2016. január 25., hétfő

Blogturné #139 - Tammara Webber: Ahol te vagy

Miért: Sorozatfolytatás

Tartalom: Graham Douglas rögtön odavolt Emma Pierce-ért, amint legutóbbi filmje forgatásán megismerkedtek, ám a lányt a szupersztár Reid Alexander szemelte ki magának. Miután Graham minden tőle telhetőt megtett, hogy ne szeressen bele Emmába a forgatás alatt, kap még egy esélyt, amikor véletlenül összetalálkoznak New Yorkban, és ezúttal ki is akarja használni a lehetőséget.

Emma Pierce feláldozta ígéretes hollywoodi karrierjét, hogy átlagos lányként élhessen. Azt hitte, úrrá lett érzésein a két ellentétes fiú iránt, akik legutóbbi filmje forgatásán vetélkedtek a szívéért, ám a sors egy manhattani kávézóba sodorja, ahol szembe találja magát azzal a sráccal, aki még mindig hiányzik neki.
Brooke Cameron épp most élt túl egy három hónapos forgatást az irtó vonzó, irtó arrogáns exével: Hollywood ügyeletes szépfiújával. Idősebb és bölcsebb fejjel Brooke most jó barátját, Grahamet szemelte ki magának, és csak egyetlen akadály áll az útjában: Emma, az a lány, akit Graham nem bír elfelejteni.
Reid Alexander egyetlen szóval össze tudja foglalni az életét: unalmas. Nem sok tennivalója akad az interjúkon, fotózásokon és legutóbbi filmje premierjén kívül. Szüksége van valami elfoglaltságra, de arra álmában sem gondol, hogy még mindig morcos exével fog összeállni, és közös erővel próbálják meg elérni a céljukat: Graham és Emma szakítását. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Tudom, tudom, nem ezzel kellene kezdenem a kritikámat, de nem bírom megállni. El nem tudom mondani, hogy Reid Alexander mennyire kihúzta nálam azt a bizonyos gyufát ezzel a résszel. Már az elsőben sem volt éppen szimpatikus ezzel az én-vagyok-a-világ-legjobb-pasija - mentalitásával, azzal meg főleg, hogy meg van róla győződve, ő annyira ellenállhatatlan, hogy arra szavak sincsenek. De az, hogy valaki ne tudja megemészteni - majd túllépni a tényen -, hogy elutasították, számomra egyszerűen nevetséges. Egy feltörekvő kis színészecskéről beszélünk, akinek pont azért, mert fiatal, annyi rajongója van, mint égen a csillag, ergo, ha annyira akarna tudna válogatni, bőven. Nem, nem az a lány kell, aki merő véletlenségből, ahelyett, hogy az ő egyéjszakára szóló ágymelegítője lett volna, inkább a boldogságot választotta (büszke vagyok rád, Emma, tényleg). Miért? Miért kell egyáltalán megpróbálni szétdrimbolni más örömét? Nem tud boldogan nyugovóra térni, csak mert más nem akkora érzéketlen ...kalap, mint ő? Mer Graham nyilván ezer meg egyszer többet ér nála, bármikor, bármilyen körülmények között. Az a srác legalább kedves, jólelkű, és nem próbál meg úgy tenni, mintha életében egyetlen hibát sem követett volna el, ellentétben mondjuk ezzel a szemétládával. 
Viszont, ha csak Reiddel lenne probléma, talán nem rágtam volna be ennyire, az viszont, hogy ebben még társra is akad Brooke személyében... Hát, finoman szólva felhúzott. Ennek a lánynak is lehetne jobb dolga - például az, hogy a saját életét kissé helyrerázza, és szembenézne úgy igazán az élete korábbi szakaszán hozott döntéseivel, amire egyébként van is példa a könyvben, de akkor is. Nem, hogy örülne, hogy van egy olyan odaadó, megértő barátja, mint Graham, nem. Jobb lenne rámászni. Hát tudjátok, én nagyon nem tudok mit kezdeni az efféle viselkedéssel. És tényleg az a legundorítóbb az egészben, hogy pont azzal az emberrel együtt akarja végrehajtani ez a mizériát, akihez nyugodtan lehetne pár keresetlen szava, amiben elküldhetné azt a férget az anyukája körülbelüli irányába. Mert az jó. És mert megérdemli. Tudjátok, L'oreál, meg a többi. 
Ezek alapján úgy tűnhet, hogy utáltam ezt a könyvet, de ez távolról sincs így, mégpedig azért, mert Graham-nek és Emma-nak köszönhetően egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. A kettejük kapcsolata nagyon aranyos, kedves, egyszerűen jól esik olvasás közben velük együtt átélni. Megérdemlik a boldogságot, és amikor alkalmuk van erre, azok a részek egyszerűen frenetikusak. Ráadásul az sem volt egy rossz ötlet Webbertől, hogy a cselekményben nincsen időbeni ugrás. Ott folytatódik, ahol az első rész véget ért - így egyébként nem árt a belekezdés előtt kicsit átfutni a Sorok között végét -, így megvan bennünk a folytonosság érzése. A történet halad tovább, csak most nem Reid és Emma, hanem végre Reid és Graham állnak a középpontban. Egy szerethető páros, meg merem kockáztatni, hogy az egyik legjobb, amit ebben a műfajban eddig könyvben láttam. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róluk, odáig voltam, meg vissza, valahányszor együtt voltak a színen. 
Bár az első rész sem volt rossz, ezt a kötetet egyszerűen imádtam! Abszolút megéri folytatni a sorozatot, nagyon remélem, hogy a folytatás is hozza majd ennek a színvonalát, és akkor elmondhatom magamról, hogy elolvashattam egy nagyszerű YA-sorozatot, ami, bár klisés elemekre épül olykor, ettől függetlenül remek gondolatok, és igazán jól felépített karakterek vannak benne, ami azért bőven felejteti velünk, hogy az alapja tucatszerű. Látjátok, még abból is ki lehet hozni valami igazán fergetegeset. :) Legalábbis Tammara Webbernek sikerült. 

Kedvenc karakter(ek): Graham, Emma
Gyűlölt karakter(ek): Reid, Brooke
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 344
Sorozat: Between The Lines (#2)


Résztvevő blogok listája:

01/23 Dreamworld
01/25 CBooks

Nyereményjáték:

Ahogy a könyvben is a színészeké a főszerep, úgy a nyereményjátékunkban is egy-egy könyv színész főszereplője kerül reflektorfénybe. A színészek neveit megosztjuk a bejegyzésekben, nektek pedig az lesz a dolgotok, hogy kitaláljátok az a bizonyos szereplő melyik könyvben szerepelt, tehát az író és könyv címét kell beírnotok rafflecopter doboz megfelelő helyére.

A mai színész: Luke Striker
a Rafflecopter giveaway

2016. január 24., vasárnap

Blogturné #138 - Susan Kay: Fantom

Miért: Már régóta szerettem volna elolvasni.

Tartalom: Egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát, holott akkora szíve volt, hogy az egész világ belefért volna.

Hatalmas feszülés, szakadás, aztán béke… és csönd: az elképedés, a hitetlenkedés néma hördülése. Kinyitottam a szemem, s láttam, hogy a bába arcából – amely az imént még nekibuzdulástól rózsállott – egyszerre kiszalad a vér, s a szobalányom, Simonette a szája elé kapja a kezét, úgy hátrál az ágytól.

Küszködve feljebb csúsztam a csatakos párnán, lenéztem a véres lepedőre, és megláttam, amit a többiek.

A bába tért magához elsőnek; odarepült, hogy a köldökzsinórt elvágja, bár reszkető kezével tartani is alig bírta az ollót.
– Uram, irgalmazz – motyogta, s ösztönösen keresztet vetett. – Krisztus, kegyelmezz!
És megszületett… (Könyvmolyképző)

Vélemény: Tudni kell rólam, hogy imádom az Operaház fantomját, ezért számomra nem is volt kérdés, hogy előbb-utóbb sort kerítek erre a könyvre is. Abszolút megérte az élményt, bár bevallom, elég sokban eltér a musicaltől, nyilván nem véletlenül. A történet sokkal korábban veszi kezdetét, egészen Erik születésénél, sőt. Eleinte az édesanyja, Madeleine szemén keresztül látjuk a fiút, ami elképesztően nyomasztó élmény. 
A karaktere alapból gyomorforgató. Leginkább úgy tudnám nektek jellemezni, mint az 1830-as évek elkényeztetett csitrijét, aki meg van róla győződve, hogy neki a sors tökéletes életet szánt. Tökéletes férjet, családot, és természetesen a lehető legtökéletesebb gyermeket, akit csak el tudtok képzelni. És erre megszületik Erik... S kezdetét veszi az ámokfutás. 
Rossz arról olvasni, hogy hogyan is neveli a gyermekét ez a nő... Mennyire nem veszi semmibe a tulajdon fiát, csak azért, mert az korcsnak született. Persze, ebben minden bizonnyal benne van a kor felfogása is,  amikor az efféle hibákkal nem igazán tudtak azonosulni a szülők - példának okáért fel sem merül bennük, hogy akár felelősek is lehetnek érte -. Manapság egy ilyen dolgot műtétekkel rendbe lehet hozni - vagy legalábbis valamivel jobbá tenni a beteg helyzetét -, de ettől függetlenül fájdalmas látni, hogy emiatt képes egy asszony a saját szülötte ellen fordulni... Sőt, akár a halálát kívánni. 
Mégis, talán az a legérdekesebb ebben, hogy végül is nem Erik az, aki beleőrülne a szeretethiányba és a lenézésbe - ennek talán az az oka, hogy sokáig fel sem merül benne, hogy tekinthetnének rá másként is, hiszen az anyján és még néhány emberen kívül sokáig nincs is kapcsolata a külvilággal -, amiben a saját anyja részesíti. Hanem Madeleine az, aki fokozatosan elveszíti a kapcsolatát a valósággal. Nem hajlandó tudomást venni a fiúban rejlő értékekről, amelyek természetesen függetlenek a külső megjelenésétől. 
Ahogy látom, rengeteget írtam a történet elejéről, ám ez nem véletlen, ugyanis számomra ez volt az egyik legmaradandóbb része a regénynek. Főleg azért, mert ez adta a legtöbb újdonságot, bár a későbbiekben is vannak érdekes, a musicalből nem ismert karakterek, mint például Nadir, akit olykor szisztematikusan Radírnak olvastam....  
Természetesen a cselekmény sokkal bővebb, mint azt az Operaház Fantomjában látjuk, itt igen részletes képet kapunk Erik teljes életéről, ám érdekes módon. Nem mindig ő meséli el nekünk, van, hogy mások szemén keresztül látjuk őt, ami egy igen érdekes ízt ad a történetnek, ugyanis nem mindenki tekinti egy torzszülött páriának, mint például a tulajdon anyja. Ez pedig azt bizonyította számomra, hogy mindig vannak olyanok, akik képesek a felszín alá nézni, még akkor is, ha ez olykor kifejezetten nehéz feladat. 
Mindig is imádtam Eriket, ez máig nem változott. Szerintem átérezhető a helyzete mindenkinek, aki valaha egy kicsit is úgy érzi, hogy nem fogadják el valamiért. Mégis, szerintem a tudása az, ami a legmegnyerőbb. Legyen szó zenéről, építészetről, egyszerűen zseniális. És sajnálom, hogy ezt sokáig nem hajlandóak észrevenni. 
A klasszikusok szerelmeinek, a musical rajongóinak, és igazából bárkinek szívesen tudom ajánlani, aki szereti a mély történeteket. 

Kedvenc karakter(ek): Erik
Gyűlölt karakter(ek): Madeleine
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Kiss Zsuzsa
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 408
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:

01/24 CBooks

Nyereményjáték:

Andrew Lloyd Webber világhíres musicalje Gaston Leroux regénye alapján készült, de nem csak az ő nevük köthető a történethez. Sok más alkotót is magával ragadott és megihletett Erik és Christine tragikus szerelmi története, köztük Susan Kay írónőt is és sok más rendezőt. A történetből készült horrorfilm, filmdráma, filmmusical, animációs film, tévéfilm és még balett is. Mi most ezek közül három alkotás rendezőjének nevére vagyunk kíváncsiak. Hogy kik ők, azt megtudjátok az állomásokon lévő leírásokból. Kérjük, hogy a neveket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Ahol két keresztnév van, ott elfogadunk egyet is. A nyeremény pedig a Fantom című regény egy példánya. Jó játékot!

A mai személy: Az angol filmrendező 1904-ben született Londonban. A 20. század második felének egyik legkiemelkedőbb filmrendezője volt, leginkább a horror műfajában alkotott. Drakula és Frankenstein történetét is feldolgozta, ez utóbbi filmjével (The Curse of Frankenstein) horror filmcsillaggá tette Christopher Leet. A ’60-as években az Operaház Fantomja történetét is feldolgozta filmjében.

2016. január 20., szerda

Blogturné #137 - Mia Sheridan: Leo esélye

Miért: Olvastam az első részt.

Tartalom: Tényleg megérdemel mindenki egy új esélyt? Az is, aki hazudik érte?
Jár-e mindannyiunknak egy újabb dobás? Akkor is, ha részben mi okoztuk saját vesztünket?

Mi mindent tennél meg azért, hogy új esélyt kapj a szerelemre? Hogy új esélyt kapj az életre? Hogy elmondhasd a saját történetedet?

Evie már elmondta az övét. De minden szerelemnek két oldala van. Ideje, hogy adjunk egy esélyt Leónak is! (Könyvmolyképző)



Vélemény: Előre szólok, a kritika erősen SPOILERES az első részre nézve!

Most, hogy elolvastam Leo szemszögét, még mindig újra és újra felteszem magamban a kérdést, hogy a fiú miért érzett rá olyan erős késztetést, hogy hazudjon Evie-nek. Akárhonnan nézem, ez nem oldja meg a problémáját, sőt, éppen ellenkezőleg, felesleges, érthetetlen helyzetekhez vezetett. Értem én, hogy enélkül nem lett volna könyv, de azért úgy érzem, ez felesleges malőr volt a főszereplőnk részéről.
Ugyanakkor az biztos, hogy azt, amin keresztülment az évek alatt, sokkal jobban meg lehet érteni úgy, hogy látod, miként küzd a felépüléséért a kórházban.Ebben egy nagyon fontos sarokpont a pszichológusa, Dr. Fox, akit egészen egyszerűen képtelenség nem imádni. Nem tudnám nektek pontosan elmagyarázni, mivel, de engem nagyon megfogott ez a karakter. Talán azzal, hogy átlát Leon, és éppen ezért próbál neki segíteni abban, hogy fel tudja dolgozni a történteket. Rajta kívül talán nincs is olyan új karakter, aki különösebben több szót érdemelne, így menjünk is tovább.
Természetesen a legidegesítőbb elem, akivel már az első részben sikerült örök haragot kötnöm - most pedig ezt a végtelenségig fokoznom, gyakorlatilag - az Lauren. Tudjátok, Leo nevelőanyja, aki úgy érezte, nincs annál elmésebb ötlet, minthogy ágyba bújjon a nevelt fiával, és később még meg is erőszakolja, ha arra támad kedve. Nem hiszem, hogy sok olyan ember élne a világon, aki azt mondaná, ez nem beteges viselkedés, nekem a hideg futkosott a hátamon, valahányszor megjelent a színen, tehát elég gyakran, mert a zaklató fogalmát sikerül kimaxolnia ennek a hárpiának.
Persze felmerül a kérdés, mi a helyzet magával Leo-val. Igazság szerint, én úgy éreztem, hogy az ő kötete nem tesz hozzá valami sokat az eredeti történethez. A huszonéves sikeres, dúsgazdag vezérigazgató képtől már amúgy is herótom van, de ezt a főszereplőnknek sikerült egy kicsit még tovább rontania, ugyanis végig azt éreztem, hogy ez baromira nem illik hozzá, szerintem teljesen máshogy kellett volna felépíteni. Szó se róla, nyilván a pénze miatt is lesz nagyon vonzó Evie számára Jake-ként - mert nézzünk szembe a ténnyel, a lány nem IQ-bomba aki azonnal rájött volna, hogy a rég elvesztett szerelmét kapta vissza, és ennek értelmében olyan döntéseket hozott néha, hogy a hajam égnek állt tőle -.
A történetről nincs mit mesélni, hiszen ugyanazt kapjuk, amit a Leo-ban, csak ugye most a fiú szemszögéből, ami egyébként nem sokat tesz hozzá. Szerintem kifejezetten kevés olyan jelenet van, amivel ne találkoztunk volna az előző részben, szóval annyira nem éreztem indokoltnak, hogy ez a kötet megszületett, pedig Sheridan hozza a tőle megszokott színvonalat - na meg persze a rengeteg szexet, amit megint csak sikerült elunnom a végére, sajnálom, de engem csak erotikus részekkel nem tud megnyerni magának egy könyv...  -.
Mégis, bár nem hibátlan alkotás, nem tudom rá azt mondani, hogy utáltam volna, mert egyszerűen olvastatta magát. Vannak ilyen történetek, lehet, hogy több sebből véreznek, de valahogy mégis hatnak ránk, ezért, amikor befejezzük, valahogy nem tudunk rá haragudni. A rajongók egészen biztosan imádni fogják. :) De azok is, akik csak bolondulnak a New-Adult korosztálynak szóló könyvekért. 

Kedvenc karakter(ek): Dr. Fox
Gyűlölt karakter(ek): Lauren
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Margittay
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 312
Sorozat: Sign of Love (#2)


Résztvevő blogok listája:

01.18. - Angelika blogja
01.20. - CBooks
01.22. - Kristina blogja
01.26. - Dreamworld
01.28. - Media Addict


Nyereményjáték:

Mia Sheridan csillagjegyes sorozata minket is megihletett. Olyan híres színészeket válogattunk, akik mindannyian az Oroszlán jegyében születtek. A Ti feladatotok, hogy felismerjétek őket, és a nevüket beírjátok a rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

2016. január 18., hétfő

Blogturné #136 - Kristin Hannah: Út az éjszakába

Miért: Blogturné.


Tartalom: Lexi és Mia a középiskola első napjától fogva elválaszthatatlanok.

Sokban különböznek – Lexi árva, és egy lakókocsiparkban él, Mia pedig szerető családban, szép otthonban nevelkedik. Mégis találnak egymásban valamit, amitől ők ketten kiválnak a tömegből.

Mia imádott, jóképű ikertestvérének élete egyszerűbb kissé. Az anyjuk, Jude azt hiszi, nincs miért aggódnia, hiszen a fia könnyedén navigál az életben, könnyedén elér bármit, amit ő vagy a családja kíván. De aztán szerelmes lesz.
Az érettségi nyarát soha nem felejtik el. A barátság, a bizalom és az ígéretek nyarán egyetlen éjszaka mindannyiuk életét megváltoztatja: a szívek összetörnek, a remények köddé válnak, és eljön az idő, hogy maguk mögött hagyják a gyermekkort, és megtanuljanak szembenézni a jövővel.(Könyvmolyképző)


Vélemény: Azt hiszem, régen olvastam utoljára a maga módján ennyire összetett regényt, mint amilyen az Út az éjszakában volt. Ahhoz képest, hogy egy félig-meddig tipikus ifjúsági regényként indult, és éppen ezért nem voltak vele szemben különösebb elvárásaim, sikerült meglepnie. A történet tulajdonképpen két szereplőre fókuszál igazán, egyrészt Lexire, akit a Miaval való szoros barátsága von be a család életébe, és Jude, Mia édesanyja, aki valahogy nekem az az érzésem volt, hogy mindig kicsit ferde szemmel nézi a két lány kapcsolatát, akik valóban jó barátok lesznek, és ez valójában nem csak rájuk hat ki, hanem szinte mindenkire, aki csak él és mozog a környezetükben.
Erre jó példa a maga módján Mia ikertestvére Zach is, aki akarva-akaratlanul is összekuszálja a szálakat azáltal, hogy nem túl meglepő módon, de megtetszik neki Lexi. Ebben én alapvetően nem láttam hibát, mondván, az ilyesmi előfordul - emlékezzünk csak vissza, mennyi YA vagy épp NA-regény alapját képzi az, hogy a legjobb barát összejön az egyik szereplő testvérével, meg ehhez hasonlók -, bár itt talán az adja a konfliktusforrást, hogy még kvázi gyerek fejjel, a testvérek valahogy úgy élik meg ezt a helyzetet, hogy mintha versenyezniük kellene Lexiért, holott, ha belegondolunk, ez butaság. Elvégre nem összemérhető az, amit a lány Zach, illetve Mia iránt érez. A kettő közel sem említhető egy lapon.  
Mivel Mia és Zach nem kapott saját számszöget, ezért szerintem ebben a könyvben nem igazán érződik, hogy ikertestvérekről van szó. Persze, többször említik, ezzel nincs is probléma, de Hannah nem áldoz szerintem elég időt arra, hogy pontosan bemutassa nekünk a testvérek közötti dinamikát, akiknél pont az lenne a lényeg, hogy az elgondolás szerint sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint a "mezei" testvérek. Egyébként Zach és Lexi kapcsolata sincs igazán kidolgozva, sokkal többet foglalkozik az írónő a két lánnyal, mint a romantikus szállal, ami egyébként nem rossz, de azért szerintem egy picit előtérbe kellett volna helyezni a szerelmi szálat, egyszerűen azért, hogy jobban átérezhessük annak súlyát és jelentőségét.
Amivel a leginkább megdobogtatta a szívemet az írónő, az az volt, hogy mert egy olyan csavart belevinni a történetbe, ami gyakorlatilag teljesen megváltoztatja a regénye hangulatát. Az addigi aranyos, de valahogy kissé keserédes hangulat a fordulat után átmegy egyenesen melankólikusba, ami nagyon jól áll neki. Nem szeretném előre lelőni, hogy mi az a dolog, amivel ekkora hatást tudott rám gyakorolni, de legyen elég annyi, hogy ez lesz az, ami valamivel jobban előtérbe helyezi Jude-ot és a férjét Miles-t. Az előbbivel én igazából nem nagyon szimpatizáltam, mert úgy éreztem, hogy túlságosan drasztikusan reagál olykor, ami nem mintha nem lenne megérthető, de azért olykor igencsak ferde szemmel néztem rá emiatt. A férjét egy sokkal jóindulatúbb embernek tartom egyébként.
A történet vége szerintem tanulságos. Sokat megmutat az emberi természetből, ami távolról sem annyira önzetlen, vagy könnyen megbocsájtó, mint amilyennek mi alapvetően feltételeznénk. Nem mondanám, hogy teljesen pozitív véget ér a könyv, inkább vegyes érzelmeket vált ki az olvasóból, ami szerintem a legnagyobb erőssége Hannah regényének. Nem fog hidegen hagyni, biztosan meglesz róla az ember véleménye. Megéri elolvasni, ha valaki egy mélyebb történetre vágyik a kissé felszínes YA-repertoár közepette, mert akkor garantáltan nem fogja megbánni. 

Kedvenc karakter(ek): Lexi, Mia
Gyűlölt karakter(ek): Jude
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Gazdag Tea
Kiadta: Könyvmolyképtő Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 480
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:

01.18. - CBooks
01.20. - MFKata Gondolatai
01.22. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:


Történetünkben szerepet kap egy fiú-lány ikerpár. Arra gondoltunk, hogy keressünk még ilyen ikerpárokat más könyvekből. Segítségül láthatjátok a könyvek borítójának egy részletét, de a Rafflecopter megfelelő sorába egy fiú és egy lány, azaz az ikerpárok nevét várjuk.
Az egyik állomáson két lehetséges választ is találtok, mindkettőt elfogadjuk.

2016. január 16., szombat

Blogturné #135 - Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

Miért: Akartam adni az írónőnek még egy esélyt.

Tartalom: Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Ha valaki régebb óta követi a blogot, az tudhatja rólam, hogy finoman szólva nem rajongtam a Nyár-trilógiáért, aminek csak az utolsó részében villantotta meg Jenny Han, hogy azért tud ő többet is, mint amit addig mutatott. Ezért döntöttem úgy, hogy adok neki még egy esélyt, és olvastam el végül A fiúknak, akiket valaha szerettem-et. És nem csalódtam. IMÁDTAM ezt a könyvet. Annyira aranyos, kedves, és a maga módján ártatlan, hogy az szívet melengető. 
Lara Jean egy átlagos tinilány, aki a szerelem elengedésére egy elég egyedi módszert talált ki magának: szerelmesleveleket ír. Nem adja őket postára, de az, hogy leírja a benne dúló érzelmeket, segíti a lezárás folyamatában. Odáig voltam ezért az ötletért, mert nagyon jópofának, és egyébként egy nagyon érdekes ötletnek tűnt - amit kamaszkoromban lehet, hogy nekem is ki kellett volna próbálnom, meg talán vannak még így ezzel egy páran -. Ugyanakkor nem ez a legérdekesebb az egészben, hanem az, hogy valójában nem ezeken a leveleken van a hangsúly, hanem Lara Jean mindennapjain, amik jelentősen megváltoznak, amikor a nővére, Margot úgy dönt, hogy Skóciában folytatja a tanulmányait. A lány pedig próbálja megtalálni a helyét ebben a megváltozott helyzetben - például innentől kezdve elsősorban neki kell vezetnie a háztartást, gondoskodni a kisebb testvéréről, mivel az édesapjuk sokat dolgozik stb -, és eldönteni, hogyan viszonyuljon a testvére barátjához, Josh-hoz, akihez, minő meglepő, őt is egészen gyengéd szálak fűzik, bár ennek szerintem leginkább az az oka, hogy együtt nőttek fel.
Az igazi fordulatot nem szívesen lőném le, de azt elmondhatom, hogy azért Lara Jeant nem csak Josh érdekli. Érdekes látni, hogy valójában mindegyik fiú más és más, nem csak ők maguk, de a nekik íródott levelek is, hogy mit emel ki velük kapcsolatban. Az egyik fiú például azért emlékezetes számára, mert tőle kapta az első csókját, egy másik, mert érthetetlen módon megtetszett neki, és ehhez hasonlók. Talán kijelenthetem, hogy nincs köztük két egyforma.
Bevallom, számomra Margot egyáltalán nem volt szimpatikus. Szerintem egy kimondottan képmutató lány, ami egy ponton be is bizonyosodik róla. Emellett, szerintem még kicsit önző is, de ez az én magánvéleményem. Az, ahogy Josh-hal bánt, kifejezetten megalázó volt. Persze, azért a fiú sem szent, szerintem egy kicsit túlságosan is egyszerű, már-már butácska. Az egyik pillanatban Lara Jean-ért rajong, a következőben Margot-ért, majd megint a középső lányért, és így tovább, és így tovább. Találd már ki mit akarsz, öreg!
A történet egyik fénypontja egyértelműen Peter K. - becsületes nevén Peter Kavinsky -, Lara Jean egyik  korábbi szerelme, aki amolyan szupersztárnak számít az iskolában, és annak megfelelően is viselkedik, ami nem feltétlen tenné szimpatikussá, ez igaz. Ugyanakkor a humora és az, ahogyan Lara Jean-t kezeli, szerintem kifejezetten aranyos, és olykor nagyon vicces is. Imádtam, ahogyan évődtek egymással, valahogy jó volt olvasni. Bár a többség alighanem inkább Josh-ért rajong majd, szerintem Peter a könyv abszolút fénypontja.
Nem feltétlen többször olvasós könyv, de egyszer mindenféleképpen érdemes, hogy az ember a kezébe vegye, ha lehetősége nyílik rá. Azoknak is bátran merem ajánlani, akik hozzám hasonlóan csalódtak a Nyár-trilógiában, mert ez a történet messze felülmúlja azt minden tekintetben. Aranyos, jópofa történet, olykor meglepő csavarokkal, ami az előző sorozatra, nos... egy kicsit sem volt igaz.

Kedvenc karakter(ek): Lara Jean, Josh
Gyűlölt karakter(ek): Margot
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Tóth István
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 360
Sorozat: To All Boys I've Loved Before (#1)


Résztvevő blogok listája:

01/13 Deszy Könyvajánlója
01/14 Always Love a Wild Book
01/15 Kelly & Lupi Olvas
01/16 CBooks
01/17 Zakkant Olvas
01/18 Letehetetlen
01/19 Dreamworld
01/20 Média-Addict.hu

Nyereményjáték:

A történet szerelmes üzenetei minket is megihlettek!
Ebben a játékban számunkra kedves és emlékezetes szerelmes levelekből gyűjtöttünk nektek részleteket. Arra vagyunk kíváncsiak, melyik könyves szerelmes párhoz tartoznak.
(A páros mindkét tagjának nevére kíváncsiak vagyunk, de nem leszünk szigorúak - keresztnév is elég, a lényeg, hogy egyértelmű legyen.)
Ha megvannak a nevek, már csak be kell őket írnotok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, és a tiétek lehet a könyv 3 példányának egyike!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, amennyiben valaki nem jelentkezik 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.

A mai levél: “Nem hiszem, hogy ez a levél valaha is a kezébe kerül. Ha mégis, akkor valami szörnyűség történt velem. Egy veszélyes bűnöző akaratom ellenére tart fogva. Kész vagyok szembeszállni vele, de mielőtt megtenném, végre engedelmeskedem a szívem parancsának, és közlöm önnel, hogy szeretem. Ezennel az ön kezébe adom a lelkemet. Önnél jó helyen lesz, bárhogy végződjön is a mai este. Nem tudom, mihez kezd majd vele, de én a világért sem bíznám másra.”

Blogturné #134 - Rick Yancey: Az ötödik hullám

Miért: Érdekel a filmadaptáció

Tartalom: Az első hullám nyomán sötétség támadt.

A második hullámot csak a szerencsések élték túl.

A harmadikat pedig a szerencsétlenek.

A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!

Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.

Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.

Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot? (Cartaphilus)


Vélemény: Nagyon érdekes élmény volt olvasni ezt a könyvet. Mivel férfi írta, voltak vele szemben bizonyos elvárásaim, amiket azt hiszem, sikerült teljesítenie. Elvégre nincs benne indokolatlan mennyiségű romantika, amire később majd még bővebben is ki szeretnék térni, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a világ felépítésére. Igaz, a Yancey által felvázolt, disztópikus világgal egy gondom volt: annyira lassan bontakozik ki a szemünk előtt, hogy pontosan mi is történt, hogy én olykor úgy éreztem, szabályosan elvesztettem a fonalat olvasás közben, és el kellett telnie pár oldalnak, mire teljesen összeállt volna a fejemben a kép. Egy plusz dolog, ami nekem kifejezetten tetszett - de ezzel lehet, hogy teljesen egyedül leszek -, ami a lassú történetvezetéssel áll összefüggésben: gyakorlatilag az utolsó ötven oldalra pörög fel igazán a cselekmény, ekkorra érnek össze a szálak, és tudjuk meg végre, hogy mire is fut ki az egész invázió és a többi. Mivel a regény egyébként nem unalmas, ez nem feltűnő amúgy.
Ez annak köszönhető, hogy Yancey négy különböző szálat mozgat egyszerre, bár ezek közül kettő az igazán hangsúlyos. Egyrészt ott van Cassie, a főszereplőnk, aki túlélte az Azok invázióját, és egyedül próbál életben maradni - na meg a kedvenc M-16-osa társaságában. Tőle tudjuk meg a legtöbbet arról, hogy mi is történt pontosan, az egyes hullámok hogyan követték egymást, és miként hatott ki az emberi társadalomra. Egy dolog nem tetszett vele kapcsolatban, az, hogy néha átment eléggé picsogósba. Mondhatjuk, hogy mivel egy tizenéves lányról van szó, ez valahol jogos lehet, de én nem igazán éreztem annak. Kissé furcsán vette ki magát, hogy az egyik pillanatban még bátor, a következőben, meg kifejezetten hisztis. De ezt leszámítva, a maga módján, egy jó főhősnő, csak fejlődnie kell még egy kicsit. Remélhetőleg, ez a Végtelen tengerben már megtörténik.
Nem meglepő módon, hozzá kapcsolódik a történetben az a minimális romantikus szál, ami észrevehető, ez pedig a közte és Evan között kibontakozó kapcsolat, ami szerintem egyszerűen túl gyors. Ha valaki rajong az insta-love-ért, ezt imádni fogja, ezt garantálom.
A másik, legtöbbször felmerülő szemszög Ben Parishé, aki tulajdonképpen egy elég érdekes szerepet tölt be a könyvben. Nem sokat tudunk meg arról, hogy milyen kapcsolat volt az invázió előtt Cassie és közte, inkább csak utalgatnak rá, de az igazat megvallva, rá kellett jönnöm, hogy nincs is jelentősége, hiszen annyira megváltozott a világ, amennyire csak lehetett.
Nagyon erősen érződik a váltás a két karakter szemszöge között, de ez nem feltétlen annak köszönhető, hogy a lány szemszöge E/1-ben, a fiúé pedig E/3-ban íródott, hanem annak, hogy teljesen más a hangulata. Ben karaktere szerintem kifejezetten ijesztő. Egy agymosott zombi vált belőle - hogy hogyan és miként, azt érdemes elolvasni -, nem véletlen, hogy a társai Zombi közlegénynek szólítják. Egészen egyszerűen üres szegény. Nem úgy, hogy a karaktere érdektelenné válna, hanem egyszerűen látod rajta, hogy egy katona, és nem több. Bedarálta a rendszer, mondjuk így. Ez egyébként szerintem egy kifejezetten bátor húzás volt az írótól, mivel nem arra van kifuttatva a szála - egyelőre -, hogy ő majd meg fog térni, meg ehhez hasonlók.
A disztópia rajongóinak maximálisan tudom ajánlani ezt a könyvet.

Kedvenc karakter(ek): Evan
Gyűlölt karakter(ek): Ben
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Havadi Krisztina
Kiadta: Cartaphilus Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 472
Sorozat: The 5th Wave (#1)


Résztvevő blogok listája:

01.10 Media Addict
01.12 Letehetetlen
01.14 Deszy könyvajánlója
01.15 Kelly & Lupi olvas
01.16 CBooks
01.18 MFKata Gondolatai
01.20 Tekla Könyvei
01.22 Dreamworld
01.24 Könyvszeretet

Nyereményjáték:

Te mit vinnél magaddal, ha az életedért folytatott küzdelemben magadra maradnál? Mi kerüljön a túlélőcsomagba? Mi segítünk!
Minden állomáson újabb kellék kerül a pakkodba, és ha ügyesen csomagolsz, Tiéd lehet a könyv két példányának egyike.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A mai tárgy: Nem csak szadomazó könyvek főhőseinek lehet rá szüksége, ha hurkolni és rögzíteni szükséges

2016. január 11., hétfő

Blogturné #133 - Kass Morgan: 100

Miért: Egy ideje szemezek a TV-sorozattal.

Tartalom: A pusztító nukleáris háború óta az emberiség a Föld radioaktív hatáskörén kívül, egy űrhajón él. Most, 100 fiatal önkéntest – akiket a társadalom feláldozhatónak vél – indítanak el egy igazán veszélyes küldetésre: újra kell gyarmatosítaniuk a bolygót. Ez lehet a második esélyük az életre avagy öngyilkossági küldetésükké válhat. Clarke-ot árulásért tartóztatták le, ámbár őt magát rémként kísérti annak az emléke, ami valóban történt. Wells, a kancellár fia, szerelme miatt jött a Földre, de vajon meg tud majd valaha bocsátani neki a lány? A vakmerő Bellamy a transzportálás helyéig küzdötte el magát hogy megvédje húgát, akivel együtt ők az univerzum egyetlen testvérpárja. Glass pedig visszamenekült a hajóra, csupán arra nem számított, hogy az élet ott éppoly veszélyes, mint amilyennek a földi életet vélte. Belekerülve a vademberek világába, múltjuktól kísértve harcolniuk kell a túlélésért. Sosem akartak hősök lenni, mégis valószínűleg ők az emberiség utolsó reményei. (Maxim)

Vélemény: Mivel eddig nem igazán volt szerencsém a TV-sorozathoz, amelynek ez a regény adta az alapját - ha jól emlékszem, csak a legelső részt láttam belőle, de talán azt sem végig -, így nem tudnám nektek megmondani, hogy vajon az egyik jobb-e, mint a másik, milyen azonosságok, esetleg különbségek vannak köztük, vagy esetleg ugyanazt a színvonalat hozzák-e. Szóval lássuk, hogy tetszett nekem maga a könyv.
Egy biztos, maga a világ nincs igazán kidolgozva. Nem igazán tudjuk meg, miért és hogyan tört ki az a nukleáris háború, ami az űrbéli Kolónia megalakulásához vezetett, de az sem egyértelmű, hogy annak vezetői miért kamasz elítélteket küldenek végül vissza a regenerálódott Földre. Pedig, szerintem ez egy fontos sarokpontja lenne a történetnek, hiszen ezzel az erővel felnőtt bűnözőket is leküldhettek volna, aminek, szerintem még több értelme is lett volna, ha azok - nyilván börtönéveik alatt -, megfelelő oktatásban és/vagy kiképzésben részesültek volna, hogy boldogulni tudjanak az új környezetben, de semmi. Ezt a főszereplőink se kapták meg. Így kissé olyan, mintha értelmét vesztené az egész történet, hiszen nincs meg a háttér, nem igazán tudjuk, mi miért történik, és ebben az újra és újra felbukkanó flashbackek sem segítenek, mivel azok arról szólnak, hogy az egyes szereplőink miként kerültek abba a helyzetbe, hogy végül is kénytelenek voltak a Földön landolni, 99 más társukkal egyetemben. Tudjátok mire emlékeztetett ez engem? Arra, amikor az újonnan felfedezett Amerikába, de akár mondhatnám Ausztráliát is, a gyarmatosító országok vezetői bűnözőket és prostituáltakat küldtek el telepesnek, mondván, ha megtanulnak alkalmazkodni az új környezethez, az előnyös, de ha belepusztulnak, az sem jelent gondot, mert senkinek sem fognak hiányozni. Valahogy ugyanezt a hozzáállást éreztem a Kolónia vezetői részéről is, ami csak azért furcsa, mert a vezetőjük - akli nem meglepő módon, a férfi főszereplőnk, Wells apja is egyben - kihangsúlyozza, hogy majd idővel ők is követik a fiatalokat.
És, ha már ez szóba került: Morgan messze túl sok szemszöget mozgat. Ezzel alapvetően nem lenne baj, egy nagyjából háromszor ilyen hosszú regény esetében, de mivel a 100 alig háromszáz oldalas, nem igazán van rá lehetőségünk, hogy igazán megismerjük, vagy megszeressük azokat, akiknek a szemszögeit olvassuk. Nekem például, meglepő módon, Glass lett az egyik kedvencem, akiben éppen az volt az érdekes, hogy nem volt a Kiválasztottak között. Az ő helyzetének alakulását a Kolónián figyelhetjük meg továbbra is, ami egy érdekes színezetet ad egyébként a könyvnek, mivel figyelemmel kísérhetjük, hogy mi zajlik a Földön és a Kolónián, szinte majdnem egyidőben.
Persze szerettem valamennyire Clarke-ot is, a női főszereplőnket, főleg azért, mert szerintem ez a lány volt az egyetlen, aki tényleg arra törekedett, hogy megpróbáljanak valahogy boldogulni a Földön, ahelyett, hogy csak egy hatalmas bulinak lássa az egészet, mint a nagy többség.
Nem lenne rossz ez a történet egyébként, de nekem nagyon olyan érzésem volt olvasás közben, hogy még az írónő se tudja igazán eldönteni, hova is szeretne eljutni, tulajdonképpen. Volt egy remek alapötlete, de a megvalósítással már azért küszködött. 
A sorozat rajongóinak szerintem érdemes lehet belelapozni, csak, hogy lássák, milyen volt az alapanyag, aminek a TV-sorozatot köszönhetik. Akár össze is vethetik, miben hoz újat a sorozat az eredetihez képest, de engem az is érdekelne, hogy van-e egyáltalán egyezés bennük, vagy igazából az alapszituációt leszámítva, a CW nem igazán támaszkodott Kass Morgan regényére?

Kedvenc karakter(ek): Clarke, Glass
Gyűlölt karakter(ek): Bellamy
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Őri Péter
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 296
Sorozat: The 100 (#1)


Résztvevő blogok listája:

01.07 Kelly és Lupi olvas
01.09 Deszy könyvajánlója
01.11 CBooks
01.13 Dreamworld
01.15 Letehetetlen

Nyereményjáték:

Öt állomás - öt népszerű poszt-apokaliptikus film! A jellemző képek alapján kell beazonosítanotok a filmeket, melyek nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába kell beírnotok. Ha sorozat egyik részét ismeritek fel, akkor is csak a film főcíme kell, az nem, hogy melyik rész. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magarországi címre postáz.

Blogturné #132 - Becca Fitzpatrick: Tükörjég

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet – arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára – ami őt magát is célponttá változtatja.

Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik – még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges? (Könyvmolyképző)


Vélemény: Azt hiszem, ez egy igen érdekes könyv volt. A fülszöveg alapján egy izgalmas krimit, esetleg thrillert vártam volna, de nem a kettőnek egy elég szokatlan keveredését, aminek a legerősebb pontja valójában a regény hangulata. Mivel sohasem volt szerencsém a Csitt, csitt-hez, különösebb előítéletek nélkül vettem a kezembe ezt a könyvet, noha tudtam, hogy az írónő sorozatát sokan nem szeretik. érdekelt, hogy vajon mi történik akkor, ha Fitzpatrick nem sorozatban, hanem önálló kötetben gondolkodva alkot meg egy történetet, és azt kell mondanom, nekem ez a könyv összességében tetszett. 
A hangulatot nagyon eltalálta az írónő, egyszerűen, ha akarsz se tudsz belekötni, legalábbis ebbe a részébe. Folyamatosan érezteti a borongást és a feszültséget, annak ellenére, hogy Britt karaktere meglepően vidám a maga módján, bár néhol kifejezetten idegesítő tud lenni, ahogy a volt pasija, Calvin után sír a szája, mert hamar kiderülhet a számunkra, hogy az a kapcsolat valójában valahogy nem volt igazi. Inkább olyan hatást keltett bennem, mintha a fiú csak azért kezdett volna a főszereplőnkkel, mert épp nem talált jobbat, és pont ennyire - nem - becsülte meg.  Szóval, ha párkapcsolatokról van szó, Britt nem éppen egy szakértő, ellenben azért, amint a túrázós szál kerül előtérbe, máris kompetensebbé válik. Aki ebben se nagyon hagyja kiteljesedni, az a legjobb barátnője, Korbie, akinél idegesítőbb mellékszereplővel már egy ideje nem találkoztam. Az idegesített benne, hogy egy nagyon elkényeztetett, buta picsának lett beállítva, akitől a hideg futkos a hátamon. Egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy barátnő, hanem sokkal inkább, mint egy rosszakaró. Ez teszi igazán ellenségessé a szememben. 
Külön érdekesség, hogy számomra furcsa módon, az egyik legszimpatikusabb karakter az egyik rosszfiú volt tulajdonképpen, Mason, akinek a lányok túszul esésüket, és az életveszélyes kalandot köszönhetik. Az pedig, ahogyan a fiú - vagy inkább fiatalember. ezt még nem sikerült igazán eldöntenem - bánik a lánnyal, az elég érdekes. Mintha ő maga se tudná eldönteni, hogyan viszonyuljon hozzá. Az biztos, hogy eszköznek tekinti leginkább, de olykor, mintha elmosódnának a határok kettejük között. Fura kapcsolat alakul ki közöttük, miközben megpróbálnak lejutni a hegyről, ez egészen bizonyos.
Egy dolgot azonban nagyon hiányoltam: ez pedig a sorozatgyilkosos szál. Nyilván benne volt, de szerintem sokkal kevesebb időt szentelt rá az írónő, mint amennyit ez a része megérdemelt volna a történetnek, ugyanis ez volt az - legalábbis számomra -, ami a leginkább érdekelt volna, erre úgy éreztem, ez a legkidolgozatlanabb az egészben, Mintha csak azért szőtte volna bele Fitzpatrick, hogy aztán legyen mivel eladni a könyvet, úgy, hogy valójában nem is ezen van a hangsúly. Persze, lehet, hogy másoknak ez a mennyiség éppen elég lesz belőle, én azonban szívesen olvastam volna róla többet is. 
Néhol érezhetően leül a cselekmény, valahogy belassul az egész történet, mintha a hóvihar, ami az események katalizátoraként szolgált, minket is maga alá temetne olvasás közben. Lehetséges, hogy ez egy szándékos húzás volt az írónő részéről, de szerintem sokkal pörgősebbnek, izgalmasabbnak kellett volna lennie, ha már egy túszdrámával egybekötött thrillerről van szó.
Ettől függetlenül, nem bántam meg, hogy elolvastam, a maga módján nagyon szórakoztató volt, főleg azért, mert hosszú idő után először találkoztam olyan YA-regénnyel, amiben nem a romantikáé a főszerep, s ez igazán üde színfolttá tette ezt a regényt. 

Kedvenc karakter(ek): Britt, Mason, Calvin
Gyűlölt karakter(ek): Shaun
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 380
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:

01.07. - MFKata gondolatai
01.09. - Media-Addict.hu
01.11. - CB Olvas
01.13. - Könyvszeretet
01.15. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A könyvben fontos szerepet kap a hegymászás, ezért a játékunkat is erre hegyezzük ki, és az alpinizmus főbb kellékeit kell kitalálnotok a leírás alapján. A megfejtést a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. Sok szerencsét!
A győzteseket e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem jön válasz, sajnos újra kell sorsolnunk. A kiadó csak magyarországi címre tudja kiszállítani a könyveke


A mai kellék: „könnyű ötvözetű, ovális alakú gyűrű, amelyen zárható kapocs van, arra használják, hogy a kiálló szikladarabokhoz rögzítsék a kötelet vagy a hegymászókengyelt a biztosítás során.”

2016. január 8., péntek

Blogturné #131 - Jasinda Wilder: Zuhanok beléd

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Nell Hawthorne szerelmes Kyle Calloway-be, aki a legjobb barátja, amióta csak az eszét tudja. Ifjú szerelmük elpusztíthatatlan, az élet csupa ígéret számukra. Aztán egy éjszaka Kyle meghal egy tragikus balesetben, Nell pedig egy életre megváltozik.

A temetésen ismeri meg Kyle bátyját, Coltont. Mindketten küszködve próbálnak továbblépni az életükben, amennyire tőlük telik. Évekkel később újra találkoznak New Yorkban, és Colton rájön, hogy Nell valójában sosem tette túl magát Kyle halálán. Úgy tűnik, a lány mélyen gyökerező fájdalmat, súlyos bűntudatot és önvádat hordoz magában. Colton tudja, hogy nem volna szabad beleavatkoznia, de nem bír magával. Egyiküknek sem könnyű megbízni a másikban, és mindkettejüknek megvannak a maguk démonai. Együtt megtanulják, mi a fájdalom célja, mit jelent a gyógyulás, és hogy mennyire fontos a megbocsátás. (Könyvmolyképző)


Vélemény: Amikor leültem megírni ezt a kritikát, komolyan el kellett gondolkoznom rajta, hogy vajon mit kellene írnom róla. Nem volt rossz, csak nagyon tucatszerű, azt hiszem. Nem hoz újat, és éppen ezért engem sokkal kevésbé bilincselt le, mint korábban gondoltam volna. Ettől függetlenül persze nem olvashatatlan, vagy ilyesmi, csak nem érdemes sokat várni tőle. 
Tipikus NA, a megszokott csavarokkal és felépítéssel. Nem rossz egyébként ez a lineáris cselekmény, ahogyan Wilder megoldotta a történetvezetés kérdését, csak nekem valahogy nem működött, és ez szerintem az időbeni ugrások gyakorisága miatt volt, ami miatt egy olyan érzés kerített hatalmába olvasás közben, mintha fénysebességgel haladnánk előre a történetben. Nekem éppen ezért, sokkal szimpatikusabb lett volna egy olyan megoldás, amiben a Kyle-lal kapcsolatos emlékek amolyan flasbackek formájában jelennek meg, mivel úgy sokkal sejtelmesebb, és talán kevésbé egyértelműbb lett volna a cselekmény. 
Igaz, sokkal több munkája lett volna vele, mint így, és mivel a regény egyébként sem hosszú, szerintem külön zavaró, hogy majdnem a cselekmény harmada azzal megy el, hogy végignézzük Nell és Kyle tiszavirágéletű románcát. Ami persze lehet, hogy sokatoknak tetszeni fog, én azonban nem voltam tőle elájulva. Ez azért lehet, mert az időben ugrálások miatt nem nagyon van az embernek ideje, hogy átérezze az egyes események súlyát. Különösen igaz ez Kyle temetésekor, ahol egy pillanatban szabályosan elfogott a pulykaméreg, és azt hittem, jó alaposan megrázom Nellt, hogy ugyan térjen már észhez, és vegye észre magát, mert amit csinál, az a korrektségtől baromi messze van. Értem én, hogy Colt nagyon vonzó, meg ilyenek, de azért van egy határ, amit józanul gondolkodó ember egészen biztosan nem lép át. 
Nekem kissé elcsépeltnek hatott, hogy ugye Nell voltaképpen először az egyik testvért "fogyasztja el", utána pedig a másikat. Ebben szerintem hasonlít kicsit Jenny Han Nyár-trilógiájára, csak nyilván más a felütése, hiszen itt a gyász kérdése teljesen más relációban merül fel, mint ott. 
Colton és Nell kapcsolata szerencsére nem bontakozik ki annyira gyorsan, de azért így sem mondanám lassan hömpölygőnek azt a szálat, hiszen mindenki pontosan tudja, mire megy ki a dolog. Én sokszor nem éreztem meg, hogy annyira méllyé válna a kapcsolatuk az őket összekötő tragédia miatt, mint kellett volna... Vagy, mondok jobbat, talán pont Kyle elvesztésének kellett volna egy kis éket vernie kettejük közé. Elvégre a fiú testvéréről, és Nell legelső szerelméről van szó egy személyben. Hiába telnek el évek az újratalálkozásig, nekem kicsit hülyén vette ki magát, hogy végül pont karjai között kezdik keresni a boldogságot., ha nem is rekordgyorsasággal, de azért a vártnál sokkal hamarabb.
Drámainak szánt történet, nem annyira drámai köntösbe bújtatva.  Wilder stílusa nem rossz, szerintem Colton szemszöge egészen jónak is mondható - bár nem igazán tudom, vajon mit lát Nellben azon kívül, hogy a kisöccse meg volt veszve érte annak idején -, már ahhoz képest, hogy egy írónő keze nyomát viseli. Értelemszerűen nem mosolyogtatja meg az embert, hiszen nem a humorra épít, de azért tud kellemes pillanatokat okozni az olvasónak, ha igazán bele tud feledkezni. A New-Adult-rajongónak maximálisan tudom ajánlani, ez biztos, mert egyszeri olvasásra tökéletes, ráadásul folytatás is várható, amire egyébként nagyon kíváncsi leszek. Jelen pillanatban ugyanis el sem tudom képzelni, hogy mivel tudja majd az írónő megfejelni ezt a történetet. De abban mindenféleképpen bízom, hogy felül fogja múlni ezt a részt.  

Kedvenc karakter(ek): Colton
Gyűlölt karakter(ek): Nell
Pont: 7/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Kovács Anna
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 336
Sorozat: Falling (#1)


Résztvevő blogok listája:

01.02. - Angelika blogja
01.06. - Insane Life
01.08. - Cbooks
01.10. - Kristina blogja
01.14. - Media Addict
01.16. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Mostani játékban a blogturné mind a nyolc állomáson egy-egy new adult könyvből olvashattok idézetet. A ti feladatotok kitalálni a könyvek címeit.


(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai idézet:

– Ő volt az a köcsög, aki kitette a folyosóra szegény Raffaellót.

– Hé! – hallatszott lakáson belülről egy másik srác kiáltása. – Van nekem nevem is! Neked én Senor Köcsög vagyok!