2017. november 25., szombat

Blogturné #268 - Colleen Hoover: Velünk véget ér

Miért: Colleen Hoover.

Tartalom: Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.

Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.
Add át magad a reménynek! (Könyvmolyképző)


Vélemény: Húha... A Finding Cinderella-n kívül kétlem, hogy bármelyik Colleen Hoover regényre, amelyhez valaha szerencsém volt, rosszat mondtam volna, de talán, most kijelenthetem, hogy megtaláltam az eddigi toronymagasan legjobb könyvét az írónőnek - annak ellenére, hogy picit furán indul, és a fülszöveg se ad igazán kapaszkodót azzal kapcsolatban, hogy vajon miről is fog szólni a regény -. Ugyanakkor, muszáj megemlítenem, hogy a mostanság megjelenő Confess-szel egyidőben olvastam ezt a könyvet, igaz, az utóbbit még nem fejeztem be, de így előfordulhat olyan szituáció, amikor a mellékszereplőket esetleg keverni fogom, ezért elnézést kérek - igyekszem nem emlegetni őket, és akkor nem fogok összezavarodni -. 
Azt viszont már most leszögezném, hogy, bár ritkán szoktam ilyet mondani, a Velünk véget ér nekem egy többször olvasós darab lesz, akár csak annak idején a Forbidden. Ennek az az oka, hogy Hoover olyan jól meg tudja ragadni az érzelmeket, amiket át akar adni, és olyan szépen írja meg, hogy egyszerűen újra és újra olvasni akarom. Például, amikor az ember újra találkozik élete első szerelmével - most mindegy, hogy az viszonzott, vagy viszonzatlan volt -, és ha akarja ha nem, valami megmozdul benne, és az akár évek óta begyógyultnak hitt sebeket képes olyan erővel feltépni, mintha kötelező lenne. Vagy rávesz arra, hogy újra és újra átélj megporosodott, szinte elfeledett emlékeket. Ezért pedig már alapból jár a kalapemelés az írónőnek.  
Amúgy már a kezdés is nagyon erős, ahogy Lily ott ül az épület tetejének peremén. Én komolyan aggódtam, hogy egy ponton, bármennyire is bizonygatja, hogy nem azért van ott, hogy leugorjon, egyszer csak gondol egyet, és mégis megteszi, a könyv pedig vesz egy hajtűkanyart, és a könyv innentől egy amolyan mi lett volna ha dologról fog szólni... De mindenkit megnyugtatok, szó sins erről, csak Hoover jól bevitt engem az efféle gondolatok sűrűjébe. 
De aztán ott vannak még a férfi szereplőink is, akik külön-külön megérnének egy-egy misét. Atlas és Ryle között én nem éreztem annyira nagy különbséget, de talán éppen ezért is éreztem most minden eddiginél jobban a szerelmi háromszög kialakulásának súlyát. Mindkettő fiúban van mit szeretni, bár tény és való, hogy az utóbbi srác stílusa olykor hagyhat némi kívánnivalót maga után, de amikor megmutatja az érzékeny, kedves oldalát, na, akkor hajlamos voltam elolvadni. Atlasban a kedvességét, előzékenységét szerettem igazán, meg úgy egyáltalán, az egész lényét. Én, bevallom, nem is nagyon tudnék választani közöttük, mindkettőt megtartanám, ha lehetne. 
Azonban, azt elismerem, hogy bármennyire is profi Hoover, azért van, hogy szeret elkapkodni dolgokat. Ilyen például Lily és Ryle kapcsolatának kialakulása, ami talán egy kicsit túl gyors volt. Viszonylag sok, de gyors lefolyású jelent foglalkozott ezzel, így talán nem volt annyira ütős, mint mondjuk a lány Atlas-szal közös múltja. 
Bár imádtam a könyvet, azt elismerem, hogy a befejezés elég hirtelenre sikerült, mintha az írónőnek nem lett volna ideje rendesen befejezni, mert közelget volna a regény leadási határideje. De ettől még nem tudok rá rosszat mondani, mert én mindent megtaláltam benne, amit szerettem volna. Örömet, bánatot, drámát, csicsázástól mentes romantikát, és érzelmeket. Collen Hoover rajongóinak kötelező! 



Kedvenc karakter(ek): Atlas, Ryle
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Kamper Gergely
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 424
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:

11/11 Könyvvilág
11/23 Dreamworld
11/25 CBooks

Nyereményjáték:

Colleen Hoover tollából már rengeteg érzelmes romantikus könyv jelent meg, ezeket fogjuk felidézni a nyereményjátékunk során. Minden blogon találni fogtok egy idézetet az írónőtől, a dolgotok pedig természetesen az lesz, hogy kitaláljátok, melyik könyvéből származik, és beírjátok a könyv címét a rafflecopter dobozba.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A mai idézet: – Szeretnéd hallani az én fénypontomat? – kérdezem.

Bólint. Megpuszilom a homlokát.
– Te vagy az. Mindig te leszel az.

2017. november 23., csütörtök

Blogturné #267: Jamie McGuire: Gyönyörű búcsúzás

Miért: Sorozatzáró kötet (végre).


Tartalom: Tizenegy évvel az után, hogy Abbyvel Vegasba szöktek, Travis Maddox különleges ügynök végrehajtja a maga önkéntes ítéletét Benny Carlisin, a maffiacsalád fején. Vegas legrégebbi és legkegyetlenebb szervezett bűnözői családja most bosszúra készül. A célpont a Maddox család minden tagja. A család tudtára jut a titok, amit Thomas és Travis egy évtizeden át őriztek, és a Maddoxok most először hasonlanak meg egymással. Bár valamennyien ismerik már a veszteség ízét, a család kibővült és a korábbinál nagyobb a kockázat. Miközben testvér testvér ellen, feleség feleség ellen foglal állást, mindannyian választás elé kerülnek: hagyják, hogy a félelem elszakítsa vagy megerősödve kerülnek ki ebből. (Maxim)


Vélemény: Komolyan felmerült bennem a kérdés, amikor megtudtam, hogy Jamie McGuire újabb kötetet ír a Maddox-testvérek sorozathoz, hogy erre vajon mi szükség lehet? Elvégre, mindegyik fiú megtalálta a maga párját és számításait, még Shepley Maddox is, pedig ő aztán tényleg csak egy olykor-olykor felbukkanó epizódszereplő a többiekhez képest. Minden szál el lett varrva, erre tessék, jött még egy rész... Aminek én semmi szükségét nem érzem. 
Ennek nagyon egyszerű oka van: az egész történetnek mondvacsinált érzete van. Rengeteget ugrunk előre az időben, és az írónő egy olyan dolgot ránt elő a képzeletbeli kalapból, gondolok itt a maffia-szálra, amire én speciel már alig emlékszem, azt se tudnám azonnal megmondani, melyik részben találkoztunk a Carlisin-családdal. 
De talán nem is ez volt a legnagyobb problémám a történettel, hanem inkább az, hogy ezúttal McGuire rengeteg szálat mozgat egyszerre, hiszen ennek a kötetnek nincsen egy olyan teljesen fix fókusza, mint bármelyik másik rész esetében, ahol az éppen kialakuló páros két tagján volt a hangsúly, a többiek legfeljebb epizód-szerepet kaptak. Maga a felvetés persze izgalmas, hogy védeniük kellene a családot, de az, hogy ebben most mindenki érintetté válik, azt is jelenti, hogy el lehet veszni az események és a konfliktusok között. Mindenkinek van valami problémája - mint a két új jövevény érkezése -, mindenki mindenkivel képes összeakasztani a bajszát... És minderre van összesen cirka 320 oldalunk. Én személy szerint azt egy jobb megoldásnak tartottam volna, ha ezt a történetet inkább két kötetre bontva kaptuk volna meg (akár olyan formában, mint egy Anita Blake duplakötetet), mert akkor lett volna idő és hely kibontani minden problémát, eldolgozni, és szépen elvarrni a szálakat. Ehhez képest, szerintem az egész történet lóg a levegőben, mert minden iszonyatosan gyorsan zajlik. De, legalább azért kiderül ez meg az például arról, hogy a most már feleség szerepben tündöklő Maddox-lányok (igen, most már bevezethetjük ezt a fogalmat is) hogyan is viszonyulnak egymáshoz. Például, hogy vannak, akik még most sem kedvelik egymást igazán, és éppen ezért megvannak a maguk emberi pillanataik. Mégis, engem nem valahogy nem kötött le ez a rész. Leginkább amiatt, mert már kiábrándultam a sorozatból és a karaktereiből egyaránt. Nem tudok nektek kiemelni, mert csak olvastam-olvastam, de mintha átfolytak volna rajtam a szavak. Ha valaha lesz még folytatás, nem hiszem, hogy el fogom olvasni.
Nyilván, már a címből is látszik, hogy nem lesz egy felüdülés a regény, és ez valóban így is van. Vannak kimondottan fájdalmas veszteségek, de olyanok is, amiket én picit túlreagáltnak éreztem. Na, meg van egy akkora baklövés is, mint a ház... De ezt majd meglátjátok, ha elolvassátok. 


Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 312
Sorozat: The Maddox-Brothers (#6)


Résztvevő blogok listája:

11.18 Dreamworld
11.22 CBooks

Nyereményjáték:

Azoknak kedvez a játék, akik ismerik a korábbi részeket és a szereplőket.
Minden állomáson egy-egy Maddox barátnő/feleség nevének betűit találod összemixelve. A feladat: helyes sorrendbe állítani a betűket és a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni a páros nevét. Tehát a női név mellett a Maddox fiúkra is kíváncsiak vagyunk.

Figyelem!  A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levélre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz!

A mai hölgyemény: CAMIRAE

2017. november 21., kedd

Blogturné #266 - Abbi Glines: Te vagy nekem a jövő

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Cage Yorknak végre mindene megvan, amire valaha vágyott, Eva pedig csak a hab a tortán: a tökéletes lány, gyönyörű és tüzes. Viszont a baseballösztöndíj mindig is az álma volt. Így amikor Cage eléri ezt, Evával túl kell élniük a távkapcsolat nehézségeit – és az összes veszélyesen csábító helyzetet, ami ezzel jár. Olyanokat, amelyeknek nem biztos, hogy az egykori rosszfiú, Cage York ellen tud állni. A fiatalok megbeszélik, hogy együtt költöznek Tennesseebe, ám Eva édesapja beteg lesz, így a lány nem tarthat Cage-dzsel. A távolság lassan bizalmatlanságot szül, és amikor olyan fotók látnak napvilágot, amik bebizonyítják, hogy Cage nem volt hűséges, egy csapásra minden rosszra fordul. De Cage vajon tényleg ilyen könnyen lemondott volna szerelméről? Eva őrülten vonzó szomszédja és gyermekkori barátja, Jeremy karjaiban lel vigaszra, aki megígéri, hogy úgy fog vigyázni rá, ahogy Cage sosem tudna. Ez pedig egy olyan ígéret, ami túl jó ahhoz, hogy Eva elutasítsa. A baseball és álmai nője között őrlődve Cage-nek bizonyítania kell, hogy megérdemli Eva szerelmét, vagy azzal kell számolnia, hogy örökre elveszíti őt. (Maxim)


Vélemény: Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon van-e értelme annak, hogy Cage és Eva nem egy, hanem rögtön két kötettel gazdagodtak Abbi Glines regényfolyamában, de aztán belegondoltam az alaphelyzetbe, és arra jutottam, hogy nem ártott, de - és ezt még azt hiszem, párszor meg fogom említeni - iszonyatosan rövid lett. Alig több, mint 250 oldal, ami persze arról árulkodik, hogy nem kell nagy csodát várni ettől a résztől, de nem is lehet. Arról szól, amiről: Cage-ék egy ballépés miatt szakítanak, majd később, Eva apjának temetésén - ami egyébként kimondottan szívszorító rész volt - újra találkoznak, majd egymásra találnak. Ennyi. Éppen ezért, kicsit bajban is vagyok azzal kapcsolatban, hogy mit is lehetne erről a részről elmondani.
Úgy érzem, kötelességem leszögezni, hogy a könyv fülszövege egy ponton - de ez persze, csak az én meglátásom - erősen túloz. Ugyanis nem mondanám azt, hogy Eva Jeremy karjai közé menekülne, bár az abszolút tény, hogy amíg Cage vissza nem tér, és nem bizonyítja be a szomszéd srác előtt is, hogy bizony komolyak a szándékai, és hajlandó vállalni a felelősséget, ő a hősnőnk támasza. De eljegyzés ide, vagy oda, érezhető, hogy nem komoly a dolog ketttejük között, mindössze Jer annyira önfeláldozó, hogy még erre is képes lenne az elhunyt testvére szerelméért. Ami, ha jobban belegondolunk, egy kicsit talán abszurd, vagy egyenesen beteges, de végül is, megérthető. Jeremy annyira önzetlen, hogy azt olykor már fáj nézni, mert ki az a bolond, aki elvesz egy lányt, aki más gyerekével terhes? Jó, én láttam már ilyet, de az egy nagyon fura helyzet volt, szóval lapozzunk... Ami a lényeg: személy szerint nagyon sajnálom, hogy a sorozat folytatásait elnézve, Jer nem kapja meg az önálló kötetet, pedig szerintem teljesen megérdemelné, és, bár úgy tudom, az írónő már lezárta a Sea Breeze-sorozatot, én még reménykedem benne, hogy egyszer meggondolja magát, és legalább ezt a történetet megkaphatjuk még.
A lényeg az, hogy Cage-nek valóban tennie kell azért, hogy visszakapja Eva-t, bár én úgy gondolom, hogy nem kellett különösebben megerőltetnie magát. Bár, én azt mindenféleképpen a pozitívumok számlájára írnám, hogy azért nem ment ez annyira gyorsan, de én az írónő helyében még lassítottam volna egy kicsit a folyamatot - mondjuk Jeremy-nek adtam volna hosszabb szerepet, például, akár azzal megspékelve, hogy a hősnőnk esetleg érezhetett volna is iránta valamit.. Vagy csak én vagyok ennyire gonosz?
A könyv szokás szerint úszik a korábbi szereplők cameo-iban - és egy idő után a romantika babarózsaszín fellegeiben -, ami nem rossz, de van velük kapcsolatban pár, szerintem kimondottan kínos poén - mint amikor Marcus felvilágosítja Cage-t, hogy a gyereke születése után másfél hónapig nem feküdhet le Eva-val -, amik engem már inkább zavartak, mintsem szórakoztattak.
Ha valaki hozzám hasonlóan kedvelte Cage-t, annak tudom ajánlani ezt a részt is, de azért azt előre jelzem, hogy nem szabad tőle sokat várni.

Kedvenc karakter(ek): Cage, Jeremy
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Sárossy-Beck Anita
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 256
Sorozat: Sea Breeze (#5)


Résztvevő blogok listája:

11/19 Dreamworld
11/21 CBooks
11/22 Deszy könyvajánlója

11/23 Könyvvilág

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Sea Breeze sorozat szereplőit. Minden állomáson találtok egy szófelhős képet, mely egyetlen idézetet tartalmaz; nincs más dolgotok, mint kitalálni ki mondhatta és a keresztnevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha mind a hét névvel megpróbálkoztatok, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.

2017. november 19., vasárnap

Blogturné #265: L. A. Casey: Gyere haza!

Miért: Megtetszett a fülszövege

Tartalom: Lane retteg a hazatéréstől. Szeretett nagybátyja, Harry váratlanul meghalt, de Lane-nek meg kell küzdenie egy régi démonával is. Kale Hunttal gyermekkoruk óta a legjobb barátok, ám ez a kapcsolat sosem volt egyszerű. Lane miatta hagyta ott a családját és költözött New Yorkba. Fájt látnia, hogy Kale valaki mással boldog, másba szerelmes. Fájt, méghozzá iszonyúan. Tehát fogta a sátorfáját és mindent hátrahagyva új életet kezdett, teljesen elvágva magát a múltjától. Ám most, hogy visszatér, a régi érzések is előtörnek, mintha egy nap sem telt volna el a távozása óta. Az érzelmek mindent elborítanak, a tragédia pedig összehozza az embereket. Vajon Lane képes lesz-e megküzdeni a múltjával, a családjával, a veszteségekkel? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Emlékeztek még a Stepbrother Dearest-re, amit annyira imádtam, nem is olyan régen? Meglepő módon, L. A. Caseynek sikerült egy hasonlóan mély, és még felállásában is picit az előbbire hajazó történetet alkotnia. Ezt viszont nem hibaként, inkább pozitívumként kell érteni. 
Az egyetlen dolog, amiben szerintem Elec-ék története jobban muzsikált, az az a tény volt, hogy az események lineárisan haladtak előre. Itt viszont Lane és Kale története ide-oda ugrál a múlt és a jelen között, igaz, az utóbbi szál sokkal "vékonyabb". Szóval a hangsúly abszolút azon van, hogy mi vezetett a lány megfutamodásához évekkel korábban. És az igazat megvallva, félig-meddig értettem is, és nem is. A menekülés hátterében ugyanis a viszonzatlan, egyoldalú szerelem állt. 
Azt hiszem, szinte mindannyian voltunk már hasonló helyzetben. Aki átélt már ilyet, az tudja, hogy nagyon fájdalmas tud lenni, már csak a puszta tudat is, hogy az, akiért odáig vagy, valaki mást tüntet ki a figyelmével, téged pedig észre sem vesz romantikus értelemben. Ez az érzés pedig csak még rosszabbá tud válni, ha ezzel nap mint nap szembesülnöd kell, mert a gerlepár mondjuk épp az orrod előtt nyalja-falja egymást. Hát igen. Nem a világ legkönnyebb helyzete, ezt elismerem, de azért én erős túlzásnak éreztem Lane reakcióját. Csapot-papot hátrahagyni, voltaképpen egyetlen szó nélkül, majd úgy tenni, mintha a még a családod sem létezne? Bár azért az tényleg fura, hogy egy csalódás akkora gondot jelentsen, ami begyűrűzik a lány családjának életébe is - ez már komoly teljesítmény, mondjuk úgy -. Számomra ez nagyon indokolatlan volt. Mármint, szerintem ez annyira azért nem kilátástalan helyzet, hogy tényleg az ilyen vak menekülés lenne rá a megoldás... S mint ahogy látjuk, nem is az. Szerintem a lány nemes egyszerűséggel túlreagálta a dolgokat. Ez pedig eléggé visszaütött, amikor arra kényszerül, hogy hazatérjen Harry temetésére. 
És ha már Harry: egy ilyen nagybácsit én is elfogadnék magamnak. Kedves, megértő, nem ítélkezik az unokahúga felett, pedig szerintem igazán megérdemelte volna, hogy a gyávasága miatt valaki alaposan lehordja, de ez csak az én személyes véleményem. Noha nagyon sajnáltam Lane-t a veszteség miatt, a maga kicsit morbid módján, a haláleset a hősnőnk előnyére vált, hiszen rákényszerült arra, hogy szembenézzen a múlt démonaival, és azokkal az emberekkel, akiket a viselkedésével igencsak megbántott. 
Ezek közül nem kivétel Kale sem, hiszen ő a gyerekkori barátját vesztette el. Viszont... a kapcsolatuk helyrehozatala szerintem nagyon súlytalan volt. Mintha Casey-nek nem lett volna ideje/ihlete jobban felépíteni ezt a részt. Csak piff-paff megtörtént. Nem volt rossz, csak kevés. Romantikus volt, de valahogy hiányoltam belőle az érzelmességet.
Egyszeri olvasásra szerintem nagyon jó, de tény, hogy azért a Stepbrother Dearest még mindig csúcstartó nálam az egymástól elszakadó, majd újra találkozó szerelmespárok történetében. 

Kedvenc karakter(ek): Kale, Lane 
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Guti Eszter
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 360
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:

11.15. - Könyvvilág
11.17. - Dreamworld
11.19. - CBooks

Nyereményjáték:

Mostani játékunk a második esélyekről szól. Lane és Kale, a Gyere haza! főszereplői elsőre elmulasztották az esélyt a közös boldogságra, de most kaptak egy újabb esélyt, amit vagy megragadnak vagy nem. Mindenesetre a játékunkban ugyanilyen párosokat találsz minden állomáson. Olyanok new adult főhősökét, akiknek elsőre valamiért nem jött össze, de a sors újabb esélyt adott nekik.
Mi mondjuk a páros nevét, tőled pedig a könyv címét várjuk. Természetesen angolul és magyarul is elfogadjuk a címeket. Ha megvannak a címek, nincs más dolgod, mint beírni őket a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.
Ha ügyes vagy, megnyerheted a regény három példányának egyikét.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A mai páros: Charley és Jake

2017. november 17., péntek

Blogturné #264 - Erin Watt: Megtört herceg

Miért: Az első rész után muszáj volt elolvasnom.


Tartalom: Kikötőben vívott ökölharctól kezdve az iskolai bunyóig: életek omlanak össze a csillogó-villogó palotában, miközben egy srác próbálja menteni a bőrét.


Reed Royalnak mindene megvan: vonzó külső, befolyásos család, sok pénz. Az elit gimiben sorban állnak a lányok, hogy vele lehessenek. Ő viszont magasról tesz mindenkire, mert csak a családja érdekli – amíg Ella Harper be nem sétál az életébe.
Izzó gyűlölettel indul a kapcsolatuk, mert azt akarja, hogy az apja új nevelt lánya szenvedjen. De aztán minden átfordul valami egész másba. Közel akarja tudni magához Ellát. Biztonságban. Egy ostoba hiba miatt azonban Ella elmenekül a karjaiból, így káosz köszönt a Royal-palotára. Reed azon kapja magát, hogy összeomlik az egész világa.
Ella már nem kíváncsi rá. Azt mondja, hogy csak tönkretennék egymást.

Talán igaza van. (Könyvmolyképző)


Vélemény: Már az első részért is oda meg vissza voltam, de a Megtört herceg csak még inkább szította a Royals-széria iránt érzett imádatomat. Annak ellenére, hogy bevallom, a sztori egy égbekiáltóan komoly klisével indít azzal kapcsolatban, hogy mi is történt igazából Brooke és Reed között azon a bizonyos estén, vagy délutánon, már nem is tudom. Amiben viszont újat tudott mutatni az átlagos NA-regények egy jelentős részéhez képest, az az, hogy az incidensnek igen hosszan tartó hatása van a főhősünk és Ella kapcsolatára, és nem éppen pozitív értelemben. Valami tényleg megváltozik a Royal-házban, a fiúk voltaképpen oldalt választanak, hogy kit is támogatnak ebben a nem éppen egyszerű civakodásban. Mondanom sem kell, hogy a kedvenckém, Easton, leginkább Ella-val ért egyet, őt támogatja - az ikrek inkább a semleges álláspontra szavaznak, és mint mindig, Lauren-nel vannak elfoglalva -, miközben Reed élete kezd pokollá változni. 
Olyan, mintha az egész világ összeesküdött volna ellene. A párkapcsolatának vége, az iskolai hierarchia is kezd darabjaira hullani, már egyre kevésbé tisztelik a Royalokat, miközben Brooke beeszi magát az otthonukba, azzal a felkiáltással, hogy gyereket vár Callum-tól. Ezzel kapcsolatban lesz pár érdekes csavar, ami miatt számomra egy folyamatos hullámvasút volt ez a könyv. Éppen ezért, nem is tudom, mit írhatnék róla, mert szerintem ez egy olyan történet, amit olvasni kell. 
A váltott szempont meglepően jó, nem éreztem erőltetettnek Reed nézpontját, pedig sokan tudhatjátok, mennyire finnyás tudok lenni erre. Viszont, amiről meg szeretnék emlékezni, az Jordan és Daniel, akik többszörösen kiverték nálam a biztosítékot. Két ekkora rohadékot is ritkán hord hátán a föld, én mondom. Ez most főleg Jordan-re igaz, aki olyan pofátlan dolgot tesz, hogy én még mindig az államat keresgélem. Ez egy nagyon pici spoiler talán - bár az most mellékes is, hogy ez minek a kapcsán jelenik meg -, de egy ponton úgy akar bosszút állni a Hercegnőn, hogy egy másik lányt egyszerűen odaragasztat a falhoz, ráadásul pucéran. Normális az ilyen? Daniel se kutya, de ebbe inkább nem mennék bele, ezt nektek is látnotok kell. 
Ez a rész egy igazi hullámvasút. Rengeteg hullámvölgy van benne, de azért lehet számítani egészen romantikus  pillanatokra is, de tény és való, hogy ennek a résznek közel sem ez a lényege. Nem a kettős kapcsolata, inkább maga a család van a középpontban, aminek most minden korábbinál jobban össze kell tartania... Vagy kellene. 
Szerintem még az elsőnél is erősebbre sikerült ez a rész, a végén megint egy akkora csavarral, hogy csak pislogtam, mint hal a szatyorban. 


Kedvenc karakter(ek): Ella, Reed, Easton, Callum
Gyűlölt karakter(ek): Brooke, Dinah, Jordan, Daniel
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 348
Sorozat: The Royals (#2)


Résztvevő blogok listája:

11.07. - Könyvvilág
11.13. - Dreamworld
11.15. - Insane Life
11.17. - CBooks
11.19. - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

A mostani nyereményjátékunkban tesztelni fogjuk, hogy mennyire emlékeztek az első részre. Idézeteket fogtok találni minden blogon, amit valamelyik szereplő mondott, a dolgotok pedig természetesen az, hogy megfejtsétek, kitől származik. Ezután már csak be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába a nevet, és már esélyesek is vagytok a könyv megnyerésére.


Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Az első dolog, amit tudnod kell az Astorról, hogy Royalék itt a királyok, (...) – Ők diktálják a szabályokat, és ők gondoskodnak a betartásukról.

2017. november 16., csütörtök

Blogturné #263 - Jennifer E. Smith: Vajon ránk talál a szerencse?

Miért: Jennifer E. Smith.

Tartalom: Alice soha nem hitt a szerencsében – legfeljebb a balszerencsében. A szerelemben viszont nagyon is hisz, és már jó ideje vágyódik a legjobb barátja, Teddy után. A fiú tizennyolcadik születésnapjára – épp, amikor úgy tűnik, talán kialakulhat kettőjük között valami – Alice viccből egy lottószelvényt vesz neki ajándékba. Legnagyobb döbbenetükre Teddy száznegyvenmillió dollárt nyer a telitalálatos szelvénnyel. Eleinte olyan az egész, mint egy valóra vált álom, főleg, mivel a két fiatalnak bőven kijutott már a balszerencséből. Alice-nek gyerekkorában szörnyű lapokat osztott az élet, amikor alig egy év eltéréssel meghalt mindkét szülője; Teddy édesapja pedig nem sokkal később elhagyta a családját, miután óriási szerencsejáték-adósságot halmozott fel. A nehéz időkben Teddy és Alice mindig is egymásra támaszkodtak. Most azonban, miközben igyekeznek megbirkózni a fiú hirtelen meggazdagodásának hatásaival, egyre jobban eltávolodnak egymástól. A pénz egyre inkább tűnik átoknak, mint áldásnak. Miközben Alice és Teddy próbálnak visszatalálni egymáshoz, a lány nemcsak saját magát ismeri meg sokkal jobban, hanem a szerencse és a szerelem kiszámíthatatlan kapcsolatát is. (Maxim)


Vélemény: Kicsit bajban vagyok ezzel a könyvvel. Mivel Jennifer E. Smith írta, tudtam, hogy valami nagyon cuki, aranyos, és egyszerű - de még véletlenül sem buta - történettel lesz dolgom. Viszont, meglepő módon, nem vett le annyira a lábamról, mint vártam, és úgy gondolom, hogy ennek  az az oka, hogy teljesen más hangulata van, mint amit eddig az írónőtől megszokhattam. 
Valahogy az egésznek sokkal komorabb, és egyúttal komolyabb témát boncolgat, mint a többi műve. Nyilván, nem lehet nem elsütni azokat a közhelyeket, miszerint mindenki ábrándozott már arról, hogy mi történne akkor, ha megnyerné a lottó ötöst, viszont, nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy a pénz nem boldogít. 
A komor hangulat számomra abban nyilvánul meg, hogy a főszereplőinket - mint az a fülszövegből is kiderül - szabályosan veri az ég, ha a (bal)szerencséről van szó, mindig ők húzzák a rövidebbet.  Van a kis fogatnak egy harmadik tagja is, Leo, ám őt én nem sorolnám a fontosabb karakterek közé, mivel neki, Alice unokatestvéreként, és egyben Teddy legjobb barátjaként, csak az összekötő kapocs szerepét tölti be, hogy lássuk, hogyan kötöttek ki ők ketten egy légtérben. Plusz, ő a ma már szinte kötelezőnek mondható, meleg legjobb barát/rokon karakter, aki mindig ott van, ha szükség van rá hogy há hallgatóság legyen, vagy éppen az, aki józan észt ver - persze csak átvitt értelemben - a főhőseink fejébe. Gyerekkori barátságról van szó, azonban a lány már egy jó ideje többet érez. Én ezt azért emelném ki, mert a történet legelején van két pont, amit nagyon érzékletesen adott vissza Smith. Az egyik az, ahogyan és amikor Alice ráébred arra, hogy többet érez a másik iránt, na meg az, amikor egyszer csak, szavak nélkül, érezhetően megváltozik valami kettejük között. Nem tudnád pontosan megragadni, mi indítja el a változást, csak a helyzetet tudod leírni, de az új tartalom, érzés, határozottan megjelenik. Nem is emlékszem, mikor volt olyan utálja, hogy ilyen apróságot jól érzékeltetett volna egy író, és én ezt nagyon szerettem. 
Egyiküknek sincs könnyű élete, viszont, Alice ad egy esélyt a fiúnak azzal, hogy vesz neki egy lottószelvényt, amit, csodák csodájára, kihúznak ugye, és ezzel elindul egyfajta lavina. Nem csak Teddy változik meg a nyeremény hatására, ami egy csapásra fenekestül felforgatja az ő és édesanyja életét, de Alice-ét is, aki bizonyos értelemben kénytelen sodródni az árral, majd felismerni, hogy bizony, van az a pont, amikor már nem tudsz mit kezdeni a megváltozott másik féllel. 
Számomra szokatlan, hogy ez a könyv, bár tele van beleerőltetett, szerintem teljesen felesleges poénokkal, a korábbi Smith regényekkel ellentétben, én egyáltalán nem találtam humorosnak, inkább kicsit nyomasztónak, és persze, elgondolkodtatónak. Hiába építkezik sablonos karakterekből, és bizony nem bővelkedik világmegváltó csavarokban, számomra ez az újfajta íz a maga érthetetlen módján, felejthetetlenné tette. Persze, a vége kiszámítható, de kit érdekel? Tudott újat, és érdekeset mutatni, ezért pedig hálás vagyok, amiért elolvashattam. 



Kedvenc karakter(ek): Alice
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 368
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:

11.13. - Angelika blogja
11.16. - CBooks
11.17. - Könyvvilág
11.18. - Dreamworld
11.19. - Zakkant olvas

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban a szerencséhez és balszerencséhez köthető babonák nyomába eredünk. Minden állomás megfejtése egyetlen tárgy vagy állat, azaz csupán egyetlen szót kell helyesen beírnotok a nyereménydoboz minden egyes sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai babonánk: Hét év szerencsétlenséget jelent, ha véletlenül eltörik.