2019. március 17., vasárnap

Blogturné - Laurelin Paige: Szabadíts meg!

Miért: Laureline Paige.

Tartalom: Gwen Anders sebhelyekkel, kérges szívvel élte túl a nehéz gyerekkort. Elégedetten végzi a munkáját: a menő New York-i klubot, az Eighty-Eighth Floort menedzseli. Az ő története nem azzal ér véget, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Fenébe a tündérmesékkel! Amúgy sem hisz az ilyesmiben. 
Amíg meg nem ismerkedik JC-vel. 
A gazdag, megnyerő playboy a legszexisebb férfi, akit Gwen valaha látott, de őt nem érdekli az éjszakai kalandor. Ám amikor egy családi tragédia kis híján az összeomlás szélére sodorja, JC az, aki új túlélési trükköt tanít neki, mely elemi ösztönökre és vágyakra épül. JC kötöttségektől mentes leckéi arra kényszerítik Gwent, hogy lemondjon az irányításról. A gondosan felhúzott falak lassan összeomlanak körülötte. 
Gwen csodálatos világot fedez fel a börtönén túl. A szabadság megrészegíti – és halálra rémíti. Amikor rájön, hogy érez valamit JC iránt, félti a szívét. Főleg, amikor kiderül, hogy JC-nek is vannak titkai. Olyan titkok, melyen nem eresztik. (Insomnia)

Vélemény: Kénytelen vagyok ráébredni, hogy Laureline Paige számomra szintén kezd a guilty pleasure kategóriába esni, ám, még mindig találkozom olyan könyveivel, amik nem feltétlen nyerik el a tetszésemet. Sajnos, a Szabadíts meg is az utóbbi kategóriába esett. Ennek leginkább az az oka, hogy nagyon önismétlő.
Ezt a történetet már mindenki olvasta, legalább egyszer. Adott a sérült lelki világgal rendelkező leányzó, aki találkozik a pénzzel kitömött, remekbe szabott, Adonis testű playboy-jal. Eleinte nem szimpatizál a férfival, sőt, még vissza is utasítja (miközben végig azon agyal, hogy de amúgy mennyire jól néz ki, tökéletes, és egyebek), de aztán, egy nem várt történés miatt közelebb kerülnek egymáshoz. Ismerős, nem? Mindenki sötétebbnél sötétebb titkokat őriz (JC titka miatt egyébként egy pillanatig azt hittem, hogy a fejemet fogom a falba verni, mert a szó szoros értelmében semmilyen volt), miközben a lehetőleg minél durvább és sikamlósabb szexjelenetek révén próbálják meg elhitetni egymással, hogy minden a legnagyobb rendben van. Tegyük hozzá, hogy olyan bolhákból csinálnak WTC méretű elefántot, hogy az embernek röhögni támad kedve. Ha csak ennyi problémám lenne az életben, mint ennek a kettőnek, boldog ember lennék, esküszöm.
Gwen és JC a szó átvitt, és szoros értelmében egyaránt állandóan baszakodnak egymással. Én szoktam szeretni a Gyűlölök és szeretek-formulát, de van, amikor egyszerűen nem működik. És ez a történet ennek az iskolapéldája. Képesek azon vitatkozni oldalakon keresztül, hogy (persze rekord rövidségű ismertség után) összeházasodjanak-e vagy sem. Mi van?! Értem én, hogy Paigenél ez koncepció, de... Idegesítő. Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de Hudson cameoja volt a legjobb pillanat a könyvben, ami azért sokat elárul a színvonaláról. 
A vége... A vége pedig szó szerint az egekbe vágja az ember vérnyomását - ha addig ez nem történt volna meg -. Az Első érintésnél már eljátszotta ezt a függővég dolgot, és ott azt mondom, értettem is... de itt semmi, de semmi értelme.
Ezt a történetet már mindannyian olvastuk legalább egyszer, szóval csak azoknak merem ajánlani, akik szükségét érzik némi ismétlésnek, más esetben abszolút felejthető alkotás. 


Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): Gwen, Gwen apja
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Horváth M. Zsanett
Kiadta: Insomnia Könyvek 
Év: 2019
Oldalszám: 416
Sorozat: Found Duet (#1)

A képen a következők lehetnek: cipők és szöveg

Résztvevő blogok listája:

03.13 - Betonka szerint a világ…
03.15 - Kristina blogja
03.17 - CBooks


Nyereményjáték:


A történet hősei az Eighty-Eighth Floor klubban ismerkednek meg. Ha klub, akkor italokat is felszolgálnak, s ha italok, akkor lássuk hogyan is állunk a koktélokkal.

A turné minden állomásán egy ismert koktél fotóját és klasszikus receptjének összetevőit találjátok. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a koktél nevét
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

6 cl gin
1 cl vermut
olajbogyó vagy citromhéj

a Rafflecopter giveaway

2019. március 10., vasárnap

Blogturné - Leonor de Recondo: Váltóláz


Miért: Korábban nem olvastam ebben a témában írt könyvet.

Tartalom: Muszáj annak lennünk, aminek a többiek látnak minket?

Egy áruház parkolójában egy nő ül az autójában, a sminkjét mossa le. Leveszi a parókáját, kibújik selyemruhájából, a bokájára görgeti a harisnyáját. Minden egyes mozdulattal mintha kitépne magából valamit.

Laurent sportöltözékében hazaindulni készül. Solange-zsal, a feleségével a gimnázium óta ismerik egymást, azóta tart közöttük a meghitt összhang. Az élete, az életük akkor fordul ki a sarkaiból, amikor egy háromnapos egyedüllétet kihasználva Laurent először öltözik női ruhába az otthonukban.

Másnap Solange egy hajtűt talál a földön egy szőke hajszállal…

Léonor de Récondo egy férfitestbe zárt nő látványos és gyötrelmes átalakulásán vezet végig bennünket mesteri kézzel. Mivé lesz egy párkapcsolat, egy család, amikor a védelmező hamis látszat átadja a helyét a meztelen igazságnak?

Áttetszően tiszta stílusban megírt, érzékeny és felkavaró regény a nemi identitás nagy misztériumáról, a belső igazság kereséséről, az önmagunkká válás bátorságáról. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Kezdeném a számomra két legnagyobb negatívummal ezzel a könyvvel kapcsolatban, ez pedig nem más, mint a hossza. A Váltóláz nagyon rövid, ami miatt persze gyorsan el lehet olvasni, egy üres délelőtt, vagy délután épp elég hozzá, viszont, nekem olyan érzésem volt olvasás közben, hogy ez nemes egyszerűséggel kevés. A másik pedig az, hogy a könyv francia, és mint már tapasztaltam, sajnos ennek a nációnak az irodalma, bármennyire is érdekes témákat tudnak feldolgozni, hát, nem a kedvencem, mondjuk így. Van valami a stílusukban, amitől én személy szerint egyszerűen a falra tudok mászni. Itt ezt például a furcsán megoldott szemszögváltások idézték elő, néha E/1 a narráció. néha nem, is mintha ez a váltás szinte véletlenszerűen következne be... nem tudom, nekem ez elég zavaró, de akár mondhatnám azt is, hogy idegesítő volt.
Egy finoman szólva is megosztó témát boncolgat ugyanis, hiszen a transzneműség, bár tagadhatatlanul egyre elfogadottabb a világban, azért még mindig megbotránkoztat embereket. Sokan el sem tudják képzelni, hogy létezhet ez az állapot - és ehhez nem kell szélsőségesen konzervatívnak lenni -, éppen ezért, ha valakinek vannak fenntartásai ennek kapcsán, nem tudom neki ajánlani a könyvet. 
Lauren története, bár szép, én azt is mondanám rá, hogy valahol fájdalmas is. Egyrészt fájdalmas a hősünknek, aki évtizedeket élt le egy olyan testben, amit sosem érzett igazán a sajátjának, másrészt, a családjának - és itt most elsősorban a feleségre, Solange-re gondolok -, akiknek szintén nem megy egyik pillanatról a másikra, hogy egy ekkorra változást feldolgozzanak. És, bár tagadhatatlan, hogy a nő ennek hatására szintén hoz rendkívül rossz döntéseket, én nem igazán tudtam pálcát törni felette, mert őszinte leszek, ötletem sincs, miként reagálnék, ha a párom közölné x együtt töltött év után, hogy ő mostantól nőként akar élni. Lehetséges, hogy én sem a legszebben reagálnám le - könnyen lehet, hogy először dührohamot kapnék, és utána azon kezdenék el gondolkozni, hogy ez biztosan miattam van, mert elcsesztem valamit, annak ellenére, hogy józan paraszti ésszel tudom, hogy ez baromira nem így működik -, hiába tartom magamat alapvetően egy elfogadó személynek.
Főleg annak tükrében, hogy Lauren nem mindig viselkedik nőként, sokszor tényleg úgy viselkedik, mint tisztes családapa, és csak akkor "vetkőzik ki" magából, amikor éppen egyedül van. Mintha úgy érezné, ezzel tartozik, nem csak a családjának, de a társadalomnak is. A hossz épp azért is gond, mert többször bepillanthatunk a hősnőnk gyerekkorában átélt traumákba is, amiket a nem egészen 170 oldal miatt szinte pillanatok alatt lerendez az írónő. Lehetséges, hogy ezzel a tömörséggel a történet erejét próbálta meg érzékeltetni, de bevallom, én egy legalább dupla ilyen hosszú könyvnek jobban örültem volna. Ettől függetlenül, ha valakit érdekel ez a téma, és nem zavarja a francia stílus, bátran merem neki ajánlani. 

Kedvenc karakter(ek): Lauren
Gyűlölt karakter(ek):
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Burján Mónika
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2019
Oldalszám: 168
Sorozat: -


A képen a következők lehetnek: virág és szöveg

Résztvevő blogok listája:

- 03.08. - Sorok Között
- 03.10. - CBooks
- 03.11. - Sorok Között (extra)
- 03.12. - Könyv és más
- 03.14. - Ambivalentína
- 03.16. - Hagyjatok! Olvasok! (extra)


Nyereményjáték:


A kötet főhőse, Laurent mindig is érezte, hogy ő egy férfi testébe zárt nő - a történet pedig megmutatja az utat, hogy önmaga lehessen.


Szerencsére a témával nem csak könyvek, hanem filmek is foglalkoznak, hogy minél több ember megértse, milyen nehéz is ilyenkor önmagunkká válni.

Minden állomáson találtok egy képet az adott filmből (vagy sorozatból), a feladatok pedig, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a film/sorozat címét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

2019. március 5., kedd

Blogturné - Jennifer L. Armentrout: Dermesztő érintés


Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Minden ​érintésnek ára van.

Layla Shaw megpróbálja újjáépíteni darabokra hullott életét – ez nem könnyű feladat egy tizenhét éves lánynak, aki szinte teljesen biztos abban, hogy ennél rosszabbra már nem fordulhatnak a dolgok. Lehetetlenül vonzó legjobb barátja, Zayne reménytelenül elérhetetlen a számára, hiszen Layla csókjának titokzatos ereje kiszívná a lelkét. Az őrzők klánja mindig is megvédte a lányt, ám egyszeriben kiderült róluk, hogy veszélyes titkokat rejtegetnek. És Layla szinte gondolni sem bír Rothra, a pokolian dögös démonhercegre, aki úgy megértette őt, ahogy senki más tudná.

Ám a mélypont néha csupán a kezdet. Layla ereje ugyanis váratlanul változásnak indul, és kínzón csábító ízelítőt kap abból, ami mindig is tiltott volt a számára. Azután, amikor a lány a legkevésbé számít rá, Roth visszatér, és olyan híreket hoz, amik örökre megváltoztathatják Layla világát. A lány végre megkaphatja azt, amire mindig is vágyott, de mivel közben szó szerint elszabadul a pokol, és egyre csak gyűlnek az áldozatok, az ár talán magasabb, mint amit Layla hajlandó megfizetni… (Könyvmolyképző)

Vélemény: Szó, ami szó, egyáltalán nem rajongtam a sorozat előző részéért. Nem volt rossz, de minél többször gondoltam rá utólag, valahogy érezhetően romlott számomra a színvonala. Ez, figyelembevéve, hogy mennyire szeretem Armentrout írásait, elég furcsa, de megesik az ilyesmi, ha belegondolunk, ő sem alkothat mindig tökéletest. Ez a könyve azt hiszem, akkortájt jelent meg Amerikában, amikor én speciel felfedeztem magamnak a Lux-sorozatot (innen is köszi, Toffy), szóval elég sokat vártam tőle a magyar megjelenés idején.
A második rész eléggé in medias res jelleggel folytatódik, aminek én örültem, mert elég fura lett volna úgy nekifutni ennek a folytatásnak, hogy Layla túltette magát a Roth-tal történteken - plusz, tegyük hozzá, én is szívesen elviselném, ha Zayne lenne a támaszom, ki érti ezt? -. Mondjuk az ezzel kapcsolatos vívódása, hát nem is tudom. Értem én, hogy rossz ez a nem csókolhatom meg, akit akarok dolog, de ez néha elég idegesítően mutatkozik meg kettejük között. Tegyük hozzá, hogy Layla olyan, mint egy napraforgó. Azért az álompasiért rajong jobban, amelyik mellett épp eltölt öt percnél többet (ha a másik nincs jelen). Azonban szerencsére, ez a rész nincs annyira elhúzva, mivel alapvetően a nyomozás, na és persze a démonherceg (majdnem démonlordot írtam) visszatérésére helyeződik a hangsúly. De, azért láttunk már ennél kreatívabban megírt szerelmi háromszöget is, emlékeim szerint, akár Armentrout tollából is.
És most, hogy a második részt is letettem, rájöttem, hogy engem a főhősnőnk zavar ebben a sztoriban, ami lehet, hogy nem a legjobb dolog, tekintve, hogy az ő szemüvegén keresztül látjuk az eseményeket. De, amikor annyira egyértelmű információk vannak az orra előtt, hogy én már szinte ordítok, hogy "Vedd már észre, te hülye p*csa", Layla szabályosan elsétál mellette. Esküszöm, ez a nőszemély nem látja a fától az erdőt.
A cselekménynek határozottan vannak jó pontjai, ezt el kell ismerni, és a végén megint csak húzott egy nagyot az írónő, ami miatt mégis csak képes érdekelni az utolsó rész, de bennem azért van némi csalódottság. Nem tartom kizártnak, hogy a zárókötettel tud majd ezen javítani valamelyest, de szerintem, a két pasin kívül nem sok pozitívumot tudott eddig felmutatni a The Dark Elements sorozattal.
Kedvenc karakter(ek): Zayne
Gyűlölt karakter(ek): Layla
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2019
Oldalszám: 562
Sorozat: The Dark Elements (#2)

A képen a következők lehetnek: 2 ember, szöveg és közeli

Résztvevő blogok listája:

- 03.01. - Sorok Között
- 03.05. - CBooks
- 03.07. - Könyvvilág
- 03.09. - Sorok Között (extra állomás)

Nyereményjáték:

Mennyire ismeritek Jennifer L. Armentrout könyveit? Most eldől! A játékunk egyszerű: minden állomáson találtok egy részletet valamelyik Armentrout kötet fülszövegéből. A feladat egyszerű: írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely regényről is van szó.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Amikor -- éppen az utolsó középiskolai évem előtt -- Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.