Tartalom: Én vagyok az a kövér, félig Puerto Ricó-i, félig lengyel lány, aki úgy érzi, nem találja a helyét sem a saját bőrében, sem sehol máshol.
Sugar Legowski-Gracia nem volt mindig kövér, de tizenhét éves korára ez megváltozott. Ugyan nem annyira terebélyes, mint a mamája, aki hatalmas mérete miatt hónapok óta nem tudott kikelni az ágyból. Nem is annyira ormótlan, mint a bátyja, Görény, akibe több aljasság szorult, mint háj, és ez mindent elárul a természetéről. Sugar pont annyira túlsúlyos, hogy durva sértegetések céltáblája legyen, bármerre is jár: boltban, utcán vagy az iskolában.
Sugar találkozik Evennel – és nem Evannel, ahogy félig analfabéta apja helytelenül megadta a fia nevét a születési anyakönyvi kivonatán –, és megtapasztalja, milyen az, amikor valaki nem a testét, hanem őt magát látja. Valószínűtlen barátságuknak köszönhetően Sugar életében először megengedi magának azt a luxust, hogy a jövőre is gondoljon. A jövőre, amit nem árnyékol be a saját testéről alkotott képe, sem az anyja sértegetései. Sugar hamarosan válaszút elé kerül: döntenie kell, hogy azzá a lánnyá válik-e, akit Even segítségével felfedezett önmagában, vagy felhagy a küzdelemmel, és elfogadja azt a szerepet, amibe a családja és az eddigi élete kényszerítette. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Nem emlékszem, hogy mikor kezdtem utoljára ezzel egy kritikámat, de szerintem ez egy nagyon furcsa könyv, ugyanis rendkívül kettős érzelmeket váltott ki belőlem. Voltak pillanataim, amikor kimondottan tetszett a könyv, és voltak alkalmak, amikor úgy éreztem, hogy Hall könyvét sok mindenkinek kitalálták, de nekem biztosan nem.
Kezdetben például nem tudtam eldönteni, hogy sajnálom-e Sugart - akinek, mint kiderül, valójában Mercy a rendes neve, ám mindenki becézi -, azért, amilyen, vagy inkább szánom. Számomra ez az érzés kissé búskomorrá tette a könyvet, ugyanis folyamatosan őrlődtem a két érzés között. Nehéz eldönteni, hogy a lány azért hízott-e el, mert nem volt más választása - mondjuk családi nyomás, bár, ha belegondolunk, ez elég furcsán hatna -, vagy egyszerűen tett rá, akárcsak az édesanyja, aki már mozdulni sem tud a súlya miatt, így kénytelen a gyerekeit ugráltatni, akiknek el kell őt látni. Számomra ez rendkívül elrettentő példa lenne, ha a saját családom bármely tagjával az történne, hogy a folyamatos hízás miatt egyszer csak cselekvésképtelenné válna. Félreértés ne essék: én sem vagyok nádszál, sőt, éppen ellenkezőleg, de azért arra igyekszem odafigyelni, hogy ne zabáljak állandóan, meg ehhez hasonlók. Ezzel szemben ott van Sugar, aki viszont a regény elején folyamatosan eszik, ráadásul a lehető legegészségtelenebb, legcukrosabb dolgokat. Szóval lehet, hogy nem nagyon érdemli meg, hogy sajnáljuk, hiszen voltaképpen a saját szabad akaratából vált ilyenné, nem pedig azért, mert egészségügyi problémája lenne, például,
Ráadásul ott van súlyosbításnak például Görény - akire nem is vagyok hajlandó másként hivatkozni, mert már a legelső felbukkanásakor zsigerből elkezdtem őt utálni -, a lány testvére, aki egyszerűen kibírhatatlan stílussal lett megáldva, sajnos. Ráadásul emiatt az egész túlsúly dolog miatt, Sugr amolyan számkivetetté is válik, amiről egyébként szívszorító olvasni.
Mégis, számomra azért volt egy nagy pozitívum is a könyvben, ez pedig nem más,mint Even, akit -szerintem sokakhoz hasonlóan - következetesen Evan-nek szeretnének szólítani. Míg Sugar karaktere a regény elején alapvetően inkább keserűnek mondható, addig Even egyszerűen csak...aranyos. Van humora, képes önmagán is szórakozni, ami egyébként szerintem rendkívül fontos, ahhoz, hogy az ember ne akarjon megzakkanni egy idő után az önmarcangolástól. Remek kontrasztot alkot a főszereplőnkkel, és valahogy ki is egyensúlyozza a lányt, ráadásul képes kirántani a mételyből és a komfortzónájából. Egyszerűen sziporkázik Sugar mellett, amíg meg nem szerettem a főhősnőnket, én rá koncentráltam, mert jól esett róla olvasni, és kész.
A komfortzónából való kilépésre jó példa az út, amit együtt bejárnak, ami egyszerűen olyan élettapasztalatokkal gazdagítják az egyébként rendkívül sebezhető lelkületű lányt, aki egyébként ezekből képes tanulni, és fejlődni, ami meglepő, mert egy egykötetes YA-regény esetében ez nem mindig történik meg így... Ha belegondolunk, sokan csak stagnálnak, ezzel szemben Sugar nem csak fizikailag jut el A-ból B-be, hanem lelkileg is, ami egy nagyon szép tanulság, és egy jó keretet is ad ennek az egésznek.
Lehet érte drukkolni, lehet szeretni, de néha tényleg kicsit átmegy hullámvölgyesbe, ami van, amikor jól működik, és akadnak pillanatok, amikor kevésbé.
Összességében: bár nehezen indult be, nekem a kettős érzéseim ellenére is végül is pozitív benyomásom maradt Deidre Hall könyvéről. Ez is egy olyan történet, ami egyébként olvasás közben hatásos, csak pusztán elmondás alapján nem hiszem, hogy könnyen megjönne hozzá az ember kedve.
Kezdetben például nem tudtam eldönteni, hogy sajnálom-e Sugart - akinek, mint kiderül, valójában Mercy a rendes neve, ám mindenki becézi -, azért, amilyen, vagy inkább szánom. Számomra ez az érzés kissé búskomorrá tette a könyvet, ugyanis folyamatosan őrlődtem a két érzés között. Nehéz eldönteni, hogy a lány azért hízott-e el, mert nem volt más választása - mondjuk családi nyomás, bár, ha belegondolunk, ez elég furcsán hatna -, vagy egyszerűen tett rá, akárcsak az édesanyja, aki már mozdulni sem tud a súlya miatt, így kénytelen a gyerekeit ugráltatni, akiknek el kell őt látni. Számomra ez rendkívül elrettentő példa lenne, ha a saját családom bármely tagjával az történne, hogy a folyamatos hízás miatt egyszer csak cselekvésképtelenné válna. Félreértés ne essék: én sem vagyok nádszál, sőt, éppen ellenkezőleg, de azért arra igyekszem odafigyelni, hogy ne zabáljak állandóan, meg ehhez hasonlók. Ezzel szemben ott van Sugar, aki viszont a regény elején folyamatosan eszik, ráadásul a lehető legegészségtelenebb, legcukrosabb dolgokat. Szóval lehet, hogy nem nagyon érdemli meg, hogy sajnáljuk, hiszen voltaképpen a saját szabad akaratából vált ilyenné, nem pedig azért, mert egészségügyi problémája lenne, például,
Ráadásul ott van súlyosbításnak például Görény - akire nem is vagyok hajlandó másként hivatkozni, mert már a legelső felbukkanásakor zsigerből elkezdtem őt utálni -, a lány testvére, aki egyszerűen kibírhatatlan stílussal lett megáldva, sajnos. Ráadásul emiatt az egész túlsúly dolog miatt, Sugr amolyan számkivetetté is válik, amiről egyébként szívszorító olvasni.
Mégis, számomra azért volt egy nagy pozitívum is a könyvben, ez pedig nem más,mint Even, akit -szerintem sokakhoz hasonlóan - következetesen Evan-nek szeretnének szólítani. Míg Sugar karaktere a regény elején alapvetően inkább keserűnek mondható, addig Even egyszerűen csak...aranyos. Van humora, képes önmagán is szórakozni, ami egyébként szerintem rendkívül fontos, ahhoz, hogy az ember ne akarjon megzakkanni egy idő után az önmarcangolástól. Remek kontrasztot alkot a főszereplőnkkel, és valahogy ki is egyensúlyozza a lányt, ráadásul képes kirántani a mételyből és a komfortzónájából. Egyszerűen sziporkázik Sugar mellett, amíg meg nem szerettem a főhősnőnket, én rá koncentráltam, mert jól esett róla olvasni, és kész.
A komfortzónából való kilépésre jó példa az út, amit együtt bejárnak, ami egyszerűen olyan élettapasztalatokkal gazdagítják az egyébként rendkívül sebezhető lelkületű lányt, aki egyébként ezekből képes tanulni, és fejlődni, ami meglepő, mert egy egykötetes YA-regény esetében ez nem mindig történik meg így... Ha belegondolunk, sokan csak stagnálnak, ezzel szemben Sugar nem csak fizikailag jut el A-ból B-be, hanem lelkileg is, ami egy nagyon szép tanulság, és egy jó keretet is ad ennek az egésznek.
Lehet érte drukkolni, lehet szeretni, de néha tényleg kicsit átmegy hullámvölgyesbe, ami van, amikor jól működik, és akadnak pillanatok, amikor kevésbé.
Összességében: bár nehezen indult be, nekem a kettős érzéseim ellenére is végül is pozitív benyomásom maradt Deidre Hall könyvéről. Ez is egy olyan történet, ami egyébként olvasás közben hatásos, csak pusztán elmondás alapján nem hiszem, hogy könnyen megjönne hozzá az ember kedve.
Kedvenc karakter(ek): Even
Gyűlölt karakter(ek): Görény
Pont: 10/8
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Mergl - Kovács Bernadett
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 320
Sorozat: -
Résztvevő blogok listája:
11/29 CBooks
11/30 Könyvvilág
12/01 KönyvParfé
12/02 Deszy könyvajánlója
12/03 Szembetűnő
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során a Sugarhoz hasonló telt hölgyeké lesz a főszerep, hisz ők is pont annyira értékes tagjai társadalmunknak, mint vékonyabb társaik.
Minden állomáson olvashattok egy leírást, mely alapján ki kell találnotok, kire gondoltunk, majd a nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Amennyiben mindegyik megfejtéssel megpróbálkoztatok, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három példány egyikét.
Segítségül annyit elárulunk, kivétel nélkül mindegyikük olyan gyönyörű és közismert nő, aki bebizonyította a világnak, a szépség és az érték belülről fakad.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
Az 1984-ben született hölgy sokáig vékony táncoslány volt, amíg policisztás ovárium szindróma (PCOS) miatt több mint kilencven kilót nem hízott. De emiatt sem adta fel, hogy boldog életet éljen, pláne nem a mozgást, úgyhogy két évvel ezelőtt készített magáról egy táncos videót, és feltette a YouTube-ra. Óriási siker lett: rengetegen megnézték, és még egy saját tévéműsort is hozott neki: a My
Big Fat Fabulous Life-t.
Big Fat Fabulous Life-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése