Tartalom: Grace Hamilton az a lány, akinek mindig van egy terve. Pontosan tudja, merre tart az élete, és büszke magára, amiért mindig célt ér. Még sohasem lépte át a határokat, nem foglalkozott a saját vágyaival, és azzal sem, hogy kinek akar ennyire megfelelni.
Ám egyszer csak találkozott Vele…
Carson Stinger semmilyen szabályt nem tart be, csakis a sajátját. A felnőtt szórakoztatóiparban dolgozva mit sem törődik vele, hogy mit gondolnak róla mások. Egyik napról a másikra él, cél és terv nélkül. Tudja, mit akarnak tőle a nők, és azt hiszi, csupán ennyit is tud nyújtani nekik.
Ám egyszer csak találkozott Vele…
Miután a sors arra kényszerítette őket, hogy összezárva töltsenek el néhány órát, mindketten megváltoznak. Ám két olyan ember számára, akiknek találkozniuk sem lett volna szabad, lehetetlen felülemelkedni a teljesen különböző valóságuk határain.
Legalábbis egyelőre… (Könyvmolyképző Kiadó)
Vélemény: Azt hiszem, erről a könyvről elmondható, hogy egyáltalán nem az, aminek legelső pillantásra látszik. Ha valaki úgy kezd bele, hogy nem igazán olvas bele a fülszövegbe, csak megtetszett neki a kötet borítója, esetleg olvasta annak idején a Leo-t, és kíváncsi, vajon az írónő mit alkotott ezúttal, szerintem nagyon meg fog lepődni, a szó teljesen pozitív értelmében. Amennyire nem voltam kibékülve Leoék történetével, annyira imádtam most ezt. Mia Sheridan hatalmasat nőtt a szememben, ugyanis egy középszerű kezdésből sikerült egy olyan hajtúkanyart vevő cselekményt összeraknia, amivel azonnal levett a lábamról.
A kezdet kezdetén, bevallom valahogy kilelt a hideg Carsontól. Nem azért, mert pornózással kereste a kenyerét, hanem azért, mert engem szabályosan irritált a stílusával, pedig én mindent megpróbáltam, hogy kedvelni tudjam. Ez persze a történet legelején volt csak így, miközben ő és Grace mégis képesek voltak közel kerülni egymáshoz, ám egy olyan módon, amit sokáig egyértelműen csak a testiség irányított, hiába voltak elvileg érzelmesnek szánt monológok arról, ki és hogyan került abba a bizonyos Las Vegas-i szállodába, két, egymástól teljesen eltérő konferenciára. És, ha már a két konferencia, én valahol sajnáltam, hogy ez az egész pornó-háttér, mint olyan, szerintem meglepően kevés kifejtést kapott, annak ellenére, hogy egy ilyen közegből induló főszereplőről van szó. Nyilván, nem egyszerű téma, ebben is van valami tabu-szerű, de azért mégis, nekem akadt némi hiányérzetem ezzel kapcsolatban.
Kissé meglepő lehet, hogy a legtöbb romantikus könyvvel ellentétben, ebben most az elején tobzódnak az erotikus jelenetek, nem pedig a történet közepe-végefelé, mint úgy általában, ahogyan azt adott esetben elvárnák.
Itt persze ez meg van magyarázva, nem is rosszul, de azért bevallom, nekem eleinte kissé szokatlan, és már-már zavaró volt a felellás... De talán csak amiatt, mert ekkor még egyik főszereplőnkkel se tudtam igazán szimpatizálni. Carson túlságosan el van telve magától, Grace meg annyira karótnyelt, hogy arra szavakat is nehéz találni. Aztán egyszer csak bumm, mint derült égből a villámcsapás, jött az a bizonyos csavar, ami egy egészen új szintre emelte az egész könyvet.
A fiú ugyanis hoz egy már-már abszurdnak ható döntést - ami nem azért lett az, mert teljesen elképzelhetetlen lett volna, hanem mert egy kissé irreális környezetben megy végbe -, amivel gyakorlatilag pillanatok alatt kifordította a saját világát a sarkaiból, és egy új irányt vett, míg sajnos, Grace az én meglátásom szerint nem igazán változott meg az együtt töltött hétvége hatására. Továbbra is arra az előre kiszámított életre vágyik, aminek csak bizonyos mozzanatait volt hajlandó módosítani. Ahogy peregtek az évek, komolyan aggódtam, hogy mire újra találkozik Carson-nal, már egyenesen menthetetlen lesz a lány, de szerencsémre, nem így lett. Benne akkor kattan át ez az egész dolog, és bevallom, nekem a viszontlátás volt a kedvenc jelenetem, nem véletlenül. Annyi feszültség volt benne, hogy már-már görcsösen kapaszkodtam a tabletembe... Majd nyolcat ütött az óra, és a jelenet kellős közepén el kellett kezdnem dolgozni. Azt hittem, felrobbanok, alig vártam, hogy leteljen a munkaidőm, és folytathassam, mert egyszerűen nem bírtam másra gondolni, csak arra a bizonyos jelenetre.
Már-már rendkívüli volt figyelemmel kísérni, hogy az az együtt töltött alig 72 óra hogyan fejti ki hatását akkor, amikor már sokkal érettebb, mondhatni felnőtt emberekként talákkoznak egymással, mint a komoly és talpraesett ügyvéd, és a biztonsági főnök, akiknek az egymás iránt érzett vonzalmukat kissé félretéve, egy közös ügy érdekében kell együtt dolgozniuk.
Őszitén mondom, hogy le a kalappal Mia Sheridan előtt. Sikerült egy olyan romantikus könyvet letennie az asztalra, amiben valójában nem az a szál dominál, hanem sokkal inkább szól az ember életét befolyásoló döntésekről és lehetőségekről, na meg arról, hogy hogyan próbál meg ezekkel élni, még akkor is, ha adott esetben, ezt képtelenségnek érzi.
A kezdet kezdetén, bevallom valahogy kilelt a hideg Carsontól. Nem azért, mert pornózással kereste a kenyerét, hanem azért, mert engem szabályosan irritált a stílusával, pedig én mindent megpróbáltam, hogy kedvelni tudjam. Ez persze a történet legelején volt csak így, miközben ő és Grace mégis képesek voltak közel kerülni egymáshoz, ám egy olyan módon, amit sokáig egyértelműen csak a testiség irányított, hiába voltak elvileg érzelmesnek szánt monológok arról, ki és hogyan került abba a bizonyos Las Vegas-i szállodába, két, egymástól teljesen eltérő konferenciára. És, ha már a két konferencia, én valahol sajnáltam, hogy ez az egész pornó-háttér, mint olyan, szerintem meglepően kevés kifejtést kapott, annak ellenére, hogy egy ilyen közegből induló főszereplőről van szó. Nyilván, nem egyszerű téma, ebben is van valami tabu-szerű, de azért mégis, nekem akadt némi hiányérzetem ezzel kapcsolatban.
Kissé meglepő lehet, hogy a legtöbb romantikus könyvvel ellentétben, ebben most az elején tobzódnak az erotikus jelenetek, nem pedig a történet közepe-végefelé, mint úgy általában, ahogyan azt adott esetben elvárnák.
Itt persze ez meg van magyarázva, nem is rosszul, de azért bevallom, nekem eleinte kissé szokatlan, és már-már zavaró volt a felellás... De talán csak amiatt, mert ekkor még egyik főszereplőnkkel se tudtam igazán szimpatizálni. Carson túlságosan el van telve magától, Grace meg annyira karótnyelt, hogy arra szavakat is nehéz találni. Aztán egyszer csak bumm, mint derült égből a villámcsapás, jött az a bizonyos csavar, ami egy egészen új szintre emelte az egész könyvet.
A fiú ugyanis hoz egy már-már abszurdnak ható döntést - ami nem azért lett az, mert teljesen elképzelhetetlen lett volna, hanem mert egy kissé irreális környezetben megy végbe -, amivel gyakorlatilag pillanatok alatt kifordította a saját világát a sarkaiból, és egy új irányt vett, míg sajnos, Grace az én meglátásom szerint nem igazán változott meg az együtt töltött hétvége hatására. Továbbra is arra az előre kiszámított életre vágyik, aminek csak bizonyos mozzanatait volt hajlandó módosítani. Ahogy peregtek az évek, komolyan aggódtam, hogy mire újra találkozik Carson-nal, már egyenesen menthetetlen lesz a lány, de szerencsémre, nem így lett. Benne akkor kattan át ez az egész dolog, és bevallom, nekem a viszontlátás volt a kedvenc jelenetem, nem véletlenül. Annyi feszültség volt benne, hogy már-már görcsösen kapaszkodtam a tabletembe... Majd nyolcat ütött az óra, és a jelenet kellős közepén el kellett kezdnem dolgozni. Azt hittem, felrobbanok, alig vártam, hogy leteljen a munkaidőm, és folytathassam, mert egyszerűen nem bírtam másra gondolni, csak arra a bizonyos jelenetre.
Már-már rendkívüli volt figyelemmel kísérni, hogy az az együtt töltött alig 72 óra hogyan fejti ki hatását akkor, amikor már sokkal érettebb, mondhatni felnőtt emberekként talákkoznak egymással, mint a komoly és talpraesett ügyvéd, és a biztonsági főnök, akiknek az egymás iránt érzett vonzalmukat kissé félretéve, egy közös ügy érdekében kell együtt dolgozniuk.
Őszitén mondom, hogy le a kalappal Mia Sheridan előtt. Sikerült egy olyan romantikus könyvet letennie az asztalra, amiben valójában nem az a szál dominál, hanem sokkal inkább szól az ember életét befolyásoló döntésekről és lehetőségekről, na meg arról, hogy hogyan próbál meg ezekkel élni, még akkor is, ha adott esetben, ezt képtelenségnek érzi.
Kedvenc karakter(ek): Carson
Gyűlölt karakter(ek): Alex
Pont: 10/20
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 424
Sorozat: Sign of Love (#3)
Résztvevő blogok listája:
11.04. - Deszy könyvajánlója
11.06. - Angelika blogja
11.08. - Sorok között
11.10. - Kristina blogja
11.12. - CBooks
11.14. - DreamworldNyereményjáték:
Ahogyan a kötet főszereplői, úgy mi is Las Vegas nevezességei között kalandozunk. A blogturné állomásain közreadott képek alapján kell kitalálni a város egy-egy híres épületének nevét, majd azt a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése