Tartalom: Byron Hemmings hétköznapi reggelre ébred: iskolai egyenruhája a szék
hátán hever, a húga veszekszik vele a reggelinél, odalentről hallja
anyja cipőjének kopogását a konyhából. Amikor aztán hármasban elindulnak
otthonról, és a tavaszi reggel sűrű párája veszi körbe őket, minden
megváltozik. Csak egyetlen szörnyű pillanat, és valami olyan váratlan
dolog történik, hogy Byron egész élete kizökken. Az édesanyja mintha
észre sem venné, de a tizenkét éves Byron érti, hogy attól a pillanattól
fogva már semmi nem lehet ugyanaz. Mi történt, és ki az oka? Napok,
hetek telnek el, és Byron tökéletes világa megrázkódik. A szüleiben nem
bízhat, ezért legjobb barátjával, Jamesszel szövetkezik, és a két fiú
tervet kovácsol… (Maxim)
Vélemény: Azt kell mondanom, nagyon nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy semmi különösebb spoilert nem lő le az ember közben. Amikor befejeztem, egyszerűen elkapott az az érzés, hogy muszáj beszélnem róla. Nem tudom megállni. Annyira felkavaró tud lenni néha, hogy képtelenség szó nélkül elmenni mellette, pedig, amikor elkezdtem, még abban sem voltam biztos, hogy nekem tetszeni fog ez a regény.
Joyce stílusa nagyon kimért, ami végigkíséri az egész regényt, függetlenül attól, kinek a szemszögéből is ír éppen - erről majd egy kicsit később -, emellett pedig a cselekmény elképesztően lassan bontakozik ki a szemünk előtt. Éppen emiatt, néha muszáj volt félretennem, és pihentetnem egy kicsit az olvasását, ugyanis elképesztően erős hangulat kellett ahhoz, hogy olvasni tudjam.
Mint az a fülszövegből is kitűnik, a cselekmény elsősorban a hozzáadott idő problémája körül forog, ami engem szinte azonnal elgondolkodtatott: vajon tényleg ekkora gondot okozna? Okozna-e egyáltalán, vagy csak a véletlenek furcsa összjátékáról van szó? Azt kell mondanom, Joyce ért hozzá, hogy mindvégig kétségek között tartsa az olvasót... Én például többször elgondolkodtam azon, hogy vajon volt-e egyáltalán baleset, és nem-e arról van szó, hogy Byron képzelte az egészet? Tudom, hogy rosszindulatú vagyok, de néha a fiú épelméjűségét is megkérdőjeleztem olvasás közben.
A regénynek van egy másik szála is, ami egy Jim nevű férfi mindennapjait mutatja, és én is erre helyezném most a hangsúlyt, méghozzá azért, mert ez a karakter nem normális. Kényszerbetegséggel küzd, ami, bár így elsőre talán nem tűnik nagy dolognak, igazából egy nagyon is komoly mentális problémát jelent. Jim esetében ez a rituáléiban mutatkozik meg, amik elképesztő mennyiségű időt emésztenek fel az életéből. Ez egyébként remekül érezteti, mennyire nehéz ezzel együtt élni. Mivel a betegség mennyire képes bekorlátolni az embert, mindaddig, míg nincs más lehetőség, mint elmegyógyintézetbe zárni az illetőt, mivel a kényszerek teljesen eluralkodnak rajta. Erre pedig Jim tényleg tökéletes példa. Viszonylag benne van már a korban, ám mégsem élt egy percet sem. Nincsenek meg azok a tapasztalatai, amiket mindenki magáévá tesz egy idő után, ha közösségben él, és ez rendkívül komikus - bár jelen esetben inkább kissé szánalmasnak ható - jeleneteket eredményez. Hogy mibe őrült bele? Alighanem ez a regény egyik legnagyobb csavarja, így ezt nem lőném le előre, bár szerintem nem nehéz kitalálni. Az viszont érdekelt volna egyébként - kicsit részletesebben -, hogy miért pont azok a rituálék alakultak ki az életében, amelyekről a könyv lapjain át kaphatunk egy igencsak érzékletes képet. Vajon mi tudnánk így élni?
Visszatérve Byronhoz: engem az ő karaktere nem fogott meg ellenben, a környezet, amelyben él, nagyon is. Érdekes látni, ahogy a szülei eltávolodnak egymástól - köszönhetően az édesapja munkájának, ami minden héten elszakítja a családjától -, és ez, óhatatlanul is kihat Byronra és a testvérére, akik gyerekfejjel igazság szerint csak sejtik, mi történik körülöttük. Külön megható az édesanya drámája, aki egy elég nehéz helyzetben próbál meg boldogulni, ám ez közben őt is felemészti, természetesen. Hogyan értethetné meg egy bizalmatlan, mindenhol a problémát látó férjjel, hogy min megy keresztül éppen?
Ha valaki szereti a mély, megdöbbentő történeteket, annak bátran ajánlom Rachel Joyce könyvét. Egy inkább felnőtteknek szóló történet, gyerekszemmel bemutatva, ami nem hagyja nyugton az embert azután se, hogy a végére ért. Lehet, hogy lassan indul be a történet, de megéri kivárni. Nagyon is.
A regénynek van egy másik szála is, ami egy Jim nevű férfi mindennapjait mutatja, és én is erre helyezném most a hangsúlyt, méghozzá azért, mert ez a karakter nem normális. Kényszerbetegséggel küzd, ami, bár így elsőre talán nem tűnik nagy dolognak, igazából egy nagyon is komoly mentális problémát jelent. Jim esetében ez a rituáléiban mutatkozik meg, amik elképesztő mennyiségű időt emésztenek fel az életéből. Ez egyébként remekül érezteti, mennyire nehéz ezzel együtt élni. Mivel a betegség mennyire képes bekorlátolni az embert, mindaddig, míg nincs más lehetőség, mint elmegyógyintézetbe zárni az illetőt, mivel a kényszerek teljesen eluralkodnak rajta. Erre pedig Jim tényleg tökéletes példa. Viszonylag benne van már a korban, ám mégsem élt egy percet sem. Nincsenek meg azok a tapasztalatai, amiket mindenki magáévá tesz egy idő után, ha közösségben él, és ez rendkívül komikus - bár jelen esetben inkább kissé szánalmasnak ható - jeleneteket eredményez. Hogy mibe őrült bele? Alighanem ez a regény egyik legnagyobb csavarja, így ezt nem lőném le előre, bár szerintem nem nehéz kitalálni. Az viszont érdekelt volna egyébként - kicsit részletesebben -, hogy miért pont azok a rituálék alakultak ki az életében, amelyekről a könyv lapjain át kaphatunk egy igencsak érzékletes képet. Vajon mi tudnánk így élni?
Visszatérve Byronhoz: engem az ő karaktere nem fogott meg ellenben, a környezet, amelyben él, nagyon is. Érdekes látni, ahogy a szülei eltávolodnak egymástól - köszönhetően az édesapja munkájának, ami minden héten elszakítja a családjától -, és ez, óhatatlanul is kihat Byronra és a testvérére, akik gyerekfejjel igazság szerint csak sejtik, mi történik körülöttük. Külön megható az édesanya drámája, aki egy elég nehéz helyzetben próbál meg boldogulni, ám ez közben őt is felemészti, természetesen. Hogyan értethetné meg egy bizalmatlan, mindenhol a problémát látó férjjel, hogy min megy keresztül éppen?
Ha valaki szereti a mély, megdöbbentő történeteket, annak bátran ajánlom Rachel Joyce könyvét. Egy inkább felnőtteknek szóló történet, gyerekszemmel bemutatva, ami nem hagyja nyugton az embert azután se, hogy a végére ért. Lehet, hogy lassan indul be a történet, de megéri kivárni. Nagyon is.
Kedvenc karakter(ek): Jim
Gyűlölt karakter(ek): Seymour
Pont: 7/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: ?
Fordította: ?
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 388
Sorozat: -
Résztvevő blogok listája:
09/16. Roni olvas
09/18. Zakkant olvas
09/20. Always Love a Wild Book
09/22. CBooks
09/24. Könyvgalaxis
09/26. Deszy Könyvajánlója
09/28. Book Heaven
09/30. Könyvszeretet
09/22. CBooks
09/24. Könyvgalaxis
09/26. Deszy Könyvajánlója
09/28. Book Heaven
09/30. Könyvszeretet
Nyereményjáték:
Az Ellopott pillanat című regényben nagy szerepe van a másodperceknek, ám ez a feladat megoldáshoz inkább percek kellenek majd. Keresed meg a a turnéban résztvevő blogokon az elbújt képeket. A képek mindegyikén egy-egy betűt találsz majd. Mi az a fogalom, ami szorosan kapcsolódik az időhöz, és a blogokon elrejtett betűkből kirakható?
Azok között, akik kiteszik az összekevert betűkből álló szót és a Rafflecopter dobozba beírják esélyesek arra, hogy megnyerjék a Maxim Kiadó által felajánlott 3 db Rachel Joyce - Ellopott pillanat című könyvének egyikét. Jó keresgélést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése