Tartalom: Rick Riordan, a szerző a legújabb amerikai Rowling. Eredeti, friss hang jellemzi - óriási a sikere! A regény alapja a legrégebben futó, legnépszerűbb, legelevenebb szappanopera, a görög mitológia. Mindez vagánysággal, egy "problémás" fiú küldetésével fűszerezve. A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint. Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni? Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minotaurusz be nem kergeti a nyári táborba. Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, némelyiküket felbosszantotta: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Régen olvastam már ennyire gyerekeknek szóló kalandregényt. Persze ott vannak a Cathy Cassidy könyvek, de azért lássuk be, annak a kalandhoz nem sok köze van. :) Láttam a filmet annak idején, és szerintem az adaptáció maga egyáltalán nem lett rossz - a mostani átlagokhoz viszonyítva -, sőt, még azt is mondhatnám, hogy ez a történet talán, jobban működik a 16-17 éves korosztállyal, mint 12 éves kisgyerekekkel. Ezzel kapcsolatban fel is merült bennem egy kérdés olvasás közben: mégis mennyire reális az, hogy három tizenéves gyereket egyedül elengedünk a vakvilágba, felügyelet nélkül, hogy megoldjanak egy olyan komoly problémát, amin akár a világ sorsa is múlhat? De túlságosan is előreszaladtam, úgy érzem.
Az biztos, hogy Riordan-nek remek fantáziája van, jól tudja beleintegrálni a modern korba az ókori görög mitológia alakjait. Ebben mondjuk számomra Kenyon az igazán nagymester, de el kell ismernem, hogy Riordan is nagyszerű munkát végzett, hiszen egy gyerekkönyvről beszélünk, ennek ellenére, az istenségek nincsenek teljesen elbagatelizálva, sőt. Akár azt is mondhatnám, hogy a fiatalabb olvasókat akár meg is taníthatja egy-két dologra ezekkel a mitológiai világokkal kapcsolatban... És nem nagyon emlékszem rá, hogy egy gyerekkönyvből ilyesmit megtanulhattam volna. Az olvasóval megismeretetik a legfontosabb isteneket és a hátterüket is, sőt, folyamatosan utalgatnak a múltbeli dolgaikra. Ezen a téren szerintem Mr. D. viszi a pálmát, akin én egyébként remekül szórakoztam - főleg azon, hogy állandóan diétás kólát iszik -.
Engem lepett meg a legjobban, hogy mennyire ötletes tudott lenni helyenként volt, pedig nem vártam tőle túl sokat. A Félvér-tábor ötlete tetszett a legjobban, bár bevallom, nekem eleinte kissé zavaros volt, hogy miért is lenne egy ilyen létesítményre szükség, de ennek az az oka, hogy a kezdet kezdetén a könyv elég következetlen... Ezt talán betudhatjuk annak, hogy Percy maga eléggé elvarázsolt eleinte. Nem nagyon tud mit kezdeni a dolgokkal, és azt se veszi észre adott esetben, ami kiböki a szemét. Tudom-tudom, 12 éves, ilyenkor ez még belefér. Ettől függetlenül szerettem a főszereplőnket, nem az... Csak nekem néhol túlságosan is gyerekes volt. Nemkülönben Grover, ami elég furcsa, mivel ő elvileg sokkal idősebb, mint a mi Percynk... De ezen is túl kéne lendülni. Annál is inkább, mert a könyv elég sok poénos jelenetéért ők a felelősek, méghozzá duóban. Szerintem kimondottan szeretetreméltó a bénázásuk. De, ha már a duó, nem mehetünk el a harmadik kerék, Annabeth mellett, aki ahhoz képest, hogy Pallasz Athéné lánya - és ennek megfelelően olyan, mint egy durván felturbózott Hermione Granger, aki mindig elő tud húzni még egy ötletet abból a bizonyos kalapból - egyelőre kidolgozatlan, és kissé üres. Bár sorozatkezdő kötetről van szó, így ez talán elnézhető neki, és bízom benne, hogy a folytatásban ez igencsak meg fog változni.
Összességében számomra pozitív csalódás volt a könyv, bár azért érezhetően vannak hibái, amiket viszont képes vagyok elnézni neki, egyszerűen azért, mert rendkívül szerethető az egész, sőt, olykor kimondottan izgalmas is, bár szerintem ezen a téren innen még volt hova fejlődnie Riordan-nek.
Az biztos, hogy Riordan-nek remek fantáziája van, jól tudja beleintegrálni a modern korba az ókori görög mitológia alakjait. Ebben mondjuk számomra Kenyon az igazán nagymester, de el kell ismernem, hogy Riordan is nagyszerű munkát végzett, hiszen egy gyerekkönyvről beszélünk, ennek ellenére, az istenségek nincsenek teljesen elbagatelizálva, sőt. Akár azt is mondhatnám, hogy a fiatalabb olvasókat akár meg is taníthatja egy-két dologra ezekkel a mitológiai világokkal kapcsolatban... És nem nagyon emlékszem rá, hogy egy gyerekkönyvből ilyesmit megtanulhattam volna. Az olvasóval megismeretetik a legfontosabb isteneket és a hátterüket is, sőt, folyamatosan utalgatnak a múltbeli dolgaikra. Ezen a téren szerintem Mr. D. viszi a pálmát, akin én egyébként remekül szórakoztam - főleg azon, hogy állandóan diétás kólát iszik -.
Engem lepett meg a legjobban, hogy mennyire ötletes tudott lenni helyenként volt, pedig nem vártam tőle túl sokat. A Félvér-tábor ötlete tetszett a legjobban, bár bevallom, nekem eleinte kissé zavaros volt, hogy miért is lenne egy ilyen létesítményre szükség, de ennek az az oka, hogy a kezdet kezdetén a könyv elég következetlen... Ezt talán betudhatjuk annak, hogy Percy maga eléggé elvarázsolt eleinte. Nem nagyon tud mit kezdeni a dolgokkal, és azt se veszi észre adott esetben, ami kiböki a szemét. Tudom-tudom, 12 éves, ilyenkor ez még belefér. Ettől függetlenül szerettem a főszereplőnket, nem az... Csak nekem néhol túlságosan is gyerekes volt. Nemkülönben Grover, ami elég furcsa, mivel ő elvileg sokkal idősebb, mint a mi Percynk... De ezen is túl kéne lendülni. Annál is inkább, mert a könyv elég sok poénos jelenetéért ők a felelősek, méghozzá duóban. Szerintem kimondottan szeretetreméltó a bénázásuk. De, ha már a duó, nem mehetünk el a harmadik kerék, Annabeth mellett, aki ahhoz képest, hogy Pallasz Athéné lánya - és ennek megfelelően olyan, mint egy durván felturbózott Hermione Granger, aki mindig elő tud húzni még egy ötletet abból a bizonyos kalapból - egyelőre kidolgozatlan, és kissé üres. Bár sorozatkezdő kötetről van szó, így ez talán elnézhető neki, és bízom benne, hogy a folytatásban ez igencsak meg fog változni.
Összességében számomra pozitív csalódás volt a könyv, bár azért érezhetően vannak hibái, amiket viszont képes vagyok elnézni neki, egyszerűen azért, mert rendkívül szerethető az egész, sőt, olykor kimondottan izgalmas is, bár szerintem ezen a téren innen még volt hova fejlődnie Riordan-nek.
Kedvenc karakter(ek): Percy
Gyűlölt karakter(ek): Luke
Pont: 10/9
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2012
Oldalszám: 376
Sorozat: Percy Jackson and the Olympians (#1)
Résztvevő blogok listája:
08/17 Dreamworld
08/18 CBooks
08/19 KönyvParfé
08/20 Deszy könyvajánlója
08/21 Kelly & Lupi olvasNyereményjáték:
Mostani játékunk során Percy Jacksonhoz hasonló félistenek nyomába eredünk.
Minden állomáson találtok egy leírást, melynek alapján ki kell találnotok, melyik híres vagy kevésbé híres félvér(pár)t rejti a szöveg. Ha ez megvan, nincs más dolgotok, mint beírni a hős(ök) nevét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, és ezt megismételni mindegyik állomáson.
Ha pedig szeretnétek extra pontokkal növelni nyerési esélyeiteket, látogassatok el a www.blogturneklub.com oldalra, és töltsétek ki a keresztrejtvényt, majd a pirossal jelölt fősor megfejtését szintén írjátok be a kijelölt helyre. Az egyes sorokba az állomásokon található hősök nevét írjátok (tehát az egyessel jelölt sorba az első állomás hőse jön - magyarított névvel). A jutalom ezúttal sem marad el, a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából tiétek lehet a három nyereménykönyv egyike.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; illetve minden nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.
A kitalálandó személy: A mondák szerint Mükéné alapítója és királya, a Perszeida-ház alapítója. Egyike az első héroszoknak. Halála után az égboltra került, a csillagok közé. Nagyapja egy jóslat miatt faládába záratta és a tengerbe dobatta a csecsemőt és anyját, akik végül túlélték a “kalandot”, és Szeriphosz szigetén kötöttek ki, ahol a király testvére sajátjaként nevelte a gyermeket.
Később a félisten Hádész sisakjával és a többi, istenektől kapott fegyverrel megölte Medúzát, a Gorgó levágott fejét pedig Athénének adta. Útban hazafelé, betért Aithiópsz (Etiópia) királyságába, ahol megmentette, majd feleségül vette Andromédát, kitől hét lánya és két fia született.
Nagyapja minden igyekezete ellenére a jóslat beteljesedett, a félisten akaratán és tudtán kívül végzett vele. Ám amikor megtudta ki volt az áldozat, köteles tisztelettel eltemette Argoszt, de nem foglalta el trónját, hanem átadta Megapenthésznek, Proitosz fiának, cserébe megkapta a Tirünszi királyságot
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése