2016. november 21., hétfő

Blogturné #206 - Wendy Higgins: Angyali kísértés

Miért: A Sweet-trilógia "lezáró" kötete.

Tartalom: Az ellenállhatatlan rosszfiú, Kaiden Rowe sohasem akart pénzt, népszerűséget, zenei tehetséget vagy csinos csajokat. Ám óriásként, azaz a démonhercegek gyermekeként mégis mindez az ölébe pottyant. Ő a bujaság hercegének fia, sokat tanult az apjától, és így a szenvedély és a csábítás mesterévé, az érzékek irányítójává vált. Kaidan nagyon jó volt abban, amit csinált. Egészen addig, amíg nem találkozott az okos, bátor és elképzelhetetlenül jóságos Anna Whitt-tel…

Kaidan mindent megtesz, hogy a lány átadja magát a bűnös élvezetekkel teli életnek. De Anna látszólag teljesen immunis a fiú csáberejére. Egy bukott és egy őrzőangyal lányaként többre ösztönzi Kaidant, mint amennyit valaha is megérdemelne. Ám a szívnek nem lehet parancsolni. Kapcsolatuk épp annyira kínzó, mint amennyire szenvedélyes, mivel egy óriásnak tilos szerelembe esnie. Bár Kai minden erejével próbálja elkerülni, egyszerűen nem bír távol maradni Annától, és Anna sem tőle.
Annának kiválasztottként el kell tüntetnie a démonokat a föld színéről. De azt is elhatározza, hogy minden óriást megment a sötét élettől. Ezért egyesíti erőit Kaidanével, hogy legyőzzék a zsarnok herceget. Kaidenre az eddig legkeményebb harc vár, a szív csatája. (Maxim)



Vélemény: Emlékeztek még, amikor pár hete itt lelkesedtem a Fixed-sorozat kiegészítő kötetéért, a Hudsonért? Nos, ez a bejegyzés biztosan nem lesz ugyanolyqan, pedig szinte biztosra veszem, hogy a két könyv egyazon céllal készült: még több pénzt legombolni a kedves rajongókról, ami nyilván egy dolog. Viszont. ezt lehet jól csinálni, mint Laurelin Paige esetében, és lehet igencsak rosszul, ahogyan az most Wendy Higgins-nek sikerült. 
Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a könyvet, azt mondanám, hogy semmilyen. De nagyon. Egyszerűen nem adott számomra semmi pluszt, azon kívül, hogy bebizonyította azon gyanúmat, miszerint Kaidan Rowe meglehetősen gyáva fazon, aki csak akkor mer kiállni a saját igaza mellett - vagy azon álláspont mellett, amit épp képviselni szeretne -, amikor rákényszerítik. Vegyük például a Viktória-esetet. Viktória egy 11 éves magyar kislány, akit a mi főhősünknek kellene bevezetni a felnőtt élet rejtelmeibe, de lehetőleg úgy, hogy az áldozata ártatlan maradjon. Ismerős, nem? Valami hasonló történik a Fogoly a sötétben című könyvben is, csakhogy, ami ott jól fel lett építve, itt le lett rendezve egy Kai-hisztivel. A fiú kiveri a balhét - de csak akkor, amikor a kislány már ott van előtte -, majd sértetten elvonul, és még csodálkozik, hogy az apja nem boldog a döntése miatt. Félreértés ne essék: senki sem mondja, hogy Kai-nek erőszakoskodnia kellett volna Viktóriával, viszont, ha ő valóban egy olyan óriás, aki hisz a fajtája ügyében, vagyis abban, hogy ki kell szolgálniuk a hercegeket, jelesül, minden parancsukat teljesíteniük is kell, akkor nehogy már hirtelen megszólaljon az elvileg nemlétező lelkiismerete? Értitek, mi a problémám? Kai eléggé pipogya és szerencsétlen alak benyomását kelti az egész könyvben, aki persze oda vissza van Anna-ért, aki meg... Hát én nem is tudom. Mindketten annyira elképesztően gyerekesek, hogy az kész. Ha ezt a könyvet olvastam volna először az egész szériából, hát nem biztos, hogy a többinek is nekiálltam volna - amik közül, mint tudjuk, a harmadik volt az abszolút mélypont, míg itt szerintem az egész kötet, úgy ahogy van, a béka feneke alatt tanyázik valahol -. 
Azzal, hogy rendkívül gyors a könyv, alapvetően még nincs túl nagy baj, hiszen mégiscsak három másikat kell összesűríteniük egybe. Viszont itt egy kicsit sem érzem a főszereplőnkben végbemenő változást, mert folyamatosan az a benyomásom volt, hogy Kaidan megállt valahol, és kész, egyszerűen úgy maradt, egészen a sztori végéig. A gondolatai nem voltak olyan érdekesek, mint reméltem, hogy azok lesznek. 
Sokat gondolkoztam azon, vajon mi miatt lehet az, hogy engem ennyire taszít ez a könyv, holott a sorozat első két részével még relatíve jól megvoltam, mondhatni, hogy szerettem is azokat a köteteket. Végül arra jutottam, hogy engem az zavar ennyire, hogy nagyon, de nagyon érződik ezen a sztorin is, hogy egy nő írta. Nem olyan, mint a Hudson, vagy az Epilógus, amiknél remekül működik a férfi főhős szemszöge, és egyáltalán nincs olyan érzése az embernek olvasás közben, hogy egy nő próbál meg minden áron férfit alakítani... Bezzeg itt... Itt valami borzalmas ez az egész. Egyszerűen nem tudom, mi pozitívat tudnék rá mondani. Kopano-t szerettem, bár őt korábban is bírtam nagyon, így ez nem akkora újdonság. Az egyes fejezetek elején a dalszövegrészletek nem rosszak, csak szerintem legnagyobb részüknek semmi köze az adott részhez, csak oda lett rakva, hogy legyen ott valami. 
Sajnálom, de én nem igazán tudom meghozni a kedveteket ehhez a részhez, ha valaki nagyon-nagyon imádja a trilógiát, vagy éppen Kaidan-t, adhat neki egy esélyt, hátha ő meglátja benne azt az értéket, amit nekem most nagyon nem sikerült, de ha valaki csak egy egyszeri kikapcsolódásra vágyik, keressen valami mást. 


Kedvenc karakter(ek): Kopano
Gyűlölt karakter(ek): Kai
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 440
Sorozat: The Sweet Trilogy (#4)



Résztvevő blogok listája:


11/21 CBooks
11/23 Dreamworld

Nyereményjáték:

Készen álltok egy kis koncertezésre? A belépőt mi álljuk! Hisz mostani játékunk során mi másé is lehetne a főszerep, mint a zenéé?
Az Angyali kísértés fejezetei előtt egy-egy dalszöveg részlet olvasható - Kaidan pedig ezekből válogatott össze nektek ötöt.
Nincs más dolgotok, mint meghallgatni az állomásokon található felvételeket, majd kitalálni az előadót, valamint a szám címét. Ha mind az öttel megvagytok, esélyetek nyílik megnyerni a három Angyali kísértés könyv egyikét.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése