2015. november 30., hétfő

Évszakzárás #2 - 2015 ősze

Bátran kijelenthetem, hogy számomra ez az ősz a blogturnékról szólt. Ennek az az oka, hogy hiába olvastam volna szívem szerint mást is, most írtam egy szakdolgozatot, így egyszerűen nem volt rá érkezésem, hogy a "kötelezőkön" túl, mást is a kezembe vegyek, bármennyire is szerettem volna, egyébként. Viszont, ha már így alakult, lássuk, milyen őszünk volt, BTK-szempontból.

"Szabadidős" olvasmányok: 0 db
Blogturnés könyvek: 25 db

Young-Adult: 12 db
New Adult: 9 db
Szórakoztató irodalom: 4 db

Igazság szerint meglepett, hogy még mindig a Young-Adult könyvek vezetnek, ugyanis egy időben - valamikor talán november elején - olyan érzésem volt, hogy csak NA-regényeket olvasok folyamatosan, és semmi mást. Bár, ennek talán az volt az oka, hogy ezek a turnék eléggé egyrakáson voltak, éppen ezért alakulhatott ki bennem ez a szemlélet. Ugyanakkor, mint a nyáron, most is volt pár nagy kedvencem:

Carina Batrsch: Türkizzöld tél
Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája
Abbi Glines: Te vagy nekem a tűz
Melissa Landers: Elválasztva
Rainbow Rowell: Fangirl
Jennifer E. Smith: Milyen lesz a búcsú után?

Nem tudnám nektek előre megjósolni, vajon milyen lesz a tél, mert egyelőre még mindig sok turnés könyv vár rám, hogy elolvassam őket, de bízom benne, hogy január végén-február elején már néhány szabadidős könyvre is lesz időm, például az Őrangyalom!-at és a Game of Love and Death-et nagyon szeretném már befejezni. Remélem, tényleg sort tudok majd rájuk keríteni.

Blogturné #109 - Laureline Paige: Sehol se talállak

Miért: Olvastam az első részt.

Tartalom: Alayna Withers sötét titkot őriz: megszállottjává tud válni annak, akit megszeret. Titokban szemmel tartja, megszerzi a híváslistáját, kilesi az e-mailjeit. Hudson Pierce multimilliomos szépfiú úgy hat rá, akár a legkeményebb drog. Kettőjük kapcsolatát a szenvedély és a testiség hatja át, de Alayna többre vágyik. Szerelmet, bizalmat, megbecsülést akar. Hudson azonban próbára teszi a türelmét, és amikor a lány úgy határoz, hogy megkörnyékezi az egyetlen nőt, aki látszólag mindenkinél jobban ismeri Hudson múltját, sötét, vad és veszélyes területre téved. És a tét immár nem csak Hudson szerelme… (Libri)

Vélemény: Egy dolgot nem igazán értek meg ezzel a könyvvel kapcsolatban, ez pedig az, hogy vajon  miért az a magyar címe, ami? A könyvet végigolvasva se sikerült rájönnöm, hogy vajon a Sehol se talállak-nak mi köze lehet Found in You mondathoz? Annál is inkább, mivel a főszereplőink alig töltenek külön időt ebben a részben, ami nekem tetszett egyébként, mert tényleg folytatás érzetet adott a regénynek. Ennek azonban meg volt az a hátulütője ennek a résznek, hogy töménytelen mennyiségű szex van benne. Komolyan mondom nektek, az esetek bő nyolcvan százalékában, amikor Alayna és Hudson egy légtérben tartózkodnak, akkor az nem szól másról, minthogy változatos - vagy épp kevésbé változatos - helyszíneken csinálják, mint a nyulak. Persze,valahol érthető, hogy dúl köztük a szerelem, de ezt tényleg csak azzal képesek kifejezni egymás felé, hogy állandóan szexelnek? Nekem jobban tetszett volna, ha ezt a töménytelen mennyiségű szexet némi romantikával felcserélték volna, bár tudom, egyik főszereplőnk se épp egy fú, de romantikus alkat, de akkor is... Így egy kicsit tömény volt ez a könyv, de ettől még szórakoztató.
Még mindig az a legvonzóbb vonás számomra ebben a történetben, hogy Alayna nem normális, és ez ki van hangsúlyozva. Bár tény, olykor unalmas önismétlésnek hat, valójában nem rossz húzás, mert így mindig kissé ferde szemmel tudtam ránézni. Elvégre elképesztő, milyen apróságok tudnak komplett féltékenységi nagyjelenetet kiváltani belőle, és az is, hogy ez mennyire hiteles tőle. Sose hittem volna, hogy azt fogom díjazni egy főhősnőben, hogy nem gyengén stikkes... de ezt is megértük.  
Hudson se tökéletes, sőt, én kifejezetten szar alaknak könyveltem el ebben a részben, mivel egyre többet és többet tudhatunk meg a múltjáról, ami engem meggyőzött arról, hogy ez a fazon egyáltalán nem százas, de teljesen más értelemben, mint a barátnője. Hudson szimplán gonosz, és egy elképesztően nagy seggfej de akkora, hogy alig akartam elhinni. Nem sajnál senkit és semmit, szabályosan sportot űz abból, hogy bántsa, és ezzel egy időben szabályosan tönkretegye az embereket. Erre hoz is egy konkrét példát, aminél komolyan fontolgattam, hogy földhöz vágom a könyvet. Nekem ez egy kicsit sem volt szimpatikus benne. Annál is inkább, mivel nem tudtam összeegyeztetni azzal a férfival, aki gyakorlatilag körberajongja Alayna-t, mintha ő lenne az egyetlen nő a világon, akire csak rá mer nézni. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem ez a kombináció nem működött, sőt. 
A mellékszereplők közül most nem feltétlen Sophia emelkedett ki a szememben - bár meg kell vallanom, attól a nőtől számtalanszor kinyílt a bicska a zsebemben, mert annyira unszimpatikus és irritáló, hogy azt el nem tudom nektek mondani. Én komolyan nem értem, melyik anya képes rá, hogy ne a saját gyereke boldogságát helyezze előtérbe, hanem a saját, földtől kissé elrugaszkodott terveit. Mégis, ebben a részben Celia vitte el a pálmát. Az a csaj annyira rosszindulatú, hogy ezt neéz szavakba önteni. Viszont, a rá felépített, egyetlen csavar a történetben kifejezetten kreatív és meglepően jól működött.
Egy negatívumot viszont muszáj az írónő számlájára írnom, ez pedig az, hogy ugyanazt a klisét többször is elsüti ebben az egy részben, ami eléggé egyhangúvá, és unalmassá teszi. El nem tudom nektek mondani, hány olyan jelenet volt, hogy Alayna valami nővel látja Hudsont, és kérdés nélkül elkezd féltékenykedni. Ez egyszer-kétszer még átélhető, de a hetedik-nyolcadik alkalomnál már inkább idegesítő az egész. Nem is értem, miért nem talált ki valami újat Paige.
Összességében, szerintem, mint folytatás, elég jól működött ez a regény, hozta az előző színvonalát, ha a klisésségét nem számítjuk, szerintem egy kifejezetten pozitív csalódás a manapság előforduló sorozatfolytatásokhoz képest.

Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): Celia
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Horváth M. Zsanett
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 372
Sorozat: Fixed (#2)


Résztevő blogok listája:

11.18. - Kristina blogja
11.24. - Insane Life
11.27. - Angelika blogja
11.30. - CBooks
12.03. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:

Alaya és Hudson kapcsolata kissé sötét és titokzatos. A lány már-már megszállottjává válik Hudsonnak. Mi viszont nem csak ilyen könyveket ismerünk, hanem filmeket is. Ezért mostani játékban képek és némi utalás alapján azt kell kitalálnotok, mely könyv alapján készült mozifilmre gondoltunk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai könyvünk és filmünk a prágai tavasz idején játszódik, 1968-ban, és a szerző Nobel-díjat kapott ezért művéért. A film férfi főszereplőjét, Tomast, Daniel Day-Lewis alakította.

2015. november 29., vasárnap

Blogturné #108 - Mia Sheridan: Leo

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Evie és Leo állami gondozott gyerekként találkoztak, és barátság szövődött közöttük. Az évek alatt kapcsolatuk szerelemmé mélyült, és megfogadták, ha Evie 18 éves lesz, együtt kezdik el felnőtt életüket.
Amikor Leót váratlanul örökbe fogadják, és el kell költöznie, megígéri Evie-nek, hogy keresni fogja, és néhány éven belül visszajön érte. A lány azonban nem hall felőle.

Nyolc évvel később, történetünk idején Evie már nehéz körülményei ellenére is kialakította az életét. Van munkája. Vannak barátai. Elégedett. Ekkor egyszer csak feltűnik az életében egy férfi, aki azt állítja, hogy a lány rég eltűnt szerelme, Leo küldte, hogy kutassa fel őt. Tagadhatatlanul vibrál közöttük a levegő. De vajon megbízhat-e Evie a vonzó idegenben? Vagy lehet, hogy az titkol valamit a Leóhoz fűződő kapcsolatáról és a srác sok évvel azelőtti eltűnéséről? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Meg kell vallanom, hogy nekem az alapötlet nagyon-nagyon tetszett, főleg azért, mert Fisher Amelie: Callum & Harper című könyvére emlékeztet egy bizonyos szempontból, hiszen ott is nevelőszülőknél/állami gondozásban felnőtt fiatalokról volt szó, azonban, míg az a történet már inkább az utóhatással foglalkozik, itt ez sokkal komolyabb szerepet kap, hiszen visszaemlékezések formájában láthatjuk, miként bontakozott ki Evie és Leo kapcsolata. Ennek ellenére, én úgy éreztem, hogy nincs igazán kidolgozva ez a rész, pedig igazán megérdemelte volna a történet, hiszen nem egy hosszú könyvről beszélünk.
Nagyon kiszámítható egyébként a történet, olyannyira, hogy gyakorlatilag Jake felbukkanásának pillanatában tudod, mi lesz a vége. Ez persze nem feltétlen nagy probléma, hiszen nem egy olyan regényt láttunk már, ahol tudtuk, mi fog történni, és mégis öröm volt végigolvasni. Alapvetően Evie és Leo története is nagyon tetszett - mármint a múlt -, de a jelen, tehát Jake és Evie szála... Nos, az nem lett a kedvencem. Egyrészt a srác felbukkanása elég para - szerintem ilyen a mesében sincs, hogy nekiállsz követni a másikat, mert az ismerősöd utána küldött -, másrészt pedig annyira hirtelen bontakozik ki a romantika, hogy húha. Gyakorlatilag megjelenik, és Evie szinte azonnal Jake karjaiba veti magát, miközben korábban végig Leo után sírt, amíg próbálta felépíteni a saját életét... Hogy is van ez? Ennyire könnyen túl lehet lépni, egy elvileg komoly szerelmen, még akkor is, ha úgy érzed, megbántottak és cserben hagytak? Lehet, hogy csak nem értek hozzá. Mindenesetre pont emiatt a kapkodás, és instalove miatt,  nincsenek igazán átélhető, mély pillanatok - csak itt ez teljesen másban mutatkozik meg, mint a When It Rains esetében, ami ugye hasonló nyavalyával küzd -, pedig elférnének. Ráadásul valahogy ki is lóg a lóláb emiatt a hatalmas lamúr miatt, ugyanis Evie egyébként nagyon gépszerű. Érezhető rajta, hogy megtörte az az idő, amit nevelőotthonokban töltött - annál is inkább, mert már az se volt egyszerű helyzet, ami miatt odakerült -. Éppen ezért szokatlan, és számomra kissé felfoghatatlan, hogy Jake-t olyan könnyen közel engedte magához. Jake karaktere nem rossz, de szerintem elég fura. Szerintem a jó bookboyfriendtől eléggé távol áll, de nem tudnám nektek pontosan megmondani, ami miatt nem volt igazán szimpatikus a számomra, annak ellenére, hogy igazából nem tett semmi rosszat, ő csak jó helyen volt, viszonylag jó időben, de akkor is... 
Ugyanakkor, hogy valami igazán pozitívat is mondjak, a romantika egyébként nem rossz, vannak kifejezetten szerethető jelentek - mondom ezt én, az alapvetően kicsit sem romantikus alkat -, ugyanakkor egy dolgot, ha megszakadok, se tudok megemészteni. NA-hoz képest indokolatlanul sok, és nagyon obszcén szexjelenet van benne, mintha egy tipikus erotikus könyvet lapozgatna az ember. Én nem ehhez vagyok szokva, ha egy New-Adult könyvet veszek a kezembe. És higgyétek el, még véletlenül sem a prüdéria beszél belőlem, hiszen erotikus könyveket is olvasok igen szép számmal, de ez valahogy kicsit kiverte nálam a biztosítékot. Feleennyi szexjelenettel is teljesen élvezhető lett volna a regény, legalábbis szerintem. 
Az igazi tőrdöfés a számomra a történet vége. Én nem is értem, hogy lehetett arra kifuttatni a cselekményt, amire Sheridannek sikerült, mert szerintem nagyon erőltetett, és egyszerűen túlidealizált volt, az a fajta, amitől nekem a nemlétező szőr is feláll a hátamon, mert túl soknak tartom. A hősszerelmes típusoknak és vérbeli romantikusoknak viszont tudom ajánlani, mert nekik biztosan nagyon fog tetszeni. 

Kedvenc karakter(ek): Leo
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 6/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 256
Sorozat: -


Résztevő blogok listája:

11.15. - Dreamworld
11.19. - Kristina blogja
11.21. - Angelika blogja
11.27. - Media Addict
11.29. - CBooks

Nyereményjáték:

Evie szereti változatosan sminkelni magát, ez adta az ötletet a játékunkhoz.
Minden állomáson láthattok egy-egy képet, amely bizonyos típusú sminket mutat. A kiemelt betűk összeolvasásával megfejthetitek a smink típusát. Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levelünkre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

2015. november 28., szombat

Blogturné #107 - Lisa De Jong: Amikor esik

Miért: Blogturné.

Tartalom: Ő volt az első szerelmem, még mielőtt összeomlott az életem.

És ő most többet akar, amit én nem tudok megadni neki. Minden megváltozott. Bárcsak elmondhatnám neki, miért… de képtelen vagyok. Senkinek nem mondtam el.

Csak akkor ébredtem rá, mennyire szükségem van rá, amikor elment a főiskolára, és én teljesen magamra maradtam.

Aztán egy nap belovagolt a városba Asher Hunt, azzal a sötét, varázslatos tekintetével és a pimasz mosolyával. Őt nem érdekelte, ki voltam azelőtt, egyszerűen csak életet lehelt abba, ami megmaradt belőlem. Sokan figyelmeztettek, hogy tartsam tőle távol magam, de ő segített elfeledni a fájdalmat, ami oly hosszú ideje fogva tartott. Nem hittem, hogy ez lehetséges, mielőtt ő besétált az életembe.

Megsebeztek.
Megmentettek.
És reményre leltem.
Sokáig azt hittem, hogy azon a bizonyos éjszakán végleg leíródott az életem, de aztán rájöttem, az csak egy új kezdet volt. Míg egy titok fenekestől fel nem forgatta a világomat…
Újra. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Erre nem tudok nektek jobb szót, mondani, de számomra ez a könyv egy valóságos drámavonat volt. Egymást érik a drámaibbnál drámaibbnak szánt jelenetek, csak az a baj, hogy legtöbbször, bármennyire is szeretném, hogy ez ne így legyen... de egyszerűen nem működnek. Ráadásul, az olvasónak nincs is ideje átélni azokat a pillanatokat, amiket olykor át kellene, mert szinte azonnal jön a következő, könnyfakasztónak szánt rész.
Lehet, hogy már ti is éreztetek hasonlót egy regénnyel kapcsolatban, de nekem most határozottan az volt a benyomásom, hogy az írónő túl sok, felesleges csavarral tömködte tele a cselekményt, és ez számomra valahogy megölte az olvasás élményét. Pedig alapvetően Lisa De Jong nem ír rosszul, csak túl sokat akart egyetlen cselekményfolyamba beleerőltetni, és ez a történetvezetésen is meglátszik, mivel a regény egyébként egyáltalán nem hosszú.
A téma nagyon kényes, bár bevallom, mivel szinte minden második NA-könyv arról szól, hogy megerőszakolták a lányt, és jön valaki, aki képes kirángatni őt a gödörből, ezért már nehéz átélni a probléma súlyát, főleg, mert bizonyos szempontból De Jong mintha elbagatelizálná az egészet, pedig az indítás nagyon ígéretesnek tűnt. Kate ugyanis még nem tette túl magát teljesen a történteken, vagyis érezhetően szenved a történtek miatt, sokkal jobban, mint például Avery a Wait for Me-ben, aki a regény elején már sokat tett azért, hogy túl tudja tenni magát a történteken.
Kate azonban még távolról sem itt tart, éppen ezért nagyon furcsa, hogy a romantika elképesztően gyorsan alakul ki közte és Asher között. A fiú megjelenik a színen, és a lány majdhogynem azonnal túlteszi magát a történteken... Nekem ez elég erőltetettnek hatott. Persze, biztosan van olyan, hogy csak a szerelem maga, képes túllendíteni az embert egy ekkora lelki törésen, de én sajnos nem tudok hinni ebben, nem vagyok ehhez eléggé idealista és szentimentális. És ez már csak azért is furcsa, mert ott van Beau, a lány gyerekkori szerelme, és legjobb barátja, akinek nem sikerült túllendítenie Kate-t a holtponton, pedig tényleg mindent megtett érte, erre amint kiteszi a lábát a poros kisvárosból, megjelenik Asher, mint szőke herceg fehér lovon, a másik srác meg szabályosan mehet a levesbe... Hogy is van ez?  Teljesen irreálisnak hat az egész szituáció. Ez egy igencsak elbaltázott szerelmi háromszög akart lenni, csak épp nem működött, mivel ez nem volt valódi háromszög, tekintve, hogy Kate úgy változtatja a véleményét, mint egy napraforgó.
Ettől függetlenül, Ashert szerettem egyébként... az agyrémig. Egy nagyon jólelkű karakter, aki tényleg szerethető, könnyen megkedvelhető figura, erre De Jong vele kapcsolatban belerak egy olyan olyan fordulatot a könyvbe, hogy nekem szabályosan a hajam égnek állt tőle. És ez főleg annak köszönhető, hogy ha végigolvasod a könyvet, akkor arra fogsz rájönni, hogy amire kifuttatja az egészet, az feleslegessé teszi az egész történetet egy bizonyos szempontból...Töltelékelemnek hat,  az ezzel kapcsolatos nagy, végső csavar, legalábbis az én szememben. Lehet, hogy ezt mások teljesen másként fogják értelmezni, persze. 
Vérbeli NA-rajongóknak tudnám leginkább ajánlani ezt a könyvet, annak ellenére, hogy a történet VP-besorolást kapott. Ugyanis ők azok szerintem, akik a történet esetleges hibáin képesek felülemelkedni, és azok ellenére egy kellemes olvasmányként fogadni ezt a regényt. Kicsit egykaptafás, ezerszer látott történet, de vannak benne egészen szép gondolatok is.   

Kedvenc karakter(ek): Asher
Gyűlölt karakter(ek): Kate
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Palásthy Ágnes
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: ?
Sorozat: When It Rains (#1)


Résztevő blogok listája:

11.28 CBooks
11.30 Dreamworld

Nyereményjáték:

Amikor esik…. nos, a romantikához még az eső is illik! Kedvenc filmjeinkből válogattunk a játékunkhoz, csupa esős jelenetet. Nincs már dolgotok, mint a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni az adott állomáson felismert film címét. Sok szerencsét! Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


2015. november 24., kedd

Blogturné #106 - Jennifer E. Smith: Milyen lesz a búcsú után?

Miért: Szeretem az írónő könyveit.

Tartalom: Clare és Aidan számára lassacskán véget érnek a középiskolás évek. Bizakodva és céltudatosan várják a jövőt. Ám a várakozásokkal teli időszakra rányomja bélyegét, hogy a szerelmesek útja, úgy tűnik, különválik. Vágyaik és elképzeléseik külön városba viszik őket. Egyetlen kérdés marad hátra: ki kell találniuk, hogy együtt maradjanak vagy szakítsanak. A 12 órás beszélgetés során felidézik kapcsolatuk minden egyes fontos pillanatát, jelentős eseményét, hátha találnak valamit a múltjukban, ami meghatározza a jövőjüket. Az este barátokhoz, a családhoz, régi emlékekhez és különleges helyekre vezeti őket, ahol kemény igazságokkal és meglepő felfedezésekkel néznek szembe. Ahogy az óra jár, és eléri őket a reggel, úgy közeleg elkerülhetetlen búcsújuk is. A kérdés csak az, hogy a búcsú csupán reggelre szól avagy örökre? Mennyit bír ki a szerelem? Bájos, édesen keserű, bölcsességgel és szeretettel teli, ellenállhatatlan regény. Hogyan döntsünk, ha a szívünk és az élet más-más irányt diktál? (Maim)


Vélemény: Már a Létezik-e térkép a szerelemhez kapcsán is sikerült megállapítanom, hogy az írónő nagyon cuki történeteket ír, amik nemes egyszerűséggel imádnivalóak. Könnyedek, nincsenek túlbonyolítva, mégis feltöltik az olvasót pozitív érzésekkel. 
Nos, ez a könyve pont ugyanilyen, de ennek érezhetően sokkal komolyabb hangvétele - és ezzel együtt mondanivalója is - van. Hiszen ez most egy kapcsolat végéről szólna, elvileg - vagy nem is kimondottan erről, inkább azt feszegeti, vajon megéri-e a távolság miatt feladni egy olyan kapcsolatot, amiben boldog vagy? Elvégre nem arról van szó, hogy Aidan és Clare eltávolodtak volna egymástól, vagy megváltoztak volna az érzéseik, hanem arról, hogy a körülmények rákényszerítik őket arra, hogy ezt újra és újra végiggondolják. Ezt én egy kifejezetten kifejezetten kreatív ötletnek tartom, mert arra van kifuttatva az egész, hogy nagy valószínűséggel tizenkét órán belül véget ér a kapcsolatuk. Azért hathat az újdonság erejével, mert megszoktuk, hogy a YA-regények nagy átlagban az első szerelem megtalálásáról szólnak, és azt azt követő boldogságról, az pedig senkiben nem merül fel, hogy mi van akkor, ha az a kapcsolat esetleg becsődöl, elvégre senki nem tökéletes. 
Nemrég egyébként, pont a fentemlített a kérdésnek a fordítottjával foglalkoztam, mert egy ismerősöm életében előjött ez a téma, és beszélgettünk róla, ki, hogyan gondolkozik erről. Nekem egyébként akkor is, és a regény olvasása közben is az a mondat járt a fejemben, amit az egyik nagymamám mondott nekem egyszer: A távolság egy párkapcsolatot vagy megöl, vagy megerősíti. Az természetesen két emberen múlik, hogy vajon melyik állítás lesz igaz rájuk.
Külön érdekes, hogy a két szereplő az ellentétes álláspontokat szimbolizálják. Clare szakítás párti, míg Aidan hajlandó lenne küzdeni a kapcsolatért. A lány sokkal drasztikusabban fogja fel a dolgokat, végletekben gondolkozik, míg a fiú a folyamatot tekinti végig, és azalapján hoz döntést. Meglepő módon, nagyon jól kiegészítik egymást. Ahogyan a nézőpontjaik ütköznek, az olykor humoros, olykor kicsit drámai, de nagyon élvezetes olvasmány az egész.
A tizenkét óra eseményeit nagyon ötletesen rakta össze az írónő, például vannak ismétlődő helyszínek, amik újra és újra visszatérnek a történetben, mert fontosak a főszereplőink számára. Én egyetlen egy dolgot sajnálok, és ez igazából nem nagy negatívum egyébként, csak egy apróság, ez pedig az, hogy a könyv túlságosan is a két főszereplőre koncentrál. Ettől olyan, mint egy kamaradarab, ami alapvetően nem rossz, csak ezzel együtt, mozgat még mellékszereplőket is, akik azonban üres vázak csupán, ez pedig nem működik. Engem olykor kirántott az élményből, pedig valahol, ha belegondolunk, fontosak, hiszen Aidan-ékkel együtt ők is részesei a cselekménynek. Mégis, szinte a neveken túl alig tudunk róluk valamit.
Nagyon pozitív élmény volt számomra ez a könyv, azt hiszem pont erre volt most szükségem, hogy jól érezzem magam, mert annyira kellemes, kikapcsolódást adott nekem. Ha valaki olvasott már az írónőtől, és meg volt vele elégedve, akkor ezt a könyvét is szeretni fogja, szerintem, mert nem okoz csalódást. Nem annyira humoros, de nagyon édes, nem gejl, hanem szerethető módon.

Kedvenc karakter(ek): Aidan
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 268
Sorozat: -


Résztevő blogok listája:

11/24 CBooks

Nyereményjáték: 

A regénybeli páros, Clare és Aidan az utolsó estéjükön felkeresik az együtt töltött két évük fontosabb helyeit. Egy-egy képet mutatunk minden állomáson ezekről a helyekről, nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A megfejtéseket kellő lazasággal kezeljétek, elfogadunk többféle megoldást! Pl: ha láttok a képen egy játszóteret, akkor a megfejtés játszótér, nem pedig konkrétan az xy chichagói játszótér.
Figyelem! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni a megküldött e-mailre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

2015. november 20., péntek

Blogturné #105 - Melissa Landers: Elválasztva

Miért: Imádtam az első részt.

Tartalom: Cara mindig is tudta, hogy az élet a Leihr bolygón megváltás lesz a számára. Miután Aelyxszel, a barátjával a Földön éltek, és próbálták helyrehozni a két bolygó közötti megtört szövetséget, Cara elkerült a Leihr nevű bolygóra, és új iskolát kellett keresnie magának. A lányt kiválasztják egy feladatra, amely során az emberek egyik képviselőjeként élhetne. Ezalatt Aelyx a Földön van, ahol egy hatalmas PR kampány részese lesz, amely során az emberi és a Leihr bolygó lakói közötti kapcsolatot kell reklámoznia. Az emberek nem tudják, hogy e kapcsolaton alapul a jövőjük: egyedül Aelyxnek és embereinek van meg a megfelelő technológiájuk ahhoz, hogy legyőzzék az emberi kormányzat által rejtegetett víztartalékot fenyegető halálos szennyezést. Valamiért azonban Aelyx világának vezetői hirtelen mindenképpen embereket akarnak állítani saját oldalukra, és a szemük sem rebben a fiú életét érő extrém történések során. Mindenképpen szükség van az emberek segítségére, de pontosan miben és hogyan? És vajon mit kérnek majd a segítségükért cserébe? (Maxim)

Vélemény: Kivételesen - mivel elég feszített tempót kell diktálnom magamnak - a Szívkarambol turnéhoz hasonlóan, most is egy TOP 10-es listával készültem nektek, hogy megmutassam, miért is szerettem meg ezt a folytatást, és tartom maradandó élménynek. 

1. Valódi folytatás. - Nem volt olyan érzésem olvasás közben, hogy egy felesleges, üres, átvezetőt olvasok, hanem valóban folytatta az előző kötetet, és beharangozta számunkra a lezárást. Számomra ez egy nagy pozitívum volt. 

2. Aelyx. - IMÁÁÁÁDOM ezt a srácot. Lehet, hogy nem egy Daemon Black, de azért földönkívülihez mérten igazán finom falat ő is. Ráadásul, most már egyre jobban érződik rajta, hogy igenis hat rá a földi élet, a maga furcsa módján kezd emberibbé válni. Komolyan. Vannak testi vágyai :D Nagy előrelépés a sztoikus nyugalomhoz képest, nem igaz? 

3. Cara. - Meglepő, vagy sem, Cara is rengeteget változik ebben a részben a kezdetekhez viszonyítva. Egyrészt, végre a saját szemével is látja a bolygót, ahová ki kellene települnie, és végre van róla saját véleménye, ami nem mindig pozitív, de ő van annyira elkötelezett a céljai iránt, hogy még a leghajmeresztőbb próbát is bevállalja, hogy bizonyítsa a saját kitartását és rátermettségét. A régi, kissé nyafka lányból ezt nem néztük volna ki. 

4. David és Syrine. - Talán ők adják a történet kevéske, de aranyos humorát, ugyanis ahogyan a katona és a lány - akiről korábban amúgy nem voltam túl jó véleménnyel - kapcsolatának alakulása egyszerűen fenomenális. Ők a jó példa arra, hogy miért működhetne egy ilyen viszony, ha a két fél végre belátná, hogy a másiknak nem csak gyengeségei, hanem ugyanolyan erősségei is lehetnek, mindegy, hogy ember, vagy egy másik galaxis szülötte. Egyszerűen jó rájuk nézni, függetlenül attól, hogy ez a szál kicsit légbőlkapottnak tűnik, mintha az írónő ezzel próbált volna meg hozzácsapni pár oldalt a könyvhöz. És még így is működik, és nem vet ki magából olvasás közben. 

5. Valódi konfliktus. - Ebben a részben éleződik ki igazán az emberek és földönkívüliek közötti konfliktus. Az ELME olyan szinten akcióba lép, hogy nekem komolyan felállt olykor a szőr a hátamon amiatt, amit meg mertek tenni. És ha belegondoltok, az a legfurcsább az egészben, amúgy, hogy az emberek szempontjából nagyon is sok múlik ezen a szövetségen. Ehhez képest, ők csinálják legjobban a fesztivált. Mintha nem tudnák belátni ésszel, hogy valójában a tűzzel játszanak... Ez pedig elég érdekes helyzeteket szül. 

6. Nem olyan tökéletes Leihr - Ez az ötlet volt a nagy kedvencem. Landers felvázolja, hogy azét az Út tagjai, meg úgy egyáltalán, a bolygó lakói, nem feltétlen tökéletesek. Persze van ellenpólus is, mint például Elle, aki nagyon aranyos és imádnivaló, de összességében én például arra jutottam, hogy a világ összes pénzéért se tenném be a lábamat oda. Túl steril, túl átlátszó, túl mű az egész. Ettől pedig elég hátborzongató tud lenni. 

7. Valódi szerelmi dráma - Cara és Aelyx egy igazi, reális problémával néznek szembe, ami próbára teszi a kapcsolatukat, és ez nem feltétlen a távolság - bár kétségtelen, hogy az is megnehezíti a dolgukat -. Felmerül egy kérdés, aminek a körüljárása mindkét karakter szempontjából fontos, és amire jutnak... Na az szerintem egy nagyon jó húzás volt. Nem volt kiszámítható és evidens, hogy úgy fognak dönteni, ahogyan. Szóval van ám miért izgulni. 

8. Igazi pillanatok - Vannak nagyon reális pillanatok a történetben. A dráma tényleg dráma, teljesen átérezhető, átélhető. A romantika most elég kevés, de amikor jelen van, az üt. És még ezer meg egy ilyen jó apróság van a regényben, ami miatt nekem egészen a szívemhez nőtt.

9. Úgy általában az egész - Egyszerűen úgy jó ez a könyv, ahogy van. Nem tudok benne mit utálni, mert még a negatív szereplőknek is komoly helye van a nagy egészben, és nem feleslegesen vannak beletéve.

10. A vége - Nem tasliszerű, nem cliffhanger, szép lezárás, de azért sejteti, hogy igen grandiózus befejezésre számíthatunk Landerstől. Jelen pillanatban el sem tudom képzelni, milyen lesz majd, de tudom, hogy jó lesz. A zsigereimben érzem. Egy ilyen második rész után csak remek lehet.

Kedvenc karakter(ek): Aelyx, Cara, David
Gyűlölt karakter(ek): Jaxen
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bihari György
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 374
Sorozat: Alienated (#2)


Résztevő blogok listája:

11/16 Dreamworld
11/18 Deszy könyvajánlója
11/20 CBooks
11/22 Könyvszeretet

Nyereményjáték:

Cara a Leihr bolygóra költözik egy időre, míg Aelyx a Földön teljesít szolgálatot. Így a mi játékunk is más bolygóra kényszerült szereplőkről szól.
Minden blogon találtok egy kissé homályos képet, amiről ki kell találnotok, hogy kit / mit ábrázol és beírnotok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

2015. november 18., szerda

Blogturné #104 - Rebecca Donovan: Mi lenne ha...

Miért: Még sohasem olvastam az írónőtől.

Tartalom: Mi lenne, ha másodszorra is átélhetnéd az első találkozást? Cal Logan döbbenten veszi észre Nicole Bentleyt a vele szemben lévő kávézóban, több ezer kilométerre szülővárosuktól. 1 éve, az érettségijük óta senki sem látta őt, és senki sem hallott róla. Úgy tűnik, hogy ő nem is Nicole. A lány pontosan ugyanúgy néz ki, mint Cal gyerekkori szerelme, de az ő neve Nyelle Preston, és fogalma sincs arról, hogy Cal kicsoda. Nyelle ösztönző, fogékony és vakmerő, az élethez való szenvedélyes hozzáállása másokra is átragad. Ebben Nicole teljes ellentéte. Calt totálisan lenyűgözi a lány, és megállíthatatlanul beleesik. Nyelle azonban kivételesen titokzatos, és ahogyan Cal egyre közelebb jut a rejtélyek megoldásához, úgy egyre kevesebbet akar tudni. Amikor a múlt és a jelen titkai összecsapnak, egy dolog világossá válik: Semmi sem az, aminek látszik. (Maxim)

Vélemény: Rebecca Donovan-től nem olvastam az Elakadó lélegzet sorozatot, így nem tudom nektek ahhoz mérni ezt a történetet, ezért lássuk, nekem milyen volt vele az első találkozásom. Nekem az a benyomásom, hogy az írónő túl sokat akart, és elveszett a részletek között, így az, amire valójában ki akarta futtatni ezt a cselekményt, nem sikerült neki. A lényege a Mi lenne ha... - kérdés lenne de valójában nem erről szól a regény. Ha végigolvassátok, az lesz a benyomásotok, hogy értelmét veszíti a kérdés, ugyanis, nincs ilyen alternatíva. Ha a kérdést befejezed a könyv elolvasása után, ugyanazt a választ fogod kapni, amire kifut a történetvezetés, nincs meg benne a valódi eszencia, mivel nem vázol lehetőségeket. 
Alapvetően a legnagyobb probléma ezzel a könyvvel az, hogy elképesztően zavaros, és kusza a történet, ami csak a legvégére áll össze egy komplett egésszé a fejedben, amivel nem lenne probléma, de itt sajnos nem működött. Feleslegesnek érződött a sok  egyéni nézőpont, mert valójában nem nagyon adtak hozzá a történethez, legalábbis szerintem. És mivel az összes nézőpont, Cal-ét leszámítva, csajoktól származnak, olyan mintha egy hárem-anime amerikai YA-változatát olvasnád. Mindenki odáig van érte valamilyen értelemben, egyesek nyíltan, mások csak kevésbé, de egy a lényeg, Cal az ász, és mindenki meg van veszve érte. Ez azért nagyon irreális, mert bár a fiú a maga módján tényleg cuki - főleg gyerekkorában -, de közben nagyon béna is, egyetemista fejjel. Az a fajta sárc, aki ágyról-ágyra jár, majd jön az az egy, aki tényleg érdekli, és ezért egyik pillanatról a másikra megváltozik. Ez nem valóságos... Nem arról van szó, hogy képtelen lenne rá, csupán a változás mértéke és intenzitása nagyon szokatlan. Ráadásul az emlékek, amiket látunk, nem igazán adnak hozzá a történethez, sőt, inkább csak fokozzák a zavart, és nem segítenek a megértés folyamatában. 
Nyelle ugyanis nem egy akkora durranás énszerintem, mint amilyennek a főhősünk lefesti nekünk. Az biztos, hogy sérült, és nagyon zavaros a háttere - mint egy YA-ban általában -, de ettől még... Én nem láttam benne a jó főhősnőt, csak azt, hogy hol ott van, hol nincs, és igazából nem értem, mit eszik rajta Cal valójában, a nyilvánvalón túl, amit már a kezdet kezdetén leszögez a srác.  
A legnagyobb probléma pedig az, hogy igazából, miután elolvasod... nem tudod, miről is szól a könyv igazából, de az biztos, hogy nem a Mi lenne ha...-ról. 
Szeretnék többet írni róla, de sajnos nem tudok, egyszerűen semmi nem jut az eszembe. Lehet, hogy nagyon rosszkor került a kezembe, és nem tudtam igazán átérezni ezt a történetet, fogalmam sincs. Talán, ha pár hónap múlva ismét előveszem, és belelapozok, másként fogom látni az egészet... De nem biztos. Nem tudta elérni az a drámai hatást, amit minden bizonnyal szeretett volna...

Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): Cal
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Beck Anita
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 368
Sorozat: -



Résztevő blogok listája:

November 14 - Angelika blogja
November 15 - MFKata gondolatai
November 16 - Deszy könyvajánlója
November 17 - Kelly Lupi olvas
November 18 - CBooks
November 19 - Zakkant olvas
November 20 - Könyvszeretet
November 21 - Dreamworld
November 22 - Kristina olvas

Nyereményjáték:

Nyelle a történetben imádja az édességet! Úgyhogy most édesszájúak előnyben - finomságok nevét keressük mi is!
Minden állomáson találtok valamilyen nyomot, ami alapján kitalálhatjátok az aznapi nasit - vagy egy képet, vagy az édesség betűit a szövegben elrejtve, esetleg mindkettőt.
A Rafflecopter doboz megfelelő soraiba írjátok be a megfejtést, és ha esetleg nem bírjátok ki a játék után: jó nassolást kívánunk! ;)
A helyes megfejtők között 3 példányt sorsolunk ki a könyvből.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz! A nyerteseket e-mailben is értesítjük, amennyiben valamelyik nyertes nem jelentkezik 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.




































2015. november 17., kedd

Blogturné #103 - Rainbow Rowell: Fangirl

Miért: Már régóta el akartam olvasni.

Tartalom: Cath imádja Simon Snow-t.

Oké, Simon Snow-t mindenki imádja…

Ám Cath-nek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután az anyjuk elment.

Elolvasták a könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit, az összes premieren valamelyik szereplőnek öltöztek.

Cath nővére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír. Nem is akar.

Most, hogy felvették őket a főiskolára, Wren megmondja Cath-nek, hogy nem akar egy szobában lakni vele. Cath kikerül a védelmi zónájából, ettől fogva egyedül kell megállnia a lábán. Lesz egy mogorva szobatársa, akinek a kedves fiúja örökké náluk lebzsel; egy regényíró professzora, aki szerint a fanfickel bealkonyult a civilizációnak; egy jóképű évfolyamtársa, aki csak a szavakról akar dumálni… és közben folyamatosan izgulhat lágyszívű, érzékeny apjáért, aki még sose volt igazán egyedül.
Tehát az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni, ha a felnőtté válás ára az, hogy le kell válnia Simonról? (Scolar)


Vélemény: Ezt ugyan már a Jók és Rosszak Iskolája kapcsán is írtam, de erre a regényre is igaz: még egy nosztalgiafaktorban bővelkedő könyv, legalábbis a számomra. Ez annak köszönhető, hogy bő tíz évvel ezelőtt én magam is írtam fanficeket, éppen ezért tudom, mit jelent ebben a műfajban alkotni, ami pofonegyszerűnek tűnhet - mondván, adottak a karakterek, a világ, stb -, de valójában, nekem az volt a tapasztalatom, hogy sokkal nehezebb így alkotni, mert van egy olyan mérce az eredeti mű révén, aminek meg akar felelni az ember, és ez nem mindig könnyű feladat.
Azt azért muszáj leszögeznem, hogy ez a könyv nem egy Eleanor és Park. Ha valaki egy olyan mély, szívhez szóló történetet vár, akkor biztosan csalódni fog, mert a Fangirl sokkal inkább egy könnyed, cuki limonádé, de annak tökéletes. Éppen ezért én bárkinek szívesen ajánlom, akit érdekel a téma, vagy hozzám hasonlóan volt dolga ilyesmivel, mert az imádni fogja. Rowell stílusa ugyanolyan jó, mint a már korábban említett regénynél, de itt talál egy kicsit egyszerűbben fogalmaz. Ezt nem negatívumként említem, mert szerintem pont ez illett jobban egy ilyen történethez. Nincs grandiózus és túlbonyolított cselekmény, de nem is kell. Itt az olvasmányélmény az, ami igazán maradandó, nem feltétlen a történet. Nagyon jó érzés elmerülni a világában, képes teljesen kikapcsolni az olvasót.
A Simon Snow átvezetők engem személy szerint nem kötöttek le - pedig ez a regény-a-regényben ötlet nagyon jó -, de nem azért, mert rosszak lettek volna, hanem mert így, darabokban, nem igazán jött át az élmény. Éppen ezért várom a Carry On!-t, mert szerintem Cath fanfice így lesz igazán élvezetes olvasmány, ha az ember egyben is elolvashatja, mert ekkor állhat össze a fejünkben egy valódi egésszé, és érthetjük meg a varázsát, amit Rowell annyira hangsúlyoz a könyvben. Cath ugyanis a kezdet kezdetén valóságos megszállott, aki annyira ragaszkodik a fantáziavilág kitalált karaktereihez, hogy bizony értelemben tudomást sem akar venni a valóságról, mintha az nem létezne, hiába kell abban élnie. Ebben egy remek ellensúly - bár egyben negatív ellenpélda is - a lány ikertestvére, Wren, aki viszont átesik a ló túloldalára, és már túlságosan is élni akar, annak minden hátulütőjével egyetemben. Éppen ezért nem egy szimpatikus karakter amúgy, engem például nagyon idegesített.
Levit viszont egyszerűen imádom. Remek kontrasztot alkot Cath-el, de ki is egészíti, hiszen ő sokkal inkább két lábon áll a földön, míg a lány olykor szeret elrugaszkodni a valóságtól. Ráadásul nem tökéletes, ami nagy előrelépés a mindig tökéletes bookboyfriendek sorában, legalábbis az én szememben.
Mint azt már írtam korábban is, ez tényleg egy nagyon egyszerű, de szerethető történet, aminek az igazi varázsát szerintem a rengeteg fandombeli utalás adja, amiket csak azok értenek igazán, akik ebben tényleg nyakig benne vannak, nagyon fognak tetszeni ezek a kis apróságok, mert szabályosan feldobják a történetet, és mosolyt csalnak a szánkra.
Nekem az egyik kedvencem lett, bár tény, hogy nem mérhető az Eleanor és Parkhoz, attól még odáig voltam érte, mert hoz egy biztos, és jó színvonalat.

Kedvenc karakter(ek): Cath, Levi
Gyűlölt karakter(ek): Wren
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Sóvágó Katalin
Kiadta: Scolar Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 448
Sorozat: -


Résztevő blogok listája:

11.03. - Angelika blogja
11.05. - Tekla könyvei
11.11. - Zakkantolvas
11.15. - Kelly & Lupi olvas
11.17. - CBooks
11.19. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Mostani játékukban duplán is teszteljük, mekkora rajongók vagytok! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet. Először ki kell derítenetek, melyik fanfictionnek is beillő regényből származik a csöppnyi részlet. Majd pedig - és itt jön az igazi csavar - írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába, hogy mi a címe, illetve ki a szerzője az ihletet adó műnek.
Például az Öt gyereket felnevelni egy házban nindzsák nélkül! Ez hallatlan!” sor a Büszkeség és balítélet meg a zombik című kötetből származik, amelyet Jane Austen: Büszkeség és balítélet című klasszikusa ihletett. A megfejtés tehát: Jane Austen: Büszkeség és balítélet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai idézet: "Ne aggódj, nem azért hoztalak ide, hogy megöljelek – viccelődik Hardin, mire nagyot nyelek. Tehát nem sejti, hogy inkább az aggaszt, amit én teszek, ha egyedül vagyunk, és nem attól félek, hogy meg akar ölni."