2017. június 25., vasárnap

Blogturné #250 - Elle Kennedy: A baklövés

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: A srác nem csak a pályán szeret játszani…
De ezúttal kemény ellenféllel találja szemben magát…
A srác nem csak a pályán szeret játszani…
Az egyetemista John Logan bármelyik lányt megkaphatja. A hokicsapat sztárjaként az élete csupa buli és csajozás, ám lefegyverző mosolya és laza stílusa valójában csak álca, amivel a diploma után rá váró évek miatti keserűségét leplezi. Szexi kalandja az elsőéves Grace Iversszel egy időre feledteti vele a gondokat, de egy meggondolatlan lépés miatt elveszíti a lányt, és utána kemény erőfeszítéseket kell tennie, hogy bebizonyítsa, megérdemel egy második esélyt.
De ezúttal kemény ellenféllel találja szemben magát…
A rosszul sikerült első év után Grace immár idősebben és érettebben tér vissza a Briar Egyetemre. Úgy érzi, végre sikerült elfelejtenie a nagyképű hokist, akinek majdnem odaadta a szüzességét. Már nem az a szende, csendes kislány, akit Logan annak idején megismert. Ha a srác azt hiszi, hogy ő is engedelmesen hanyatt vágódik neki, mint a többi csaj, hát nagyon téved. Ha vissza akarja kapni, küzdjön meg érte! Ezúttal Grace veszi kezébe az irányítást… és nem lesz szívbajos. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Azt hiszem, nem szerencsés pont ezzel kezdenem a posztomat, de számomra egy hullámvasúthoz hasonlított a ez a könyv. Kennedy stílusát ebben a részben nagyon szerettem, sokkal jobban, mint annak idején Az üzletben. Lendületesebb és humorosabb volt, azonban, akárcsak a címe, a cselekmény maga  is, de legalábbis az alapvetése mindenképpen, egy hatalmas baklövés. 
Hogy miért? Nos, lássuk a történetet. 
Adva van nekünk John - akit a félreértések elkerülése érdekében a továbbiakban Logan-nek fogok hívni -, aki odáig van a legjobb barátja, Garreth barátnőjéért, Hannah-ért, akiket már ismerünk az első részből. Főhősünk úgy próbálja meg az ebből fakadó frusztrációját levezetni, hogy fűvel-fával összefekszik minden nap, és néhány naponta még jól be is rúg, ha éppen a hokisidény holtszezonját tapossák. Ez még azt mondom, hogy rendben is van - morálisan szerintem nincs, de ebbe most ne menjünk bele -, ha neki ez kell, hát csinálja. A problémám ott kezdődik igazából, amikor egy véletlen folytán kiköt egy vadidegen lány koliszobájában, ő lesz a főhősnőnk, Grace. És erre mi Logan reakciója? Megnéz vele egy filmet, majd kielégíti a csajt, majd mint aki jól végezte dolgát, távozik. Mi van?! Lehet, én vagyok idióta, meg régimódi, de ekkora hülyeséget a szerintem a föld nem hordott a hátán. Ezen annyira felhúztam magam - főleg, amikor belegondoltam, hogy mennyire nincs értelme az egésznek -, hogy arra szavakat se igen találok így hirtelen. És ez nagy kár, mert ha ezt kivesszük a képből, a történet többi részével nekem nem volt bajom. Pedig Logan a későbbiekben nagyot változik - jó, elismerem, azért ez is elég hirtelen jön nála -. 
Be kell vallanom, eleinte Grace kicsit idegesített. Nem azért mert idióta lány lenne, hanem mert olyan, mint nagyon sok mai fiatal lány: 18-19 évesen kevesebbnek érzi magát a többieknél, csak azért, mert neki még megvan a szűzhártyája. Az ilyenektől el tudom dobni az agyam, de jó messzire. Nem szeretem, amikor egy karakter ennyire felszínesen kezdi a pályafutását, mert egyszerűen elveszi a kedvemet. 
Szerencsére, ahogy a cselekmény megy előre, ez a vonal is megváltozik, hála az égnek pozitív irányba, de azért bennem maradt némi tüske, mert ezt leszámítva, Grace tök jó arc. Vicces, mennyire bolondul a B, de akár Zs kategóriás akciófilmekért, miközben egyébként elég félénk csaj, persze csak kezdetben. A legjobb barátnője, Ramona, épp az ellenkezője, ő nyíltan kimond dolgokat, nem fél hülyeséget csinálni - mint például bepróbálkozni Dean-nél, aki sosem kezd elsőéves csajokkal -. Őt speciel nagyon sajnálom, amiért nem kaphatja meg a srácot - ez nem spoiler, hiszen a következő kötet Dean-é lesz, és hát, mint tudjuk, a befutóját nem Ramona-nak hívják -. 
Ami engem picit zavart, az az, hogy indokolatlanul túlfűtött a könyv elejétől a végéig, és nem épp romantikus értelmében fűtött, hanem egyszerűen telis-tele van tömve erotikus részekkel, amiket egyértelműen a testiség dominál, legtöbbször érzelmek nélkül. Tehát, hiába van előrelépes stílus terén, szerintem a történet eleje abszolút visszalépés, kész csoda, hogy Kennedy képes volt megmenteni ezt az ostobaságot attól, hogy teljesen megutáljam. De sikerült, szóval jár neki a taps! 


Kedvenc karakter(ek): Ramona
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Barthó Eszter
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 352
Sorozat: Off-Campus (#2)


Résztvevő blogok listája:

06.17 Insane Life
06.21 Könyvvilág
06.24 CBooks
06.25 Dreamworld


Nyereményjáték:

Ha velünk játszottál első résznél, emlékezhetsz, hogy jelenlegi jégkorongosokról kérdeztünk titeket, most is a jégkorong világában maradunk. Minden állomáson jéghokis kérdéseket találtok,ezekre a Rafflecopter megfelelő mezőiben kell helyesen válaszolnotok.
Játékra fel!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Egy jégkorong mérkőzés alatt hány tiszta játékidővel töltött percet játszanak összesen, ha minden jól megy?

2017. június 22., csütörtök

Blogturné #249 - Leila Sales: Éld az életed

Miért: A kritikámból kiderül. :) 

Tartalom: Azt hiszitek, hogy olyan könnyű megváltozni.

Azt hiszitek, hogy könnyű,
pedig nem az. Elise Dembowski nem riad vissza a kemény munkától. Sőt, kimondottan élvezi. Kivéve talán azt, amikor az addigi legfontosabb feladatra vállalkozik: népszerű lánnyá akar válni. Csakhogy rettenetesen mellélő, és minden a darabjaira hullik körülötte.
Elise helyzete még rosszabb, mint azelőtt – ha ez egyáltalán lehetséges. Egészen addig, amíg be nem téved egy underground szórakozóhelyre, és ezzel kinyílik előtte egy ajtó egy világba, amelyről azt sem tudta, hogy létezik. Egy olyan világba, ahol úgy tűnik, egy népszerűtlen középiskolásból egyik napról a másikra felkapott DJ válhat. Elise végre megkapja, amire mindig is vágyott: elfogadást, barátságot és talán a szerelmet is. Ám a valóság ismét fenyegetően közbelép.
Leila Sales üdítően eredeti és vicces stílusban mesél az egyéniségről, kapcsolatokról és a zene erejéről, amely közelebb hozza egymáshoz az embereket. (Menő Könyvek)



Vélemény: Évekkel ezelőtt már olvastam ezt a könyvet, ugyanis annak idején ezt kértem édesanyám legjobb barátnőjétől, aki hazalátogatott Skóciából. Akkor szentül hittem, hogy nem fog megjelenni itthon, ezért is esett a választásom éppen erre. Nagyon örülök neki, hogy tévedtem, annál is inkább, mert most pótolhatom azon elmaradásomat, hogy akkor nem volt időm beszámolni róla.  
A hangulata fogott meg először. Volt benne valami furcsán melankólikus, ahogy a főszereplőnk, Elise az iskola első napjára készül, arról ábrándozva, hogy ha teljesen megváltozva toppan be, akkor egyből a népszerű srácok között találja majd magát, akiket a külsőségek érdekelnek a legjobban. Ismerős? Szinte minden fiatal átmegy ezen életében legalább egyszer, amikor úgy érzi, az efféle, már-már drasztikusnak tetsző átváltozással képes lesz minden problémáját megoldani. Elise is így gondolkodik, és gyakorlatilag tudományosan rákészül a feladatra, mindent ezerszer átgondol, majd szerencsétlen lány terve egy pillanat alatt kártyavár módjára omlik össze. ami egy nagyon komoly fordulathoz vezet. Ekkor nagyon megsajnáltam szegénykét, mert úgy éreztem, innen már nem nagyon visszaút szegénykének. 
Ezután találkozik azzal a zenei világgal, amit addig nem ismert, és ami szinte azonnal képes őt elvarázsolni, rabul ejteni. Itt változik meg a könyv hangulata, és a korábbi borongós hangvételből szépen lassan boldogra, kiegyensúlyozottá válik. Elise egy rendkívül komoly leckét tanul meg az életről - és saját magáról is persze -, nevezetesen azt, hogy lehet, sőt, kell is változnia az embernek, de nem szabad hagyni, hogy ez a változás ne a saját akaratunkból, önmagunk miatt történjen. Nem érdemes engedni a külső nyomásnak, mert az legfeljebb pár pillanatig tehet boldoggá minket, aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy teljesen egyedül maradtunk. Nem szabad felszínesnek lenni, mert azzal csak ártunk magunknak. 
Többet nem is szeretnék elárulni a könyvről, mert ezt meg kell tapasztalni. Sales remekül bánik a szavakkal, a fordítás is nagyon jó, színvonalas, talán nem adja át annyira a hangulatot, inkább csak megfesti azt, de én ezt éreztem hibának. Végre egy olyan YA-könyvet kaptunk, ami romantika központú, szinte nincs is benne, éppen ezért, én ki is hagynám. Számomra ez egy igazi Best of lett, amire már régen volt példa. 


Kedvenc karakter(ek): Elise
Gyűlölt karakter(ek): a mostohaapa
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Rácz Kata
Kiadta: Menő Könyvek Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 264
Sorozat: -



Résztvevő blogok listája:

06.14. - Könyvvilág
06.16. - Dreamworld
06.22. - CBooks

06.24. - Sorok Között

Nyereményjáték:

A könyv hősnője, Elise mindig is imádta a zenét, így nem is meglepő, hogy DJ-nek állt. A mostani játékunkból kiderül, hogy ti mennyire ismeritek a dalokat.
A játék során megmutatunk pár olyan dalt, amit az írónő is ajánl, nektek pedig a feladatotok, hogy beírjátok a Rafflecopter dobozba a dalszöveg alapján, hogy mely dalokról van szó.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk megküldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!

"High on diesel and gasoline, psycho for drum machine

shaking their bits to the hits,
Drag acts, drug acts, suicides, in your dad's suits you hide
staining his name again,
Cracked up, stacked up, 22, psycho for sex and glue
lost it to Bostik, yeah,
Shaved heads, rave heads, on the pill, got too much time to kill
get into bands and gangs"

2017. június 18., vasárnap

Blogturné #248 - Jeffrey Brown: Jedi Akadémia 2.

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom:  “Azt hittem, a második évem a Jedi Akadémián simán telik majd, és így is volt… eleinte. Építettem egy szuper robotot, tanulmányútra mentem egy jeges bolygóra, és messzire elkerültem Gammy galaktikus kajáját. De aztán minden összekuszálódott! A pilótaképzés sokkal nehezebb volt, mint vártam, a legjobb barátaim hanyagolni kezdtek, és az osztály zsarnokai megpróbáltak átcsábítani a sötét oldalra - ami egész jó mókának tűnt! És még azt hittem, hogy a régi suliban már mindent láttam…”

Vélemény: Az előző rész nagyon tetszett ebből a sorozatból, éppen ezért, magasak voltak az elvárásaim a folytatással kapcsolatban. Na, nem vártam hihetetlen magasságokat, vagy hatalmas csavarokat, elvégre mégis csak egy elsősorban gyerekeknek szóló szériáról van szó, engem lepett meg a legjobban, hogy Brown felülmúlta önmagát. Egy sokkal komolyabb, talán még azt is mondhatnám, hogy komorabb történettel örvendeztet meg minket a Jedi Akadémia folytatásában. Még úgy is, hogy a stílus egyáltalán nem változott: maradt a képregényes/naplós, rengeteg illusztrációval telepakolt oldal, ami továbbra is szerethetővé, sőt, szerintem kimondottan jópofává teszi az egészet, mert még inkább elhiteti velünk, hogy egy gyerek szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket, nem pedig egy harmadik személy érzelemmentes bemutatása alapján.  
Most is Ronan és barátai egy iskolaévét követhetjük figyelemmel, akik a korábbihoz hasonlókihívások mellett, újabb konfliktusokkal is kénytelenek szembenézni. Bevallom, én erre számítottam a legkevésbé, azt hittem, sokkal gyermetegebb történetet kapunk majd, de szívből örülök, hogy nem így alakult. :) 
Ronan most először követ el egy olyan hibát - mondhatni, félig-meddig szándékosan -, aminek komoly következménye van ránézve. Meg kell tapasztalnia, milyen az, ha a barátai kirekesztik, és, hogy mennyire nehéz visszanyerni az emberek bizalmát, ha az egyszer csorbát szenvedett. Itt szembesül először a féltékenység érzésével is, ami szintén nem tartozik a kellemes élmények közé nyilván, de meg kell tanulnia kezelni az embernek, ha boldogulni akar az életben. 
Amiben azonban szerintem a legerősebb az egész történet, az az, hogy mi történik, ha egy gyerek rossz társaságba keveredik, csak azért, mert görcsösen ragaszkodik hozzá, hogy tartoznia kell valahova. Ismerős érzés, nem? Számomra ez adta a regény erejét, mert hiába a Star Wars-köntös, a történet olyan eseményeket mesél el nekünk, amit idővel mindenkinek meg kell tapasztalnia valamilyen formában, hiszen ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember felnőjön. 
Gyerekszemmel olvasva szerintem lesznek benne csavarok, amik érdekelhetik a lurkókat, felnőtt fejjel persze abszolút kiszámítható, hogy mire megy ki az egész, de ez nem zavaró. Ha az ember a helyén kezeli a könyvet, nem lesz probléma. Én felnőtteknek is merem ajánlani, ha van kisgyerek a családban, együtt olvasva biztosan marha szórakoztató lesz. :) 


Kedvenc karakter(ek): Ronan
Gyűlölt karakter(ek): Krona, Jo-Ahn
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Horváth M. Zsanett
Kiadta: Kolibri Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 176
Sorozat: Jedi Academy (#2)

Tünde Lepp fényképe.

Résztvevő blogok listája:

Jedi Akadémia 1.
06.06. Olvasónapló
06.07. Insane Life
06.08. Függővég
06.09. Dreamworld
06.11. CBooks
06.12. KönyvParfé

Jedi Akadémia 2.
06.14. Deszy
06.15. Dreamworld
06.16. Insane Life
06.17. Függővég
06.18. CBooks

Nyereményjáték:

Bemutatjuk nektek a karaktereket, akik a Jedi Akadémián szerepelnek, néhányuk talán ismerős lehet. A feladat, hogy a nevüket írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába. De ne izguljatok, ha újak a szereplők, a bloggerek nevüket elrejtették a bejegyzéseikben, úgyhogy ki is tudjátok rakni őket!



Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

2017. június 16., péntek

Blogturné #247 - Jessica Sorensen: Ella és Micha jövője

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Ella folytatja tanulmányait; igyekszik a jövőjére összpontosítani, és elfelejteni múltja sötétségét. A családjában dúló dráma miatt azonban egyre nehezebben birkózik meg a mindennapokkal. Igazából nem akar mást, csak Michát, viszont esze ágában sincs hagyni, hogy problémái a fiú álmainak útjába álljanak.

Micha az országot járja együttesével, úgy tűnik, megkapott mindent, amire valaha vágyott. Szíve mélyén azonban tudja, hogy valami hiányzik. Sokkal nehezebben bírja Ella nélkül, mint hitte. És hiába szeretné, ha vele tartana a lány, eszébe sem jutna azt kérni tőle, hogy emiatt hagyja ott az egyetemet.

Amikor ők ketten együtt vannak, minden lehetségesnek tűnik… de mostanában alig jut idejük egymásra. Miután egy új tragédia alapjaiban rengeti meg már így is törékeny világukat, egyikük súlyos döntést hoz, ami talán örökre szétválasztja őket… (Könyvmolyképző)


Vélemény: Mivel elég régen - konkrétan valamikor tavaly nyáron - olvastam ezt a könyvet, kicsit lehet, hogy nehezemre fog esni összeszedni minden gondolatomat erről a könyvről, de igyekszem.

Ella és Micha története már az előző részében sem volt éppen egyszerű, habkönnyű történet. A folytatásban azonban nem lett belőle más, mint a se veled, se nélküled viták végtelen áradata... Az egész könyv egy végtelennek tetsző, dráma hullámvasút. A fő konfliktusforrást elvégre az jelenti, hogy Micha-nak a zenekar turnéján kell lennie, miközben Ella ezt sokkal nehezebben viseli, mint szeretné. A lány vívódása megindító lenne, de egy idő után inkább idegesítőbe megy át, mert olyan érzése támad tőle az olvasónak, hogy egy ilyen lánynak, akit az előző részben egy elég problémás esetként ismertünk meg, tényleg ez a legnagyobb baja? Megértem, hogy Micah-hoz kötődik a legjobban a világon, tényleg megértem, de a nyűglődése borzasztóan vontatottra és unalmasra sikerült.
Micha, mint mindig, most is valódi hősszerelmesként viselkedik, akkor se adja fel, amikor egy "normális" - remélem érzitek az iróniát - pasas már fülét-farkát behúzva elmenekült volna, hiszen a nője pszichés problémákkal küzd, ráadásul nem is igazán erőlteti meg magát annak érdekében, hogy meggyógyuljon, vagy ilyesmi.
Ettől függetlenül, ahogyan azt már Sorensentől megszokhattuk, rengeteg már-már nyálas romantikus rész, ami csak azért volt ennél a résznél kicsit meglepő a számomra, mert a könyv elég rövid az első részhez képest (lehet, hogy Sorensen átvezetésnek szánta?). És, ha már romantika, arról sem szabad megfeledkezni, hogy töménytelen mennyiségű szex és erotika is van a regényben, amit szintén nem vártam egy ilyen komoly témát feszegető - vagy most már csak feszegetni akaró - NA-könyvtől,
Végre komolyabb belepillantást kapunk Micha családi hátterébe, akinek az apja egy elképesztően nagy suttyó paraszt, aki csak magára tud gondolni - nem ismerős ez valahonnan? Mondjuk minden második dráma tematikájú regényből? -, és ha ezt valaki a szemére veti, még neki áll feljebb, nem is kicsit. Igazi szemétláda, akit bármikor meg tudnék ütni dühömben.
De, ha már édesapák, hát azt kell mondanom, Ella apja is elég gyáva fazon sajnos, így benne sem lehet igazából megbízni, a könyv másik igen komoly mélypontját jelenti elég sok esetben. Néha ugyan próbálkozik, de próbálkozni, és ténylegesen cselekedni, ez a kettő nem ugyanaz. És ezt a férfi valahogy nem hajlandó felfogni.
Sorensen stílusa továbbra is jó, ahogyan azt már megszokhattuk, és a váltott nézőpont itt is jól működik. Ugyanakkor, a történet vége vége nagyon-nagyon csöpög, nem tudom, miféle folytatása lesz még a történetüknek, mert ezzel azért sikerül "szépen" lezárnia. De, majd meglátjuk, mit lehet ebből még kihozni, én tartok tőle, hogy nem valami sokat. Ha valaki egy vidám történetre vágyik, inkább kerülje el ezt a könyvet, mert biztosan nem a boldogság fog róla elsőként eszébe jutni. 

Kedvenc karakter(ek): Lila
Gyűlölt karakter(ek): Micha apja
Pont: 10/9

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Év: 2016
Oldalszám: 312
Sorozat: The Secret (#2)

Rácz Tibor fényképe.

Résztvevő blogok listája:

06.08. - Sorok között
06.10. - Angelika blogja
06.14. - Dreamworld
06.16. - CBooks
06.18. - Kristina blogja


Nyereményjáték:


A regény során Micha karrierje egyre jobban ível felfelé, a srácból lassan menő énekes válik. Így a mostani játékunkban egy-egy híres énekes képét találjátok, a ti feladatotok pedig, hogy rájöjjetek a kép alapján ki látható a fotón, és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A helyes megfejtők kisorsolunk 3 példányt a regényből.


Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

2017. június 11., vasárnap

Blogturné #246 - Jeffrey Brown: Jedi Akadémia 1.

Miért: Kíváncsi voltam rá.

Tartalom: “Egész életemben arra készültem, hogy pilótasuliba fogok járni - erre nem vettek fel! Szinte ugyanakkor megkeresett egy kicsi, zöld fickó, akit Yodának hívnak, és meghívott a Jedi Akadémiára. Ezért járok most egy olyan suliba, ahol űrlényekkel és droidokkal vagyok együtt, és olyan fénykard-mániásokkal, akik tárgyakat emelgetnek az elméjükkel! Hogy fogok megfelelni az elvárásoknak? Mintha a középiskola önmagában nem lenne elég problémás…” (Kolibri)

Vélemény: Talán érdemes tudni rólam, hogy sosem érdekelt a Star Wars, mint olyan. Engem nem kötöttek le a filmek - nem is láttam az összeset -, viszont tavaly megnéztem a Zsivány Egyest (anyai kérésre), és az tetszett. Rájöttem, hogy valószínűleg, nekem nem az univerzummal van bajom - hiszen arról alig tudtam valamit -, hanem a számozott filmek történetével, ami egy kicsit sem kötött le - képzelem, ez a mentalitás mennyire kiboríthat mondjuk egy vérbeli rajongót, aki tényleg imádja ezt a szériát -. Viszont, amikor ugyanabban a világban játszódó, viszont teljesen más karakterekről és eseményekről szóló történetet láttam, az már tetszett. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy esélyt adok a Jedi Akadémiának - na meg azért, mert szerintem később a keresztfiam vevő lesz erre a könyvre -, és akár csak a fent említett film esetében, most sem bántam meg.
Nem csak a hosszából, a rengeteg illusztrációból és az inkább figyelemfelkeltő betűtípusból is kitűnik, hogy ezt a regényt a gyerekközönségnek szánják elsősorban, de szerintem felnőtt fejjel is egészen szórakoztató. Ha nem is nevettem rajta hangosan, többször sikerült megmosolyogtatnia, amire nem számítottam, igazából. 
A történet egy Ronan nevű fiúról szól, aki, bár világéletében pilótának készült - az apja és a testvére nyomdokait követve -, végül azonban a Jedi Akadémiára nyer felvételt, így egy számára teljesen új világba csöppen. Egy olyan világba, ami nincs ajnározva, vagy istenítve, egyszerűen csak létezik. A diákok folyamatosan tanulják a jedik történelmét, a fegyverek működését, vagy éppen az erő használatát. De, emellett fontos szerepe van a matematikának, a fizikának és a testnevelésnek is, szóval az egésznek olyan érzete van, mintha ezek a gyerekek igazából egy teljesen átlagos iskola tanulói lennének, hiszen ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek. Ronannak például nehéz megtanulnia az Erőhasználatot, míg másnak a fénykard forgatása jelent komoly problémát. Olyan ez, mint a Harry Potter a Star Wars univerzumában, én legalábbis több helyen is véltem párhuzamokat felfedezni a kettő között, azonban ez itt egy kicsit sem volt zavaró, talán épp a történet bájossága miatt. Érdekes volt látni, miként éli meg a gyerek ezt a komoly környezetváltozást, és találja meg a helyét egy számára kissé idegen világban. 
Az is jó, hogy Ronan családja nem szorul háttérbe, hiába ír többet a tanárairól, például Yoda-ról, akinek a stílusát picit nehezebb volt megszoknom, azért időről-időre felbukkan egy-egy levél az édesanyjától, vagy az apjától, esetleg a bátyjától, sőt, egy ponton találkozunk is velük. 
A negatívként beállított karaktereket - Krona és talpnyalóiból álló bandája - azért nem mondom, hogy utáltam volna, mert igazából, amit tesznek, az mindig amolyan gyerekes szívatás, nem szabad komolyan venni. Amit tesznek, nem igazán ártalmas, inkább csak zavaró. Mindenki volt gyerek, találkozott már ezzel a jelenséggel. 
Aranyos, nem bonyolult cselekményű könyvről van szó, ami a rövidsége miatt egy délután alatt könnyedén elolvasható, arra az egy, másfél órára bőven kellemes kikapcsolódást nyújt.

Kedvenc karakter(ek): Ronan, Gaiana
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította:  Horváth M. Zsanett
Kiadta: Kolibri Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 160
Sorozat: Jedi Academy (#1)


Tünde Lepp fényképe.

Résztvevő blogok listája:


Jedi Akadémia 1.
06/09 Dreamworld
06/11 CBooks
06/12 KönyvParfé

Jedi Akadémia 2.
06/13 Olvasónapló
06/14 Deszy könyvajánlója
06/15 Dreamworld
06/16 Insane Life
06/17 Függővég

06/18 CBooks

Nyereményjáték:



Bemutatjuk nektek a karaktereket, akik a Jedi Akadémián szerepelnek, néhányuk talán ismerős lehet. A feladat, hogy a nevüket írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába. De ne izguljatok, ha újak a szereplők, a bloggerek nevüket elrejtették a bejegyzéseikben, úgyhogy ki is tudjátok rakni őket!


Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

2017. június 9., péntek

Blogturné #245 - Anna Banks: Nemezis

Miért: Anna Banks.

Tartalom: Serubeli Sepora hercegnő az utolsó Kovács az öt királyságban. A spektórium, amit alkot, mindenkinek energiát ad, de apja most módot lelt rá, hogy fegyverré tegye, és mivel feltett szándéka, hogy háborúba kezd, a lánynak menekülnie kell előle. Az ellenséges vonalakon át Theoria királyságába menekül, de terve, hogy rejtőzködik, kudarcba fullad, amikor elfogják és az ifjú király szolgálatába kerül.

Tarik csak most vette át Theoria irányítását. és szembe kell néznie az országában dúló pestissel, ami polgárait tizedeli. Egy akadékoskodó szolgára van legkevésbé szüksége, aki a figyelmét szeretné felhívni magára. De Sepora hercegnőt nem lehet levegőnek nézni. Amikor ők ketten végre szemtől-szembe találkoznak, valószínűtlen kapocs alakul ki köztük, ami úgy bonyolítja meg az életüket, ahogy azt egyikük sem képzelte volna.

Sepora képessége megmentheti Tarik királyságát a csendes pestistől. De megbízhat nemezise iránt érzett erősödő érzéseiben, vagy minden áron rejtse el, mire képes? (Maxim)


Vélemény: Eleinte kicsit féltem elkezdeni ezt a könyvet, hiszen Anna Banks előző sorozata nem lett éppen a kedvencem. Ugyanakkor, éppen emiatt akartam adni még egy esélyt az írónőnek, abban reménykedve, hogy hátha most valami sokkal jobbal - és élvezhetőbb stílussal - tud előrukkolni a Nemezisben, és hála az égnek, így is lett. Ez a regény simán kenterbe veri az egész Szirén-sorozatot, meglátszik rajta, hogy Banks mind stílusban, mind történetvezetésben képes volt a fejlődésre, annak ellenére, hogy bizonyos elemeket megtartott - például a váltott nézőpontot -. Le a kalappal előtte, komolyan! 
Mivel nem sokszor olvasok fantasyt, egy kicsit bajban vagyok azzal kapcsolatban, hogy ezt a könyvet vajon minek is nevezhetném, Vajon ez még csak simán fantasy, vagy hajaz már a high-fantasyre? Sajnos, én nem vagyok nagyon képben a kettő közötti különbségekkel, de mivel sok tekintetben engem emlékeztetett Sarah Raasch: Hó, mint hamu című könyvére, talán beleillik a high-fantasy keretbe. A rajongók ezt majd biztosan jobban meg tudják nekem mondani. :) 
Mindenesetre, ebben a történetben adott nekünk Sepora hercegnő, aki, mint kovács, igen különleges képességgel rendelkezik. Egy picit durvának éreztem, hogy a saját testéből -kezéből - kovácsol fegyvert. Nyilván innen ered a kovács megnevezés. Ötletnek zseniális, nyilván, hiszen hasonlóval eddig még nem nagyon találkoztam, de azért van benne valami hátborzongató (mint Anne Bishop könyvében a látók, akiknek magukat kell vagdosni a látomások érdekében), főleg, mivel mégis csak egy YA-regényről beszélünk. Nem kell attól tartani, hogy ez durva explicitással lenne leírva, vagy ilyesmi, erről szó sincs - mégis egy mágikus világról, és tizenévesekről van szó, ugyebár -, csak maga az elképzelés tűnik picit erősnek. Ettől még, mondom, én imádtam. 
Az is tetszett, hogy Sepora-nak a saját érdekében kell menekülnie, és nem azért, mert valaki rábeszéli, hanem ő maga képes felismerni azt, hogy adott esetben veszélyben forog az élete, hiszen  az apja nem  gyermekét látja benne, hanem egy eszközt, amit csatában használni kell. Javítsatok ki, ha tévedek, de ez minden, csak nem egy életbiztosítás. 
Sepora útja a szomszédos királyságba vezet, ahol végül az ottani királlyal, Tarikkal kerül szembe, aki nem sokkal idősebb nála, mégis, hatalmas felelősség szakadt a nyakába. Egyrészt új uralkodó a trónon, másrészt a népét pestis tizedeli, és akkor még ott van a lány is, akivel nem kellene közeli kapcsolatba keverednie. El nem tudom mondani nektek, hogy ez a srác hány kört ver az előző sorozat Galén-jára, de egy tucatot minimum. Sokkal komplexebb, érdekesebb a karaktere - szerintem sokaknál instant bookboyfriend lesz, és nem érdemtelenül -, és érezhető a közte és Sepora közötti feszültség. Mondhatjuk, hogy van benne egy enyhe Rómeó és Júlia 75000. feldolgozása vonal, de kit érdekel? Illik bele, engem éppen ezért nem zavart. Oké, vannak romantikus pillanatok, persze, viszont nem éreztem annyira beleerőltetettnek és túltoltnak, mint a Poszeidónban. 
Abszolút kellemes meglepetés az írónő tollából. Pörgős, izgalmas cselekményt kapunk, ami egy pillanatra sem ül le, de ezt nem is bánja az ember, mert a regény lendülete képes magával ragadni. 


Kedvenc karakter(ek): Tarik, Sepora
Gyűlölt karakter(ek): Sepora apja
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Stieger Ágnes
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 352
Sorozat: Nemesis (#1)


Résztvevő blogok listája:

06.03. Könyvvilág
06.05. MFKata gondolatai
06.07. Kelly&Lupi olvas
06.09. CBooks
06.11. Deszy könyvajánlója
06.13. Dreamworld

Nyereményjáték:

A Nemesisben fontos szerepet játszanak a fémek, melyek aztán megolvadnak.
Minden blogon találtok majd egy-egy fémet, melynek az olvadáspontját kéne megmondanotok. Segítségül megadjuk a vegyjelüket is.
A helyesen válaszadók között három példány kerül kisorsolásra.

Ne feledjétek egy számra vagyunk kíváncsiak! Játékra fel! :)

a Rafflecopter giveaway

2017. június 8., csütörtök

Blogturné #244 - Amy Tintera: Az új kezdet

Miért: Sorozatzáró kötet.

Tartalom: Wren ​azt hitte, minden emberi tulajdonságát maga mögött hagyta, amikor öt évvel

ezelőtt meghalt, majd százhetvennyolc perccel később újjáéledt. Újonnan szerzett erejével, gyorsaságával és öngyógyító képességével – valamint az érzelmek hiányával – Wren Százhetvennyolcas tökéletes fegyvernek bizonyult. Aztán jött Callum Huszonkettes, és mindent megváltoztatott.

Most, hogy mindketten megszöktek, készen állnak arra, hogy békésen új életet kezdjenek az újjáélesztettek rezervátumában. De Micah Százhatvanhármasnak, annak az újjáélesztettnek, aki a rezervátumot vezeti más, sötétebb tervei vannak: el akarja pusztítani az embereket. Az összeset. Micah már évek óta egy újjáélesztett-sereg létrehozásán fáradozik, és most készen áll arra, hogy megtámadja a városokat. Callum maradni szeretne, és meg akarja védeni az embereket. Wren semmit sem szeretne jobban, mint végre felhagyni a küzdelemmel.

A Micah és a HIRC közé került, egymással vitatkozó Wrennek és Callumnek csak egyetlen lehetősége marad.

Itt az ideje, hogy az újjáélesztettek fellázadjanak. (Maxim)


Vélemény: Furcsa mód, ez az első olyan sorozat, aminél nem igazán értem, hogy miért nem lett belőle trilógia. Noha nekem annak idején a Reboot egy olyan könyv volt, amihez elég vegyes érzelmek fűztek, azt azért nem gondoltam, hogy ne lenne ebben az újjáélesztettek történetben annyi, ami ne tenne ki egy teljes trilógiát. Ám úgy tűnik, Tintera nem így gondolkodott, hiszen Wrenék története a második részben véget is ér. Éppen ezért, valahogy hiányzik belőle az az "átvezető" hangulat, tudjátok, amikor az ilyen sorozatok esetében a középső kötet valójában a finálé eseményeinek előkészítéséről szól, ezért általában lassabb, és kevésbé eseménydús. Ebben a részben is vannak lassabb időszakok (például amíg kis csapatunk igyekszik eljutni a rezervátumba), de összességében mégis csak folyamatosan megy előre a cselekmény, egy szerintem meglehetősen kapkodós tempóban. Ez nem is olyan nagy csoda, hiszen a második rész nincs 350 oldal, így aztán én nem tudtam ezen csodálkozni. 
Ami nekem kissé fura volt, az az, hogy kezdetben mindenki odáig van Wrenért. Értem én, hogy mivel ő töltötte a legtöbb időt a halál állapotában korábban, ez egyfajta rekordként van számon tartva, de én úgy gondolom, hogy ettől még a lány egyáltalán nem nagy szám, vagy csak nekem nem sikerült átéreznem a dolog komolyságát. Annál is inkább, mert ezzel megy el nagyjából a könyv fele - ismétlem, utolsó rész -, hogy nem történik semmi, mindenki csak elvan, mint hal a szatyorban. 
Viszont... Viszont, ott van a rezervátum feje, Micah, aki egy közönséges seggfej. Tulajdonképpen neki köszönhetően pörög fel a történet, mivel neki vannak igencsak fura ötletei, minthogy az újjáélesztettek vegyék át a hatalmat. Minek? Mármint mi értelme olyanok kezébe adni a legfőbb hatalmat, akiket a legtöbb esetben szimplán gyilkolásra - jó, katonai szolgálatra - képeztek ki? Lehet, hülye vagyok, de én azt tanultam annak idején, hogy egy pusztán katonai hatalomra épülő rezsim nem szokott túl jó véget érni. 
Innentől kezdve a könyv egy kicsit katyvaszos. Mindenki szövetkezik mindenki ellen, mindenki mást szeretne, és persze mindenki szívesen keresztbe tenne a másiknak. Aki ebből a kavalkádból ki tud tűnni, az Callum Sokaknál olvastam annak idején, hogy őt mennyire nyápicnak meg bénának tartották, de én ezt annyira nem éreztem rajta már akkor sem... Itt viszont, tényleg képes a sarkára állni, és megmutatni, hogy azért egyrészt, megvan a maga józan esze, másrészt pedig képes helyt állni akkor is, ha Wren nincs ott a sarkában, hogy vigyázzon rá. Szerintem, aki eddig nem kedvelte különösebben, az is meg fogja szeretni valamennyire. 
Az tetszett benne, hogy több szálon fut a cselekmény, és ezért mindig más karaktereket tudunk figyelemmel kísérni. Kiemelném ezen a téren Wrent és Addie-t, akikhez egészen emlékezetes jelenetek kapcsolódnak. 
Összességében nem egy rossz könyvről beszélünk - ha azt nem számítjuk, mennyire unalmas a sztori eleje -, de szerintem nagyon el lett kapkodva az egész. Jobb lett volna, ha két kötetbe szétszedni, és bizonyos szálakat, vagy akár szereplőket jobban kibontani, mert így, ebben a formájában én kicsit összecsapottnak éreztem. 


Kedvenc karakter(ek): Callum
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/7


Alapok:


Nyelv. magyar
Fordította: Ipacs Tibor
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 336
Sorozat: Reboot (#2)


Résztvevő blogok listája:

Május 31 - Sorok között
Június 1 - Dreamworld
Június 2 - Kelly & Lupi olvas
Június 6 - MFKata gondolatai
Június 8 - CBooks

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során a duológiával kapcsolatos tudásotokat teszteljük. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. Ha minden állomást teljesítetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három példány egyikét.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.


Hova menekült Callum, Wren, Addie és a többiek?