Miért: Sorozatfolytatás.
Tartalom: 21 nap telt el, mióta a százak a Földre léptek – évszázadok óta az elsőkként –, és csak úgy élhetik túl a harcot az ismeretlen ellenséggel szemben, ha összetartanak. Izgalom, ármánykodás, harc, amely során titkok derülnek fényre, hitek rendülnek meg és a százaknak számos próbatételt kell átvészelniük. (Maxim)
Vélemény: Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a részt, azt mondanám nektek, hogy középszerű. Se nem kiemelkedően jó, se rettenetesen rossz, egyszerűen csak átlagos. Én viszont erre nem mondanám nektek azt, hogy probléma, sőt.
Számomra kicsit felüdülés volt olvasni egy olyan középső kötetet, ami nem akar egész végig grandiózus és nagyszabású lenni azért, hogy felülmúlja az előzőt, hogy ezzel megágyazzon a még erősebb, még túlzóbb folytatásnak.
Ez nem jelenti azt, hogy a történet ne lenne érdekes, és izgalmas, sőt, mindössze Morgan hoz egy folyamatos szintet, nincsenek komoly mélyrepülések, vagy hatalmas szárnyalások, egyszerűen csak jó úgy, ahogy van. De az is lehet, hogy azért nem éreztem annyira erősnek a sztorit, mert a The 100 igen magasra tette a mércét, a történet pedig ott folytatódik, ahol az első abbamaradt... Ezt majd még el kell döntenem. :)
Persze a kezdés egészen ütős, hiszen a fertőzés - ami a Föld szennyezettségéből adódik - kezd tüneteket produkálni, na nem mindenkinél, inkább, ahogyan én láttam, a gyengébb immunrendszerrel bíró embereknél. Ez persze nehézségeket szül, nyilván nem egyszerű egy ilyen helyzetben helytállni, hiszen a csoportnak komoly döntéseket kell hozni azzal kapcsolatban, hogy mihez kezdjenek a fertőzött társaikkal? Közben nem feledkezhetünk meg az itt maradt földlakókról sem, akik szintén szeretnék csinálni azt a bizonyos fesztivált... Szóval a történet egyáltalán nem egyszerű-
Morgan tudja, hogyan tartsa fent az érdeklődést, a váltakozó szemszögek - az E/3 ellenére - itt is működnek, jól átadják a feszültséget. Mégis, ahogy mondtam, én nem éreztem benne azt az átütő erőt, amit az előző kötetben. Érdekes, izgalmas, de nem kiemelkedő.
Clarke karakterét továbbra is szeretem, de talán ez azért van, mert most is ő van a középpontban elsősorban, vele foglalkozunk a legtöbbet. De azért nem maradhatnak el az űrben maradtak sem, megint találkozunk Glass-szal, na meg persze Luke-kal, és egy katasztrófaközeli állapottal. Itt vannak talán a legdurvább részek, amik azért fel tudják nyomni az ember szívverését az egekbe, de ez még nem jelenti azt, hogy hasra estem volna tőle. Ők adják a romantikát leginkább, persze akadnak cuki részek Clarke és Bellamy között is, de engem ezek kevésbé érintettek meg - leginkább azért, mert nem shipelem őket -.
Számomra kicsit felüdülés volt olvasni egy olyan középső kötetet, ami nem akar egész végig grandiózus és nagyszabású lenni azért, hogy felülmúlja az előzőt, hogy ezzel megágyazzon a még erősebb, még túlzóbb folytatásnak.
Ez nem jelenti azt, hogy a történet ne lenne érdekes, és izgalmas, sőt, mindössze Morgan hoz egy folyamatos szintet, nincsenek komoly mélyrepülések, vagy hatalmas szárnyalások, egyszerűen csak jó úgy, ahogy van. De az is lehet, hogy azért nem éreztem annyira erősnek a sztorit, mert a The 100 igen magasra tette a mércét, a történet pedig ott folytatódik, ahol az első abbamaradt... Ezt majd még el kell döntenem. :)
Persze a kezdés egészen ütős, hiszen a fertőzés - ami a Föld szennyezettségéből adódik - kezd tüneteket produkálni, na nem mindenkinél, inkább, ahogyan én láttam, a gyengébb immunrendszerrel bíró embereknél. Ez persze nehézségeket szül, nyilván nem egyszerű egy ilyen helyzetben helytállni, hiszen a csoportnak komoly döntéseket kell hozni azzal kapcsolatban, hogy mihez kezdjenek a fertőzött társaikkal? Közben nem feledkezhetünk meg az itt maradt földlakókról sem, akik szintén szeretnék csinálni azt a bizonyos fesztivált... Szóval a történet egyáltalán nem egyszerű-
Morgan tudja, hogyan tartsa fent az érdeklődést, a váltakozó szemszögek - az E/3 ellenére - itt is működnek, jól átadják a feszültséget. Mégis, ahogy mondtam, én nem éreztem benne azt az átütő erőt, amit az előző kötetben. Érdekes, izgalmas, de nem kiemelkedő.
Clarke karakterét továbbra is szeretem, de talán ez azért van, mert most is ő van a középpontban elsősorban, vele foglalkozunk a legtöbbet. De azért nem maradhatnak el az űrben maradtak sem, megint találkozunk Glass-szal, na meg persze Luke-kal, és egy katasztrófaközeli állapottal. Itt vannak talán a legdurvább részek, amik azért fel tudják nyomni az ember szívverését az egekbe, de ez még nem jelenti azt, hogy hasra estem volna tőle. Ők adják a romantikát leginkább, persze akadnak cuki részek Clarke és Bellamy között is, de engem ezek kevésbé érintettek meg - leginkább azért, mert nem shipelem őket -.
A történet lezárása ugyanakkor nagyon tetszett, rendesen meghozta a kedvemet ahhoz, hogy várjam a folytatást, annak ellenére, hogy az előző résznél nem igazán éreztem ezt. Lehet izgulni, lehet adott esetben dühöngeni is ezen a részen - nekem néha ezt is sikerült -, akadnak humoros jelenetek is, de nekem a véget leszámítva, nem adott semmi komoly pluszt. De ismétlem: kell ilyen is.
Mivel nem nézem a sorozatot - fene beléd, időhiány - nem tudnám nektek megmondani, hogy a CW tévéműsora vajon mennyiben követi a könyvet, vagy mennyire nem. A tendenciákat figyelembe véve, én azt mondanám, hogy valószínűleg csak inspirációként használják a regényt, így nem sok egyezés lehet a kettő között, de erről érdemesebb lesz, ha megkérdeztek egy szakértőt, aki esetleg már olvasta az első részt is, és tud véleményt mondani nektek ezzel kapcsolatban.
Mivel nem nézem a sorozatot - fene beléd, időhiány - nem tudnám nektek megmondani, hogy a CW tévéműsora vajon mennyiben követi a könyvet, vagy mennyire nem. A tendenciákat figyelembe véve, én azt mondanám, hogy valószínűleg csak inspirációként használják a regényt, így nem sok egyezés lehet a kettő között, de erről érdemesebb lesz, ha megkérdeztek egy szakértőt, aki esetleg már olvasta az első részt is, és tud véleményt mondani nektek ezzel kapcsolatban.
Kedvenc karakter(ek): Clarke
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/7
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Őri Péter
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 340
Sorozat: The 100 (#2)
Résztvevő blogok listája:
12.06 Kelly és Lupi olvas
12.08 CBooks
12.10 Dreamworld
12.12 Deszy könyvajánlója
12.14 Sorok közöttNyereményjáték:
Mostani játékunk azoknak szól, akik olvasták az első részt, és ismerik a könyves karaktereket! A feladat annyi, hogy egyetlen mondat alapján ismerjétek fel a keresett személyt, és írjátok be a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.
A kolória egyik őre, Glass szerelme
