Tartalom: Közöttünk jár… és bárki lehet az.
Kennedy Waters világában bosszúszellemek gyilkolnak, a szellemek titkokat őriznek, és egy gonosz démon jár az emberek között – amit ő engedett véletlenül szabadjára.
Kennedynek és a Légió többi tagjának – Alarának, Csuhásnak, Lukasnak és Jarednek – le kell vadásznia ezt a démont. Miközben egyre többet tudnak meg a Légió és az Illuminátus Rend múltjáról, Kennedy rádöbben, hogy a legnagyobb rejtély nem titkos társaságokhoz, hanem a saját családjához fűződik. Fogy az idő, és egy Kennedy szívéhez közel álló ember élete veszélyben forog, így a lánynak szembe kell néznie a legfélelmetesebb kérdéssel: mégis, mi történhetett a múltban, ami miatt ő jelöletlen maradt?
Védd magad! Amiről nem tudsz, az igenis fájhat. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Az előző résznél, ha jól emlékszem, azt írtam, hogy bár elég zavaros volt, összességében nem volt rossz, az egyedüli, amibe komolyabban bele tudtam volna kötni, az Garcia stílusa volt, ami egészen egyszerűen nem fogott meg. Sajnos, ez a Jelöletlen esetében se nagyon változott. Annyira üresek a szavai, hogy az hihetetlen. De, akkor nézzük meg, hogy a történet fejlődött-e az előzőhöz képest.
Nem tudom, hogy Garcia erős késztetést érez-e arra, hogy lehetőség szerint minél zavarosabb kezdést hozzon össze, de a legelején konkrétan nem tudtam, mi történik. Persze, ebben az is benne lehet, hogy tavaly olvastam az első részt, és már nem emlékszem pontosan, mi lett a történet legvége. De a lényeg, hogy a kezdeti zavar után azért helyrebillen a történet, és lineárisan halad előre, igaz, szerintem egy kicsit hülyén lett megoldva, hogy miként jut vissza Kennedy a Légióhoz, az a kavarás pedig, ami ezzel kapcsolatban ment, hát mondjuk úgy, hogy külön fura volt.
Számomra a behozott, új karakter, Faith volt a legérdekesebb, aki nem más, mint Kennedy nagynénje. Értem én, hogy a Légió egy teljesen zárt világ, de én nem éreztem túl reálisnak, hogy az lett volna a legjobb megoldás, hogy a lány sincs tisztában a saját családja történetével, de még magával a családfával sem? De ez persze csak szőrszálhasogatás, nyilván van ennek egy tudatos része, hogy enélkül a történet nem úgy alakult volna, ahogy eddig. Mindegy, a lényeg az, hogy nagyon bírtam Faith-et, és még azt is, hogy nincs elájulva a régen látott unokahúg felbukkanása miatt. Végül is, ha belegondoltok, egy ilyen démonos, akciódúsabbnak szánt történetbe hol illett volna bele a nagy családi egymásratalálás? Lényegében sehol, és sehogyan.
Az Illuminátus és a szabadkőművesek is bekerülnek a képbe - mert miért ne -, és végül is, ez nem is olyan rossz húzás az írónőtől, viszont, az én esetemben ez azt is maga után vonta, hogy olykor úgy éreztem, mintha nem is a Jelöletlent, hanem egyenesen a Da Vinci-kódot olvasnám. Alapvetően ez nem rossz, csak szerintem egy kissé felesleges bonyolítást adott, az egyébként már így is nagyon szövevényes történetnek.
És, ha már szövevényesség: hála az égnek, Garcia nem nyomta telis-tele eláztatott, romantikus jelenetekkel a könyvet. Persze, Jared és Kennedy kap pár egészen szép pillanatot - nekem például a történet legelején, az újra találkozás volt az egyik kedvencem, mert egyszerű volt, és aranyos, nem pedig feleslegesen csepegő undormány -, de nem ezek adják a történet gerincét, hanem a cselekmény, és ezzel együtt az Andras után folytatott hajsza. És, hálistennek, nem csak ő viszi el a hátán a történetet, hanem a légió többi tagja is aktívan részt vesz a történet alakításában. Jó volt látni ezt a csapatszellemet, mert ezt sokszor már hiányoltam a mai YA-regényekből.
A kissé üres, semleges stílust leszámítva, végül is szerintem az elsőnél egy sokkal jobb, érdekesebb, és ami a legfontosabb, pörgősebb cselekménnyel operál, amit jó végigolvasni. Azt azért nem mondanám, hogy az év könyve lenne, de egynek határozottan jó olvasmány, ha az embernek nincs jobb dolga.
Számomra a behozott, új karakter, Faith volt a legérdekesebb, aki nem más, mint Kennedy nagynénje. Értem én, hogy a Légió egy teljesen zárt világ, de én nem éreztem túl reálisnak, hogy az lett volna a legjobb megoldás, hogy a lány sincs tisztában a saját családja történetével, de még magával a családfával sem? De ez persze csak szőrszálhasogatás, nyilván van ennek egy tudatos része, hogy enélkül a történet nem úgy alakult volna, ahogy eddig. Mindegy, a lényeg az, hogy nagyon bírtam Faith-et, és még azt is, hogy nincs elájulva a régen látott unokahúg felbukkanása miatt. Végül is, ha belegondoltok, egy ilyen démonos, akciódúsabbnak szánt történetbe hol illett volna bele a nagy családi egymásratalálás? Lényegében sehol, és sehogyan.
Az Illuminátus és a szabadkőművesek is bekerülnek a képbe - mert miért ne -, és végül is, ez nem is olyan rossz húzás az írónőtől, viszont, az én esetemben ez azt is maga után vonta, hogy olykor úgy éreztem, mintha nem is a Jelöletlent, hanem egyenesen a Da Vinci-kódot olvasnám. Alapvetően ez nem rossz, csak szerintem egy kissé felesleges bonyolítást adott, az egyébként már így is nagyon szövevényes történetnek.
És, ha már szövevényesség: hála az égnek, Garcia nem nyomta telis-tele eláztatott, romantikus jelenetekkel a könyvet. Persze, Jared és Kennedy kap pár egészen szép pillanatot - nekem például a történet legelején, az újra találkozás volt az egyik kedvencem, mert egyszerű volt, és aranyos, nem pedig feleslegesen csepegő undormány -, de nem ezek adják a történet gerincét, hanem a cselekmény, és ezzel együtt az Andras után folytatott hajsza. És, hálistennek, nem csak ő viszi el a hátán a történetet, hanem a légió többi tagja is aktívan részt vesz a történet alakításában. Jó volt látni ezt a csapatszellemet, mert ezt sokszor már hiányoltam a mai YA-regényekből.
A kissé üres, semleges stílust leszámítva, végül is szerintem az elsőnél egy sokkal jobb, érdekesebb, és ami a legfontosabb, pörgősebb cselekménnyel operál, amit jó végigolvasni. Azt azért nem mondanám, hogy az év könyve lenne, de egynek határozottan jó olvasmány, ha az embernek nincs jobb dolga.
Kedvenc karakter(ek): Csuhás, Faith
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/6
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Szabó Krisztina
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: ?
Sorozat: The Legion (#2)
Résztevő blogok listája:
12.13. - CBooks
12.15. - Media Addict
12.17. - Deszy Könyvajánlója
12.19. - Dreamworld
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban segíteni szeretnénk Neked, hogy felszerelkezhess a Pokol lényei ellen. Minden állomáson egy versikét találsz, ami alapján kitalálhatsz egy-egy olyan dolgot, ami védelmet nyújt a gonosz ellen - legalábbis a legendák és a Légió sorozat alapján.
Ha megfejtetted a versikét, nincs más dolgod, mint a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba felvinni a megoldásokat!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertest e-mailben is értesítjük, az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A mai versike: Sokat ért, fizetőeszköz is volt egykor,
ma már az utca köve is ezzel felszórt.
A vese ellensége, de finom tőle az étel,
tőle máskor a gonosz ereje vész el.
