2015. június 27., szombat

Marni Bates: Roksztárt kaptam karácsonyra

Miért: Valami pörgős, könnyed könyvet akartam olvasni. 

Tartalom: Holly előre tudta, hogy nincs az a hatalmas óceánjáró, ahol nyugiban átvészelheti a családi karácsonyt. Mert hiába a képeslapra kívánkozó táj, ha ott van két szörnyeteg unokatestvére, akik mindjárt első este kiutálják a közös kabinból. A tengeribeteg Holly így kénytelen beosonni egy vadidegen fürdőszobába, ahonnan kilépve két dologgal néz farkasszemet: a világ legdögösebb pasijával és egy paprikaspray-vel. Kár, hogy ez utóbbit a magát Nicknek nevező srác nem fél használni…
Amikor később Holly elhagyná a kabint, legnagyobb megdöbbenésére sikoltozó tinicsajok állják útját. Mert Nick valójában Dominic Wyatt, az őrülten népszerû ReadySet dobosa.
Az internetre pillanatok alatt felkerülnek a kettőjükről készült botrányos fotók, amik veszélybe sodorják az együttest. Dominic ezért ráveszi Hollyt, hogy a hajóút idejére játssza el a barátnője szerepét. A kamu kapcsolattal csak-csak megbirkóznak, na de a valódi érzelmekkel… (Móra)

Vélemény: Az Ugly Love után, ami a maga módján igencsak megfeküdte a gyomromat, valami könnyedebb könyvet akartam olvasni. Így jutottam arra, hogy megpróbálkozom Marni egyik könyvével, akit a Könyvhéten volt szerencsém látni dedikálás közben. Igazság szerint már ott észrevettem, hogy mennyire pozitív személyisége van. Ez lehet, hogy furcsán hangzik, de olyan személyisége van a lánynak, ami szabályosan felvillanyozza a környezetét. Egész idő alatt mosolygott, minden dedikáltatóval nagyon kedves volt, sőt, még ajándékot is hozott nekik. Ekkor fordult meg először a fejemben, hogy szívesen olvasnék tőle, hogy vajon ez a fajta attitűdje mennyire tükröződik vissza a könyveiben... És azt kell mondanom, eléggé. 
A Rocksztárt kaptam karácsonyra egy nagyon aranyos kis limonádé, feltéve, ha az ember úgy kezdi el olvasni, hogy előtte kikapcsolja az agyát, s ahelyett, hogy a történet lehetetlenségére és életszerűtlenségére koncentrálna, inkább a poénokra figyel. Ha ilyen mentalitással vág bele valaki imádni fogja, mint én. Holly és Nick története nagyon aranyos, nagyon rózsaszín, és elképesztően cukormázas, de közben tele van öniróniára és szarkazmusra építő poénokkal, amik remekül megtörik ezt a "minden tökéletes, cuki és szép" légkört. 
Mindkét főszereplőnk egy-egy egyéniség, de azért ne várjuk tőlük, hogy megmentik a világot... Nem is ez a céljuk, hanem az, hogy szórakoztassanak minket, és azt sikerül is. Mivel az esetek túlnyomó többségében be vannak zárva a hajó egyik lakosztályába, rengeteg párbeszéd van benne, amik pattogósak, viccesek, egyszerűen felderítik az embert - ami elég kellemetlen tud lenni, ha az éjszaka közepén hangosan röhögsz rajta, miközben a szüleid a szomszéd szobában már pihenni szeretnének -. Remekül kijön, hogy mennyire különböznek egymástól, és ehhez semmi köze annak, hogy a fiú híres, a lány pedig nem. A felfogásuk és a gondolkodásmódjuk teljesen eltérő, és ez nagyon meglátszik, de szerintem éppen ez teszi érdekessé. A romantika olykor kissé mesterkélt - a körülményeket figyelembe véve ez nem is csoda -, de vannak igazán jó
Ami nagyon tetszett még, az a mellékszereplők. Külön kiemelném ezen a téren a ReadySet banda két másik tagját, Christ és Timet, utóbbit főleg azért, mert - enyhe spoiler, bár ez már gyakorlatilag azonnal kiderül - ő az egyik meleg karakter a könyvben, ám ez teljesen természetesen van tálalva a könyvben. Nincs benne semmiféle dráma, csak egy mellékes információ. Nincs túlragozva, részletezve, vagy ilyesmi, mert ez egy kicsit sem számít. Teljesen természetesnek veszi mindenki, és ezt imádtam. 
Negatív ellenpéldaként említeném Holly két unokatestvérét, Claire-t és Allisont, akiket szívem szerint elástam volna a hátsó kertben. Ennyire unszimpatikus, akasztani való karakterekkel már régen találkoztam, de ide sorolhatnám az anyjukat is, akinek az a mániája, hogy Holly súlyán problémázik... Amire én csak annyit tudok mondani, hogy végre egy olyan főhősnő, aki, bár nem kövér, vagy ilyesmi, de van rajta mit fogni. Nem is emlékszem rá, hogy mostanában olvastam volna olyan könyvet, amiben a főhősnőnknek nem tökéletes az alakja, de ez valójában nincs kihangsúlyozva, tehát nem arra épít a cselekmény, hogy bár a lány duci, mégis megtalálja a nagy szerelmet.
Ugyan ez a kötet elméletileg nem tartozik bele a Smith High-sorozatba, vannak benne utalások az első részre, ami azonban nekem egy kicsit sem volt zavaró, annak ellenére, hogy még nem olvastam azt a könyvet - de ezek után mindenféleképpen sort kerítek majd rá -. Sőt, még azt is mondhatnám, hogy sikerült meghoznia a kedvemet az olvasáshoz.

Kedvenc karakter(ek): Nick, Tim, Corey
Gyűlölt karakter(ek): Allison, Claire, Jen
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Zalotay Melinda
Kiadta: Móra Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 302
Sorozat: -

2015. június 26., péntek

Colleen Hoover: Ugly Love

Miért: Előbb-utóbb érkezik belőle a filmadaptáció.

Tartalom: Amikor Tate Collins megismerkedik a pilótaként dolgozó Miles Archerrel, eszébe sem jut, hogy ez szerelem lenne első látásra. Még azt se mondhatni, hogy barátok lennének. Ami közös bennük, az a végtelen fizikai vágy egymás iránt. Amikor ez napvilágra kerül, rájönnek, hogy tökéletesen illenek egymáshoz. Miles nem vágyik szerelemre, Tate-nek ideje sincs rá, így nem marad más, csak a szex. Azonban Milesnak van két szabálya. 

Soha ne kérdezz a múltról. 
Ne várj semmiféle közös jövőt.

Vélemény: Eleinte nagyon utáltam ezt a könyvet. Annyira lassan, szenvedősen indul be a cselekmény, hogy többször azon kaptam magam, hogy inkább félreteszem, hogy még véletlenül se kelljen vele foglalkoznom, mert csak felidegesítem magam rajta, hogy a szó szoros értelmében nem történik semmi. Persze, Tate beköltözik a testvéréhez, Corbinhoz, meg persze találkozik férfi főszereplőnkkel, Miles-szal, de ebben ki is merül, és oldalakon keresztül mintha csak a nihil folyna mindenhonnan. Kissé olyan érzésem volt, mintha nem is Hoover írta volna, ugyanis mind Miles, mind pedig Tate olyan bicskanyitogatóan idiótán viselkednek kezdetben, hogy szívem szerint egyenként vágtam volna ki őket az ablakon.
Majd, ahogy nagy sokára végre elkezdődött a valódi történet, Hoover elővette azt a stílust, ami egy gyengébb lelkületű olvasónak garantáltan könnyeket csal majd a szemébe. Két szálon fut az egész, van egy múlt és egy jelen, s az előbbit Miles, míg az utóbbit Tate szemszögén keresztül látjuk, nem véletlenül. 
A fiú múltjában tulajdonképpen az első szerelem kibontakozását követhetjük nyomon, igaz, van benne pár jó csavar, de szerintem Rachel annyira felesleges karakter, hogy azt el nem tudom nektek mondani. Komolyan nem értem, mit látott meg benne Miles, azt meg pláne nem, hogy volt képes rajongani egy olyan lányért, aki gyakorlatilag nem csinál semmit egész idő alatt, csak vegetál, mint a sarokba állított szobanövény. Lehet, hogy egyébként nem lett volna olyan rossz női karakter, ha nem nyomja el őt teljesen a múltban szintén komoly szerepet játszó Mr. Archer és Rachel édesanyja, Lisa. Két ennyire önző embert, mint ezek ketten, régen nem láttam ezen a planétán. Semmi nem érdekli őket magukon és a saját boldogságukon kívül, így történhet meg az, hogy szinte teljesen vakok azzal kapcsolatban, hogy mi zajlik körülöttük. És amikor végre hajlandóak kinyitni a szemüket, még nekik áll feljebb... Utálom az ilyet. 
A jelenben ugye arra fut ki az egész történés Miles és Tate között, hogy megállapodnak, egy üres szexkapcsolat lesz köztük, és kész, mondván össze lehet kötni ilyen formán a kellemeset a hasznossal. Sok kritikában olvastam - a készülő film előzetese és a könyv kacsán is -, hogy a Szürke ötven árnyalatához hasonlítják, megjegyzem, szerintem teljesen alaptalanul. Nem arról van szó, hogy alárendelné magát egyik fél a másiknak, hanem arról, hogy mindketten annyit kapnak, amennyit beleadnak ebbe a dologba, vagyis szexuális élményt, abból pedig elég sokat, csak mondom. Egy idő után már nem is számoltam, hány jelenetet írt le nekünk az írónő igen részletesen, de ebben a könyvben ezt maximálisan el tudtam fogadni, hiszen ez volt a lényege. Nem romantikus, nem nyálas, és egy picit sem rózsaszín, hanem nagyon is nyers és húsba vágó az egész, amilyen őszinteség sugárzik belőlük ezekben a pillanatokban. Nem is tudok, vagy pálcát törni felettük amiatt, hogy ezt az utat választották, hiszen manapság egyre gyakoribb az ilyesmi... De talán minden ilyen helyzetben ott rejlik a kérdés, hogy vajon meddig lehet fenntartani egy érzelmektől mentes, testiségen alapuló kapcsolatot. Mikor érkezik el a fordulópont, ha elérkezik egyáltalán? Meg lehet-e oldani egy ilyen problémát? Sok kérdést vet fel a könyv ezzel kapcsolatban, de nem mondhatnám, hogy mindenre teljesen kielégítő választ kapnánk.
A Tate-ben végbemenő változás elég megindító, hiszen eleinte, mint rezidens, valóban csak annyira vágyik, amennyit Miles adni tud neki, majd éppen a férfi miatt, ez fokozatosan fordul át valami egészen másba. És ez adta számomra leginkább a dráma-faktort, amit Hoover imád minél tovább fokozni.Én ugyan nem sírtam el magam olvasás közben, de azt nem mondom, hogy nem akadtak pillanatok, amikor nagyon közel álltam hozzá. Szokásához híven, az írónő remekül bánik a szavakkal, sikerül elérnie, hogy pont annyira legyen hatásos a történet, hogy napokig ne tudj elfeledkezni. Mert szép dolog a szerelem, csak van az a pont az ember életében, amikor valami egészen másba fordul át ez az érzés.

Kedvenc karakter(ek): Miles
Gyűlölt karakter(ek): Mr. Archer, Lisa, Rachel
Pont: 9/10

Alapok:

Nyelv: angol
Kiadta: Simon & Schuster
Év: 2014
Oldalszám: 400
Sorozat: -

2015. június 22., hétfő

Blogturné #65 - Julianne Donaldson: Edenbrooke

Miért. Rákaptam a történelmi romantikusokra.


Tartalom: Marianne Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen az unalmas Bathból és egyre terhesebbé váló udvarlója ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni, ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe.
Marianne, aki először egy útonállóval keveredik félelmetes összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött. Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Talán meglepő lehet, de a turné egy másik résztvevőjéhez hasonlóan, sohasem olvastam Jane Austen-könyveket - valahogy kimaradt az életemből az írónő -, így bár sokan mondták, hogy ez a könyv az övéire hajaz, ezt nem tudnám megerősíteni, bár az is biztos, hogy tényleg azokat a régi kosztümös filmeket juttatta eszembe olvasás közben, amik egy időben igen népszerűek voltak.
Mit is mondhatnék erről a könyvről? Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy aranyos, méghozzá nagyon. Még a fluffy szóval tudnám igazán jellemezni, amiről nekem mindig az ilyen habos-babos nagyon cukros, édes kis történetek jutnak eszembe, mint amilyen összességében ez is. 
Marianne és Philip szabályosan bearanyozzák az ember napját a lényükből fakadó ártatlansággal. Nagyon rányomja a bélyegét a kapcsolatukra a kor túlzott udvariassága, és az ebből fakadó udvarlási nehézségek, mondjuk így. Nagyon lassan bontakozik ki az egymás iránti vonzalmuk, én még azt is meg merem kockáztatni, hogy valóban egy barátságból bontakozik ki, nem pedig a kezdetektől fogva jelenlévő fizikai vonzalomból. Ennek megfelelően rengeteg párbeszéd van a könyvben, s az én szememben tagadhatatlanul ez a legnagyobb erőssége az egész könyvnek, mivel ebben látszik igazán, hogy tényleg beszélgetés útján ismerhetjük meg a másikat igazán, s ez megalapozhat egy életreszoló kapcsolatot. 
Marianne és az ikertestvére nagyon különböznek egymástól, és ez úgy is meglátszik a cselekményen, hogy Cecily nagyon sokáig nem szerepel a történetben, mindössze a lány utalgat a testvérére, aki egy valódi törtető, míg Marianne inkább idealista, romantikus lelkületű lány, aki a szőke hercegre vár fehér lovon, még akkor is, ha sokszor azt vallja, ő nem akar férjhez menni - ez egyébként is butaság, ha belegondolunk, a kor nemeshölgyeinek nem igazán volt választási lehetőségük ezen a téren. Azt esetleg eldönthették, hogy kihez mennek férjhez, de azt nem, férjhez mennek-e egyáltalán, ugyanis ebben a kérdésben nem volt apelláta. Ettől függetlenül a főszereplőnk nagyon szerethető, mert emberi. Könnyű vele együtt érezni, már-már együtt lélegezni is, egyszerűen hat az emberre olvasás közben. 
Philip engem csak azért nem ragadt annyira magával, mert tőlem picit távol áll ez a romantikus, úriemberes stílus, amit ő képvisel. Félreértés ne essék, elvárom, hogy egy férfi udvarias legyen - ki nem? -, de a fiú ebből a szempontból számomra picit túlzás... Biztosan lesznek olyanok, akik éppen ezt imádják majd benne. 
A cselekmény ne várjatok túl sokat, rendkívül kiszámítható, de mivel annyira aranyos az egész, igazából nem nagyon gondolkozunk azon olvasás közben, hogy vajon mi fog történni a folytatásban. Minden lépést látunk előre, és mégis öröm olvasni. 
Donaldson megalkotta a könnyed kikapcsolódáshoz leginkább passzoló könyvet, amit akár egy napozással eltöltött délután alatt ki lehet olvasni, és jó érzéssel teheti le az olvasó, amikor vége van. Ha másolta is Austent, én nem bánom, mert nagyon jól sikerült a könyv, és egy élmény volt olvasni. 

Kedvenc karakter(ek): Marianne
Gyűlölt karakter(ek):
Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Molnár Edit
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 320
Sorozat: Edenbrooke (#1)

https://scontent-fra3-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xpt1/v/t34.0-12/11301468_10206881005880568_16906117_n.jpg?oh=2bb59225df1fd0da7f95d8100dcfbb5e&oe=558A8B77

Résztvevő blogok listája:




06.22 CBooks

06.24 Deszy könyvajánlója

06.26 Dreamworld

Nyereményjáték: 

A könyv írónője nagy Jane Austen rajongó és ez látszik a könyvön. Nagyon kellemes élményt nyújthat a rajongóknak. Mostani játékunk ezért ehhez kapcsolódik.

Minden állomáson találtok egy idézetet valamelyik Austen könyvből, nektek pedig be kell azonosítanotok, hogy melyik könyvből származik.

Csak a címét várjuk megfejtésnek.

(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)


A mai idézet:  "Az emlékezet néha mindent megőriz, szolgálatkész, engedelmes; máskor zavaros és gyönge, ismét máskor zsarnoki és ellenőrizhetetlen! Kétségtelen, hogy az ember minden tekintetben valóságos csoda; de az a képessége, amellyel emlékezik és felejt, különösen rejtélyesnek látszik."

2015. június 21., vasárnap

Blogturné #64 - Katie McGarry: Szívkarambol

Miért: Imádom a sorozatot.

Tartalom: Színjeles tanulmányi eredmény, dizájnerrucik, kifogástalan élet – ennyit várnak Rachel Youngtól. A magániskolába járó tizenegyedikes lány azonban titkol ezt-azt jómódú szülei meg basáskodó bátyjai elől… sőt, épp két újabb tétellel gyarapította a listát. Az egyik, hogy sötét országutakon szokott száguldozni vadidegenek társaságában a Mustangjával. Hát a másik? A tizenhét éves Isaiah Walker – egy nevelőszülőknél fölcseperedett, tetovált srác, akivel szóba állnia sem lenne szabad. Ám miután a szürke szemű, átható tekintetű fiú a segítségére siet, többé nem tudja kiverni a fejéből. 
Isaiah is rejteget titkokat. A lakóhelyéről és Rachel iránti tényleges érzéseiről. Még csak az hiányozna, hogy belegabalyodjon egy gazdag csajba, aki nyilván csak a kaland kedvéért kívánkozik a város rossz hírű déli fertályára – még ha ránézésre valóságos angyal is ez a lány. 
Amikor azonban közös szenvedélyük, az aszfalton száguldozás, mindkettejüket életveszélybe sodorja, hat hetük marad, hogy kiutat találjanak. Hat hét, hogy kiderítsék, meddig hajlandók elmenni egymás megmentéséért. (Könyvmolyképző

Vélemény: Rendhagyó módon, most nem egy teljes értékeléssel jelentkeznék, hanem egy TOP-listával, egyrészt azért, mert még sohasem írtam ilyet, másrészt, mert így tudom a leginkább átadni, mit váltott ki belőlem ez a könyv. 

TOP 10  ok, amiért el KELL olvasnod ezt a könyvet. 

1. Katie McGarry hozza a tőle megszokott, lendületes stílust. 
2. Isaiah minden mennyiségben. Már az első részben is imádtam ezt a fiút, hát még most... Elképesztő látni, mennyivel másabb így, hogy ismerjük a gondolatait, mint amikor csak pár dolgot tudtunk róla. 
3. Rachel Young egy igazán ambivalens karakter. Autó és - sebességfüggő., ugyanakkor vannak hibái is, és nem olyasmire gondolok, mint a tipikus gazdag liba, aki mindenben csak a rosszat látja, ami nem róla szól... Nem, Rachel VALÓDI gondokkal küzd, amik teljesen megérthetőek, s ha valakinek vannak idősebb testvérei, akkor át is érezhetőek. 
4. Noah és Echo. Bár csak néhányszor cameoznak ebben a részben, valahogy megmelengetik az ember szívét. 
5. Logan. A legemlékezetesebb mellékszereplő valaha. (Ő is kap majd egy saját kötetet, s nem is akárki lesz élete párja, csak mondom.) 
6. Családi dráma mindenhol. Mind Isaiah mind Rachel meg kell, hogy küzdjön a családja okozta nehézségekkel, ezen a téren kiemelném Rachel szüleit, akiket szívem szerint shotgunnal lőnék le a fenébe. 
7. Kellemes, nem erőltetett romantika. Bár elég gyors a tempó a szereplőink között, ez valahogy mégsem zavaró, talán azért, mert az egész könyv egyetlen hosszú hajtás, a szó jó értelmében. 
8. Illegális versenyek. A felhők felett 3 métterrel óta imádom az ilyesmit, és itt kimondottan jól működik ez a dolog, igaz, néhol kissé hiteltelennek éreztem, de ettől még nem tudtam elszabadulni ettől a világtól. 
9. Legdurvább főgonosz a sorozat történetében. Eric egy gennyláda, és tudja is magáról. Mi pedig előszeretettel utáljuk érte, de én azért szívesen olvasnék róla egy spin-offot, hogy mégis mitől lett ekkora görény, amekkora. 
10. Letehetetlen könyv. Nem tudsz betelni vele. Bár nem függővéges, vagy ilyesmi, amint leteszed, érdekeli kezd a folytatás... Én már alig várom, hogy magyarul is megjelenjen.

Kedvenc karakter(ek): Rachel, Iasiah
Gyűlölt karakter(ek): minden szülő
Pont: 20/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 496
Sorozat: Pushing The Limits (#3)

Résztvevő blogok listája: 

06.19. - Deszy könyvajánlója
06.21. - CBooks
06.23. - Angelika blogja
06.25. - Media Addict
06.27. - Kelly & Lupi olvas
06.29. - Kristina blogja
07.01. - MFKata gondolatai
07.03. - Dreamworld






Nyereményjáték:

A történetben fontos szerep jut a száguldásnak és az autóversenyzésnek, így hát mostani játékunk során szintén az illegális gyorsulás világa lesz a középpontban. Olyan filmes karaktereket keresünk, akiknek lételeme a száguldás.

Minden blogon találtok egy kis infómorzsát az adott figuráról, illetve egy képet annak autójáról. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint ezek segítségével kitalálni, kire gondoltunk. (Fontos, hogy a filmbeli karakter nevére gondoltunk, nem pedig a színészekére!) Majd ezt megismételni az összes állomáson. Ha minden feladatot teljesítettetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott 3 példány egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Info: “Nő létére férfiakat megszégyenítő tehetséggel rendelkező versenyző és egyben autószerelő”

2015. június 19., péntek

Blogturné #63 - Kim Karr: Kötődés

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Dahlia London lelkét apró darabokra törte egy kegyetlen tragédia. Úgy érzi, a szerelmével együtt a boldogságtól is búcsút kellett vennie. Örökre.
Hiába telnek az évek, a szomorúságot nem tudja maga mögött hagyni. Ám amikor megbízzák, hogy készítsen interjút River Wilde-dal, a The Wilde Ones zenekar frontemberével, akiért egy régi, véletlen találkozásuk óta titkon rajong, mindketten lángra gyúlnak. Minél több időt töltenek együtt, annál jobban elmélyül a kapcsolatuk. Dahlia végre elhiszi, hogy megtalálta a lelki társát.
A gyász és a folyton kísértő múlt azonban ismét a felszínre tör. Vajon elkezdődhet-e így kettejük közös jövője? Vagy az élet még tartogat elképzelhetetlen fordulatokat?
A sorozat különös történettel indul, tele fájdalmasan felkavaró és lüktetőn izgalmas dallamokkal, akárcsak az a kétarcú zenei világ, amelynek kulisszái mögé bepillanthat az olvasó. (WOW)

Vélemény: Amennyire furcsának, s olykor érthetetlennek éreztem a Szétcsúszvát, annyira szerettem meg a Kötődést, igaz, azt hiszem, ez a könyv sem teljesen hibátlan azért. Kim Karr stílusa nekem kifejezetten tetszett, de azért szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy miért kell a főszereplő srácot River-nek hívni - amiről nekem időről-időre a River Flows in You című zongoradarab jutott eszembe -, de ez persze csak aprócska szőrszálhasogatás a részemről, mert idővel hozzá lehet szokni.
Egy dolgot muszáj kiemelnem ezzel a könyvvel kapcsolatban, az pedig a rengeteg szex. Ahhoz képest, hogy elméletileg egy NA-könyvről beszélünk, annyi erotikus jelenet tobzódik ebben a regényben, hogy szerintem inkább nevezhetnénk ezt sima romantikus szórakoztató irodalomnak, mint New-Adult-nak, annak ellenére, hogy a főszereplőink valóban a húszas éveik közepén járnak. 
Azt kell mondanom, hogy a történet, bár nagyon meglepő akar lenni, ha valaki sok NA-t olvasott az utóbbi időben, akkor biztosan kiszámíthatónak fogja tartani ezt a könyvet, szóval azt javaslom, hogy inkább egy viszonylag hosszabb szünet után vegyétek a kezetekbe, és akkor biztosan nem fog csalódást okozni, talán még meg is lepődtök a történet csavarján.
Nekem egy komoly problémám volt ezzel a könyvvel, ami nagy valószínűséggel másnak nem fog gondot okozni, ez pedig az idő múlása. Elképesztően gyorsan peregnek a hetek, majd a hónapok, s én néha úgy éreztem, nehéz vele lépést tartani, mert nem igazán tudjuk átérezni a főszereplőinkben végigmenő változásokat. Csak ugrálunk eseményről-eseményre, s közben próbáljuk elképzelni, hogy igen, ennyi idő alatt pont bele lehet zúgni a másikba, vagy feldolgozni egy szerettünk elvesztését, stb. Mivel a könyv viszonylag rövid, és elég nagy ívet akar leírni, nincs rá időnk, hogy leülepedjenek bennünk az események, csak sodródunk az árral. Egy akciódús történet esetében nem is lenne ezzel bajom, ám itt szó sincs erről, hiszen egy átlagos lány és egy rocksztár kapcsolatának viharos gyorsasággal való kibontakozását követhetjük nyomon.  
Rivert és Dahliat egyértelműen a szex köti össze elsősorban, de azért egy idő után el lehet róluk hinni, hogy van, amit szeressenek a másikban. River például a maga módján elég romantikus fazon, bár én személy szerint nem rajongok a hősszerelmes típusért, még én is megmosolyogtam egyes mondatait, vagy tetteit. Dahlianak voltak pillanatai, amikor én szívem előkaptam volna a péklapátot, bár nem tudnám megmondani nektek spoiler nélkül, hogy miért. Muszáj elolvasni a könyvet ahhoz, hogy elhiggyétek nekem, vannak eléggé ellentmondásos, és éppen ezért idegesítő dolgai.
Kim Karr stílusa az, ami elviszi ezt a történetet a hátán. Nagyon szerethető, olvasmányos stílusban ír, nem humoros, inkább elgondolkodtató az, amit el akar mondani az emberi természetről, s a testiség erejéről, mondjuk így. Szenvedélyes, néhol dinamikus, romantikus történet, s a maga nemében szerintem elég jónak mondható, én legalábbis elvoltam vele. Picit tucatsztori-érzete van a könyvnek, de mégsem zavaró módon, inkább csak azt juttatja eszünkbe, hogy picit más formában, de már találkoztunk ezzel a történettel.

Kedvenc karakter(ek): River
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 20/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Dudás Éva
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 352
Sorozat: Connections (#1)

http://i.imgur.com/TDf46jp.png

Résztvevő blogok listája:

06.07. - Angelika blogja
06.10. - Insane Life
06.13. - Deszy könyvajánlója
06.16. - Kelly & Lupi olvas
06.19. - CBooks http://i.imgur.com/hx6ZfId.jpg
Nyereményjáték:

A Kötődés férfi főhőse, River Wilde, egy rockzenekar vezető gitárosa, s ez adta az ihletet a mostani játékhoz. Minden állomáson közreadjuk egy-egy híres gitáros képét, akiről az együttes neve minden bizonnyal rögtön eszetekbe fog jutni. Ám mi a zenész teljes nevére lennénk kíváncsiak. Segítségül még azt is eláruljuk, hogy mindegyikük zenéje szerepel a regényhez készült playlisten.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

2015. június 7., vasárnap

Blogturné #62 - Calia Read: Szétcsúszva

http://3.bp.blogspot.com/-2UzKYaHgBM0/VWtJIEG6GMI/AAAAAAAAFrw/3QzIMrt9rSQ/s1600/covers_349408.jpg
Miért: Megtetszett a fülszövege

Tartalom:  Naomi Carradine vagyok.
Hat hónapja még boldog voltam.
Egy hónapja diliházba zártak.
Tegnap Lachlan meglátogatott. Megcsókolt. És azt mondta, kezd elmenni az eszem.
Órákkal később Max belopózott a gondolataimba. Emlékeztetett arra, hogy nem vagyok őrült, és hogy szüksége van a segítségemre.
Néhány perce, amikor próbáltam összerakni a múltamat, még távolabb sodródtam a valóságtól.
És most… mindenki azt hiszi, megbolondultam. De tudom, hogy ő létezik, és kellek neki.
Te hiszel nekem?

Vélemény: Nagyon furcsa olvasmányélményt jelentett számomra ez a könyv. Már a kezdet kezdetén maga alá temetett egy melankólia, s ahogy haladtam előre a történetben, ez csak egyre rosszabb lett. Régen volt már ilyenben részem, hogy szívem szerint felvágtam volna az ereimet olvasás közben. Nem azért, mert rossz volt, hanem sokkal inkább amiatt, mert annyira át tudtam érezni Naomi fájdalmát, még, ha néha nem is egészen értettem, mi is történik vele.
A történet lényege abban áll, hogy Naomi ugyebár egy bolondok házába kerül, de a kezdet kezdetén ötletünk sincs, hogy miért. Bár, ő váltig állítja, hogy normális, a dolgok nem egészen így állnak, hiszen máskülönben nem nyüzsögnének körülötte az orvosok... De, ahogy bepillantást nyersz a gondolataiba, te magad is egyre-másra elbizonytalanodsz. Én egy ponton már mindenben és mindenkiben kételkedtem. Naomiban és az orvosokban egyaránt.
Egyébként a lány szerethető karakter, bár szerintem a többség, hozzám hasonlóan inkább szánni fogja majd. A két fiúval való kapcsolata pedig... hát, nem is tudom. Én azt mondanám, hogy nagyon elvont. Érthető is meg nem is, romantikus is, meg nem is. Lachlan a támogató, míg Max, ezt nem tudom jobb szóval kifejezni, a galád csábító képében tetszeleg, s egy ponton rájössz, hogy te magad sem tudnál választani kettejük között. Mindkettőben van valami, ami megfog.
Szenvedsz olvasás közben. Nem azért, mer rossz a könyv, hanem mert annyira nehéz, és annyira komoly témákat feszeget, hogy képtelenség sokat olvasni belőle egyszerre. Szabályosan megfekszi a gyomrodat, s egy időre félre kell tenned, hogy aztán újult erővel ismét nekivághass. 
Ez most nagyon hülyén fog hangzani, de fogalmam sincs, mi lett a történet vége, mert egy akkora csavar van benne, amit még mindig nem sikerült megemésztenem. Emlékszem, csak ültem az ágyamon, és folyamatosan azt kérdezgettem magamtól, hogy mi a fenét is olvastam éppen? Nagyon felkavaró, és elképesztően furcsa az egész. Arra sarkall, hogy újra és újra elolvasd az utolsó oldalakat, hogy biztosan jól értetted-e, ami oda van írva, vagy sem...  S szerintem éppen ezért marad emlékezetes a regény, bár nem feltétlen pozitív értelemben. Nem azt mondom, hogy nem fog tetszeni, hanem azt, hogy annyira nyomasztó élményt fog jelenteni, hogy sokáig úgy fogod érezni, nagyon utálod ezt a könyvet. Majd, amint leülepszik, rájössz, hogy nem utálod, csak nem érted.Éppen ezért akár az egész könyvet érdemes újra és újra elolvasni, mert a csavar után teljesen más érzés szembesülni a történet valódi értelmével és jelentőségével. Egy egészen újszerű élményt ad.
Leginkább egy modern drámához, vagy kamaradarabhoz tudnám hasonlítani ezt a könyvet, mert kevés szereplőt mozgat, s a története sem olyan hosszú valójában, mint amilyennek első nekifutásra érződik. Read stílusa nem rossz, bár néha szerintem kissé túlbonyolítja a dolgokat, így a megfogalmazása furcsává válhat olykor.
Olyasvalakinek tudnám ajánlani ezt a könyvet, aki nem bánja, ha át kell éreznie egy szereplő szenvedését, s nem érzi magát rosszul attól, ha egy történet komoly nyomot hagy benne. Nem épp egyszerű olvasmány, de rendkívül hatásos tud lenni, főleg, ha még nem találkoztál hasonlóval. 


Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 8/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Dudás éva
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 328
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:

Június 1 - Kelly Lupi olvas
Június 3 - MFKata gondolatai
Június 5 - Deszy könyvajánlója
Június 7 - CBooks
Június 9 - Kristina blogja

Nyereményjáték:

http://i.imgur.com/rfWoFfs.jpgNaomi Carradine diliházba kerül, látogassunk meg hát mi is párat. :) A Szétcsúszva turné keretén belül, a WOW Kiadó által felajánlott egy példányt a Szétcsúszva c. könyvből azok között sorsoljuk ki, akik a legtöbb filmek által híressé vált bolondok házát/elmegyógyintézetet felismer. Filmcímet, de akár magának az elmegyógyintézetnek a nevét is elfogadjuk megoldásként. 
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

2015. június 5., péntek

Blogturné #61 - Tiffany Reisz: A szent

Miért: Megszerettem a sorozatot.

Tartalom: Eleanor Schreiber egy zavarodott, zabolátlan tizenéves lány, aki megesküszik, hogy soha többé nem lép templomba. A lázadó tini azonban találkozik Stearns atyával, aki örökre megváltoztatja az életét. Már semmi nem állhat annak útjába, hogy az legyen, amit a sorsa diktál neki: Nora Sutherlin, az ismert erotikus regényíró, egyben Manhattan legismertebb dominája… (Athaeneum)

Vélemény: Azt hiszem, ez volt az a rész, amit minden eddiginél könnyebben tudtam olvasni - annak ellenére, hogy az előző részekkel hamarabb végeztem -, ennek pedig egy igen egyszerű oka van: rengeteg jelenetet már betéve ismerhetünk belőle, hiszen az egész kötet központi kérdése nem más, mint Soren és Nora kapcsolatának kezdete, s annak alakulása.
Érdekes úgy látni az eseményeket, hogy valójában már pontosan tudod, mi is fog történni, hiszen számtalan visszautalással találkozhattunk már a legelső részben is - hát, még az Úrnőben, ahol Nora elég sokat mesélt Marie-Laure-nak arról, miként is került kapcsolatba a pappal, aki Ducatival jár, s valósággal megbabonázza az egyházközösséget, amely kezdetben egyáltalán nem akarta befogadni őt... S nem mellesleg mi is hasra eshetünk tőle olykor, hiába tudjuk, hogy csak egy kitalált karakterről van szó. Annál is inkább, mivel sokszor kiabál az agyunk, hogy ennyire ambivalensen tökéletes férfi úgysem létezik.
Az Úrnőben megszokott mesélős formula itt is megmaradt, ugyanis az események két szálon jelennek meg a szemünk előtt: először is láthatjuk Nora-t, aki alighanem élete eddigi legkeményebb időszakán megy át, másrészt az éppen kinyíló Eleanort, aki még csak most próbálja meg felfedezni a saját szexualitását, s keresi helyét a világban, amelyet, mint tudjuk, Soren mellett talál majd meg, nem mindennapi módon. Számomra érdekes volt összehasonlítani, hogy mi az, amiben Nora és fiatalkori énje megegyeznek, s mi az, amiben az idők múlása már igencsak érezteti a hatását. Eleanorban még ott van az a fiatalos lendület, a türelmetlenség, és a végtelen vágyódás. Ezzel szemben Nora már egy sokkal megfontoltabb nőalakként jelenik meg, ami nem is csoda, hiszen lassan közelebb ér a negyvenhez, mint a húszhoz, így értelemszerűen már képes józanabb döntéseket hozni, mint a fiatalkori énje, aki olykor szeret fejjel rohanni annak a bizonyos falnak.
Eleanor és a kedvenc papunk kapcsolatának alakulását egyfajta abszurd humor jellemzi, amivel már számtalanszor találkozhattunk a korábbi részekben is, ugyanakkor például a dolog romantikus oldala mintha itt még jobban kidomborodna, mint a korábbiakban bármikor. Itt érezhetjük át igazán, hogy egy valóban tiltott viszonyról van szó, amely részben éppen emiatt bontakozik ki eszméletlen lassúsággal, amelytől sokszor úgy érezhetjük, mintha Soren a mi idegeinken is táncolna, nem csak a rá vágyó Eleanor-én. Bár a történet most nem feltétlen az erotikára épít, azért nem kell félnünk, nem Nora-ról lenne szó, ha a jelenbe azért nem csempészett volna bele nekünk néhány ilyen jellegű részt, jóllehet, szerintem minden olvasó a regény tetőpontjára vár inkább olvasás közben.
Az előző részekkel ellentétben, most érezhetően egyfajta átvezető kötetről beszélhetünk, amelynek az a célja, hogy előkészítsen valamit, ám arra, hogy vajon mire fut majd ki az egész történet, amelyben Nora előéletét ismerhetjük meg - A szent, A király és a Szűz -könyveken keresztül -, azt nem tudnám nektek megmondani, de annyi biztos, hogy nagyon érdekes lesz. Hiszen újabb és újabb férfiak és nők bukkannak fel, akik képesek meglepni minket, s újra s újra fordítani a történet alakulásán, amit én imádok a Reisz könyvekben. Megszokott történet, megszokott stílusban, mégis újszerű érzés olvasni. Én nagyon szerettem.

Kedvenc karakter(ek): Nico, Soren
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szilágyiné Márton Andrea
Kiadta: Athaeneum Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 504
Sorozat: The Original Sinners (#5)



Résztvevő blogok listája:

06.01. - Angelika blogja
06.03. - Függő/vég
06.05. - CBooks

Nyereményjáték: 

Játékunk ismét a Nora Sutherlin életében oly fontos szerepet betöltő férfiak körül forog, ám ezúttal csavarintottunk kicsit a feladványon. Monogramjuk alapján a férfi szereplők vezeték neveit várjuk megfejtésként, segítség gyanánt pedig a kis vonalak arról árulkodnak, hány karakterrel kell kipótolnotok a megadott kezdőbetűt.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai feladvány: 

 

2015. június 4., csütörtök

Blogturné #60 - Amanda Maxlyn: Mi lesz velem?

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom:  Az élet olykor tréfát űz velünk.
Négy év óta mindenki csak a végzetes betegségben szenvedő lányt látja bennem.
De nem vagyok hajlandó sírni.
És feladni sem fogom.
Egy komoly kapcsolat a legutolsó dolog, ami mostanában szóba jöhet nálam, de a Parkerrel töltött éjszaka felforgatja a világomat. Ő kitartó, és tudja, mit akar. Engem.
Nem bánik úgy velem, mintha törékeny lennék.
Ám sejtelme sincs az igazságról, én pedig még nem állok készen arra, hogy bevalljam neki.
Mert mi van, ha ez mindent megváltoztat?
Tizenhét éves voltam, amikor az életemből tragédia lett.
Huszonegy, amikor rám talált a szerelem.
Aundrea McCall vagyok. Ismerd meg az utat, amit végig kell járnom. (WOW)


Vélemény: Kissé bajban vagyok ezzel a könyvvel, úgy érzem. Nehéz róla konkrétumok nélkül írni, viszont, ha egy fontos momentumot nem szögezek le ezzel a történettel kapcsolatban, akkor úgy érzem, semmi értelme nincs annak, hogy kritikát írjak.
Tehát: a könyv központi mondanivalója az, hogy miként próbálhat meg az ember felülkerekedni egy halálos betegségen, s milyen küzdelmeken kell átesnie, olykor saját magát is legyőzve ezzel. Aundrea a rák egyik igen komoly fajtájával kénytelen felvenni a harcot, így azt hiszem, joggal mondhatom, hogy a tragédiája éppen ezért rendkívül megindító, s átérezhető, főleg olyasvalakinek, aki hozzám hasonlóan, külső szemlélőként ugyan, de átélt már hasonlót. Én például a történet egyes motívumaimmal kapcsolatban édesanyámat kérdeztem meg arról, hogy vajon mennyiben igaz mindaz, amit Maxlyn felvázol s azt kell mondanom, sikerült egy teljesen hiteles képet festenie Aundrea állapotáról, s ennek, a környezetére gyakorolt hatásáról. Kiemelném ezzel kapcsolatban a szülőket, akik, az én nagyszüleimhez hasonlóan, amikor szembesültek az édesanyám mellrákjával, képesek lettek volna mindenüket pénzzé tenni annak érdekében, hogy segíthessenek rajta, s valami hasonlón mennek keresztül Aundrea szülei is, bár az ő esetükben én úgy gondolom, néhol túlságosan is sarkított a kép, s nem pozitív értelemben... De ettől függetlenül, természetesen az ő helyzetük is megérhető.
Az igazi hangsúly azonban az eddigiek mellett, talán azon van, hogy a szerelem és a szeretet milyen komoly erővel bírhat egy ilyen nehéz helyzetben, s milyen sokat számít a betegnek, ha egy szerető, megértő közeg veszi őt körül, amely próbálja nem a világvégeként felfogni a történteket, hanem egy akadályként, amelyet együttes erővel igenis le lehet győzni. 
Ebbe a végeláthatatlannak tűnő küzdelembe kapcsolódik bele Parker is, aki kezdetben egy igen furcsa csavar révén kerül a lány közelébe, ám aztán valahogy mégis csak ott ragad. Kis túlzással, Aundrea úgy vonzza őt magához, mint legyet a légypapír, s véletlenül sem képes elengedni. Annak ellenére, hogy engem az efféle felállás általában zavarni szokott, most egyszerűen imádtam, mert egy egészen új megvilágításba helyezte a főszereplőnket és az életről alkotott felfogását. 
A kapcsolatuk rendkívül heves és intenzív, éppen ezért, egy NA-regényhez méltón, tele van erotikus feszültséggel, amely azonban kivételesen egy cseppet sem zavaró az én meglátásom szerint sem, holott, aki régóta követi a blogot, tudhatja rólam, hogy a túlzásba vitt erotikától sok esetben a falnak megyek. Teszem mindezt azért, mert úgy érzem, akkor és ott nem ezen kellene, hogy legyen a történet hangsúlya. Most, a reakciómat tudjuk be ezt annak, hogy én már annak is örültem, hogy legalább ennyi örömet találhat Aundrea az életében akkor, amikor valójában úgy érzi, az egész világ összeesküdött ellene, hiszen nem az ő hibája, hogy beteg lett, ám mást sem tud hibáztatni érte, bármennyire is szeretne. 
Amanda Maxlyn jó stílusban ír, és jó érzéke van ahhoz, hogy a mély érzéseket át tudja adni, így téve egy nem túl hosszú, ám annál komolyabb regényt felejthetetlen élménnyé. Humort ne keressetek benne, ám azt tanácsolom, hogy egy-két darab zsebkendőt készítsetek oda magatok mellé, mert alighanem szükségetek lesz rá olvasás közben.  Ezzel együtt, csak ajánlani tudom, ha valaki szereti a szívszorító történeteket, mert ezt sem fogja megbánni, sőt, éppen ellenkezőleg.


Kedvenc karakter(ek): Parker
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Deres Anita
Kiadta: WOW Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 320
Sorozat: What Left of Me (#1)



Résztvevő blogok listája:

06.02. - Beharangozó
06.03. - Angelika blogja
06.04. - CBooks
06.05. - MFKata gondolatai
06.06. - Deszy könyvajánlója
06.07. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:

A Mi lesz velem? című regényben Aundrea a modern kor egyik rémisztő betegségével, a rákkal harcol. Erről a nehéz küzdelemről, arról, ki hogyan éli meg - legyen szó a páciensről, avagy annak szeretteiről -, számos irodalmi mű született. Mi most ezek közül szeretnénk néhány olyat feleleveníteni, amelyekből később mozifilm is készült. Játékunkban arra kérünk titeket, hogy az egyes blogturné állomásokon közreadott jelenetfotók alapján nyomozzátok ki a szerző nevét, akinek regényét megfilmesítették.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)