozat nem is tudom hányadik részéről beszélünk, nem tudnám nektek megmondani, hogy vajon hogyan illeszkedik bele a regényfolyam sorába, de az biztos, hogy minden hibája ellenére képes levenni az embert a lábáról. Nem feltétlen többször olvasós könyv, de egyszer biztosan remekül el lehet rajta szórakozni, ha az ember szeretne elszakadni a mai, rohanó világtól.
Ha eltekintünk az egész szituáció valószerűtlenségétől, akkor remekül, tényleg. Tetszett - bár sajnos alighanem ez az egyetlen hiteles mozzanat az egész könyvben -, hogy a két főszereplőnk között tíz éves korkülönbség van, ami mai szemmel már viszonylag soknak tűnhet, ám akkoriban teljesen normálisnak számított. Breckenbridge és Heather kapcsolata természetesen a kémiára épül, hiszen ezen kívül aligha szerethetnek mást egymásban, ugyanis a lány túlságosan is forrófejűre sikerült. Egy olyan korban, amikor a nőknek - most csúnya kifejezéssel élve - kuss volt a nevük, úgy tenni, mintha ő aztán igazán eldönthetné, mit akar kezdeni a sorsával, egyszerűen elképzelhetetlen s lehetetlen. Ráadásul olyan értelmetlen és idióta hisztiket képes lenyomni emiatt, hogy az valami félelmetes. Én Breckenbridge helyében több pofont is lekevertem volna a lánynak a történet folyamán, de ettől függetlenül nem tudom azt mondani, hogy ne szerettem volna őket. Volt bennük valami megmagyarázhatatlan báj, ami miatt úgy éreztem, mégis jó párost alkotnak.
Ugyanakkor, a fülszöveg izgalmassága ellenére ne egy gyors és pörgős történetre számítsatok, ugyanis a történet kilencven százalékában emberek utaznak ide-oda és néha megállnak beszélgetni. S bármilyen furcsa, ez az egyhangúság egy érdekes cselekményt eredményez, ugyanis sok esetben a párbeszédekből tudjuk csak összeilleszteni az egyes darabkákat, mivel az írónő egyáltalán nem fogja kezünket olvasás közben, ő csak átadja a szereplőink gondolatait, s érzéseit, minden másra meg ott a szemünk (és/vagy a Mastercard). Régen olvastam már ilyen stílusban íródott könyvet, s nekem ez kifejezetten tetszett benne, hiszen a megoldás nem volt odavetve az orrom elé, hanem olykor igenis gondolkodnom kellett, ha rá akartam jönni a dolgok mikéntjére.
Mivel egy igencsak hosszadalmas sorozat nem is tudom hányadik részéről beszélünk, nem tudnám nektek megmondani, hogy vajon hogyan illeszkedik bele a regényfolyam sorába, de az biztos, hogy minden hibája ellenére képes levenni az embert a lábáról. Nem feltétlen többször olvasós könyv, de egyszer biztosan remekül el lehet rajta szórakozni, ha az ember szeretne elszakadni a mai, rohanó világtól.
Kedvenc karakter(ek): Breckenbridge
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 9/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: GABO Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 496
Sorozat: Cynster-Trilogy (#1)
Résztvevő blogok listája:
05/20 Angelika blogja - Kedvenc jelenet
05/22 MFKata gondolatai - Ékkövek
05/24 Deszy könyvajánlója - Gretna Green
05/26 Dreamworld - Borítók
05/28 CBooks
Nyereményjáték:
Heather és Breckenridge kalandos útjuk során számos kisebb - nagyobb
skót településen
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A
nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre,
ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi
címre postáz.
megfordultak. Játékunkban arra kérünk titeket, hogy a
közreadott képek alapján nyomozzátok ki a helységek neveit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése