Blogturné #9 - Sylvain Reynard: Pokoli gyönyör

Miért: Szerettem az első részt.

Tartalom: Julia és Gabriel története folytatódik. Ám a végre beteljesedő vágyak most akár tönkre is tehetik őket.
Gabriel Emerson professzor szenvedélyes, ám titkos kapcsolatot ápol volt hallgatójával, Julia Mitchell-lel, aki egy romantikus olaszországi utazásra is elkíséri. Itt kóstolnak bele a tiltott gyümölcsbe: a férfi megismerteti Juliát a szeretkezés magával ragadó erejével.
Hazatérésük után ezer veszély leselkedik rájuk. Egyetemi játszmák, féltékeny exszeretők, bosszúálló hallgatók fenyegetik a boldogságukat. Ha Gabriel szembekerül az egyetem vezetőségével, vajon Dante sorsára jut? Vagy tovább küzd, hogy örökre megtarthassa Juliát, az ő Beatricejét?

A Pokoli gyönyör Sylvain Reynard nagysikerű debütáló regényének, a Pokoli erénynek a zseniális folytatása. Szerelem, vágy, intrikák és olyan gondolatok, érzések, amelyek visszavonhatatlanul behálózzák az olvasó testét és lelkét. (Pioneer Books)

Vélemény: Tőlem szokatlan módon, ezúttal a blogturnéhoz vállalt extrámmal kezdeném ezt a kritikát.Talán többen is hallottatok már róla, hogy az író személyét igen komoly homály fedi. Nagyon sokáig a rajongók azt találgatták, hogy vajon valóban egy férfi írja-e a sorozatot - mint, ahogyan azt a neve mutatja -, avagy egy nő. Valójában ez se lenne újdonság, elég, ha az ember Rob Thurman-re gondol, akiről azt hihetnénk férfi írói álnév alatt alkotta meg a Cal Leandros sorozatot - valamint több egyéb könyvet is -, és igazából a stílusa alapján nehéz volt elképzelni, hogy egy írónő írja ezeket a könyveket, holott így van, hiszen a keresztneve Robyn. 

Nos, Sylvain Reynard, a telefonon adott interjúi tanúsága szerint is férfi, éppen ezért meglepő lehet, hogy romantikus témájú trilógiához adta a nevét - vagy álnevét, ez azt hiszem még nincs eldöntve -. Többen úgy gondolják, hogy már egy korábban publikált szerzőről lehet szó, de, hogy pontosan kiről, arra szerintem annyi megfejtés lehetséges, mint égen a csillag, hiszen fényképet sohasem közöltek róla. Így aztán a korával kapcsolatban is csak találgatni lehet, de én személy szerint például egy, a harmincas évei végén, vagy negyvenes évei elején járó férfit tudok elképzelni, aki komoly műveltséggel rendelkezik, és ez a Gabriel-széria lapjain újra és újra visszaköszön.

Egyébként, szerintem nagyon hamar le lehet szűrni, hogy egy férfi írta ezeket a könyveket, ugyanis a stílusa már-már egyedülállónak tűnhet a romantikus szórakoztató irodalom felhozatalában. Ha valaki emlékszik még az első részre, abban egyáltalán nem a szexen volt a hangsúly, alig egy-két erotikusabb jelenettel találkozhattunk, ami nekem kimondottan tetszett, hiszen így több idő maradt a karakterek alapos megismerésére, ami természetesen sikerült is. A rengeteg párbeszéd adta meg a történet atmoszféráját, és ez a vonulat természetesen a folytatásból sem veszett ki, de erről majd egy kicsit később. Mindenesetre ritkán láthatunk ennyire alapos felépítést olyan női íróktól, akik az irodalomnak ezen a területén tevékenykednek.  

Maga a cselekmény egyszerűen drámai. Annyi szenvedés és szex fért bele egyetlen történetbe - igen, itt már ez a vonulat is megjelenik -, hogy néha alig akartam elhinni. Hogy sok lett volna? Néha igen. A regény elején gyakorlatilag oldalakon keresztül csak arról olvashatunk, hogy milyen ideális, most már szexuális tartalommal is rendelkező kapcsolatot alakít ki a két főszereplőnk. És ez számomra kissé elbagatellizálta az egész témát. Ugyanakkor a regény drámai része most is remekül lett felépítve. Ráadásul nem csak egyetlen egy konfliktus köré csoportosul a cselekmény, hanem több kisebb köré. Ezek közül szerintem a legérdekesebb Christa és a mi szerelmespárunk viszonya - és nem csak azért, mert ennek köszönhetjük a regény tetőpontját -, hanem azért is, mert most megismerhetjük az ő nézőpontját is, valamint figyelemmel kísérhetjük, hogyan szedegeti össze az apró információkat, és rakja össze belőle a valódi történetet.
Azt nem mondanám, hogy a következményekkel maximálisan meg vagyok elégedve, de tény, hogy én már annak is örülök, hogy Reynard nem hagyta, hogy Gabriel a regény egészében diadalmaskodjon, hanem igen is egy ponton letaszította a pokolba, és sokáig nem hagyta visszatérni. Igenis, kellett bele ez a szenvedés, mivel így a katarzist nem csak a karakterek, hanem mi, az olvasók is át tudjuk érezni, és ugyanúgy örülünk a boldogságuknak, mint ők maguk. 

A karakterek nem igazán változnak ebben a részben, de én úgy gondolom, hogy mivel mind a ketten megérthető, és a maguk különös módján szerethető karakterek, ez nem okoz problémát. A regény ettől függetlenül is egy igen komoly élményt nyújt. 

Sylvain Reynard ismételten egy színvonalas és izgalmas történetet körített Julia és Gabriel párosa köré, amit egy élmény olvasni. Akinek tetszett az első rész, annak csak ajánlani tudom. 

Kedvenc karakter(ek): Julia
Gyűlölt karakter(ek): Christa
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Pioneer Books Kiadó 
Év: 2014
Oldalszám: 464
Sorozat: Gabriel's Inferno (#2)

Résztvevő blogok listája:

06.06. - Kristina blogja

06.08. - Insane Life

06.10. - Angelika blogja

06.12. - CBooks

Nyereményjáték:

A Pioneer Books Kiadónak köszönhetően két példány Pokoli gyönyör könyvet sorsolunk ki a turné végén. A Pokoli gyönyör blogturné minden állomásán festményeket fogtok találni a bejegyzésekben, nektek pedig csak annyi lesz a dolgotok, hogy kitaláljátok a festő nevét és beírjátok a Rafflecopter dobozába.
Nem lesz nehéz dolga azoknak, akik egy kicsit is ismerik Gabriel Emerson professzort, hiszen szenvedélyesen szokott beszélni az alábbi festő műveiről. :)

a Rafflecopter giveaway

Sylvain Reynard: Pokoli erény

Miért: Toffy ajánlotta.

Tartalom: Gabriel Emerson professzor nappal Danténak, éjszaka pedig a csábítás művészetének a specialistája. Mivel biztos benne, hogy már elnyerte a helyét a Pokol alsóbb bugyraiban, régen lemondott a megváltásról, s értelmetlennek találja, hogy megfossza magát az élet örömteli bűneitől. És hogy minden vágyát kielégítse, beveti közismerten jó megjelenését és kifinomult csáberejét. Ám amikor a hallgatói között feltűnik az okos, csinos és ártatlan Julia Mitchell, akinek fájdalmasan ismerős angyalszemei vannak, minden korábbi cinikus meggyőződése megkérdőjeleződik.

A lány titokzatos bája, visszahúzódó szépsége és veleszületett jósága a végletekig bosszantja a férfi öntelt énjét, ugyanakkor mérhetetlen vonzalmat is ébreszt benne. Pedig jól tudja, hogy számára Julia tiltott gyümölcs. A lány iránti vonzódása és kettejük rejtélyes kapcsolata azonban nemcsak a karrierjét veszélyezteti, hanem olyan útra tereli, ahol elkerülhetetlen a múlt és a jelen összecsapása. (Pioneer Books)

Vélemény: Egy újabb Szürke ötven árnyalata - koppintással volt dolgom, ám ezt a könyvet egyáltalán nem tudom utálni, ha akarnám, akkor se menne, szerintem. Egyrészt ez annak köszönhető talán, hogy egy férfi tollából született az egész történet, ami azt jelenti, hogy sokkal összetettebb, mint a ma divatosnak számító romantikus könyvek. Másrészt, ez a regény olyan, amilyennek az én elképzeléseim szerint annak kellett volna lennie, ami az alapját adta. A cselekménye sokkal összeszedettebb, reálisabb - igaz, nem minden esetben -, s sokkal jobban bemutatja azt, hogy miként éri el a férfi, hogy a nő szabályosan behódoljon neki. Mert Gabriel igenis uralni akarja Juliat, és megvannak hozzá a módszerei, hogy ezt elérje, anélkül, hogy fizikai fájdalmat kellene okoznia neki.  

Ebben a történetben, a nagy többséggel ellentétben, gyakorlatilag a könyv első oldalán megjelenik a később kialakuló háromszög Paul, Julia és Gabriel főszereplésével. Ami már csak azért is érdekes, mert a kezdet kezdetén egyáltalán nem egyértelmű - a múltbeli utalások ellenére sem -, hogy vajon kit fog választani a lány. A két férfi ugyanis jobban már nem is különbözhetne egymástól. Paul a vidéki, Juliához hasonlóan ártatlan fiatalt testesíti meg, aki, ha lehetek őszinte, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Mindvégig, amikor éppen jelen volt, olyan érzésem támadt, mintha mű lenne. Túlságosan segítőkész, túlságosan is romantikus jellem, aki előszeretettel becézi Nyuszinak Juliat. Kövezzetek meg érte, de én már régóta nem hiszek az ennyire tökéletes pasi létezésében. Ő nem tűnt annyira valóságosnak, mint a többi szereplő.

Gabriel Emerson... Ő a megtestesült rossz ember. Nem arról van szó, hogy egy teljesen elveszett lélek, aki rossz útra tért, vagy ilyesmi, hanem szó szerint a megtestesült rossz ember. Indulatos, erőszakos, irányításmániás, exdrogos, ex-alkoholista barom. És én ennek ellenére - vagy ezzel együtt, ezt még nem sikerült eldöntenem -, imádtam. Ha jól sejtem, éppen azért, amiért Pault képtelen voltam megkedvelni. Gabrielen érződik, hogy egy hús-vér karakter, olyasvalaki, aki talán még az utcán is szembejöhet veled, ha nagyon figyelmes vagy. És ő nem éppen a jó fajtából való. Több hibája van, mint amennyi jó tulajdonságát most hirtelen fel tudnám sorolni, s mégis, egy szeretetre méltó karakter. Szerintem ennek az az oka, hogy Reynarad bravúrosan adja vissza Gabriel önmarcangoló, és olykor igen felkavaró vívódását, ami anélkül ébreszt empátiát az emberben, hogy az észrevenné. A regény folyamán, amint az várható, elkezd változni, de ez a változás olyan lassú mértékű, hogy az ember csak jóval később veszi észre. 

Julia Mitchell szintén a valósághű viselkedése miatt lopta be magát a szívembe. Olyannyira ártatlan - s teljes mértékben ártalmatlan -, amilyet már régen láttam. A háttér, ami miatt ilyenné vált, remekül lett megalkotva, igaz, azért voltak benne pontok, amiket kissé túlzásnak éreztem, ilyen volt példának okáért a múltját bemocskoló férfi, akivel csak azért volt együtt, relatíve sokáig, hogy megfeleljen az apja elvárásának. Mivel már nem a középkorban élünk, szerintem manapság az ember már nem akar ilyen mértékben alkalmazkodni a családja igényeihez, már ami a szerelem témát illeti. A Gabriel-el való kapcsolata is igen érdekes, amiben egyáltalán nem a szex dominál, sőt, elég sokáig hiányzik belőle - bár ettől függetlenül is akadnak erotikusabb jelenetek -. Rengeteget beszélgetnek. A regény egy igen jelentős hányadát ezek a párbeszédek teszik ki, ám ez mégsem idegesítő, ugyanis mindkét karakter rendkívül művelt, így engem például kimondottan szórakoztattak ezek a részek. 

Az, hogy voltaképpen egy tanár-diák viszonyt taglaló könyvről van szó, sok esetben egyáltalán nem érezhető, jórészt a karakterek kora miatt, hiszen már Julia is egyetemre jár, így elvileg nyugodtan eldöntheti, mit is akar kezdeni a szerelmi életével, de azért néhol elejtenek egy-két utalást arra vonatkozóan, hogy ez így nem teljesen helyes. 

Összességében egy tetszetős könyv, amit érdemes elolvasni, persze, csak akkor, ha valakit nem zavar a lassan kibomló, legtöbbször apró utalásokból felépülő történet. 

 

Kedvenc karakter(ek): Gabriel, Julia

Gyűlölt karakter(ek): Christa

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Kerek Noémi

Kiadta: Pioneer Books

Év: 2013

Oldalszám: 512

Sorozat: Gabriel's Inferno (#1)