2012. december 26., szerda

Összegzés 2012

Abstractelf győzködésének engedve, úgy döntöttem, hogy egy idei - most már tényleg - utolsó bejegyzésben leírom az idei olvasásaimmal kapcsolatos tapasztalataimat, értem ezalatt, hogy melyik könyveket tartom a legjobbnak/legrosszabbnak, és ehhez hasonlók. A lista természetesen abszolút szubjektív, könnyen lehet majd, hogy amit én a legjobbnak ítéltem meg, attól más a falra mászik, és fordítva. 

Íme az idei "nyertesek és vesztesek":

  1. Legjobb regény: Tabitha Suzuma: Forbidden
  2. Legrosszabb regény: Rebecca Serle: When you were mine
  3. Legnagyobb csalódás: Alisa Valdes: The Temptation
  4. Legnagyobb pozitív csalódás: Elisabeth Reyes: Forever mine
  5. Legjobb sorozatkezdő kötet: Julie Cross: Tempest
  6. Legjobb 2012-es könyv: Katie McGarry: Pushing the limits
  7. Legjobb disztópia: Catherine Fisher: Incarceron
  8. Legjobb fantasy: Richelle Mead: A szukkubusz dala
  9. Legrosszabb romantika: Suzanne Collins: A kiválasztott
10. Legjobb romantika: Beth Fantaskey: Jekel loves Hyde
11. Legjobb szereplő: Julian Fineman (Lauren Oliver: Pandemonium)
12. Legrosszabb szereplő: Rose Capet (Rebecca Serle: When you were mine)
13. Legjobb író: Tabitha Suzuma
14. Legrosszabb író: E. L. James
15. Legjobb realistic fiction: David Levithan: Every you, every me

Tudom, ez sem valami hosszú lista, de terveim szerint megpróbálok minél több kritikát papírra vetni 2013-ban, így, ha minden jól megy, jövőre egy sokkal hosszabb listát állítok majd össze, jórészt azokból a könyvekből, amikről bejegyzés is található az oldalon.



   

2012. december 19., szerda

Amy Lynn Steele - Teach me

Miért: Goodreads-en találtam, amikor R. A. Nelson könyvének adatait gyűjtöttem ki.

Tartalom: Allison Starr nyolc éves kora óta minden nyáron a nagynénjénél tölt néhány hetet, ám ez a vakáció minden eddiginél izgalmasabbra sikerül, amikor megismerkedik Cooper Perezzel. A fiatalok igen hamar egymásba szeretnek, ám van egy kis bökkenő: Cooper lesz Amy új angol irodalom tanára a középiskola utolsó évében. 

Vélemény: Az azonos cím miatt kissé féltem ettől a könyvtől. Nine története eléggé megviselt, sokszor a pokolba is elkívántam a csajt - és igazából éppen emiatt tetszett, mert nem egy idealizált kapcsolatot mutatott be, ahol garantált a "boldogan éltek, amíg meg nem haltak" befejezés.
Na, már most, ez a "Teach me" teljesen elüt az előzőtől. Adott a nyugodt, ám bizonyos értelemben tipikus kamaszlánynak tetsző Allison, és a tőle - Mr. Mann-nel ellentétben - nem sokkal idősebb Cooper. Az, hogy a fiú - mert egy huszonévest nem tudok férfiként leírni - miért ilyen fiatal, elég hamar meg van magyarázva, és nem is tartom elképzelhetetlennek, hogy ha valaki igazán nekifekszik, idő előtt is elvégezheti a tanári képzést. Abba most ne menjünk bele, hogy erre vajon hány ember lenne képes... inkább ugorjunk. Szóval, az egész úgy kezdődik, hogy már napok óta figyelik egymást a strandon, mígnem Cooper egyszer összeszedi a bátorságát, és leszólítja. Innentől kezdve nyílegyenesen haladunk afelé, hogy kialakuljon kettejük között az a tipikus, nyári románc, ami már rengeteg más ifjúsági regénynek adott táptalajt (például Ellen Hopkins: Burned című regényének, ami majd egy másik bejegyzés témája lesz). Találkozgatnak, megismerkednek egymással, ahogyan az lenni szokott - már, amikor -. Ugyanakkor, valami mégis csak zavart: az egész nyári kaland baromi rózsaszínnek lett beállítva. Nézzünk szembe a tényekkel: manapság a huszonéves szűz fiú olyan ritka, mint a fehér holló, főleg, ha egy Cooper-höz hasonló, szőke, kék szemű félistennek beállított karakterről van szó. Nekem ez igen erőltetnek hatott, kétlem, hogy ne talált volna mást Allison előtt, akivel megléphette volna dolgot. Ráadásul a srác reménytelenül romantikus, ami számomra szintén nem túl hiteles. Nem mondom, valószínűleg minden férfiban megvan rá a hajlam, hogy hébe-hóba romantikus dolgokra is rávegye magát, de az, hogy ezt nonstop műveljék, hát... Nem tudom. Jó, biztos lesz olyan, aki ezt imádni fogja benne, nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet.
Viszont, hogy valami pozitívumot is említsek: amikor kiderül, hogy Cooper lesz Allison új angoltanára, az a vívódás, amin keresztülmennek, egész megindító. Szakítanak, és ezt mindketten alaposan megszenvedik. Nem csak arról van szó, hogy folyamatosan távolságot kell(ene) tartaniuk egymással szemben, hanem arról is, hogy időről-időre szövevényesebbnél-szövevényesebb hazugságokba bonyolódnak, hogy fenntartsák a látszatot: pusztán tanár-diák kapcsolat van köztük, semmi egyéb. Olyan erősen próbálkoznak, hogy ez idővel Ali-t fizikailag is tönkreteszi. Ez pedig egy nem várt lavinát indít el. Igaz, a probléma megoldása számomra megint csak túl rózsaszín, és az igazat megvallva teljesen valószerűtlen, ennek ellenére nem tudom azt mondani, hogy nem tetszett. Még, ha nem is értettem vele egyet, ettől függetlenül, ha nehezen is, de el tudom fogadni. Bár bevallom, szerintem alig néhány hónap nem elég ahhoz - főleg nem tizen - és huszonéves fejjel -, hogy az ember eldöntse, kivel akarja leélni az életét... De ők tudják.

Aki szereti az igazi "mese habbal és sok cukorral"-típusú történeteket, ezt is imádni fogja. Annyi rózsaszín felhő van benne, hogy a fél életedre elég lehet.

Kedvenc karakter(ek): Trudy
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont:  7/10

Alapok:

Nyelv: angol
Kiadta: CreateSpace
Év: 2012
Oldalszám: 188
Sorozat: -
   
     

2012. december 14., péntek

Projektek 2013

Úgy döntöttem, az év végére való tekintettel, készítek egy listát azokról a könyvekről, amikről mindenféleképpen meg szeretnék emlékezni 2013-ban. 

  1. Amy Lynn Steele: Teach me
  2. Cora Carmack: Losing it
  3. Ellen Hopkins: Burned (letöltve)
  4. Ellen Hopkins: Smoke
  5. Ellen Hopkins: Collateral
  6. Ellen Hopkins: Tilt
  7. J. H. Trumble: Where you are
  8. Karen Schreck: While he was away (letöltve)
  7. Katie McGarry: Dare you to (letöltve)
  9. Kevin Brooks: Lucas
10. Peter S. Beagle: Egy csendes zug (félbehagyva)
11. Tabitha Suzuma: Hurt

Teljesített projektek: 4/10

A lista nem véletlenül lett ilyen rövid: a várólistámon körbenézve leginkább trilógiák második és harmadik köteteit látni, ezért, mivel szeretném a teljesség igényével vinni ezt a blogot, úgy döntöttem, hogy ezekről a könyvekről nem lesznek kritikák. Hogy emellett mennyi könyvet kaparintok még a kezembe, az majd elválik.

R. A Nelson: Teach me

Miért: Újabban rákaptam a tanár-diák viszonyt taglaló könyvekre. Még egy tabutéma, tudom. 

Tartalom: Carolina "Nine" Livingston egy kissé introvertált, reál beállítottságú lány, aki nemigen találja a helyét a világban. Mivel a szülei idősek, valahogy ő sem tudja igazán megértetni magát a korabeliekkel. Amikor megismerkedik az új irodalomtanárával, Mr. Mann-nel azonnal vonzalmat érez a fiatal tanár iránt. Kezdeti barátságuk azonban idővel átfordul valami sokkal komolyabba, és a lány kénytelen megtanulni néhány igazán kemény leckét az életről.  

Vélemény: Kissé megfeküdte a gyomromat, azt kell mondanom. Voltak pillanatok, amikor szabályosan nem tudtam, mit is gondoljak... Először is, a könyv elején teljes mértékben meg voltam róla győződve, hogy Nine őrült. Értem én, hogy szerelmes - ráadásul az első szerelem mindannyiunkban igen mély nyomot hagy, ha akarjuk, ha nem -, és olyankor az ember gyakorlatilag bármire képes, de szerintem van egy bizonyos határ, amit egy egészséges személy egészen biztosan nem lépne át... Hát, neki sikerül, nem is egyszer, ami azt illeti. Ettől még nem vált számomra unszimpatikussá, sokkal inkább sajnáltam, de lehet, hogy szántam őt és a szenvedését. 
A történet felosztása is igen érdekes, engem először a But I love him-re emlékeztetett - erről a könyvről is lesz egyszer egy kritika, ha nosztalgiázni támad kedvem -, ugyanis az idősík kezelése kezdetben hasonló. Nem ugyanolyan, de mutat azonosságokat. Mindkét történetnél már megtörtént a baj, ám erről az olvasó semmit sem tud az elején, nem is érti, miről beszél az adott karakter. De aztán jönnek bizonyos villanások, amik apránként összeillesztik az amúgy érthetetlen darabokat. Rájövünk, hogy Nine egy szerelmi - vagy nevezzük inkább testinek - viszonyba bonyolódott az iskola új irodalomtanárával, Mr. Mann-nel (akinek a keresztneve csak néhány alkalommal hangzik el a regény folyamán, amúgy a lány folyamatosan a fent említett módon gondol rá -, és amikor a viszony véget ér, teljesen kifordul önmagából. Ostobaságot ostobaságra halmoz, a szülei - akik amúgy a legtöbb YA-val ellentétben, akár a nagyszülei is lehetnének - leszbikusnak hiszik, a legjobb barátja sem tud vele szót érteni, de őt csak az érdekli, hogy visszahódíthassa azt a férfit. Már, ha ez egyáltalán lehetséges. Egy ponton Nine elkezd visszaemlékezni arra, hogyan is kezdődött ez az egész kálvária, és innentől kezdve a cselekmény lineárisan halad előre, a már félig-meddig megismert végkifejlet felé.
A szerelmi szállal igazából az az egy problémám van, hogy számomra nem hihető. Szerintem túl hamar jönnek össze. Persze, az időben ugrálás miatt hónapok telnek el, amikor nem tudjuk, pontosan mi történt a két karakter között, de nekem ez a nagyjából fél év, amit a regény felölel, kevésnek tűnik ahhoz, hogy egy ilyen jellegű kapcsolat ilyen mértékben kibontakozzon, még akkor is, ha csak nagyjából tíz éves korkülönbség van Nine és Mr. Mann között. Ráadásul a lány viselkedése sem éppen szerelemre emlékeztet engem, hanem sokkal inkább arra a gyerekes rajongásra, amit az ember nagyjából nyolc-tíz éves korában érezhet a kedvenc tanára iránt, és mintha ezt magyarázná be magának úgy, hogy szerelmes Mr. Mann-be. Ahhoz képest, hogy a regény elején mennyivel érettebbnek tűnik a kortársainál, amikor Mr. Mann kerül szóba, vagy éppenséggel előtérbe, olyanná válik, mint egy izgága kislány. És ez nem tűnik fel senkinek? Még Nine legjobb barátjának sem? Mármint az a fele, hogy ez már egyáltalán nem játék... Mindenki ennyire vak lenne?
Mindenesetre, ahogy a történet túllép azon a ponton, amit már az elején is megismerhettem, egyre erősebbé vált a gyanúm, hogy Carolina tényleg őrült. Olyan végletekig megy el, ami már nem a szánalmas, hanem sokkal inkább az undorító kategóriába csap át. Nem mintha Mr. Mann értelmesebb lenne, de ebbe most ne menjünk bele.
Még a legelső kritikám kapcsán (Amelie Fisher: Callum & Harper) írtam néhány gondolatot a zaklatásról. Nos, ez a téma itt is előtérbe kerül, csakhogy jelen pillanatban éppen fordított helyzetben. Nem azt látjuk, ahogyan a zaklatás áldozatának tönkremegy valakinek az élete, helyette egyenesen a zaklató fejébe nyerhetünk betekintést. Néha még most is kiráz a hideg, ha eszembe jut, Nine meddig képes elmenni ezen a téren.
Ha valaki szereti a nem kimondottan happy end-del végződő történeteket, amik képesek nyomot hagyni az emberben, nyugodtan olvassa el. Nem biztos, hogy tetszeni fog neki, mégis, azt hiszem, érdemes rajta elgondolkozni.

Kedvenc karakter(ek): Alicia
Gyűlölt karakter(ek): Nine, Mr. Mann
Pont: 5/10

Alapok:

Nyelv: angol
Kiadta: Razorbill
Év: 2007
Oldalszám: 272
Sorozat: -