Évszakzárás # 1 - 2015 nyara

Forrás

Úgy döntöttem, összegzem, milyen nyaram is volt könyvek tekintetében az idén. Tavaly, már amennyire emlékszem, szintén rengeteget olvastam, legtöbbször az őszi megjelenéseket, de azért maradt időm arra is, hogy olyan köteteket vegyek a kezembe, amikhez éppen kedvem volt.

Sajnos, vagy sem, idén ez nem így alakult, mivel jelentkeztem néhány Könyvmolyképzős retroturnéra, jórészt olyan könyvekkel, amiket már olvastam ugyan, de nem írtam róluk - leginkább azért, mert akkoriban még nem létezett a blog -, így nem ártott némi memóriafrissítés. Éppen ezért tapasztalhattátok azt, hogy turnés bejegyzésekkel van tele a blog. Egyelőre nem tudom azt mondani, hogy az ősszel ez jelentősen megváltozna, ugyanis az utolsó félévemet töltöm majd az egyetemen, így a tanulás mellett kétlem, hogy más könyvekre is tudnék időt szakítani... Talán jövőre nagyobb szerencsém lesz. Most pedig lássuk, milyen jellegű könyveket olvastam ebben a három hónapban.

"Szabadidős" olvasmányok: 4 db

Blogturnés könyvek: 25 db

Young-Adult: 17 db

New-Adult: 4 db

Szórakoztató irodalom: 8 db

Tehát, közel harminc könyvet olvastam ebben az évszakban - legalábbis ennyiről sikerült véleményt is írnom -, jó részüket július-augusztusban, a vizsgaidőszakot követően. Nekem csak most tűnt fel, hogy idén mekkora túlsúlyba kerültek a YA-regények, így már kevésbé csodálkozom azon, hogy néha úgy éreztem, mintha ezek a történetek egyetlen, végtelen masszává folytak volna össze a fejemben. Ezen jövőre megpróbálok változtatni, mivel nem szeretném, ha megunnám ezt a korosztályt, hiszen szívesen olvasom őket, ezzel nincs probléma, de ez a "kilengés" most kicsit aggasztónak tűnik a számomra. Remélem, ha éves szinten összegzem majd az olvasmányaimat, nem tapasztalok ekkora eltérést. 

Viszonylag kevés - talán két-három - alkalommal nyúltam mellé a választásaim terén, aminek nagyon örülök. Ettől függetlenül, most, hogy ezt a bejegyzést gépelem, jövök rá, hogy sikerült igencsak elfáradnom mostanra, valamikor kénytelen leszek beiktatni némi szünetet, azt hiszem. Meglátjuk, sikerül-e. Azért akadt néhány nyári kedvencem is, amiket a teljesség igénye nélkül osztanék meg veletek: 

Tiffany Reisz: A szent

Kim Karr: Kötődés

Cathy Cassidy: Mályvacukor égbolt

Colleen Hoover: Ugly Love

Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra

Simone Elkeles: A vonzás szabályai

Marie Lu: Legenda

Maggie Stiefvater: A hollófiúk

Patrick Ness: Válasz és Kérdés

Könyves szempontból szerintem egy elég jó és mozgalmas nyarat tudhatok a hátam mögött, bízom benne, hogy ez igaz lesz az őszre is. :)

Blogturné #83 - Maggie Stiefvater: A hollófiúk

Miért: Már régen el akartam olvasni.

Tartalom: Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt. Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt. A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá. De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél. Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Maggie Stievfatertől már olvastam korábban a Shiver című könyvet, ám az annyira Twilighter volt, hogy sajnos nem kötött le... Ennek ellenére, úgy voltam vele, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt, és meg kell mondjam, nem bántam meg.

Nem jut eszembe így hirtelen, hogy pontosan hány év telt el a két sorozat nyitókötetének megírása között, de én azt hiszem, rengeteget fejlődött az írónő stílusa.  Már nem éreztem azt, hogy egy Stephanie Meyer-koppintást olvasok, hanem megtalálta a saját szavait, aminek köszönhetően nagyon élvezetesen ír, még akkor is, amikor hébe-hóba rétestésztaszerűen nyújtja a dolgokat, mert valahogy ezt is sikerül rendkívül érdekessé és élvezetessé tennie. 

A misztikus szálat egyszerűen imádtam. Az írónő remekül tudja adagolni az információt, így az ember izgatottan olvas tovább, hogy a nagy egész egy-egy újabb darabkáját a helyére tehesse.  Ugyanakkor nem lő le előre mindent, hanem tartogat izgalmakat a folytatásra is, amit én nagyra értékelek. Engem nagyon lekötött a Ley-vonalak ismertetése, amire igen sok lapot szán - köszönhetően Gansey megszállottságának -, bár elképzelhető, hogy ez valakinek esetleg sok lesz. 

Külön kiemelném Blue-t, aki azzal lopta be magát a szívembe, hogy egyáltalán nem egy Marie-Sue karakter. Sok YA-regény esik bele abba a hibába, hogy a főhősnő már a kezdet kezdetén a legtökéletesebb, legerősebb, stb. Itt szó sincs erről, Blue egy egyszerű lány, aki a maga módján kilóg a látókkal teletömött családjából - amelynek a dinamikáján rengeteget derültem egyébként -. 

A fiúk pedig... Nos, nem tudom. Elvileg ugye Gansey lenne a férfi főszereplőnk, a nagy kedvenc, a befutó, meg ilyenek, de én az ő karakterét kimondottan üresnek éreztem. Semmi más nem határozza meg, csak a pénze, és a tény, hogy ennek köszönhetően a lehető leglehetetlenebb hobbit találhatta ki magának: a kincsvadászatot. Plusz, imád főnökösködni a többiek felett, mintha annyival különb lenne mindenkinél, holott a Hollófiúk többsége nem arról híres, hogy szegény ember lenne. Egyelőre nincs igazán kidolgozva sajnos a karaktere, de nagyon remélem, hogy ez később változni fog, mert nem örülnék neki, ha ennyire sótlan maradna.

A többiek viszont levettek a lábamról. Különösen igaz ez Ronan-re, aki a Hollófiúk lázadójaként jellemezhető leginkább. Olyan elemi düh és vadság van benne, ami azonnal megfogott. A testvérével, Declan-nel való kapcsolata is szokatlannak, már-már egyedinek mondható - legalábbis a mai YA-regények sorában -.  Ugyanakkor van egy gyengédebb oldala is, ami azonban nem annyira magától értetődő, mivel csak nagyon ritkán villan fel, egy kis hollóval kapcsolatban, amit a Láncfűrész névvel illet. 

Nem túl pörgős, de izgalmas cselekményű történet, jól elmesélve, szerintem remek sorozatnyitó kötet, ami nem a romantikára épít, hanem a világ bemutatására és a karakterek ismertetésére áldozza a lapokat, ami nagy előny. Ha valaki szereti az elgondolkodtató, agyalós könyveket, adjon neki egy esélyt, mert nem fogja megbánni. :)

Kedvenc karakter(ek): Blue
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/9

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította:  Molnár Edit
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2012
Oldalszám: 412
Sorozat: The Raven Cycle (#1)

Résztvevő blogok listája: 

08.26 - Dreamworld
08.27 - Deszy könyvajánlója
08.28 - CBooks
08.29 - Media Addict
08.30 - Bibliotheca Fummie
08.31 - Insane Life

Nyereményjáték: 

Cassandra Jean nevét bizonyára sokan ismeritek, de ha nem, akkor majd most! Ő ugyanis rengeteg
favorit YA sorozathoz készít illusztrációkat, és igen, a Hollófiúk is megragadta a figyelmét!

A Ti feladatotok nem lesz nehéz. Minden állomáson találtok egy Cassandra Jean alkotást, amelyen a sorozat egyik szereplője, vagy akár több szereplője látható. Csak annyi a dolgotok, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, ki(ke)t is láttok a képeken.

Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a könyv egy példánya!

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz! A nyertest e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem jelentkezik, új nyertest sorsolunk.
 

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #81 - Julie Anne Peters: Mire ezt olvasod, én már nem leszek

Miért: Valami igazán érvágósat akartam olvasni.

Tartalom: Daelyn az iskolai kegyetlenkedések céltáblája, tele van lelki sérülésekkel, komplexusokkal. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, a némaság magánya veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az életétől… Korábbi öngyilkossági kísérletei kudarcot vallottak, de miután rátalál egy honlapra, amely öngyilkosságot tervezők számára készült, már tudja: ezúttal sikerrel jár majd. 23 napja marad, hogy esetleg változtasson a döntésén. És rögtön az első napon találkozik valakivel: egy különös fiúval, aki barátkozni szeretne vele, aki segíteni akar rajta. Megkezdődik a visszaszámlálás. (Móra)

Vélemény: Érvágást akartam, hát, megkaptam. Ezt ne úgy értsétek, hogy annyira rossz volt a könyv, hogy pánikszerűen kerestem volna a borotvát, vagy ilyesmi, hanem annyira mély benyomást tett rám az egész történet, hogy a végén már-már én is öngyilkos akartam lenni. Apropó, öngyilkosság: 16 év alatt senkinek sem ajánlom ezt a könyvet! Mivel az egész regény arról szól, hogy egy lány tudatosan készül az öngyilkosságra, értelemszerűen rengeteg utalás van arra, miként érdemes - vagy, inkább lehetséges, mondjuk így - az ilyesmit véghezvinni, így aztán senkinek sem hiányzik, hogy egy fiatalabb olvasó innen ötleteket merítsen, ha épp maga alá temetné a depresszió... Ostobaságnak tűnhet, de sajnos megtörténhet, nem ez lenne az első alkalom a világtörténelemben.

Nem tudom, ismeritek-e Goethe: Az ifjú Werther szenvedései című regényét, de amikor megjelent, akkora hatást gyakorolt az olvasókra, hogy az nem csak egy, az öltözködés terén tapasztalt divathullámot indított el a német nyelvterületeken, hanem egy valódi öngyilkosság-hullámot is. Ennek az az oka, hogy a könyv végső üzenete ez lenne: ha a választottad nem szeret viszont, inkább öld meg magad. Mondanom sem kell, hogy ennél rosszabb mondanivalót keresve sem találhatnánk. 

Valami hasonló történhet azzal is, aki elmerül Daelyn történetében, ugyanis itt az E/1-es formula, valamint az, hogy látjuk visszafelé pörögni a napokat, igencsak rányomja a bélyegét az ember hangulatára, s éppen ezért maximálisan be tudja rántani az olvasót. Jay Asher: Tizenhárom okom volt című könyvénél nincs ilyen problémája az embernek, hiszen mi már csak végighallgatjuk az öngyilkosságra készülő lány vallomását, hogy mi vezetett el a tettéig... Itt azonban valósággal át is éljük. 

Daelyn motivációja elsősorban az úgynevezett bullying-ban rejlik, amit egy szóval nem is tudnék nektek lefordítani, de szerintem az iskolai bántalmazás fogalma fedi le a legjobban, hogy mit is jelent ez a szó. Sokunknak lehetett része ilyesmiben, de szerintem csak keveseknek fordult meg valaha is a fejében, hogy amiatt, hogy a társai csúfolják, öngyilkos akarjon lenni. A szerkesztők azonban gondoltak erre is: a könyv végén található néhány segítő telefonszám, és webcím, ami adott esetben segítséget kínál azoknak, akiknek ilyesmi eszébe jut, és szerintem ez egy remek gondolat. Butaságnak tűnhet, de szerintem kifejezetten hasznos lehet, látva, milyen generációk nőnek fel mostanában... 

Szóval: nagyon komoly, nehéz olvasmányról van szó, ami lehúz magával a francba, és nem csak azt mutatja meg, milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással az emberek, de azt is, hogy milyen gyengék tudunk lenni mi magunk is, ha pár rossz szót ennyire a lelkünkre tudunk venni. Olyannyira, hogy adott esetben észre sem akarjuk venni, ha valaki segítő kezet akar nyújtani felénk.

A történet vége számomra nagyon elgondolkodtató volt, ugyanis nincs valódi vége. Nem tudjuk meg, pontosan mi történik Daelynnel az utolsó pillanatban, így ahányan vagyunk, annyian értelmezhetjük az utolsó oldalakat. Meg meri tenni? Vagy nem? Erről szerintem sokáig el lehetne diskurálni. De, akár arról is, hogy vajon megérthető-e az egyes emberek motivációja egy ilyen helyzetben, avagy sem. 

Kedvenc karakter(ek): -

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: M. Szabó Csilla

Kiadta: Móra Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 248

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

08/14 Dreamworld

08/15 Bibliotheca Fummie

08/16 Always Love a Wild Book

08/17 Zakkant olvas

08/18 CBooks

08/19 Könyvszeretet

Nyereményjáték: 

Mostani játékunk középpontjában nem is állhatna más, mint az öngyilkosság igen komoly témája, mely számtalan írót megihletett már.
Minden blogon találtok egy rövid leírást, melynek segítségével ki kell találnotok, melyik könyves karakterre gondoltunk, s ha ez megvan, akkor beírni a nevét (egyetlen kivétellel kereszt- és vezetéknév is kell!) a rafflecopter megfelelő sorába.
Továbbá láthattok egy keresztrejtvényt is, melyet gondosan töltögetve egy fontos üzenetet kaptok a pirossal jelölt fősorban, amit a turné befejeztével szintén be kell írnotok a rafflecopter doboz erre kijelölt sorába.
Tehát hat darab karakternek a nevét, valamint a rejtvény főmegfejtését várjuk tőletek. Jutalmatok pedig ezúttal sem marad el, ugyanis a kiadó jóvoltából megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


Az én karakterem leírása: A tizenhét éves lány egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda. Mindössze annyira emlékszik, hogy véget akart vetni életének, amikor megpillantott egy fiút a játszótéren.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #79 - Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik

Miért: Csak úgy

Tartalom: Az érettségi előtt álló Kléber és bátyja, Barnabé, akit mindenki csak Sutyinak hív, egy párizsi albérletbe költözik, ahol már négy másik fiatal is lakik. Míg Kléber a gimiben gályázik, és azon agyal, hogy tudna becsajozni, Sutyi Playmobil figurákkal játszik, meg Pupák úrral, a plüssnyulával, aki vigasza és elszakíthatatlan társa jóban-rosszban. Sutyi huszonkét éves, de értelmi fogyatékosként örökké kisgyerek marad. Kléber sosem tudja úgy magára hagyni, hogy ne csinálna valami galibát. Az elmegyógyintézetbe semmiképpen nem akarja visszadugni, de vajon elbírja-e a szülői felelősség rá nehezedő terhét? Marad-e ideje és energiája a saját életére? Az együtt lakó fiatalok mindennapjai és ezzel együtt gondolkodásmódja apránként gyökeresen megváltozik Sutyi hatására. A bonyolult és álságos „nagyok" problémáira ez az egyszerű, hazugságra képtelen gyermek hoz mindannyiszor megoldást. Hol komikus, hol könnyes fordulatokban bővelkedő regény a másságról, az elfogadásról és a feltétlen szeretetről. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Már az előző francia könyvből készült kritikámban - Hogy told el jól a nyarad -, hogy ennek  nemzetnek az irodalma sohasem érdekelt igazán, és nem is kötött le. Valójában ezt a könyvet olvastam korábban, és elég szokatlan volt a számomra. Elképesztően zavarosnak tetszett, és sokszor úgy éreztem, mintha egy másik világba kerültem volna. Látszik, hogy az utóbbi időben már főleg csak amerikai ifjúsági irodalmat olvasok. Más a humor, de bizonyos értelemben a karakterek is. Kléber és Sutyi karaktere elképesztően naturális. Erre nem tudok nektek jobb jelzőt mondani, de én régen éreztem úgy, hogy ennyire valósághű karakterekkel találkoztam volna.
Ebből a szempontból talán Sutyi a legérdekesebb, mivel egy huszonkét éves fiatalemberről beszélünk, csakhogy teljesen sötét. Gyakorlatilag megrekedt egy legfeljebb tíz éves gyermek szintjén, ami persze azt is eredményezte, hogy az öccsének azonban tizenhét éves korára teljesen fel kellett nőnie, hogy gondoskodni tudjon a másik fiúról. Nagyon éles a kontraszt kettejük között, de szerintem éppen ez teszi őket egyedivé, és érdekessé, individumként és testvérpárként egyaránt. Ugyanakkor érdemes megemlíteni Pupák urat, a plüssnyulat - akiről nekem sajnos az édesapám egyik kollégája jut mindig eszembe, akit szintén Pupáknak becéznek a munkahelyükön -, akinek a maga módján elég komoly szerepe van. Számomra a gyermekkort szimbolizálta, bár egy ennyire zavart, és szerintem értelmileg fogyatékos karakter esetében, mint amilyen Sutyi, kérdéses, hogy lehetséges-e valamilyen fokú felnőtté válás, hiszen a regény folyamán azzal szembesülünk, hogy szinte képtelen gondoskodni magáról. Ha nincs mellette Kléber, olyan, mintha csak vegetálna.
Az életük felvet bizonyos kérdéseket, amikre nem feltétlen kapunk választ - például arra, hogy hol vannak a szülők -, de valahogy ez nem zavaró, hiszen úgyis a srácokra,és a lakótársaikra figyelünk inkább, ők azok, akik valóban képesek érdeklődést kiváltani belőlünk. Rengeteg interakció van a történetben, tele van párbeszédekkel. Míg a korábban említett Hogy told el...-ben jórészt Maxime belső monológjain van a hangsúly, és csak ritkán érintkezik a környezetével, ezért itt ez rendkívül feltűnő volt, ám egy cseppet sem zavaró. Nekem nagyon tetszett ez a fajta megoldás, sokszor inkább a beszélgetésekből bontakozott ki a fejemben a cselekmény, mintsem magukból az esetleges leírásokból.
Furcsa módon, amikor elkezdtem ezt a könyvet, az első szó, ami eszembe jutott róla, az a trash volt. Ezt sokszor negatív értelemben használjuk, például az igazán rossz filmeket szokták ezzel a jelzővel illetni. Nekem azonban ez most valamilyen szempontból pozitív jelentéstartalommal jelenik meg a fejemben, amikor erre a regényre gondolok. Hiszen, szerintem nem egy rossz történetről beszélünk, mindössze annyira elborult, morbid humorral rendelkezik, hogy egyszerűen nem tudtam rá ennél jobban illő jelzőt találni. Aki szereti az ilyen jellegű vicceket és stílust, garantáltan imádni fogja ezt a könyvet, függetlenül attól, hogy az írónő érezhetően nem markol nagyot ezzel a történettel.
Az biztos, hogy kell hozzá egy bizonyos alaphangulat, hogy az olvasó élvezni tudja ezt a könyvet, de nem lehetetlen. Kezdetben szokatlan, furcsa, talán még zavaró is, de idővel igenis képes hatni bárkire, aki a kezébe veszi. Én személy szerint nem bántam meg. 

Kedvenc karakter(ek): Kléber
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Farkas Ildikó
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 216
Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

08.14. - CBooks
08.16. - Deszy Könyvajánlója
08.18. - Media Addict

Nyereményjáték: 

Mondtuk már, hogy imádjuk a francia könyveket? :) Ha nem, akkor ez most biztos tudatosul, ugyanis a játékban a kedvenc francia könyvünkről ejtettünk pár szót. A feladatotok, hogy kitaláljátok, mely könyvről van szó, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

A helyes megfejtők között egy könyvet sorsolunk ki. A győzteseket e-mailben értesítjük, és kérjük, hogy 72 órán belül válaszoljatok, különben újra kell sorsolnunk. A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni.

Az én kedvenc francia könyvemet a kötelező irodalmak listáján fogjátok a legkönnyebben megtalálni. A felvilágosodás egyik legnagyobb alakjának tartott Voltaire-től származik a mű, és a főszereplője egy igen naiv fiú, akit a nevelője, Pangloss igyekszik bevezetni az élet rejtelmeibe.  Nem mai darab, ez igaz, de nekem nagyon tetszett.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #78 - Simone Elkeles: Tökéletes kémia

Miért: Az egyik kedvenc sorozatom.

Tartalom: Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek.
A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel.
Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Elég érdekes kapcsolatom van ezzel a könyvsorozattal, ugyanis az első részt még magyarul kaptam meg annak idején karácsonyra a keresztszüleimtől, úgy, hogy már hetekkel korábban megvettem magamnak a könyvet, de nyilván, szenteste adták csak oda. Másnap reggelre kiolvastam az első részt - nem nagyon aludtam akkor éjszaka -, a következő reggelre pedig a második és a harmadik részt is kivégeztem, igaz, azokat már angolul. Hogy fanatikussá váltam volna? Meglehet, de szerintem abszolút megérte, ugyanis Elkeles-sorozata azonnal levett a lábamról, főleg a második rész, de erről majd a következő kritikában bővebben mesélek majd. :)
Bár gyakran előfordul velem, hogy egyes könyveknek nem szeretem a magyar fordítását, azt kell mondanom, hogy a Tökéletes kémia esetében nagyon kellemesen csalódtam. Jól működött a helyenként szlengesített szöveg, egy kicsit sem volt zavaró, sőt, szerintem kifejezetten élvezetessé tette az olvasást, mert nagyon jól átadta azt a kissé lecsúszott, chicagoi stílust.

Tagadhatatlanul van némi Rómeó és Júlia beütése a történetnek, de távolról sem olyan erős, mint mondjuk Catherine Doyle Vendettája esetében. Alex és Brit története engem inkább a West Side Storyra emlékeztetett, és tudom, hogy ez gyakorlatilag a fent említett mű modern verziója, de szerintem ez a párhuzam sokkal jobban illik ide.
Brittany ebben a részben még nem lopta be magát a szívembe. Hiába van benne egy elég erős kettős mérce, tehát mást mutat egyik helyen, mint a másikon. Engem például kifejezetten irritált, amikor az iskolai jelenetekben szerepelt. Nem bírom az elkényeztetett miss ribancokat, és sajnos Brit sokszor pontosan úgy viselkedik, mintha egy lenne közülük, miközben zárt ajtók mögött azért kesereg, mert ő valójában teljesen másmilyen. Csak nekem szokatlan ez a fajta mű hozzáállás?
Alexet, bár kétségtelenül szerettem ebben a részben, sajnos nem ő a legnagyobb kedvencem, így csak mérsékelten tudok iránta lelkesedni. Az kifejezetten tetszett benne, hogy nem lett belőle az a nagyon nyálas hősszerelmes - csak a történet legvégére, amikor ez már-már törvényszerű egy Young-Adult regény esetében -, emellett pedig fent tudta tartani az érdeklődésemet. A szarkasztikus humoráért pedig jár még egy piros pont.
A mellékszereplők terén én a két másik Fuentes-fiút emelném ki, Carlost és Luist, akiknek persze a későbbi kötetekben lesz komoly szerepük, de már itt látszik, hogy azért őket sem kell majd félteni, ha sorra kerülnek. Mindegyikük egy külön egyéniség.
A cselekmény elég pörgős, folyamatosan képes lekötni az ember figyelmét, emellett szerintem néhol kifejezetten érdekes. A regény romantikájára sem tudok panaszkodni, nekem nem volt vele problémám, és nem éreztem erőltetettnek sem, a legvégét leszámítva, persze, amire azonban egy rossz szavam sem lehet, hiszen az ilyen könyvek, mint megszokhattuk, erről szólnak.
Én csak ajánlani tudom a sorozatot. Ha valakit elkap az első rész hangulata, biztosra veheti, hogy a folytatásokra is ugyanolyan kíváncsi lesz, és akár, hozzám hasonlóan, néhány nap alatt átrághatja magát az egész trilógián. Kikapcsolódásnak szerintem tökéletes, az évszaktól függetlenül.

Kedvenc karakter(ek): Alex

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Neset Adrienn

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2012

Oldalszám: 412

Sorozat: Perfect Chemistry (#1)

 

Résztvevő blogok listája:

Tökéletes kémia

08.11. Deszy könyvajánlója
08.12. CBooks
08.13. Media Addict
08.14. Insane Life


Vonzás szabályai:

08.16. Insane Life
08.17. CBooks
08.18. Deszy könyvajánlója
08.19. Media Addict

Láncreakció

08.21. Insane Life
08.22. Media Addict
08.23. CBooks

Nyereményjáték: 

A Tökéletes kémia trilógia középpontjában mexikói származású főszereplők vannak, akik emiatt különböző nehézségekbe botlanak.

Ebben a játékban ezért a jelmondatunk: minden, ami Mexikó!

Különböző állomásokon itthon is ismert mexikói sorozatok, színészek, színésznők, zenészek és filmek rejtőznek el. Nektek a feladatotok kitalálni ki látható a képen vagy honnan származik a kép. Annyi könnyítésrt kaptok, hogy mindennap elhangzik a kérdésben melyik műfajt képviseli a képen látható személy, esetleg jelenet.

(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)

a Rafflecopter giveaway