Kiera Cass: Az Igazi

Miért: A Párválasztó sorozat harmadik része.

Tartalom: A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet.

Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.

Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.(GABO)

Vélemény: Amennyire nem szerettem a második részt - ennek okairól bővebben olvashattok az Elitről szóló kritikámban -, olyannyira szerettem az Igazit. Noha ennek is vannak bizonyos hibái - erről egy kicsit később írok majd -, mégis, végig úgy éreztem olvasás közben, hogy Cass végre valahára visszatalált azokhoz a pozitívumokhoz, amik az első részt már-már zseniálissá tették. 

Rengeteg izgalmas jelenettel töltötte meg ezt a kötetet, amelyek közül nem egy olyan hatással  volt rám, hogy a körmömet rágva vártam, vajon most mi fog történni. Ezzel kapcsolatban szeretném kiemelni azt, hogy végre, valahára megértük azt, hogy ismételten vannak a palota falain kívül zajló jelenetek is. Lehet, hogy ez nem tűnik nagy dolognak, de amikor két köteten keresztül szinte végig ugyanazokat a falakat látod magad előtt, akkor az ilyesmi elképesztően jó hatással tud lenni az emberre. Olyan érzés, mintha felszabadulnál és megtapasztalhatnál valami újat, ami igazából nem is annyira új, de már annyira elszoktál tőle, hogy időbe telik, amíg sikerül ehhez a helyzethez alkalmazkodnod. Nos, ezt a helyzetet remekül visszaadja Cass, erre nem lehet panasz. Továbbá, nem egy karakterből valami egészen mást hozott ki, mint amire számítani lehet. Nekem ebből a szempontból Celeste volt az abszolút kedvencem, ugyanis ő folytatja azt a viselkedést amit már a korábbi részekben is megszokhattunk tőle, mégis, miután az ember bepillantást nyer a lány gondolataiba, azonnal megérhetővé, sőt, szerintem kimondottan szerethetővé válik... Míg például Kris-szel kapcsolatban éppen ennek a fordítottja történhet meg az olvasóval, bár én ebben nem vagyok olyan biztos, lévén, mindenki másként reagál le bizonyos dolgokat, attól függően, hogy egy karakter mennyire áll a szívéhez közel.

És itt térnék át a két főszereplőnkre, Maxon-ra és Americá-ra, akikkel sajnos megint csak igen komoly problémáim voltak. A herceg ismételten bebizonyítja, hogy rendkívül könnyen manipulálható személyiség, sok esetben arra fordul, amerre az apja parancsolja neki. Fel nem foghatom, hogy ha valaki ennyire nem képes önálló döntéseket hozni - példának okáért, majdnem lemondja az egész Párválasztót, mert az apja még véletlenül sem akarja, hogy America nyerjen -, arra miért és hogyan merne a népe rábízni egy egész országot? Mi sem bizonyítja jobban Maxon alkalmatlanságát, hogy csak egy bizonyos csavarnak köszönhetően képes elérni a célját. Egyetlen egy ponton volt benne kellő határozottság - ott kimondottan imádtam a karakterét -, de aztán rövid idő elteltével megint az az idealista bájgúnár lett belőle, akitől néha sírógörcsöt tudtam volna kapni.

Americá-ban azt nem tudtam elviselni, hogy gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra kitalálta, hogy ő annyira, de annyira szerelmes Maxonba, hogy az egész kötetben ezen kattog, na, meg azon, hogy ha mégse lenne az övé álmai hercege, akkor még mindig ott van neki Aspen. Na itt álljunk meg egy percre. A lány gyakorlatilag elismerte, hogy a palotaőr, akiért régebben  meg volt veszve, gyakorlatilag nem más a szemében, mint egy kis szamár, ami megteszi a közmondásban emlegetett ló helyett. Ilyen nincs. Nem bírom, amikor valaki ennyire önző. S, ha még ez nem lenne elég, a karakterére egyáltalán nem jellemző módon, képes teljesen gátlástalanná válni annak érdekében, hogy megkapja, amit akar. Miért? Annyira vak, hogy nem veszi észre a tényt, hogy Maxonnak pont a visszafogottsága miatt tetszett meg igazán, nem pedig azért, mert ugyanazt a rámenős figurát alakítja, mint Celesete - akinek, zárjójelben jegyzem meg, ez ezerszer jobban áll -? 

Mindettől eltekintve, a történet nagyon jó, rengeteg izgalmas jelenettel megspékelve, amelyeknek köszönhetően minden szál összefut végre, és minden addig rejtett utalás értelmet nyer. Igazság szerint, ez tökéletes lezárásra lett volna a könyvnek - még akkor is, ha én a végeredménnyel nem vagyok megelégedve -, ám jön a folytatás. Még két köteten keresztül biztosan szórakoztatnak majd minket a Párválasztó karakterei, 2015 májusában érkezik a negyedik rész, ami az Örökös címet viseli. Kíváncsian várom, vajon hány bőrt képesek még lehúzni erről a sorozatról.

Kedvenc karakter(ek): Celeste, Lucy, Georgia, Nicoletta

Gyűlölt karakter(ek): Clarkson

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Gázsity Mila

Kiadta: GABO Kiadó

Év: 2014

Oldalszám: 335

Sorozat: The Selection (#3)