A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jamie McGuire. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jamie McGuire. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. június 16., csütörtök

Blogturné #174 - Jamie McGuire: Gyönyörű áldozat

Miért: Jamie McGuire.

Tartalom: Falyn Fairchild, a következő kolorádói kormányzó lánya mindent képes hátrahagyni. Már megtette ezt a kocsijával, a tanulmányaival, és még a szüleivel is. Megtörten tér vissza szülővárosába, és pincérkedést vállalva a Bucksaw Kávézóban. Falyn minden műszak után félretesz egy kevés pénzt, és reméli, hogy hamarosan összegyűlik annyi, hogy vehessen egy repülőjegyet, és eljusson az egyetlen helyre, ahol igazán megbocsátást nyerhet, a régmúlt bűneiért: Eakinsba, Illinoisba. 
Taylor Maddox abban a pillanatban megérezte, hogy Falyn bajban van, amint leült egy asztalhoz a kávézóban. Taylor csábító, megszegi az ígéreteit, és még akkor is káprázatos, amikor piszok borítja be – minden megvan benne, ami Falyn szerint egy rámenős, szexi tűzoltóban is. Falynt nem vonzza az, hogy egy legyen a srác hódításai közül, ám egy Maddox fiúnak egy ellenálló lány a tökéletes kihívás. 
Amint Falyn megtudja, hogy mit nevez otthonának Taylor, minden megváltozik. A Maddoxokra jellemző kitartás lehet, hogy nem lesz elég Falynnel szemben. És most először lehet, hogy Taylor lesz az, aki megégeti magát. (Maxim)


Vélemény: Ha nem is lett ez az első számú kedvencem a sorozatból - mert azt a helyet egyelőre T. J. és Liis története birtokolja -, a második helyre könnyedén esélyes a harmadik, most megismert Madoxx testvér. 
Taylor-ban talán az tetszett a legjobban, hogy olyan foglalkozást választott magának, ami egyáltalán nem hétköznapi. A tűzoltóságnak dolgozik, de csak akkor végeznek valódi tűzoltási feladatot, amikor az erdőtüzekről van szó, s min ilyenek, a csapatuk folyamatos mozgásban van. Falyn és a környezete több utalást is tesz rá, hogy a helybéliek miként vélekednek ezekről a férfiakról , hogy nem érdemes velük kezdeni, mert úgyis csak eszközöknek tekintik a nőket, akiket aztán nyugodt szívvel félre lehet dobni. Taylor nyilván elüt ettől a tendenciától, de azért annyira nem, mert kezdetben ő is inkább egy futó flörtként kezeli a lányt, ez akkor változik meg jelentősebb mértékben, amikor kiderül, hogy Falyn minden vágya az, hogy eljusson az ő szülővárosába. 
A főhősnőnk stílusát szerettem, de azt, ahogyan ezt az Eakins-szálat erőlteti, nem igazán, és még akkor sem tudtam ezt jobban tolerálni, amikor megtudtam az okát. Ugyanis, az én véleményem szerint az egész olyan hatást kelt, mintha csak ki akarná használni Taylor jólelkűségét, nekem pedig ez a mentalitás nem volt szimpatikus. Bár elnézve a szüleit - akiktől finoman szólva falra lehet mászni, mert ennyire önző, egoista és egyben megalomán embereket már régen láttam bármilyen regényben -, talán nem is akkora csoda, hogy Falyn elsősorban saját magára gondol, és csak másodsorban arra, hogy a tettei vajon miként hatnak ki teszem Taylor-ra, aki tényleg bármit megtenne érte, és ezért egy kicsit sajnáltam az elején, amíg a lány el nem kezdte viszonozni az érzéseit.
A kettejük kapcsolata egészen jól működik, bár szinte rögtön azután, hogy összejönnek, elkezd felbukkanni a többi Maddox-fiú, akik egyszerűen ellopják a showt tőlük, és a figyelem inkább irányukba kezd összpontosulni. Mondjuk Tyler felbukkanását egyszerűen imádtam. Az, hogy egypetéjű ikrek, remek humorforrás, bár én szívesen olvasnék egy olyan novellát, amikor még csak kamaszok, és adott esetben visszaélnek a hasonlóságukkal, szerintem nagyon szórakoztató lenne.
Bevallom, Travis változatlanul idegesít, bár most meglepően keveset szerepel, ami kifejezetten jót tesz a könyvnek. Viszont Cami és Liis cicaharcát egyszerűen indokolatlannak érzem. Cami-re továbbra is mérges vagyok, ez tény, hiszen gyakorlatilag úgy csalta egyik testvért a másikkal, ahogy nem szégyellte, de szerintem ezt nem kellett volna már ebben a részben reklámozni. Ez a múlt, hagyják egymást békén, és kész.
De, visszatérve, Falyn és Taylor jók együtt, az erotikus részekből egy picit vissza lehetett volna venni, mert szinte csak ilyen jeleneteik vannak egy idő után, de ettől még szerettem őket, mert Falyn érezhetően elkezd változni a srác hatására, ez pedig jót tesz a könyvnek, főleg, amikor az egyik igazán drámai rész zajlik. Látni, hogy a lánynak tényleg vannak érzései, nagyon jó volt.
A humort egy kicsit hiányoltam ebből a részből, egy olyan vicc volt benne, amin igazán jóízűt tudtam nevetni, a többit, amit annak szántak, én beleerőltetésnek éreztem. 
McGuire hozza a tőle megszokott színvonalat, rajongóknak abszolút ajánlható.

Kedvenc karakter(ek): Taylor, Falyn
Gyűlölt karakter(ek): Falyn szülei
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 356
Sorozat: The Maddox Brothers (#3)


Résztvevő blogok listája:

06/16 CBooks
06/18 Dreamworld

Nyereményjáték:

Megihletett minket a borítón szereplő tollpehely, ezért most olyan borító részleteket találhattok az egyes állomásokon, melyeken szintén toll/tollpehely látható.
A rafflecopter megfelelő sorába a könyv íróját és címét várjuk.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

2016. május 31., kedd

Blogturné #167 - Jamie McGurie: Varázslatos szerelem

Miért: Sorozatzáró kötet.

Tartalom: Légy óvatos azzal, mit is kívánsz! Lehet, hogy minden valóra válik…

Most, hogy Erin megtudta az igazságot a lányokról, akik kiközösítették, és a fiúról, akit szeret, úgy érzi, az érettségi előtti idő egyre gyorsabban fogy. Amíg egykor még a nyári szünet előtti napokat számolták vissza, most már ténylegesen az utolsó napjaikat töltik Blackwellben. Szülei, Sam és Julianne attól félnek, hogy most, hogy végre megtalálták Erint, mégis el kell engedniük őt, a feszültség pedig csak egyre nő azóta, hogy Erin rájött, ki is ő valójában.

Weston egyre rosszabbul érzi magát, ahogyan telnek a nyári napok, hiszen a lány, akit gyerekkora óta szeret, más főiskolára megy, mint ő. A legnagyobb félelme, hogy ez azt jelenti, elválnak útjaik. Miközben próbálja a legjobbat kihozni a maradék időből, és elérni, hogy minden maradandó emlékük legyen, folyamatosan kétségek között őrlődik. Rájön, hogy a remény olyan, mint a folyós homok: minél jobban szenved ő, annál gyorsabban süllyed Erin. (Maxim)


Vélemény: Szerintem a legkevésbé sem volt szükség erre a harmadik részre. Nem azért, mert annyira katasztrofális lett volna - az elődeihez képest -, hanem azért, mert számomra teljesen tönkretette az olvasást az egyik szereplője, annyira lehetetlenül és kiállhatatlanul viselkedett.
Nem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de végképp sikerült megutálnom Weston-t. Az egész könyvben mást sem csinál, mint indokolatlanul, teljesen feleslegesen hisztizik. Olyan, mint egy hisztis kislány, aki csak magára tud gondolni. Esküszöm, mást se hallunk tőle, csak azt, hogy panaszkodik, és mániákusan próbálja ráerőltetni Easter-re az akaratát, aki viszont - hála az égnek -, nem akar kötélnek állni. Bár eddig nem voltam ettől a lánytól elájulva, ezzel a lépésével sikerült belopnia magát a szívembe. Jó volt végre egy olyan főszereplőt látni, aki nem rendeli alá magát álmai pasijának, és nem fut utána, mintha kötelező volna... Ha még emlékeztek az előző részben történt naplós-incidensre, akkor talán eszetekbe juthat, hogy ez nem véletlen. Hiába a Varázslatos szerelem meglepően erős nyitójelenete, ettől még Erin-ben ott van a tüske a történtek miatt, ami nem is csoda. Ahogyan az sem, hogy a Weston-nal való kapcsolata, egyre inkább ellaposodik. A végén már nem szól semmi másról, csak a folyamatos szóváltásokról, amikor a fiú erőszakosan próbál nyomulni, és hangoztatni a saját érdekeit, miközben szerencsétlen lánynak lenne ezer meg egy jobb dolga is, például az egyetemi felvételire koncentrálni. 
És, ha mindez nem lenne elég, azért még mindig ott vannak a vérszerinti szülei, akik a szívüket-lelküket kiteszik érte, na meg persze Gina is, aki, ha tetszik, ha nem, mégis csak tizenhét éven keresztül nevelte Easter-t - igaz, a lehető legrosszabb módon, ezt elismerem -, és számomra meglepő módon, éppen őhozzá kapcsolódik az egész sorozat egyik csúcspontja, és nem negatív értelemben. Egy egészen új oldalát ismerhetjük meg Gina Easter-nek, és higgyétek el, miatta adott esetben érdemes elolvasni a könyvet, mondom ezt úgy, hogy nem szerepel túl sokat.
Visszatérve Weston-ra: fogalmam sincs, milyen elven gondolja úgy a könyvben, hogy csak neki lehet igaza. Egyszerűen értetlenül állok a viselkedése előtt, mindazok után, hogy mennyi fájdalmat okozott a lánynak, még képes lenne foggal-körömmel magához láncolni, mondván, szereti. Ha engem kérdeztek, ez a fajta viselkedés már rég nem szerelem, csak beteges megszállottság, és kész. Különösen jó bizonyítéka ennek a regény vége. Weston nem azért "sikeres", mert követendő lenne a viselkedése, hanem mert addig megy előre, amíg az nem történik, amit ő akar. 
Alapvetően én azt mondanám, hogy toronymagasan jobb ez a rész, mint az első kettő együttvéve - amik, véleményem szerint egyáltalán nem ütötték meg azt a szintet, amit McGuire-től megszokhattunk, és el is várhatunk -, ugyanakkor Weston jelenetei annyira lerontják a könyv hangulatát, hogy sajnos, nem tudok rá több pontot adni, mint a korábbiakra. 

Kedvenc karakter(ek): Easter
Gyűlölt karakter(ek): Weston
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 216
Sorozat: Happenstance (#3)


Résztvevő blogok listája:

05.31 CBooks
06.01 MFKata gondolatai
06.02 Deszy könyvajánlója
06.03 Insane Life
06.04 Kelly & Lupi olvas
06.05 Dreamworld

Nyereményjáték:

Erin és Weston immár főiskolára mennek, mostani játékban ehhez kapcsolódó feladatotok lesz,
méghozzá címer alapján kitalálni melyik amerikai felsőoktatási intézmény emblémáját látjátok. Mivel ez nem egy könnyű feladat, segítségül láthatjátok nevének első betűjét és az alapításának éve alapján könnyebb beazonosítani őket.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk. 

2016. április 15., péntek

Blogturné #154 - Jamie McGuire: Viharos szerelem

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Erin volt a Blackwell Középiskola kitaszítottja, egy senki, akit gúnyoltak és kinevettek. De egy nap történt valami, ami mindent megváltoztatott. Egy súlyos tragédia olyan titkokról rántotta le a leplet, amire senki nem számított. Kiderült, hogy Erin a befolyásos Alderman család lánya. Így a lány pillanatok alatt egy sokak által irigyelt világba csöppent. Az új szülők mindent elkövetnek, hogy bepótolják az elveszett időt, és Erin semmiben ne szenvedjen hiányt. Erin boldogsága teljes: végre van egy igazi családja, ahol szeretik, és azt nézik, hogy mi a jó neki. Ráadásul Westonnal, gyerekkori szerelmével is minden tökéletesen alakul. Ez Erin utolsó éve a középiskolában, így minden figyelmét a továbbtanulás köti le. Eközben kiderül, hogy Weston egy művészeti egyetemre akar menni Dallsba, messze a szerelmétől. Így a végzős bál előkészületeit beárnyékolja a tudat, hogy a gimi után elveszíthetik egymást.

De nem ez a legrosszabb, ami történhet… Véletlenül Erin kezébe akad egy napló, mely egykori osztálytársáé, Alderé volt. A lány olyan titkokat fedez fel, amik megválaszolják minden kérdését, és azt is megtudja, amit sosem akart volna (Maxim)


Vélemény: Kissé hadilábon állok ezzel a sorozattal. Még mindig úgy gondolom, hogy ez a sorozat messze a leggyengébb, amit Jamie McGuire-től valaha is olvastam. Ezen persze nincs mit csodálni, hiszen a legelső könyveiről van szó, amik érezhetően rosszabbul sikerültek, mint azok, amiket mi már megismerhettünk. 
Ugyan az írónő stílusa már itt sem rossz, a karakterek és a cselekmény közel sem hozzák azt a színvonalat, amit én személy szerint megszoktam tőle. Erin karaktere nekem valahogy nagyon mű volt ebben a részben. A folyamatos őrlődése a megváltozott élete miatt inkább tűnt egy elkényeztetett gyerek hisztijének, mint valódi problémának. Elvégre, mint azt az előző részből megtudhattuk, valójában gazdag szülők gyermeke, akik abban találták meg új életcéljukat, hogy Eastert minél boldogabbá tegyék - elsősorban azzal, hogy mindent megvesznek neki, amit csak el tudtok képzelni -. Azt hiszem ez az, ami miatt az Alder házaspárral nem tudtam mit kezdeni, hiszen bárhonnan is nézzük, lehet, hogy Erin Alder nem a vérszerinti lányuk volt, mégis csak ők nevelték 17 éven keresztül, ehhez képest gyakorlatilag úgy tesznek, mintha ez meg sem történt volna, mindössze pár alkalommal említik a másik lányt.
A másik dolog, ami szerintem kirívóan furcsa, az Weston és Erin kapcsolata. A Viharos szerelem másik fő szála leginkább a kettejük kapcsolatával foglalkozik, ami a tragédia ellenére is sokáig meglepően rózsaszín, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ebbe az idillbe rondít bele Erin azzal, hogy mint azt a fülszövegből is megtudhatjátok, beleolvas Alder naplóiba - amit egyébként egy rejtély, hogy a szülők miért nem dobtak ki, égettek el, vagy csináltak vele lényegében bármit, ahelyett, hogy porfogónak használják. Ugyanakkor egészen érdekes dolgokat tudhatunk meg ezekből a füzetekből, leginkább azzal kapcsolatban, hogy miért is fordult a másik két Erin Easter ellen, na meg amiatt is, mert ismételten megállapíthatjuk, hogy Aldernél gonoszabb, rosszindulatúbb lány nem is nagyon mászkált a városban.
Azt azonban muszáj elismernem, hogy az emiatt bekövetkező változás a történetben nekem kifejezetten tetszett. Szerintem jól állt a regénynek az a borongós, melankolikus hangulat, ami ezt követően jellemzi. Plusz, talán itt lettek a legreálisabbak Erin reakciói. Valóban hat rá az, amit a naplókból megtud, és nem is lép rajta túl egyhamar. Remekül ellensúlyozta a regény eleji már-már túlságosan is optimista légkört, mintegy megindokolva ennek a folytatásnak a létjogosultságát.
Az pedig, hogy nem mindenki fogadja el az új helyzetet, még egy jó pont McGuire-nek. Nem csak az iskolában tapasztalható bullying-ről van itt szó, hanem arról is, hogy mivel Erin egy kisvárosban nőtt fel, a hírek szinte futótűzként terjednek el az emberek körében, akik erre nem feltétlen reagálnak pozitívan. Nem mindenkinek van ínyére, hogy Easter lényegében átveszi Alder helyét a családban, miközben a másik házaspár gyászol - Ginának meg esélyesen édesmindegy, hogy van-e gyereke, vagy nincs, hiszen már akkor is így volt ez, amikor még vele élt a lány -.
Ha valaki szerette a Véletlen szerelmet, akkor nyugodt szívvel merem ajánlani ezt a részt, mert, bár még mindig nem a legjobb, határozott előrelépést mutat az előzőhöz képest. Azonban azoknak, akiknek nem tetszett, szerintem jobb, ha ezt elkerülik. 

Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): Weston
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította:Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 160
Sorozat: Happenstance (#2)


Résztvevő blogok listája:


04.13 Dreamworld
04.15 CBooks
04.17 MFKata gondolatai
04.19 Deszy könyvajánlója
04.21 Insane Life

Nyereményjáték:

Jamie McGuire tollából számos könyvet olvashatunk magyarul. A mostani játék ezért ehhez fog szorosan kapcsolódni. - Minden állomáson találtok egy idézetet, ami tartalmaz egy nevet, természetesen a név ki lesz pontozva. Nektek azt kell kitalálnotok, hogy melyik könyvből (pontos cím) származik az idézett szöveg és melyik név van kipontozva.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A mai idézet:

"– Sült édesburgonya? – nevettem.
– Az bizony – mosolygott ……....”

2015. december 15., kedd

Blogturné #122 - Jamie McGuire: Véletlen szerelem

Miért: Jamie McGuire.

Tartalom: Jamie McGuire egy letehetetlen YA regénnyel tér vissza, melynek főszereplője Erin Easter, a három végzős Erin nevű kishölgy egyike, akik a vidéki Blackwell Középiskolába járnak, és nem csupán nevükön, de születésnapjukon is osztoznak. Eastert felelőtlen, egyedülálló édesanyja nevelte fel, és plátói szerelmet táplál Weston Gates iránt. A két másik Erin, Erin „Alder" Alderman és Erin „Sonny" Masterson a közösség kedvencei: a város két leggazdagabb családjának sarjai, legjobb barátnők, szurkolólányok, és minden megvan nekik, ami Erinnek nincs. Ezt mások is tudják, és nem hagyják feledésbe merülni. Alder is már a nyolcadik osztály óta kinézte magának Westont, Easter szívének vágyát.
Weston egy közkedvelt sztáratléta, két kiemelkedő ügyvéd gyermeke. Nap, mint nap küzd az elvárásokkal, amiknek meg kell felelnie, ha fel akar érni családja nevéhez, titokban pedig együtt érez Easterrel, hiszen ő is úgy érzi, máshova tartozik; egy másik életben. Ahogyan elkezd kiszökni esténként, hogy Easterrel lehessen, úgy nő meg bátorsága, ellenáll az elvárásoknak és beismeri érzéseit… ezt mind a saját, mind Easter jövőjéért teszi (Maxim)


Vélemény: Azt hiszem, ez az eddigi leggyengébb Jamie McGuire regény, amihez szerencsém volt. Kissé olyan, mintha nem is ő írta volna, ezért gondolom, hogy ez az egyik legelső próbálkozása lehetett, mert egészen egyszerűen amatőr ez a történet, és tőle szokatlan módon, nincs is igazán átgondolva. A történet nagyon rövid, és éppen ezért, lyukas, és elképesztően gyors. Nem lehet érezni az egyes események valódi súlyát, mert mindenki szinte pillanatok alatt átlendül a dolgokon, és alkalmazkodik az új helyzethez. Ez a regény legvégén a legkínosabb, ahol egy komolynak és erősnek szánt csavarra lényegében mindenki úgy reagál, hogy rendben van, akkor most már így állunk egymáshoz.
Az alapötlet nem lenne rossz, végül is kimondottan komikusnak hat, hogy egy kisvárosban három lányt ugyanúgy hívnak, és még egy napon is születtek. Ha belegondoltok, ebből nagyon jó helyzeteket és csavarokat ki lehetett volna hozni, ehhez képest egy nagyon kusza és fura történetet kapunk. Például, számomra nem igazán derült ki, hogy a két Erin miért fordult Easter ellen, mert nézzünk szembe a ténnyel, Weston, mint indok, ehhez kevés. Már régen rossz, ha egy pasi képes több éves barátságokat szétdrimbolni, csak azzal, hogy létezik. A folyamatos bunkózásuktól én falnak mentem, azt pedig pláne nem értem fel ésszel, hogy Wes hogy járhat Aldermannal, aki mindközül a legidegesítőbb női karakter. Erre egy nagyon béna, és közhelyes választ kapunk a könyv során, amitől nem voltam elájulva. McGuire-től sokkal kreatívabb megoldásra vártam volna. Persze, ki lehet indulni abból is, hogy a két gazdag liba azért fordít hátat Easternek, mert ők pénzes család gyermekei, míg a főszereplőnk egy igazi suttyó, alkesz nő gyereke, akitől feláll a szőr az ember hátán, annyira címeresen rossz anya. Ilyet legutóbb talán a Te vagy nekem a levegőben láttam, de már ott se voltam kibékülve ezzel a típussal. De visszatérve a lányokhoz, tudom, hogy a kamaszok szeretnek ítélkezni, de egy barátot elítélni azért, mert nem vehet meg bármit, amit akar? Nem ostoba dolog ez?
A romantikus szál, akár csak a könyv többi része, nagyon el van sietve. Az egyik pillanatban még látványosan kerülgeti egymást Weston és Easter, a következőben meg szinte egymásra vetik magukat? Hogy is van ez? Biztos létezik ilyen is, de én nem hiszek benne, az az igazság. Nem volt annyira aranyos, mint vártam, inkább picit erőltetett, mert nem jöttek át úgy az érzelmek, mint kellettek volna. Számomra még most sem igazán egyértelmű, mit láthattak egymásban ők ketten.
Biztos vagyok benne, hogy ha hosszabb terjedelemben írta volna meg ezt a regényt, akkor én se érezném ennyire üresnek és semmitmondónak ezt a könyvet, ami egyébként nagyon jó is lehetett volna.
Ha valaki még nem olvasott Jamie McGuire-től, és nem szeretne benne csalódni, ne ezzel a könyvével kezdjen. A rajongóknak ajánlom - akárcsak annak idején az Existence-t Abbi Glinestől -, mert lehet látni és érezni a különbséget, hogy honnan, hova jutott el az írónő, és így talán a negatívumok könnyebben megbocsáthatóak, hiszen tudjuk, hogy remek könyveket tud kiakadni a kezei közül. 

Kedvenc karakter(ek): Weston
Gyűlölt karakter(ek): Sonny, Alderman
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 144
Sorozat: Happenstance (#1)


Résztevő blogok listája:


12.15. CBooks
12.16. Dreamworld

Nyereményjáték: 

Erin egy fagyizóban dolgozik és most azokat a fagyi-ízeket, illetve típusokat kell kitalálnotok, amelyek említésre kerültek a könyvben a képek alapján. Segítségképpen elrejtettük a betűket a bejegyzésben. Sok sikert a játékhoz!
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

2015. december 2., szerda

Blogturné #111 - Jamie McGuire: Gyönyörű megváltás

Miért: Szerettem az első részt.

Tartalom: Ha egy Maddox fiú szerelembe esik, az örökre szól. De mi történik akkor, ha először nem téged szeret? Liis Lindy kemény, tréfát nem tűrő FBI-ügynök. Úgy döntött, hogy csupán a munkájával köti össze az életét, így felbontja jegyességét, és Chicagóból San Diegóba költözik. Előléptetésről és megoldhatatlan ügyek megoldását követő kézfogásokról álmodozik. Minden erejével azon van, hogy ő legyen a legjobb. Thomas Maddox arrogáns és könyörtelen különleges ügynök. A világ legkeményebb bűnözőit tette már hűvösre, és ő a szervezet egyik legjobb embere. Annak ellenére, hogy sok életet megmentett, van egy ügy, ami meghaladja a képességeit. Fiatalabb öccsére, Travisre börtönbüntetés vár, mivel ott volt egy tragikusan végződő alagsori gyújtogatásnál, a média pedig igazságszolgáltatást akar. Travis egyetlen mentőöve Thomas. A férfi alkut ajánl öccse megmentése érdekében: Travisnek be kell lépnie az FBI-ba. A gond az, hogy ezt úgy kell közölnie az öccsével, hogy közben ne leplezze le titkos munkáját a családja előtt. Emiatt a családi ünnepségre elviszi magával Liist, mintha a párja lenne. Ám amikor véget ér a hétvége, Liis elgondolkozik, hogy valóban csak tettették-e a vonzalmukat. Betekintést kapunk a jóképű és ravasz Thomas Maddox világába, és megtudjuk, hogy milyen az, amikor valaki nem először, hanem utoljára lesz szerelmes. (Maxim)

Vélemény: Őszinte leszek, nekem sokkal kevésbé tetszett ez a kötet, mint az első rész, pedig nagyon-nagyon vártam Trent története után, elvégre mégis csak arról a Maddox-fiúról szól, akit Camille otthagyott az előbbi miatt. Itt már végre nem csak homályosnak szánt - valójában teljesen egyértelmű - utalásokból tudhatjuk, hogy Thomas FBI-ügynökként dolgozik, ami persze érthetővé teszi, miért romlott meg Cami-vel a kapcsolata.
De igazából nem is ezzel kapcsolatos az én problémám, hanem sokkal inkább a regény indításával... szerintem nagyon hirtelen volt, és nekem eléggé rombolta az élményt.Nyilván, amikor végigolvasod a könyvet, értelmet nyer az egész, de akkor is... Szerintem az a jelent kicsit elvágta előttem a főszereplőinket, pedig Liis egyébként nagyon szimpatikus volt nekem.
Külön pluszpont, hogy félvér, hiszen az édesanyja japán, az édesapja pedig ír százamzású. Fura lehet, hogy én ezt pozitívumként említem, de nekem nagyon tetszett, hogy végre nem az a tipikus "amerikai" szépség köszönt vissza a könyv lapjain, hanem némi egzotikum, mondjuk. Igaz, számomra ezt a Game of Love and Death fejlesztette mesterfokra, de arról alighanem nem lesz egyhamar vélemény, sajnos. Szóval, vissza Liishez: FBI-ügynökként, nem meglepő, hogy nagyon talpraesett, és egyébként elég heves mentalitású nő, viszont a szerelmi háromszög, ami kialakul a volt vőlegénye kapcsán... Hát, nem is tudom. Engem picit untatott, pedig az ötlet nem volt rossz, mindössze Jackson sikerült nagyon üres, és nagyon buta karakterre. Nem baj, így legalább a figyelmem legnagyobb része Thomasra irányult, ami végül is megérte.
T.J. eléggé karót nyelt karakter egyébként, ami nem baj, csak én például pont azt a lazaságot, lezserséget hiányoltam belőle, ami például Trentben abszolút megvolt az előző kötetben. A testvére ezzel szemben nagyon keserű, ami nem csoda, de ugyanakkor vannak kifejezetten jó pillanatai, bár nem mint ügynök, mert úgy szerintem elég csapnivaló... és egyébként mióta engedik egy ügynöknek, hogy a saját családjával kapcsolatos nyomozásba belefolyjon? Ez valahogy nagyon a földtől elrugaszkodott ötletnek tűnt, főleg azzal a körítéssel, amivel tálalva lett.
A romantika végül is nem rossz, csak néhol szerintem picit indokolatlan, de ettől még maximálisan élvezhető és szerethető.  A nyomozás viszont egyáltalán nem kötött le, sokkal jobban érdekelt az FBI többi munkatársa, például Val és Sawyer, akik egyébként szerintem saját kötetet is kaphatnának, abban a történetszálban én láttam némi potenciált. Persze, ez valószínűleg nem fog megvalósulni, de tudjátok mit szoktak mondani: a remény hal meg utoljára.
Számomra a második legnagyobb negatívum még mindig Travis... Basszus, miért nem lehet már leakadni arról a beteg állatról? Értem én, hogy most kvázi összefutnak a szálak, de miért pont a leghülyébb, legidegbetegebb testvérre kellett kihegyeznie McGuire-nak a Thomasról szóló kötetet? Miért nem lehet már békén hagyni, hadd főjön meg a saját levében? Tudom, már többször megénekeltem, mennyire gyűlölöm azt a pasit, de most már kezd végképp elegem lenni belőle. Ha a maradék két részben is jelentős szerepet kap, félek, hogy agyvérzésben fogok elpatkolni, mert miért ne.
Jamie McGuire összességében hozzá a tőle megszokott színvonalat, a stílusa továbbra is remek, a könyv a hibái ellenére is olvastatja magát, ha valakit elkap a lendület, szerintem kifejezetten nehéz letenni, ezért nagyon jól lehet vele haladni. 

Kedvenc karakter(ek): Liis
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 374
Sorozat: The Maddox-Brothers (#2)


Résztevő blogok listája:

11.25. - Book Heaven
11.28. - Insane Life
11.29. - Angelika blogja
12.01. - Kristina blogja
12.02. - CBooks
12.03. - Dreamworld


Nyereményjáték:

A Gyönyörű megváltásban egyik főszereplője, Lindy FBI ügynök, ezért nektek ezúttal olyan könyveket kell idézet alapján megtalálnotok, amelyekben valamelyik szereplő FBI ügynök, titkosügynök vagy beépített ügynök.
A helyesen válaszadók között három példány kerül kisorsolásra.
Játékra fel! :)

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.



A mai idézet:


– FBI-os a fickó. Te sem gondolhatod komolyan, hogy érdekel, az pedig száz százalék, hogy én nem érdeklem őt. Elfelejted, ki az apám?
Regan megrántotta a vállát. – Nem felejtettem el, de arra gondoltam, ha egy FBI-ügynökkel randizol, az segít legyőzni a törvényhozásban dolgozó emberek iránt érzett ellenszenvedet.

– Mi akar ez lenni? Viselkedéskontroll?

2015. április 11., szombat

Blogturné #48 - Jamie McGuire: Gyönyörű tévedés

Miért: Arra gondoltam, adok egy utolsó esélyt az írónőnek.

Tartalom: A függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most a Red Doorban pultos, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje.
Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával.
Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin. (Maxim)

Vélemény: Ha emlékeztek még, régebben írtam a Gyönyörű sorscsapás című könyvről, amit bizonyos értelemben ennek a történetnek az előzményének is tekinthetünk. Elég keményen lehordtam Travis Maddoxot a sárga földig, hogy mekkora egy elmebeteg állat, és ezt a véleményemet azóta is tartom. Annál is inkább, mivel, bár ez a kötet Trentonnal foglalkozik első sorban, a fiatalabbik Maddox fiú is rendszeresen feltűnik benne, még inkább megerősítve engem abban a hitemben, hogy jól döntöttem vele kapcsolatban. 
De, felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért döntöttem úgy, hogy a kezembe veszem Trenton kötetét? Bíztam benne, hogy az írónő meg tud győzni, hogy van még remény a testvérek számára, nem mindenki akkora barom, mint a legfiatalabb gyerek... És azt kell mondanom, engem maximálisan meggyőzött, annak ellenére, hogy el kell ismernem, azért ez a kötet sem teljesen hibátlan.
Cami például a történet elején még egészen szimpatikus volt a számomra, ám a közepe, vége felé, már inkább idegesítőbe csapott át. Ez pedig annak köszönhető hogy teljesen indokolatlan, és meglehetősen értelmetlen változásokon ment keresztül a történet folyamán. Értem én, hogy miért akar annyira kiállni magáért az egyik pillanatban, a másikban meg válik engedelmes kiskutyává, akit addig rugdoshatsz, ameddig kedved tartja, de az összhatás egyszerűen... gáz. Mintha két ember élne egy testben, s nem a jó értelemben, amikor egy ilyen aspektus nem zavarja össze az olvasót. Ráadásul, aki több vasat tart a tűzben, csak úgy, passzióból, az számomra nem éppen a legszimpatikusabb ember, így ezt is Cami negatív vonásai közé veszem.
Na, nem mintha T.J. olyan sok követ megmozgatott volna annak érdekében, hogy a kapcsolata a lánnyal normális és harmonikus legyen, de akkor is. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az én szememben elég furcsán veszi ki magát ez a helyzet.
Trenton ellenben hamar a kedvencemmé vált, annak ellenére, hogy a Maddox-vérmérséklet azért itt is kiütközik néha. Az állandó féltékenység, bár nem alaptalan, engem egy idő után eléggé irritált. Még szerencse, hogy nem ez állt a történet középpontjában, különben sok bajom lett volna vele. Benne leginkább a határozottsága fogott meg, azt hiszem.
A mellékszereplők szerethetőek, bár nem kapnak annyi figyelmet, mint amennyit az én meglátásom szerint megérdemelnének... Remélem, ez valamelyik későbbi kötet kapcsán változik majd. A cselekmény viszonylag gyors, és, bár sok téren kiszámítható, még így is képes meglepetéseket okozni, ami előny, mert nem válik egyhangúvá olvasás közben, ráadásul az írónő stílusa sem rossz. Leköti a figyelmet, és képes egy jó hangulatot teremteni a szavaival, amiért egyszerűen öröm kézbe venni, s az esetleges hibák felett szemet hunyni. Külön kiemelném a történet végét, ami igen mély benyomást gyakorolt rám, s tette fel valójában az i-re azt a bizonyos pontot, amiért azt merem mondani, hogy ez egy jó olvasmány volt.
Személy szerint én már a folytatást várom nagyon, remélhetőleg még jobban sikerült az írónőnek, és különben is, a számomra eddig legérdekesebbnek tűnő testvérrel foglalkozik, így én már várom, hogy hamarosan sort keríthessek rá.

Kedvenc karakter(ek): Trenton
Gyűlölt karakter(ek): Cami
Pont: 9/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 362
Sorozat: The Maddox Brothers (#1)


Résztvevő blogok listája:

04.05. - Angelika blogja
04.06. - Insane Life
04.07. - Book Heaven
04.10. - Kristina blogja
04.11. - CBooks
04.12. - Dreamworld
04.13. - Tekla Könyvei

Nyereményjáték:

Trenton egy tetováló szalonban dolgozik és imádja a tetoválásokat. A ti feladatotok ezúttal kitalálni melyik könyvben hangzanak el azok az idézetek, amelyek egy-egy tetovált szereplőtől, szereplőről hangzanak el.
(Figyelem! Válaszként a könyvek címeit kérjük. Az elküldött megfejtések javítására nincs lehetőség. A kisorsolt nyerteseknek a kiértesítést követően 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljanak. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.)


 A mai idézet:


– Egy autogramot vagy képet kaphatnék?
Liam a szemét forgatja. A nő láthatóan nem veszi az adást.
– Nem, ma este nincs kép. Randevún vagyok – mondja Liam.
– Később esetleg találkozhatunk?
Mielőtt megszólalhatnék, Liam azt mondja: – Örökrandin vagyok, úgyhogy kösz, de nem.

2013. október 23., szerda

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Miért: Ezzel leptem meg magamat a névnapom alkalmából.

Tartalom: Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.
Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek? (Maxim)

Vélemény: Elég vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az elején kimondottan tetszett a történet, viccesnek és érdekesnek találtam, azonban, ahogy haladt előre a cselekmény, már egyre kevésbé élveztem, a végén pedig szó szerint kedvem lett volna a földhöz vágni ezt a viszonylag vaskos kötetet. Végül arra jutottam, hogy bár nem a Halállistámra való darabról van szó - ahová csak azok a regények kerülnek, amiknél tényleg eret akartam vágni magamon -, a folytatását, ami lényegében ugyanez a könyv, csak nem Abby, hanem Travis szemszögéből, garantáltan nem mostanában fogom elolvasni. 
Ha már itt tartunk, feltennék egy egyszerű kérdést: mi értelme van annak, hogy egy könyvet megírunk a másik fél szemszögéből? Értem én, hogy újabb bevételeket hoz az írónőnek, de ezen kívül nem sok hasznát látom. Nem lett volna jobb, ha váltott szemszöget alkalmaz, hogy párhuzamosan láthassuk az eseményeket? Persze, ez csak az én véleményem, és biztos vagy benne, hogy McGuire rajongói a legkevésbé sem díjazzák majd ezt a gondolatomat.
Ugyanakkor azt el kell ismernem, hogy például a könyv stílusa határozottan jó. Remekül vissza tudja adni az egyetemista életérzést, és éppen ezért a fordítás kissé szlenges, néhol hanyag jellege is remekül passzolt a történethez - kivétel a végén, de arról később úgyis beszámolok -.
De, most térjünk vissza a kezdetekhez: mint azt már korábban is mondtam, a sztori eleje nekem is tetszett. Örültem neki, hogy végre nem arról van szó, hogy szerelem első látásra - vagyis, hát... hittem én ezt naivan -, meg ehhez hasonló dolgok, hanem egy lassan kibontakozó kapcsolatnak lehetünk szemtanúi, ami ráadásul a barátságon alapul. Ezek a részek tényleg nem voltak rosszak, bár már itt is lehetett sejteni, hogy Travis abszolút nem normális, hanem alsó hangon is súlyos skizofréniával küzd. Mondok erre egy egyszerű példát - ami sajnos SPOILER, szóval, aki nem szereti az ilyesmit, ne olvassa el a dőlt betűs részt -: Travis és Abby összevesznek, erre Travis elmegy, berúgni, a végén hazavisz két csajt, akiket megdug a lakás kanapéján, majd nemes egyszerűséggel lefekszik Abby mellé aludni, mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne. Most nem azért, de ilyet a legjobb barátjával se csinál meg az ember, nemhogy azzal a csajjal, akiért elvileg a kezdet kezdete óta odáig van, meg vissza. És ez csak az első példa. 
Miután összejönnek - ami szerintem egy elég hirtelen felindulásból elkövetett dolog volt -, ez a helyzet csak rosszabbá válik. Travis képes mindent és mindenkit rommá verni annak érdekében, hogy kimutassa, a lány hozzá tartozik, majd egy jó, véres verekedés után játssza a hősszerelmest. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem ez nem normális dolog. Bár, nálam nem is ez volt igazából a mélypont.
Ami nekem kifejezetten utálatos rész volt ebben az egészben az a se veled, se nélküled-szál volt. Hol összevesztek és szétmentek, hol meg megint összejöttek. Biztosan bennem van a hiba, de sosem díjaztam az ilyesmit. Úgy értem, ha már egyszer szakítottak, akkor hagyják egymást békén, és kész. Nem kell ez a dráma, hogy hetekkel később meg úgy csüngünk egymáson, mintha az életünk múlna rajta, annál is inkább, mert Abby elég nyomós indokkal rakja ki Travis szűrét.
Ha már itt tartunk: Abbyvel, azt leszámítva, hogy nála határozatlanabb csajt még az életben nem láttam, nem volt különösebb bajom, igaz, a háttértörténetben találtam némi kivetnivalót - főleg azt, hogy igazából olyan hülye utalások vannak a könyvben, hogy az már nekem is fájt
-, de ettől függetlenül, ő még az elviselhető kategóriába tartozott. Bár lehet, hogy ezt leginkább annak köszönheti, hogy nem dőlt be azonnal Travisnek, hanem a történet elején egy másik sráccal kezdett el randizni, tehát nem az volt a regény lényege, hogy megláttuk egymást, most akkor irány az oltár, hanem a fiúnak igenis tennie kellett azért, hogy Abby végül beadja a derekát. 
Mindent egybevetve, a regény vége... egy végtelenül rózsaszín, vattacukorral kiegészített nyáltenger. Annyira nem illett sem Abby, sem pedig Travis karakteréhez, hogy szívem szerint kivágtam volna ezeket az utolsó oldalakat. De, mivel könyvet nem szabad rongálni, ezért ez az akcióm szerencsére elmaradt.
Számomra ez egy egyszer olvasható könyv volt, amire többször nem szeretnék időt és energiát áldozni. De ettől függetlenül, ha valaki valami nagyon egyszerű és rózsaszín történetre vágyik, nyugodtan olvassa el.   
     

Kedvenc karakter(ek): America
Gyűlölt karakter(ek): Travis
Pont: 3/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2012
Oldalszám: 452
Sorozat: Beautiful (#1)